(Részlet a "Fatimáról beszél Lucia nővér" c. könyvből. IV. kiadás 2006. 190-192. oldal)
Ez a Függelék nem Lúcia írása, hanem gyóntatójától, P. José Bernardo Gonçalves S.J.-től származik. Hitelessége minden kétségen felül áll, mert Lúcia leveléből írta ki szóról-szóra a lenti szöveget.
A látomás 1929. június 13-án történt Tuyban (Spanyolország). Lúcia leírása a Szentháromság látomásával kezdődik. Ezután a Szűzanya jelenése következik Szeplőtelen Szívével, ahogy ezt az 1917 júniusi és júliusi leírásból már ismerjük. Az akkori ígéret most valóra vált. Lúcia nővér Tuyban hallotta a Szűzanya kérését: elérkezett a pillanat, hogy a Szentatya ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívének a meghatározott körülmények között.
A kért felajánlás azonban csak 1984. március 25-én történt meg. Erre az alkalomra II. János Pál pápa meghívta a világ valamennyi püspökét és a felajánlást Rómában a Szent Péter téren végezte el a fatimai Szűzanya kegyszobra előtt. Erre következett Oroszország megtérése az ateizmusból és a vallásszabadság visszaállítása. Mivel ez a felajánlás elég későn valósult meg, a szöveg utolsó sorai a szörnyű következményekről tájékoztatnak bennünket. (...)
Spanyolország, Tuy 1929. június 13
Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak. Egyik éjjel egyedül voltam. A kápolna közepén a rácshoz térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, fölkeltem és tovább imádkoztam kitárt karral. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát, és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot, szintén fényből, és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt, a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A fatimai Szűzanya volt ez Szeplőtelen Szívével, balkezében nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom». Megértettem, hogy a Szentháromság titkát szemlélhettem, és megvilágosításokat kaptam erről a titokról, de ezeket nem szabad nyilvánosságra hoznom.
Ezután így szólt a Szűzanya:
– Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszorságot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál!
Beszámoltam erről gyóntatómnak. Megbízott, hogy írjam le, mit kíván a Szűzanya. Később, egy benső közlés útján, a Szűzanya panaszkodva mondta:
– Nem akartak kérésemre hallgatni! ... Amint Franciaország királya, meg fogják ezt bánni és majd teljesítik a kérést, de akkor már későn lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő, a Szentatya sokat fog szenvedni.
(Lábjegyzet:) Szent Margit Mária 1689-ben, vagyis halála előtt egy évvel, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben előkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a Templom-börtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.
