Jézus születése 1
Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.
Azt a ragyogást, mely a Szent Szüzet körülfogta, mindennél fényesebbnek láttam, úgyhogy abban József lámpásainak fénye teljesen elenyészett. A Szűzanya fekvőhelyének terítőjén térdelt, arccal keletnek fordulva, öv nélkül, egész széltében magára terített palástjában.
Láttam, amint éjfél felé, imája közben elragadtatásba esve a levegőbe emelkedett, úgyhogy alatta láttam a földet. Két karját keblén keresztbe fektette. Körülötte a ragyogás egyre erősbödött. Mindenen, még az élettelen tárgyakon is, valami belsőmegindultság volt érezhető, s a boltozat, a falak és a padló köve, mintha mind életre keltek volna ebben a fényességben. Egyszerre aztán láttam a boltozatot, amint Mária fölött fénycsóva csapott föl egész az égig, mindig növekvő tündökléssel. Ebben a fénycsóvában dicsőítő énekeknek csodálatos hullámzását láttam, melyek egymásba fonódva és egymást átjárva, mint mennyei lelkek kara lebegtek szemem előtt. A Szentséges Szűz elragadtatásában még mindig lebegve, amint letekintett fekvőhelyére, már ott imádhatta Istenét, kinek immár anyjává lett, és aki mint magával tehetetlen újszülött, ott feküdt előtte.
Aztán, láttam Édes Üdvözítőnket, amint más kisgyermek módjára ott feküdt a terítőn Boldogságos Anyja térdei előtt, s belőle oly nagy fényesség áradt, hogy tündöklése mindent de mindent túlragyogott körülötte. Nekem úgy tűnt, mintha picinységéből, valamelyest a szemem előtt növekedne nagyobbra. Ám mindezt olyan nagy fényesség közepette, hogy pontosan el sem tudom mondani, mit is láttam.
A Szent Szűz egy ideig még elragadtatásban maradt, és láttam, hogy kendővel betakarja gyermekét; de még meg sem érintette, és nem vette karjaiba. Azt is láttam, hogy a Kisded mozogni kezd, a sírását is hallottam - és úgy gondoltam -, ez térítette magához Máriát, aki most az előbb ráterített ruhába csavarta a Jézuskát és karjaiba véve, keblére szorította. Ezt követően leült és gyermekével együtt egészen beburkolózott fátylába; azt hiszem, megszoptatta a Kisdedet. Közben köröskörül angyalokat láttam emberi alakban, amint a Gyermek előtt arcra borulva imádták Öt.
Már körülbelül egy óra is elmúlhatott a szülés után, mikor Mária hívta Szent Józsefet, aki még mindig mélyen elmerülve imádkozott. Mikor József odaért hozzájuk, áhítatában, örömében és alázatosságában ismét arcra borult. Miután a Szent Szűz többször is bátorította, hogy örvendezőn, csak nyugodtan ölelje szívére a jóságos Isten Szent Ajándékát, akkor kelt föl, s karjaiba véve a Kis Jézust, örömkönnyek közt áldotta a Fölséges Istent.
A Szűzanya most ruhákba pólyálta be a Kisdedet. Ebben a percben nem emlékszem, hogy milyenekbe is csavargatta, csak azt tudom, hogy alul vörös, fölötte meg fehér ruhácskával tekerte körül, egészen s kis hónaljáig. Legfelül, egy másik lepellel egészen a fejecskéjéig takarta be. A pólyaruhácskákból csak néhány darabot hozott magával Mária.
Eztán láttam, hogy Mária és József maguk alá vont lábakkal, a puszta földön egymás mellett ültek. Nem beszéltek és láthatólag elmélkedésbe voltak elmerülve. Mária előtt a terítőn ott feküdt a bepólyált Jézuska, aki oly szép volt és úgy tündökölt, mint a villám. Óh - gondoltam magamban -, ezen a csöppnyi helyen jelen van az egész Világ Üdvössége, és ezt senki nem is sejti!
A világ kicsiny Megváltóját, nagy körültekintéssel, óvatosan a jászolba fektették mely, a szélén lelógó takaró alatt sással és friss fűvel volt kibélelve. Ez a jászol jobbra a barlang bejáratától - ahol az déli irányban elhajlott - egy, a földön álló kőre volt ráhelyezve. A barlangnak ez a része, szintben lépcsőzetesen mélyebben feküdt, mint a születési hely. Miután a Gyermeket elhelyezték a jászolban, örömkönnyek közt hálaéneket zengedezve álltak mellette.
Szent József, az Istenanya ülő- és fekvőhelyét most ítt a jászol mellett rendezte el Máriát, miként a szülés előtt, így utána is hófehér ruhában láttam. Azt is láttam, hogy az első napokban ülve, térdelve, vagy állva folyton a jászol mellett tartózkodott. Közben beburkolózva el is szundított, de nem volt se beteg, sem pedig legyengült. Ha látogatók jöttek, még jobban beburkolózva, egyenesen ült azon a terítőn, melyen a Gyermek világra jött.