HTML

A Hajnal Szép Sugara

Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót, dicsértessék a Jézus Krisztus! Begyik Tibor vagyok, családapa, nyugdíjas kegytárgy-restaurátor. Eddig tíz könyvem jelent meg (megrendelhetők az E-mail címemen: begyiktibor@gmail.com). Blogommal - "A Hajnal Szép Sugarával" -, a jóhiszemű istenkeresésre, a katolicizmus egyedülálló eredetiségére, az Egyház, a Pápa iránti hűségre és az ezzel szorosan egybefonódó Mária-tiszteletre szeretnék rávilágítani. Fontos megjegyeznem, hogy a Szentíráson, az Egyház és a szentek tanításán túl, számomra a Mária-jelenések és általánosságban az "üzenetek" körében elsősorban az egyházilag kivizsgált, tehát befejeződött magánkinyilatkoztatások a követendők és a mérvadóak. A főcímben megjelenő "Hajnal Szép Sugara" kifejezéssel a Szent Szűz nevezte meg magát a Szeretetláng üzenetében (Lelki Napló II/100; Szent István Társ. 2010. Nihil obstat, Imprimatur: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Nr. 494-4/2009). Blogom indíttatása, nem csupán a saját, vagy a meggyőződésemet tükröző írások közzététele, hanem a figyelem felkeltése más, hitelesnek tartható forrásra és "linkre"! Ezzel mintegy az evangelizáció "újabbkori" lehetőségével élek, vagyis használom az internet adta lehetőségeket! Abban a meggyőződésemben teszem ezt, hogy ezzel részt vállalok az általános apostoli munkában (ld. 1Pét 2,9), a lélekmentésben, melynek felelősségét a Szent Keresztségben ruházta mindannyiunkra a Szentlélek. Részemről ez 'misszió', az evangéliumi felhívás teljesítése: ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2) Felelősek vagyunk ugyanis egymásért! ------------- LINK AJÁNLÓ: ---------- http://hu.wikipedia.org/wiki/Portál:Szűz_Mária ------------------ http://nicolausclarus.blogspot.hu - http://www.depositum.hu/ http://szentmagyarorszagert.blogspot.hu/ http://amdg.betiltva.com/ - (körültekintéssel!) http://www.elhallgatott.lapok.hu/ - www.ppek.hu -------------------------------- http://pazmaneum.com/ ---------- http://www.magyarkurir.hu/ http://www.oecumene.radiovaticana.org/ung/index.asp ------------------------- http://www.plebania.net/ http://uj.katolikus.hu/ http://vatikanifigyelo.freeblog.hu/ http://www.liturgia.hu/ http://capitulumlaicorum.blogspot.com/ http://www.pazmaneum.com/ http://www.terebess.hu/keletkultinfo/rozsafuzer.html http://katolikusradio.hu http://www.keesz.hu ---- http://www.adorans.hu/node/2048 http://magzat.5mp.eu/web.php?a=magzat http://regnummarianum.blogspot.com http://www.pazmaneum.com http://www.szentkoronalovagrend.hu http://engesztelozarandoklat.blogter.hu/ http://tiszta-szivvel.blogspot.hu/ ----- http://terez-imacsoport.blogspot.hu/ - http://szentsegimadas.hu/ ---- http://laudeturkincsek.blogspot.hu/ http://www.szeretetlang.hu -------------- http://hortuscarmeli.blogspot.hu/ ------- http://dominiummarianum.webs.com/ -- http://www.capitulumlaicorum.blogspot.hu/ http://christianae.wordpress.com/ ------ http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/ http://katolikusvalasz.blogspot.hu/ - www.verbita.hu ----------------------- http://sztkereszt.blogspot.hu/ --------- www.inditlak.com ---------------------- OLVASÓM FIGYELMÉBE AJÁNLOM! A felületen 200 poszt görgethető vissza. A kétszázadik alján látható "Következő oldal" nyitja meg az újabb 200 posztot (bár ez esetben a jobboldali felsorolás nem változik)!

Korábbi bejegyzések

Korábbi bejegyzések

Friss topikok

Fausztina nővér bemutatása 1

     Helena Kowalska 1905. aug. 25-én született a lengyelországi Glogowiec faluban tízgyermekes vallásos parasztcsalád harmadik gyermekeként. Gyermekkorától kezdve mély vallásos lelkület, az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség és az emberi nyomor iránti érzékenység jellemezte. Az iskolát csak két és fél évig látogathatta: tizenhat éves, mikor Aleksandrówban és Lódzban szolgálóleány lesz, hogy szülein segítsen. 

     Elzbieta Siepak szerzetesnő, a krakkói kolostor lakója, a Napló kiadási ügyeinek intézője az egész világon, Faustyna Kowalskáról így ír: ,,Faustyna M. Kowalska nővér, Isten Irgalmasságának ma már világszerte ismert apostola, a teológusok véleménye szerint az Egyház legjelentősebb misztikusai közé számít.

     A hivatás hangja már hétéves korában megszólal lelkében (két évvel első szentáldozása előtt), de szülei nem akarják, hogy kolostorba lépjen. Ebben a helyzetben Helén megpróbálta elnyomni magában az Isten hívó szavát. Az egyik látomásában megjelenő szenvedő Krisztus szemrehányó szavai -- (Napló 9) -- azonban arra kényszerítették, hogy helyet keressen magának egy kolostorban. Több kolostor kapuján is bekopogott, de sehová sem vették fel. 1925. augusztus 1-én lépte át az Irgalmasság Anyjáról nevezett kongregáció küszöbét Varsóban a Zytnia utcában...

     A rendben Faustyna Maria nővér nevet kapta. Újoncidejét Krakkóban töltötte, és itt tette le első, majd öt évvel később örök fogadalmát -- a tisztaságra, a szegénységre és az engedelmességre -- St. Rospond püspök jelenlétében. A kongregáció több házában is dolgozott, legtovább Krakkóban, Plockban és Vilniusban, ahol szakács, kertész és portás munkakörben tevékenykedett. 

     Kívülről semmi sem árulta el rendkívül gazdag misztikus életét. Buzgón teljesítette kötelességeit, hűségesen követte rendje

szabályait, áhítatos, hallgatag volt, de derűs, tele jóindulatú és önzetlen felebaráti szeretettel.

     Egész életében következetesen törekedett az Istennel való mind bensőségesebb egyesülésre, és igyekezett áldozatosan együttműködni Jézussal a lelkek megmentése ügyében...

Szólj hozzá!

Irgalmas Eucharisztia_n (1).jpgAz Isteni Orvos és orvossága

Szerző: ks. Mieczysław Piotrowski TChr

     Minden szentmise során megjelenítődik az emberi történelem legfontosabb eseménye: Jézus Krisztus kínszenvedése, halála és feltámadása. A feltámadt Úr mindannyiunkat meghív arra, hogy teljes mértékben részesüljünk a sátán, a bűn és a halál fölött aratott győzelmében. Meg akar minket gyógyítani szeretetével, meg akar minket ajándékozni örömmel, békével és minden kegyelemmel, melyre a mennybe vezető úton szükségünk van.
Ha nem alakítunk ki személyes kapcsolatot Jézussal, akkor zárkózottak maradunk, nem fogadjuk el Jézus gyógyító szeretetét, és nem lesz teljes az Eucharisztiában való részvételünk.

1. Hogy a szentmisén való részvétel gyümölcsöző legyen, feltétlenül szükséges az élő hit, hogy Jézus valóban jelen van az Eucharisztiában. „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek” (Jn 4,48) – mondja Jézus. Ezért ő csodás jeleket ad nekünk, hogy teljes szívünkből elhiggyük: az Eucharisztia ő maga, az ő feltámadt és megdicsőült teste.-Gemma-di-Giorgi-1 (1).jpg A legbámulatosabb csodák egyike, mely meglepte a tudományos világot, a vak Gemma Di Giorgi gyógyulása. Gemma 1939-ben született egy olasz városkában, Riberában. Mivel pupillák nélkül született, a leghalványabb reménye sem volt annak, hogy valaha látni fog. A kislány nagyanyja azonban nem veszítette el a reményt, és állhatatosan imádkozott unokája gyógyulásáért. Végül úgy döntött, hogy elmegy Gemmával San Giovanni Rotondóba, hogy ott Pio atya részesíthesse Gemmát az első szentáldozásában. 1947. június 18-án érkeztek meg, és rögtön szentgyónáshoz járultak. Azután részt vettek a szentmisén, melyet Pio atya celebrált, és melynek során Gemma először fogadta szívébe az Úr Jézust. És Jézus ekkor csodálatosan meggyógyította őt. Képzelhetjük Gemma örömét, amikor életében először meglátta a körülötte lévő világot. Örömében felkiáltott: „Nagymama, látom a világot!” A legjobb -Gemma_di_Giorgi  3.jpgszakemberek vizsgálatai megerősítették, hogy Gemmának nincsenek pupillái, mégis tökéletesen lát. „Ez számomra megmagyarázhatatlan dolog – mondta az egyik szakember. – A pupillák nélküli szem egyértelműen vakságot gemmadigiorgi3_1.jpgjelent, ezért érthetetlen, miképpen láthat ez a gyermek mégis mindent.” A perugiai Caramazza professzor, miután alapos vizsgálatot végzett, azt írta az orvosi jelentésében, hogy a pupillák nélküli (tehát látásképtelen) kislány minden fizikai és biológiai törvényszerűség ellenére tökéletesen lát.
Pupillák nélküli szemek, melyek látnak – ez egy tartós csoda, mely által Jézus arra akar tanítani minket, hogy ha hiszünk abban, hogy ő valóban jelen van az Eucharisztiában, és megnyitjuk előtte bensőnket, akkor meg tudja változtatni szívünket, és meggyógyíthat minket a legnagyobb testi és lelki betegségekből. Gemma Di Giorgi ma is élő tanúja ennek. Forrás -G.di Giorgi.jpg

Szólj hozzá!

http://www.magyarorszag-szep.hu/Szentmiklos/index.html

Kárpátalja 3.JPG

Szólj hozzá!

02.
április

FELHÍVÁS!

tibor.  |  Szólj hozzá!

+!

Felhívom a szíves figyelmet arra, hogy e blog szerkesztőjének tanúságtétele fog elhangzani a
magyarországi Mária Rádióban, közép-európai idő szerint április 5-én 17 óra 20 perckor, valamint
ismétlésben ápr. 28-án 00 óra 45-kor!
Aki nem tudná fogni rádiókészülékén, az az interneten is
megtalálhatja, az alábbi linken:

http://mariaradio.hu:8000/mr.m3u

Köszönöm a figyelmet, áldott nagyböjtöt kívánva, maradok:

E blog szerkesztője: Begyik Tibor

mariaradio.jpg

Szólj hozzá!

     »Most azonban Ő kért: „Írd le ezeket. Ez is a megváltó munkámban való részvétel. Leánykám, bűneid mélységes bánata sokakat fog bűnbánatra indítani, és a bűnösök visszatérnek Hozzám. Még a jók is jobbak lesznek, s bűneik bánata által még közelebb kerülnek Hozzám. A mi kezünk együtt gyűjt. A bűnbánattól megtisztult lelkek az Én utamat fogják járni, melyet veled együtt taposunk.” 

Aznap még sok és hosszú beszélgetést folytatott az Úr Jézus, de a bűneim feletti bánkódás közben a többit elfelejtettem. (III/167)«
 
 

Szólj hozzá!

Az Isteni Irgalmasság II. János Pál tanításában

     II. János Pál pápa három évtizeden át (krakkói segédpüspökségétől kezdődően), pontosabban 1963-1993-ig dolgozott Boldog Faustyna Kowalska Naplójának egyházi elfogadtatásán. Feltehetően a Napló tartalma is hozzájárult ahhoz, hogy második enciklikáját az Isteni Irgalmasságnak szentelte.

     Az említett történelmi szükséghelyzet a sérült emberiség mai helyzete, amely kifejeződik egyrészt az Egyházban tapasztalható negatív jelenségek, másrészt az elhatalmasodó bűn és annak valamennyi következménye által. Ez teremti meg, s jelent sürgető felszólítást az Egyház számára, hogy mélységében mutassa be az ,,irgalmasság Atyjának'' Krisztus által feltárt misztériumát. Megérett az idő, a történelem Isten irgalmasságának mélyebb megismerésére és a belőle fakadó lelki javak gyümölcsöztetésére, az evangelizációba való beépülésére.

     II. János Pál pápa történelmi sürgetésnek tett eleget a Dives in misericordia (Irgalmasságában gazdag Isten) c. enciklikájának kiadásával. (A cím utalás az Ef 2,4-re: ,,De az irgalmasságában gazdag Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy, bár bűneink miatt holtak voltunk, Krisztussal életre keltett minket.'') A történelmi szükséghelyzetről a pápa így ír: ,,Úgy tűnik, korunk emberének lelkülete szembefordul az irgalmas Istennel, talán jobban, mint korábban. S azt is megpróbálja, hogy az emberi szívből kiirtsa és az életből kiiktassa az irgalom gondolatát is. Mert úgy véli, az irgalom szava és fogalma nehézséget okoz annak az embernek, aki a történelemben eddig tapasztalt mértéken messze túl úrrá vált..., s hatalma alá vetette a földet és uralkodik rajta. ... A mai világ állapota... több olyan fenyegető jelenséget is mutat, amelyek minden eddig ismert veszedelemnél sokkal rosszabbak. ... Istennek, az 'irgalmasság Atyjának' Krisztus által föltárt misztériuma olyan különleges felszólítássá válik, mely az embert fenyegető mai veszedelmek közepette az Egyház felé hangzik el'' (DM 7-9). Az enciklika célja: Krisztusban megmutatni ,,az irgalom Atyját, a teljes vigasztalás Istenét'' (2Kor 1,3). A pápa ebben a művében gazdag tanítást ad az Isteni Irgalomról.

     Az enciklika hosszan taglalja a Szentírás tanítását az Isten irgalmáról, majd kifejti, hogy Mária is ,,részese az irgalom kinyilatkoztatásának'', aki ,,tapasztalta és kiérdemelte'' az irgalmat, sőt istenanyasága miatt egyenesen az ,,irgalom eszköze''. Ennek kapcsán ,,szólíthatjuk Máriát az Irgalom Anyjának (Mater Misericordiae), Irgalmas Úrnőnek (Domina Nostra Misericordiae) és az Isteni Irgalom Anyjának (Mater Divinae Misericordiae). Mindhárom megszólításban súlyos teológiai tartalom rejlik...'' (DM 56). A továbbiakban az Isten irgalma és mai világunk kapcsolatáról esik szó az enciklikában.

     Ezt követően a Szentatya így tanít: ,,Mivel az irgalom a végtelen Isten tökéletessége, maga is végtelen. Ezért határtalan és kimeríthetetlen az Atya készsége arra, hogy befogadja tékozló fiait, ha hazatérnek. Ugyanezért végtelen a bűnbocsánat lehetősége és gyorsasága is: a Fiú csodálatos áldozatának értéke miatt. Ezt a hatalmat semmiféle emberi bűn nem képes felülmúlni, de még csökkenteni sem.'' Egyedül a bűnben való megátalkodottság tudja megkötni ezt a jóságot. Róma Püspöke figyelmeztet: aki részesedni akar ebben az irgalomban, annak be kell látnia bűnösségét, meg kell térnie, irgalmasnak kell lennie, és a ,,megtérés állapotában'' kell élnie (DM 78-80).

     A befejezésben a pápa felszólít bennünket: ,,Könyörögjünk Istenhez az irgalomért századunk embere számára!'' (DM 98). ,,Mária közbenjárásával könyörögjünk, aki szüntelenül hirdette a 'nemzedékről nemzedékre' szóló irgalmat. De imádságunkhoz mindazok közbenjárását is várjuk, akikben a hegyi beszéd szavai már valóra váltak: 'Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalmat nyernek''' (DM 101). A pápa elmondja: az Egyház feladata, hogy folytassa az irgalom kinyilvánítását. (Vállalnia, hirdetnie és élnie kell az isteni irgalmat.) Az Egyház azért él, hogy az irgalom jele legyen.

     A Szentatya így fejezi be enciklikáját: ,,Minél hevesebben ellenkezik az emberi történelem, minél élesebben mutatkoznak korunk világi kultúrájának különbségei, és minél inkább tagadja az emberiség Istent, annál inkább kell közelednünk ahhoz a misztériumhoz, amely öröktől fogva Istenben rejtőzött, majd Jézus Krisztus által az időben valóban közöltetett az  emberrel'' (DM 103).

     Az elhatalmasodott bűnnel szemben a szeretet Istene túláradó kegyelmében, tevékeny szánalmában utánamegy az elveszett báránynak. Újra és újra figyelmeztet a veszélyekre, és az Istenhez való visszatérésben megoldást és segítséget kínál. Így volt ez az Ószövetségben, és így van ez ma is. Ennek vagyunk tanúi többek között a Mária-jelenések esetében, s erről szól az Isteni Irgalmasság üzenete is.

Szólj hozzá!

Részletek MARCEL LEFEBVRE érsek 1979. április 15-én, Ecône-ban elhangzott húsvéti prédikációjából 5

 

Monseñor Marcel Lefebvre-12.JPG     Ezzel a néhány mondattal talán érthetővé tudtam tenni az Önök számára azt a tragédiát, amit ma élünk át: a hívő katolikusok tragédiáját. Vannak olyanok, akiket egy bizonyos 'ökumenizmus', egy bizonyos 'protestantizmus' magával ragad, aminek az a következménye, hogy nem hisznek már a Szentmiseáldozat teljes valóságában. Így az Egyház elcsökevényesedik és terméketlenné válik. Nem maga az Egyház, hanem azok, akik a katolikus tanítását nem követik már. Azt a termékenységet veszítik el, amit az Egyház éppen a Szentmiseáldozatból nyer. Mert minden onnan jön. Az Egyház szeretetének egész forrása a Szentmiseáldozatban van, a Keresztáldozatban.

     Szükségünk van a szentmiseáldozatra. Ha nem hiszünk többet a mi Urunk valóságos jelenlétében és a valódi áldozatban, amely oltárainkon újból és újból valóban megismétlődik, akkor a földön a szeretet forrását törvényszerűen hagyjuk elapadni. Láthatjuk ennek következményeit, melyben lassan eltűnik a keresztény kultúra, aminek következtében olyan kulturális helyzetbe kerülünk, amelyet eleddig el sem tudtunk volna képzelni.

     Néhány nappal ezelőtt – csakúgy, mint Önök – az újságokban olvastam, hogy Franciaországban az elmúlt öt évben kétmillió gyermeket gyilkoltak meg – kétmilliót!

     Lehetséges ez? Ez lenne a szeretet? Lehetséges ez egy olyan országban, amely katolikusnak nevezi magát? Kétmillió gyermeket! Képzeljék el, ha ezt a számot az országok számával megszorozzuk. Gyermekek milliója, akiket emberek, a szülők gyilkoltak meg! Lehetséges ez? Ráadásul keresztényeknél? Létezik-e egyáltalán még tiszta keresztény, katolikus élet ezen a földön? Lehetséges az, hogy egy lélek, amelyben még a szeretetnek kis lángja él, végrehajtasson egy ilyen förtelmes tettet? Nem!

     A katolikus Egyház ma nagyon szenved. Meg kell őriznünk a Szentmiseáldozatban való hitünket, ami a szeretet forrása. Mert ma már sokan nem hisznek a Szentmiseáldozatban. Már nem hiszik, hogy a mi Urunk a Szent Eucharisztiában valóban jelen van. Azért tűnik el szívükből a szeretet, mert az áldozáskor a mi Urunkat már nem mint a Legszentebb Eucharisztiában valóságosan jelenlevő Urat fogadják. Csak így képes az emberiség olyan szörnyűséges dolgokat csinálni, amely a világon eddig elkövetett minden rémtettet felülmúl.

     Ezért nekünk minden áron meg kell őriznünk a Szentmiseáldozatunkat, minden nehézség és ellentmondás ellenére, amellyel eközben szembe kell néznünk.cristo eucharisto.jpg

Szólj hozzá!

http://www.magyarorszag-szep.hu/Szerednye/index.html

 

Kárpátalja 3.JPG

Szólj hozzá!

 »1962. április 13-án fájdalmas péntek volt. A Szent Szűz első közlése!

    Ezen a napon az Úr Jézus óhaja szerint tizenkét órától három óráig imádtam és engeszteltem Őt. És Benne elmerülve kértem a Szent Szüzet, vésse szívembe Szent Fiának Sebeit, és indítsa mind nagyobb könyörületre Szent Fiának irgalmát. Könnyeim sűrűn hullani kezdtek. Sűrű könnyhullatásom közepette a fájdalmas Szűz kimondhatatlan bánatát és szomorú zokogását éreztem lelkem mélyén. Az Ő zokogása áramlott át az én lelkembe is, majd zokogó hangján így szólt hozzám:

„Kármelita kislányom!   Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja lesz. Az Én Szívem Szeretetlángjához add a te szeretetedet is, és add tovább, kislányom!” „Édesanyám, miért nem teszel nagy csodákat, hogy higgyenek Neked úgy, mint Fatimában?” „Leánykám, minél nagyobb csodákat tennék, annál inkább nem hinnének Nekem. Kis kármelitám, az első szombatot is azért kértem, és mégsem veszik figyelembe. Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/36-37)«

Szólj hozzá!

Az irgalmasság a Szentírásban
 
     A Szentírás tanúsága szerint Jézus elmagyarázza és megmutatja nekünk, hogy milyen, pontosabban ki az Isten. Sokszor idézzük Szent Jánost: ,,szeretet az Isten'' (1Jn 4,8), ami leginkább kitűnik Jézus életművéből. Jézus keresztáldozata a felülmúlhatatlan isteni szeretetnek kifejeződése. Jézustól tudjuk, hogy a mi Istenünk emberkereső Isten, az embernek pedig istenkereső embernek kell lennie. Az Isten és ember kapcsolata pedig a szabadságban és a szeretetben teljesedik ki.
     Az Isten már az Ószövetségben úgy mutatkozik be, mint az ember szerető Atyja, s ez az atyaság s az ebből fakadó istengyermekség meghatározó vonása az Isten-ember kapcsolatnak. Ez egyben a legnagyobb lehetőség is az ember számára, mert az Isten, az ,,irgalmasság Atyja'' (2Kor 1,3) hűséges, és soha nem hagyja magára az embert, még akkor sem, ha az tékozló fiú módjára elhagyja őt és hűtlenné válik Istenéhez életének útján. ,,...ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg'' (2Tim 2,13).
     Az Isten mindig irgalmas Istenként cselekszik. Szeretete miatt nem tudja elviselni az ember lelki nyomorúságát, s nincs olyan mélysége a nyomorúságnak, ahonnan tevékeny szánalmában nem akarná és nem tudná visszahozni az embert. Isten irgalmának egyetlen akadálya a megátalkodottság.
     A Szentírás túláradó gazdagsággal beszél Isten irgalmáról. Már az ősevangéliumban irgalmasnak mutatkozik, az Ószövetség pedig kezdeti időktől magasztalja Isten irgalmát. A Szentírásban több száz helyen olvashatunk erről. Mózes sokszor emlegeti Isten irgalmát: ,,Az Úr irgalmas és kegyes Isten, hosszan tűrő, nagy könyörületességű és hűségű, te irgalmasságot gyakorolsz ezer nemzedéken át...'' (Kiv 34,6-7) ,,Ha hozzám kiált (akitől elvették köpenyét), meghallgatom, mert irgalmas vagyok'' (Kiv 22,26). Híres a 136. zsoltár (hálaadó himnusz Isten örök hűségéért): ,,Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.'' Refrénként ismétlődik huszonhat alkalommal. ,,...minden utad irgalom és hűség...'' (Tób 3,2b) Gyönyörű Izaiás tanítása is: ,,A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki'' (Iz 42,3). A 103. zsoltár vallomása -- ,,Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban'' (Zsolt 103,8) -- Szent Pált is megragadja, aki idézi ezt a gondolatot egyik levelében (Ef 2,4).
     Az Újszövetség első tanítása az Isten irgalmasságáról a Magnificat gyönyörű szavaiban fogalmazódik meg: ,,Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik'' (Lk 1,50). Mint említettük, Isten irgalma Jézusban mutatkozik meg, aki mindig kész a megbocsátásra. Példabeszédekben (pl.: az Elveszett bárány, a Tékozló fiú stb.) tanít erről. Az apostoli igehirdetésben Krisztus az ,,irgalmas és Istenhez hűséges főpap'' (Zsid 2,17), aki bennünket is irgalomra tanít. (Vö. Biblikus Teológiai Szótár. Róma, 1974. 604-611.) A szent iratok szerint olyan mértékben számíthatunk Isten irgalmára, amilyen mértékben mi is gyakoroljuk az irgalmasságot. ,,Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas. Ám az irgalom győzelmet arat az ítélet fölött'' (Jak 2,13). Isten elvárása világos: ,,Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas'' (Lk 6,36).
     Az Egyház liturgiájában, imádságaiban (különösen a papi breviáriumban) is igen gyakran megfogalmazódik Isten irgalma. 

     Korunkban sajátos történelmi szükséghelyzet alakult ki (II. János Pál), s ez a szükséghelyzet egyre sürgetőbben irányítja figyelmünket az Isten irgalmára. Úgy tűnik, az elhatalmasodott bűn nyomán a különös módon túláradó kegyelem az Isteni Irgalmasság üzenetében fogalmazódik meg teljes gazdagságában.

Szólj hozzá!

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!
013_Anselm.jpg

 

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos
nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki
viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
    
1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
    
2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
    
3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Szólj hozzá!

Részletek MARCEL LEFEBVRE érsek 1979. április 15-én, Ecône-ban elhangzott húsvéti prédikációjából 4

 

Monseñor Marcel Lefebvre-12.JPG     Mi a célunk? A mi célunk, hogy bejussunk a legszentebb Szentháromságba, ez az Ígéret Földje. Az Ígéret Földje a legszentebb Szentháromság, a mennyország. A mennyország, az Isten. Isten a legszentebb Szentháromság. Ő enged be bennünket a legszentebb Szentháromságba. Mit fogunk mi ott csinálni? Mik leszünk mi ott? A legszentebb Szentháromság a Szeretet. „Deus caritas est.” Isten a szeretet. Nincs annál szebb, nagyobb, szeretetreméltóbb, csodálatosabb, mint a Szeretet. Olvassák el Szent Pál szavait a szeretetről (1 Kor 13,1-8): Aki szeret, az nem gondol magára. Aki szeret, az csak a másikra gondol. Aki szeret, az mindent megtesz a többiekért. Semmit nem magáért, mindent másokért tenni, és mindenekelőtt Istenért. Ez az Isten iránti szeretet.

     Sajnos mi csak halvány képet tudunk magunknak alkotni a legszentebb Szentháromság belsejében uralkodó ezen szeretetről. Ha létezik számunkra olyan eszköz, amivel ezt a szeretetet felismerhetjük, akkor a Szentmiseáldozat az, ami nekünk e szeretetről a legszívbemarkolóbb és a legvalódibb képet adja. Ha a földön valaha is hajtottak végre a szeretetnek olyan aktusát, amelyet a legszebbnek és a legfennköltebbnek nevezhetünk, akkor ez csakis a mi Urunk Jézus Krisztus kereszthalála lehet Atyjának megdicsőítésére és a mi lelkünk megmentésére.

     Az Isten és a felebarát iránti szeretetnek kell eltöltenie bennünket, ha részt veszünk a Szentmiseáldozaton. Magával kell ragadjon bennünket a szeretetnek e tette, amit Urunk végrehajtott, amikor odaadta magát Atyjának, feláldozta magát Atyjának, Vérét Atyjának megdicsőítésére kiontotta. A Szentmiseáldozat által a mi Urunk visszaállítja Atyjának tiszteletét. Lelkünket ismét Isten kegyelmi állapotába vezeti. Visszaadja nekünk az örök életet, ha ebbe az áldozatba valóban egyre mélyebbre behatolunk.

     A szentáldozásnál mindig arra kell vágyakoznunk, hogy továbbra is megkaphassuk Őt, és hogy felgyújthassuk az Ő szeretetét a szívünkben, hogy onnan a bűnt felperzseljük. A bűn a szeretet ellen irányul. A bűn ellenáll a szeretetnek a gőg, az önzés által, ami megöli a szeretetet. Amilyen mértékben el vagyunk telve szeretettel, olyan mértékben vagyunk képtelenek, hogy bűnt kövessünk el. Ha vétkezünk, a szeretet parancsa ellen cselekszünk. Töltsön el bennünket a mi Urunk szívének szeretete, amely a mi szívünkben is élni fog, ha a legszentebb eucharisztiában megkapjuk Őt.

     A mi Urunk egészen Szeretet. Egyetlen vágya, hogy bennünket is oda vigyen, ahol nem lesz más csak a szeretet, és semmi olyan nem lesz, ami a szeretettel ellenkezik. Ez a mennyország. Nézzék, ahol szeretik egymást az emberek. Egy olyan közösség, ahol szeretik egymást, már a paradicsom kicsiny kezdete. A leghalványabb elképzelésünk sincs arról, milyen lehet a mennyország összehasonlítva azzal, amit itt a földön boldogságként élünk meg. Próbáljuk meg ezért magunkat egyre szorosabban és egyre jobban a mi Urunk Jézus Krisztussal egyesíteni, az Ő szeretetével eltölteni, és ezáltal a mi mennyországunkra felkészíteni. (Folyt.köv)angel_claro 2_1.JPG

Szólj hozzá!

http://www.magyarorszag-szep.hu/Uzsoki-hago/index.html

 

Kárpátalja 3.JPG

Szólj hozzá!

Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog a sátántól való!
 
    Jézus: »Szívem fájdalma oly nagy (…). Hogyan fogtok számot adni az elfecsérelt időtökről? (...) Én magam vagyok a szeretet, a türelem, a jóság, a megértés, a megbocsátás, az áldozat, az üdvösség, az örök élet. És ez nem kell nektek? Keresztre feszített, vértől ázott szent testem hiába emelkedik a magasba? (…) Nem indul meg szívetek? Nem akartok Velem járni, Velem gyűjteni? Szívetek nem dobban Velem? Bensőtök nem érez Velem? Hiába nyitottam meg Szívemet? A kegyelmek bőségét otthagyjátok? (...) Azt akarjátok, hogy majd dörgő hangon kiáltsak felétek? Mit álltok itt tétlenül? Ne finnyáskodjatok, ne válogassatok! Ahová állítottalak, ott álljátok meg helyeteket szilárdan, önfeláldozóan! Én mindent kitaláltam, hogy csak értetek szenvedhessek és ti kényelmesek, semmi készséget sem mutattok, csak mentegetőzés az egész életetek. Vegyétek már fel azt a keresztet, melyet Én is magamhoz öleltem.« (II/9-10)
    »Ha valahol, bármerre is tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A sátán tüzét mégsem oltjátok, engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. De jaj nektek, kik gyáván nézitek, kik felelősek vagytok! Eltakarjátok szemeiteket és engeditek tovább a lelkek elkárhozását. Ismerhettek, tudjátok ti választott lelkek, türelmem és jóságom határtalan, de ismeritek szigoromat is, mely el fog hangzani felettetek: Távozzatok Tőlem az örök tűzre! Kezetek nem gyűjt Velem, csak szétszór. (…) Szálljatok magatokba, és térjetek már Hozzám! (...) Ne engedjétek magatokon úrrá lenni a jóra való restséget! Ez minden bajnak a gyökere, mely lelketekbe férkőzik. (...) A sátán úgy eltorlaszolta lelketekben az isteni fény útját, hogy (...) a restség sötét nyomása alatt szenvedtek és kínlódtok. Jöjjetek Hozzám, kik a jóra való restséggel terheltek vagytok, Én leveszem vállatokról és megkönnyítlek benneteket! Az Én Testemnek vétele segíthet csak ki ebből a gonosz által oly gondosan eltorlaszolt sötétségből. Csak engedjétek át magatokat Nekem! (…) Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog a sátántól való, az ő műve a sok rossz. A sátán műve csak addig tart, ameddig Én engedem. (…) Térjetek hozzám, és áldozzátok fel magatokat az elvonultság és belső mártíromság szent oltárán! (...) Ezt (…) a sátán nem tudja megakadályozni. Ez a harc a lelkek mélyén, mint Értem hozott mártíromság, bőséges gyümölcsöt hoz. Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman, és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna Mennyei Atyátok az égben, ki figyel reátok. Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt.« (I/89-91)
    »A nehéz idők elérkezése előtt készüljetek fel újra erős elhatározással arra a hivatásra, amelyre meghívtalak. Ne unott, közömbös tétlenségben éljetek. (...) Árral szemben csak az (...) elhivatott lelkek maradnak meg. A nagy veszély, melyet felétek indít a sátáni hatalom, az Én kezem felemelése által indul el. Adjátok tovább figyelmeztető szavaimat, (...) minden papi lélekhez. Rázzon fel benneteket előre figyelmeztető szavam és szigorú kérésem. (III/159-160)
    »Én koldulok étlen-szomjan. Járok utcáról-utcára, házról-házra, faluból-városba, hideg télben, tikkasztó nyárban, süvítő szélben, zuhogó esőben. Nem kérdezi meg senki Tőlem, hogy hová megyek ilyen szánalmas állapotban. Hajam vértől csapzott, lábaim összerepedeztek az utánatok való sok gyaloglástól. Kezem állandó segélykérésre kinyújtva. Szívről-szívre járok, és alig kapok egy kis alamizsnát. Utána gyorsan becsukják szívük ajtaját, alig tudok bepillantani oda. Vissza kell húzódnom szerényen, és kegyelmeim halmozva vannak Szívemben. (…) Sok lelket felszólítottam az Én különös követésemre, de csak nagyon kevesen értik meg, hogy mit óhajtok tőlük. Imáidba szünet nélkül foglald be őket, és hozz áldozatot értük, hogy engesztelő táborom, melyet így próbálok gyűjteni, ellensúlyozza igazságos haragomat. Édesanyám kérlel, Ő tartotta vissza eddig is igazságos haragomat.« (I/51)
Aki nem gyűjt Velem, az szétszór! (Mt 12.30; I/73-74) 

Szólj hozzá!

Az irgalmasság etimológiája
 
     A mindennapi felfogás a részvéttel, a segítőkészséggel, a megbocsátással azonosítja az irgalmat.
     A Magyar Értelmező Szótár szerint az irgalom: segítő könyörület, szánalom, megbocsátás; az irgalmasság pedig: tevékeny szánalom.
     Bibliai értelemben többet jelent: az érdemtelen gyengének felkarolása. (Előd I.) Szeretni azt, aki nem szolgált rá a szeretetre. Szeretni azt, aki visszautasította a szeretetet. Szeretni az érdemtelent. Keresni vele a kapcsolatot, segíteni és támogatni mindaddig, amíg az érdemtelen véglegesen el nem fogadja vagy vissza nem utasítja a szeretetet.
     II. János Pál pápa így ír az irgalmasság bibliai tartalmáról:
,,Amikor az ószövetségi könyvek az irgalmat meghatározzák, többnyire két kifejezéssel élnek, melyek között igen finom jelentésbeli különbség van. Elsősorban a hesed szót használják, amely a jóság szívbeli érzületét jelenti. ...
     Az irgalom másik szava... az Ószövetség nyelvéből: a rahamin. A hesed jelentésétől egész kicsiben különbözik csak. Amíg ugyanis a hesed az önmagához való hűséget és a szeretetben adott ígéret kötelezettségét világítja meg (és ezek joggal tekinthetők férfias tulajdonságoknak), addig a rahamin már eredetében az anyai szeretetet jelzi (a rehem anyaméhet jelent). Abból a kezdettől fogva fönnálló és mélyreható kötelékből, sőt összeköttetésből, amely az anya és magzata között létezik, egész különleges kapcsolat, egyedülálló szeretet származik...

     Az Ószövetség nyelvében más kifejezéseket is találunk, amelyek az irgalmat jelzik... A Septuaginta görög fordításában kevesebb az irgalmat jelző szavak fajtája, mint a héberben: vagyis nem jelzik azokat a finom különbségeket, melyeket az Írás ősi nyelve jelzett. Az Újszövetség azonban abból a gazdagságból és mélységből lép tovább, melyet az Ószövetség mutatott... (Dives in misericordia. Függelék.)

Szólj hozzá!

Részletek MARCEL LEFEBVRE érsek 1979. április 15-én, Ecône-ban elhangzott

húsvéti prédikációjából 3

 

Monseñor Marcel Lefebvre-12.JPG     Nincs jogunk arra, hogy csak úgy elmenjünk azon tény mellett, hogy Urunk meghalt a kereszten, hiszen érettünk halt meg a kereszten, hogy megmentsen bennünket, hogy eledelül adja magát nekünk, hogy ne vesszünk el. Ez a mi lelki táplálékunk. E nélkül a lelki táplálék, e nélkül a Szentmiseáldozat nélkül elvesznénk. „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van” (Jn 6,53-54), mondja Urunk. Tehát mély imádattal kell e szentmiseáldozattal szemben viseltetnünk. Mert ott van a mi húsvétunk. Ott van a mi kivonulásunk. Ott van a mi utunk. Nincs másik út. A világ egyetlen emberének sincs más útja, csak ez! Csak a kereszt útja létezik, mint a mi Urunk Jézus Krisztus útja, mint a mi Urunk Jézus Krisztus Vére, mint a legszentebb eucharisztia, ami megment bennünket.

     Ezért kell nekünk, akik a hitet megőriztük, ezzel a Szentmiseáldozattal mélységesen összefonódnunk, ezzel a titokzatos valósággal, amit a Szentmiseáldozat jelent. Sajnos, ezt túl gyakran elfelejtjük.

E rendkívüli valóságról, Urunk Jézus Krisztus e haláláról, amely oltárainkon azóta is folyvást megújul, kell tehát elmélkednünk. Oltárainkon ez nem csupán egy szimbólum. Ez maga a Szentmiseáldozat valósága. Olvassák a tridenti zsinat csodálatos szövegeit: „Ugyanaz a pap, ugyanaz az áldozat.” „Nincs más különbség a Kálvária és a Szentmise között”, mondja a zsinat, „mint annak a módja, ahogy az áldozatot bemutatják. Az egyiken véres módon, a másikon vértelen módon. De az áldozat ugyanaz, pontosan ugyanaz. Ugyanaz a pap, a mi Urunk Jézus Krisztus, aki áldoz. Ugyanaz az áldozati adomány, a mi Urunk Jézus Krisztus, aki feláldozza magát.” Mi, papok, csak a mi Urunk Jézus Krisztus eszközei vagyunk. „In persona Christi”, Krisztus személyében cselekszünk, hogy ezt a kálvárián lejátszódott drámát, ami mindannyiunkat érint, valóságosan megismételjük.

     Nem ismerjük eléggé azokat a kincseket, amelyeket Isten szeretete ajándékozott nekünk. Az a szeretet, amit kinyilvánított irányunkban, mutatja meg nekünk, mit tett értünk, és mi a mi célunk. Mi az az eszköz, amivel célunkat elérhetjük. (Folyt.köv)850px-Symbolique_de_la_messe.jpg

 

Szólj hozzá!

http://www.magyarorszag-szep.hu/Nevicke/index.html

 

Kárpátalja 3.JPG

Szólj hozzá!

    »Napközben is ajánljátok fel munkátokat Isten dicsőségére! Ez a kegyelem állapotában történő felajánlás is a sátán megvakítását fokozza. Éljetek tehát kegyelmeim szerint, hogy egyre jobban és egyre nagyobb területre terjedjen ki a sátán megvakulása. A sok kegyelmet, melyet nektek nyújtok, egyre jobban használjátok fel, mert ez a lelkek tömeges megjavulását fogja maga után vonni. (II/36) A sátán megvakítására (...) törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott (...) tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.« (III/130) Kérem a Szentatyát, hogy Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok!« (I/85)
 
A „tizenkét pap” kiléte

     A Naplóban említett papokról három vonatkozásban beszélhetünk. Egyfelől 1962-ben az Úr által néven nevezett fővárosiakról, akiknek Erzsébet a. lelkivezetését kellett volna felvállalniuk! Másfelől tizenkét olyan papról (bárhol), akik 12 héten át a csütörtök és pénteki napon kenyér és vízen való böjtöt vállalnak a Szűzanya Szeretetlángjáéért! Harmadsorban: „Mikor már a tizenkét papi lélek összejött, tizenkét tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdődjön meg (az ájtatosság). (A hívek) adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza, és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg.” (I/40-41) Az első vonatkozásban nem jött össze a „tizenkettő”! A második esetben számszerűen összejött ugyan, de az adott korban, nem volt lehetőségük azon égi kérés teljesítésére, melyet csak a harmadik feltétel szerinti tizenkettő valósított meg! Erdő Péter bíboros védnöksége mellett, az ország 8 legnépesebb kegyhelyén és 4 Szűzanyának szentelt fővárosi templomban (vö I/49) megtörtént a „Láng átadás” 2010. február 2-án, évenkénti ismétléssel.

Szólj hozzá!

    Nagyon fájdalmas tapasztalni – a történelmi események egyre keményebben tanúskodnak erről –, hogy az Egyház Anyjának szavai a sok akadékoskodás miatt nem járhatták át kellő mélységben az evangelizációs tevékenységet. Bár sok Mária-kegyhely folytat áldásos tevékenységet a népi vallásosság formálásában, de az ismételten megszólító Mária-üzenetek még nem érték el a teljes célt, mert kevesen válaszoltak a meghívásra. Sőt, azt kell látni, hogy az evangelizáció álcázott akadályai, a tetszetős eszmék (mint pl. a racionalizmus, a felvilágosodás, a modernizmus, az ateizmus, a liberalizmus) egyre nagyobb mértékben fordítják el és tartják távol az Istentől a tömegeket (Corrado Balducci), s ebből fakadóan mind az öt kontinensen súlyos méreteket kezd ölteni a hitetlenség. ,,Kétségtelen, hogy a kereszténytelenedés olyan méretűvé vált, amely még rémálmainkban is elképzelhetetlen volt a II. Vatikáni zsinat lezárása idején'' (J. Ratzinger). Ez a folyamatos leépülés pedig elindítja és mind teljesebbé teszi a bűnnek és következményeinek elhatalmasodását.
     Úgy tűnik, még a hit felelőseit és a hívek egy részét is megosztották a Mária-üzenetek. Amíg az Egyház Anyjának szavai milliók lelki életében játszanak fontos szerepet – hiszen az Evangéliumról szólnak –, addig sokan kétségbe vonják, lebecsülik, tagadják vagy egyenesen károsnak tartják az üzeneteket, s ebben bizony nemegyszer egyházi személyeknek is szerepük van. Grignon Szent Lajos gáncsoskodó vagy szűkkeblű Mária-tisztelőknek nevezi őket. ,,A gáncsoskodó Mária-tisztelők rendszerint büszke tudósok, úgynevezett művelt szellemek,... akik leértékelnek majdnem minden áhítatgyakorlatot... Kétségbe vonnak minden csodát és elbeszélést, melyek Szűz Mária irgalmáról és hatalmáról tesznek tanúságot... A hamis tisztelőknek... ettől a fajtájától nagyon kell félnünk. A Szűz Mária-tiszteletnek mérhetetlen kárt okoznak és a visszaélések kiküszöbölésének ürügye alatt magától az ájtatosságtól tartják vissza a népet. A szűkkeblű tisztelők azok, akik félnek, hogy megsértik a Fiút, ha az Anyát tisztelik, vagy lealacsonyítják Jézust, ha Édesanyját felmagasztalják...'' A Szent tanítása szerint azért nagyon veszedelmes ez a merev álláspont, mert ,,a gonosznak a nagyobb jó ürügye alatt finoman szőtt hálója ez'' (A tökéletes Mária-tisztelet 92-94).
     A tisztánlátást tovább akadályozzák az egyre nagyobb számban megjelenő, álmisztikus meséket tartalmazó írások. Az így keltett zavar nagyon legyengíti a természetfeletti jelek hatékonyságát, a bűn szerzője pedig ,,tévútra vezeti az egész világot'' (Jel 12,9b), melynek nyomán a bűn egyre inkább megszerveződik és elhatalmasodik következményével együtt.
     Az Egyház Anyjának Fatimában megígért végső diadalához nem fér kétség, de az üzenetek szerint a sorozatos kérések és figyelmeztetések ellenére is sokan esnek áldozatául a szerveződő bűnnek. A jelenséggel szemben felettébb vigasztaló a Szentírás második kijelentése az elhatalmasodott bűnnel kapcsolatban: ,,Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem'' (Róm 5,20b). Úgy véljük, az utolsó százhetven év, az utolsó idők szembetűnő jellemzői között említhetjük a bűn térhódítása mellett a nyomában járó pusztítást, és a túláradó kegyelmet. Megítélésünk szerint a Mária-üzenetek éppen úgy, mint az Isteni Irgalmasság megnyilatkozásai az elhatalmasodó bűnnel szemben a határtalan isteni szeretetből fakadó és túláradó kegyelem jelei. Míg a Mária-jelenések a bűn elhatalmasodásától és annak következményeitől kívánnak megóvni bennünket, addig az Isteni Irgalmasság a bűn áldozatait szólítja meg, és akarja visszavezetni az Evangéliumhoz. Isten a bűneink révén felhalmozódott tartozás teljes elengedését kínálja, s egyben segítségét ajánlja az élet teljes rendezéséhez. A mi feladatunk csupán a készséges együttműködés Isten akaratával.
     Az ember teljesen szabadon dönthet az Isteni Irgalmasság üzenetének elfogadása vagy elutasítása ügyében. Ajánlatos azonban tudnia Jézus figyelmeztetéséről: ,,Ó, szegények, akik nem akarnak élni Isten irgalmasságának csodájával; hiába fogtok majd könyörögni, már késő lesz'' (Napló 1448). ,,Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell áthaladnia'' (Napló 1146).
 

     Fontos megjegyezni: Fausztina nővér Naplója, az Isteni Irgalmasság üzenete – jóllehet a magánkinyilatkoztatás körébe tartozik  az Egyházon belül már nem képezi vita témáját. A legmagasabb egyházi fórum  II. János Pál pápával az élen  tisztázott és lezárt minden kérdést, s ajánlja a hívek figyelmébe. Fausztina nővért a Szentatya 1993. ápr. 18-án a boldogok, és 2000. április 30-án szentek sorába emelte.

Szólj hozzá!

Részletek MARCEL LEFEBVRE érsek 1979. április 15-én, Ecône-ban elhangzott húsvéti prédikációjából 2

 

Monseñor Marcel Lefebvre-12.JPG     Az áldozat, ami valóban olyan, mint a bárány feláldozása, ami a mi üdvösségünk jele lesz, és ami a mi üdvösségünket kivívja. Milyen áldozatról van itt szó? És miféle jelről? Ez az áldozat a mi Urunk Jézus Krisztus maga lesz, Ő, aki a kereszten magát áldozza fel.

     E napokban minden ájtatossági gyakorlatnál, amelyet hamvazószerda óta ma hajnalig énekeltünk, gyakorta hallottuk az Úrnak a népéhez, a szőlőhegyéhez, a nyájához szóló hívó szavát. Urunk Jeruzsálemhez, népéhez, szőlőhegyéhez fordul, és így jajdul fel: „Én nemzetem, te ellened mit vétettem? – Quid feci tibi?” Mit tettem, hogy így elvetettél, megfeszítettél?

     A mi Urunk azt akarta, hogy megfeszítsék, hogy ezáltal a kivonulásakor magával vihessen bennünket. Ezek után meg kell magunktól kérdezzük: Mi a kiindulási pontunk? Mi a mi célunk? Hova kell megérkeznünk?

     A kiindulópont számunkra, hogy az ördög szolgaságában vagyunk, csakúgy, ahogy a zsidók az egyiptomiak szolgaságában voltak. Pontosan ebből a szolgaságból akart bennünket a mi Urunk Jézus Krisztus kiszabadítani. A keresztség által szabadított ki bennünket. A keresztséggel, a mi Urunk Jézus Krisztus vérével megjelölve, vásárolt vissza bennünket Vére által.

     Nagyon jól tudjuk, hogy csak akkor menekülünk meg, ha célba értünk, abba a célba, amely felé igyekszünk, és amelyre teremtettünk: az Ígéret Földjére. Zarándokok vagyunk, ahogy a zsidók zarándokok voltak a sivatagban. Negyven évet töltöttek a sivatagban szenvedések és nehézségek közepette. Mannával táplálkoztak és azzal a csodálatos vízzel üdítették fel magukat, amit Isten adott nekik.

     Nekünk viszont sokkal többünk van, mint a manna. Sokkal többet birtokolunk, mint azt a csodálatos vizet: a mi Urunk Jézus Krisztus Vérét, a legszentebb Eucharisztiát. Ez a mi mannánk, üdítőitalunk, táplálékunk ezen a zarándokúton. Hogy negyven vagy nyolcvan évig vagyunk e földön, nem számít sokat. A sivatagban vagyunk és állandóan ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy az ördög rabszolgaságába visszaesünk.  Tehát védekeznünk kell. Isten világító oszlopot ad nekünk, ami előttünk jár. Ez a mi hitünk és ez az Egyház, ami a hit által megtanít bennünket, hogy merre kell mennünk, és ami az utat is megmutatja nekünk.

Mindenekelőtt annál az eszköznél szeretnék megállni, aminek hódolatunk tárgyának, életünk központjának, reményünk okának, de elsősorban szeretetünk forrásának kell lennie: a szentmiseáldozatnál. „Cum pascha nostrum immolatus est Christus – amelyen a mi húsvéti bárányunk, Krisztus feláldoztatott”. A mi Urunk Jézus Krisztus a mi húsvéti bárányunkként feláldozta önmagát a mi kivonulásunkért. (Folyt.köv)919.jpg

 

Szólj hozzá!

http://www.magyarorszag-szep.hu/Gereny/index.html

 

Kárpátalja 3.JPG

 

     Kárpátalja mintegy 1.250.000 lakosából ma 150.000 magyar és 800.000 ruszin, állítja Dr. Popovics Tibor Miklós, Magyarországi ruszin kutató.

              Lásd:    http://www.egipatrona.hu/mvsz/images/doc2/193_210_popovics_t.pdf

Elmondásában: mai ruszinok etnikai keveredés folytán jöttek létre, és a ruszinok mindig is a magyarsághoz, a magyar államhoz tartozóknak vallották magukat.

     A több mint ezer éves együttélés során a Szent Korona Országában a ruszinok mindenben osztoztak a magyarokkal, mind sikerekben, mind bajban. Nem véletlen, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem meghatódva „gens fidelissima”, azaz leghűségesebb népének nevezte a ruszinokat.

     Kárpátalja XX. századi sorsa hányatott volt: 1920-ban Trianon, az akkor létrehozott Csehszlovákiához csatolta, 1938-39-ben előbb az önálló Szlovákia része lett, majd nemsokára a szlovák-magyar etnikai határrevizió kapcsán visszacsatolták a Magyarországhoz.

     1947-ben a Párizsi "béke" a Szovjetunióhoz csatolta (ennél tragikusabbat nem is tehettek volna!), hiszen tudhatták, hogy a szovjet hatalom Kárpátaljáról is, óriási néptömegeket hajt majd kényszermunkára, megsemmisítő táborokba, etnikai alapon megtizedelve a népek értelmiségét, és véresen fogják üldözni a helyi görögkatolikus egyházat! Példaként, lásd:

http://www.hunsor.se/dosszie/akarpataljaimagybabilonifogsaga.pdf

http://www.karpataljalap.net/2007/11/09/boldog-romzsa-todor-puspok-elete-es-vertanuhalala

     Kárpátalja 1993-ban, az Oroszországtól önállósult Ukrajna része lett, mely a ruszinokat változatlanul nemlétezőnek tekinti, s bár az ukránok nagyon büszkék önállóságára, ezt azonban Kárpátalja más népeitől konokul megtagadják!

Szólj hozzá!

 A Szeretetláng Mozgalom 

     A Szeretetláng lelkisége – mint Engesztelő Mozgalom –, Erzsébet asszony Örök Hazába való távozását követően (1985) Magyarországon csendben-, parttalanul-, „szívről-szívre” terjedt tovább és gyarapodtak a imaközösségek a Szeretetláng jegyében. Az Ügy azonban hathatós egyházi vezetés, a klérus és a szerzetesrendek bekapcsolódása nélkül, megmaradt a „népi vallásosság” megtűrt szintjén. Ezzel szemben olyan – sokszor távoli országokban –, ahol a helyi egyház felismerte a Szeplőtelen Szív fatimai szándékát megvalósító Szeretetláng Lelkiség hatékony és önszervező kegyelmi erejét, ott a főpásztorok evangelizációs tényezővé emelték a Mozgalmat! Sajnos, a Szűzanya Országában sokáig nem akadt egyetlen pozícióban lévő egyházi személy sem, aki nevét adta volna az egyébként világszerte sok elismerést kiváltó Ügy mellé. Ennek tudható be, hogy a majd fél évszázadnyi „pásztortalanság” a szervezetté formálódás elmaradását eredményezte, mely az imacsoportok egymással kapcsolatot alig tartó, „őskeresztényi” rejtettségében is kimutatható. Ebből fakadóan, gyakorlatilag mind a lelkipásztorok, mind a szerzetesrendek „parkolópályán” tartották ezt a többletet hordozó engesztelő lelkiséget, mintegy sokáig megfosztva magukat, nemzetünket és a világot, az Istenanya emberiségmentő kegyelmi szándékának időbeni megvalósulásától! 
A Mozgalom azonban mégis létezik, gyarapszik és be is fogja tölteni üdvtörténeti szerepét, mintegy igazolva a bölcs Gamaliel intelmét: „ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket...” (ApCsel 5,38-39) Bizony nehéz időket éltünk és élünk (2Tim 3,1) és sajnálatosan ma, képesek sokan úgy mutogatni a Szeretetláng Mozgalomra, mint a felelőtlen szülő, aki csatakos időben nem figyelt gyermekére és végül még ő korholja feddőn: „Most akkor nézd meg, hogy nézel ki!”
    Felvetődik a kérdés, hogy pontosan miért nem tudott e tagadhatatlan lelki erényekkel bíró mozgalom határozottabban teret nyerni Mária Országában? A puszta tényt, hogy 'erő' van benne jóllehet a főpapság körében is sokan felismerték, mégsem tekintették evangelizációs tényezőnek, hagyva a „kristályvizű patakot” arra folyni amerre a „terepviszonyok” engedték. Aztán, ha netán így szenny került bele, nyomban kiderült, hogy nagyon is „tudnak róla”! És ez a „szabadjára engedés” még a jobbik eset volt, hiszen többek inkább lerombolni próbálták ezen égi szándék hit-hitelét és hittudományos élccel mutogattak hiányosságaira, holott követhették volna Nagy Szent Gergely pápa útmutatását: „nem lerombolni, hanem megszentelni kell!” 
    Költői a talány: hogyha a rendes evangelizációs tevékenység a világban helyet biztosított volna egy-egy sokat ígérő próféciának – például –, elmaradt volna-e a szörnyű világégés, ha a pápákhoz idejében eljut a Fatimai Szűz kérése és felajánlják a világot a Szeplőtelen Szívnek a világ püspökeivel, Oroszország külön megemlítésével? Vagy, ha teljesül a Világ Győzelmes Királynője kérése, kimaradt volna-e Magyarország a II. Világháborúból? És megengedhetjük-e azt a feltételezést, hogy a Szentlélek Jegyesének Szeretetlángjától áthevített szívek által, az Élő Egyház már megélhette volna-e ígért tüzes megújulását!?
Aligha kétséges, hogy az Istenanya Küzdő Egyházat segítő lélekmentésének, legtöbbet a jószándékú óvatosság és hozzá nem értés ártott – mely sajnos –, számtalanszor megakadályozta a gondviselés hathatós (időbeni) segítségét! Az Istenanya kéréseit ugyanis mindig felkészült, komoly, ám gyermeki szívvel kell mérlegelni és képviselni! Felismerhető, hogy Mária ügyének szolgálattevői, soha nem középszerűek! Mert vagy kicsiny léleknek vagy „lánglelkű”* apostoli jellemnek kell lennie annak, aki a „Szeplőtelen Lovagja”** akar lenni! Olyannak, aki  „nem nagyravágyó, de türelmes” (1Kor 13, 4), nem zsarolható, aki teológiailag képzett, s aki bár látja a világ sorsát mégsem fél, máriás lelkű, engedelmes, egyszerű szívű, Jézus szerinti gyermek*** tud lenni! 
   Hála Istennek, hazánkban végre Erdő Péter bíboros érsek felfigyelt a Szeretetláng Mozgalom világméretű sikereire és 2009. június 5-én jóváhagyta a Mozgalmat, melyet másnap a X. Országos Szeretetláng Találkozón hirdetett ki: „...Jelen soraimmal a krisztushívők jogi személyiséggel rendelkező egyházi magántársulásaként az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében megalapítom a Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom Társulást. Egyben jóváhagyom a főegyházmegye területére nézve is a társulás 2008. augusztus 15-én, a brazíliai Sao Paulóban elfogadott és 2008. december 11-én a mexikói Hermosillói Főegyházmegyében jóváhagyott szabályzatát. A társulás életére és munkájára Isten bőséges áldását kérem. Szolgáljon működésük hazánk lelki megújulására!” (494-1/09 sz. Jóváhagyási Dekrétum). 2010-ben Nihil obstat- és Imprimaturral a Szent István Társulatnál megjelenhetett a teljes Lelki Napló kritikai kiadása.
(A képen, a Tajvanon megjelent kínai nyelvű Szeretetláng ismertető borítóját látjuk.) 
 
--------------------------------------------------
* Montforti Grignon Szent Lajostól 
** Szent Maximilian Kolbétól 
*** „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok,
mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3)

Szólj hozzá!

     Korunk az elhatalmasodó bűn korszaka. A Szentírás nagyon sok tanítást ad a bűnről és következményeinek elhatalmasodásáról. Még a ,,termékeny föld is szikes mezővé'' válik ,,lakóinak gonoszsága miatt'' (Zsolt 106,34). Az ember számára a legnagyobb rossz a bűn, mert minden fájdalomnak, pusztításnak s végül az örök boldogság elveszítésének ez az oka. Szűkebb környezetünkben éppen úgy, mint a világ és az Egyház életében fájdalmasan tapasztaljuk a teret hódító bűn rombolását. Szent Pál apostol ezért figyelmeztet bennünket: ,,Ne adjatok teret a sátánnak'' (Ef 4,27). A bűn végkifejletét Jakab apostol röviden így összegzi: ,,A bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után'' (Jak 1,15).
     A Mária-jelenések alapvető mondanivalója a bűnében megmaradó ember örök sorsáért való aggódás. Az elhatalmasodó bűn következtében az emberek ugyanis tömegesen veszélyeztetik örök boldogságukat, magyarán tömegesen kerülhetnek az elkárhozás veszélyébe. Az Isten találékony szeretetében ezért szólít meg bennünket újra és újra.
     A ,,tömeges elkárhozás veszélye'' kifejezés szokatlan, és néha ellenérzést vált ki. A rendkívüli események logikája, a vonatkozó üzenetek konkrét fogalmazása és a látnokoknak a pokollal kapcsolatos víziója azonban a tömeges elkárhozás veszélyére utal. Fatimában a Szent Szűz 1917. július 13-án a kárhozat helyét mutatta meg a gyermekeknek, egy hónappal később, aug. 17-én pedig így szólt a látnokokhoz: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!'' Hasonló értelemben tanít Jézus 1936. márciusában az Isteni Irgalmasság művéről: ,,sok lélek fog általa visszafordulni a pokol kapujától'' (Napló 639). A Napló egyik másik helyén Jézus így utal a felvetett kérdésre: ,,Ó, ha a bűnösök ismernék irgalmamat, nem vesznének el oly nagy számban'' (Napló 1396).
     Figyelemreméltó, hogy a 20. század nagy hatású jelenéseiben drámai jelentőséget kap a pokol víziója. A fatimai gyermekek 1917. július 13-i látomása a kárhozatról az első fatimai üzenet tartalmát képezi. (A Szent Szűz a megrázó eseményt követően azt kérte, hogy az emberek az egyes rózsafüzér tizedek után a következő fohászt imádkozzák: ,,Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, s vidd mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra.'') Fausztina nővér ugyanilyen élményeket élt át. Naplójában nyomatékosan és ismételten hangsúlyozza: Isten parancsára járt a ,,pokol szakadékaiban'', és Isten parancsára ír ott szerzett élményeiről, ,,hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, és nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott'' (Vö. Napló 741). A medjugorjei gyermekek is beszámolnak hasonló élményekről.
     Az elkárhozás veszélyével kapcsolatos természetfölötti kijelentések, látomások lélektani szerepe igen fontos, mert létében érinti az Istenről megfeledkező embert. Bár sokakban ellenérzést kelt a kárhozattal kapcsolatos üzenetek kimondása, de mégis meg kell tenni, mert minden finomítás vagy a kérdés elhallgatása a lényegről tereli el a figyelmet, és ellentétes az üdvözítő Isten kifejezett akaratával.

Szólj hozzá!

Részletek MARCEL LEFEBVRE érsek 1979. április 15-én, Ecône-ban elhangzott húsvéti prédikációjából 1Monseñor Marcel Lefebvre-12.JPG

 

     Korunkban, amikor az Egyház tanításában a legnagyobb zűrzavar uralkodik, húsvétot sokan olyan ünnepként szeretnék interpretálni, ami üdvösségünk kérdésében a végső megoldást hozta meg: vagyis Urunk feltámadásával minket mindannyiunkat magával vitt az örök életbe, az üdvösségbe. Így nincs tovább okunk az aggodalomra. Jézus feltámadt! Jézus a mennyben van. És mi Vele vagyunk és biztosak lehetünk örök üdvösségünkben. Ez a felfogás azonban a protestánsok és nem a katolikusok nézetéhez hasonlít.

Húsvét ünnepe kétségtelenül az Egyház liturgikus életének csúcspontja. Ez a legnagyobb ünnepünk. Kíséreljük meg most közelebbről megvizsgálni, amit az Egyház húsvét ünnepéről tanít.

     Elsőként vizsgáljuk meg, mit jelent az a szó, hogy húsvét? Transitus-t. Transitus pedig átmenetet jelent. Tehát, amikor húsvétot ünnepeljük, valójában egy átmenetre való emlékezést ünnepelünk. Milyen átmenetre? A zsidóknak Egyiptomból az ígéret földjére való kimenetelét. Ezt a kivonulást olyan események kísérték, amelyek egy sokkal fontosabb átmenet Urunk által kiválasztott szimbólumai voltak.

Ez a szimbólum, amelyet a történelem egyik eseményeként ismerünk. De ez a kivonulás egy másik átmenet, egy másik húsvét jelképe volt. Ez a másik húsvét magának a mi Urunk Jézus Krisztusnak a húsvétja. „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. – Ecce Agnus Dei, ecce qui tollit peccata mundi!” (Jn 1,29)

     A mi Urunk valóban a Bárány. Őt fogják feláldozni. És ennek idejére Ő választja ki a húsvétot, amely a zsidóknak Egyiptomból az ígéret földjére való kivonulására emlékeztet. Urunk ezzel azt akarta megmutatni, hogy annál az ünnepnél is, amelyet Ő választott, szintén egy kivonulásról van szó. Milyen kivonulásról? Ő maga és a Szentírás ad erre a kérdésre választ: „Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához.” (Jn 13,1)

     Ez a nap a mi Urunk dicsőséges kivonulása ebből a világból Atyjához. Kivonulás a bűn, a sötétség, a vétkes szenvedélyek világából, amelyet egykor Egyiptom, ahol a zsidó népet szolgaságban tartották, jelképez. Ez a világ is szolgaságban van, mégpedig az ördög szolgaságában. Ezért nekünk ebből a világból az ígéret földjére, a mennyországba kell jutnunk. Ezért alapította meg a legszentebb eucharisztia, az eucharisztikus áldozat szentségét. Ebben a szellemben alapította meg a papságot, a szentmiseáldozatot és a legszentebb eucharisztia szentségét. Úgy tette ezt meg, hogy ez teljesen annak az előképnek feleljen meg, amely a zsidóknak Egyiptomból való kivonulását jellemezte. (Folyt.köv)agnusdei.jpg

Szólj hozzá!

http://www.magyarorszag-szep.hu/Ungvar2/index.html

 

Kárpátalja 3.JPG

Szólj hozzá!

Kik készségesek az engesztelésre? 2
 
     A Szeretetláng a fatimai események kiteljesedése, melynek igazolásául álljanak itt a Szent Szűznek, Szeplőtelen Szíve tiszteletével és az öt elsőszombat megtartásával kapcsolatos gyönyörű szavai és ígéretei: ,,Jézus meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem az üdvösséget.” Az öt elsőszombat megtartásával kapcsolatos ígéret így hangzik: ,,Hozd tudomásukra ígéreteimet, hogy a halál órájában mellettük állok az üdvösségre szükséges kegyelmekkel, akik öt hónapon keresztül minden elsőszombaton meggyónnak, megáldoznak, a rózsafüzért elimádkozzák és 15 percet (a rózsafüzér titkairól elmélkedve) Velem töltenek, hogy ezáltal engeszteljenek.” (1925. dec. 10.) A Szeretetláng lelkisége, erre ad gyermeki indíttatást!
     Máriát, az Egyház Anyját a mi Urunk Jézus Krisztus csodálatos adományokkal ruházta fel, s küldi hozzánk, hogy segítsen rajtunk páratlan kegyelmeivel.  A Két Szív egységeként ismerhető fel, hogy Üdvözítőnk, Édesanyján keresztül kívánja nagy irgalmasságát gyakorolni, beteljesíteni! Az idő mindannyiunkat sürget!
     A Szeretetláng üzeneteiből: /Szűzanya:/ »Nem azért vagyok Én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket. Csak fogjatok össze minden erőtökkel és készítsétek elő a lelkeket a Szent Láng befogadására! A kegyhelyeken a zarándoklelkek alkalmasak lesznek! Én a kegyelmek Anyja szüntelenül könyörgök Szent Fiamhoz, hogy még a legkisebb  ragaszkodást  is egyesítse  az Ő érdemeivel. Ne féljetek a Lángtól mely észrevétlenül szelíden fog kigyúlni, mint szelíd fény! (I/58) Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek! A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik mint ti. Úgy fáj ez Nekem!« (I/72)  /Jézus:/ „Ne a föld vonzzon magához benneteket múló kényelmével, hanem az Én országom eljövetele legyen földi éltetek célja! Bízzatok, kegyelmem veletek lesz! /.../ Ne legyetek kényelemszeretők és gyávák, és ne hitessétek el se magatokkal se másokkal, hogy kár minden lépésért, hogy nincs értelme semminek! Van! Csak könnyebb, kényelemben várni a vihar elültét, mint a viharban lelkeket menteni! Nem kell nektek semmiféle példázgatás, csak cselekedjetek már! Ez a tétlenség a sátán melegágya! Mivel rázzalak már fel benneteket? Vegyétek észre a körülöttetek öldöklő veszedelmet, mely a ti lelketeket is fenyegeti! /.../  Ki-ki magába szállva kezdjen új életet, melyhez Tőlem vegyenek erőt, tudom ez nektek nem új szó, hisz' magatok is eleget beszéltek róla, /mégsem/ igyekeztek kialakítani az Isten Országát! (...) Ne éljetek képmutató módon! A lelkek felé bemutatjátok a Szent Áldozatot, de számotokra ez csak külsőség marad! Sok van ilyen köztetek!”(I/93-94)
     „/Papjaim!/ A nehéz idők elérkezése előtt készüljetek fel újra erős elhatározással arra a hivatásra, amelyre meghívtalak. Ne unott, közömbös tétlenségben éljetek.  Mert most készül a nagy vihar, melynek sodra elviszi a tétlenségben elmerülő közömbösöket. Árral szemben csak az igazán elhivatott lelkek maradnak meg. A nagy veszély, melyet felétek indít a sátáni hatalom, az Én kezem felemelése által indul el. Adjátok tovább figyelmeztető szavaimat, jusson el minden papi lélekhez. Rázzon fel benneteket előre figyelmeztető szavam és szigorú kérésem.” (III/159-160)
     Ehhez az „ébresztéshez” és felkészüléshez kínál kegyelmi segítséget és benső indíttatást Égi Édesanyánk, akinek útmutatásairól szól Erzsébet asszony Lelki Naplója! Ne kérdezzük tehát borúlátón, hogy ,,hitbeli megújulásunkhoz miért kellene egy magánkinyilatkoztatás”, vagy épp a Szeretetláng? A válasz ugyanis nem egyszerűen kell nem kell kérdése! A lényeg, hogy Valaki szeretetből felhívta figyelmünket életünk evangéliumi átrendezésére! Hajlandóak vagyunk-e – az egyébként teljesen nyilvánvaló szükség szerint – cselekedni vagy sem?! Legyinthetünk-e könnyedén, hogy „nem szabad mindent elhinni”, mikor mily könnyen elhittünk ezt meg azt, pedig bensőnk tiltakozott! Most azonban határozottan érezzük a kereszténnyé lett Zolli rabbi kísértését „hátha mégis igaz”! Ami valójában tiltakozik bennünk, az csupán a jóra való restség, amiért áldozatot kellene hoznunk, komolyan kellene vennünk keresztségi kötelmeinket! Igen áldozatot! Saját magunkért, családunkért, hazánkért és a lelkek milliárdjaiért! Nem ítélkezhetünk tehát értetlenkedőn legyintve, mint a bárkát építő Noé gúnyolódó környezete! 
Mert elhinni nekünk csak annyit jelent, hogy (minden látványosság nélkül) elindulunk a Szent Szűz által megjelölt úton és kifejezzük gyermeki készségünket a józan emberi ész, tiszta mértéke szerint! És ha végül valóban megtapasztaljuk az Általa ígért benső csodát, Szeplőtelen Szíve oltalmát és hitünk megújulását, már aligha kell keresgélnünk a gyermeki hálára való okot és módot! Mert az ígéret számunkra is figyelmeztető: „Szívem Szeretetlángja nektek az, mint Noénak a Bárka volt!” Tehát, ne a világ logikája vezéreljen bennünket! Hiszen hol marad ez a következetesség és ,,logika” a Mammon csillogó ígéreteinek elfogadásában? Hol marad a megfontoltság napi ,,emberáldozatunkban”, melyben könnyedén feláldozzuk emberi kapcsolatainkat? Hová szűkült bennünk a jóra való készség? Hová lett a lélekmentésre való evangéliumi indíttatás? Hol van az okosság, az igazságosság, a lelkierősség, az irgalmasság és a hazaszeretet bennünk akkor, amikor tartunk az emberi megszólástól, hívságokért, karrierért, kényelemért kockáztatjuk a magunk és mások lelki üdvösségét?
     Az Egyház küldetése, feladata és rendeltetése a világ végéig változatlan, a tennivaló azonban úgy néz ki - a bűn szerteágazó rafináltsága és a szeretetlenség féktelen térhódítása miatt - egyre nagyobb! A krisztusi küldetés hatékony teljesítéséhez az egyházi intézményrendszer és struktúra önmagában egyre kevesebbnek bizonyul. Így óhatatlanul szükségessé válik a világegyház tagjainak egyenkénti és egységes bevonása, evangelizációs felkészítése! Tehát a Magyar Egyház és a magyar nemzet jövője szempontjából is alapvetően fontos az egyénre bontott hivatás tudatosítása, a Boldogasszony üzeneteinek megszívlelése és az engesztelés megszervezése! A Szent Szűz bennünket is hív „egyenként és összesen”!
Nagy jövő vár Anyám országára s általa az egész világ kegyelmet nyer! A végén Szeplőtelen Szívem fog győzedelmeskedni!
És Anyám mosolya beragyogja a földet!
(forrás: Natália nővér - Fatima - Szeretetláng) 
Szűzanya kérése 510.JPG

Szólj hozzá!

(Antalóczi Lajos "Irgalmad többet ér, mint az élet" c. munkája nyomán)
 
A bűn elhatalmasodása
 
     Történelmünk utolsó százhetven évében a hit és a lelkiség alakulását merőben új tényezők befolyásolták. Sok esetben igen hátrányosan. Elég utalnunk a felvilágosodás utáni korszak társadalmi, politikai, ideológiai, gazdasági, demográfiai és kommunikációs folyamataira. Vizsgálódásaink során az Egyház által pozitívan megítélt Mária-jelenések üzeneteire kell elsősorban pillantást vetnünk. Mária szavai ugyanis hatékonyan hívják fel figyelmünket és világítják meg a jelzett korszak nagy veszélyét: a bűn elhatalmasodásának folyamatát, ennek okait, állomásait és következményeit. Következésképpen a Mária-üzenetek fontos szerepet játszanak a népi vallásosság alakításában. A Mária-jelenések látható célja: a bűn elhatalmasodásának megakadályozása.
     Úgy véljük, 1830-ban a Csodás Érem átadása alkalmával új korszak kezdődött történelmünkben. Az elhangzott üzenet, az átadott érem története, s két oldalának rajzolata jelzi az új korszak nagy nyitányát. A Szent Szűz Jézus akaratából erő teljes és hatékony mozgósítást kezdeményez a dinamikusan fejlődő emberiség hitének, keresztényi életének megőrzéséért és kiteljesedéséért.
     Az 1830-as és az azt követő Mária-jelenések üzenetei nem csupán egy régióhoz, hanem az egész világhoz szólnak. Az üzenetek egyrészt profetikusan jelzik az egyre jobban elhatalmasodó bűnt és következményeit, másrészt mindenkit meghívnak a bűn szerzőjével szembeni harcra. Az Egyház Anyja újra és újra megismétli a kánai menyegzőn elhangzott felszólítást. Krisztusra mutat és beszédes jelek kíséretében arra kér bennünket: ,,Tegyetek meg mindent, amit csak mond!'' (Jn 2,5). A végkimenetelében győzedelmes küzdelem (,,végül azonban Szeplőtelen szívem diadalmaskodik'' – Fatima, 1919. július 13.) vezére az Egyház Anyja. II. János Pál pápa így összegzi Mária szerepét az Egyház életében: ,,Mária, Sion fölséges leánya, segít gyermekeinek, bárhol és bármikor élnek, hogy megtalálják Krisztusban az Atyához vezető utat'' (Redemptoris Mater 47). A Szent Szűz tehát evangelizál, amikor sajátos eszközeivel és a hívek közreműködésével gátat akar vetni a bűn térhódításának.

     Jellemző, hogy a Mária-jelenések üzeneteiben az Egyház Anyja minden alkalommal az örök boldogságunkat veszélyeztető bűnre és a nyomában járó pusztításra hívja fel figyelmünket. Már a Csodás Érem felirata, a híressé vált imádság  ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk!''  is erre utal. Nem sokkal később, 1846-ban a La Salette-i jelenés prófétai kitekintést nyújt az elhatalmasodó bűn szerveződésére, pusztítására, és annak végkimenetelére. Az Egyház Anyja sírva figyelmeztetett a megszokottá vált káromkodás, és a vasárnapi szentmise-mulasztás lélekromboló hatására. 1858-ban, Lourdes-ban bűnbánatra és a bűnben élőkért hozott áldozatra szólított fel. Ez történik az 1917-es fatimai jelenések alkalmával is, amikor Jézus Anyja drámai módon újra felhív a bűnben élőkért vállalt áldozatra és az értük végzett imára. Erről beszélnek az 1953-ban, Siracusában hullott néma anyai könnyek. Nemkülönben az újabb, kivizsgálásra váró jelenések és a világ különböző pontjain vért könnyező Mária-szobrok. 

Szólj hozzá!

http://www.magyarorszag-szep.hu/Ungvar/index.html

 

Kárpátalja 3.JPG

Szólj hozzá!

Abortált magzatokkal fűtenek brit kórházakban

2014. március 25.

Brit kórházakban fűtésre használják az abortált magzatokat. Az elmúlt két évben 15 500 meg nem született gyermek földi maradványait „hasznosították” a „hulladékból energiát” program keretében működő erőművekben – írja a brit The Independent.

+Opting for abortion_1.jpg

Brit kórházak területén a „hulladékból energiát” elnevezéssel működő minierőművekben abortált és elvetélt magzatokat égetnek el. Az elmúlt két évben 15 500 magzat égett el ebben a programban. A magzatokat a kórházakban klinikai hulladékként kezelik és elégetik – derítette ki egy nyomozás.

Nagy-Britanniában minden hetedik terhesség megszakad, évente négyezer – azaz napi tizenegy – vetélés történik.

A nyomozati anyag több vezető kórházat említ, akik részt vettek a „hulladékból energiát” programban: összesen 27 intézmény neve szerepel a listán.

A nagy felháborodást kiváltó eljárásra a brit Channel 4 csatorna Dispatches című műsora kapcsán derült fény.

A gyakorlat teljességgel elfogadhatatlan – nyilatkozta a tényekkel szembesülve Dan Poulter egészségügyi miniszter. Bár a kórházak túlnyomó többsége nem így jár el, valamennyi intézmény esetében meg kell szüntetni ezt a gyakorlatot. Az emberi szövetek felhasználásában illetékes hatóságot (HTA) az ügy kapcsán felkérték, hogy azonnali hatállyal intézkedjen.

A cambridge-i egyetem kórházaihoz tartozó NHS alapítványi testület szóvivője azt nyilatkozta, hogy a szakképzett egészségügyi dolgozók tisztelettel és odafigyeléssel tájékoztatják a pácienseket és családtagjaikat a lehetőségekről, szóban és írásban egyaránt.

A szülőknek pontosan ugyanazok a választási lehetőségei vannak az elhalt magzatok maradványaival kapcsolatban, mint a halva született csecsemők esetében, személyes kívánságaikat pedig tiszteletben tartják.

Magyar Kurír+jesusunborn.jpg

Szólj hozzá!

(Részlet: Nyírő József: Gyónom a Mindenható Istennek c. cikkéből, mely megjelent a NYUGAT 1930/11. számában. A teljes anyag tbk. megtalálható: itt  )

Egy falusi pap gyóntatása új megbízatásának helyén (Alcím a szerkesztőtől!)

      ...A gyámfalak erőtlenül dűlnek a százados épület oldalának, s a piszkos ablakokon soha nem hull be a napfény. Ódon, terhes látvány. Egész élethosszra kimerül, aki csak látja.
     A hideg végigborzongat, amikor belépek, hogy az első gyóntatást elvégezzem. Szombat délután van. Az emberek már hazajöttek a mezőről. Nehány vénasszony térdel a padokban és az esteledés homályában olyanok, mintha a kriptából korán feljött szellemek volnának. A gyóntatószék homlokán sárga bendő-lámpa ég ernyedt, gyér fénnyel. Ez is micsoda ijesztő bűnkoporsó, recsegő, ódon, vak trónus. Úgy látszik, még a sevillai zsinat idejéből való. A szakadozott láncú üvegluszteren egyetlen gyertya veti rá szomorú fényét a vén padokban ülők bűnbánati csendjére. Némán jönnek, mintha nem emberek, csak árnyak volnának.
Ki lesz az első? – izgat a gondolat és különös érzések között ülök, stólával árnyalt szemeimet nem merem a közeledőre emelni.
     Egyik árny felemelkedik, lassan közeledik, mélyet sóhajtva térdre ereszkedik. Fülemet a gyónószék rácsához hajtom, de szívem izgatottan dobog. Félek is és azt hiszem, sápadt vagyok. Csodálkozom saját vakmerőségemen, hiszen Isten helyett ültem le bocsátani, büntetni ismeretlen életek és sorsok felett ítélni. Szeretnék elfutni, de a belső izgalom leigáz, két térdem egymáshoz verődik és feszülten várok... Forró lehellet éri fülemet és egy tompa emberi hang belesuttog:
– Gyónom a mindenható Istennek... és neked, lelki atyám, ki Isten helyett vagy...
     Ismeretlen, meglett, komoly férfi beszél, kinek fia lehetnék. Alázatos, megtört, nyugtalan és bűnös. Bajsza fülemet csiklandja. Röpke büszkeség fut át öntudatomon, de olyan elevenen, hogy még a testem is egyenesre szilárdul tőle és azt gondolom, hogy milyen nagy emberré lettem... Az egész világon milliók
fognak lábaimhoz hullani, kik vigasztalást és bocsánatot várnak. Üdvöt és kárhozatot oszthatok fehér kezem mozdulatával, örömöt gyújthatok a szemekben, vagy fényeket olthatok ki. Egyetlen ökölcsapással bezúzhatom a vigyorgó ördög fogait, pár latin szóval letörhetem a tragédiák világsötétítő szárnyát, porba dönthetek és porból teremthetek éppen, mint Ő, az – Isten... Belső elégtételt érzek és titkon örülök, mikor az erős, de megalázott férfiember tompán, fakón a bűnvallásra szánja magát.
– Loptam...
     Kissé megtorpan és keserűt nyel utána. Ez a kedvező pillanat, hogy rácsapjak a bűnre:
– Mit lopott?...
– Pénzt.
– Szegénytől, vagy gazdagtól?
– Elég szegénytől.
– Sokat... lopott?
– Öt forintot.
     Szaggatottan felel, arcaink egymás mellett vannak és érzem, hogy az övé minden kérdésemre forróbb, szinte átsüt a köztünk levő farácson.
– Miért lopott? Nem félt az Istentől?
     Az utolsó kérdés rossz volt. Az ember hallgat, elzárkózik: Mikor lopott, nem jutott eszébe, de most fél az Istentől, mert nem a Jóságost, a Büntetőt látja.
– Ki kell tárni őszintén a lelkét, – biztatom –, hiszen Ő úgyis tud mindent.
     A vallomás önkéntelen, mindent sodró elszántsága már eltűnt. Akadozik és kendőzi, szépíti, titkolja önmagát. Szavai hidegebbek lesznek és végül, vagy elromlik a bűnbánat mély, megnyugtató hangulata, a gyónás újjáteremtő, erőt adó megnyugvása, vagy – hazudni fog. Megrettenek, hogy az első lélek, ki hozzám
fordult, csalódni fog. Meleg, együtt érző, bátorító hangon, kis lelki kelepcét állítok neki. Tudom, hogy észre sem veszi, hiszen tanulatlan, egyszerű, falusi ember.
– ...De ugye, az a szándéka, hogy az okozott kárt megtéríti és a pénzt visszajuttatja mert csak úgy bocsátja meg a Jóisten a bűnét . . A férfi homloka lemondóan megkoppan a gyónó rácson:
– Nem tudom visszaadni.
     Nehezen szakad fel a szó melléből.
– Akarnám, de nem tudom. Esett, szegény ember vagyok én, lelkiatyám. A Csedő úr marháit őrzöm a havason. A mult hétön valami erdőlő emberek mentek szekérrel a vágottba, s egyik azt kiáltsa neköm, hogy: – «János, hé, eridj haza, mert meghót a feleségöd!» - Nagy szaporán hazamegyek, s hát látom, hogy igazat mondtak. Két árvám maradt, s mind kicsidek. Egy falat kenyér a háznál nem vót... Két napig néztem, hogy éheznek az ártatlanok, s akkor éccaka... elmentem hazulról... Loptam, mert heába kértem, nem adtak... Nem adtak... S ha már fel nem ódoz, én menyek is, tisztelendúr, mert én ez ántivilágban azt a pénzt  visszaadni nem tudom... Nem én...
     Mozdult is nehezen, leverten, hogy távozzék. Ijedten szóltam rá:
– Maradjon...
Visszaereszkedik térdeire és vár. A valóság előtt tudományom cserben hagyott. Törtem a fejemet, hogy megoldást találjak.
- Egyszerű, - vidultam fel a mentő ötletre és a zord életű bűnöshöz fordultam.
- A kárt meg kell téríteni és ha nem tudná, - én lehetővé teszem, hogy lelki vigasz nélkül e szent helyről ne távozzék.
     Az ember minden idegszálát megfeszítve várakozik: Mosolyogva, drága, meleg lelki kényszertől hajtva nyúlok a zsebembe és előveszem majdnem minden pénzemet, egy papír ötforintost. Ujjaim közt összesodrom és áttolom a sárga, töredezett rácson.
- Itt van az öt forint - és adja vissza a károsultnak...
     A gyónó ember mohó örömmel kap utána, kisimítja, megnézi, szemei a sötétben felvillannak. A pénz látása megzavarja, szólani sem tud. Titokban figyelem és – belül büszke vagyok magamra.
– Sorolja csak fel tovább a bűneit.
     Katonásan kihúzza magát, mint akit álmából költöttek fel és hirtelen összeszedi gondolatait. Már csak mímeli a magavádló gyónót, szórakozott és tisztán tudom, hogy máshelyt jár az esze. A pénz tette. Majd elmúlik - gondolom - és figyelőn visszaereszkedem a gyónószék könyöklőjére.
– Kárinkottam – dörmögi az ember.
– Hányszor?
– Nem es tudom, istállom.
– Sokszor?
– Abbiza, elég sokszor...
     Újabb sóhajtással jelzi a bánatot, s utána hidegen darálja:
– A hatodik parancsolat ellen es vétköztem...
– Gondolatban?
– Búmot se mondanám, ha csak gondolatban...
     Magam is elpirulok, mikor felteszem a kérdést, de elő van írva, hogy a bűn minőségét tisztázzuk:
– Más feleségével?
falusi plébános.JPG     A rongyos baromőrző ember alázatos hangja megércesedik, s keményen visszavágja:
– Magamot vádolom, de mást nem...
     És összeszorított szájjal megátalkodik. Csak a következő bűnöknél mutatja, hogy újra megtört, még bensőségesebb, de csak színleg és alig várja, hogy a konfessziót befejezze. Nem láthatok a veséjébe és szinte megkönnyebbülten hallgatom, hogyan igyekszik a bűnbocsánat partjaira kapaszkodni.
«Teljes szívemből szánom és bánom minden bűnömet... Fogadom életem jobbulását, kérek ezért idvességes penetenciát és felódozást...»
     Most rajtam a sor, de – Istenem – mit mondjak? Néhány hideg, iskolás intelmet elrebegek. Érzem, hogy szavaim erőtlenek, nem világítják be a mély árkú élet titkait s e havasi pásztor vasidegei meg sem rezdülnek tőlük. A durva testből képtelen vagyok a lélek erőtlen szárnyait kitépni, s az erdei tüzektől szőrös, fekete mellkasban megátalkodott szívet új, tiszta életritmusokra indítani. Robusztus, darabos ember ez, kit, ha a legteljesebb megigazulás percében meg is halna és üdvözülne, csak arra lehetne használni, hogy izmos testével húzza Isten szekerét, de angyalként felette lebegni képtelen volna.
     Az első gyóntatásom az én vereségem és kissé tehetetlenül recitálom a feloldozás formuláját: «A mi Urunk Jézus Krisztus oldozzon fel téged és én az ő tekintélyével feloldozlak a bűnök minden bilincséből...»
     Az ember megcsókolja a kicsüngő stólát, lassan eltűnik és új árny ereszkedik lábaimhoz. «Gyónom a mindenható Istennek...»
     A bűvös faköpeny recseg a bűnök terhétől, melyek durvák, darabosak, együgyűek és meztelenek. Mindenik egy-egy ökölütés az Isten mellén. Szürke sziklák, melyek komoran fekszenek az emberi életen. Egyszerűek. Hiányoznak a démoni szándékok finom kultúrájú, szédítő távlatai a lélek labirintusainak titka, nem az intellektussal megtámadott Isten elleni harc raffináltságainak kábító lehetőségeivel kell birkóznom, hanem csak primítív harapás mindenik a szíven. Nyomukban mégis az életrejtelmekbe látok, az emberek sötét munkája mögé. A gyóntatószék lassan átforrósodik a szűzességsiratásoktól, a boldogság, nyugalom utáni kemény törtetéstől. Aljasságok, gazságok, házasságtörések, kenyéréhség; ismeretlen veszedelmek szállanak felém a forró szavak gőzéből. Mindenik egy-egy viperacsípés a lelkemen.
Beleborzongok és önkéntelen elítélem. Nem tudom megérteni, hogyan lehet a végtelenül jó Istent ennyire bántani és haragomban szeretném kárhozatra taszítani őket. Korholom és kínzom szegényeket túlhajtott buzgalomból, a csak betűkből ismert élet tudatlanságával, könyv-bölcsességgel. (...)

Szólj hozzá!

 Kik készségesek az engesztelésre? 1
 
     Istentől elfordult és végveszély felé sodródó korunkban már nem elég, a „kevesek” engesztelése a „sokakért”! Nem elég a rejtekben gyakorolt magánájtatosság! A csillogó világ, információ-dömpingjétől eltompult lelkek egyetemes felrázásához már égi segítség kell, és az istenszeretők tudatos összefogása MINDENKIÉRT! A végtelenül megbántott Isteni Szeretet, okkal kívánja meg a szívből-lélekből indíttatott tudatos engesztelést! Ezt hirdette meg az Egyház Anyja 1917-ben Fatimában, ennek kellett volna az „Engesztelés Műveként” diadalra jutnia Erdey Ferenc atya (1895-1966) által hazánkban. A 40-es elején a Világ Királynője ezt szerette volna megvalósíttatni Natália nővér révén, és
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
ennek az engesztelő lelkiségnek volt példája és rejtett apostola az 40-es 60-as években boldog reményű  Marton Marcell kármelita atya (1887-1966). Az Istenanya ennek az engesztelő szándéknak a végső megvalósításához kínált többlet kegyelmet Szíve Szeretetlángjával, Erzsébet asszonyon keresztül! Nem kell felsőfokú hittudás annak felismeréséhez, hogy a Mennyei Atya a Szeplőtelen Szív által akarja megmenteni a világot! (ld Fatima!) A végtelenül megbántott Isten engesztelésére, emberiség nagyságrendű egységes bűnbánat nyilvánításra van szükség, mely a jézusi ajánlás gyakorlatával (ld Mk 9,29) és Mária Szíve segítségével valósítható meg,! (Az egység alatt, az egy célért való engesztelő indíttatás és az egységes szeretet-hevület értendő!)
   A „hogyan engeszteljünk?” kérdésre a fatimai gyermekek életáldozata a legszebb példa. Ha e szándék fel is merül a mai emberben, engesztelésének kifejezése és hatékonysága, önmagában már gyakran erőtlen marad, ha nem ,,Máriával egy szívvel-lélekkel” próbálja megvalósítani szándékát. A Szeplőtelen Szív által maga is áttüzesedik, erőt, sőt társakat kap a további engeszteléshez. Erőt, amely átjárja a szívet és az akaratot, erőt mely megtanít újra szeretni, készségessé téve a szívet a Jézusért és a Jézussal való lélekmentő munkára. A Szeretetláng az a kegyelmi adomány, eszköz, amely nem csak Jézussal és Máriával hoz létre 'szívszeretet' egységet, de embertársainkkal is! Ez az egységteremtő erő, képes áthatni az egész társadalmat, végső soron a küzdő-, a szenvedő- és a megdicsőült Egyházat! Ennek kölcsönhatásával segít hozzá az ,,emberiség nagyságrendű” engesztelés megvalósításához! Célja: Jézus Szívének vigaszt-, Mária Szívének pedig azt az édesanyai örömöt nyújtani, hogy egyetlen gyermeke se kárhozik el. A Szeretetláng a bennünk és általunk szabadon működő kegyelemi késztetés. Azok fognak tehát engesztelni, akikben megfogant ez a szívbeli indíttatás!
     Az égiek pedagógiáját összefoglalva, a következőket mondhatjuk:
     a) Naponta imádkozzuk a rózsafüzért, a szeretetláng könyörgéssel.
     b) Cselekedeteinket és áldozatainkat hassa át Jézus megváltó munkájában való részvállalás szándéka.
     c) A szeretet (irgalmasság) lelkületének gyakorlása és az apostolkodás.
     d) Általánosságban, szemünk előtt tartani mindenben a Szent Szűz fatimai figyelmeztetését: „Gyakran, különösen, ha áldozatot hoztok, így imádkozzatok: 'Ó Jézusom! Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért, s a Szűzanya Szeplőtelen Szívén esett sérelmek jóvátételéért.”
     A üdvtörténetünk rendjében nyilvánvalónak látszik, hogy a Szeretetláng, mintegy beteljesíteni látszik Jézus azon szándékát, hogy a földön megvalósítsa Édesanyja Szeplőtelen Szívének tiszteletét. 

Szólj hozzá!

A nagyböjti idő

     Szent Jeromos és Szent Leó alapján egyesek apostoli eredetűnek tartják. Viszont nincs adat arra, hogy az első századokban létezett volna ilyen hosszú böjti idő. Egy hétig tarthatott a böjt, hétfőn kezdték, mint ami a farizeusok (Jézus elleni) összeesküvésének időpontja is volt. A szent negyven nap intézménye abból az igyekezetből fakadt, hogy előkészüljenek a húsvétra. Nyugaton először Szent Ambrus (+397) ír a negyvennapos böjtről. Korabeli dokumentumok bizonyítják, hogy az Egyház ezzel az intézménnyel a hittanulókat (katekumeneket) akarta a keresztségre felkészíteni.
     A 40 nappal utánozni igyekeztek az Úr pusztában töltött szent negyven napját, és egyben az előképeket is: Mózes 40 napját a Sínai hegyen, Illés 40 napját a Hóreben. A hat hét (6x7 nap) 42 napot tesz ki; ha ebből levonjuk a vasárnapokat, 36 nap marad, így a 40 megtartásához szerdán kellett kezdeni a böjti időt.
A katekumenekkel és a bűnbánókkal együtt az egész Egyház készült a nagy napokra (a feloldozásra és a keresztségre), és szinte minden nap összejöttek a liturgiára, mégpedig naponta a városnak másik kijelölt ("stációs") templomába.
     A IV. században kialakult a nyilvános bűnbánattartás intézménye. Ez is megjelölte a Nagyböjtöt, pl. a hamvazás szertartásaival, bizonyos olvasmányok kiválasztásával, a könyörgések általános jellegével, mely nagy szerepet ad az engesztelés gondolatának, és a szív töredelmét fejezi ki.
     Minden ókeresztény tanú szerint a nagyböjt legigazibb célja előkészíteni a lelket Krisztus halála és feltámadása titkainak megünneplésére. A húsvét felülmúl minden más ünnepet, és nagyon szigorú tisztasággal kell megünnepelni, mert nemcsak megváltásunk évi megünnepléséről van szó, hanem a misztériumban való részesedéről is.
     Krisztus lett a mi példaképünk és vezetőnk a nagyböjt folyamán. Az Úr számára a negyvennapi pusztai visszavonulás valóban arra a műre való előkészület volt, amelyet a Kálvárián kellett befejeznie.
Nagyböjt a lelki tisztulás és növekedés ideje. A rossz legyőzésének legjobb gyógyszere: a jó gyakorlása.    Nagy Szent Leó negyvennapi hadgyakorlatnak nevezi ezt az időt. A liturgia figyelmünket Krisztusra összpontosítja, és úgy mutatja be nekünk, mint egyetlen mesterünket: "Magister vester unus est Christus", a ti egyetlen mesteretek Krisztus.
     A keresztút elvégzése a nagyböjt jeles népájtatossága – ez lehet a templomban vagy azon kívüli alkalmas helyen.
     Nagyböjt színe a viola, kivéve a IV. vasárnapot, ilyenkor rózsaszín. Nincs Gloria, a vasárnapi zsolozsmában nincs Te Deum. Minden napnak saját miséje van. Nem éneklünk Alleluját. Az orgona csak az ének kísérésére szorítkozik. Nincs virág az oltárokon. Nagyböjt V. vasárnapjától kezdve letakarják a kereszteket is.
forrás: Török-Barsi-Dobszay: Katolikus liturgika. ( Forrás )269611526_0607627a65.jpg

Szólj hozzá!

http://www.magyarorszag-szep.hu/bollerverseny/index.html

 

Kárpátalja 3.JPG

Szólj hozzá!

A piszkos kosár

     A sivatag szélén élt egy szent remete, akit gyakran felkerestek az emberek lelki tanácsadásért. Egy napon egy fiatalember látogatója akadt, aki így panaszkodott neki:
– Akárhány szent könyvet olvasok, elmélyülve a szavak szépségében, mély értelmében, mégis úgy érzem, hogy képtelen vagyok haszonnal fordítani a lelkem épülésére, mert az olvasottakat mind elfelejtem. Az a kérdésem, hogy nem hiábavaló-e bújnom a szent könyveket, melyek sok időmet lekötik?
     A remete figyelmesen meghallgatta és amikor a fiatalember befejezte dilemmáinak ecsetelését, odahozatott vele egy ócska koszos kosarat a kunyhója mellöl és ezt mondta:
– Hozzál nekem vizet ebben, a dombon túli ciszternából!
     Az ifjú engedelmeskedett, de így gondolkodott magában: "na, ő sem értette meg a kérdésemet?" –  és elment a kosárral, hogy megmerítse. Mire visszaért természetesen nemhogy üres volt, de még meg is száradt.
     A remete azonban újfent megkérte, hogy hozzon neki benne vizet! A fiatalember engedelmeskedett harmadszor is, negyedszer is. Úgy gondolta, hogy a szent öreg előbb, bizonyára próbára akarja tenni az engedelmességét, mielőtt megválaszolná a kérdését. A tizedek forduló után a remete végre abbahagyatta vele az értelmetlennek tűnő munkát.
– Nézd meg fiam most a kosarat, hogy néz ki! – parancsolt rá a remete.
– Egészen tiszta lett, és...?! – állapította meg a fiatalember.
     Erre a remete ezt mondta:
– Látod fiam! Így történik azokkal a szavakkal is, amelyeket olvasol és bár végigelmélkedsz, mégis elfelejted azokat. Bizony, a szép és hites tanítások mindannyiszor átmennek rajtad észrevétlenül ugyan, de közben mégis megvilágosítják, nemesítik a gondolataidat és megtisztítják szívedet.Piszkos kosár87.JPG

Szólj hozzá!

Tegyetek meg mindent és bízzatok Bennem!
 
 

     (Jézus:) Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman, és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna Mennyei Atyátok az égben, ki figyel reátok. Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen! Csak bízzatok Bennem! Én veletek vagyok, és a küzdelem oroszlánrésze az Enyém, azt Én vállalom magamra. Fogjunk már össze, ti lanyha lelkek! Ne tegyétek magatokat szerencsétlenné. Bízzatok Bennem! Ez a hit és bizalom millióknak fog erőt adni a kitartáshoz. Leányom, te se légy kishitű, csatlakozz a Nekem szentelt lelkekhez! Téged is meghívtalak, s ne legyen ez hangulat szerinti cselekedet, hanem egy kitartó áldozatvállalás, mert ez bő termést hoz a lelkek számára. (I/90-91) 

Szűzanya: A sátán munkája szédítő iramban söpri a lelkeket. Miért nem igyekeztek ezt minden erőtökkel, minél előbb megakadályozni? Szükségem van a ti erőtökre, emészti lelkemet a sok fájdalom, mert látnom kell a sok lélek elkárhozását. Pedig sokan közülük akaratuk ellenére sodródnak bele.1 A gonosz vihogva tárja ki karjait, és szörnyű kárörömmel ráncigálja azokat a lelkeket, akikért pedig Szent Fiam szörnyű kínt és halált szenvedett. S e g í t s e t e k!!! 

Montforti Grignon Szent Lajos írja a Szentolvasó c. iratában: "A rosszak gyakran rendeznek összejöveteleket, hogy ármánykodjanak és gonoszkodjanak; sőt az  ördöggel is egyesülnek, hogy elpusztíthassanak bennünket. Miért ne fognánk össze hát mi is keresztények, Krisztus jogainak és az Isten országának hathatós védelmében!?" /100/ Grignon1d2_y.JPG


Szólj hozzá!

5scene1.jpgGyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

     Annuntiatio Beatae Mariae Virginis – Urunk születésének hírüladása egyik legrégibb egyházi ünnepünk. Jézus születése előtt kilenc hónappal Gábor arkangyal a megtestesülés örömhírével látogatott Máriához. A Szent Szűz válasza az isteni megszólításra, a megváltás művének kezdete teszi jelessé e napot. A keleti eredetű ünnep időpontját nyugaton a nagyböjt miatt több helyen áthelyezték,  végül a VI. századtól március 25-ére került.
     Urunk születése hírüladásának ünnepét 692-ben említik először, amikor a III. konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte a nagyböjtben történő ünneplését. E jeles nap ihlette az Üdvözlégy- és az Úrangyala-imádságokat.
     E Mária-ünnep elsősorban a második isteni személy megtestesüléséről szól, hiszen Jézus világba lépése hírüladásának rejtett eseményével kezdődött el. XVI. Benedek pápa szavaival: az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumában „egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, csak Mária –, mégis meghatározó jelentőségű az egész emberiség történelmében. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant, és általa új korszak kezdődött a történelemben.”
     Hazánkban sok helyütt e napon oltják a fákat, hisz' a magyar néphagyomány szerint Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja: hiszen Szűz Mária is ekkor fogadta méhébe Jézust. A gyermekáldásra vágyó asszonyok Gyümölcsoltó napján hosszan imádkoznak a Szűzanya képe vagy szobra előtt térdelve.

Forrás Magyar Kurír nyomán

Szólj hozzá!

http://www.magyarorszag-szep.hu/Mezogecse/index.html

 Kárpátalja 3.JPG

Szólj hozzá!

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

A kollektív lelkület torzulása
kep_1376824549166_0.jpg     Mivel a fiatalok, a gyerekek élő közelségben látják és szenvedik el a szülők, nagyszülők érzelmi ingatagságát, a válást, az újabb kapcsolatok létrejöttét, ezért a lélekpusztító vírus már három-ötévesen roncsolja lelküket, és maguk is instabil érzelmi állapottal lépnek ki a világba. A legújabb orvosi, genetikai kutatások egyre mélyebben tárják fel a válság méreteit. A sérülést már az anyaméhben alakuló új élet is megszenvedi. Ezzel magyarázható, hogy soha ennyi sebzett és pszichésen sérült ember nem élt a nyugati civilizáció övezetében, mint ma.
     Közismert, hogy a múlt század közepén ránk tört diktatúrák óta a lelkekben lázadás van, mindenféle előírás és szabályozás ellen. Ma már oda fajult a dolog, hogy az ember harcban áll az élet minden területén, még a természeti törvények által megkövetelt renddel is.
     A mi régiónk különösen kedvező a lelki lepusztulás kórokozójának és a járvány katasztrofális elterjedésének. A magyar ember és a tőle ezer éve elválaszthatatlan magyar sors melegágya e lelki elrákosodásnak. Ma már senki sem érezheti magát biztonságban a gonosz cselvetéseivel szemben, mert bármelyik pillanatban bekövetkezhet a „derült égből villámcsapás” szindróma: egy a máról holnapra bejelentett válás, vagy a stabilnak gondolt otthoni nevelés váratlan csődje egy jól neveltnek hitt gyereknél, vagy az utóbbi évek tapasztalata alapján jól ismert valutahitel vagy állásvesztés okán. Nem beszélve valami megbotránkozásról, hamis próféciáról, mely kétségeket ébreszthet bennünk hitbeli hűségünkben.
     Az egymást követő nemzeti tragédiák, a Nyugat árulásai, a politikai változások egymást követő kudarcai elsősorban, az egyébként is befelé forduló alkatúak millióit tette még pesszimistábbá és szkeptikusokká. Végül, senki nem bízik és nem hisz senkiben. Egymás után dőlnek ki a sorból azok a „példák” − nagyszülők, pedagógusok, papok −, akik karizmatikus személyiségükkel még hatást tudtak gyakorolni. Növekszik azon bizonytalanok száma, akik célt vesztettek, akik külsőleg bár jó megjelenésűek, de belsőleg már rég halottak.
     Ha körülnézünk környezetünkben, vagy népünk jelentős rétegein, sajnos elképesztő az a közöny, ahogyan e vírusfertőzöttség következtében viszonyulnak minden értékhez.
lelkiismeret adquiere-conciencia-sobre-lo-que-puedes-lograr.jpg
Az egyedüli terápia:
1) A Hit, Remény, Szeretet megélése
2) Az alázat, engedelmesség, áldozatkészség és lelki erősség tudatosítása
3) Szentségi élet gyakorlása

Szólj hozzá!

Miért soroljuk a Szeretetlángot a Mária-jelenések közé, amikor formális jelenésről nem beszélhetünk?

      Erzsébet asszony, a Szeretetláng üzeneteket és az Égiek tanítását mindig lelke „legmélyén” élte meg, ennek ellenére mégis világosan tudta, hogy ki az aki beszél, sőt azt is ,,látta”, hogy az Égiek tekintete szomorú, vagy derűs volt. A misztikus irodalom ezt a jelenséget értelmi látomásnak nevezi. A Lelki Napló 70%-át részben Jézus tanításai, részben pedig az Erzsébet asszony lelkében erre adott reflexiói teszik ki, mégis Mária-jelenésnek nevezzük. Ez abból az egyedülálló lélekmentő stratégiájából következik, melynek kegyelmét az Istenanya esdette ki a Mennyei Atyától! Maga az Úr szavai is ennek a rendkívüliségét tanúsítják: "Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!" (III/129; 140) A Szűzanya célja, gyermekeinek (az egész emberiségnek)  Szíve Szeretetlángja által való üdvösségre segítése! "Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el!" (III/130)

     A 'Szeretetláng magánkinyilatkoztatás' annyiban mindenképp egyedinek mondható, hogy nem egy angyal készítette elő a látnokot – mint pl. fatimában –, nem is a Szent Szűz kérte kiválasztottját Szent Fiára mutatva, hogy „tedd amit mond!”, hanem maga Jézus készítette elő, nevelte és tette alkalmassá Erzsébet asszonyt, Szent Anyja ügyének felvállalására! A naplóból világosan kitűnik, hogy az Úr Jézus a megváltás 'érvényre juttatása' eszközeként beszél a Szeretetlángról és saját szívügyének tekinti Édesanyja Szíve Lángját (mely Ő maga – ld I/107)! Tehát az Úr magáénak vallja Édesanyja Ügyét és így biztat mindannyiunkat: "vegyetek részt mindannyian ebben a lélekmentő, nagy megváltó munkámban!” (III/164) Ennek kapcsán csodásan felismerhető a Két Szív nyilvánvaló célja és titokzatos egysége!

     /Jézus:/ „Anyánk Szeretetlángja Engem lekötelez kislányom! Kicsi eszközünk vagy és a hűség, mellyel hozzánk ragaszkodsz, az tesz érdemessé kegyelmeim közvetítésére. (II/98) Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért. (II/109) A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik." (II/94)

Nem túlzás tehát azt állítanunk, hogy Mária Szíve Szeretetlángja, nem csupán egyike a Mária-jelenéseknek, hanem végső megkoronázása valamennyinek! Különösen felismerhető ez azok számára, akik máriás lelkületűek, és a Márai-jelenések sorában felismerték az Istenanya, egymásra épülő édesanyai pedagógiáját, lélekmentő stratégiáját!

Szólj hozzá!

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!012_Martin.jpg

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos
nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki
viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
    
1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
    
2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
    
3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Szólj hozzá!

http://www.magyarorszag-szep.hu/beszamolo/index.html

 Kárpátalja 3.JPG

     Kárpátalja mintegy 1.250.000 lakosából ma 150.000 magyar és 800.000 ruszin, állítja Dr. Popovics Tibor Miklós, Magyarországi ruszin kutató.

              Lásd:    http://www.egipatrona.hu/mvsz/images/doc2/193_210_popovics_t.pdf

Elmondásában: mai ruszinok etnikai keveredés folytán jöttek létre, és a ruszinok mindig is a magyarsághoz, a magyar államhoz tartozóknak vallották magukat.

     A több mint ezer éves együttélés során a Szent Korona Országában a ruszinok mindenben osztoztak a magyarokkal, mind sikerekben, mind bajban. Nem véletlen, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem meghatódva „gens fidelissima”, azaz leghűségesebb népének nevezte a ruszinokat.

     Kárpátalja XX. századi sorsa hányatott volt: 1920-ban Trianon, az akkor létrehozott Csehszlovákiához csatolta, 1938-39-ben előbb az önálló Szlovákia része lett, majd nemsokára a szlovák-magyar etnikai határrevizió kapcsán visszacsatolták a Magyarországhoz.

     1947-ben a Párizsi "béke" a Szovjetunióhoz csatolta (ennél tragikusabbat nem is tehettek volna!), hiszen tudhatták, hogy a szovjet hatalom Kárpátaljáról is, óriási néptömegeket hajt majd kényszermunkára, megsemmisítő táborokba, etnikai alapon megtizedelve a népek értelmiségét, és véresen fogják üldözni a helyi görögkatolikus egyházat! Példaként, lásd:

http://www.hunsor.se/dosszie/akarpataljaimagybabilonifogsaga.pdf

http://www.karpataljalap.net/2007/11/09/boldog-romzsa-todor-puspok-elete-es-vertanuhalala

     Kárpátalja 1993-ban, az Oroszországtól önállósult Ukrajna része lett, mely a ruszinokat változatlanul nemlétezőnek tekinti, s bár az ukránok nagyon büszkék önállóságára, ezt azonban Kárpátalja más népeitől konokul megtagadják!

Szólj hozzá!

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

A pótcselekvések elhatalmasodása
     Emberi mivoltunk összetettsége miatt nehéz különbséget tenni a szerelmi vágy és az igazi szeretet között. Márpedig a tartós barátság és a házasság titka nem az önző érzelmi-érzéki vágyban, hanem az áldozatot vállaló szeretetben van. Minél több csalódás éri az embert ezen a téren, annál zárkózottabbá válik és előáll az érzelmi kötődésre való képtelenség. Ennek számtalan tünete van, és még az igazi szerelmi kapcsolat esetén is egymást követheti a depresszió és a féltékenység, mely megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi a tartós, boldog együttlétet. Az érzelmi szinusz görbék gyakori kilengései, ellehetetlenítik az érzelmi faktor valódiságát. Természetes, hogy ezt az állapotot sokáig ép ésszel nem lehet elviselni. Minél nagyobb fokú a lelki egyensúly megbomlása, a személyiség szétesésének veszélye, annál nagyobb az esélye annak, hogy a belső, külső, családi konfliktusok elviselhetetlensége miatt pótcselekvésekre, pótmegoldásokra kerül sor.
drug-addiction.jpg     Az új barátság, a szerelmi kapcsolatkeresés hozhat ugyan átmeneti gyógyulást, de a sebek oly mélyek, hogy az érzelmi minuszgörbe megismétlődik, és világossá válhatna, hogyha nem önmagunkban teremtünk rendet, mások által aligha nyerhetünk gyógyulást. A pótcselekedetek másik kategóriája szintén jól ismert: az önpusztító nikotin, alkohol, koffein, majd a kábító drogok egyre fokozottabb fogyasztása.
lelkiismeret 298.jpg     Akármelyik utat választják is a sérültek, ilyenkor a legváratlanabb, a legszélsőségesebb, sőt olykor az erkölcsi normákat is durván sértő viselkedéseket mutathatják. Olyanokat, amelyeket még maga az illető sem képzelt el magáról. Az általános lepusztulás és erkölcsi elhangolódás semmiben nem mutat megoldásra, különösen akkor nem, ha a válás, az új házasság vagy a drogozás miatt a gyermekek lelke megy tönkre.

Szólj hozzá!

Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni a sátán mesterkedései által!hagyod_magad_megteveszteni_2.jpg

      Én az Evangéliumokban szólok hozzátok és a Szentségekben erősítelek benneteket, s ti mégis hamis üdvözítőket követtek?! Én váltottalak meg titeket kiontott Véremmel, nem más! Nézzetek Reám! Ha tanácsra szorultok, forduljatok Egyházamhoz, mely ma is az Én szenvedő Misztikus Testem! Miféle prófétákra hallgattok ti? "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak Általam." (Jn,14,6) Tiértetek haltam kínhalált, a ti üdvösségtekért! "Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel. Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen (külső alá), szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába". (Szeretetláng Lelki Napló I/72-73) És ti mégis másra figyeltek? "Hogyan fogtok számot adni az elfecsérelt időtökről? (...) Én magam vagyok a szeretet, a türelem, a jóság, a megértés, a megbocsátás, az áldozat, az üdvösség, az örök élet. És ez nem kell nektek? Keresztre feszített, vértől ázott szent testem hiába emelkedik a magasba? (…) Nem indul meg szívetek? Nem akartok Velem járni, Velem gyűjteni? Szívetek nem dobban Velem? Bensőtök nem érez Velem? Hiába nyitottam meg Szívemet? A kegyelmek bőségét otthagyjátok? (...) Azt akarjátok, hogy majd dörgő hangon kiáltsak felétek? Mit álltok itt tétlenül? Ne finnyáskodjatok, ne válogassatok! Ahová állítottalak, ott álljátok meg helyeteket szilárdan, önfeláldozóan! Én mindent kitaláltam, hogy csak értetek szenvedhessek és ti kényelmesek, semmi készséget sem mutattok, csak mentegetőzés az egész életetek. Vegyétek már fel azt a keresztet, melyet Én is magamhoz öleltem. (uo. II/9-10) Ha valahol, bármerre is tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A sátán tüzét mégsem oltjátok, engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. De jaj nektek, kik gyáván nézitek, kik felelősek vagytok! Eltakarjátok szemeiteket és engeditek tovább a lelkek elkárhozását. Ismerhettek, tudjátok ti választott lelkek, türelmem és jóságom határtalan, de ismeritek szigoromat is, mely el fog hangzani felettetek: Távozzatok Tőlem az örök tűzre! Kezetek nem gyűjt Velem, csak szétszór. /Ezt akarjátok?/ (…) Szálljatok magatokba, és térjetek már Hozzám! (...) Ne engedjétek magatokon úrrá lenni a jóra való restséget!(...) A sátán úgy eltorlaszolta lelketekben az isteni fény útját, hogy (...) a restség sötét nyomása alatt szenvedtek és kínlódtok. Jöjjetek Hozzám, (...) Én leveszem vállatokról és megkönnyítlek benneteket! Az Én Testemnek vétele segíthet csak ki ebből a gonosz által oly gondosan eltorlaszolt sötétségből. Csak engedjétek át magatokat Nekem! (…) Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog a sátántól való, az ő műve a sok rossz. A sátán műve csak addig tart, ameddig Én engedem. (…) Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman, és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna Mennyei Atyátok az égben, Aki figyel reátok. Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt." (uo. I/89-91)
- 0026 christusvincit.jpg
      Halljátok tehát az ÉN NAGY FIGYELMEZTETÉSEM: Életetek tétje az örök boldogság vagy a kárhozat. Meg ne tévedjetek tehát! Nem én mondtam-e, "hogy az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek". (1Tim 4,1-2) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogyha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.  Íme, előre megmondtam nektek (Mt 24,24-25) (A szerkesztő elmélkedő gondolatai a kép láttán)

Szólj hozzá!

A Szeretetláng átadása, kiáradása és a láng szimbóluma
 
A gyertyaláng Jézus Krisztust szimbolizálja! 

     A Lelki Napló szerint a Szeretetláng lelkisége, illetve a „kegyelmi hatás” terjedése és átadása az alábbi módokon történhet:
1) A hívek apostolkodása útján általánosságban „szívről-szívre” (I/ 39.51; III/140) „futótűzként”. (I/59.92; IV/28).
2) Az egyházi liturgia keretében végzett lángátadás formájában. „Az ország nyolc legnépesebb kegyhelyén, és az ország szívében négy tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdjék meg az ájtatosságot, Szeretetlángom átadását. (I/49) (A hívek) adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg.” (I/40-41)
3) A hívek esetében egyénileg kétféle módon történhet a Szeretetláng (kegyelmének) átadása. Egyfelől a másik emberért vállalt áldozat-imádság eszközével (II/ 106) szívről-szívre. Másfelől formai „lángátadással” akkor ha ő már a liturgikusan megkapta (lehetőleg azzal a gyertyával adva tovább)! A lángátadás gyakorlati szövege: „Vidd e lángot, Mária Szíve Szeretetlángját, gyújtsd meg vele a tiédet és add tovább!” (vö I/38)
4) Végül, a Szeretetláng végső, üdvtörténeti nagyságrendű kiáradásáról beszélhetünk, amely nagy megrázkódtatással jár, hiszen lehetséges, hogy ez lesz az Istenanya és a Sátán végső összecsapása! Az Úr szavai szerint: „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) Ez valóban egy eddig nem látott új békekorszakot jelenthet az emberiség történelmében! 

Hogyan értsük a 'kegyelmi kiáradást' vagy 'kegyelmi hatást'?

     Hasonlatként (v. azonosságként) említhetjük a vizitáció evangéliumi eseményét, amikor „Erzsébet hallván Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel.” (Lk 1,41) Ez esetben tehát a Szűzanyából egy kegyelmi kiáradás történt, átsugárzott a „kegyelmi hatás”: Jézus!
Ha a Mária-korszak jelenéseit, üzeneteit nézzük, különös tekintettel a Szeretetláng kegyelmi adományára, fel kell vetnünk a kérdést: miben áll ez a kegyelem, melyet a Szent Szűz ránk árasztani kíván, melyről ugyanakkor maga mondja: „Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus!” (I/107)? Alacoque Szent Margit 1673. XII. 27-i látomásában Jézus Krisztustól a következő üzenetet kapta: Isteni Szívem oly szenvedélyes szeretettel van eltelve az emberek iránt, hogy Szeretetének Lángját nem képes magában tartani. A te közvetítéseddel áradjon az emberekre... Csaknem háromszáz évvel később, a Szent Szűz hasonló élményben részesít egy magyar édesanyát: „Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja.” (I/37) Ez a „jézusi” hatotta át az emmauszi tanítványokat is: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton?” (Lk 24,32) Ennek hatására „a nap már lement” ugyan, mégis „abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe.” (15 km!)
Idézetek Lúcia nővér könyvéből: „Az Üdvözítőt láttam abban a fényben, amelyet a Szűzanya sugárzott a szívünkbe. (LN 139) Égtünk abban a fényben, amely Isten, és mégsem égtünk el. (LN 142) A fényben felismertük, hogy ki az Isten” (LN 165). Ezt a lelket átható és késztető „kegyelmi hatást” kérjük az általános fohászban: »Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!« (IV/36) A hatás célját megvilágítja az az ima, melyet Jézus íratott le Erzsébet asszonnyal:

„A mi lábunk együtt járjon.
A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon.
A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A mi szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.
Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.”(I/63)

Akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: ,,Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö Lk 24.32), ennek a „kegyelmi hatásnak” kell kiáradnia a világra, mert ez fogja átformálni az emberiséget! Az Istenanya Szeretetlángjának befogadása, a Jézussal való Őbenne és Ő általi egységet valósítja meg, mely a megváltás, a szeretet végső győzelme!
Lúcia nővér könyvéből (Jácinta): Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (LN 128) A Mozgalom ezt a szeretet-LÁNGOT kívánja szívről-szívre árasztani az emberiség felé! »Cél, a megváltó munka sikeres érvényre juttatása.« (II/106)  (Részlet, A Hajnal Szép Sugara c. kiadványból. Megrendelhető a szerkesztőnél:    begyiktibor@gmail.com   !)

Szólj hozzá!

http://www.magyarorszag-szep.hu/Ismerteto/index.html

 

Kárpátalja 3.JPG

 

Szólj hozzá!

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

Az általános aránytévesztés
elitedeviance.jpg     Minden embernek az a feladata, hogy tükrözze Istent, aki az abszolút Igazság. Ez az alapja és garanciája az „adott szó szentségének”. Ennek hitele rendül meg az egyén lelkiismereti elfertőződésével, mintegy maga aknázva alá a saját létbiztonságát. Egyre többet beszél mellé, álokoskodással védi a maga gyártotta „igazságait”. Megdöbbentő, hogy az ilyen megfertőzött ember milyen közhelyekkel, átlátszó álérvekkel áll elő, pedig féligazság eleve magában hordja a teljes hazugságot, és ezáltal bárki alatt meginoghat a talaj.
     Ami a leglátványosabb, az az értékek hierarchiájában való az aránytévesztés.
Ami fontos lenne, az kerül háttérbe, a tizedrangú pedig az első helyre. Az elfertőződött lelkiismeretű ember, állandóan konfliktusba keveredik a külvilággal, már annak okán is, hogy az önkreálta világszemlélet semmiben nem egyezik a reális világgal. Ez már eleve magyarázza, hogy a lelki sérültek miért olyan ingerlékenyek, dühösek és lázadók. Végtére is mindenre képesek, ha a maguk nézeteit igazolhatják.
     A fertőződött ember számára, az érzelmi, érzéki szféra is roppant ingatag, mivel eltompult benne az igazi szeretet. E járvány vírusának melegágya épp az állandó önigazolásvágy a barátságban, a szerelemben és a szexualitásban. Mivel délibábos tervei rendszerint zsákutcába torkollnak és általánosságban is egyre több kudarc éri, ezért kialakul lelkében egy negatív világszemlélet. Ennek okán rövidesen kialakulhat  „a nekem úgy sem sikerül semmi, nem érdemes küzdeni, senki nem hallgat rám” szindrómája. Ez az életszemlélet vezet a passzivitásba, a nemtörődömségbe, a lustaságba és végül a teljes nihilizmusba.lelkiismeret conciencia.jpg

Szólj hozzá!

Ne higgyetek minden léleknek.jpgKedves Olvasóim! Ha Jézus korában teremnénk és az Üdvözítő személyesen szólna figyelmeztetőn hozzánk (amiként teszi máig az Evangéliumban), vajon nem azt válaszolnánk-e, hogy mi nagyon résen leszünk és nem dőlünk be az ördög cselvetéseinek, akárhogy és bármily szép szavakkal fondorlatoskodik is? Sajnos, ez részünkről olyan önhitt válasz lenne, mint Péteré, aki váltig fogadkozott bár, mégis háromszor feledkezett meg hencegéséről miként mi magunk is tesszük hiszen, hányan de hányan bedőlünk az ördög hamis próféciáinak! (?)

      De olvassuk el az Úr Jézus, személyesen hozzánk intézett HITELES oltalmazó szavait:

"Miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat.1 Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba,2 /akik/ szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét.3 Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek,4 hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek.5 Vigyázzatok tehát, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk.6 Az utolsó időkben /ugyanis/ egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek.7 Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.8 /Sajnos/, sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik.9 Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen.10 Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.11

      A gonosz lelkek csak úgy építhetik ki fölöttünk végzetes hatalmukat, ha így vagy úgy de közösséget vállalunk velük, pl. elhagyjuk katolikus hitünket, hajlunk valami bűnre, kétes társaságba keveredünk vagy hamis üzeneteket követünk! Nagyfokú felelőtlenség, ha a világnak majdnem mindent elhiszünk, a világ Megváltójának pedig szinte semmit!

christpantocrator2.jpg  1 (Apcsel 20,29-30)

  2 (1Jn 4,1)

  3 (Róm 16,18)

  4 (Jel 16,14)

  5 (2Pét 2,1)

  6 (Lk 21,8)

  7 (1Tim 4,1-2)

  8 (2Tim 4,3-4)

  9 (2Pét 2,2-3)

10 (1Pét 5,8-9)

11 (2Pét 3,17)

Szólj hozzá!

Bízzatok, mert én megvakítom a sátánt!

     "Tudod, olyan a Föld most, mint vihar előtt a természet és olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Ez most a Föld borzalmas helyzete. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. És Én, a hajnal szép sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot, mely által a lelkek éltető levegője fojtó és halált okozó. Egyetlen haldokló sem kárhozhat el! Már kezd Szeretetlángom gyújtani. Tudod, kislányom, a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, és pusztít, még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe Szeretetlángom kegyelmi hatása kiáradása által nyújtok." (II/100)

     A spanyolországi Garabandál falu templomában van egy Szent Mihály szobor, mely a sátán megvakítását ábrázolja.

Garabandali_szent_mihay_szobor_amely_epp_megvakitja_a_satant.jpg 

Szólj hozzá!

DNS-vizsgálat igazolja, hogy a honfoglalás valójában hazajövetel volt – olyannyira –, hogy voltak aki soha el se mentek!

     Egy genetikai vizsgálatsorozat eredménye szerint a magyar férfiak 93,7 %-a mindössze négy ősapától ered, és a jelenleg a Kárpát-medencében élő magyar férfiak 73,3 %-a már a kőkorszak legelején is itt élő férfi populáció leszármazottja. Az USA-ban megjelenő tekintélyes Science magazinban egy genetikával és származástannal foglal­kozó kutatócsoport publikálta ezeket a megdöbbentő erejű eredményeket.   Megállapították továbbá azt, hogy a magyar nép ősei körülbelül 35-40 ezer évvel ezelőtt az Európában elsőnként megjelent europid őstelepesek közt voltak. A magyar nép populációgenetikai és karakterisz­tikai szempontból ma Európa egyik legelhatárolhatóbb népessége. A recens∗ minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól, valamint a 113, illetve 84 nőtől nyert minta összetétele nem különbözik egymástól, és a minták bő kilenctizede az európai ősla­kosságéval egyezik meg. Ezek szerint most már tudomá­nyosan igazolt tényként fogadható el az, hogy a magyarok mindenkinél korábban jelen voltak a Kárpát-medencé­ben, és a későbbi honfoglalóknak nevezett őseink néhány évezreddel később csupán visszatértek őshazájukba.

Hihetetlen! Magazin XIV. évf. 3. (149.) szám, 2014. március, 73. oldal

 ∗ recens = mai; friss, új keletűtarsoly-13_578.jpg

Szólj hozzá!

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

A kóros eltévelyedés
toosad3-14c1b_1.jpg     Az, hogy van lelkiismeretünk, nem jelenti azt, hogy jól is működik. Funkciójának ugyanis az a lényege, hogy az Isten által megszabott törvényeket, az Igazságot közvetítse és hajtassa végre velünk.
     Lelkiismeret nélkül figyelmen kívül hagyjuk az isteni törvényeket, eltéveszthetjük, hogy mi a jó és mi a rossz, mit szabad és mit nem. Az evangéliumi ember abban a helyzetben van, hogy hite és meggyőződése szerint az Ó- és Újszövetségen keresztül ismerheti az Isten legalapvetőbb törvényeit és Jézus Krisztus tanítása révén viszont, életünk minden kérdésére választ kapunk. Az evangéliumnak épp az az üzenete, hogy Jézus Krisztus az Út, az Igazság és az Élet.
     A sátán, a hazugság atyja mindent megtesz, hogy eltérítsen minket a Céltól, Krisztustól. Ennek a manővernek neve a kísértés. A sátán igyekszik megzavarni, az evangéliumi iránytűt, hogy megnehezítse a helyes eszközök megtalálását, elvegye kedvünket a küzdelemtől. És lám, így jön létre az ún. téves lelkiismeret.
     Lényegét tekintve a lelki lepusztulás első kórokozója, legveszélyesebb vírusa ebben keresendő. Ez az a kavics, ami elindítja a lavinát, mely aztán felgyorsulva mindent maga alá temet. Ahol a liberalizmus felüti fejét, ahol „mindenkinek mindent szabad”, ott a lelkiismeret szava egyre halkabb lesz!
     A következmény, hogy egyre inkább és egyre több területen megszűnik a tisztánlátás, eleinte „csak” ködös minden, később aztán előkerülnek a „torzító tükrök” (homorú vagy domború, mindegy). A megfertőzött, nemcsak önmagát látja torzítva, de az Istenhez, az Egyházhoz való viszonyát is, minek folytán a világgal, családja tagjaival, barátaival, munkatársaival egyre kritikusabb lesz. A környezetét nem érti,  és korántsem magában, hanem másokban látja a hibát, sőt valamiképp egyre inkább ellentmond az Igazságnak és megelégszik a féligazságokkal. lelkiismeret PRE-conciencia.jpg_274898881.jpg

Szólj hozzá!

A legbiztosabb próféciaon_the_mount.jpg

      Az "idők végéről" való kíváncsiság nem korunk sajátja, hiszen maguk az Apostolok is megkérdezték: »Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel? Ő pedig így szólt: "Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük; de ez még nem a vég!" Azután ezt mondta nekik: "Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Földindulások lesznek, sok helyen dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. (...) Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről (Isten tudta nélkül). (Lk 21,8-18)
Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. (Lk 21,33) A Lélek azonban kifejezetten mondja, hogy az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és az álpróféta szájából három tisztátalan szellem jön ki, mintha békák lennének, mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek. (Jel 16,13-14) Ne higgyetek tehát minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba. (1Jn 4,1)
Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban, részegségben és az élet gondjai között! És az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen, mert mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak. (Lk 21,34-35) Az Antikrisztus az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van. (...) Akik ebből a világból valók, e szerint a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi azonban Istentől vagyunk, s aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság Lelkét és a tévelygés lelkét. (Jn 4,3-6) De a fenevad fogságba esett, és vele együtt az álpróféta, aki a jeleket művelte a színe előtt, amelyekkel elcsábította azokat, akik fölvették a fenevad bélyegét, és akik imádták a képmását. Ezt a kettőt elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetették. (Jn 19, 20) És ez lesz az utolsó napokban – mondja az Úr –, kiárasztom Lelkemet minden emberre. (Apcsel 2,17) Már csak kevés ideig van nálatok a világosság. Addig járjatok, amíg tiétek a világosság, hogy a sötétség el ne borítson benneteket. Aki sötétben jár, nem tudja, hová megy. Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. (Jn 12,35-36) Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek bennem. (Jn 14,1) Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban. (Mk 1,15) Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt. (Lk 21,36) Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen. Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek, és visszajövök hozzátok. (...) Megmondtam nektek már most, mielőtt megtörténne, hogy amikor bekövetkezik, higgyetek. (Jn 14,27-29)
Ezek az igék valóban hitelesek és igazak, és az Úr, a próféták szellemeinek Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek rövidesen meg kell történnie« (Jel 22,6).

conchs.jpg     Ja, hogy kihagytam Garabandált, melyet egyetlen magát valaminek tartó álpróféta sem hagyna ki, sőt önigazoló módon fotóztatja magát (lásd a képet!) Nos igaz, ami igaz! Valóban nekem is ezzel lett volna részletekbe menően "nyomatékos" a "látomásom" is /melyet persze nem az éterben, hanem az Evangéliumban láttam meg/! Mindazáltal én, személy szerint a garabandáli próféciákat figyelemre méltónak tartom, még akkor is, ha egyházilag nincs még jóvá hagyva (okkal). Pozitíve' kell említeni, hogy a "gamálieli idő" legalább is igazolta a garabandáli jelenéseket, hiszen megélte az 50. évet, az érdeklődés szempontjából lankadatlanul! És közben, nem mond ellent a józan emberi észnek sem – és bizony ez már két teológiai kritérium a tízből! – 

     Több, figyelemre méltó érdeme a garabandáli üzenetnek, hogy egyfelől eredeti (nem máshonnan átvett, konfúz összevágás, miközben nem mond ellent sem az Evangéliumnak, sem egyetlen igaz Mária-üzenetnek sem), ezzel együtt igen komoly az evangelizációs hatása! Harmadsorban, nem egy "végtelenített" jelenés-sorozatról van szó, hiszen amint véget értek a többségében prófétikus közlések, le is zárultak a jelenések (1961-65). garabandali látnokok extázisban_.jpgNem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy egyetlen látnokon sem uralkodott el az "íráskényszer", 10-20 kötetet produkálva az üzenetekről, annak ellenére, hogy folyamatos érdeklődés volt irántuk, melyet egyetlen sztár-látnok sem hagyott volna ki (hosszú "memoárköteteket" adhattak volna ki bestseller íróként ünnepeltetve magukat)! Negyedsorban, a kis hegyi falucskában nem alakult ki a (gyilkos) "kegytárgy-biznisz" – mondjuk úgy –, mint pl. Medjugorjéban (a délszláv háború kapcsán "kegytárgyas" családok irtották ki egymást! Amiről persze nem hallunk!)

A garabandáli eseményeket azért nem hitelesítheti az Egyház, mert az üzenetek, határozott próféciák és amíg ezek be nem következnek, addig nem ismerhető el! Persze, ez egy "róka fogta csuka" állapot, ebből következően, 'Garabandál' önmagát fogja igazolni (ha ugyan)! Azon üzenetei pedig, miszerint "egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítanak a Legméltóságosabb Oltáriszentségnek" valamint "sok bíboros, püspök és pap jár a kárhozat útján és rántja magával a lelkeket", (ó jaj!) elismerés nélkül is, sajnos IGAZ! Márpedig BIZTOSRA VEHETJÜK, hogy Isten így-vagy úgy, de előbb-utóbb látványosan bele fog szólni az emberiség történelmébe talán valóban (a garabandáli) Nagy Csoda, a Figyelmeztető Jel és a Nagy Büntetés által, miként van rá példa az üdvtörténetünkben! Mindenképpen eljött az IDŐ, hogy az egész emberiség magába szálljon és bensőséges bűnbánatot tartva, alapjaiban alakítsa át az életét Jézus Krisztus EVANGÉLIUMI ÜZENETE szerint! A helyes recept tehát a következő: élj úgy mintha örökké élnél, és imádkozz úgy mintha mindjárt meghalnál! garabandál.jpgGarabandál, mintha maga lenne a várakozás.

Szólj hozzá!

 Az üzenetek számszerű ígéretei, a búcsúk tekintetében
ellentétben állnak-e a II. Vatikáni Zsinat rendelkezéseivel?
 
 lelki_naplo_2.jpg  „Aki a hétfői napot megtartja szigorú böjttel, az minden alkalommal egy papi lelket szabadít ki a szenvedés helyéről. És ha ezt a böjtöt megtartjátok az elhunyt papi lelkekért, az a halálának nyolcada alatt abban a nagy kegyelemben részesül, hogy kiszabadul a tisztítótűzből. Ez Édesanyánk kérése is, Ő Szeretetlángjára hivatkozva lekötelez Engem erre. (I/34) Az Úr Jézus egy alkalommal ezt mondta és elmém tudatába árasztotta: 'Leánykám, hogy ezt a nagy lelkek utáni vágyadat csillapítsam, tudod, mivel jutalmazlak meg?  A meghalt papi lelkek az Általam kért szigorú böjtöd megtartása által ezután a haláluk utáni nyolcad  alatt kiszabadulnak a tisztítótűzből.  És bárki  ezt a szigorú böjöt megtartja, elnyeri a kegyelmet a szenvedő lelkekért.' Én könnyek között hallgattam fenséggel és irgalommal teljes szavait, hogy a szenvedő lelkeken ily hathatósan segíthetek. Lelkem megremegett...” (I/114-115) „Kislányom, részvéted a szegény lelkek iránt úgy meghatotta anyai Szívemet. Megadom azt a kegyelmet, hogy bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok, és három  Üdvözlégyet elimádkoztok tiszteletemre, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből. A halottak hónapjában (november) pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.” (II/15-16) Kislányom! Lelked nagy vágyát és részvétét, melyet a szenvedők iránt érzel, megjutalmazom. Eddig három Üdvözlégyet mondtál tiszteletemre egy lélek kiszabadulásáért. Most, hogy vágyad csillapodjon, tíz lélek fog ezentúl kiszabadulni.” (II/116)
concili.jpgVálasz: Az, hogy a számszerű búcsúk tekintetében a Szent Szűz ellentmondásba került volna a Zsinattal, tárgyi tájékozatlanság! A Szeretetláng Lelkinapló tanúsága szerint a nevezett ígéretek ugyanis 1961-63 között hangzottak el, míg a Zsinati Konstitúciókat csupán 1967-ben tették közzé! 
Tekintve, hogy pápai tanítás, miszerint – amit az Egyház szentnek tart, az idők folyamán nem válhat nem szentté –, ebből következően Egyházunk kétezer éves búcsúgyakorlata – különösen  visszamenőlegesen –, nem róható fel negatívumként egyszeriben! Változhatnak a kor egyházi megfogalmazásai de az belátható, hogy a leglényeg tekintetében nem módosul semmi! »A kegyelem időbeli mérhetőségének kérdése II/15-16-ban konkrétan arról van szó, hogy ha 3 Üdvözlégyet mondunk Mária tiszteletére, egy lélek kiszabadul a tisztítótűzből. November hónapban pedig már 1 Üdvözlégy elmondása is tömeges lélekszabadulást eredményez. (...) Hasonló problémával állunk szemben, amikor az üzenet szerint – az elhunyt papok lelkei – ha engesztelést végzünk értük, már haláluk nyolcada alatt kiszabadulnak a tisztítótűzből (vö. I/114-115). Ugyancsak nehézséget okoz annak értelmezése, hogy egy, a Szűzanyának tulajdonított üzenet szerint „mostantól” (1963. augusztus 31.) Erzsébet asszony valahányszor 3 Üdvözlégyet imádkozik, 10 lélek szabadul ki a tisztítótűzből (vö. II/116). Az sem teljesen világos, hogy szó szerint értelmezendő-e az az ígéret, miszerint „mostantól” (1964 Pünkösdhétfőjének éjfélétől) óránként kiszabadul egy pap lelke a tisztítótűzből (vö. III/170). Elgondolkodtató a transzcendens dimenzióra jellemző időn felüli állapot történéseinek időbeli leképezése: az elimádkozott Üdvözlégyek számától függene a lelkeknek a tisztítótűzből való kiszabadulása? A transzcendens és az immanens dimenzióban történő események „közös nevezőre hozatala” állandó nehézséget szül a teológiai értelmezés számára, „de felvetődik a kérdés: az öt első szombat megünneplőinek, vagy akár a Jézus Szíve kilenced elvégzőinek szóló ígéret után megalapozottak-e a fenti ígéretek tagadásai?” Ne feledjük továbbá, hogy Erzsébet asszony abban a korban élt, amikor az Egyház sokkal inkább hajlamos volt transzcendens dolgokat immanens, nemegyszer taxatív mértékkel mérni: gondoljunk csak a különböző részleges búcsúkra (300 napi, 7 évi stb.), melyek elfogadása akkoriban igen elterjedt volt. Mindezek alapján tehát az érdemszerző cselekedetek kegyelmi hatásának mérhető dimenzióban történő leképezését illetően alapvető problémát nem találok. Nem bizonyítható, hogy az aszketikus cselekmények mennyire pontosan eszközlik ki a szenvedő lelkek tényleges szabadulását (mennyire felel meg valóban egy Üdvözlégynek egy személy szabadulása a tisztítótűzből). Az imádság mélysége és mennyisége viszont vitathatatlanul egyenes arányban áll a hatására elnyert isteni kegyelemmel, még ha annak hatása nem is mérhető feltétlenül az általunk várt módon. (KOVÁCS Z., Teológiai szakvélemény; LELKI NAPLÓ 430-432) Ma is különbséget tesz az Egyház a búcsúk terén, például november hónapban több búcsút engedélyez a halottak javára. A Halottak napját követő nyolc napon belüli, Szentatya szándékára végzett imádság és temetőlátogatás kegyelmi állapotban búcsúnyeréssel járhat.« (uo. 80. lábjegyzet 430) 
      Az Égiek kéréseinek, ill. ígéreteinek megvalósítása, teljesítése a Napló szerint is az Egyház kompetenciájához van kötve! Ebből következik, hogy az Egyházi Hatóság dönthet úgy, hogy a számszerűségeket értelemszerűen részleges-, teljes-, vagy az ennek megfelelő (nem határozott) jelzőre cseréli és így engedélyezi ezek gyakorlatát, miként ez a Lelki Napló kiadásában részben meg is történt! »"A búcsú Isten színe előtt, a már megbocsájtott bűnökért járó, ideig tartó büntetések elengedése [...] A búcsú részleges vagy teljes aszerint, hogy részlegesen vagy teljesen megszabadít a bűnök ideig tartó büntetéseitől" (KEK 1471). Vö. Penitentiaria Apostolica, Iesu, humani generis határozat, 1999. július 16, in Notitia, 36 (2000), nrr. 2 e 4. A részleges búcsúkat 1968-ig idő szerint mérték. "Azt határozták meg, hogy egy bizonyos imádság vagy jócselekedet hány évi, hónapi, vagy napi búcsúval jár. Így lehetett nyerni pl. ötven, száz, háromszáz napi, illetve egy- három- vagy ötévi búcsút. Ez pedig azt jelentette, hogy a részleges búcsúkkal a pápa annyi büntetést engedett el, amennyit az ősegyházban a hitvallók és a vezeklők az adott ideig viselt szenvedésekkel és önmegtagadásokkal érdemeltek ki" (Diós I. – Szigeti K., ed., A búcsúk imakönyve, Budapest 1984, 18). VI. Pál pápa Indulgentiarum doctrina kezdetű apostoli konstitúciója értelmében 1968-tól az Egyháznak a részleges búcsúk mértékére vonatkozó hagyományos értékelése megváltozott: "Indulgentia partialis, in posterum, his tantum verbis «indulgentia partialis" significabitur, nulla addita dierum vel annorum determinatione» (VI. Pál, Indulgentiarum doctrina Sacrarum Indulgentiarum recognitio promulgatur apostoli konstitúció, 1967. január 1, in AAS 59 (1967), 5-24, Normae 4). A szóban forgó problémára vonatkozó üzenetek a Lelki Naplóban 1967 előtti dátumot viselnek. Ezért érthetjük meg ehhez hasonló logikával a tisztítótűzből kiszabaduló lelkek számszerűsítését is.« (uo. 82. lábjegyzet 431-432)
irg.naplo000.jpg
Jézus: ,,Használd fel Egyházam kincstárának valamennyi búcsúját, s ajánld fel értük... Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket és segítenéd törleszteni adósságaikat igazságosságommal szemben.” (Fausztina naplója 1226) 

Szólj hozzá!

Most akkor mi van? 2.

     Az evangéliumi ember ellenfelei, a bűnt szórakoztató divattá tették. Tömegekkel ünnepeltetik az erkölcsi lazaságot tudván-tudva, hogy „a szexuális szabadosság a nép ópiuma”! Tetszetős jelszavaikkal nem kevesebb céllal csalogatják szivárványos zászlaik alá a talajtalanná tett ifjúságot, minthogy nemzetietlen fogyasztói „világpolgárként” irányíthassák életüket, a sátán kárhozatos „szebb új világa” felé! Már a gyerekeknél a kicsinyeknél megkezdik az liberálisnak álcázott aberrált nevelést, amivel tönkreteszik lelkük ártatlanságát, minek következtében (reményeik szerint) akaratlanul is megfertőződnek. – Most akkor mi van?

     Az erkölcsi törvényeket, amelyek a társadalom együttélési szabályait tartalmazzák, kiiktatták. Negyvenezer törvényt hoztak a világban, hogy sikerüljön megkerülniük azt tíz  Parancsolatot, melyet Isten adott, az emberi együttélés normájaként (!). Aztán csodálkozhatunk-e, ha mindenki a saját törvényei, illetve törvénytelenségei szerint él. Most akkor mi van?

Liberté, Égalité, Fraternité 6.JPG     Mi valósult meg a “felvilágosodás” hármas jelszavából? A “szabadságból” szabadosság lett. Az “egyenlőség” hangoztatásával, a legszélsőségesebb egyenlőtlenséget valósították meg. A testvériség pedig hogyan is valósulhatott volna meg, amikor már három évszázada az emberi együttérzést igyekszenek kiölni a lelkekből! Summa summarum: soha nem köszöntött akkora sötétség az emberiségre, mint épp a Felvilágosodás által! Most akkor mi van? Az van, amit Mindszenty József bíboros hercegprímás adott válaszként: Az igazság mindig igazság marad, ha hangját veszti is. De a hazugság hazugság marad, ha milliók hirdetik, milliók erőszakolják és százmilliók veszik is be!

Szólj hozzá!

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti  forrás )

A lelkiismeret elsorvadása 1
lelkiismeret conciencia 03.jpg     Korunk általános lelkiismeret-sorvadását lelki betegségnek, járványnak nevezhetjük, mert mint a ragályos fertő, életveszélyes, és észrevétlenül terjed a világban. Az igazi veszélyessége abban van, hogy nem veszi komolyan senki. Nem diagnosztizálják, nem fogják fel elterjedtsége veszélyes mértékét, mivel együtt nő velünk, szokássá merevedik bennünk, és természetesnek vesszük. A mesebeli törpék birodalmában az a természetes, hogy mindenki törpe, és ezt veszik életszabálynak.
     Ha megkísérelnénk diagnosztizálni ezt az állapottá formálódott járványt, leginkább a pszichoanalízisben közismert schizoid neurózissal, a depresszió tüneteivel vagy a társadalmi méretű részvétlenséggel azonosítanák. Tény, hogy sok átfedés van köztük, és könnyen összekeverhető egyik a másikkal.
     A lelkiismeret, emberi létünk magva, szellemi mivoltunk záloga, a legnagyobb értékünk és kincsünk. Ez által kerülünk a létezők sorrendjében a pusztán csak anyagból való létezők fölé. Érthető, hogy minden testi és szellemi erő ezt az értékünket akarja megszerezni és hatása alá vonni. Aki ugyanis lelkiismeretünket birtokolja, az magát az egyént, a személyén keresztül a családot, a közösségeket, a társadalmat, az államot tartja a kezében. Nem véletlen, hogy a lélekpusztítás vírusa is elsősorban a lelkiismeretet támadja meg, mert ezen keresztül már magába az életbe hatolhat be.lelkiismeret110418_menschenmasse_2.JPG

Szólj hozzá!

Lourdes

     Majdnem harminc évvel ezelőtt történt.
Férjemmel és kamasz fiammal zarándokútra készültünk, hogy hálát adhassunk a Szűzanyának, amiért megmentette kislányom életét.
Nem volt pénzünk utazásokra, súlyos hiányosságaink voltak, de amikor egy kevéske örökséget kaptam, azonnal erre a szándékra akartuk elkölteni.
Kicsi lányunkat nagyszülőknél kellett hagynunk, túl kockázatos lett volna vonattal végighurcolni őt a hosszú úton.
Bernadette001.jpg     Szent Bernadette, s a jelenések története lánykoromtól fogva mélyen érintett.
Kislányom születése orvosi szemmel tekintve is csoda volt, s mivel a Szűzanyára bíztam őt, kérve védelmét, segítségét megmentéséért, ezért hálámat ezzel az úttal akartam kifejezni.
     Lourdes-ba érkezve megérintett bennünket a béke légköre.
Hatalmas tömeg hullámzott mindenütt, három nap volt hátra Nagyboldogasszony ünnepéig.
Nem foglaltunk előre szállást, mert arra gondoltunk, biztosan kapunk helyet.  Azonban minden hotel, panzió ajtaján ki volt téve a "COMPLET" tábla. Telve volt Lourdes, drága szállodára pedig nem volt pénzünk, de nem is akartuk volna.
city-near.JPG     Imádkozni kezdtem kérve a Szűzanyát, hogy segítsen szálláshoz juthassunk. Ahogyan a tömegben a felfelé lejtős főutcán ballagtunk, hirtelen megszólított minket egy idősebb úr:
"Szállást keresnek?" – mondtam: igen!
     Ő pedig elvezetett bennünket egy kis utcába, ahol igen olcsó, egyszerű szobácskába kalauzoltak minket. Ablaka arra a templomra nézett, ahol Bernadette-t megkeresztelték.
Hálatelt szívvel indultunk lefelé a szentélybe, hogy ott megköszönjük a segítséget a Szűzanyának.
Nem tudnám igazán megfogalmazni mit éltem át, amikor életemben először a barlanghoz érkeztem. Letérdeltem, ahogyan sokan mások és úgy éreztem, jelen van a Szent Szűz azon a helyen. Kislányomat megköszönve egyben egész életét az Ő szent anyai kezébe helyeztem. Meghatódva imádkoztunk mindhárman.
     A két nap alatt a sok elmerült imádság mellett, jártunk a keresztúton, amelyet embernagyságú szobrok alkotnak. Olyan keresztutat soha sehol nem láttam azóta sem.
Láttuk a Cachot-t, ahol Bernadette élt népes családjával, azt a kicsike helyiséget, ahol együtt éltek, főztek, és aludtak. Micsoda szegénység!
     A Szent Szűz egy szegény, beteg és tanulatlan gyermeket választott ki arra, hogy kéréseit tolmácsolja a világ felé.
Amikor Bernadette-t arra kéri, hogy csókolja meg a földet vezeklésül a bűnösökért: megjelöli Lourdes egyik alapvető, kiemelkedő feladatát, az engesztelést.
     Lourdes az engesztelés előcsarnoka – jóelőre Fatimára mutat.
A másik nagy feladat, az emberek megtisztulása a bűnből: ehhez adta nekünk Isten Anyja a forrást, a fürdést.
Amikor megfürödtünk, mindhárman úgy éreztük, hogy Jézusban fürödtünk Mária által, az Ő vezetése alatt.
Mindhárman sírtunk. Olyan volt ez, mint egy felnőtt, tudatosan vállalt keresztelés – ám, kérem – senki nem ütközzön meg ezen. Csupán érzéseimet közvetítem. Aki elmegy Lourdes-ba ne hagyja ki a fürdést, mert alapvető lényege, ilyen lehetőség egyetlen zarándokhelyen sincs. Hatalmas kegyelem, de csak akkor, ha őszinte bűnbánat előzi meg.
     A fürdés előtt megjártuk a keresztutat, bánva bűneinket, olvastuk a szentírást és imádkoztuk a rózsafüzért a sokasággal együtt, a várakozás órájában.
Gave9d605d514c.jpg     Elérkezett augusztus15-e, a Mennybevétel napja. Úgy volt, hogy aznap este utazunk tovább. Ez nekem születésnapom és amikor a Gave folyó partján ülve imádkoztam, könnyeim hullottak. Úgy éreztem magam Lourdes-ban, mintha hazatértem volna, és nem akartam onnan éppen születésnapomon eltávozni. De ki volt tűzve, hogy Taizébe is elmegyünk és férjem az időt komolyan veszi, már be volt osztva minden napunk...
És hirtelen mégis mintha a szívemben azt súgta volna a Szent Szűz, hogy ne menjünk még tovább, az Ő szent napján maradjunk végig, és virrasszunk a barlangnál ezen az éjszakán a világért, a bűnösök megtéréséért.
Elmondtam érzésemet férjemnek, fiam boldogan reagált, férjem azonban azt mondta, ez már eldöntött dolog, indulni kell este.
     Nagyon szomorú voltam. Ismét elvonultam imádkozni és kértem a Szűzanyát, ha valóban Ő kívánja ezt a virrasztást, akkor jelezze nekem: szólítson meg egy magyar ember – addig ugyanis magyarral nem találkoztunk.
Elmondtam ezt férjemnek is.
     Telt a nap, jött az este, a barlangnál ültünk – előtte már csomagjainkat a pályaudvar megőrzőjébe vittük el, hiszen szállásunkat is felmondtuk.
Férjem szólt, hogy lassan indulnunk kell, mert jön a vonatunk.
8 óra közeledett. Felkeltünk a padról és elindultunk. Lassan tudtunk haladni a tömegben. Hirtelen valaki megszólított engem: "magyarok?"
     Felkiáltottam, hogy "igen"! Ekkor a csodálatos lourdes-i harangjáték elkezdte az Ave Mariát. Pontban 8 óra volt.
Kiderült, hogy az illető egy magyar pap, aki csoporttal érkezett erre a nagy ünnepre. Elmeséltem neki, hogy most indulunk a vonathoz. Az atya kérlelni kezdett: "ne menjenek el ma, ez nagy ünnep!"
Mondtam, igen tudom, ráadásul születésnapom van.
– Akkor különösen nem szabad elmennie! Mi a neve?
– Mária vagyok.
– Ráadásul Mária a neve? El ne menjenek innen! Ma este engem kértek fel, hogy magyarul mondjam be a körmeneten az egyik rózsafüzér tizedben az Üdvözlégy Máriát, magáért fogom elimádkozni.
     Meghatva köszöntem meg neki. Siettem férjemhez, aki erre természetesen belátta, hogy maradni kell.
A pályaudvarra érkezve a csomagok tárolóját zárva találtuk már. Még egy pulóverünk sem volt a virrasztáshoz!
     Lourdes estéi mindig csodálatosak, a nap ragyogó fényessége az esti lampionos körmenet, szépséges énekekkel a rózsafüzér tizedek között, majd utána.
     Boldog voltam és amikor meghallottam magyarul a hangos bemondón az Üdvözlégyet, hálám tetőfokára hágott. Hiszen tudtam, hogy ezt most értem imádkozza egy magyar pap, akit előtte sem, utána sem láttam soha. A völgy tündöklött a fényektől, a hegyek zengték az Ave Máriát, mindenki az áldott Szent Szüzet, a Nagyboldogasszonyt köszöntötte.
     Éjjel végig imádkoztunk – hideg lett, de mi nem fáztunk meg.
Életem legszebb születésnapja volt.

Horváth Mária Procissao em Lourdes.jpgThe-magnificent-Basilica-of-Lourdes.jpg

Szólj hozzá!

Most akkor mi van? 1.

368885_stock-photo-man-catch-falling-dollars.jpg     Sajátosan liberális alapelvek váltak uralkodóvá a társadalmakban azok közt, akik eladták lelküket a Mammonnak. A Szeretet Istene helyett, materialista bálványokat alkottak maguknak. Ezek a bálványok: a pénz, a vagyon, a hatalom, a szex, a hírnév, a dicsőség és a féktelen szabadosság. Az értékek válságát éljük! Kiveszőben vannak olyan fogalmak, mint a bensőséges istenhit, az erkölcsi jóság, a tisztesség, a szépség, a harmónia, a kötelesség, a hűség, az igazság és a hazaszeretet. Most akkor mi van?

     Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás valóságos eszközévé, mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak. Beszélnek, hogy a tévedést terjesszék. Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem és szabadság értékének, eredményének tüntetik fel az erkölcstelenséget, a szemérmetlenséget és olyan dolgokat, amelyekkel valójában áthágják nem csak Isten törvényét, de a természeti törvényeket is. Most akkor mi van?

     Általános támadás indult a házasság és a család ellen. A csalárd médiák, a hűséges házasságokat unalmasnak, míg a házasságtöréseket izgalmasnak mutatják be. A filmekben tombol az erőszak és az öncélú szexualitás, mindennapos jelenség a brutalitás, a trágár beszéd és a nihilizmus terjesztése. Rablókat és gyilkosokat, szuperhősként állítanak be, mint valami vagány példaképeket. A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését. Még Isten Szavának magyarázatával is a legsúlyosabb tévedéseket terjesztik. A pápát minden módon igyekszenek kigúnyolni vagy kompromittálni, a szavára már nem hallgatnak. A hamisan értelmezett szabadság nevében minden erkölcsi eltévelyedést igazolt realitásnak állítanak be. Milyen szólásszabadság az, mely telve van tabukkal? Most akkor mi van?

(E poszt írásánál, az ismeretlen források közt, felhasználtam P. Don Gobbi 'Kék könyvének' 1977. április 23-i bejegyzését is.)Dutch-650_1.jpg

 

Szólj hozzá!

Szent, vagy nem szent

 

 Na, ez is csak egy vallási ragadványszó! legyintett gunyorosan a történelemtanár.

     Az osztályban mindenki feszülten figyelt, amikor a katedránál felelő Kosztka folytatta feleletét I. László királyról, újra csak szentnek említve, s elhagyva az "első" jelzőt. A tanára már előbb is kiakadt ezen és most sem állhatta meg szó nélkül:

 Mond fiam, hol olvastad a történelemkönyvben, hogy László bármiben is szent lett volna, egyáltalán mit kell értenünk e ragadványszó alatt?

 Tanár úr kérem! Árpádházi László királyunk, nem az 1192-ben történt szenttéavatása okán lett nemzetünk szent példaképe, hanem a hite, uralkodói erényei mellyel újra megerősítette a törvényességet hazánkban és példás vitézsége miatt! Ő ugyanis nem csak kiváló államférfi volt, hanem európai lovagi ideál, és ha a korában lett volna már NATO, akkor elismertsége révén ő lett volna a főtitkára, miként a kereszteshadak vezetésére is egybehangzóan őt választották meg!

 Ejnye Kosztka fiam! A kegyetlen törvényeiről nem beszélsz, arról hogy egy tyúklopásért akasztás járt? kérdezett rá a tanár diadalittasan.

 Pontosabban egy tyúknál nagyobb érték lopásánál, tanár úr! javította ki a diák –, de akkor ez szükségszerű volt! Ha most is ilyen lenne e BTK, nagyobb lenne ma is a köz- és vagyonbiztonság!

      A tanár kezdte kényelmetlenül érezni magát ezért egy keresztvágást alkalmazott.

 És ahhoz mit szólsz, hogy az egyház imádta I. László csontmaradványait?

 Nem tanár úr kérem, nem imádták, csak tisztelték és tisztelet övezi ma is! Nemzetünk nagyjainak sírját évente megkoszorúzzák, tán azért mert imádják? És Lenin mumifikált teteme?Ám ha már Szent László csontjairól beszélünk, ugyan bizony kik dobálták ki templomi szarkofágjából és taposták a sárba 1565-ben?

      A tanár majd fel robbant és dühödten a helyére küldte a diákot. Az osztályon elégedetlen morgolódás hullámzott végig. Kosztka értetlen pofával ment a padjába, de leülte közben félúton még rákérdezett:

 És hányast kaptam tanár úr?

      A tanár kissé zavartan, mint aki észbe kapott, rávágta:

 Gyenge közepes kisfiam, gyenge közepes! miközben fel se nézett a naplóból.

      Az osztályban felerősödött a moraj és méltatlankodásuknak adtak hangot.

 De tanár úr, ha Kosztka megválaszolta a tétel minden pontját, hogyan kaphat közepest?

Úgy édes gyerekeim, hogy nem a tankönyv anyaga szerint válaszolt, hanem a hittankönyve szerint! s a tanár megpróbált gunyorosan mosolyogni, de az osztály részéről nem volt rá fogadókészség.

 Tanár úr! szólalt fel egyik gyerek –, ilyenek nincsenek sem a hittankönyvben sem pedig más tankönyvünkben, mert mindazt amire nemzetünk igazán büszke lehetne, arra egyetlen tananyag sem igyekszik rámutatni!

     Kicsöngettek. Talán még nem volt alkalom, hogy ennek épp a tanár örült volna a legjobban. A tanulók kisebb csoportokba verődve, soha nem látott fegyelmezettséggel mentek ki a folyosóra. Egy társaság Kosztkát vette körül.

 Igaz, hogy pap akarsz lenni? kérdezték kivételes tisztelettel.

 Igen! válaszolt Kosztka – most már biztos vagyok benne!szentlaszloversszabadsolyomnemzetiblogmagyarfeltamadasszebbjovohitremenyebredjIstentortenelemvallasarpadhazkiralypajzskettoskereszt.jpg

Szólj hozzá!

Üdvözülhetnek-e az egyházon kívüliek? 3

http://index.hu/tudomany/2013/05/26/ateistak_a_mennyorszagban/
(Az elkövetkező három poszt az INDEX netes hírújságban
olvasottakhoz való hozzászólás, mely a szerkesztő álláspontját tükrözi!)

     Miután ezen "megválaszoló" posztban is újabb és újabb kérdés merül fel, egyetlen egyre mindenképp megpróbáljuk megadni a választ, nevezetesen, hogy miként lehetséges az üdvösség azok számára, akik nem is ismerték a jézusi tanítást!
Erre vonatkozó érdekes leírást olvashatunk Gloria Polo "Akit villámcsapás ért" c. tanúságtevő könyvében:
     »Az Oltáriszentség nélkül, azaz az Úr szent Testének és drága Vérének vétele nélkül, senki nem juthat be a Mennyországba. Az Úr odamegy minden haldoklóhoz, mindegy, milyen hitű vagy hitetlen. Minden emberhez odamegy az Úr az utolsó órában, felfedi magát, és szeretettel és irgalommal azt mondja: „ÉN vagyok A TE URAD!”
Ha az ember elfogadja az Urat, és bűnei megbocsátását kéri, példátlan dolog történik: az Úr a lelket elviszi egy helyre, ahol Szentmise folyik, és ez az ember ott fogadja az Oltáriszentséget, az útravalót. Ez egy misztikus szentáldozás! Csak az, aki magához vette az Úr testét és vérét, juthat a mennybe. Ez a titkos nagy kegyelem, amit Isten az egyházunknak adott, ennek ellenére olyan sok ember van, aki csak szidja az Egyházat, holott csak a Katolikus Egyház által üdvözülhet bárki is! A haldokló, aki elfogadta az Urat, elnyerheti az üdvösséget és egy időre a tisztítótűzbe kerül, viszont, megmenekült a kárhozattól. A tisztítótűzbe is az Eucharisztia kegyelméből juthatunk és onnan is e Kegyelem hozhat ki. Ezért gyűlöli úgy a papokat az ördög. Amíg vannak papok, lesz, aki a kenyeret és a bort átváltoztatja Jézus testévé és vérévé, és kiszolgáltathatják a Bűnbánat Szentségét, addig meg van az üdvösség reménye! (62-63)«
     A fentiek több teológiai problémát érintenek, hiszen az Ítélőszék előtt álló lélek már nem gyakorolhat bűnbánatot (ami a földi élet kiváltsága). Ám – és ez nagy misztérium –, lehetséges, hogy ez még akkor történik, amikor a lélek még kötődik a földi léthez (lásd: a klinikai halálból visszatértek beszámolóit!) Több hiteles misztikus is igazolni látszik a fentieket, köztük Szent Fausztina is leírta (egyházilag jóváhagyott) Naplójában: "Jézus a reményünk. Irgalmas Szívén mint nyitott kapun keresztül lépünk be a mennyországba (N. 1570)". Mert Isten nem haragra rendelt, hanem arra, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, ővele éljünk (1Tessz 5,9-10).1010761_465441756883139_2123382529_n_2.jpg

Szólj hozzá!

Egy évszázadon át próbálták a Lourdes-i jelenések ellenségei elhitetni az emberekkel, hogy a jelenések nem léteznek, Lourdes vallási fanatizmus helye, a katolikus papság által szervezett csalás és illúzió. De voltak akik készséggel meghajoltak az isteni csodák ténye előtt. Ilyen volt Alexis Carrell!

     1895-ben megjelent egy cikk a „Civilta Catolica” című lapban, melynek írója azt az ellentmondást fejti ki, hogy hasonlóan a Sátánhoz, aki önmagának ellentmondva végső soron hozzájárul Isten dicsőségéhez, úgy Zola a könyvében hirdetett szbdkmves eszmékkel is növelte a Lourdes-i Szűzanya kultuszát.
     Zola gúnyos művének megjelenése után ugyanis egyre több tudósító és újságíró ment Lourdes-ba, többek közt hitetlenek, gúnyolódók, cinikusok. És csak ott, a helyszínen ismerték fel a nyilvánvaló csodákat, melyek gyakran a szemük láttára Zola 243503.jpgkövetkeztek be. Sokan közülük megtértek, amikor tudatosult bennük Isten szeretetének titokzatos nagysága. Így történt ez (az előző posztokban szereplő) a későbbi Nobel-díjas professzorral Alexis Carrellel is. Aki hitetlenként 1903-ban érkezett Lourdes-ba betegkísérőként. Ám tüdőbajos, haldokló páciense Marie Ferrand az Oltáriszentséggel való áldás után a szeme láttára gyógyult meg.
     Ez az esemény elég volt egy tisztességes orvos professzornak, hogy felismerje, Isten a tudományos megismerésen és megértésen túl helyezkedik el, s a Hozzá vezető egyetlen út az imádságos, Evangélium szerinti élet. Így írt: „Az értelem homályán keresztül vágyakozó szeretettel jutunk el Hozzá. Csak ekkor tapasztalhatjuk meg Isten odaadó szeretetét, mely leginkább a művészek vagy a szerelmesek érzéseihez hasonlítható”.
Alexis-Carrel-Nobel-dijas-sebesz_1.jpg     A Lyoni egyetemen, ahol dolgozott, azonban nem tudták elfogadni Carrel életszemléletének ily radikális változását. Felettesei elbocsátással fenyegették ha nem változtat nézetein. Carrel azonban hajthatatlan volt, hitét ugyanis élete legnagyobb kincsének tartotta. Az egyetemen felmondott, Kanadába majd New Yorkba repült, ahol a Rockefeller Intézetben fényes tudományos karrier várt rá, melynek csúcspontján, 1912-ben, Nobel-díjat kapott.
     Ezzel szemben bár Émile Zola is látta a kétségtelen csodát, mégsem hitt! Kézenfekvő a következtetés, hogy bár a hit kegyelme Isten ajándéka, de csak akkor hat a lélekre, ha azt az ember  jóakaratúan el is fogadja! Csak a jóindulatú emberek érthetik meg ezeket a jeleket, mint amilyen Alexis Carrelis volt. Aki nem nyitott az igazságra sosem fogja megérteni. Róluk szólnak Isten szavai. „Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük... Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak”.
     És ezért „Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal.” (ld. Róm 1,18-22). Mindezek fényében érthetővé válnak a Szentírás szavai: „Hol van a bölcs? Hol van az írástudó? Nemde megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? Mivel ugyanis a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent (...) ezért, a világ szerinti oktalanokat választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ előtt gyönge, azt választotta, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.” (1Kor 1,20; 27-29)
(M.P.) (Forrás nyomán)

Szólj hozzá!

Erzsébet asszony gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 8

    A 80-as évek fordulóján, Erzsébetet egyre több pap látogatta meg 'kis otthonában', aztán többé-kevésbé föladva 'rejtett alázatosságát', fogadott érdeklődő, lelkes civileket is. Rengeteg új információ jutott el így hozzá és sokan a véleményét kérték pl. Garabandálról, Boldog Taigi Annamária „háromnapos sötétségéről” és az abban az időben hazánkban elterjedt „Szent Charbel kultuszról”. (Ez a „kultusz” igen sok pozitívuma mellett, furcsa elvárásokban is megnyilvánult. Ilyen volt a „Sarbel-cseppek” használata, valamint az élelmiszertartalékolás meghirdetése is!)

      Puszta feltételezés csupán – ám nem kizárható –, hogy Erzsébet asszony „emberi tényezőjében” ennek nyomán fogalmazódott meg „égi üzenetként” egy nagyszabású élelmiszer tartalékolás meghirdetésére. A naplóban nem olvasható üzenet, hozzávetőlegesen így hangzott: „Az ország legnagyobb Mária-temploma belső űrméretének megfelelő mennyiségű bort, búzát és olajat kell összegyűjtenie az egyháznak, mert súlyos megpróbáltatások várhatók!” Nos, Antalóczi atyának – mint lelkivezetőnek – e kérdésben, természetesen komoly fenntartásai voltak! Szabadkozásában elmondta, hogy az ő egyházi státusza nem csak nem teszi lehetővé ilyen nagyságrendű akció meghirdetését, de ez olyan káros politikai reakciókat is kiválthatna, melyek végzetes csapást mérnének a Szeretetláng Mozgalom LELKI ügyére! Erzsébet asszony nem méltányolta Antalóczi atya józan megfontolásait és csalódását fejezte ki vele szemben. A nagy és bensőséges kapcsolat hirtelen „ellaposodott” és Erzsébet új lelkivezető után nézett, akit megtalálni vélt Mersey Antal, Érd-Póstástelepi plébános személyében. Ám nem kell azt képzelni, hogy harag maradt volna köztük, sőt! Erzsébet úgy állította be, miszerint 'Eger messze van' lelkivezetésére egy közelebbi pap felel meg jobban. 

Úgyhogy Antalóczi és Mersey atyák jó barátként (Erzsébettel együtt vagy nélküle) találkozgattak. Mikor Antal atya sem támogatta a „gyűjtőakciót”, Erzsébet nem forszírozta azt tovább. Mersey atyáról elmondható, hogy igazán mértéktartó, a mögöttes tényezőket is jól átlátó, nyugodt és tapasztalt idősödő pap volt. Ám, neki is szembesülnie kellett néhány "sajátságos" indíttatással. Ilyen volt pl. a Kármelita Harmadrend sürgős megszervezése (1980 ősze) mely P. Bertold és P. Jeromos kármelita atyák közreműködésével meg is valósult. És ilyen volt Erzsébetnek azon 'üzenete' is, hogy a francia Marcell Lefebvre érsekkel személyesen kell beszélnie, s a neki szánt égi üzenetet senkinek el nem mondhatja. A feladat nem kis gondot okozott Antall atyának hiszen jól tudta amellett, hogy a szakadár francia érsekre bizony ráférne egy 'égi üzenet', ám ebben ő teljesen tehetetlen. Konzultált megyéspüspökével Dr. Szakos Gyulával akivel abban maradtak, hogy Erzsébettel beszélgessenek el, miközben viselkedéséből kipuhatolják az ügy komolyságát. A találkozás azonban igen balul sikerült, részint a püspök számon kérő hangvétele, de főként Erzsébet asszony ingerültsége miatt, mely fáradtságának és talán már lappangó betegségének is betudható volt. Erzsébet, naplójába ezt – igen szűkszavúan –, így jegyezte be: »1981. IV. 6-án püspökatyánál voltunk Atya, a Tibi és én. Ez a látogatás előre bejelentett volt. Alig indult meg a beszélgetés a püspök atya igen nagy eréllyel fordult hozzám és szavaival vádolt. „Hogy mertem én külföldön kinyomatni a Szűzanya Szeretetlángját? Kitől kaptam erre engedélyt? stb.” Engem meglepett ez a kérdőre vonás, de a Szűzanya azonnal a nyelvemre adta a szavakat és én megválaszoltam: 'volt nekem lelkivezetőm, ő intézkedett és én nem is tudtam róla, csak utólag! Ő a kivonatolt anyagot bemutatta nekem, de hogy külföldre megy, azt nem közölte!« (vö IV/29) (Mint e sorok írója tanúsítom, ennél feszültebb volt a helyzet, különösen Erzsébet asszony kemény hangnemét illetően!) Bár a búcsúzás szívélyes volt, hazafelé Erzsébet asszony Mersey atyát és engem vádolt a kínos helyzetért, miszerint „kínpadra vontuk” őt! Egyfelől, se „kínpadról” se „vonásról” nem volt szó, hiszen Erzsébet asszony kifejezetten örült, hogy a püspök fogadja! Másfelől pedig már sokkal kínosabb helyzetekből is kiverekedte magát született „diplomáciai” érzékével! A tény, hogy a bontakozó betegség és az ebből eredő szenvedések kezdték felőrölni addigi türelmét. Végül is az következett, hogy Antal atya is menesztve lett! És itt jött a képbe egy általa már régóta ismert pap, akiről évekkel korábban még azt a súlyos szavakat mondta, hogy „ez a 'faramuci' atya sajnos gyakran az ördög befolyása alatt áll”. Az, hogy Erzsébet asszony ennek az atyának valóban a lelkébe látott-e, és hogy ez esetben miért nem érvényesült, az kérdőjel marad! Az nem vitatható, hogy élete vége felé, a lelkivezetők iránt egyre türelmetlenebb volt, és akit le nem „váltott”, ahhoz már bizonyára nem maradt jártányi ereje... 

     Mindazáltal, Erzsébet asszony esetében nem vitatható a leglényeg, hogy „a jó harcot megharcolta, a pályát végigfutotta, s a hitet megtartotta!" (Vö 2Tim 4,7) És hozzá tehetjük, a rábízott ügyért alaposan megszenvedett, mely épp ezáltal elterjedt az egész világon, „még a legmegközelíthetetlen helyeken is" (I/85)!

Szólj hozzá!

A szkeptikus legény és a Három Kívánság Fája

 

     Volt egyszer egy legény, aki semmihez nem értett és semmilyen foglalkozása sem volt, ráadásul égen s földön egyáltalán nem hitt semmiben. Járta a vidéket és az egyszerű emberek tájékozatlanságából élősködött. Ha valaki megkérdezte tőle, hogy mi a foglalkozása, ő csak annyit mondott, hogy szkeptikus! Az egyszerű emberek ennek hallatán azt hitték, hogy bizonyára nagy tudás birtokában van.

     Szerencsétlenségére egy késődélután olyan háznál próbált szállást kérni, ahol művelt és mélyen vallásos volt a családfő. Az érdeklődésére kapott válaszra, ő már a küszöbről elzavarta a léhűtő legényt.

Most, hogy pórul járt a cinikus válaszával, csalódottságában és a kutyáktól való félelmében az erdő felé vette az útját. Már jócskán rásötétedett, amikor nagy nekikeseredve leheveredett egy odvas, öreg fa tövébe. Ez a fa azonban nem akármilyen fa volt, hanem a Három Kívánság Fája.

     Fészkelődött a legény, mert sehogy nem találta a helyét, úgyhogy felsóhajtott: "de jó is lenne ágyban párnák közt pihenni". Ám, ahogy kimondta, máris egy szép paplanos ágyban találta magát.

Igen-igen elcsodálkozott és arra gondolt, hogy mégse való a szabad ég alatt vetett ágyban aludni, hát megest csak sóhajtott ábrándozva, de jó is lenne, ha mindez egy gyönyörű házban lenne oldalán egy takaros feleséggel.

Na bizony alighogy kimondta, máris egy pompás ház szobájában találta magát ágyastól, és mellette egy takaros feleség mosolygott!

Erre aztán örömében, nagyot kurjantott a legény, "Hinnye anyám! Hát ez már nem lehet igaz!" Na úgy is lett! Máris ott találta magát az odvas fa tövében vacogva.

     Tanulság: Velünk is megtörtént olykor és még meg is történhet hogy nem várt jó ér bennünket. Mi azonban el ne felejtsünk így fohászkodni: Áldott legyen az Isten mindenért!

castle_hill_wood4.jpg

Szólj hozzá!

Üdvözülhetnek-e az egyházon kívüliek? 2

http://index.hu/tudomany/2013/05/26/ateistak_a_mennyorszagban/
(Az elkövetkező három poszt az INDEX netes hírújságban olvasottakhoz
való hozzászólás, mely a szerkesztő álláspontját tükrözi!)

      Az igazi világosság, a világba jött (vö. Jn,9) és sokakért jött a világba, ugyanakkor a katolikus hit szerint az egyház valamiképp mégis hozzájárul mindenki üdvösségéhez. Török Csaba, az Esztergomi Hittudományi Főiskola teológiatanára kiemeli, hogy a nem hívő is csak azért üdvözül, mert Jézus megváltotta őt. „Isten tudja, hogy miként. A katolikus egyház biztos abban, hogy adott esetben ateisták is üdvözülnek, de azt teológiailag nem tudja pontosan megmagyarázni, hogy hogyan. Isten titkait az egyház sem látja a maga mélységében” – teszi hozzá Török. Az üdvösség ugyanis azon alapszik, hogy Jézus Krisztus a kereszt áldozatával mindenkit megváltott, azokat is, akik korábban éltek vagy csak később fognak megszületni, függetlenül attól, hogy tagjai-e az egyháznak vagy sem.
     „Mindenki katolikus, legfeljebb még nem tud róla” – mondják néhányan, utalva az egyetemes jelentésű katholikosz szó eredeti értelmére, ám feledni látszanak, hogy sokan visszautasítják, vagy tudomást sem veszek róla! Az egyháznak még sokat kell tennie annak érdekében, hogy ez "megváltottságtudat" valahogy eljusson az egyik kiemelten fontos célcsoporthoz, az ateistákhoz is. Ehhez azonban fel és el kellene ismerniük, hogy  "Mindazokat a javakat, amelyek az élethez és az istenfélelemhez szükségesek, az isteni hatalom ajándékozta nekünk őáltala, aki minket saját dicsőségével és erejével meghívott. Általa nekünk ajándékozta a rendkívül nagy és értékes ígéreteket, hogy ezek által részeseivé legyenek az isteni természetnek, és megmeneküljenek a világban uralkodó vágyak romlottságától. Fordítsák tehát ti is minden gondolatukat arra, hogy hitükkel szolgálják az erényt, az erénnyel a tudományt, a tudománnyal a mértékletességet, a mértékletességgel a béketűrést, a béketűréssel az istenfélelmet, az istenfélelemmel a testvéri szeretetet, a testvéri szeretettel pedig a felebaráti szeretetet. (2Pt 1,3-7)Eucharisztia 06.JPG

Szólj hozzá!

Egy évszázadon át próbálták a Lourdes-i jelenések ellenségei elhitetni az emberekkel, hogy a jelenések nem léteznek, Lourdes vallási fanatizmus helye, a katolikus papság által szervezett csalás és illúzió. Ilyen ember volt Émile Zola is!

      Az új ateista dogmák terjesztői azt hirdették, hogy az ember független lényként úgy élhet és gondolkodhat, mintha „Isten nem létezne”. A Lourdes-i jelenések nevetségessé tételére és megcáfolására a legaljasabb módszerekhez folyamodtak: akár még a tényeket és dokumentumokat is meghamisították. A heves támadások eredményeképpen Lourdes az egyetlen kegyhely, mely mellett létrehoztak egy különleges orvosi rendelőt, melyben a leghíresebb orvosok is megfordulnak. Ez a „Bureau médical de N.D. de Lourdes”, egy olyan tudományos intézet, mely a csodálatos és megmagyarázhatatlan Lourdes-i gyógyulásokat vizsgálja. A lelki és fizikai gyógyulások számtalan példáján keresztül Isten szól a mai emberhez. Az evangéliumi csodákhoz hasonlóan, ezek Isten szeretetének látható jelei. Ő ezen a különleges módon próbál bennünket lelki tespedtségünkből feléleszteni, hogy hittel tudjunk az Evangélium útmutatásai szerint élni.
Zola-1840-1902.jpg     Ahhoz, hogy higgyünk azonban nem elég meglátni a csodát. A rosszakaratú emberek, „akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal” (Róm 1,18), félremagyarázzák a csodálatos jeleket. Szomorú példa erre a híres író Emile Zola, a francia pozitivizmus irodalmának fő alakja. 1892. augusztus 20-án egy betegeket szállító párizsi vonaton Lourdes-ba érkezett. A betegek közt volt két haldokló asszony, akik a tüdőbaj végső stádiumában szenvedtek: Marie Lebranche és Marie Lermarchand. Ők utolsó esélyként zarándokoltak Lourdes-ba, Zola azonban azért jött, hogy leleplezze a papok által szerinte elkövetett csalásokat. Különleges élményben volt része: szeme láttára gyógyult meg csodálatos módon a két Marie.
Zola_enfant.jpg     Nagy kérdés, hogy milyen volt Émile Zola gyermekkora, hogyan nevelték, hallott-e Istenről, hitről? Mindazáltal egy felnőtt és neves írónak már a fantáziájában is meg kellett volna születnie az evilág-másvilág párhuzamos logikájának!  Ennek a neves embernek a konok reakciója azonban emberileg megmagyarázhatatlan és döbbenetes volt a teljesen nyilvánvaló csoda láttán. Érthetetlen, hogy miért tagadta, a csodálatos gyógyulás tényét ez a nagy intelligenciájú ember Lourdes című könyvében. zlourdes-demile-zola-L-1.jpegSőt, azt állította, hogy az egyik nő meghalt, pedig az, még évekkel az eset után is Párizsban élt és remek egészségnek örvendett. Az író azonban, nehogy hazugságait leleplezzék, személyesen kereste fel a nőt és próbálta rávenni, hogy költözzön el Párizsból Belgiumba. Meg akart egyszerűen szabadulni a kellemetlen tanútól, hogy továbbra is hirdethesse életfelfogását, melyben nem volt helye se Istennek, se csodáknak („le miracle, ça n’existe pas!”). Annak ellenére, hogy rengetegszer zola Le_Pelerin_1.jpgnyilvánosan szembesítették a könyvében írt hazugságokkal, ezekre a vádakra soha sem felelt. ( Forrás nyomán )

Szólj hozzá!

Erzsébet asszony gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 7
 
     Erzsébet lelkivezetői magárahagyatottsága példájaként hozható fel a napló 1981. II. 2-i, az Erzsébet asszony által eredtileg fogalmaztt bejegyzése: „Úr Jézus: A Világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok. Már csak a Szentháromság a Szűzanyával, az összes angyalok és szentek, valamint az általatok kiszabadított lelkek együttes közreműködése segíthet a Küzdő Egyházon!” 
IV-27.jpg(A már korrigált változatot lásd a kritikai kiadás IV/27-nél!)
     A sorok két teológiai problémát vetnek fel, jóllehet az üzenet lényege világosan érthető. Egyik, hogy a Világegyház – veszélyben léte – a végső pusztulást is sejteti, ami hamis állítás, hiszen Máté 16,18-ban mondva van: „az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” A másik rossz fogalmazás szerint a végtelen mindenhatóságú Szentháromság „képessége” nagyobb lenne az „együttes közreműködéssel”. Aligha! Hiszen a 'Végtelen' plusz 'milliónyi' az semmivel sem több! Ezzel szemben Isten felé mint 'közbenjárók' – szabad akaratunkat kinyilvánítók „szüntelen zörgetése” nagyon is eredményesek lehet, mert „az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja azt.” (1Jn 5,14) Ha tehát Erzsébet egy elérhető lelkivezetővel megbeszélhette volna az üzenetet, bizonyára így írta volna le: „A világ nagy veszélyben van, és ezen /gyökeresen/ változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok. Már csak a Szentháromság segíthet rajtatok, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, valamint az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárására!” (És szinte bizonyos, hogy erről volt szó!)
     Válasz: A fentiek magyarázatra aligha szorulnak! A fentiekből kitűnik, hogy Erzsébet esetenként nem elhagyta lelkivezetőit, hanem kénytelen volt másiknál is próbálkozni, sokszor gyóntatója tudtával vagy ajánlásával. (Esetenként kézről-kézre adták!) Ez viszont azt eredményezte, hogy olykor egyenesen  „kollektív vezetés” alatt állott.
A hetvenes évek vége felé azonban, megváltozott a helyzete, mert sorra meghaltak azon papok sora, akikre számíthatott. Az a kérdés tehát, miszerint Erzsébet asszony váltogatta a lelkivezetőket, csupán a későbbi időszakra vethető fel! Kezdetben ugyanis: kereste, de nem találta! El kell mondanunk, hogy a „kollektív vezetés”, tanácsadások formájában még Rómából is megvalósult, hiszen Erzsébet állandó levelezésben volt Mester Istvánnal (aki ismerte a teljes Naplót). A prelátus pl. a hetvenes évek közepén azt tanácsolta, hogy 1971-el zárja le naplóit és ne írjon többet, mivel a Szeretetláng ügyének mind elvi, mind gyakorlati tudnivalói már le lettek fektetve. A tanács – bár helyes volt –, de Erzsébet asszony sokszor még azt sem írta be mind, amit 71 előtt kapott, pl. azt, hogy az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését, stb. Ez is példázza a lelkivezetés hiányát, mert Erzsébet asszony magától, azért nem írt be jónéhány dolgot, mivel "már úgyis ismerik"! Csupán mérsékelte a bejegyzéseit és egyre kevesebbet írt naplójába, ám úgy a leírtakban, mint a le nem írtakban, egyre inkább érvényesültek az 'emberi tényezők'. Sajnos, olykor az emberségéből fakadó aggályainak is égi indíttatásnak tulajdonított, melyek inkább csak zavart okoztak. (Sok látnok esik ebbe a hibába!) Egy ilyen „üzenet” vezetett Antalóczi Lajos atya 'menesztéséhez' is, (melyről a következőkben fogok szólni). Mindez annak ellenére, hogy maga Erzsébet asszony mondta több alkalommal, hogy „Lajos atya az, akit a Szűzanya szent ügyének a felkarolására rendelt.” És valóban Antalóczi Lajos szervezte meg országosan a már említett 'tizenkét papot', ő volt aki több vidéki plébánián szervezett Erzsébetet meghallgató papi közösséget, és ő volt az aki Erzsébet lelkinaplóját a lelki irodalom gyöngyszemének nevezte. Antalóczi Lajos, a későbbi bölcsészdoktor és prelátus, írásaival sok „kollégát” győzött meg a Szeretetláng Mozgalom hitelességéről, kegyelmi erejéről és számtalan imaközösség alakult tanúságtétele és ajánlásai nyomán. 

Szólj hozzá!

A legragyogóbb könnycsepp

     A Jóisten egy angyalt küldött a földre, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet.

Az isteni küldött bejárt országot-világot, mire végre rátalált egy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta szomorú könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár.

Az angyal azt gondolta, hogy immáron teljesítette is a feladatot. Túl korán örvendezett azonban, mert bár dicséretet kapott az Úrtól, de azt is, hogy nem ez a legszebb könnycsepp a világon.

     Az angyal ismét útnak indult. Másodjára, egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból és újból gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: hálakönnyet, a csalódásból hullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét... Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!

     Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá. Betért egy templomba pihenni.

A félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ és szemkápráztatóan ragyogott valamennyi. Az angyal nyomban mellette termett: tarsolyába gyűjtögetve őket. Érezte, hogy bizonyára sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. És valóban, a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.

     Amikor a könnycseppekkel odaállt az Úr színe elé, dicséretben részesült és Isten így szólt hozzá:

− Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranylóbb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.

     Ha vétkezünk, tartsunk bűnbánatot, őszintén számot vetve, nem csak bűneink mértékével, hanem főleg azzal, hogy Kit bántottunk meg vele! A Fölséges és Könyörületes Isten mindig kész megbocsátani a megtérő bűnösnek. (Ismeretlen szerző)Man Crying.jpg

Szólj hozzá!

Üdvözülhetnek-e az egyházon kívüliek? 1

http://index.hu/tudomany/2013/05/26/ateistak_a_mennyorszagban/
(Az elkövetkező három poszt az INDEX netes hírújságban olvasottakhoz való hozzászólás,
mely a szerkesztő álláspontját tükrözi!)

     "Az Úr mindenkit megváltott vérével, nem csak a katolikusokat. Mindenkit, az ateistákat is" – hangsúlyozta Ferenc a pápa, aki Márk evangéliumának egy szakaszához fűzött kommentárt 2014. január 23-i szentmiséjén. A jelenetben Jézusnak azt panaszolják fel tanítványai, hogy olyanok tesznek a nevében jó cselekedeteket, akik valójában nem is az ő követői.
     A példabeszédet sokan úgy értik, mintha a pápa azt mondta volna, tulajdonképpen mindegy, hogy valaki keresztény-e vagy sem. Természetesen szó sincs róla, nem kizárva persze Isten végtelen Irgalmasságát sem! Az Evangélium, egyértelműen kimondja "nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell". (Apcsel 4,12) Tehát nem másvalaki által, a próféták vagy vallásalapítók közül, hanem egyedül Jézus Krisztus által (!), mert egyedül csak Őt igazolta az Isten! Ő az, akit Isten a halálból feltámasztott, nem látott romlást és őáltala mindenki megigazulhat. (vö. Apcsel 13,37-39)
     A kritikusabbak szerint az Egyház „monopolizálja az üdvjavakat”, vagyis azt képviseli, hogy csak a papság közreműködésével és az általa szentesített úton érhető el a megváltás. Az „extra ecclesiam nulla salus”, vagyis az egyházon kívül nincs üdvösség dogmája valóban sokszor szolgált a történelem során arra, hogy az egyház a saját jelentőségét támassza alá. H az Egyház nem is hangoskodik e kérdésben, mégis e jézusi tanítás elvetése, vagy ismeretlen szélességre tágítása, az evangéliumi tanítás súlyos csorbítása lenne! Az üdvösség nagy misztérium, mindazáltal „Az üdvösséghez azért mégiscsak az egyházon keresztül a legkönnyebb eljutni” – emeli ki Török Csaba.People-Attempt-A-World-Re-002.jpg

Szólj hozzá!

A tudomány csődje
Diante da Gruta de Lourdes.jpg
     Carrel sokáig küzdött önmagával és tudományos meggyőződésével ezen eset a kapcsán. Töprengéseinek egy állomását tükrözi ez leírt gondolata: „Ha zarándoklatok nem volnának, ki kellene őket találni.”
Ez értékes bepillantást enged egy nagy tudós értelmének vagy inkább lelkének tekervényes rejtekébe, aki végül is nem tudta, hogy mit tegyen. Egyrészt kész volt elismerni a tudomány teljes csődjét, hiszen nem tudott mit kezdeni egy hirtelen gyógyulással, amely szigorúan vallásos keretben történt. Másrészt, nem annyira tudományos, mint inkább filozófiai és lelki okokból, vonakodott a gyógyulást csodának tartani. Néhány hónappal lourdes-i látogatása után részletesen megírta tapasztalatait egy elbeszélésben, megváltoztatott nevű szereplőkkel.
     Lelki kétségei miatt és tudományos környezete rosszallásától tartva ezt a művét nem adta ki életében, csak halála után öt évvel, 1949-ben jelent meg nyomtatásban az „Utazás Lourdes-ba”.
     Carrelen kívül más orvostudósok is tanúi voltak a lourdes-i csodás gyógyulásoknak. Ő azonban nemcsak kiemelkedő volt közöttük, hanem olyan valaki is, aki tapasztalatát intellektuális és spirituális drámaként fogta fel, amelyre nem számított. Beszámolója egyedülálló a Lourdes-ról szóló hatalmas irodalomban.
alecxis carrel3-0.jpg     A franciaországi szakmai mellőzöttség miatt Alexis Carrel Kanadába, majd az Egyesült Államokba ment, ahol 1906-tól New Yorkban dolgozott. A következő négy évben sikeres szívátültetéseket végzett kutyákon és majmokon. (Ezek tették lehetővé fél évszázaddal később, hogy ugyanezeket az operációkat embereken is elvégezzék, miután megoldották a beültetett szerv kivetésének problémáját.) 1912 elején Carrel bizonyította, hogy életben lehet tartani egy kis szövetet, amelyet egy csirkeembrió szívéből metszettek ki.
Alexis-Carrel-Nobel-dijas-sebesz.jpgMélységesen meg volt lepve, amikor 1912. október egyik napjának reggelén egy New York-i napilapban azt olvasta, hogy megkapta az orvosi Nobel-díjat. Amerika mint saját fiát ünnepelte.
     Carrel diadalmasan visszatért Franciaországba, mely egykor nem ismerte el őt. Érdeklődése továbbra is munkájára összpontosult, de emellett a lourdes-i csodákkal is foglalkozott. Többször visszatért a kegyhelyre.
     A második gyógyulás, amit orvosként követett, egy tizennyolc hónapos gyermekkel történt, aki vakon született és hirtelen visszanyerte látását. Ezt nem lehetett az autoszuggesztió számlájára írni.
     Az első világháború idején mint katonaorvos szolgált a francia hadseregben. Ott fejlesztette ki azt a sebmosás-oldatot, ami súlyosan sebesült katonák tízezreinek mentette meg az életét. Háború utáni tudományos munkásságának kiemelkedő eredménye volt a szívpumpa kifejlesztése, amely nélkülözhetetlen lett a szívsebészetben és a szervátültetéseknél.
Alexis lhomme-cet-inconnu--852801-90.JPG     1935-ben jelent meg híres könyve, L’ homme cet inconnu (Az ismeretlen ember) amely majdnem egymillió példányban kelt el, és tizennyolc nyelvre lefordították. Ez újabb állomás az ő lelki-gondolati fejlődésében: elismerte, hogy a keresztény erények szükségesek ahhoz, hogy az ember fennmaradjon és fejlődjön, de vonakodott bármelyik erénynek is valódi természetfeletti eredetet tulajdonítani. Úgy vélte, minden jó a Természettől származik, amelyet szinte misztikus dicsfénnyel ábrázolt. A Természet jelenségei közé sorolta a rendkívül hirtelen gyógyulásokat. Reménykedett, hogy a tudománynak valamilyen új formája később majd megmagyarázza a csodákat.
     A második világháború idején megpróbálta enyhíteni a háborús szenvedéseket. 1942-ben már ezt írta naplójába: „Hiszek az Isten létezésében, a lélek halhatatlanságában, a kinyilatkoztatásban és mindabban, amit a Katolikus Egyház tanít, az áldozatról szóló csodálatos tanában, ami annak lényege”.

"Drága Szent Szűz, Te könyörületes vagy azokhoz, akik alázattal fohászkodnak Hozzád, oltalmazz meg engem. Hiszek Benned. Fényes csodával válaszoltál kételyeimre. Még nem látok tisztán, még kételkedem. De leghőbb vágyam és minden igyekezetem legfőbb célja, hogy higgyek."
"Mennyire vakok az értelmiségiek. Eddig én magam sem láttam tisztán... Jelenkori civilizációnk végtelen nagy tévedése, hogy az értelmi és a társadalmi fejlődésnek adtuk meg az elsőbbséget... Szeretnénk tudni az élet értelmét. Képtelenek vagyunk az életünket irányítani, ha nem tudjuk, mit jelent az élet és mit jelent a halál." (Napló, 1940. 12.16.)
"A hit válasza... Összehasonlíthatatlanul kielégítőbb, mint a tudományé." (Gondolatok az életmódról)
     Halála előtt néhány nappal, 1944-ben pedig ezt mondta egy ismerősének: „Amikor valaki saját halálához érkezik, felfogja az összes dolog semmiségét. Híres lettem. A világ rólam és munkámról beszélt, mégis csak gyermek vagyok az Isten előtt, méghozzá egy szegény gyermek”.
(Alexis Carrel: Utazás Lourdes-ba. Kairosz Kiadó, 2004. Az összefoglaló Jáki Szaniszló bevezető tanulmánya felhasználásával készült.)
Forrás1230865740_5d914f0acd_b.jpg

Szólj hozzá!

Erzsébet asszony gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 6
 
   »1965 II. 4. csütörtök reggel megkönnyebbülve ébredtem. És az Úr Jézus szólt „Béke neked!” Az Úr szavai nyomán az áhított megnyugvás betért lelkembe. Ez a béke csalhatatlanul erőt adott. Az Úr Jézus újra szólt: „Kislányom nagyon szenvedtél? A világtalan sátán, /mivel/ nem tudott semmi bűnre rávenni, vad dühre ragadta magát. Ki akarta verni fejedből Szent Akaratom melyről tudja, hogy neked kell tovább vinned. Az ádáz küzdelemben szemeid elé vetítettem a két szót 'bebizonyított tények'. A sátán ezt is felhasználta gyötréseinek eszközéül, Én engedtem ezt. Meg kellett szenvedned a bebizonyított tényekért, melyek Istentől valók, a sátán tudja ezt azért rontott úgy rád. A te szenvedéseid érdeme, hogy a bebizonyított tények isteni eredetét Isteni fényességem megvilágítja azok lelkében akik hivatva vannak az ügyet tovább adni. Nagy lesz az ellenzék tábora, de hogy sikerre jusson, még sokat kell szenvedned. Írj csak le mindent kislányom és számolj be lelked helyzetéről gyóntatódnak!” 
Az Úr Jézus szavai után A Szent Szűz egyetlen szóval csak ezt mondta: „Kislányom.” Nem lehet leírni amit szavai által velem éreztetett. Az elismerés jutalma mely által kitartás, megnyugvás, bizalom, hit és erő áramlott lelkembe. Amit most írok ezt előbb kellett volna írnom, de csak később akadt a lap kezembe. Most leírom: Ezen nagy testi-lelki szenvedések után igen erőtlen lettem. A lelkemben elszenvedett nagy és heves küzdelem a testi erőmet is igen nagy mértékben igénybe vette, úgyhogy nem bírtam még szentmisére se menni, így a szentáldozástól is meg voltam fosztva. Ez igen fájt nekem. A mellém rendelt nővért kértem meg, hogy hívja el gyóntatómat. Ez február 10-én volt. Nem csak a gyóntatóm jött, de magával hozta az Úr Szent Testét is. 
Ez nem várt meglepetés volt /számomra/, melyre gondolni sem mertem. Az én kis lakásomba az Úr Jézus jött /személyesen/. Ó, ez a nagy kegyelem, hisz' már napok óta nem vehettem Őt magamhoz. 
Nem voltam /ugyan/ fekvőbeteg, de gyengeségem miatt alig volt jártányi erőm. És mivel az erőm igen nehezen tért vissza, már-már arra gondoltam, hogy ez talán nem is gyengeség, hanem akaraterőm hiánya vagy csökkenése. Minden erőmet összeszedve elmentem adorálni, de alig egy órai imádás után ismét elfogott a belső remegés, alig bírtam haza vánszorogni, így arra a meggyőződésre jutottam, hogy valóban gyenge vagyok.« (III/211-212)
   '1965. IX. hó' bejegyzés alatt Erzsébet leírja, hogy az Ügy, Szentatyához való eljuttatása érdekében az Égiek negyven napos böjtöt kértek tőle! Jézus: »„Vigyázz! mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el még Isteni kérésem miatt sem!”  Az Úr Jézust bátorkodtam megkérdezni, hogy e kérése nem próbatétel volt-e részemre? „Nem, mert ha gyóntatód nem mellőzi el kérésem, hanem Rám hagyatkozva elfogadta volna – úgy mint te –, az Én közreműködésemmel áldozatvállalásod meghozta volna azt az eredményt mely az Én Isteni terveimben benne volt. Gyóntatód beleegyezése után ugyanis megkapta volna azt a lendítő erőt, hogy minden erejével odahasson, hogy az Ügy a Szentatyához kerüljön! A te áldozatos, szigorú böjtvállalásod sürgette volna állandóan Őt, a további intézkedésre.” Néhány nap után az Úr Jézus ismét az alázatosságról beszélgetett. Soha ne éljek egy pillanatig se alázatosság nélkül. És még sok mindent mondott az alázatossággal kapcsolatban, melyről azt kell írnom, hogy átment elmém tudatába, /miként/ szent akarata és kérése is, mint eleven tűz égett a lelkemben. (Mivel gyóntatóm a negyven napos böjtöt nem engedélyezte, az Ügy csak évekkel később juthatott el a Szentatyához. Későbbi lelkivezetőm fuhrmann_19.jpg(Fuhrmann Ernő) első kérésre engedélyezte.
   /Ernő atya/ éveken át foglalkozott lelkem állapotával, mégpedig igen behatóan. Minden pénteken eljött hozzám és csak Rómába való menetelünk előtt néhány nappal tudtam meg, hogy /mint lelkivezető/ éveken keresztül megfigyelés alatt tartott /engem/. Egy napon az Úr így szólt: „Kérd meg lelkivezetődet, /hogy/ engedje meg neked a negyven napos böjtöt kenyéren és vízen!” 
Rá másnap, éppen jött az atya és én közöltem vele az Úr Jézus kérését. El voltam ugyanis készülve, hogy ő sem fogja megengedni, /ám/ legnagyobb meglepetésemre ezt a választ adta: 'Kedves lányom, ha az Úr ezt kérte tőled meg kell tenned!' Ez pénteki napon volt, s én a következő hétfői napon meg is kezdtem a szigorú böjtöt. Itt le kell írnom azokat a körülményeket, melyek akkor a családban voltak. Özvegy fiam, (ahol a 3 kisfiú volt) háromévi özvegység után megnősült. /A szerkesztő megjegyzése, hogy ez semmit nem változtatott a nagymamának a három kis unokája iránti felelősségén és munkáján!/  /.../ Fáradtan, pihenni szerettem volna, de nem tehettem meg, újra /folytattam mindent/ a háom kis unokval. Kettőt vittem a bölcsődébe egyet az óvodába. Az Úr Jézus ez időben is betáblázta lelkem, s rendkívüli isteni közléseivel így folytatódott az én nehéz életem. A fiam nagy bánatával együtt a három árvát, 16 éven keresztül /gondoztam/, neveltem, mely évek alatt a fiam is súlyos beteg lett! /Az ifjú asszony elhagyta!/ 8 évig le volt százalékolva, így egyre nehezebb lett az életem. A három eleven fiú és a súlyos beteg apa /mellett/, az Úr Jézus és a Szűzanya állandó kéréseinek és közléseinek is teljes szívemből és erőmből eleget tettem, vállalva minden megaláztatást, gúnyt és megvetést. Megkaptam minden csúnya jelzőt hülyét, bolondot eszelőst, de ebben a nehéz helyzetben csodálatos kegyelmeket és határtalan nagy segítséget is kaptam fizikai munkám végzéséhez. Mikor már a gyermekek 9-10 és 11 évesek lettek az Úr Jézus közölte velem, hogy el kell vinnem a Szeretetlángot a Rómába. Ezt közöltem a lelkiatyámmal, s ő teljes odaadással elfogadta az Úr felszólítását.« (IV/30-31)
    »1965 III. 16 án este Jézus szólt s szavai nyomán lelkembe megvilágító derüt árasztott: /.../ „Ha gyóntatódra hagyatkozol ez annyi, mintha Istenre hagyatkoznál! Ha el nem mentél volna gyóntatódhoz, az Istenre hagyatkozó kegyelem működése elgyengült volna lelkedben és ez a gyengülés sok bajnak lett volna okozója! Írd le ezt is és add át gyóntatódnak, hogy ő is egészen tisztán lássa, hogy mi az Én akaratom. Miként te, úgy ő is a teljes Istenre hagyatkozás kegyelméből merítsen erőt arra a nagy feladatra, melyet neki kell felkarolni és tovább adnia. Te pedig ne félj, a megalázódás mindig csak sikert fog hozni a közlések megindításához.” 

Most már végképp megnyugodtam. Az Úr megvilágosító szavai eloszlatták kételyeimet és megszüntették a gyötrő kínokat. El tudja-e képzelni valaki is, hogy mit éreztem mikor lelkem előbbi nyomorúságából kiszabadultam? A lelkem könnyű lett és ez a könnyedség szétáradt egész testemben. Az Istenre hagyatkozás kegyelme napokon át kimondhatatlan mértékben működött bennem úgy, hogy az elragadtatás napjait éltem. A földi látókör mind kisebb lett előttem és elhomályosodott mindaz, ami a földhöz kötné életem. Csodálkozva néztem magam köré, hogy hol is vagyok, hiszen a rám bízott munkát elvégeztem, mégis mindaz ami körülöttem történt olyan idegen volt. Néhány nap után ez megszűnt, vagyis tompult bennem Isten közelségének érzete.« (III/214-215) 

Szólj hozzá!

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!
 011_Cyril.jpg

A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos
nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?
     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki
viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
    
1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
    
2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
    
3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Szólj hozzá!

Mennyei előzetesben
     Olvasóim számára, esetenként túl merésznek, hihetetlennek vagy egyenesen badarságnak is tűnhettek az elmúlt posztok összeollózott állításai! Már a legelején kijelentettem, hogy csupán feltételezéseket, végkövetkeztetéseket találtam a mennyországi "állapotokról". A cél az elgondolkodtatás és az ebből fakadó mérlegelés, különösen életvitelünk földi vonatkozásait illetően. Kétségkívül hihetetlen!
     A legelképesztőbb viszont azon evangéliumi ismeret, miszerint az örök élet már a földi életben is jelen van. És nem előjelről beszélünk, hanem valóságos, bár rejtőző jelenlétről. (A megtestesülés ténye csakis így értelmezhető.) Bár az örök élet mibenlétére földi életünkben nem találunk közvetlen tapasztalati mintákat, az emberréválás folyamata olyan képességekkel, határtapasztalatokkal, reflexiós készségekkel ruházta fel az embert, mely a szorosan vett emberlét korlátain túllépő – bár azt meg nem tagadó – horizontokat tesz beláthatóvá (és részben bejárhatóvá). Itt különösen a „másért élő élet”, a szerelem, bizonyos misztikus élmények (például 2Kor 12,2-4), a szabadság, a művészi alkotás (kiemelkedően a zene univerzuma), a mindenfajta igazság megragadására törekvő vágyra gondolhatunk, melyek bár még így-úgy szennyezettek, de mégis a természetfeletti érzet kitörölhetetlen jelenlétére utalnak, időnként konkrétan.
     Ezek az „emberi” jelenségek a menny előzetes hírnökei a földi életben, talán minden korszak, minden nép, minden kultúra emberei számára. Erősebb megfogalmazással: a földi élet mulandósága és a túlvilági örök élet – részben –, de lényegi formákban átfedik egymást. A lényeg, hogy a örök élet már földi életünkben elkezdődött és korántsem mindegy, hogy miként tudatosítjuk magunkban! Az örökkévalóságunk ugyanis könnyen ott folytatódik, ahogy és amiként azt az időben megéltük! Az „ott” már „itt” van, nemcsak a hit, hanem egyfajta kódolt tapasztalat formájában is. (vö. AJ) E tekintetben nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Szentségeket, melyek konkrétan természetfeletti segítséget nyújtanak az üdvösségre – olyannyira –, hogy képesek bennünket "itteni" életünk nyomán is alkalmassá tenni az "ottani" életre, Krisztus a mi Urunk által!Egyetlen út az üdvösségre 2.JPG

 

Szólj hozzá!

Az áldozatos szeretet

     Egy kocsmai társaságban igen emelkedett volt a hangulat. Beszédtémájuk az asszonyokra terelődött, melyben egyik a másikat akarta felülmúlni a viccelődő gunyoroskodásban. Csak egyetlen férfitársuk hallgatott, mely persze nyomban feltűnt a többieknek.

− És te? − kérdezték − te nem szólsz hozzá?

− Nem − válaszolta − nekem ehhez nincs hozzáfűzni valóm, mivel semmi okom panaszra vagy viccelődésre a feleségem miatt. Ő ugyanis soha nem korhol engem semmiért és bármit teszek, nem szól egy rossz szót sem!

     A többiek erre harsányan kinevették és így szóltak:

− Na ilyen nincs kispajtás, te azért hallgatsz, mert félsz az asszonytól! és még jobban nevettek.

− Nem így van! Higgyétek el, hogyha akár most éjfél után is azt mondanám neki, hogy rögvest főzzön egy kávét, ő egyetlen szó nélkül megtenné! − védte meg a feleségét.

     A társaság nevetése egyre heccelőbbé vált és így kiáltoztak:

− Ne etess bennünket, csak át akarsz verni mindannyiunkat ezzel a süket dumával!

A férfi azonban kitartott állítása mellett és közbevágta:

− Na, mibe fogadjunk?

     Végül tényleg fogadtak, melynek végeredményéről nyomban meg is akartak győződni. Azt javasolták, hogy azonnal tegyék próbára barátjuk feleségét. Így hát az egész társaság fölkerekedett.

Az asszony már rég aludt, amikor a részeg csapat hangoskodva betört a lakásba. Ekkor a férj beszólt a hálóba:

− Asszony, kelj fel és főzz nekünk kávét, vendégeket hoztam!

     A társaság okkal hihette, hogy most nem csak a férjét, de őket is alaposan leszidja az asszony − amiként a sajátjuk tenné ilyen esetben. De egyetlen rossz szót sem sem kaptak az álmos feleségtől, sőt röpke időn belül kedves mosollyal lettek kiszolgálva az illatosan gőzölgő kávéval.

     Ez kijózanította a társaságot és felettébb szégyellték magukat a példamutatón csendes, szelíd asszony előtt. Végül az egyik elmesélte neki bocsánatkérőn, hogy miben fogadtak és meg is megkérdezte:

− Hogy tud ilyen türelmes és kedves lenni ilyen emberekhez, akik csak úgy rátörtek éjnek idején? Hogyan képes erre egyáltalán?

     Az asszony szelíd megértéssel így válaszolt:

− Nézzék! Én szomorúan látom, hogy férjem mindent megtesz, hogy tönkretegye magát. A földi életét nem csak megrövidíti, de az örök életét is elveszíti, én viszont annyira szeretem, hogy legalább a földi létét próbálom kellemesebbé és boldogabbá tenni! és könny szökött a szemébe.

     A vendégek alaposan érintve érezték magukat és szép csendben kioldalogtak a lakásból. A férfi, amint egyedül maradt a feleségével, így szólt:

− Te asszony! Hát ennyire fontos neked az én lelki üdvösségem?

     A feleség lehajtott fejjel csak bólogatott és zokogásban tört ki. A kicsapongó férj látva és megihletve felesége áldozatos szeretetétől, maga is könnyekre fakadt. Mindketten letérdeltek és imádkoztak, és az Úr kegyelme segített a férfinek, hogy másnap felkeresse a gyóntatószéket és bűnbánóan letegye élete terheit.

     Új élet kezdődött köztük, egy tiszta, egymásra figyelő házastársi szerelem.

(Az Evangéliumi életképek c. könyvben olvasottak nyomán)kocsma_m.jpg

 

Szólj hozzá!

Egy Nóbel-díjas tudós esete

Alexis_Carrel.jpg     A csodák iránti szkeptikus Alexis Carrel, kényszerhelyzetben került Lourdes-be. Egy orvostársát kellett helyettesíteni, aki nem tudott a súlyos betegeket szállító vonat kísérőjeként Lourdes-ba utazni. Így akaratlan szemtanúja és orvosi felügyelője lett egy végstádiumú tuberkulotikus hashártyagyulladásban szenvedő fiatal nő hirtelen és teljes felgyógyulásának, 1902. május 28-án. Megelőzően Carrel is azt vallotta, ami akkor is és ma is divatos, hogy egyedül a tudományos magyarázat ad megbízható ismeretet. Ezzel szemben, amit Lourdes-ban látott, alapjaiban húzta át addigi nézeteit.
     Alexis Carrel, a Nobel-díjas, kiváló sebész szemtanúja volt két csodálatos Lourdes-i gyógyulásnak. Egész életén át dolgozott lelkében ez az élmény, harcolt egymással a tudományos és a vallásos világnézet. Élete végén eldöntötte a csatát.Missa na gruta no centenario das aparicoes (1).jpg     A nevezetes beteg, Marie-Louise Bailly 1879-ben született Lyonban. 1898-ban kezdtek nála mutatkozni a tüdőtuberkulózis tünetei. 1901 végén kezdődött tbc-s hashártyagyulladása. Hasa egyre jobban megdagadt, táplálékot egyre kevesebbet tudott magához venni, nagy fájdalmai voltak. Az orvosok lemondtak róla, Marie ennek ellenére egyre mondogatta, hogy meggyógyulhat még, mert egy éjszaka a Szent Szűz ezt a meggyőződést keltette benne. „Minél gyakrabban hangoztatták az orvosok, hogy hamarosan meghalok, annál erősebb lett a hitem, hogy meg fogok gyógyulni. A Szent Szűz kieszközli nekem ezt a kegyelmet, mivel tudja, hogy gyógyulásom egy személy megtérését is segíti majd” – mondogatta. Nagyon rossz állapota miatt már nem akarták engedni, de kikönyörögte, hadd utazhasson ő is Lourdes-ba a betegeket szállító vonaton. Ekkor kísérte őt orvosként Alexis Carrel. Késő este a lány fájdalmai elviselhetetlenek lettek, ezért Carrelt hívták hozzá, és Marie hallotta az orvos megjegyzését: „Oktalanság volt a beteget utaztatni ilyen állapotban. Minden pillanatban meghalhat.” Amikor a vonat másnap, május 27-én délben megérkezett Lourdes-ba, már félig elvesztette eszméletét. Csak estére nyerte vissza, és akkor kérte őt az ápolónő, hogy küldjön utolsó üzenetet a családjának, de visszautasította: „Mondtam nekik, hogy csak akkor írok, miután már meggyógyultam.” Hordágyon szállították a barlanghoz. „Gyakorlatilag egy holttest volt, amikor a Grotta fürdőjébe vitték” – nyilatkozta róla később Carrel.
loadimg.php.jpgA beteg először szörnyű kínokat érzett, amikor hasát megmosták a fürdő vizével, de utána az érzés megváltozott. „Amilyen szörnyű kínokat okozott az első lemosás, a második maga volt a gyönyörűség. Mellkasom, amit addig csak nehezen mozgattam, nagy sóhajtásokban könnyebbült meg. Mindenki, aki ott volt, körülöttem tolongott. Senki sem akart hinni a szemének. Dr. Carrel, aki mellettem állt, lélegzetét visszafojtva figyelte a betegség távozását, mialatt jegyzeteket írt kézelőjére.” A lemosás után hasában a daganat egészen kicsire összehúzódott. Másnap már tolókocsiba tudott ülni, és az újabb fürdés után minden fájdalma megszűnt. Egy másik orvos így számolt be a tapasztaltakról: „A hatalmas daganatból, amelyet tegnap észleltem, csak egy kis csomó maradt, nem nagyobb, mint egy kis vese, elhelyezkedve a has jobboldali borda alatti tájékán, és nem okozott egyáltalán semmi fájdalmat. A beteg olyan jól érezte magát, hogy ki akart sétálni a Grottához, amit gyenge állapotára való tekintettel nem engedtünk meg neki. Elmondta, hogy aznap reggel teljesen egyedül felkelt néhány pillanatra. Ez az orvosi jelentés, amelyet aláírtam, a teljes igazság. Legyen szabad még azt hozzátennem, hogy nem gyógyítottak meg még egyetlen tbc-s hashártyagyulladást sem emberi eszközökkel pár óra alatt, mint ahogy ez itt megtörtént.”
vonat-Lourdes-7-.jpg     Hazafelé a vonatúton tovább gyógyult: „Óráról-órára visszatért az erőm, úgyhogy amikor Lyonban (24 órás utazás után) leszálltam a vonatról, átsétáltam a peronon és a várótermen anélkül, hogy valakinek a karjára kellett volna támaszkodnom.” Gyógyulását Dr. Carrelnek a hetenkénti vizsgálatokról készített jegyzetei is tanúsítják. Július 15-i feljegyzése különösen sokatmondó: „A gyógyulás teljesnek látszik. Testsúlya 1 kg-mal növekszik hetente. Általános kondíciója kitűnő. Megvizsgáltuk pszichológiai állapotát. Normálisnak tűnik. Nagyon szerény és csendes fiatal hölgy. Meglehetősen intelligens. Világos az emlékezete. Semmiféle miszticizmus nem észlelhető. Félénk és szerény. Csak akkor beszél gyógyulásáról, ha kérdezik. Semmi jele mentális kiegyensúlyozatlanságnak.”
     Marie teljesen meggyógyult, de orvosai még évekig figyelemmel kísérték a sorsát. Fogadalmat tett a vincés nővéreknél, és 1937-ben, ötvennyolc évesen bekövetkezett haláláig fizikai munkát végzett.

Szólj hozzá!

Erzsébet asszony gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 5
 
bontakozas.jpg     Az életrajzi sorozatomban olvasott (megrendítő) sorok is azt bizonyítják, hogy Erzsébetnek nem akadt egyetlen lelkivezetője sem – legalább is az első öt évben –, akivel megbeszélhette volna megpróbáltatásait, vagy aki „átfésülte” volna a naplójába írandó (vagy már beírt) sorait. A Lelki Naplóban nem is fedezhető fel a vezetettségből eredő, vagy jelentősebb fogalmazási korrekció. Ez egyfelől sajnálatos, másfelől emeli a négy elemit végzett családanya hitelét. Ennek felismerése és elismerése annál inkább aktuális, mert napjaink egy-egy „kétkedés mentes” látnokának, a világ legtermészetesebb dolgaként publikált „üzenetei” azért tűnhetnek tanításukban (esetenként) helytállóknak, mert vagy maguk kitűnően képzettek, vagy lelkivezetőjük szűrőjén keresztül fogalmazták meg azokat (nem beszélve azokról akik más, már elfogadott magánrevelációk szövegeiből plagizálnak)! Az ilyen írások – még ha helyes tanítást (is) hirdetnek – azért hazugságok, mert nem saját elmélkedéseikként, hanem „égi üzeneteknek" állítják be azokat! Végcéljuk tehát nem lehet más mint a zavarkeltés! Az ilyen látnokok ugyanis könnyen a „Nagy Plagizátor” áldozatául eshetnek, aki ha kell, még a „világosság angyalának is tetteti magát” (2Kor 11,14). Az Egyházzal való (akarva, akaratlan) szembekerülésük által az említett „érzékeny eszközök” a megtévesztő szellem (vö 1Tim 4,1) eszközeivé válhatnak! Nem tekinthető tehát pozitívnak olyan magánkinyilatkoztatás, mely (így-úgy) engedetlenségből fakad, széthúzást kelt egy közösségben, vagy – amely azáltal, hogy félelmet keltő –, nem a „bízom Benned" keresztényi önátadottságot hirdeti! Erre sokak azt szokták válaszolni, hogy a Szeretetláng sem volt évtizedekig elfogadott és ez a magánykinyilatkoztatás is hasonló megosztottságot keltett!
     Nos, a Szeretetláng üzenetének bontakozási korában – melyet az AEH és a vérszagú kommunista titkosszolgálat felügyelt –, a "megosztottság" elsősorban nem teológiai kérdésekből fakadt (hiszen meg sem vizsgálták), hanem nagyrészt a politikai megfélemlítettségből. A "megosztottság" – melyet erőtlenségnek is nevezhetnénk –, elsősorban az akkori 25-30 évnyi ateista elnyomás, és a magyarországi kereszténység felekezeti megosztottságából fakadó "ál-ökumenikus tapintat" folyományaként magyarázható! Úgymond: "ne hozakodjunk elő az ősi magyar Mária-tisztelettel, de még kevésbé a Mária-jelenésekkel, mert ez sértheti protestáns testvéreinket!" – mondták egyes egyházi illetékesek) mellesleg épp azok, akik szintúgy "tapintatból" nem szólaltak meg, amikor "reformer testvéreink" "kárhozatos bálványimádásnak nyilvánították az Eucharisztiát és a Szentmisét" (lásd) !  
A mai "üzenetközlők" zöme jó ha világosan látja a lényegi különbözőségeket! Hiszen, ha a Szeretetláng kiválasztottja égi üzenetet kapott 17 órakor, azt nem tette közzé az interneten negyed hatkor! Az un. "Szeretetláng", csak a kezdetétől számított (1961) 5-6 év múltán kezdett ismertebbé lenni! Erzsébet asszony ugyanis nem egy „sztárolt" vagy megélhetési látnok" volt és a legkisebb mértékben sem hirdette önmaga az üzeneteket! Teljesen a lelkivezetésre hagyatkozott, amely (vagy akik) malma bizony lassan őrölt! Ezzel szemben az üzenetek elvárásait  őneki magának azonnal meg kellett valósítania (böjt, virrasztás, szentséglátogatás stb), mindezt úgy, hogy még a saját családja sem tudott róla (nemhogy a szélesebb környezete)!!! Ezt kitűnően bizonyítják Erzsébet asszony életének (csaknem emberfeletti) küzdelmei, a Lelki Napló világos sorai és a róla való tanúságtevők. 
     De folytassuk alapkérdésünket, Erzsébet asszony kitartását a lelkivezetői mellett. A további idézetekből hihetetlenül mélységes emberi küzdelmekre-, gyengeségekre és megaláztatástatásokra vetül fény, melyek pontosan körvonalazzák a feltett kérdésekre adható válaszokat.
- 0041 J17f55.jpg    1963. október 1 én: »Ma az Úr Jézus ismét így szólt: „Ugye szenvedsz? Szenvedj Értem, ez az Én ajándékom, ilyet csak tőlem kaphatsz. Tiszta szeretetből viseld, akár lelki akár testi szenvedés. Emlékszel mit mondtam? Fel kell érnünk a Kálváriára! De a mi lábunk együtt járjon! És ha /mégis/ úgy érzed, hogy egyedül vagy, ezt csak azért teszem, hogy érdemeid legyenek, melyeket saját hibáid és a nekem szentelt lelkekért hozz meg. Ne légy türelmetlen lelkivezetőd miatt. Most én irányítalak. Te csak figyelj rám! Ha a kételyek sötétségében tartalak, Én akkor is veled vagyok. Ne felejtsd el, /hogy/ amikor a hajón aludtam a tanítványokat is megfedtem kicsinyhitűségükért! Csak egy szavamba kerül, s csönd és fényesség lesz lelkedben, melyet esetenként más által is küldök számodra. Akitől jön fogadd el, ha mégoly gyarló is az, aki által szólok hozzád. Mondom, újra teszem ezt azért, hogy az alázatosságod növekedjen benned. Ne aggódj lelkiatyád miatt csak bízz és remélj Bennem! Hagyatkozz Rám, ez a legfontosabb! Kis napraforgóm! Csak fordulj Felém, én az Isteni Nap érlellek /meg/ téged a szenvedések és fájdalmak által. Ne riadj meg a szenvedéstől, mely gyakran átvonul lelkeden. Azért teszem ezt, hogy hozzá szoktassalak, mert ezek által a szenvedések által járunk együtt, és gyűjtünk együtt. Ne idegenkedj!”« (II/6-7)
     »A Szentáldozásnál újra a lelkiatya hiánya nehezedett a lelkemre. (Az Úr Jézus szeretettel szólt hozzám:) „Légy türelmes és legyen világos előtted szenvedésed értéke! Megmondom miért tartom távol tőled lelkivezetőd; ajánld fel e a szenvedést is azon célra, hogy sok és igazi lelkivezető legyen /az országban/! Kérj sok kegyelmet, hogy sok és szentéletű gyóntató legyen! De sok lélek kerülne közelembe ezáltal, ha a lelkivezetők több megértéssel és türelmes áldozatvállalással vezetnék a lelkeket. Ez is missziós munkád legyen, hozz érte te is sok áldozatot. A mi kezünk együtt gyűjtsön!” – és hangja kedvesen kérő volt.« (II/12)
szl_szuzanya_11215188.d9d5045b.5602 (1).jpg     »A szentmise után a Szűzanya így szólt: Ne legyetek passzív magatartásúak, sürgető szent Ügyemmel szemben. Mert a keveseken, a kicsinyeken és alázatosokon keresztül kell megindulni ennek a világot rengető nagy kegyelmi kiáradásnak. Ne mentegetőzzön és ne méltatlankodjon senki a meghívottak közül, /mert/ kicsiny eszközeim vagytok mindannyian.”« (III/132)
     »Ma az Úr Jézus beszélgetett: „Leányom! Légy az Én szolgáló leányom. Légy mindig ünnepélyes. Aki engem szolgál annak minden napja ünnepnap legyen. Ne engedj lelkedhez senkit és semmit ami lelked állandó ünneplését megzavarná. Vigyázz menyegzős ruhádra és sugározd általa a boldogságot, ahol megjelensz érezzék rajtad, hogy te mindennap a mennyei lakomán veszel részt. Óhajtsd, hogy sokan mások is, részt kérjenek ebből. Az Én országom eljövetele legyen egyetlen főcél, legyetek bátrak, valljatok meg Engem az emberek előtt! Tudod milyen sok jó lélek van, csak a gyávaság miatt nem tud Felém közeledni. Ne cselekedj semmit sem Nélkülem, egyetlen gondolatod se legyen, melybe bele nem viszel Engem, hisz Én adom az értelmet nektek, s ezt sajnos alig akad /valaki/ aki megköszönné! Eddig te sem köszönted meg, pedig ez isteni értelem bírása nélkül, ti sem volnátok különbek a többi teremtménynél. Amit az emberi értelem alkot az mind az Én értelmemből fakad. Köszönd meg ezt a csodás értelmet mások helyett is.”
Sajnos, hogy nincs lelki vezetőm akinek elmondhatnám a lelkemben történő változásokat, /melyhez/ sok mindenben tanácsot kellene kérnem. Az Úr Jézus váratlanul válaszolt szavaimra. 
„Látom kicsinyhitűséged. miért vagy türelmetlen? Az Én dolgom, hogy mikor milyen lelkivezetőhöz kerülj. Ne félj Én majd Szívem szerinti lelkivezetőt adok számodra. Ne félj! Soha nem hagylak el – és szavai oly biztatóak voltak, melyek nagy megnyugvást adtak lelkemnek...” 
Egy alkalommal panaszkodtam Neki: Uram, oly nehezen tudom ételeimet élvezhetetlenné tenni. Ő igen meg volt hatva és hosszan és sokat beszélt velem. Kár, hogy a szavak melyeket mondott nem írtam le, de szavai eggyé olvadnak bensőmben, hogy nem is tudnám azokat kifejezésre juttatni. A Úr Jézus megígérte, hogy különös erősítést fog adni nekem a virrasztásokra, s én csak szedjem össze magam minden erőmmel. Aznap este azt ígérte, hogy Ő fog éjjel ébreszteni. Ó, milyen boldogság töltötte el szívemet amikor éjjel megéreztem ébresztő jelenlétét.« (I/195-197) 

Szólj hozzá!

A megválaszolódott kérdések

in heaven1.jpg     A „feltámadt idő” olyan földi élményhez hasonlítható, amilyet néha egy extatikus, békés csodálkozás pillanataiban élünk át, ahol valamilyen „érték” jelenik  meg eddig ismeretlen ragyogásban. Ilyenkor azt mondjuk: 'ezért a pillanatért érdemes volt élni'. Olyan értékekről beszélek, melyekre – analóg formában – már földi életünk során is rácsodálkozhattunk, de a Mennyországban Isten akarata szerint már „véglegesen” élhetünk meg, egyre gazdagodva, egyre intenzívebb módon. Ezek az élmények nem ismernek végpontot, megállást, hanyatlást, elmúlást. Ezért e sejtéshez egy másik, még lényegesebb (és ellentmondással terhes) elképzelés is társul: az örök jelenhez „az örök változás” képzete, amit azonban nem szabad jelen életünk időfolyamatával párhuzamba állítani. Sok teológus (és laikus) szerint ugyanis az örök élet jellegzetességei közé inkább a változatlanság (mozdulatlanság) illik, hiszen ez Isten lényegéhez hozzátartozik.
Ám Szent Tamás szerint is Isten maga az Élet; ezért a feltámadott testtől nem vitatja el a mozgást, az „érzékelést” és más lelki működést, tehát a változás valamiféle földi értelemmel be nem határolható lehetőségét. Az örök élet terében ezt a „változást” elsősorban folytonos gazdagodásként, elmélyülésként érdemes megközelíteni, az Isten ajándékaként egyre gazdagodó ismeret és mélyülő szeretet metaforájával. (...)
     Úgy gondolom, hogy az örökkévalóságba költözött ember „saját tudással” is rendelkezik; a halálig megszerzett földi tudása Isten „mindentudó” hatalmának hatása alatt új formákba öltözik. Nyilvánvalóan más az információ mélysége, más a tudás alkalmazható célja és ehhez még hozzájárul a teljességet átfogóbb látásmód! Vagyis a mennyei tudás, analóg kapcsolatban áll földi „elődjével”, ám annak mintázatai átadják helyüket Isten megvilágosító, végtelen távlatokat nyitó fényének. Az örök életbe lépő embernek  egyik „legfontosabb” tudásélménye, hogy felismeri földi életének „értelmét”.
     A kiemelkedő, vagy akár csak esetleges események, az akkor még érthetetlen, értelmezhetetlen, hibás, bűnös, romboló, szenvedéssel teli történések – az élet egészébe csomagoltan – teljes világosságukban tűnnek elő, és jelentést, minősítést nyernek az örök élet szempontjából. A rész szerinti tudás helyébe az
összefüggések ismeretével feldúsult lényeglátás lép. („Úgy fogok ismerni, mint ahogy én ismert vagyok.” (1Kor 13,12).
Minden egykori „miért”-nek megjelenik válaszként a „mert”-je.
     Az események mellett az okok és következmények; a szándékok, kegyelmi behatások, döntések mellett azok „értékelése” kiterített térképként tárulnak szemünk elé. Életpályám előzményeit is felismerhetem a biológiai, történelmi, társadalmi előzmények összességében; miként a földi életem továbbhullámzó
következményeit, hatásait is. (vö. AJ)proof-of-heaven-a-neurosurgeon's-journey-into-the-afterlife-wapfhjio.jpg

Szólj hozzá!

Óvatosság, hit és megátalkodott rosszindulat 3

EMILE-ZOLA-gravure.jpg     Sok hitetlen is ellátogatott Lourdes-ba. Ismeretes a regényíró Zola esete (róla később bővebben) , aki 1892-ben tanúja volt egy csodás gyógyulásnak is (Marie Lebranchu), de Lourdes című regényében a „La Grivotte” néven szereplő nő hamarosan meghal. Amikor az egyik katolikus író szemére vetette Zolának, hogy meghamisította a történetet, ezt felelte: „Én regényíró vagyok, azt teszem hőseimmel, amit akarok. Különben is én nem hiszek a csodákban; még ha minden beteg egy szempillantás alatt meggyógyulna is, akkor se hinnék jobban.” Emil Zola rosszindulatú megátalkodottsággal szemben, felhozhatjuk a Nobel-díjas Alexis Carrel orvos esetét (róla a következő részben), akinek megtérésében fontos szerepet játszott az, hogy 1903-ban szintén tanúja volt egy csodás gyógyulásnak. Carrel Az ismeretlen ember című könyve 1935-ben magyarul is megjelent. Lourdes-i zarándoklatáról, élményéről Utazás Lourdes-ba c. könyvében számolt be. (Alább, külön foglalkozunk Alexis Carrel megtérésének történetével.)
csodásérem mm_1.jpg     Érdemes újra visszagondolni a La Salette titokra, melyet 1858-ban volt szabad nyilvánosságra hozni. Ha megfelelő körültekintéssel sor került volna időbeni közzétételére (csak 1879-ben jelent meg, ráadásul igen ellenségesen fogadták), akkor e két esemény üzenete kölcsönösen erősíthette volna egymást és a világban sokkal mélyebb nyomokat hagy.
     A Lourdes-i események is azt példázzák, hogy a Szent Szűz örök boldogságunk érdekében szinte kézzelfogható közelségbe hozza a természetfölötti valóságot. A Boldogasszony a Csodás Érem átadása és La Salette után Lourdes-ban bűnbánatra, rózsafüzér imádságra és zarándoklatra hívja az egész világot, hogy megerősödjenek, s üzenete ily módon eljusson a föld végső határáig. Ha azonban az "ökumené" jegyében agyonhallgatjuk a hiteles Mária-jelenéseket, a Szent Szűz édesanyai céljai is töredékesek maradnak!
     Az Egyház 1993-tól az első Lourdes-i jelenés napján, február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját.Lourdes 100520.jpg

Szólj hozzá!

Erzsébet asszony gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 4
 
    »1963. január 20-án így szólt az Üdvözítő. Lelkedben a vakság és fényesség úgy fog váltakozni mint ahogy az éj felváltja a nappalt, ezen Én nem változtatok. Csak hagyatkozz Rám, az Én akaratom fog úgyis érvényre jutni. Csak figyelj és várj az intésemre mikor jelt adok az újabb indulásra. Az elmúlt napokban Az Úr Jézus is, meg a Szűzanya is többször felszólított, hogy most már ne halogassam az indulást. Az Úr Jézus még ezt is mondta:  „Erős ellentmondásaid azért vannak, mert én ezáltal is biztosítani akarlak, hogy az ügy Tőlünk ered.” Most e szavak hallattára, szenvedéseim valóban az eddiginél is nagyobb fokra emelkedtek. Úgy ahogy azt az Úr Jézus előre megmondta. A küzdelmek ismét majd levesznek a lábaimról! Vannak idők amikor az Úr csodálatos fényessége néhány pillanatig bevilágít lelkembe és úgy érzem, /hogy/ tisztán látom a dolgokat, de amint ez a néhány pillanat elmúlik még kínosabbá válnak.« (II/72)
     „Ne tépelődj, mire jó ez? Úgysem tudod felfogni, hogy mekkora utat kellett megtenned, míg lelked ily magaslatra emelkedett. Nemhogy te, de még a föld összes csillagászai sem tudnák kiszámítani azt az utat, melyet te ily rövid idő alatt megtettél, melyen az ég angyalai és szentjei is csodálkoznak. Ugye érzed azt, hogy ez a megoldás részemről mily egyszerű. Én szeretetemmel ragadtalak el, hogy, amint mondtam, már nyílegyenesen repülj Felém, Hozzám! Ismétlem, nyílegyenesen, ez a szeretet útja, mely nem kerülget, nem latolgat, és mivel te ezt az Általam nyújtott szeretetet elfogadtad és minden erőddel magadhoz ragadtad, azért most itt vagy Nálam. Ne csodálkozz most már tovább egy pillanatig sem, ha azt teszem veled, amit szeretetedért adnom kell. Én sem tudok ellenállni, mert az Én szeretetemből felkínált áldozat nálad megértésre talált, és ez az, ami miatt kegyelmeim gátlás nélkül működnek lelkedben (...) a te lelkedet Én vettem kezembe, (...) Magam akartalak megnevelni nagy elhivatottságodra, és hogy megengedtem a sok bukdácsolást, ez is szándékos volt, mert így edzettem meg lelked arra a nagy alázatosságra, mely nélkül semmire sem mentem volna veled. Most is Én vezetlek! Ez természetesen nem jelenti azt, hogy gyóntatód szavai nem Tőlem valók. Sőt, igenis kihangsúlyozom, fogadd el minden utasítását, és csak azt tedd, amit Ő mond. Az Ő szavai az Én szavaim. Ő az Én sugallatomból veszi mindazt, amit mond. Bárcsak megértené és megfogadná ezt minden lélek és alázatos engedelmeséggel követné!” (III/142-143) 
    »A szentmise után, amint hazamentem, nem várt szavakkal szólt. „Kis lánytestvérkém. Égő tűzként árasztom rád szeretetemet, mely által még nagyobb kegyelemre méltatlak. Nem újak ezek előtted, de mindenesetre a szavak felemlítése lelkedben újabb (ön)átadásra és kérésem újbóli elfogadására késztet. Szenvedned kell a vértanúságig. E szavaim mintegy bizonyítékát fogadd el, mely isteni szeretetem végleges és vissza nem vont bizonyítéka.” Ezek az igen komoly szavak mély elgondolkodásra késztettek. És még ugyanaznap a gonosz felháborító vakmerőséggel rontott lelkem elmélyülő csendjébe. Lelket megrázó pokoli erőszakkal támadt rám: „Miért álltatod te magad és fogadsz el emberi természeteddel ellenkező, értelmetlen dolgokat. Kár! Habár azt nem tagadom én sem - mert erre kényszerítve vagyok -, hogy elismerjem a rád bízott ügy igaz voltát, egyben azonban biztos lehetsz: soha nem tudsz annyit szenvedni, hogy ezt tovább vidd. Azért sem, mert álalázatosságba temetkezve nem teszel egyetlen lépést sem és ha tennél, ez is csak a kudarcok megismétlése lenne. Gyóntatód is személyes ellenszenvet táplál irántad. Tehát rajta keresztül ne remélj: úgysem tesz semmit! Neked nélküle kell menned és többfelé kísérletezned, mert csak így tudsz rájönni arra az igazságra, hogy gyengécske vagy te a megbízatás keresztülvitelére. Azt hiszed, hogy a kemény életmódod által jutsz előre? Tévedsz, mert ez csak még jobban gyengíti a magabiztos cselekvőképességedet, mely sem magadnak, sem másoknak nem lesz hasznára. Kapcsold ki gondolataidból ezt az előre is látható lehetetlenséget. Ha külső megnyilvánulási jelek kísérnék a te emberi törekvésedet, az más (volna), de így senki nem hiszi el. Bármennyire igaz is az, amiért életedet kell feláldoznod, ennek hitelessége soha nem jut érvényre általad. Mert a tények nem bizonyítanak semmit, és ez a be nem bizonyított és mindenki előtt lehetetlen eszköz, melynek te vagy esztelen szenvedője, semmi körülmények között sem világosodik meg senki előtt sem. Mondom, tehát vesd el magadtól egyszer s mindenkorra ezt a lehetetlenséggel határos törekvésedet, mely úgyis hiábavaló.” Órákon át tartott ez a lelket-testet kimerítő támadás, mely elmémet sötét kínban tartotta. Ez gyakran megtörténik, de csak nagyon ritkán írom le.« (III/147-148)
   »1964 VIII. 13. reggel az Úr Jézus megelőzött. /.../ „Szenvedéseid érdemei által gyóntatód lelkében nagy fényességet árasztottam. Ügyem hitelessége mostantól érvényre jutott előtte, melyet általad közöltem. A megvilágosítás Tőlem, isteni fényességemből áradt lelkébe. Tudod mit jelent ez? A 12 közül egyet megnyertünk! A te szenvedéseidre /azonban/ még tovább is szükség van. Most, rövid pihenés után újra fokozom szenvedéseidet. Elfogadod? Felelj erre Nekem szavaiddal és határozott önátadásoddal! 
Én egészen egyedüli uralkodója akarok lenni lelkednek. Ez, isteni szavaim biztosítékát is jelenti számodra.” Értelek imádott Jézusom. Újra határozott önátadást kérsz? Hogyan boruljak le isteni lábaidhoz? Hisz' annyira összeforrt minden tagom Veled, hogy már nem élek én, csak Tebenned! (Vö. Gal 2,20) Imádott Jézusom fogadj el így, ahogy vagyok teljes semmiségemmel és bűneim szünet nélküli bánatával! Más szavam nincs, csak még az, hogy nagyon-nagyon szeretlek! Úgy akarlak szeretni, ahogy még egyetlen megtérő bűnös sem szeretett! Ő közbe szólt: „Mond csak, mond ezt Erzsébetkém! Gyönyörűséges szavak ezek számomra. Ezekért a szavakért szenvedtem és haltam kínhalált. És minden ember ajkáról ezt szeretném hallani. Te jól érted ezt, taníts meg erre másokat is!”« (III/182)
 

 

Szólj hozzá!

Felfogni a végtelent
     Az örök élet létformája lényegileg közösségi és közösségalkotó. Az üdvözült a kölcsönös önátadás állapotában találkozik az összes többi üdvözülttel. Az „örök élet” kifejezésnek több olyan szinonimáját ismerjük, melyek az üdvösség kizárólagos „többletét” jelzik: Isten színelátása; örök boldogság; részesedés Isten örökkévalóságában és dicsőségében; teljes közösség Istennel, Jézussal; beteljesedés Isten kegyelmében, Isten megismerésében és szeretetében; részvétel a Szentháromság egységében stb. Vagyis mindaz, „amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szívébe föl nem hatolt” (1Kor 2,9). (...)
     Az örök élet alapvető „modellje” tehát az Istentől kapott és megtisztított szeretet sodrásában növekvő élet. A kezdeményező és a mérték: Isten. („Ő előbb szeretett bennünket” (1Jn 4,19). (...)
     Az örök élet ugyanakkor egy állandó, folyamatos, vég nélküli gazdagodás Isten szentségének (belső életének) ránk jutó „örökségében” és a gazdagodás folyamatának nincs befejezése, mert a Végtelennek nincs vége, semmilyen értelemben. Az örökéletet a „bennlakás” metaforájával is kifejezhetjük. „Ahogyan te, Atyám bennem vagy és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk" (Jn 17,21). Isten dicsősége (vagyis, ami belső szentségéből, tökéletességéből számunkra is „láthatóvá” válik) az üdvözült emberben leplezetlenül felragyog, minden üdvözült számára látható módon. „Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanarra a képmásra változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr lelke által” (2Kor 3,18). A földi életünkben még csak korlátosan érvényesülő egység kiteljesedik az emberiség múlt, jelen és jövő tagjaival is.
     Az egész teremtett világ, a Kozmosz teremtésének „értelme” is felfoghatóvá válik, ahogy a (porszemnyi) emberiség harmonikus beilleszkedése, „szerepe” is a Kozmosz egészében. Itt mondunk majd végleges „ámen”-t a teremtés és a történelem egészére, a Kozmosz „jelentésére”, végső értelmére.
     Az örök életet az örök béke hatja át, ahogy Izaiás gyönyörű látomásában leírja: „Akkor majd a farkas a báránnyal lakozik... Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.” (Iz 11,6-9).
     A mennyország „beszédmódja” a Csend, mely nem hasonlítható a földi életünk ritka, kivételes csendjéhez. A Csend „mondataival” Isten belső világának (szentségének) egy-egy újabb kapuja nyílik ki – vagy egy üdvözült válasza terjed szét a mennyei szférában, s ez a kitárt kapu sohasem zárul be: az ajándékozás örökkévaló és folyamatos állapot. (vö. AJ)

Szólj hozzá!

A sövényen átdobott alma
     Egy öreg, nyájas kertész, igen jótékony volt a szegények iránt. Kevés pénzecskéjéből – melyért szebb ruhát, kényelmet, vagy akármi más örömet szerezhetett volna magának –, inkább a hozzá folyamodó szűkölködőket támogatta. Ilyenkor mindig azt mondta: „Ejnye no, megint egy almát vetettem keresztül a sövényen.”  Ezt persze, senki nem értette.
     Egyszer aztán valaki megkérdezték tőle, hogy mit ért ezen a különös mondásán. A kertész ekkor a következő történetet beszélte el.
     „Valamikor gyermekeket hívtam be a kertembe, hogy a fa alatt lévő almákból annyit egyenek, amennyit csak akarnak, de megtiltottam nekik, hogy egyet is zsebre tegyenek, elvigyenek. Egy fiú azonban oly huncut volt, hogy néhányat a legszebb almáim közül keresztül dobott a sövényen, hogy utóbb majd felszedje azokat.
     Nehezteltem a fiúra és bár többé nem engedtem a kertembe – hiszen voltak épp elegen –, mégis valahol hálás voltam ennek a gyereknek, mert valami jót tanultam tőle.
 az örökkévalóságbanAz a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy mi emberek e földön pontosan úgy cselekedhetünk, mint a huncut gyerek a kertben. E világ javait használhatjuk ugyan – bármennyi legyen is –, de magunkkal vinnünk mégsem szabad őket. Viszont, amit a javainkból a szegényeknek adunk, azt mintegy "átdobjuk" a kertsövényen, és egyszer amikor már túl leszünk a földi "kerten" , akkor ott  az örökkévalóságban megint hasznunkra fordíthatjuk.”

     Tanulság: Ne gyűjtsünk magunknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda elemésztheti, és a tolvajok ellophatják. Inkább mennyei kincseket gyűjtsünk magunknak, melyeket el nem veszíthetünk. Mert mondva van: ahol a kincsed van, ott a szíved is. (vö. Mt 6,19-21) (Schmid Kristóf: Tanulságos beszélykék c. írása nyomán)roskadozó fák.JPG

Szólj hozzá!

Óvatosság, hit és megátalkodott rosszindulat 1

     A Szent Szűz azt kérte, hogy emeljenek kápolnát a jelenés helyén és vezessenek oda zarándoklatokat. A Szűzanya háromszor szólított fel bűnbánatra és biztatott a bűnösök megtéréséért végzett imára. Ezek a szavak az engesztelésre szólítanak fel, bár az "engesztelés" szó először Fatimában hangzik el Mária ajkáról.
Végül pedig a Szent Szűz az események hiteléül gyógyító forrást fakasztott a jelenés barlangjában. Úgy tűnik, hogy a nagy nyitánnyal (1830. Csodás Érem), a prófétai prognózis (1856. La Salette) után az Egyház Anyja Lourdes-ban a csodákkal, mint jelek által az egész világ előtt rendkívül komoly nyomatékot ad az ima és engesztelés (1917. Fatima) szükségességére, melyhez a többletkegyelmi erőt "lánglelkűséget", Szíve Szeretetlángjával (1961) kívánja nyújtani az emberiségnek.5 jelenes.JPG     A Lourdes-i jelenések történetében sokan igen szomorú és rosszindulatú szerepet játszottak. IX. Piusz pápának kellett közbelépnie 1869. szept. 4-én kelt levelével, melyben véget vetni igyekezett a megnyilvánuló rosszindulatnak: "Az emberi gonoszságnak az isteni irgalmasság ellen intézett harca szükségképpen arra szolgál, hogy a csodálatos események valódisága és igaz volta annál világosabban kitűnjék." Ezt a pápai nyilatkozatot érdemes mindannyiunknak megfontolni.
     Lourdes, és a rendkívüli gyógyulások áldásos hatása a hitéletben ma is érvényesül és felmérhetetlen kegyelmek forrása. Lourdes szelleme végső soron a lelket kívánja gyógyítani. Ez esetenként egészen rendkívüli eredményeket szül. Mindössze Henri Lassare, Franz Werfel és Alexis Carrel nevét említjük, akik könyveikben is elmondják élményüket és Lourdes történetét.MpaLurdesRosaryBasilica g.jpgLourdes_Basilique_et_gave.jpg1309_1809_lourdes_kirche_1.jpg

Szólj hozzá!

Erzsébet asszony gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 3
 
    »1962. XI. 22. A Szentszűz jóságos kérő szavaival ezt mondta: „Vágyakozásod az nagy, de tudod mit mondtam? Szállást kell keresni Szeretetlángomnak. Induljunk el!” Szívem összeszorult. Ezen szenvedések és megaláztatások, melyeket a Szent Láng átadásánál el kell viselnem, mindig újabb és nagy küzdelmet jelentenek számomra. Lehajtott fejjel csak csendben figyeltem a Szűzanya szavaira, mit is fog mondani, merre, kihez menjek. Mivel többen is gyóntattak nem tudtam melyikhez menjek. 'Vezesd lépteim Édesanyám!' - és megkérdeztem a mellettem levő gyóntatóhoz menjek-e? A Szűzanyától vezettetve /azonban/ átmentem a másik oldalra és az ott gyóntató papnak elkezdtem mondani jövetelem célját.  Először meggyóntam  és csak utána tértem rá amiért hozzá kellett jönnöm. Szívem /ilyenkor a/ torkomba dobogott. Az előttem ismeretlen atya, mikor még csak a felénél tartottam azt kérdezte, /hogy/ miért kellett ezt neki elmondanom, és miért vagyok olyan nyugtalan? Közben megkorholt, hogy amit neki mondtam öt perc alatt is el lehetett volna mondani, miközben folyton sürgetett. Én sajnos nehezen kapok levegőt és ez még lassította beszélni valóm. Ö azt mondta szakítsuk meg /bár hozzátette/ közömbös hangon, ha éppen akarom később folytassam mondani valóm. Én közben a gyóntató helység közelébe maradtam és mivel a gyónók hamarosan elfogytak újra bementem hozzá, nem részletezem a gyötrő kínokat a megaláztatást és a szégyent amit átéltem, nem is tudom miért.  Semmiért!  A lelkemben ezt a választ hallottam:  'a te kevélységedért melytől nem akarsz szabadulni!' Ilyen gyötrelmek között mégis bementem folytatni. Most már az atya türelmesebben hallgatta mindazt, amit elmondtam. Közben több mindent mondott, hogy egyszer egy fiatal ember arra kérte  vegye fel a szerzetükbe, mert őt az Úr Jézus küldte. Ő erre azt válaszolta a fiatal embernek, hogy ha az Úr Jézus neki is megmondja akkor felveszi, és a fiatal ember nem jött többet vissza. Azután a sarkalatos erényekről kezdett beszélni és hivatkozott az okosságra, melyek mind között a legfontosabb, és megkérdezte tudom-e én ezt. Majd Szent Pál szavait idézte, vizsgáljátok meg a szellemeket, /mert/ háromféle szellemi /hang/ van. Az egyik Istentől a másik a gonosztól a harmadik önmagunktól /való/. Hosszas beszélgetés után végre abban állapodtunk meg, hogy én a legközelebbi vasárnap elviszem hozzá az Úr és a Szent Szűz közléseit. Ő közömbös hangon /erre/ ennyit mondott: 'ha éppen akarja, hozza el. Elolvasom, de ez még nem jelent semmit!' Még utoljára arra kért, hogy imádkozzam a Szeretet lelkéhez. Én is megkértem, hogy imádkozzon értem és áldjon meg még egyszer. Mikor kijöttem a gyóntató atyától át gondoltam a hallottakat és kértem a Szentlélek Úristent, /hogy/ derítsen fényt azok lelkére is kik már tudnak valamit a Szeretetlángról, és hassa át bensőjüket a Szent Szűz Szeretetlángjának kegyelmi kiáradása.«
    »1962 XII. 18. Mivel a Marcell atya beteg volt hosszú időn át. Újra  (B.J.) atyához mentem gyónni. Ő nagyon meglepődött. Szavaiból azt vettem észre, /hogy/ örült. 'Miért nem jött?' - kérdezte /mert/ már várt rám. Elmondtam neki, /hogy/ a közbeeső időben Marcell atyánál voltam. Aki   a legmesszebbmenőkig vissza utasított és nagyon megbánta, hogy velem szóba állt. Elmondtam azt is (B.J.) atyának, hogy /Marcell a./ szigorúan megkért, mellőzzem az ügy tovább tárgyalását, mert ő nem hajlandó tovább foglalkozni ezzel kapcsolatban velem. Meggyóntatni ugyan meggyóntat, de tovább ne terheljem. Mivel rendkívüli lelkiállapotom melyben élek, sehogy sem tudom ezen dolgok mellőzésével elvégezni a szentgyónásaim, ezért most arra hivatkoztam, hogy /mindezt/ nem a saját akaratomból teszem, hanem a mellém rendelt nővér tanácsának engedelmeskedve jöttem ismét vissza az atyához. Mikor a (B.J.) atyának elkezdtem a szent Ügyről beszélni, már sok mindenre nem emlékezett. Hivatkozott rossz memóriájára, és hogy gyengélkedik. Majd türelemre intett és Szent Juliannára hivatkozott ki 40 esztendeig tartotta lelke mélyén Isten Szent Ügyét, míg napvilágra jutott. Isten ügye lassan jut érvényre mondta Ő, majd a régebben átadott írásból, melyet átolvasott megállapította, hogy az Úr Jézus engem nagyon szeret és ezért az átlagon felüli szeretetért, mellyel elhalmoz legyek nagyon hálás az Úrnak. Hivatkozott arra, hogy /az Úr/ a tanítványait sem szerette mindet egyforma mértékkel és több megbeszélt dolog után kijelentette, hogy ő nem érti a dolgokat. Nem csodálom mondtam Neki. Aztán elbeszéltem a Szent Szűz kegyhelyén történteket mikor is a Szűzanyától vezettetve kellett egy egészen ismeretlen Atyához mennem. Az ő utasítására át kellett adnom a közléseket.
Mondtam a (B.J.) atyának, hogy az a pap is kétszer elolvasta és ő is azt mondta, hogy nem érti a dolgokat. Én értem! Én ugyanis gyakran visszaimádkozom a Szentszűz szavait és kérem a Szentlelket derítsen fényt azokra akik már tudnak erről. Majd utána /olyan/ szóvita támadt köztünk, hogy alig tudtuk kivárni egymás szavának befejezését. Az atya azt válaszolta, úgy veszi észre, hogy én nagyon is erőszakolom a dolgokat és ezt ne tegyem, mert Isten dolga, hogy meglegyen. Mondtam én neki, hogy jól veszi észre de én nem tehetek róla nekem igen erős indításom van, hogy a dolgokat sürgessem. Ezt az erőszakos sürgetést a Marcell atya is észre vette és azt mondta várjam meg Isten akarata úgyis kitisztul.
Testem és lelkem borzalmasan megviseli ez a nagy 'erőszak'. A magam erejéből nem tudnám ezt megtenni, mert ez oly nagy megaláztatás számomra, /hogyha/ csak rajtam múlna, szóra se nyitnám a számat. /Csupán/ a Szent Szűz sürgetésére szólok. Az atya erre azt mondta az Úr Isten, a nyugalom Istene. Legyek csak én nyugodt és szívemben őrizzem meg az Úr békéjét. Utána még nagyobb vita lett, nem tudtam elhallgatni. Éreztem ez a beszéd nem az én természetes erőmből származik. Míg végül az atya azt mondta: ő átolvasás végett átadja az ügyet egy másik főtisztelendőnek. Legyek hozzá bizalommal, mert az illető egy nagyon bensőséges lelkületű! Egy időpontot tűzött ki, hogy hol és mikor lesz a tisztelendő atya (Gy.K.).«
    »1963. Január. 19-én. Most ismét nagy szenvedésekkel vagyok telítve az én Uram és én Istenem szeret engem a zavaros hangok melyek miatt gyötrődöm lelkem sötét vakságát borítják rám. Angyalom hangja azt mondja, ő eszközölte ki nekem a kegyelmet: „Látod jó, hogy őszinte voltál és lelkivezetőd szavára hallgattál ő bölcs, okos és szentéletű, s megszabadított kínjaidtól. Tudod, hogy gyóntatód tanácsát szent engedelmességgel követned kell! /.../ Légy hálás nekem és gyóntatódnak, nagy harcunk volt veled, mert igen erőszakos vagy. Gyóntatód is megmondta, hogy ő azt látja te erőszakolod a dolgokat. Ezek a zaklatások csak úgy özönlöttek bennem.” 
Újra felsóhajtottam! Én Istenem mi tesz engem világtalanná? Vagy most vagyok valóban az igaz úton? Ez az állandóan váltakozó lelki kín, egyfelől arra késztet, hogy adjam át a Szentszűz közléseit, másfelől meg vissza tart,  /hogy/ lelkivezető nélkül ne tegyek semmit. „Az ő szavai ugyan is tőlem valók - /mondta az Úr/ -, és szent engedelmességgel fogadd azokat!” Így tehát a kényszer hatása alatt állandóan őrlődöm. /Egy/ hang arra biztat, 'égesd el tüzeld el! Míg ezt /meg/ nem teszed, nem lesz teljes lelked nyugalma.' /.../ A Marcell Atya szavaira gondoltam ne engedjem magamhoz a zavaró gondolatokat.«
 

 

Szólj hozzá!

Elgondolkodtató Twitter üzenetet osztott meg az egyházfő csütörtökön délelőtt. Vajon mi történhetett?

     "Please pray for me!" – "Imádkozzatok értem" – ez a bejegyzés jelent meg Ferenc pápa Twitter falán. Egyelőre nem lehet tudni, hogy az egyházfő pontosan mit akar mondani az üzenettel vagy miért kéri a hívektől a támogatást.

     Ha tippelnünk kellene, azt mondanánk, hogy a további munkához kér erőt a követőktől, hiszen Ferencet pontosan egy éve, 2013. március 13-án választották a bíborosok pápává XVI. Benedek lemondását követően.

Please pray for me! — Pope Francis (@Pontifex) 2014. március 13.Imádkozzatok értem!.jpg

Szólj hozzá!

Milyen a mennyország?

101.jpg     Szent János evangélistának egy jelenésben megmutatta ezt is az Úr. Szent János ezt így írja le: »És lélekben engem egy nagy és magas hegyre vitt és megmutatá nekem a szent várost Jeruzsálemet, mely a mennyből szállott alá a földre. Az Isten fényessége volt abban és világossága hasonlított a drágakőhöz, a jáspiskőhöz, a kristályhoz. És nagy és magas kerítése vala… és a kerítés jáspiskőből vala rakva, a város pedig tiszta arany, hasonló az üveghez. És a város kerítésének alapkövei mindenféle drágakövekkel valának fölékesítve. Az első alapkő vala jáspis, a második zafir, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szárdonix, a hatodik szárdis, a hetedik krizolin, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizoprász, a tizenegyedik hiacint, a tizenkettedik ametiszt. És a tizenkét kapu tizenkét gyöngy vala, mindegyik kapu egy-egy gyöngyből és a város utcája tiszta arany, mint az átlátszó üveg. És templomot nem láttám abban, mert, annak temploma a mindenható Úristen és a Bárány. És a városnak nincs szüksége napra, sem holdra, hogy abban világítsanak, mert az Isten fényessége világítja azt és annak szövétneke a Bárány… És annak kapui nem tétetnek be nappal, mert nem leszen ott éjszaka… Nem megyen abba semmi fertőztetett vagy utálatosságot cselekvő és hazug, hanem csak akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe… Isten és a Bárány királyi székei lesznek abban és az ő szolgái szolgálnak neki. És látni fogják az ő országát és az ő neve lesz az ő homlokaikon. És éjszaka többé nem leszen és nem szorulnak szövétnekvilágra, sem napvilágra, mert az Úristen világosítja meg őket és országlani fognak örökön örökké». (Jel 21,10; 22,5) Szent János eme leírásához nem adhatok semmit, de ez is csak azt mutatja, amit szent Pál mondott, hogy emberi szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív nem képes fölfogni, amit Isten készített az őt szeretők számára. (1Kor 2,9)
     Az Írás és az atyák nem győzik magasztalni a mennyei boldogságot. Az ember értelmes természeténél fogva leghevesebben az igazságot és szépséget óhajtja; Isten színelátásában ez az óhaj a mennyek országában, hiánytalan tökéletességgel teljesül. newjerusalem2_1.jpg


Szólj hozzá!

Egy levélre való reagálásom

 

     Email címemre kaptam egy rövidke „reakciót”:

»A „Most az egyszer elmondom” poszt-cím, nem kevés önteltségre utal, hiszen ilyet az jelenthetne ki, aki az igazság vitathatatlan birtokában van, márpedig ki vagy te, hogy kihívó módon osztod az észt? „robuszt66”«

 

     A válaszom: Kedves „robuszt66”!

     Köszönöm a figyelmet! El kell mondanom, hogy minden megkeresztelt ember az igazság birtokába kerül. Az más kérdés, hogy e Szentlélektől való „birtoklást” igyekszik-e valaki egy életen át megőrizni vagy sem!?

     Ha ugyanis eleve hiányában lennénk egy alapvető igazságtudatnak, akkor a felelősségünk is vitatható lenne, hiszen amiről nem tudunk, vagy aminek bűnös voltáról nincs tudomásunk, az kevéssé kérhető számon. (Itt most figyelmen kívül hagyom, a mindenkibe beleíródott Természeti Törvényt – mert –, az ez ellen való tudatos cselekedet is a lélek kárára lehet!)

     Tekintve, hogy az ember nem csupán önmaga-, vagy szerettei lelki üdvéért felelős, hanem (széleskörűen) az embertársaiért is, mindenkinek kötelessége az „irgalmasság cselekedeteinek” indíttatására, az igazságra való rámutatás! Az Írásban is mondva vagyon, hogy ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2) Ennek az indíttatásnak teszek eleget – úgy, ahogy – de nagy igyekezettel! Nem beszélve arról, hogy a „nagyszerű gondolatok” többsége nem tőlem való (miként olykor jelölöm is)!

     (Hogy ezúttal is osszam az észt – most az egyszer elmondom –, hogy én változtatnék a „nick"-néven és a számon is, mondjuk 65-re vagy egészen más valós számra!)

Isten áldását kérve figyelmes kritikusomra: a blog szerkesztője

_______________________

Könnyező Mária. Káldor Aurél..preview.JPG     A (levélen kívül) külön hozzáfűzni valóm, hogy bár én igaznak véltként közlöm amit közlök, a kedves Olvasónak nem kötelező „igazságként” fogadnia azt, sőt az már haszon, ha akár egyetlen mondat is elgondolkodásra késztette. És ez a cél! Példaként hozható fel, hogy a veszélyhelyzethez közeledőre rászólhatunk, hogy „nézz már körül, hogy hova hajszolod magad”, de figyelmeztethetjük akként is „vigyázz, a falnak rohansz!” A kettő közti különbség csupán a megállítás halaszthatatlanságában van. Eljöhet az idő sőt már itt is van , amikor már egyik óvó kiáltás sem elég sürgető. Most már talán sikoltani kell: VIGYÁ-Á-Á-ZZ !

(A Szűzanya könnyezve teszi ezt, hiszen látva-látja gyermekeinek testi-lelki veszélyeztetettségét. Én csupán megpróbálok a magam módján, az Ő szócsöve lenni. Ha halk vagyok, segítsetek kiáltani és terjesszétek ezt a blogot! Amúgy pedig imádkozzatok értem – miként egymásért is –, hogy Istennek tetszően teljesíthessem életfeladatomat, miként ezt minden megkereszteltnek tennie kötelesség!)

Szólj hozzá!

A Lourdes-i csodás gyógyulások
 
     A csoda, mindig Isten műve, aki meggyógyítja az ember testét és lelkét. Amikor valaki megtér, az is egy csoda, amely az ember szívében lesz valósággá. Lourdes-ban a az elesettség és betegség keresztjét hordozó emberek körében, esetenként valóságos csodák történnek. Itt az emberi szenvedés és nyomorúság litániája, a hívek egyetemes imájává válik. Ma ők, holnap talán mi, és itt mindenki otthonra talál, égi Édesanyánk szentélyében.
Doentes em Lourdes.jpgcsodatevo furdo_FERT.jpg     Lourdes a betegeké és ebben két fontos mozzanat van, a Lourdes-i forrás 12C fokos medencés vizében való megmerítkezés, melyet évente 350 ezer zarándok vesz igénybe, valamint a szentségi körmenet során a betegek személyenkénti megáldása a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel.
      A kegyhelyen felállított úgynevezett Orvosi Irodában 1991-ig bejegyzett 2500 orvosilag megmagyarázhatatlan esetet jegyeztek fel. Ezekből 67-et ismert el az Egyház csodának, egy szigorú kánoni vizsgálat lefolytatása után. A gyógyulásnak teljesnek és tartósnak kell lennie valamely súlyos betegségből.
     Néhány érdekesség a csodás gyógyulások statisztikái alapján:
A csodás gyógyultak 80%-a nő. A két legfiatalabb, egy 2 éves illetve 3 év 10 hónapos volt a gyógyulás idején. A legidősebb 64 éves.
     A nyilvántartott és elismert, 67 csodás gyógyult között 55 a francia nemzetiségű, 6 olasz, 3 belga, egy német és egy osztrák nő valamint egy férfi Svájcból. Vannak közöttük egyszerű munkás emberek, földművesek, polgári személyek, egy katona valamint pap, néhány szerzetes és szerzetesnő is.
     Érdekes a gyógyulások helyszíneire is figyelemmel lenni, hiszen a számon tartott és elismert csodás gyógyultak között van hat személy, akik azt állítják, hogy a Lourdes-i Miasszonyunk közbenjárására gyógyultak meg, bár nem jártak Lourdes-ban. Tehát ezek a gyógyulások és csodák, nem "helyhez" kötöttek. A gyógyulás csodája Isten egyik jele az emberek számára, mely emberszeretetét tükrözi.
      A forrás vizét sokféle módon használták, borogatásként vagy ittak belőle, ahogy a Szűzanya is kérte Bernadettet, vagy fürdőként ahogy ezt a Lourdes-be érkező zarándokok nagy része is megteszi, az erre kiépített külön fürdőkben. De több csodás gyógyulás történt a szentségi körmenet szentségi áldása során, szentáldozás után,  egy magányosan elmondott ima után, vagy a Szent Kenetben részesülve. szentsegi aldas272dd.jpg
     És végül számon tartanak olyan eseteket is, amikor semmiféle különlegesség nem volt, mivel a gyógyulás egy zarándoklat végén, vagy az után következett be váratlanul. A gyógyulások sorához egy kedves történet is kötődik, hogy valós-e nem tudni, de a Szentírás értelmében a gyermeki bizalom kedves példája. Egy kisfiút vittek el Lourdes-ba annak a reményében, hogy ott visszanyeri egészségét és újra járni, szaladni tud, mint a többi gyermek. A kisfiú is nagyon bízott a gyógyulás bekövetkeztében, buzgón imádkozott, de amikor a betegek körmenetében a püspök megáldotta őt az Oltáriszentséggel, a kisfiú csalódottan állapította meg, hogy a várva várt gyógyulása elmaradt.
A következő pillanatban, csalódásából egy őszinte mondat fakadt fel: "Jézuska! Megmondalak az Édesanyádnak!" A körülötte lévők megdöbbenve néztek a kisfiúra, hogy mondhat ilyet. Mellette álló anyja is nagyon röstellte magát a kifakadás miatt. Ám a szertartást vezető püspök meghallotta a kifakadást és visszafordult. Újra odalépett a tolókocsis fiú elé és áldásra emelte a Legméltóságosabbat. És a kisfiú a jutalmat elnyerte, hiszen bátorságáért, bizalmáért, meggyógyult a Szűzanya külön közbenjárásra.
     Ez a történet megtaníthatna bennünket is a gyermeki bizalomra és teljes ráhagyatkozásra. "Ha csak nem lesztek olyanok, mint a gyermekek..." (Alábbi képek: A Bernadette által "kikapart" forrás bő vizéből mindenki vihet.)wm2cj225VNO1r1wvrk.jpgwagua de Lourdes.jpgwlourdes-holy-place-0113.jpg

 

Szólj hozzá!

Erzsébet asszony gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 2

     Megjegyezzük, hogy a gyóntatók jelentős része közömbösen fogadta az Erzsébet asszony lelki vergődését, bár volt egy, aki nyomban lelki vigaszt nyújtott Erzsébetnek és kijelentette, hogy épp ezáltal hitelesedett benne a Szeretetláng égi eredete! A lelki naplóban megrázó sorokat olvashatunk ezekről a kísértésekről, melyet a 'mellé rendelt' nővérnek írt: »Sajnálom, hogy soraimmal zavarom, de Isten Szent Nevében kérem imádkozzon értem! Pokoli kínokat szenvedek és nem tudok szabadulni bűnösségem nyomorúságából. Órákon át zokogásba vergődöm. Nem tudom mi kényszerít, hogy hagyjak fel hazudozásaimmal, ne áltassak még másokat is. Hisz' láthatom, nem hiszik el nekem egyetlen szavam sem. Félnek, irtóznak tőlem, mert látják gonoszságaim és csak hagynak magamra, mert amíg én nem akarok szabadulni, addig ők sem tehetnek semmit. A feloldozás, melyet Marcell atyától kaptam az sem érvényes! Nincs meg bennem  a megjavulásra való  igaz akarat, enélkül pedig a feloldozás sem érvényesül lelkemben, mert én bűnt bűnre halmozok. Nagyon kérem önt bocsásson meg, hogy jóhiszeműségét kihasználtam és visszaéltem jóságával! Ne higgyen elmondott szavaimban, mert hazugság mindaz! Megcsaltam önt és önmagam is! /.../ Lelkem békéjét addig nem tudom megszerezni, míg rettenetes hazugságaim vissza nem vonom, de erre képtelen vagyok. A kevélység útját járom. Minden szó vádol, melyet eddig kimondtam, vagy leírtam. /.../ Marcell atya is megbánta, hogy szóba állt velem. Nem akar velem Ő is elkárhozni. Ön se akarjon! Sajnálom a jóságát, melyet elfogok veszíteni, de vissza kell vonnom az ügyet. Kérem legyen segítségemre, hogy megszabaduljak pokoli kínjaimtól, mert úgy érzem állandó szentségtörő áldozást végzek. Ima sem jön ajkamra már napok óta. Kevélységem nem engedi gondolataimhoz a jóra való enyhülést. Összetörten magamba roskadva vergődöm, minden csak vádol, nem tudok semmire se ránézni ami szent! A Szentlélek Mátkája kép is vádol, hogy én Őt ilyen hazugsággal szennyeztem be. Ha a Szent Imre képre nézek az is csak vádol, hogy Őt is hazugsággal szennyeztem be. A szenvedő Krisztus Arcára sem tudok ránézni. A hang lelkemben oly erős; 'ne nézz rám még bűneidből ki nem vetkőzöl! A gőg miatt, melyet nem akarsz elhagyni, én is elhagytalak. Nem kellesz! Távozz tőlem! Irgalom csak a megtérő bűnös részére van. Hiába bánod régi bűneidet amikor a mostani hazugságod nem akarod visszavonni. Míg ezt meg nem teszed, hazug vagy, álnok és kevély! Önmagad taszítod a kárhozatba! Énrám ne számíts! Én csak a megtérő bűnöst emelem magamhoz, te pedig konok vagy, nincs benned semmi alázat, a kevélység tart vissza, hogy jóvátedd égbekiáltó bűnödet...' Összetörten borzalmas lelki kínokba vergődöm. Körülöttem a elkárhozott lelkek sokasága esedezve kiált felém, rimánkodnak, hogy ők is azért kárhoztak el mert nem tudtak szabadulni konok kevélységükből. És én is a kárhozat szélén állok! Meg kell mentenem magam, mert csak én tehetem meg ezt a saját akaratomból. De nincs akaratom! - zokogtam magamban. Nagy félelem töltött el. Az imádságot mintha kitörölték volna elmémből. Órákon át nem tudtam kimondani Jézus nevét, nem tudtam Hozzá küldeni szavaim: „Imádott Jézusom!” Néma nyelvvel csak próbálgattam, ha nem is egyben, de minden betűjét külön próbáltam, ám a betűk kiejtése is vádolt. 'Ne merd a nevet ajkadra venni, csak bűnbánó lélek teheti meg! Te konok szennyes-szájú mit akarsz?' /.../ Ha az Úr szavaira gondolok, csak vádol. Mikor arra gondoltam, hogy a közléseket az ország főpapjához kell vinni, égető kín támadt lelkemben. /.../ Nem tudom mi lett akaratommal! Hisz' én átadtam magamat Istennek és arra kértem ne cselekedjek semmit az Ő akarata ellenére. Tegyen bénává, némává, szüntessen meg bennem mindent amivel nem Őt szolgálom! És most mégse tudok kevélységemből megszabadulni? Még a nevét sem engedi ajkaimra venni? Az Úr Jézus szavaira gondoltam, amikor egyszer azt mondta „csak Anyám által!” Égi Anyám, Te is elfordultál tőlem hazug életem miatt? Most nem indítod bűnbánatra lelkem úgy mint máskor? /.../ A bűn, jaj a bűneim távol tartanak Tőled!  Égbe kiáltó fájdalom ez,  amit akkor érzek /legjobban/ mikor az Úr Szent Testét veszem magamhoz. Lelkemet hasítja a vád: 'szentségtörő távozz Tőlem!' Én mégis megyek bízó reménnyel. Bűneim terhével nem tudom rászánni magam, hogy amit átadtam a püspök atyának azt most vissza vonjam. Eléje álljak, hogy hazug vagyok a többi úgy sem hisz. (B.J.) is megmondta, hogy alázatosságba burkolva akarom elhitetni vele kevély hazugságom. El kell mennem hozzá /is és/ meg kell mondanom igaza van! Észbontó gonoszság /az, hogy/ belehazudtam lelkembe a kegyelmeket! Nem tudom miként lehet ez? Ennyire mélyre hogyan süllyedtem a bűnbe? Lelkem hangosan kiált irgalomért az Ég Anyjához, de Ő elfordul; 'Őszintének kell lenned!' Csak ez szabadít meg semmi más! /.../ Ki fog feloldozni égbekiáltó bűnömtől? Senki nem áll szóba velem! Ajkam néma, nem tudom imára nyitni, bensőmben megszűnt az Istenre gondolás. A böjtöket és virrasztásokat felajánlom s irgalomért kiáltok Istenhez, hogy ne hagyjon el. Eszembe jutott Marcell atya szava: 'szenvedjek szelíden!' De bűneim kétségbe ejtenek. Ha a Szent Szűz Szeretetlángjára gondolok a pokol kínjai árasztanak el! Hisz ép ezért kell szenvednem! Az irgalmasság Anyja nem áll mellettem mert én most nem tudok Őhozzá őszinte lenni. Kérem Őt csak még egyszer fogadjon vissza. /.../ Arra kértem, Égi Anyám engedd, hogy megtérjek, várok szelíd szenvedéssel, de ezt nem bírom soká! Szenvedéseim kiforgatnak emberi mivoltomból és kezdek kétségbe esni. Minek a sok pap, ha félnek a bűnöstől? Engem az ördög szállt meg? Azért nem tudok a hazugságról lemondani? Drága jó Nővérkém segítsen megszabadítani, vagy hová, kihez forduljak? /.../ A hang lelkemben tovább vádol „miért okvetetlenkedsz? Másokat akarsz megmenteni, mikor te sem tudsz a bűntől megszabadulni? Ne légy okvetetlenkedő, a magad lelkére kellett volna előbb gondolni!” - kiáltozott felém a hang.« (II/55) Érdekesmód, Erzsébet asszony két héttel korábbi dátum alatt, folytatta gyötrelmeinek megrázó leírását: »Reggel a tabernákulum előtt térdeltem és lelkem gyötrő kínjaiban sírva-zokogva kiáltoztam az Úrhoz! Imádott Jézusom hol vagy? Miért kell Nélküled élnem? Lelkembe ismét a vádló szavak: 'mert kevély hazug vagy!' Én tovább könyörögtem, Jézusom csak még egyszer légy irgalmas! /.../ 'Te szemétből kiszedett semmi, rongyhalmaz! Hálátlan mocskos-szájú hazug! Térj már észre! - ekkor a hang üvölteni kezdett, borzalmas dühre ragadtatva /magát/. Ekkor egy pillanatra megismertem, /hogy valójában/ a gonosz tombolt, hogy rákényszerítsen a beismerésre. Szelíd érzés fogott el egy pillanatra. Vajon Isten akarata ez?bosque_tenebroso.jpg De a másik pillanatban ismét még nagyobb súllyal nehezedett rám hazugságom nyomasztó kínja. /Hogy/ nincs ki út, a kárhozatból szédülök a gondolattól! Inkább kárhozzam el, semhogy belássam és vissza vonjam hazudozásaim melyről azelőtt úgy véltem, hogy égi szavak? Emiatt kárhozom el? Nem nem nem! Le tudok mondani, ha azok sem hiszik akiknek átadtam a Szent Szűz szavait, ez a Szűzanya dolga! /.../ Nem tudom folytatni... /.../ amit átéltem és át élek az a végsőkig kimerített. /.../ Nem tudom mely hatalom az mely további erőt ad, de bárhonnan származzék is ez földöntúli!« (vö II/57-58-59) – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és a forrás megemlítésével!) 

Szólj hozzá!

Milyen a mennyország?

Jezus arc IMG.jpg     "Arról némi sejtelmünk lesz, ha az Evangélium ez irányú kifejezéseit elemezzük: Krisztusba öltözünk (Gal 6,27; Kol 3,10; Ef 4,23; Róm 13,14), Krisztus él bennünk, Krisztus élete lesz a mi életünk (2Kor 13,5; Gal 2,20; Fil 1,21; 2Tim 1,1). Szent Pál 164 alkalommal használ ilyen kitételeket, de maga Jézus is így gondolkodik, mint a szőlőtőről és szőlővesszőkről mondott szép hasonlata (Jn 15,1-11) mutatja (vö. Jn 17,20-23). Földi életünk állapotát, lelkünk közli velünk és tartja fönn bennünk, krisztusi életünket pedig Krisztus lelke, a Szentlélek. Ez a tény arra mutat, hogy az új élet nemcsak erkölcsi értelemben vett megújulás, hanem létfilozófiai (ontológiai) többlet, illetve éppen úgy elemi valóság, mint a földi életünk. Testi születésünk által testi emberré (1Kor 2,15; 15-44) váltunk, a lélekben való újjászületésünk által viszont testi életünkhöz hozzáadódott lelki emberségünk (1Kor 1,15; Gal 6,1). János első levélben azt olvassuk, hogy Isten gyermekeinek hívnak bennünket 'és azok is vagyunk' (3,1). A második Péter-levél pedig arról beszél, hogy részesei lehetünk az isteni természetnek (1,4)." (vö. Előd: 408. old.)
     A Jelenések könyve (19,9; 21,2-3) menyegzői lakomához hasonlítja a mennyet, ott pedig a legnagyobb boldogságot az új házasok egymás iránti kölcsönös szeretete biztosítja (vö. Mt 25,1-13). Az evangéliumi lakoma-hasonlatoknál (Mt 22,1-14 párh; Lk 12,35-38; 14,15-24; 22,16-18) sem csak az étkezés és az együttlét örömeire kell gondolnunk, hanem arra is, hogy a vendégek ilyenkor ugyanazt fogyasztják, amit a házigazda. Isten lakomája tehát Isten örömében és szeretetében való részesedést, abból való táplálkozást is jelent. Jézus továbbá örök "életet" ígért, az élet szó pedig a Bibliában nemcsak létezést, hanem bőséget, boldogságot, örömet, tevékenységet és főképpen személyes kapcsolatot jelez. Vegyük hozzá, hogy Szent Pál szerint ugyanaz az örökség lesz osztályrészünk, mint Krisztusnak (Róm 8,17; vö. Mt 5,11-12; 25,21; Mk 10,30; Jn 16,22; 1Kor 2,9; Fil 3,8-11).
     A mennyei jutalom tehát nemcsak látás, hanem egész emberségünket betöltő szeretetkapcsolat és ezzel együtt járó boldogság lesz.
     Mai fogalmazásban tehát azt mondhatjuk, hogy a boldog színről-színre látás nem egyéb, mint a végtelen szeretettel való személyes találkozás és vég nélküli dialogizálás, valamint az ezzel járó, ma még elképzelhetetlen boldogság (vö. 1Kor 2,9).
     Az bizonyos, hogy az emberi szív a szeretetre van alkotva; szeretni és szeretve lenni: ez képezi minden vágyát, minden óhaját. De az is bizonyos, hogy ennek a kis emberi szívnek vágyódását semmi földi szeretet, legyen az bármily nagy és nemes, teljesen ki nem elégítheti; a leggyöngédebb, legforróbb hitvesi, gyermeki és szülői szeretet mellett még mindig vágy, űr marad az ember szívében más, nagyobb, tökéletesebb szeretet után: «Addig nyugtalan a mi szívünk – mondja szent Ágoston – míg benned nem nyugszik, Istenünk». Itt a menny boldogságában, itt szűnik meg a lélek szárnyvergődése, itt megtalálta helyét, itt az a végtelen sóvárgása a szeretet után kielégítést talál. Szereti a legnagyobbat, a legdicsőbbet, a legszentebbet, magát az Istent s Isten viszontszereti őt határtalan, végtelen jóságával; ez a menny legnagyobb boldogsága. (MFI)jesus_christ_wallpapers_with_quotes.jpg

Szólj hozzá!

A katolicizmus 'egyetemessége' nem a modernizáló reformok bevezetésével, hanem épp ellenkezőleg a krisztusi tanításhoz való  visszatéréssel valósulna meg

 

     Az előző két részben felvázolt szekuláris elszakadási mozgalom működtető erőforrása a protestantizmus és a szbdkmvesség, mely liberális szellemiségével igyekszik betörni a Katolikus Egyházba is. Ennek tüneti jelei:

     a vallásszabadság esetenkénti félreértelmezése: a „szabadság”,

     az esetenkénti ökumenikus engedékenység (liturgikus reformok): az „egyenlőség”,

     az esetenkénti "bratyizás" a hierarchiában: a „testvériség”.

Annak következményeként, hogy a liberális gazdasági ideológia nem képes megnyugtató szociális alternatívát kínálni az emberiségnek, sajnos igen nagy veszélyt jelenthet a kommunizmus újbóli előretörése. Évezredek tapasztalata lehetne ugyanis, hogy ahol helye nincs a léleknek, ott óhatatlanul lelketlenség és lelkiismeretlenség van! Az Isten nélküli eszmék térhódítása pedig elborzasztó istentelenséggel jár, és ezt már sok nép megtapasztalhatta! Erre a globális veszélyre figyelmeztetett a Fatimai Szent Szűz 1917-ben, és ehhez kínál emberiség nagyságrendű összefogást a Szűzanya Szívének Szeretetlángjával! Össze kell tehát fognia az egész emberiségnek, nem a fenti hármas jelszóban, hanem a lélek indította szeretetben!veszelyben az egyhaz_1.JPG

Szólj hozzá!

"Kápolna" helyett bazilikák

 3 pápa.JPG    Miután 1891-ben IX. Piusz majd XIII. Leo pápák jóváhagyták a Lourdes-i jelenéseket és 1891-től február 11-én az egyházmegyében már liturgikusan megemlékezhettek a jelenések évfordulójáról. X. Pius pedig az egész egyházra kiterjesztette a liturgikus ünnepet.
lourdes-13.jpg     1908-ban két kis harangtorony lett hozzáépítve és óránként a kedves Lourdes-i himnusz harangjátékával jelzi az idő múlását.  Üvegmozaikja a Szeplőtelen Fogantatás témakörét ábrázolja Szűz Mária történetétől kezdve egészen IX. Piusz Pápa által 1854-ben kihirdetett hittételig és az 1858-as Lourdes-i Jelenésig. IX. Piusz alakja a Kripta bejárata felett találhaó medálon is megjelenik. A felső bazilika alatt található az úgynevezett kripta (nem temetkezési hely), ez volt az első kápolna, melyet a nyilvános istentisztelet számára megnyitottak; Msgr. Laurence püspök mutatta be az első szentmisét 1866. május 19-én Bernadett jelenlétében. Középső folyosóját magába a sziklába vésték bele. Ezen 25 ember (köztük Bernadett édesapja) dolgozott szinte éjjel-nappal felváltva, 3 hónapon át. Ez a kripta, az imádság helye, ahol reggeltől estig imádni lehet az Oltáriszentséget és az egyik mellékoltáron őrzik Bernadett ereklyéjét.
     Azután épült, római-bizánci stílusban a Rózsafüzér Bazilika, melynek 15 mellékoltára a rózsafüzér titkait szemlélteti mozaik képein és 1901-ben szentelték fel. Bejárata előtt hatalmas teret alakítottak ki, a zarándokok befogadására, szabadtéri szentmisék, körmenetek tartására. A fó'kapu fölött csodálatos dombormű ábrázolja, amint a Szűzanya átadja a rózsafüzért Szent Domonkosnak.  
Lourdes-1957-construction-de-la-Basilique-St-Pie-X.jpg     Végül Szent X. Piusz pápa földalatti 12.000m2-es Bazilikája, mely mintegy 30 ezres hívősereg befogadására alkalmas. Egyik tervezője egy magyar építész volt. 1958. március 25-én, a 100 éves jubileumra szentelte fel Roncalli bíboros, aki néhány hónappal később mint XXIII. János lépett a pápai trónra és az Egyház boldogjai között tiszteljük.
lourdes1r.jpg     A Szentélyek utolsó helyszíne az 1988-ban felavatott Szent Bernadette Templom, mely a Massabielle Barlanggal szemben, a Gave de Pau folyó jobb partján található, ahonnét Bernadett utoljára látta a barlang Hölgyét 1858. július 16-án. Ez a modern templom mozdítható válaszfalakkal van ellátva, így akár 500 lelket is befogad.
     Ezekben a templomokban, ahová naponta tömegek érkeznek körmenetben mindenféle nép, nyelv és ország híveiből, most a legkülönfélébb nyelveken mutatják be a szentmiseáldozatot. Valóban igaz, hogy Lourdes ezzel a sok szentmisével, Eucharisztikus körmeneteivel az Oltáriszentség városa lett. Már Szent X. Piusz így nevezte "az Oltáriszentség legdicsőségesebb trónjának az egész földkerekségen."
     XIII. Leó pápa (1878-1903) a vatikáni kertekben Lourdes-i barlangot építtetett.grotta a vatikáni kertben.jpg(Képünkön a vatikáni grotta napjainkban Ferenc pápával. Legalul a híres "avemáriás" gyertyás körmenetek.)
     A Tarbes-i egyházmegye hivatalos neve 1912-től Tarbes és Loudes-i Egyházmegye lett.
     A zarándokok száma 1870-ben 30 ezer, 1930-ban 220 ezer, 1950-ben 1,6 millió, 1958-ban (a centenárium évében) 6 millió.Procession_Manin_1280x1024.jpg
procession_flambeaux_esplanadec_sanctuaires_nd_lourdes_05_1.jpgLourdes, procissão.jpg

Szólj hozzá!

Erzsébet gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 1
 
     Korrajzként előre kell bocsátani, hogy a 60-as évek légköréről és a megfélemlített egyházról teszünk említést. Abban az időben az óvatosság különösen jellemző volt a gyóntatók körében. szogesdrot.jpgNe feledjük, hogy csak 1961-ben (a közlések kezdeti évében) 35 papot és 30 világi apostolt tartóztattak le és ítéltek hosszú börtönbüntetésre! De sokan hunytak el balesetnek, öngyilkosságnak álcázott veretésbe, kínzásba! A börtönökben meggyötörtek halálokát cinikusan „heveny szívelégtelenségnek”, a tüdejükbe csapvizet vezetetteknek „tüdővizenyőt” diagnosztizáltak (már akiről elismerték, hogy egyáltalán náluk volt!). Az ötvenhatos szabadságharcosokat még sorra végezték ki és az általános félelem mételyező füstje, beszűrődött a gyóntatószékek szentségi félhomályába is! Nem beszélve, a titkosszolgálat részéről esetlegesen beszerelt „poloskákról”! Nyilvánvaló, hogy az időtájt egy reveláció, mely azt állította magáról, hogy a szíveken át az egész emberiséget kíván megérinteni, ráadásul Magyar Ügyként (még „asszonybeszédként” is) gyanakvást keltő lehetett, különösen azok körében, akik addigra már jártak az alattomban működő államapparátus „árnyékvilágában”. Senki sem tudhatta ugyanis, hogy ki az aki csak „kikóstolja” hozzáállásukat, véleményüket. Érdekesmód,  pont az akkor regnáló "internacionalisták" rettegtek leginkább egy máriás-lelkiség internacionalizmusától!
Az viszont tény, hogy az efféle rettegés és beijedés nem volt jellemző a Mária Szíve Szeretetlángja továbbadására kiválasztott hatgyermekes családanyára! Erzsébet bátorságára jellemző, hogy annak idején környezetében egyedüliként nem írta alá a Mindszentyt elítélő gyűjtőívet, nem fizetett békekölcsönt (nem is volt miből) és hősiesen kitartott gyermekeinek iskolai hittanbeíratása mellett is! Erzsébet asszony csupán egyetlenegytől félt és egy dologtól rettegett; attól, hogy maga megtévesztett és másokat megtévesztő legyen (vö III/138;190)! Kifejezetten aggasztotta emberi tehetetlensége, hogy egyedül nem képes az égi megbízatását kétségek nélkül teljesíteni! Alig-alig akadt olyan gyóntatóra, aki útbaigazítást adott volna teendőit illetően. Egyszóval, nem támaszkodhatott képzett lelkivezetőre (nem is beszélve arról, hogyha akadt is valaki az ő lehetőségei is roppant szűkösek voltak!). Így kell értelmezni azt, amikor azt olvassuk, hogy Erzsébet asszony sorra felkereste azokat a papi személyeket akikhez az Úr (!) sürgetve irányította. Olyan papi személyeket kellett megkeresnie, akiket addig nem ismert és ők sem hallottak még róla! Erzsébet asszony valamennyi személy esetében azt remélte, hogy ő lesz a lelkivezetője, érthető tehát, ha nyugtalanság töltötte el amikor értetlenséget, halogató óvatoskodást vagy egyenesen gyávaságot tapasztalt. Így alakult ki azon gyóntatók sokasága, akik hozzáállásuk szerint a nyomban elutasítótól, a néhány hétre vállalóig, a tovább küldőtől, egészen az évekig kitartóig terjedt. Erzsébet képtelen helyzetben volt, hiszen valamit sürgetően kellett teljesítenie, miközben maga az Úr figyelmeztette: „Vigyázz! mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el még Isteni kérésem miatt sem!” (IV/ 6) A „lelkivezetők" pedig többnyire csak halogattak és a "drága idő" hasztalan telt!
     Megítélhetjük-e Erzsébet asszonyt, amiért az Ügynek megfelelő lelkivezetőt igyekezett kereseni? St_John_of_the_Cross_300_458-20838_186x186.jpgKeresztes Szent János tanácsa szerint is „nagyon kell ügyelni arra, hogy kinek a kezeire bízza magát; mert amilyen a mester, olyan a tanítvány, és amilyen az atya, olyan a gyermek”. Továbbá: a vezetőnek nemcsak „bölcsnek és okosnak kell lennie, de tapasztalatokkal is rendelkeznie kell. /.../ Mert ha nem tapasztalt igazán a lelki dolgokban, nem fogja tudni vezetni a lelket, sőt meg sem fogja érteni őt.” (Flama de amor viva redactio secunda, stropha 3., declaratio 30: Biblioteca Mística Carmelitana, 13. köt. Burgos, 1931. 171)
     Erzsébet, a felkeresett papoknál meggyónt, feltárta megbízatását, lelke állapotát, majd többnyire gépelt írásként is átadta a Szeretetláng ismertetését az Égiek kérésével. Tekintve, hogy megbízatásával kapcsolatban a gonosz − ha tehette − szüntelenül zaklatta; hogy adja fel, "mert hazugság az egész", Erzsébet asszonyt – a naplója tanúsága szerint is – a kételyek kínja gyötörte, ezt szenvedte folytonosan, és ehhez kellett (kellett volna) egy tapasztalt lelkivezető, aki nem csak a kegyelmek milyenségét, de a lélek vergődését is képes lett volna orvosolni!

     Egy alkalommal Erzsébet súlyos kísértések közt vergődve olyan indítást érzett, hogy menjen vissza minden paphoz akinél addig járt és összetépesse mindazt az ismertetőt  amit előző hetekben átadott, mivel ő egy "megátalkodott hazug"... És legyen tanúságul ez a mai látnokoknak, hogy a Szeretetláng kiválasztottja ezt meg is tette! Hogy mi lett az eredménye? Néhány pap önelégült nevetéssel mondta, hogy "tudta", néhányukat még ez is közömbösen hagyott, ám volt egy atya, aki később elárulta, hogy voltak ugyan fenntartásai, de ez volt az ami ezt eloszlatta! – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és a forrás megemlítésével!) 

Szólj hozzá!

Milyen a mennyország?

     És most, miután nagy vonásokban láttunk az üdvözültek boldogságából egy-egy sugarat, vessünk egy pillantást magára a helyre, ahol az üdvözültek tartózkodnak, a mennyországra. Nehéz erről írni, mert aki látta, az se tudta emberi szavakba foglalni! (Lásd: 1Kor 2,9)
     "A mennyei dolgok messze felülmúlják az emberi értelmet. Ámde, miként lehetnének azok Isten fönséges titkai, ha azt egy teremtmény is fölfoghatná?!" (IK 447)
     Csupán elgondolásaink lehetnek. Abból kiindulva, hogy a 'test és lélek ember' emberi teljességéhez hozzá tartozik a harmonikus "tárgyi" környezet is, mely alkotó- és szépérzékének megfelelő. Ez nyilvánvalóan valamiféle természeti képek valósága lehet, a fák, a virágok, az égbolt ragyogása, esetleg szivárvány (amint többen leírták)!
     Hogy állatok is lesznek-e? Abból kiindulva, hogy valamennyi üdvözült ember úgy fog kinézni, ahogyan Isten az Ő örök terveiben elgondolta (vagyis teljes szépségében), következtetésképp az állatok is úgy fognak kinézni, ahogyan a bűnbeesés előtt a Paradicsomban kinéztek volna!
     Érdekes, amiről egy ötéves kisfiú Todd Burpo elbeszéléséből tudhatunk. Ő ugyanis nem kevesebbet állít, minthogy a mennyországban az angyaloknak van kardja. Elmondása szerint, ez a Sátán ellen szükséges, aki vissza akar térni a mennybe – tekintve –, hogy nincs még a pokolban. (Lásd Todd Burpo és Lynn Vincent, Igazából Mennyország, XXI. század Kiadó, 125. oldal)
Kard az angyaloknál.jpg     Sajátos, de úgy látszik, hogy amíg az Utolsó Ítélet le nem zárja a világ sorsát, addig a mennybe felhallatszik a földi jajjszó, de az átható tiszta szeretet is! Vagyis a mennyország, nem totálisan elszeparált sem az alvilágtól, sem a földi élet "zajától". Néhány példa:
ceu-55.JPGErzsébet asszony Szeretetláng Lelki Naplójában, a rosszra hajló emberi értetlenségre mondja az Úr: "a Mennyország erőszakot szenved." (I/48) Gloria Polo, "Akit villámcsapás ért" c. könyvében írja, hogy minden abortusz esetén "megremegett és megborzongott az Úr, mikor ezt a lelket a kezéből kiszakították. Amikor egy ilyen babát megölnek, az olyan keservesen sír, hogy az egész menny megremeg". (80-81; 83. oldal) Fausztina nővér ugyanakkor a mennyig hatoló szeretet erejéről ír: A szeretet nem ismer félelmet. Áthatol az Isten trónja előtt őrködő angyali karokon. A szeretet semmitől sem fél. Eléri Istent, elmerül Benne, mint egyetlen Kincsében. A keruboknak, akik tüzes karddal őrzik a mennyországot, nincs felette semmilyen hatalmuk. (N. 781) (Itt is említés esett a kardról!)
     A Teremtés könyvében, Ádámot és Évát, lángpallossal űzi ki egy angyal az Édenből!
     A III. Fatimai Titok leírásában is szerepel egy angyal, kezében lángpallossal.
     A Jelenések könyvében is több helyen olvashatunk kardról, kétélű kardról. Mindezek nyilvánvalóan képek és szimbólumok, melyet – mint írva van –, emberi ésszel fel nem fogható! (1Kor 2,9)

Szólj hozzá!

(P. Gérard Mura Fatima – Róma – Moszkva (1999) c. könyvének részletei nyomán)

 

     1517-ben zajlik le Luther téziseinek kitűzése. Ez a döntő kezdet – legalábbis kívülről nézve – a protestantizmus számára. Luther a két megadott küldetésből csupán egyet: Krisztus Isten felé való közvetítését fogadja el, míg az Egyház közvetítését Krisztus felé már nem! Ezért hangzanak el Luther programszerű kijelentései: „Egyedül az írás” (és az Egyház tanítóhivatala nem); „Egyedül a kegyelem” (és a papság és a szentségek által való közvetítés nem); „Egyedül Isten” (és a menny szentjeinek közvetítése nem).

     1717 hozta meg az elszakadás második fokát. Ez a szbdkművesség megalakulásának éve Angliában. A protestantizmusnak az Egyház és tanítóhivatala szembeni visszautasításából logikusan következett az isteni Kinyilatkoztatás alapvető elutasítása is. De mivel a kinyilatkoztatásnak Isten emberré válása a csúcspontja, ez valójában Isten emberré válásának elutasítását jelenti. Ezzel az első megjövendölt lépés valóraválása valósult meg: „Aki titeket elutasít, engem utasít el.”

Ahogy Luther az Egyház közvetítő szerepét elutasította, úgy utasítják el a szbdkművesek Krisztust, és vele minden közvetítést vagy hidat Istenhez. Ezért képviselik ők a deizmust, mely mind az isteni gondviselést, mind a csodák lehetőségét tagadja.

     1917 hozta meg az istenellenesség második logikus lépését, még ha ezt "szociális forradalomnak" álcázták is. Miután 1717 óta Isten mindennemű működését és gondviselő beavatkozását megtagadták (deizmus), ebből következett az utolsó lépés, az antideizmus, a tökéletes ateizmus. A kommunizmus ugyanis lényegét tekintve nem más, mint harcos ateizmus, mely szociális gazdasági rendszerként adatja el magát (holott ebből tartósan semmit sem valósít meg)!

     "Aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött" vagyis "aki engem gyűlöl, az az Atyát is gyűlöli”, melyet Krisztus világosan felvázolt. Ez a második következmény – az Istennel szembeni gyűlölet, mely a késő-szbdkművességben egyérteműen kirajzolódott – ez mutatkozik meg világosan és harciasan a kommunizmusban. Aki nem bírja Krisztust, az nem bírja az Atyát sem.

     A modern kor mindeme tévtanai azonban nem maradnak csupán elvi síkon, hanem minden időben világforradalomra és világuralomra törekszik.tömeggyilkosok 3.JPG

Szólj hozzá!

Az életszentség titka

 

     Egy szerzetes, jóllehet külsőleg semmiben sem különbözött a többiektől, mégis a szentségnek oly fokára jutott, hogy csupán ruhájának érintésével meggyógyította a betegeket. Elöljárója ezen csodálkozva, egy napon megkérdezte tőle, hogyan művel ily csodákat, noha életmódja nem tökéletesebb a többiekénél. A szerzetes azt válaszolta, hogy ő maga is csodálkozik rajta és nem tudja az okát.

– De hát micsoda áhítatgyakorlatot végzel? kérdezte az apát.

     A jó szerzetes erre azt felelte, hogy semmit vagy nagyon keveset tett, csupán arra volt mindig nagy gondja, hogy csak azt akarja, amit Isten akar; s az Úr megadta neki azt a kegyelmet, hogy akaratát mindig teljesen ráhagyja Isten akaratára.

– A szerencse, nem emel föl s a szerencsétlenség nem ver le, mondotta mert mindent Isten kezéből fogadok s arra a célra irányul minden imádságom, hogy az ő akarata tökéletesen teljesüljön bennem.

– És az a kár se bántott kérdezte az elöljáró , melyet a minap okozott az a bizonyos ellenségünk, aki fölgyújtatta birtokunkat, ahol gabonánk és állataink pusztultak s ezáltal kenyerünktől fosztott meg bennünket?

– Nem, atyám! felelte , hanem ellenkezőleg, hálát adtam Istennek, amint hasonló esetekben tenni szoktam, tudván, hogy Isten mindent az ő dicsőségére és a mi nagyobb javunkra tesz vagy enged meg, s épp ezért mindig meg vagyok elégedve mindennel, ami történik.

     Midőn az apát ezt hallotta és látta abban a lélekben a tökéletes megegyezést Isten akaratával, többé nem csodálkozott rajta, hogy oly nagy csodákat tesz.

     Aki így cselekszik, az nemcsak szentté lesz, hanem már a földön szakadatlan békét élvez. "Az Istent szeretőknek minden javukra szolgál." (Róm 8,28)  Forrás 

szerzetes 3.TM-388.jpg

Szólj hozzá!

Erzsébet asszony élete és halála 3

 Erzsebet temetése0008.jpg   Koporsós temetése 1985 április 16-án volt, kérésének megfelelően az Érd-Ófalui temetőben. 5-6 pap volt jelen. A búcsúbeszédet Böcskei József Bertold OCD mondta, mintegy képviselve a kármelitákat, akikre a Szent Szűz ügybeni reményét helyezte. (lásd I/40). Folytatva Ángyi néni visszaemlékezéseivel:

– Erzsébetünk távozásával nemcsak valami 'céltalanság érzet' szakadt ránk, hanem a ház eladásának újra előtérbe került gondja is! A félelmünk az volt, hogy egy esetleges vevő, mire fogja hasznosítani? Talán kocsma vagy diszkó lesz a megszentelt helyen? Buzgón fordultunk segítségért a drága Szűzanyához, hogy tegyen csodát, hiszen megígérte, hogy a házunkat „lefoglalja magának”! Az eladást évekig halogattuk, amíg tehettük, ám 1994-re kifogytunk az „érvekből”. Végtére is, gyermekeinknek teljesen igaza volt. Az ügy azonban ekkor, hirtelen megoldásnak indult, mégpedig a legideálisabb módon! 1994 nyarán hazatelepült Németországból Gábor nevű unokánk. Cukrász és pék szakmája lévén, pékséget és üzletet kívánt nyitni. Házunk, a mögöttes gazdasági épületeivel és a nagy udvarral különösen alkalmas terepet kínált a vállalkozásra. Unokám alaposan felmérte az adottságokat és belátta, ha kifizeti az örökösöket, nekünk meghagyja az öreg ház utcafronti részének nagyját, és mellé épít egy az üzlethelységet - megvalósulnak álmai. A lebontott gazdasági épületek helyén, tehát felépítette a péküzemet, ám csodamód Erzsébet volt szobája (a pékség és a régi ház között) bár lebontásra került, de mintegy égi irányításra szabadon maradt. (Ide épült fel 1997 tavaszára a Szeretetláng kápolna.) 

   1995. március 25-én, Erzsébet asszony hozzánk érkezésének tizedik évfordulóján, ünnepség keretében lett beszentelve a Keszthelyiné Betti szobrászművész adománya, a Szeretetláng szobor, mely a Szent Szüzet és Erzsébetet ábrázolja. Ekkor vettük tervbe, hogy Erzsébet szobájának helyén egy kis kápolnát építünk, melyhez megpróbáljuk Takács Nándor megyéspüspök engedélyét is megszerezni. Ezzel kapcsolatban, szívünkben kissé szorongtunk. Ám a Gondviselés úgy intézte, hogy 1995 Pünkösdjén Törökbálinton járt a püspökatya és a vártnál kedvezőbb volt a hozzáállása. Nemcsak szóbeli beleegyezését adta, hogy Szeretetláng-kápolnának nevezzük, de megadta a misézési engedélyt is, a helyi plébánosra bízva a majdani kápolna felügyeletét. 1997 tavaszára elkészült a Szeretetláng kápolna. A bejárattal szembeni fal mélyedésében van a terrakotta Szeretetláng szobor. Az oltárba Szent Fausztina csontereklyéje lett elhelyezve, feszületnek a Végső Idők Keresztjének másolata, dekorációnak pedig nemzeti zászlónk a Két Szív hímzésével és a Dél-Koreai valamint a Tajvani szeretetláng közösségek egy-egy zászlaja került. Mindezek adományként! A tabernákulum fából készült, az Alfa és Omega jelével. Folyamatos a szentségi jelenlét. Az oltárszekrény fölött az Irgalmas Jézus képe tekint a betérőkre. Így került tehát együvé mind, ami egybe való!

Minden kedden 17-19-ig imádságos engesztelés van a Szeretetláng jegyében. Csütörtökönként egész napos szentségimádás, a hónap utolsó szombatján déli 12-kor szentmisében egyesítjük szívünket Jézuséval. Így teljesült tehát a Szűzanya azon kívánsága, hogy „lefoglalom magamnak ezt a házat”! – fejezte be elbeszélését Ángyi néni, aki 2011 októberében követte Erzsébet asszonyt, az Örök Hazába.

   Folytatva a Szeretetláng kiválasztottjának történetével, talán a lelkivezetője iránti hála késztette Erzsébetet, hogy Ófaluba kérje temettetését, és a hitvesi szeretet földöntúli tanúsága volt, hogy  2000. június 22-i exumálásával megtérjen férje Károly bácsi mellé a Remete-Kertvárosi Szentlélek Plébánia altemplomába. Ez volt az a templom, ahol Erzsébet asszony éjszakába menően oly sokat adorált, és ez volt az a hely ahol csendes magányában, maga Jézus szólaltatta meg az orgonát a „Templom csendes mélyén” gyönyörű dallamával. (ld I/75)

    A Szeretetláng kiválasztottjának érdi kihantolásánál, hárman voltak jelen: Cecília nevű leánya a férjével és e sorok írója, mint a „Szűzanya titkára”, aki az exumálást videóra vette. A korhadt és nedves fadarabok után a maradványokat – melyek mennyiségben igen kevésnek tűntek –, a koporsó-belső eredeti, feltűnően fehér műszálas lepedőjével együtt, két végénél összefogva emelték ki. (Azt beszélték, hogy az a domboldali temetőrész „vízmosásos”!) Erzsébet földi maradványait egy kicsiny „osszárium” koporsóba helyezték, melyre rá lett szögezve egy alumínium táblácska. A Szentlélek templom előtt várta Erzsébetet Dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus, aki akkor már nagyon beteg volt – és mint tudjuk – még azév december 16-án követte Erzsébetet, „lelki anyját”.

A bensőséges beszentelés szertartása után, amint a négyfős társaság feljött a júniusi verőfényre, valamennyiük szeme mögött valami kis szúró fájdalom sajgott. A búcsúzás fájdalmáé; búcsú Erzsébettől, búcsú a tavasztól, az évezredtől, egymástól... Mindenki szótlan volt és a kínos csendet Antalóczi atya törte meg: Egy nagy szentet temettünk! - mondta, és mint aki meghökkent saját kijelentésén, még hozzáfűzte: de ezt már csak a megújult világban fogják felismerni!

– Talán meg se éljük! – fordultunk szinte egyszerre, Lajos atya felé.

– Én a legkevésbé! – vágta rá az atya, miközben az autója felé vette az útját.

Mi, akik hirtelen magunkra maradtunk, csak tébláboltunk, mint akik a helyüket nem lelik. Lassan mi is elindultunk a magunk útján, remélve, hogy egyszer majd útjaink újra összefutnak így együtt és Erzsébettel, a boldog viszontlátás önfeledt örömében... – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és a forrás megemlítésével!) 

Szólj hozzá!

Hosszú fehér ruhákba öltözöttek az üdvözültek?

     Az üdvözült lélek a szentek társaságába jut. János evangélista a Jelenések könyvében így ír: "Mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak..." (Jel 6,11) "Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal..." (Jel 7,9; 7,13) "...akik nem szennyezték be ruháikat, és velem fognak járni fehérben, mert megérdemlik. Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből, és megvallom nevét Atyám és angyalai előtt." (Jel 3,4-5;  4,4)
     Jézus feltámadásának hajnalán és mennybemenetelnél is fehérruhás angyalokról írnak tudósítók. (vö. Mk 16,6; Jn 20,12; Apcsel 1,10; 10,30)
     A jelenések könyve, magyarázatot is ad nekünk a fehér ruha jelentésére: "Megadatott neki, hogy ragyogó és fehér gyolcsba öltözzék; a gyolcs ugyanis a szentek igaz cselekedetei." (Jel 19,8; 19,14)
     Ez a hosszú, hófehér ruha nem más, mint az Isten megszentelő malasztja., mely az üdvözültek dísze, a menyegzői ruha, melyről az Üdvözítő példabeszédében szól, mely nélkül a mennyei vendégségbe nem juthat senki. Ezenkívül mindegyik üdvözült fején korona ragyog, miként Szent Pál mondja: Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét (2Tim 4,8). Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. (Jel 2,10) (vö. MFI)
     A földi divathóbort követői a "hosszú fehér viseletben", ne lássanak valamiféle "falanszteri egyenruhát", hiszen épp oly szimbolikus képről van szó, mint a "dicsőség koronája" esetében! Az üdvözültek – földi koruktól függetlenül – valamennyien 18-20 évesnek látszanak, ráadásul abban a testi-lelki szépségben, ahogyan Isten örök terveiben megszülettek. Mindazáltal mindenki felismerhető, már akit ismertünk a földi élet során!
     A test tekintetében: külön öröm a test visszanyerése; hisz ezután immár semmi sem hiányzik a természet szerinti állapot teljességéhez; és külön örömünk van föltámadt testünk dicsőségén.' ceu-51.JPG

Szólj hozzá!

(P. Gérard Mura Fatima – Róma – Moszkva (1999) c. könyvének részletei nyomán)

 

     A Katolikus Egyház igazságaival szemben folytatott erők harcai fél évezred óta mind súlyosabb és veszedelmesebb tévtanokhoz, illetve forradalmakhoz vezettek. Érdekes látni, hogy az újkor legalapvetőbb történései három évszámmal jellemezhetőek. Ezek az 1517-es (protestantizmus), az 1717-es (szbdkmvesség) és az 1917-es év (kommunizmus). Ebben a három dátumban Európában és az egész világon az Isten igazságától való elszakadás szisztematikus terve fejeződik ki.

     Krisztus így szólt az apostolokhoz: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21) Ebben a szóban 'Krisztus', három szint egyesül: az Atya, Krisztus és az Apostolok (azaz az Egyház). Az Atya Krisztust küldi. Krisztus az apostolokat küldi: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” (Lk 10,16) miként ezt még számtalan más helyen elismételte.

     Az igazságtól való világi elszakadás pontosan ebben a három lépésben zajlott le: elszakadás a katolikus Egyháztól (1517), elszakadás Krisztustól (1717) és végül elszakadás Istentől (1917). Ez logikus és bizonyos értelemben elkerülhetetlen folyamat. Aki Krisztus küldötteit, az apostolok utódait (vagyis az Egyházat) elutasítja, konzekvensen Krisztust is elutasítja. És aki Krisztust elutasítja, az logikus módon az Atyaistent is elutasítja. Az elmúlt fél évezred története ezt igazolja. (foyt. köv.!)TUZBE 2.JPG

Szólj hozzá!

A Szűzanya által kért "kápolna" felépül 1
Santa Bernadette interrogada pelo tribunal eclesiastico.jpg
     1862. január 18-án jelent meg Laurence püspök pásztorlevelek, mely a Lourdes-i események elismerésének hivatalos dokumentuma. Ez 1858. július 28 és 1862. január 12 között folytatott komoly vizsgálat, tanúkihallgatások gyümölcse. Tarbes püspökének kívánsága volt, hogy ez az irat feleljen meg minden kifogásnak a lourdes-i eseményekkel, nevezetesen az első gyógyulás okkal kapcsolatban. Ekkor engedélyezték püspöki szinten, hogy zarándoklatok vezethetők Lourdes-be.
processn.jpg     1864-ben kiépítették a jelenések grottáját, április 4-én tartották a massabielle-i barlangnál az első hivatalos körmenetet és ez alkalommal avatták fel a barlang jelenési szobrát is. A Szűzanyát ábrázoló szobrot Fabisch lyoni szobrász készítette el, Bernadett útmutatásai alapján egy tömb carrarai fehér márványból faragta.  
     A Szent Szűz kérése: kápolna és körmenetek "A te kápolnád fel fog épülni – mondta egykor Lourdes plébánosa Bernadettnek – és az jó nagy lesz!" Maga sem hitte akkor, hogy mennyire igazat mondott.
Szűz Mária akaratának megfelelően idővel három templom is létesült e helyen:
     1871-ben, a Szeplőtelen Fogantatás Bazilikája, a barlang fölötti sziklán, gótikus stílusban, melynek üvegablakai a jelenéseket, Bernadett életét ábrázolják. Impozáns tornya 70 méter magasan emelkedik a Gave folyó fölé. (folyt)3b50789r.jpg

Szólj hozzá!

Erzsébet asszony élete és halála 2 (1985)
 
      Ángyi néni személyes feljegyzései nyomán, Erzsébet asszony utolsó napjai így zajlottak:  Február 2-a Gyertyaszentelő Boldogasszony – a Szeretetláng ünnepe –, elsőszombat volt.
Február 4-én hétfőn reggel fél 10-re érkeztünk Hidegkútra (János atya, a férjem és én) azért, hogy elhozzuk Törökbálintra hozzánk. Sajnos már nem találtuk otthon. Egyedül Bori fogadott és elmondta, hogy este kocsiba rakták és Erzsébet fia elvitte magához. Mint megtudtuk, nem ápolásra, hanem a hagyatéki dolgok ügyvéd előtti rendezése végett. Az atya, Mártával elment a fiáékhoz, ahol csodálkozva látták azt a parányi kis helységet, ahová Erzsébetet elhelyezték. A szellőző ablak a lépcsőházra nyílt.. A férjem, a gondozók tagjai és én megbeszéltük a családdal, hogy házunkba fogadnánk Erzsébetet, hiszen munkába járás mellett nem tudnak kellően ügyelni rá. A kórházakban viszont nincs állapotának megfelelő ellátása, mert legtöbb amit tesznek, hogy teljesen lenyugtatózzák, miként a János kórházban is tették! Arra kértük Erzsébet fiát, hogy szándékunkhoz kérje meg testvéreinek hozzájárulását.
    Március 13. Szerda. Este 7 órára mentem a válaszért. Csak a fia volt otthon, felesége még nem ért haza a kórházi látogatásból. Elmondta, hogy érdemben nem tudott a testvérekkel beszélni, de a nevükben hozzájárul, hogy édesanyjukat egy ideig mi ápoljuk. Erzsébettel a kórházban nem tudtuk a döntést megbeszélni, mert hirtelen tüdőgyulladás lépett fel nála. Teljesen eszméletlen állapotban volt napokig és emiatt nem adhatták ki. Március 18-án szerdán látogatáskor már jobban volt, de rendkívül gyönge. Arról beszélt, hogy ő már nem is ezen a földön járt és az életben semmi mást nem érdemes tenni, csakis a jót... Állapota, hála Istennek annyira javult, hogy felcsillant a reménye annak, hogy hazavihetjük hozzánk az előkészített betegszobába. Alig tudtam elhinni puszta lehetőségét is, hogy a Szűzanya Szeretetlángjának kiválasztottját otthonunkban ápolhatjuk. Sajnos azonban értesültem, hogy fia mégis magához kívánja venni. Úgy éreztem, hogy Isten nem tart engem méltónak.
    Március 24-én a lányoméknál voltam és ott szándékoztam aludni. Délután, meglepetésemre Jancsi fiunk jött értem kocsival, újságolva, hogy az atya hírt kapott; Erzsébetet a fia haza vitte magához, de arról is, hogy hozzájárulna, ha elvinnénk tőle egy időre. Az atya és Márta, azonnal lmentek a Erzsébet asszonyért. A kicsiny szobában épp a földön találták, mert leesett. Hamarosan mi is odaértünk. Összeszedtük a holmiját és Ő boldog volt, hogy végre hozzánk költözhet. Én is boldog voltam! Előzőleg Jancsi fiunk már befűtött otthon az előkészített szobába, melyben már hetek óta meg volt ágyazva neki! Amint megérkeztünk, Erzsébet elmesélte, hogy a Szűzanya még a kórházban így szólt hozzá: „Ahová te mész, oda megyek Én is, és azt a házat lefoglalom magamnak.” Minket, férjemmel öröm és döbbent értetlenség töltött el, mivel a ház tulajdona hét gyermekünk közt oszlott meg. Állandó késztetésnek voltunk ugyanis kitéve a 110 éves ház eladására. Érthető is volt, hiszen valamennyiüknek pénzre volt szüksége. Nekünk egy kényelmes panellakást szándékoztak venni.
    Erzsébetet nemcsak a lakónyilvántartásba jelentettük be, de a gyógyszerezés miatt a körzetorvosnál is, aki továbbiakban 2-3 naponként meglátogatta.
    1985. március 25-én reggel nyolc órakor János atya szentmisét mutatott be a betegszobájában, (miként ezt minden nap megtette a továbbiakban!) Erzsébet láthatóan jól érezte magát nálunk az első éjszaka után. Magnót kért, mert így akarta rögzíteni - szavai szerint a Szűzanya azon kívánságát -, hogy Érd-Ófaluban legyen eltemetve.
    Betegünk bár gyakran nagyon szenvedett, ezt esetenként csak utólag tudtuk meg tőle. Morfiumot nem kapott, nem is kért. Csak normál fájdalomcsillapítókkal élt olykor, ha valami valóban indokolta, pl. látogatót várt. Azt a négy hetet, melyben Erzsébet nálunk volt, életünk legnagyobb kegyelmi élményeként tartjuk számon. Csöndesen imádkozó, nyugodt beteg volt, aki nem 'ostromolt' bennünket „nyűgös” kívánságokkal, sőt humorával és mosolyával szinte simogatott. Szinte éreztük, a kegyelemi kiáradást betegágya mellet. Megtiszteltetés volt ápolni őt, melyhez csodálatos erőt kaptunk, mintha Jézust ápoltuk volna. Elmesélte az Úr Jézus egy régebbi, de többször megismételt kijelentését: „Egyedül, mindenkitől elhagyatottan fogsz meghalni. De ne félj! Anyám és Én melletted leszünk!” Gyakran hívogatta a Tibort, de mi nem tudtuk értesíteni. Nyugodt lélekkel készült a halálra és az volt a kívánsága, hogy a kármelita barna ruhájában temessék majd el. A ruha azonban nem volt vele, mivel a fiáéknál maradt. Megtelefonáltuk neki, hogyha jön, hozza el! Így Erzsébet szüntelenül várta a fiát. Nem jött még április 4-én sem pedig akkor az állami ünnep miatt szabadnap volt. Elhatároztuk tehát, hogy inkább varrunk egyet. Április 10-én Erzsébetnek felment a láza és az orvost ki kellett hívni, aki injekciót adott neki. Április 11-én beutaztam Pestre barna anyagot vásárolni. 
Távollétemben a férjem és Kissné Erika ügyeltek Erzsébetre, aki dél felé elszunyókált. Férjemék úgy döntöttek, hogy ezen idő alatt megebédelnek. Mikor félegy tájban beléptek a szobájába, már holtan találták, kezében rózsafüzérrel. Arcáról valami nyugodt mosolyt véltek kiolvasni. Én csak késő délután értem haza a városból, de addigra már elvitték. Egy fekete szoknyát, mellényt és fehér blúzt adtam a sajátomból, melyben el lett temetve – mesélte el és írta le mindezt Hámori Alfonzné Ángyika.

     Erzsébet asszony saját halálával kapcsolatos próféciája  – melyet e sorok írójának többször említett – beteljesült, miszerint teljesen egyedül fog meghalni! Az egyedüllétet elsősorban gyermekei, unokái és közvetlen munkatársai (titkára) hiányára kell érteni. Végül is abban a bensőséges istenes nyugalomban szenderült el, melyre végül is egész életében annyira vágyott. Az Üdvözítő és Szent Anyja bizonyára kézen fogták, s ettől volt oly 'földöntúli' az arca. – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és a forrás megemlítésével!) 

Szólj hozzá!

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért! 010_ Meszlenyi Zoltan_1.JPG                                                      A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos
nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki
viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)


     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
    
1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
    
2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
    
3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Szólj hozzá!

Az üdvözültek bánkódnak-e, szeretteik esetleges kárhozata miatt?

     Külön nagy öröm forrása az üdvözültek számára az Üdvözítő, Szűz Mária, a szentek és a többi üdvözültek és hozzátartozóik társasága, akiknek közösségében az embernek mint társas lénynek nemesebb igényei teljes kielégülést nyernek.
1) Hozzá tartozóik iránti szeretetükben is megtisztulnak és meggyarapodnak. Viszont, sokszor szellőztetett kérdés: ha az üdvözültek tudnak elkárhozott hozzátartozóikról is, ez nem szerez-e nekik bánatot?
A felelet önként kínálkozik:
     Az üdvözültek teljesen Isten szempontjai szerint ítélnek és néznek mindent; akaratuk annyira azonosul Istenével, az ítéletük annyira meghódol az isteni ítéletnek, hogy a felebaráti és rokoni szeretet dolgában is úgy gondolkodnak mint az ő szent bölcsessége; nem gyűlölettel és nem bánkódással, hanem Isten szentségének, igazságának és irgalmának szeretetével és határozottságával gondolnak a kárhozat fiaira is. Nagy örömük van a teremtett mindenség természeti és természetfölötti szépségein és azon, hogy a könny és kín száműzve van az ő örök hazájukból.
Nem beszélve arról – melyet "A pokol létezése" c. sorozatomban is kifejtettem:
1) Véletlenül nem lehet elkárhozni!
2) Aki tudva és akarva elutasította magától Istent és az isteni Irgalmat és ezt még földi életében meg nem bánta, annak bizony nem lehet benne része!
3) Isten ítélőszéke előtt tisztánlátás van, nincs már bűnbánat (ami a földi élet kiváltsága) és sajnos egykönnyen az maradhat mindenkinek az álláspontja, amit egész életén át szajkózott!
4) A lélek lényegében önmagát ítéli el és végtére is a kárhozattal a saját "kívánsága" teljesül!lastjudgment_5x10.jpg

Szólj hozzá!

Bernadette halála
Nevers-i noverek kozt 0f.jpg
    A kezdetben irigykedő konventet, Bernadette megnyerte egyszerűségével és szeretetével. Végül, mint Marie-Bernardot aggódó szeretettel vették körül nővértársai. 1878. december 11-től 1879. április 16-án bekövetkező haláláig ágyban feküdt. Teljes erejéből törekedett a tökéletes szeretetre. Szentségének egyik dimenziója az volt, hogy élete végéig hittel és bátorsággal viselte a saját betegségét, miközben a csodás gyógyulások száma megsokszorozódott a Lourdes-i jelenéseket követően.
_Bernadette0h02.jpg     Bernadett 33 évesen halt meg. Utolsó szavai ezek voltak: „Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért”. Halála és temetése kapcsán nem végeztek sem bebalzsamozást, sem mumifikálást.
     Bernadette több mint 30 évig nyugodott a neversi kolostor temetőjében. Amikor 1909-ben boldoggá avatásának előkészületeit végezték, az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében kinyitották a sírt. Az eléjük táruló látványtól _incorruptibilite-physique_1739157-L.jpga jelenlévőknek a lélegzete is elállt. Bernadette úgy feküdt párnáin, mintha mi sem történt volna. „Az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idő nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna” – számolt be erről egy szemtanú. Bernadett mellkeresztjét 46 év alatt a rozsda megemésztette, de holttestét épségben találták. Az Egyház ezt a fajta jelenséget nem tekinti csodának, mégha lelkünk mélyén mindegyikünk annak jelét látja is benne. Hiszen a Boldogságos Szent Szüzet többször is látó és a tőle kapott küldetést maradéktalanul teljesítő Bernadett holtteste épségben maradt.
St.Bernadette Sm.jpg     A megváltás Szentévében 1933. december 8-án, XI. Piusz pápa szentté avatta, hogy Isten gyermekei elé, mint evangéliumi példaképet állítsa.

Először 1890-ben a Tarbes-i egyházmegyében kezdték ünnepelni, melyhez Lourdes is tartozik. 1908-ban, a jelenés 50. évfordulójára, Szent X. Piusz pápa (1903-14) az egész Egyházra kiterjesztette.
 +Bernadette_1.jpg    1937-ben egy orvosi bizottság megvizsgálta Bernadett Soubirous testét és a májából szövetmintát vettek. Az eredmény megdöbbentette a tudományos világot (már aki értesült róla!), hiszen Bernadette mája teljesen friss volt, holott ez a szerv, amely az elsők közt bomlik el! A Lourdes-i látnok épségben maradt teste, a Nevers-i kolostor kápolnájában nyugszik, máig is látható.
      A Lourdes-i események is azt példázzák, hogy a Szent Szűz örök boldogságunk érdekében szinte kézzelfogható közelségbe hozza a természetfölötti valóságot. A Boldogasszony a Csodás Érem átadása és La Salette után Lourdes-ban bűnbánatra és zarándoklatra hívja az egész világot, hogy megerősödjenek, s üzenete ily módon eljusson a föld végső határáig.
     Az Egyház 1993-tól az első Lourdes-i jelenés napján, február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját.
A Lourdes-i forrás vize ma is buzog és gyógyít. A víz összetételét már sokszor megvizsgálták. Az eredmény mindig ugyanaz: normális ivóvíz. Az elmúlt 150 év alatt Lourdes-ban 6-8 ezer ember gyógyult meg. Jellemző az egyházi vizsgálat szigorúságára, hogy e gyógyulások közül alig 65-öt ismert el csodálatosnak. Lourdes-ot évente 3-5 millió zarándok és sok százezer beteg keresi fel, akiknek ellátásáról ingyen gondoskodnak. A betegekről, a gyógyulásokról a Lourdes-ban működő Nemzetközi Orvosi Iroda készít feljegyzéseket. A Lourdes-i gyógyulások sora világos jele és igazolása Bernadett hitelének. (A mai látnokok intelmére: A valódi üzenetek ismert, igaz látnokát Isten hitelesíti az Egyház és az emberek előtt!)1309_1809_lourdes_kirche.jpg

Szólj hozzá!