Jézus születése 3
Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.
Láttam aztán, hogy a három pásztor miként segített Szent Józsefnek, hogy a lehetőségek szerint, minél nagyobb kényelmet teremtsenek a jászolbarlangban és az oldalfülkében. Több, jámbor esszénus asszonyt is láttam a Szent Szűz mellett serénykedni, akik szeretettel szolgáltak az Istenanyának. A barlangtól nem messze, kis sziklaüregekből kialakított otthonkáikban laktak, a domb keleti felén, az úgynevezett "Talbus"-ban. Lakásaik, szorosan egymás mellett, a levágott hegyoldalban voltak. Mindegyiknek volt kertje, és felekezetük gyermekeinek tanításával foglalkoztak. József hívta őket a barlanghoz, mert a társaságukkal még gyermekkorában ismeretségbe került. Amikor ugyanis testvérei elől el kellett rejtőzködnie, gyakran a jászolbarlangban bújt el, vagy fölkereste a hegyoldali jámbor asszonyokat. Ezek tehát fölváltva jöttek a Szent Szűzhöz, apróságokat és csomókba kötött ágakat hoztak, s ezekkel tüzeltek, főztek és mostak a Szent Család számára.
Igen megható jelenetnek is tanúja voltam. József és Mária egy alkalommal éppen a jászol mellett álltak és bensőséges megindultsággal nézték a Kisjézuskát, amikor látták, hogy a szamár egyszer csak térdre rogyott és fejét egészen a földig hajtotta. Mária és József erre sírni kezdtek.
Estére küldöttek érkeztek Szent Anna asszonytól. Egyik szolgálója és egy idős ember, aki Anna rokona volt, jöttek el Názáretből. Mindenféle szükséges dolgot hoztak Máriának. Rendkívül boldogok voltak, hogy láthatják a Kisdedet, s az öreg rokon egyre csak sírt örömében, de mégis vissza indult, hogy hírt vigyen Anna asszonynak. A szolgáló azonban ott maradt a Szent Szűz mellett.
A legközelebbi napok egyikén láttam, hogy a Szent Szűz a Kisjézussal és újdonsült dajkájával, néhány órára elhagyta a barlangot. Azt is láttam, hogy amint kiléptek a barlang előtti nádtető alatt jobb felé mentek és elrejtőztek abban a közeli barlangban, ahol az Istengyermek születésekor forrás fakadt, melynek József csinált lefolyást. Ugyanitt előzőleg, József már kora reggel kényelmes helyet készített el Jézus és Mária számára. Ezt egy benső intelem szavára tette, hogy behúzódhassanak, mert még aznap néhány idegen jött Betlehemből a jászolbarlanghoz – azt hiszem, Heródes megbízásából –, mivel a pásztorok révén híre ment, hogy itt egy gyermekkel nagy csodák mentek végbe. Láttam, hogy az emberek beszéltek Józseffel, aki épp a pásztorokkal jött ki barlangból. Mikor azonban látták a dolgok egyszerűségét és szegénységét, fölényes mosollyal távoztak. A Szentséges Szűz, mintegy négy óra múltán, csak az igenek távozása után ment vissza a barlangba.
Közben a pásztorok körében híre ment, Jézus születésének órájában történt angyaljelenésnek. A körülfekvő völgyek jólelkű családjai közt beszéd tárgya lett az Ígéret Gyermeke. Ezek a jó pásztorcsaládok most el is jöttek, hogy leróják tiszteletüket a Szentcsalád iránt, akiknek a völgyben tudtukon kívül szállást adtak.
