HTML

A Hajnal Szép Sugara

Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót, dicsértessék a Jézus Krisztus! Begyik Tibor vagyok, családapa, nyugdíjas kegytárgy-restaurátor. Blogommal - "A Hajnal Szép Sugarával" -, a jóhiszemű istenkeresésre, a katolicizmus egyedülálló eredetiségére, az Egyház, a Pápa iránti hűségre és az ezzel szorosan egybefonódó Mária-tiszteletre szeretnék rávilágítani. Fontos megjegyeznem, hogy a Szentíráson, az Egyház és a szentek tanításán túl, számomra a Mária-jelenések és általánosságban az "üzenetek" körében elsősorban az egyházilag kivizsgált, tehát befejeződött magánkinyilatkoztatások a követendők és a mérvadóak. A főcímben megjelenő "Hajnal Szép Sugara" kifejezéssel a Szent Szűz nevezte meg magát a Szeretetláng üzenetében (Lelki Napló II/100; Szent István Társ. 2010. Nihil obstat, Imprimatur: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Nr. 494-4/2009). Blogom indíttatása, nem csupán a saját, vagy a meggyőződésemet tükröző írások közzététele, hanem a figyelem felkeltése más, hitelesnek tartható forrásra és "linkre"! Ezzel mintegy az evangelizáció "újabbkori" lehetőségével élek, vagyis használom az internet adta lehetőségeket! Abban a meggyőződésemben teszem ezt, hogy ezzel részt vállalok az általános apostoli munkában (ld. 1Pét 2,9), a lélekmentésben, melynek felelősségét a Szent Keresztségben ruházta mindannyiunkra a Szentlélek. Részemről ez 'misszió', az evangéliumi felhívás teljesítése: ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2) Felelősek vagyunk ugyanis egymásért! ----------------------------- LINK AJÁNLÓ: ------------------- http://www.tiszta-lap.hu/ ------------ http://hu.wikipedia.org/wiki/Portál:Szűz_Mária ------------------ http://nicolausclarus.blogspot.hu - http://www.depositum.hu/ http://szentmagyarorszagert.blogspot.hu/ http://amdg.betiltva.com/ - (körültekintéssel!) http://www.elhallgatott.lapok.hu/ - www.ppek.hu -------------------------------- http://www.magyarkurir.hu/ http://www.oecumene.radiovaticana.org/ung/index.asp ------------------------- http://www.plebania.net/ http://uj.katolikus.hu/ http://www.liturgia.hu/ http://capitulumlaicorum.blogspot.com/ http://katolikusradio.hu http://www.keesz.hu http://www.adorans.hu/node/2048 http://magzat.5mp.eu/web.php?a=magzat http://www.pazmaneum.com http://www.szentkoronalovagrend.hu http://engesztelozarandoklat.blogter.hu/ http://tiszta-szivvel.blogspot.hu/ ----- http://terez-imacsoport.blogspot.hu/ - http://szentsegimadas.hu/ ---- http://laudeturkincsek.blogspot.hu/ http://www.szeretetlang.hu -------------- http://hortuscarmeli.blogspot.hu/ ------- http://dominiummarianum.webs.com/ -- http://www.capitulumlaicorum.blogspot.hu/ http://christianae.wordpress.com/ ------ http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/ http://katolikusvalasz.blogspot.hu/ - www.verbita.hu ----------------------- http://sztkereszt.blogspot.hu/ --------- www.inditlak.com ---------------------- http://www.karizmatikus.hu -------- http://www.peterpater.com/content/hu/ http://vanegypercem.com/ OLVASÓM FIGYELMÉBE AJÁNLOM! A felületen 200 poszt görgethető vissza. A kétszázadik alján látható "Következő oldal" nyitja meg az újabb 200 posztot (bár ez esetben a jobboldali felsorolás nem változik)!

Korábbi bejegyzések

Korábbi bejegyzések

Friss topikok

Bármerre jársz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!hielo-1280-x-960.jpg

Szólj hozzá!

toth.pngTóth Tihamér püspök (1889-1939) 75 évvel ezelőtt, máig aktuális kérdésekre válaszolt szentbeszédeiben,
melyet "összegyűjtött munkái" címmel a Szent István Társulat adott ki 1940-ben. Jelen szöveganyag
"A tízparancsolat I." című XIV. köteben jelent meg. E poszt ennek alapján készült, kissé rövidítve.
A zárójeles beszúrások a szerkesztőtől! Forrás 

     Kedves Testvéreim! – írja Tóth Tihamér püspök. A mai ember elbizakodottságában megpróbálta darabokra törni azt a két kőtáblát, amelyre az Isten törvényei írva vannak. Eh! nincs nekem szükségem ezekre az ósdi törvényekre!...
De íme, ma egyre világosabban ébredünk annak tudatára, hogy az összetört kődarabok nemcsak kezünket sebezték véresre, hanem megingatták az emberies élet legszilárdabb alapjait is. Minél gyöngébb a tízparancsolat befolyása a modern életre, annál több emberi törvényre és rendőrre van szükségünk; de ez is eredménytelén fog maradni, és világossá válik az igazság, hogy egy Kis Katekizmus a földi élet biztonsága szempontjából többet ér egy szakasz rendőrnél.
america.JPG     Valaki nemrégiben kiszámította (az «America» folyóirat 1927 február 26-i szám, 457. lap), hogy az Egyesült Államokban... tudjátok, hány törvény van? Tízmillió! Tízmillió törvény! Nincs ember a világon, aki ezt egyszer életében csak végig is tudta olvasni, még talán a címüket sem; de nincs olyan ország sem a világon, ahol oly döbbenetes bűntettek, gyilkosságok, rablások volnának napirenden, mint éppen az Egyesült Államokban, ahol évenként 15.000 gyilkosság történik és évenként
négybillió dollárnyi vagyont lopnak el («America» 1927 augusztus 20., 447. lap).1927-11-27helena.jpg
     Íme, Testvéreim, a világos ellentét: tízmillió törvény, tízmillió emberi parancs és szörnyű gonosztettek; – vagy: tíz rövidke mondat, az Isten tíz parancsolata, és boldog, emberies élet! (...)
A külföldi lapok nemrégiben közölték azt a szenzációs hírt, hogy a svájci kínai követ, Lu, katolikussá lett, Bern-ben leköszönt állásáról, összecsomagolta nagy csomó magas kitünteté-sét, ajándékba elküldte a pápának, ő maga pedig belépett novícius-nak a lophem-i bencé-sek (Belgium) közé. (La Croix, 1927 augusztus 18.). Ki tudja, mennyi küzdelmen, lelki vívódáson ment át a kínai követ, míg a pogányság tévelygéséből eljutott a bencés kolostor csendes boldogságába!
De végre eljutott...
     Úr Isten! Mi is küzdünk, vívódunk, járjuk a meghasonlott modern élet útjait! Segíts meg, kérünk, hogy parancsaid megtartása által nemcsak a túlvilági örök életnek, hanem a mainál nyugodtabb, egyensúlyozottabb, emberiesebb földi életnek is lehessünk részeseivé. Ámen.

Szólj hozzá!

001_piexiibenissant.jpg     A múlt század közepén, XII. Piusz pápa látva a világ és a Világegyház veszélyezte-tett helyzetét, újból az Isten-anyához fordult a Munifi-centissimus Deus kezdetű enciklikájának kihirdetésé-vel, 1950. november 1-én. "A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével fölvéte-tett a mennyei dicsőségbe." Mária, aki Jézus Krisztus-nak, Szent Fiának Sátán fölötti végleges diadalában, halottaiból való feltámadása és mennybemenetele után – dicsőségében osztozott, nem szenvedhetett a Sátán művétől, a bűn minden emberen érvényesülő hatásától a haláltól.

     Mária Natália nővér magánkinyilatkoztatásai nyomán, Jézus a pápának szóló kérésének eleget téve a XII. Piusz 1954 november elsején kibocsátott Ad Coeli Reginam k. enciklikájában elrendelte, hogy Máriát a Világ Királynőjének nevezzük és ünnepét minden évben május 31-re rendelte (melyet később az Egyház augusztus 22-re módosított).
     XII. Piusz pápa szavai: „Hosszú és komoly megfontolás után meggyőződésünk, hogy az Anyaszentegyháznak nagy hasznára fog válni, ha ez a szilárdan megalapozott igazság még világosabban ragyog mindannyiunk előtt, akár egy magasba tartott fényes lámpás, ezért Apostoli Hatalmunknál fogva elrendeljük és megalapítjuk a Világ Királynőjének ünnepét, amelyet ezentúl minden évben május 31-én az egész világon meg kell ünnepelni a Katolikus Egyházban. Ezzel egyidejűleg elrendeljük, hogy ugyanazon a napon újíttassék meg az emberiség boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének történő felajánlása, abban a reményben, hogy ez egy új korszakot hoz el nekünk, a keresztény béke örömével és az Istentisztelet győzelmével.” (XII. Pius: Ad caeli Reginam enciklika, 1954)
     És tegyük hozzá, ha mi gyermeki bizalommal fordulunk Máriához, aki megfékezi a sátán parttalan működését és közbenjáró hatalmával elérheti Szent Fiánál az isteni Irgalmasság mihamarabbi kiáradását! Hihető és bízunk benne, hogy Isten üdvözítő tervében a Mária-misztérium nem csak, hogy véget nem ért a Szent Szűz názáreti életével, de igazában korunkban írja meg a világtörténelem végső, diadalmas fejezetét!harmas_koronas_szuzanya_2__1.JPG

Szólj hozzá!

Az Eucharisztia a communió forrása  IV.

Részlet a Mane nobiscum Domine, II. János Pál pápa apostoli levele a püspököknek, a papságnak és a híveknek az Eucharisztia évére. Fordította: Dr. Diós István

A szolidaritás útja

     Az Eucharisztia nem csupán a kommunió kifejezése az Egyház életében, hanem a szolidaritás programja is az egész emberiség számára. Az Egyház az eucharisztikus ünneplésben állandóan megújítja annak tudatát, hogy nem csupán az Istennel való bensőséges egységnek, hanem az egész emberi nem egységének is „jele és eszköze”. Minden szentmise, akkor is, ha rejtekben vagy a föld egy eldugott sarkában mutatják is be, mindig az egyetemesség jegyét hordozza magán. A keresztény ember aki részt vesz a szentmisén, megérti belőle, hogy a közösség, a béke s a szolidaritás előmozdítójává kell válnia az élet minden körülményei közepette. Meggyötört világunk, mely az új évezredet terrorizmussal és a háború tragédiájával kezdte, a keresztényeket minden korábbinál jobban arra szólítja fel, hogy az Eucharisztiát úgy éljék át, mint a béke nagy iskoláját, melyben a társadalmi, kulturális és politikai életben a felelősség különböző szintjein a dialógusért és a közösségért fáradozó férfiak és nők nevelődnek. (27)

A legkisebbek szolgálata

     Van még valami, amire szeretném fölhívni a figyelmet, mert jelentős mértékben ezen fordul meg a közösségi szentmisén való részvétel hitelessége: az Eucharisztiából merített késztetés egy méltányosabb és testvéribb társadalom fölépítésében való aktív részvételre. Az Eucharisztiában ugyanis a mi Istenünk a szeretet szélsőséges formáját mutatta meg, lerombolva az uralkodás minden változatát – melyek nagyon gyakran érvényesülnek az emberi kapcsolatokban – és radikálisan állítva a szolgálat követelményét:  „Aki első akar lenni, legyen az utolsó és mindenki rabszolgája”  (Mk 9,35)Nem véletlen, hogy Szent János evangéliumából hiányzik az Eucharisztia alapításának elbeszélése, de benne van a „lábmosás” (vö. Jn 13,1–20): amikor Jézus lehajol, hogy megmossa a tanítványai lábát, utolérhetetlen módon mutatja meg az Eucharisztia jelentését. Szent Pál is nagy erővel hangsúlyozza, hogy nem szabad Eucharisztiát ünnepelni szeretet nélkül, ami a legszegényebbekkel való osztozkodásban mutatkozik meg (vö. 1Kor 11,17–22.27–34). (28)486349_557468040941931_2082448235_n.jpg

Szólj hozzá!

06.
február

FELHÍVÁS!

tibor.  |  Szólj hozzá!

szeretetlang_est.JPGIDŐPONTOK: Minden hónap 3. keddjén 17-19 óráig

A februári imaest "vezérfonala":
Könyörgés a családanyákért, a leendő édesanyákért és a nagymamákért

„A családok, ó, a magyar családok szétszórva,
mintha lelkük nem volna halhatatlan, úgy élnek!
Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket,
össze akarom tartani a szétszórt családokat. Segítsetek nekem!”
(A Szűzanya szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban)

     A Szeretetláng Lelki Naplóban az Úr Jézus azt kéri, hogy a keddi nap a családokért felajánlott nap legyen számunkra. Kápolnánkban ezért minden hónap harmadik keddjén imaestet szervezünk a családokért: Szentségimádással, Szentmisével és közbenjáró imával szeretnénk könyörögni az Úrhoz saját családunkért, a magyar családok egységéért, s a problémákkal küszködő vagy már válófélben lévő házaspárokért, hogy gondjaikat, bajaikat letegyék az Oltáriszentségben valóságosan is jelen lévő Úr Jézus elé, s Ővele próbálják azokat megoldani, házasságukat megújítani! Öröm számunkra, hogy imaestjeinket minden alkalommal egy-egy püspök atya vezeti, s a jelenlévő házaspárokért külön, személyesen is imádkoznak!
     Hisszük, hogy az Egyház egyetlen útja és válasza a Jézushoz fordulás lehet a családi élettel kapcsolatos kihívásokra korunkban. Hisszük, hogy aki hűséges Krisztushoz, az hűséges lesz a házastársához is! Hisszük, hogy aki egységben van Krisztussal, a szentségi házasság által egységben lesz a házastársával is! Hisszük, hogy kitartó könyörgésünk és a kilátástalansággal küszködő, de az Úr elé térdelő házaspárok imája sok családot menthet meg a széthullástól! Hisszük, hogy a Szent Szűz közbenjárása különleges módon segíthet a bajokkal, nehézségekkel szembesülő családokon, mert ő maga is családban élt, s így ismeri és érti a családjainkra leselkedő veszélyeket!

Gyertek el minél többen, s hozzatok magatokkal
– gondokkal, bajokkal küzdő házaspárokat –,
hogy együtt könyörögjünk értük püspökeinkkel az Úrhoz!

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!--10000.jpg

Szólj hozzá!

toth.pngTóth Tihamér püspök (1889-1939) 75 évvel ezelőtt, máig aktuális kérdésekre válaszolt szentbeszédeiben,
melyet "összegyűjtött munkái" címmel a Szent István Társulat adott ki 1940-ben. Jelen szöveganyag
"A tízparancsolat I." című XIV. kötetben jelent meg. E poszt ennek alapján készült, kissé rövidítve.
A zárójeles beszúrások a szerkesztőtől! Forrás 

     Testvéreim! Eresszük meg kissé képzelőtehetségünket: Ma éjjel az emberek elhatározzák, hogy holnaptól kezdve egész pontosan betartják a tízparancsolatot. Vajon mi lenne akkor? Hajnalodik... itt is, ott is kelnek már az emberek a nyugodt éjszakai pihenésből, s csodálatos: ma nem a reggeli kávéért kiáltanak először, hanem valamennyien térdre hullnak ágyuk előtt, és rövid, meleg, felüdítő imában köszöntik az Úristent. Mindenki elvégzi imáját, – hiszen ma érvényben van a tízparancsolat!
drinking-coffee-in-cafa-with-smile-on-their-face.jpg     Jön a reggeli kávé s hozzák vele a friss reggeli lapokat. De milyen furcsa! A kávé még soha ilyen ízletes nem volt; az újság lapjain meg üres foltok ásítanak, főleg ott, ahol máskor a pletykák és családi botrányok szoktak terpeszkedni. Hja, érvényben van a tízparancsolat! Csalni nem szabad s azért olyan finom, felhígítatlan a tej; és hazudni nem szabad, azért olyan üresek az újságok...
Vége a reggelizésnek. Mindenki siet a munkájára. Megy a tömérdek diák az iskolába, s mind csodálatosan jókedvű, mert nem azon jár az esze, mit fog hazudni a tanárjának, miért nem tudja a leckét – hiszen ma hazudni nem szabad –, hanem a leckét ismétli fejében, a jól megtanult leckét, hiszen ma kötelességét mindenki teljesíti!
Mennek a családapák a hivatalba. Érdekes! Ma már nyolc órakor mindenki a helyén van s a felek ügyes-bajos dolgát oly szeretettel intézik el... Ugyan mi ütött ezekbe az emberekbe!?
Mennek a munkások a gyárba; mind frissen, megelégedetten nyúl a gép, a szerszám után. Nem is merne ma köztük bárki is lazítani... Nem szidják a gyárost, a gazdagokat, az urakat... Hja, érvényben van a tízparancsolat (tisztességes fizetést kapnak)!
És elindul a gazdasszony a csarnokba bevásárolni Micsoda kényelem, micsoda biztonság! Vesz egy liter tejfölt és meg sem kóstolja; úgyis biztos, hogy ma nincs benne gipsz. Vesz paprikát és nincs benne vörös téglapor. Vesz mézet és nincs benne szirup. Vesz virslit és nincs benne (szója)-liszt. Vesz vajat és nincs benne margarin. És mikor visszaadnak a (pénzéből), meg sem olvassa! (...)
     Mondjam még tovább, Testvéreim, hogy mi lesz azon a napon, amelyen egész komolyan vesszük a tízparancsolatot?
Jön haza messze útról a férj és felesége azzal az igaz örömmel repül nyakába, amit csak az egészen nyugodt lelkiismeret s a folt nélkül megőrzött házassági hűség adhat. Jön iskolából a gyermek s oly boldogság tudni a szülőknek, hogy minden szava szent igazság.
Délután éppen (politikai) nagy népgyűlés van, de a máskor dühös arccal tajtékzó s órákhosszat beszélő szónokok alig tudnak két percig is beszélni: mert ma csak az igazságot szabad mondaniuk. Mondjam még tovább? (...)
Az utcákról eltűnik a rendőr, nincs dolga: hisz ma nincs bűnös ember! Az oszlopokról leveszik a sok sikamlós hirdetést, képet és este ifjaink nyugodtan sétálhatnak a főváros utcáin: ma nem szabad senkit bűnre vinni! Kinyitják a börtönöket, – hisz nincs többé gonosztevő! Az adóhivatalban... ó, ott tolong ám a sok ember: «Kérem, tessék csak kijavítani az adóbevallásomat; a jövedelmem tulajdonképpen tízszer annyi, mint amit bevallottam...»
Ilyen lenne egy nap, amelyen komolyan megtartanék a tízparancsolatot. És ha egy napból egy hét lenne? És ha a hetekből egész élet? Micsoda földi paradicsom virágoznék ki ebben a siralom völgyében!... – Fantázia! Micsoda költői fantázia, – mondják erre. Nem, nem, Testvéreim! Ez nem fantázia, hanem az Isten akarata! Az Isten akarata, hogy tartsuk meg a tízparancsolatot és ezzel biztosítsuk a földi élet egyensúlyát.
     Ó, a földi élet akkor sem lesz mennyország! Szenvedés, betegség, halál akkor is megmaradnak. De eltűnik életünkből az a tömérdek sok kín, amelynek okai egyedül mi magunk vagyunk. Eltűnik, – s akkor megint elviselhetővé lesz, megint nyugodttá lesz – mit mondjak? – megint boldoggá lesz az emberi élet! Mert ne feledjük el – Testvéreim! – hogy Krisztus Urunk nem csak azáltal Megváltónk, hogy a lelkünket megszabadította a bűntől, hanem azáltal is, hogy az emberi földi élet számára is a legmegfelelőbb polgári és szociális törvényekét adta. (folyt.)a34727580.jpeg

Szólj hozzá!

Kihez fordulhatunk, nagy bajunkban?

szt_laszlo_templom_belso_1.jpg     A Mária-dogmák mindig az emberiség válságának kicsúcsosodási idő-pontjaiban születtek meg. Ez esetben, csak a két utolsó pápai segélykérést említjük meg, mert ezek még egyfelől részei emlékezetünknek, másfelől napjaink megélt tényszerű válságai. Nem feledve, sőt esdve Szentatyán-kat, hogy az Egyetemes Egyház vegye fontolóra az Ötödik Mária-dogma a "Mária, a Megváltó Társa" (Coredemptrix) kihirdetését.
     1848. november 15-én kitört Itáliában a forradalom. A felkelők megost-romolták a pápa menedékét, a Quirinale palotát is, ezért IX. Piusz novem-ber 24-én álruhában a Nápolyi Királyság területére, Gaetába menekült, ahol 17 hónapot töltött. A Rómában kitört forradalomnak és az ekkor kiki-áltott Római Köztársaságnak a nagyhatalmak beavatkozása vetett véget.
IX. Piusz a Gaetát követő évtizedekben az egyház megújításáért dolgozott, hogy dacoljon a liberalizmus és a felvilágosodás erőivel, melyek a francia forradalom óta rendületlenül az Egyház teljes megsemmisítésén dogoztak! A pápa előtt világos volt, hogy az Egyház lelki hatalmának konszolidálásához az Egyház Anyjához kell segítségért fordulnia.
Első lépése ebben az irányban az volt, hogy kötelező erővel kimondta Boldogságos Szűz Mária szeplőtelenül fogantatásának dogmáját. Ennek tanítása, hogy maga Mária, minden bűn nélkül való, az áteredő bűntől és a bűnre való hajlamtól mentesen, de természetes úton fogantatott és született meg. Ez az elképzelés Jakab ősevangéliumára vezethető vissza, mely a 2. században született. Már a 9. században külön egyházi ünnepen emlékeztek meg Mária anyaméhben történt elhivatására. A középkorban Clairvaux-i Szent Bernát, Nagy Szent Albert, Szent Bonaventura és Aquinói Szent Tamás képviselte és fejtette ki teológiailag, a szeplőtelen fogantatás tanítását. Mikor IX, Piusz 1849-ben a világegyház valamennyi püspökéhez eljuttatott körlevelében felvetette, hogy ezt a tanítást dogmává tegyék, az elsöprő többség lelkesedéssel fogadta a javaslatot, csupán négy püspök adott hangot kétségeinek. Az új és egyben régi tanítást így 1854. december 8-án Rómában a világ különböző tájáról érkezett 200 püspök jelenlétében, ünnepélyesen kihirdették. A pápa ezáltal az Egyház megújítását egészen Szűz Mária védelme alá helyezte. Az Istenanya Lourdes-i megjelenése általános vélekedés szerint az új edogma "mennyei megerősítése" volt: 1858-ban Szűz Mária megjelent egy Bernadette nevű parasztlánynak, aki megkérdezte nevét, és a következő választ kapta: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás." (vö Michael Hesemann, Sötét alakok. Szent István Társ. Bp. 2009. 221.)    

      A II. Világháború, mely soha nem látott mértékű pusztulást és kegyetlenséget eredményezett, nem ért véget a békekötéssel. A sztálini haláltáborok (a gulágok) tovább működtek (melyek mintájára épültek a III. Birodalom koncentrációs táborai). Sőt, a bosszú és megtorlás, újabb gyalázatos megsemmisítőtáborokat eredményezett (Recsk, Kistarcsa, Hortobágy), amiként a felszabadító amerikai és francia zónák hadifogoly táboraiban is. Ennek eredményeként milliók nyomorodtak meg, vagy pusztultak el az éhség, a járványok és az embertelen megaláztatások következtében! A dicső szovjet hadsereg pribékjei, még békeidőben is kényszermunkára szállíthatták a polgári lakosságot, ahonnan esetleg hosszú évek múlva szabadulhatott, ha netán még élt! A barna-náci diktatúrát követte a vörös-kommunista-, majd a kék és zöld liberál-diktatúra, melynek már nem annyira a test megsemmisítése vált az ádáz céljává, hanem a lélek elsekélyesítése, kárhozatba döntése. Ezért, valamennyinek mindenkori legfőbb ellensége a Katolikus Anyaszentegyház és ennek alapbázisa a hívő Család! Ez a régi-új irányzat, követi a hajdani "felvilágosodás" minden kikristályosodott módszerét, és ha a horogkeresztet meg is veti, a vörös csillagot ragyogó példaképének je_charlie-hebdo-.jpgtekinti! A közerkölcs és a szabados "etika" oda jutott, hogy a sajtó és szólásszabadság ürügyén gyalázhatják Istent, gúnyolhatják a Keresztre feszített Krisztust és Szeplőtelen Édesanyját! Aztán, minek utána itt-ott az állami törvények nem kérték számon a minimálisan etikus viselkedést, valakik végül – elítélhető módon ugyan –, de számon kérték! Ezt követő döbbenetükben milliók írják ki magukra, hogy "én is Charlie vagyok"! Nem azt, hogy "értékem a mértékem", nem azt, hogy "én is Krisztus követője vagyok", hanem lényegében azt, hogy "én is a gyalázkodókhoz tartozom"! Na most, akkor ki van kivel és kihez fordulhatunk nagy bajunkban? Ó Mária Istennek Anyja segíts rajtunk, mert el vagyunk tévedve!boldogsagos_szuz_maria_1.jpg 

Szólj hozzá!

Az Eucharisztia a communió forrása  III.
 
Részlet a Mane nobiscum Domine, II. János Pál pápa apostoli levele a püspököknek, a papságnak és a híveknek az Eucharisztia évére. Fordította: Dr. Diós István
 
    Amennyiben az Eucharisztia az egyházi egység forrása, annyiban annak legnagyobb meg-nyilvánulása, epifániája is (a valóságos jelenléte). Ebből következően hatá-rozza meg az Egyház a föltételeket, melyek tel-jesítésével teljesen részt lehet venni az eucharisz-tikus ünneplésben. A korlátozásoknak azt kell egyre inkább tudatosíta-niuk bennünk, hogy mennyire igényes a kö-zösség, melyre Jézus hív minket. Ez a kommunió hierarchikus, azaz egy-mástól különböző szere-pekre és szolgálatokra épül, ezt hangsúlyozza a szentmise kánonja is a pápa és a megyéspüspök név szerinti említésével. Ez a kommunió testvéri, melyet kölcsönös nyi-tottságra, szeretetre, megértésre és megbo-csátásra nevelő „közösségi lelkiséggel” ápolunk. (21) „Egy szív és egy lélek” (ApCsel 4,32) 
 

     Minden szentmisében fölhívást kapunk arra, hogy mérjük magunkat ahhoz az eszményi közösséghez, melyet az Apostolok Cselekedetei a mindenkori Egyház mintájaként ír le. Ez az Egyház az apostolok köré gyűlt össze, Isten Igéje gyűjtötte össze, és képes olyan osztozkodásra, mely nemcsak a lelki, hanem az anyagi javakra is kiterjed (vö. Ap 2,42–47; 4,32–35). Az Úr arra hív minket, hogy a lehető legjobban közelítsük meg ezt az eszményt. Különleges odaadással éljük át a liturgia által már javasolt alkalmakat a „stációs szentmiséken”, amikor a püspök papjaival és diakónusaival és Isten népének minden rétegét képviselő hívekkel misézik a székesegyházban. Ez az Egyház fő „megnyilvánulása”. Dicséretes más jeles alkalmakat is szervezni plébániai szinten is, hogy a közösségi érzés erősödjék, új erőt merítve az eucharisztikus ünneplésből. (22) 919_1.jpg

Szólj hozzá!

Olvassuk az evangéliumot, ahelyett hogy sorozatokat néznénk!

Az evangéliumról való napi elmélkedés segít, hogy ráleljünk az igazi reménységre. Ezt emelte ki szentbeszédében Ferenc pápa kedden reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén – tájékoztat a Vatikáni Rádió.(Magyar Kurír nyomán szerkesztett változat!)

ca734f5d37fd40c7312.jpg     Vegyük mindennap kezünk-be a Szentírást akár csak tíz percre is, hogy beszélgessünk az Úrral, ahelyett hogy tévé-sorozatokat néznénk, vagy a szomszéddal társalognánk.
     Mi a reménység magva? Ha Jézusra tekintetünk. Ha nem hallgatjuk az Urat – mondta –, lehetünk ugyan optimisták, lehetünk pozitív beállítottsá-gúak, de a reményt csak akkor tanuljuk meg, ha Jézusra tekintünk. Ezért fontos a szemlélődő ima. Jó, ha mindennap elimádkozzuk a rózsafüzért, ha beszélünk az Úrral, beszélünk a Szűzanyával vagy a szentekkel. De fontos a szemlélődő ima is, amit csak az evangéliummal a kezünkben végezhetünk.
     „Hogyan végezhetem a szemlélődő imát a mai evangéliumról?” – „Amit én csináltam a mai evangéliummal, az a szemlélődő ima: fogom a Szent-írást, elolvasom, és beleképzelem magam a jelenetbe; elképzelem, mi tör-ténik, és beszélek Jézussal, ahogy a szívemből jön. Ezzel pedig növeljük a reményt, mert szilárdan Jézusra szegezzük tekintetünket. Végezzétek így a szemlélődő imát! – De nekem annyi a dolgom! – mondhatják sokan. Akkor csak tizenöt percre vedd a kezedbe a Szentírást, olvass el egy kis szakaszt, képzeld el, hogyan történt és beszélj róla Jézussal! Így a tekinte-tedet Jézusra függeszted, és nem egy tévésorozatot nézel például. A füled-del Jézus szavait hallgatod, és nem a szomszéd vagy a szomszédasszony locsogását…”
     Ezáltal a szemlélődő ima segít bennünket a reményben, és így keresz-tény életünk ebben a keretben mozog, emlékezet és remény között.    „Emlékezete a megtett útnak, emlékezete az Úrtól kapott számos kegye-lemnek. Remény az Úrra tekintve, hiszen egyedül ő adhat nekünk reményt. Ahhoz pedig, hogy az Úrra tekintsünk, hogy megismerjük Őt, fogjuk az evangéliumot és végezzük el ezt a szemlélődő imát. Ma például találjatok tíz-tizenöt percet – nem többet – és olvassátok az evangéliumot, képzeljétek el és mondjatok valamit Jézusnak. Ez a szemlélődő ima!”
A Magyar Kurir forrása nyomán szerkesztve! rozsafuzerrel_mai_6.jpg

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!--208810.jpg

Szólj hozzá!

toth.pngTóth Tihamér püspök (1889-1939) 75 évvel ezelőtt, máig aktuális kérdésekre válaszolt szentbeszédeiben,
melyet "összegyűjtött munkái" címmel a Szent István Társulat adott ki 1940-ben. Jelen szöveganyag
"A tízparancsolat I." című XIV. kötetben jelent meg. E poszt ennek alapján készült, kissé rövidítve.
A zárójeles beszúrások a szerkesztőtől! Forrás 

     A tízparancsolat nemcsak a zsidóknak szólt és nemcsak a régi embernek. Mert az, hogy hamisan esküdni nem szabad, lopni-csalni nem szabad, ölni nem szabad, erkölcstelen életet élni nem szabad, – az minden idők minden társadalmának rendíthetetlen moises_e_as_tabuas.jpgalapköve. Testvéreim! Ha az óriási világmindenségben csak egyetlen hajszállal is eltérnének a rohanó csillagok arról a pályáról, amelyet a teremtő bölcs akarata számukra kijelölt, tudjátok mi lenne a következménye? Világot megsemmisítő összeütközés katasztrófája.
     Hát ettől persze nem félünk, mert az élettelen, akarattal nem bíró világtestek ezt meg nem tehetik. De az élő, szabad akarattal cselekvő embernek megvan az a szomorú kiváltsága, hogy letérhet arról a pályáról, amelyet az isteni akarat az ő erkölcsi életének útjául kiszabott. Letérhet – Testvéreim! – de nem szörnyű katasztrófa nélkül! És ezek a beszédek erre is rá akarnak mutatni. Rámutatni, hogy a tízparancsolat betartásától nemcsak örök életünk, hanem földi boldogságunk is függ, és vagy hűséges marad az emberiség Isten parancsaihoz, vagy lemond a nyugodt, békés, boldog, egészséges emberi élet lehetőségeiről! Mert a tíz rövid mondat azokon az öreg táblákon minden idők minden embere számára készült.     

II. Ha megtartanók a tízparancsolatot...
     Hogy mennyire valóban így van, ahogy mondtam, hogy a tízparancsolat megtartása vagy meg nem tartása mennyire a saját érdekünk, s nem az Úristené, arra a beszédek folyamán többször rá fogok mutatni. De már most is szeretnék egy... – hogy is mondjam? – képet adni, Testvéreim, arról, hogy a tízparancsolat mennyire elevenébe vág mindennapi életünknek. Valahogy úgy elképzelem magamnak, milyen is lenne, mennyire megváltoznék ez a mi küszködő, szomorú földi életünk, ha egyszer az emberek elhatároznák: No, holnaptól kezdve komolyan vesszük a tízparancsolatot! (folyt.)discipleship-510_1.JPG

Szólj hozzá!

  A Szűzanya győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készíti elő a világot    

virgen_guadalupe0022.jpgA történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Az ember rövid életének tétje kimondhatatlan: bizalommal megvívni a ,,jó harcot'' (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök bol-dogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befo-lyásolhatja az üdvözültek és az elkár-hozottak számát. Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben.

     "Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. (I/37) A sátán megvakítására tö-rekedjetek, törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott mun-káért, a tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világ-talanná, amilyen mértékben ti munkál-kodtok ellene.” (III/130)
Megrendítő ez az isteni elgondolás. Elég csupán felidézni: mi mindenre képes egy anya, ha gyermekét veszélyben látja. A Szent Szűz is édesanyai szívvel harcol valamennyiünkért a sátán ellen, édesanya módjára őrködik felettünk, és jár közben értünk Isten trónusa előtt. Az anyai szív érzése, és nem a jog, vagy egy angyal eszközei indítják erre.
     A Szeretetláng Mária által kiesdett többletkegyelme, lényegében a fati-mai engesztelés megvalósítása, ill. a szükséges késztetés és erő a megva-lósítására! Az egyházilag jóváhagyott Lelki napló tanúsága szerint, a Szent Szűz azt állítja, hogy Szíve Szeretetlángja maga Jézus Krisztus (I/107; IV/12)! Az Istenanya tehát, Szent Fia lelkületében részesít bennünket, melynek példája az emmauszi tanítványok esete, amikor is megérezve, hogy "lángolt a szívük" még aznap este visszagyalogoltak Jeruzsálembe, hogy tanúságot tegyenek a Feltámadottról (vö Lk 24,32)! Ez a fáradatlan áldozathozatalra való készség a tanúságtételre, ez az Szeretetláng lelkisé-gének lényege és kegyelme (lásd a jézusi imát: I/36)!

     Nyilvánvaló tehát, hogy a boldogságos Szűz üdvtörténeti hivatásának értelmét az emberek örök boldogságáért folytatott küzdelem adja, és ezt fokozottabban teszi korunkban. A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1Tim 4,1; 2Tessz 2,3-4), és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani (a hamis jelenések által is). Az Égi Édesanya, bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel siet segítségünkre, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készíti elő a világot. A Szent 1mater-ecclesiae.jpgSzűz győzelme a Sátán felett nem két-séges, jóllehet számunkra korántsem közömbös, hogy mikor következik be fatimai Nagy Ígérete: Szeplőtelen Szíve végső győzelme!

      Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szem-ben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangeli-zál. A Szent Szűz evangelizációs tevé-kenységének fontos célja és következ-ménye az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi lép-tékű. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is, melynek célja Szent Fiának végső győzelme! (Több helyütt vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, EGER 2000)ra33.gif

Szólj hozzá!

Az Eucharisztia a communió forrása  II.
 
Részlet a Mane nobiscum Domine, II. János Pál pápa apostoli levele a püspököknek, a papságnak és a híveknek az Eucharisztia évére. Fordította: Dr. Diós István
 
 „Maradjatok bennem és én tibennetek” (Jn 15,4)
 
     Az emmauszi tanít-ványok kérésére, hogy „velük” maradjon, Jézus egy sokkal nagyobb ajándékkal válaszolt: az Eucharisztia szentségé-vel megtalálta annak módját, hogy „bennük maradjon”. Az Eucha-risztia vétele azt jelenti, hogy mélységes közös-ségre lépünk Jézussal. „Maradjatok bennem, és én tibennetek” (Jn 15,4). E bensőséges és kölcsönös egymásban „maradás” bizonyos módon lehetővé teszi, hogy elővételezzük a mennyországot a földön. Vajon nem ez-e az ember legnagyobb óhaja? Nem ezt tűzte-e ki maga elé célként Isten, amikor üdvözítő tervét megvalósítja a történelemben? Ő oltotta az ember szívébe az Igéje utáni „éhséget” (vö. Ám 8,11), azt az éhséget, amely csak akkor szűnik meg, amikor az ember teljes közösségre lép Ővele. A szentáldozás azért adatott nekünk, hogy „jóllakhassunk” Istennel itt a földön, beteljesedést várva az égben. 
 
Egy kenyér, egy test
 

     Ezt a különleges bensőséget, amely az eucharisztikus „kommunióban” valósul meg, nem lehet megfelelő módon érteni, sem teljesen megélni az egyházi közösségen kívül. Ezt hangsúlyoztam ismételten az Ecclesia de Eucharistia enciklikában. Az Egyház Krisztus teste: olyan mértékben járunk „Krisztussal”, amilyen mértékben kapcsolatban vagyunk „az Ő testével”. Ezen egység megteremtéséről és fönntartásáról gondoskodik Krisztus a Szentlélek kiárasztásával. Ő maga pedig szüntelenül ápolja ezt az egységet a maga eucharisztikus jelenlétével. Valójában ugyanis éppen az egyetlen eucharisztikus kenyér tesz bennünket egy testté. Ezt erősíti meg Pál apostol:  „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesedünk” (1Kor 10,17). Az eucharisztikus misztériumban Jézus mint közösséget építi az Egyházat a nagy minta szerint, melyre főpapi imájában hivatkozott: „Miként te Atyám bennem és én tebenned, úgy legyenek ők is egyek mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldöttél engem” (Jn 17,21). ld07_urnapja.jpg

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!4.jpg  

Szólj hozzá!

toth.pngTóth Tihamér püspök (1889-1939) 75 évvel ezelőtt, máig aktuális kérdésekre válaszolt szentbeszédeiben,
melyet "összegyűjtött munkái" címmel a Szent István Társulat adott ki 1940-ben. Jelen szöveganyag
"A tízparancsolat I." című XIV. kötetben jelent meg. E poszt ennek alapján készült, kissé rövidítve.
A zárójeles beszúrások a szerkesztőtől! Forrás 

I. A kérdés fontossága.
     A) Mielőtt azonban az egyes parancsok vizsgálatához foghatnék, az első beszédeket bizonyos tekintetben előkészítésre, bevezetésre kell fordítanom. Nevezetesen feleletet kell adnom egy kérdésre, amely – jól érzem – sok hallgatóm lelkében fölmerülhet. És ez a kérdés így hangzik: Lehet-e még a tízparancsolat fontos, életbevágó beszédtárgy a mai emberiség számára? Hiszen három és fél évezrede annak, hogy az isteni akarat törvénybe foglalta azokat a parancsokat; lehet-e a mai, gyökeresen elváltozott, teljesen más körülmények közt folyó emberi életet évezredes törvények alapján szabályozni?
Vagy – világosabban kifejezve magamat: korszerű-e még s nem elavult-e már a tízparancsolat? Mert hiszen sokan lépten-nyomon hirdetik ezt a gondolatot; vagy ha nyíltan nem is hirdetik, de aszerint élnek.
     «Ne hazudj!» – követeli a tízparancsolat. Lehet ma hazugság nélkül meghalni? – kérdik sokan. Lehet ma csalafintaság nélkül átvergődni az életen?! Lehet ravaszkodás nélkül előrejutni?! Lehet körmönfont képmutatás nélkül országot kormányozni?!
     «Ne lopj!» – követeli a tízparancsolat. Lehet ma megvesztegetés nélkül megélni?! Panama nélkül fényűzőén élni?! Hamisság nélkül üzletet kötni?!
     «Ne paráználkodj!» – követeli a tízparancsolat. Jaj, hát lehet ma az ifjúkort tiszta élettel eltölteni?! A házasságig szeplőtelenül élni? A házasságban hűnek maradni?!... Nem, nem! – kiáltják erre sokan; ezek elavult, háromezerötszáz éves törvények! Ezek már nem köthetik a mai embert!
     Nos Testvéreim, úgy érzem, hogy mielőtt a tízparancsolat részletezéséhez fognék, előbb ennek a problémának megvilágítása lesz feladatom. Melyikre?
     B) Hát arra, hogy a tízparancsolat előírásai, minthogy azok valóban három és félezer esztendősek, nem elavultak-e már? Lehetnek-e azok a mai, hihetetlenül bonyolult emberi társadalomnak is irányító szabályai? Minden egyes parancsnál szeretném kiemelni, hogy a tízparancsolatot nemcsak azért kell megtartanunk, mert annak áthágása bűn Isten ellen, hanem azért is, mert annak áthágása bűn az emberi természet, a boldog földi élet, az emberi társadalom ellen is. Rá fogok mutatni arra a fontos gondolatra, hogy ha ezek a törvények régiek is, de korántsem elavultak. Hogy ezek a törvények nem is háromezer évesek, hanem hat, vagy tíz, vagy nem tudom hány évezredesek, mert olyan régiek, amilyen régi maga az emberiség. Igaz: az Úr Isten három és félévezreddel ezelőtt kodifikálta ezeket írásban a Sinai hegy kőtáblájára; de viszont évezredekkel előbb, az ember teremtésének pillanatában írta bele ezeket az emberi szív elevenébe, az emberi természet legmélyére és ezért ha még új évezredek vagy tízezredek fognak is elröppenni az emberiség feje fölött, és ha az emberiség még oly csodálatos technikai vívmányokkal fogja is teleszórni a földet, ezek a törvények, a tízparancsolat fönségesen egyszerű szavai dacolni fognak minden múlandósággal. (folyt.)dedodedios.jpg

Szólj hozzá!

Én anyátok vagyok, tudok és akarok is segíteni rajtatok!     

melentroi02.jpg      A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, ,,ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját.'' (Az efezusi zsinat 431-ben a Szent Szüzet ,,Istenszülőnek'' nevezi.) Ugyanakkor ,,a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...'', tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).
      A Szeretetláng Naplóban ezt így fogalmazza meg a Szűzanya: "Én jósá-gos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benne-teket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/37) Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez Nekem!" (I/71-72)
      A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életé-ért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék. "Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el!" (I/103; III/130; 144; 164) (Több helyütt vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, EGER 2000)en_a_hajnal_szep_sugara_megvakitom_a_satant_001_k.jpg

 

Szólj hozzá!

Az Eucharisztia a communió forrása I.
 
Részlet a Mane nobiscum Domine, II. János Pál pápa apostoli levele a püspököknek, a papságnak és a híveknek az Eucharisztia évére 2004-2005. Fordította: Dr. Diós István
 
Ünnepelni, imádni, szemlélni
 
     Mily nagy misztéri-um az Eucharisztia! Olyan misztérium, melyet elsősorban jól kell ünnepelni. A Szent-misét kell az egész keresztény élet közép-pontjává tenni, és minden közösségnek mindent meg kell tennie azért, hogy az ide vonat-kozó szabályok szerint a kellő módon ünnepelje a nép részvételével, a kiosztott szerepek meg-felelő betöltésével és komoly figyelemmel a szakralitásra is, mely-nek még az éneket és a liturgikus zenét is ural-nia kell. Az Eucharisztia éve egyik konkrét fela-data lehet minden plé-bániai közösségben a Római Misekönyv alapelveinek és szabá-lyainak gondos tanul-mányozása.
Az üdvösség szent jelekben megjelenített misztériumainak befogadásához nagyon jó út a liturgikus év követése. A lelkipásztorok legyenek gondosak abban a „müsztagogikus” katekézisben, melyet az egyházatyák annyira becsültek, s amely segít a liturgia szavainak és mozdulatainak megértésében, elvezeti a hívőket a jelektől a misztériumokhoz, és ahhoz, hogy egész életük elmerüljön bennük. (17)
 

Részleteiben mind a szentmise ünneplése közben, mind a szentmisén kívüli szentségimádásban ébren kell tartani Krisztus valóságos jelenlé-tének tudatát. Ez mutatkozik meg a beszéd hangnemében és hangere-jében, a mozdulatokban és mozgásokban, és az egész magatartásban. Az ide vonatkozó szabályok emlékeztetnek – én magam is ismételten hangsúlyoztam – annak fontosságára, hogy csendet kell biztosítani mind a szentmisében, mind a szentségimádás alkalmával. Egyszóval mind a fölszentelt szolgáknak, mind a hívőknek a legnagyobb tisztelettel kell bánniuk az Eucharisztiával. A tabernákulumban jelenlévő Jézus egyre több olyan szerelmes lélek számára legyen vonzó pólus, akik képesek arra, hogy hosszasan időzzenek nála, hallgassák a szavát és érezzék szívének dobbanásait. „ízleljétek és lássátok, hogy milyen édes az úr!” (Zsolt 33,9.) (18) 31076_p0003312_002.jpg

Szólj hozzá!

gyertya2.gifGyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe tartalma szerint ötszörös ünnep



1)
 Az ünnepnek, Gyertyaszentelő Boldogasszony a neve azért, mert ezen a napon gyertyát szentelnek és gyertyás körmenetet tartanak, melyen a hívek a szentmisén szentelt, égő gyertyákkal vesznek részt.

apresenta_o_2.jpg2) Mária megtisztulása a neve azért, mert Mária az Isteni gyermek születése után 40. napon, a Mózes törvény szerinti módon bemutatta a tisztulási áldozatot a templomban. Ez azonban Máriának egy olyan törvény iránt tanúsított alázatos engedelmességét dicsőíti; amely bár mindenkire érvényes volt, de Őreá nem.

3) Jézus bemutatása a templomban a neve azért, mert ezen a napon mutatták be Jézust, mint elsőszülöttet a templomban, és szentelték szülei Istennek. Ez az égi Atyjának való szentelés, a Világ Világosságának (a megszentelt gyertyának) ünnepi szertartásában jut kifejezésre. A jelenlévő idős Simeon, Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered az egyik legrégebbi szentelmény: a szentelt gyertya, és a gyertyaszentelés szokása is. Így a szentelt gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképe. A Kiskunfélegyháziak a szentelt gyertyát „máriagyertyának" nevezik. Főképpen vihar idején gyújtották meg s imádkoztak mellette.

4) Az ünnepnek a keleti liturgiában Hypapanie a neve, azaz: találkozás (Occursus Domini), mert ezen a napon találkozott Isten Fia először papságával. Ezt az ünnepet Jeruzsálemben valószínűleg már a IV. században, az Úr ünnepének tartották, és csakhamar nyugaton is elterjedt. Az örmények „az Úr érkezése a templomba” néven nevezték.

5) Mária Szíve Szeretetlángjának az ünnepe. Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból: "Igyekezzetek!!! Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut, mert nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. Kérem a Szentatyát, hogy Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok. Nem kívánok külön ünnepet!” (I/85) (Ha valakinek fenntartásai lennének e magánkinyilatkoztatással kapcsolatban, miszerint "hogyan kerül ez ide?" – A Szent Szűz fenti kérését alátámasztja azon kijelentése, hogy "Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus"! (I/107; IV/12Létezhet-e Mária-tisztelő, aki ezt az egyértelmű kijelentést az Istenanyával kapcsolatban elvitatná – amiként azt sem –, hogy ezáltal a "Szeretetláng" valóban a Gyertyaszentelő ünnephez sorolható!)

00012_-_maria_szive_szeretetlangja.jpg



Szólj hozzá!

Korszerű-e még a tízparancsolat? 

toth.pngTóth Tihamér püspök (1889-1939) 75 évvel ezelőtt, máig aktuális kérdésekre válaszolt szentbeszédeiben,
melyet "összegyűjtött munkái" címmel a Szent István Társulat adott ki 1940-ben. Jelen szöveganyag
"A tízparancsolat I." című XIV. kötetben jelent meg. E poszt ennek alapján készült, kissé rövidítve.
A zárójeles beszúrások a szerkesztőtől! Forrás

     (...) Az egyik napon egy utcasarkon összetöpörödött, ráncos-arcú koldusasszony nyújtotta felém kezét. Mindennapos eset egy nagyvárosban... De az öreg koldus franciául szólt hozzám: «Ayez pitié de moi», «könyörülj meg rajtam! »
Ejha! – villant fel bennem; ez már mégsem mindennapos dolog hogy franciául koldul valaki' Megszólítottam:
«Parlez-vous francais?» «Beszél ön franciául?» A legkifogástalanabb franciasággal felelte:
«Igen, beszélek. Angolul is.» (...)
Hát ezt nem lehetett annyiban hagynom! Szóba elegyedtem az utcasarkon kolduló öreg asszonynyal. És most következett egy szomorú, végtelenül szomorú visszaemlékezés fiatal évekről... jómódról... idegen nyelvek tanulásáról... Csak a beszélgetés végét említem, amit a vén koldusasszony olyan kimondhatatlan szomorú hangon mondott el: Hát kérem ezért jutottam ide: fiatal voltam, szép és sok pénzem volt...
     Testvéreim! Eddig szól a kis történet...
     És most itt áll előttem egy másik öreg, megvénhedt koldus: az egész mai emberi társadalom, és segítségért nyújtja kezét az úton általmenők felé. Hihetetlen megrázkódtatások és az ősi szent örökség esztelen eltékozlása után jutottunk útszélére. Tudunk mi franciául, tudunk angolul; van rádiónk, (tévénk, internetünk okos-telefonunk), gyorsvonatunk, villanyvilágításunk (...), gyűléseznek a kutatók, – mi kell még, mi kell még? Ez sem elég a boldogsághoz?
iphone_uj.jpg     És valahogy csakugyan nem elég! Mert a mai ember, a technikai kultúrától megittasult ember, ez a nagyvilágot meghódító ember mégis csak betegágyon vergődik. Mindnyájan érezzük, hogy valahol kizökkent sarkából a világ tengelye. «Fiatalok, szépek és gazdagok» voltunk, mint ifjú korában az a koldusasszony, és mi megszédülve saját tudásunktól, saját technikánktól, azt hittük, hogy ez minden, erre lehet építeni emberies, nyugodt földi életet, emberhez méltó társadalmat.
     Valaha nem bíztuk el magunkat ennyire. Valaha tudtuk, hogy az emberi munka csak felépítmény, de az alap az Isten törvényeinek tiszteletben tartása. Valaha még azt írta a költő, hogy: «minden ország támasza-talpköve...» - micsoda? a gép? a tudás? a pénz? – nem!... «a tiszta erkölcs». És ha ma megdöbbenve vesszük észre az egész emberi építménynek, az emberi társadalomnak recsegő ingását, félelmes ropogását, nincs más mentség, mint visszatérni a nélkülözhetőnek gondolt s hűtlenül elhagyott alapokhoz: az Isten tíz parancsolatához! (...)

Szólj hozzá!

De mi igazolhatja a Szeretetláng üzenetének aktualitását?

god_s_promise_of_savior2.jpg       A Szeretetláng üzenetének tartalma, az Istenanya és a sátán végső összecsapásának közeledtét sejteti, mely nagy megrázkódtatással fog járni (II/93), mi több a harcot nem egyedül Mária fogja lefolytatni, hanem a választott lelkeknek is részt kell vállalniuk a sötétség fejedelmével szembeni küzdelemben. A harc olyan pusztító lesz, hogy még a választottak hitét és bizalmát is megrendítheti. De a készülő rettenetes viharban érezhető lesz a Szeretetláng fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényessége, mely bevilágít a lelkek sötét éjébe és a kegyelmi hatás kiárad rájuk. (vö. II/100) A Szeretetláng befogadása és a szentségi élet nyújthat egyedül megerősítést a lelkeknek!

     ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba'' (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak (protoevangélium) szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az Isten kifejezett szándéka: az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz.
     A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét (megvakítja a sátánt), egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
     Az előbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását. A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri ,,szája leheletével'', és meg nem semmisíti ,,jövetelének tündöklésével'' (2Tessz 2,8).
     A végső győzelem ígérete tehát be fog teljesülni, és a kegyetlen küzdelem a Szent Szűz győzelmével zárul, amely "szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. (II/93) Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. (I/39)

      Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva az összes élők anyja, Mária is – mivel Fia mindenkiért meghalt – valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. Ezt jövendölte meg Montforti Grignon Szent Lajos, és ezt készíti elő a Szeretetláng üzenete! (Több helyütt vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, EGER 2000)vegso_harc.jpg

 

 

Szólj hozzá!

„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”

Írta: Fülep Dániel (Megjelent a Tengernek Csillaga 2009. szeptemberi számában)

      A kézbeáldoztatásról összegzésképpen elmondhatjuk tehát, hogy annak modern kori gyakorlatát az egyes részegyházakban sietve és visszaélésként vezették be a II. Vatikáni Zsinat után, mely jellemzően azután kapott törvényes kereteket, hogy előzőleg széles körben elterjedt és szokássá vált. Széleskörű megjelenésének és elterjedésének a hátterében a liberalizmus és a modernizmus napjainkban tomboló eretneksége húzódik meg.Imádkozzunk a kézbeáldoztatás gyakorlatának a megszüntetéséért!

     Az ősi gyakorlat önké-nyes megváltoztatását igazolni kívánó állítás, mely szerint a kézbeál-dozás jobban tükrözi az evangélium szellemét , nos ez igazolhatatlan az ősegyház gyakorlatát tekintve, mind történeti-leg és teológiailag nézve is! Ezen újabb kori gyakorlatban a Legméltóságosabb Oltáriszentség teljes körű megóvása ellehetetlenül: a kézbe-áldozás során az áldozó tenyerére és ujjaira kerülnek a Szent Test apró morzsái, melyek aztán szétszóródnak, és méltatlan helyre kerülnek. A kézbeáldozás lehetősége direkt módon gyengíti az Eucharisztia szentségébe (különösen is a valóságos jelenlétbe) és az egyházi rend szentségébe (különösen is a pap és az Oltáriszentség egyedülálló kapcsolatába) vetett hitet.

     A kézbeáldoztatás a Szent Test részecskéinek elhanyagolása, semmibevétele által súlyosan sérti a kenyér színében valóságosan jelenlevő Urat, és közvetlenül rombolja a valóságos jelenlétbe vetett katolikus hitet, ellent mond az Egyház tradíciójának – ennek okán, mint a Szentség méltó védelmére és a tiszta katolikus hitre nézve rettenetesen kártékony gyakorlatot, a kézbeáldozást a vonatkozó engedély eltörlésével a lehető legsürgősebben meg kell szüntetni.

     A Szentséges Szűz Máriával, a Szent Angyalokkal és az összes Szentekkel együtt engeszteljünk buzgón a Legméltóságosabb Oltáriszentségben az Úr ellen elkövetett vétkekért, s imádkozzunk a térdelve, nyelvre áldoztatás visszatéréséért minél többen, minél többet! (A cikk vége!)

Szólj hozzá!

  Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!  

 

Szólj hozzá!

szeretetlang_amor003.jpg      Idézetek a Fatimáról beszél Lúcia nővér c. könyvből: Az Üdvözítőt láttam abban a fényben, amelyet a Szűza-nya sugárzott a szívünkbe. (LN 139) Égtünk abban a fény-ben, amely Isten, és mégsem égtünk el. (LN 142) A fényben felismertük, hogy ki az Isten” (LN 165). Ezt a lelket átható és késztető „kegyelmi hatást” kér-jük az általános fohászban:  »Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!« (IV/36) Mit kérünk tehát? – Azt, hogy felis-merjük Isten szeretetét és jézu-sivá formálódjunk! Ezt a célt megvilágítja az az ima, melyet az Úr íratott le Erzsébet asszonnyal:

„A mi lábunk együtt járjon. 
A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon. 
A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A mi szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon. 
Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” (I/63)

      Akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: ,,Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilá-gára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö Lk 24,32), ennek a jézusi „kegyelmi hatásnak” kell kiáradnia a világra, mert ez fogja átformálni az emberiséget, a társadal-makat, a népek gondolkodását! Az Istenanya Szeretetlángjának – mely maga Jézus Krisztus – befogadása, a Jézussal való Őbenne és Ő általi egységet valósítja meg, mely a megváltás, a szeretet végső győzelme! 
     Lúcia nővér könyvéből (Jácinta): Bárcsak minden szívnek átad-hatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (LN 128) A Mozgalom ezt a szeretet- LÁNGOT kívánja szívről-szívre árasztani az emberiség felé! Persze kérdés, hogy jól látom-e mindezt? De mi másra következtet-hetek (következtethetünk), ha maga az Úr is így határozza meg a Szeretetláng mibenlétét: »Én vagyok az, aki feléjük közeledem (III/218).         Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.” (II/109) Tehát maga az Úr hasonlítja a Szeretetláng kiáradását a "második" nagy eseménynek, az Ige megtestesülése óta!

     A Szeretetláng kiáradását, mintegy "új teremtésként" éli meg a föld, maga az Úr ígéri a Naplóban: "és megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. (II/93-94) Erre a Nagy Megújulásra van szüksége a világnak, mert enélkül a végső vesztébe rohan! Vagy netán ebben van valakinek kétsége? Merthogy mostanra oda jutottunk, hogy írd és mondd, már csak az Isten segíthet rajtunk!!!
     A Szeretetláng Mozgalom ezt a Szeretetlángot (Lk 12,49) kívánja szívről-szívre árasztani az emberiség felé! »Cél, a megváltó munka sikeres érvényre juttatása.« (II/106) (Kérdésem: MI MÁS?) Ennek folytán egyenes a következtetés, hogy a Szeretetláng esetében nem egy jelenésről, egy üzenetről, vagy egy újabb ájtatosságról van szó, hanem a bensőséges Mária-tisztelet Isten akarata szerinti megvalósulásáról, melynek célja, Jézus Krisztussal való benső egyesülés (Őáltala, Ővele és Őbenne) és a megváltó munkában való aktív részvétel: az engesztelés (másokért is)! És mi erre a világ reagálása? Az, hogy ez is csak egy a sok "üzenet" közül, és miért lenne az a "végső"? Nos, a valóban számtalan "üzenet" azért van, hogy elterelje a figyelmet a VALÓDIAKRÓL, így a Szűzanya fatimai kéréseiről és a Szeretetláng üzenetéről! – Ennyi!

(vö Begyik Tibor: A HAJNAL SZÉP SUGARA, Szeretetláng Mozgalom kiadása 22-23.)Szep Szuz Maria 0001.jpg

Szólj hozzá!

Isten együtt érző irgalmasságában

dossi163.jpg     A Szent Szűz, anyai szíve által kiesdett többlet kegyelmekkel igyek-szik erőtlen gyermekeit együttműkö-désre késztetni a végső idők hatalmas eszközével, a Szeretetláng lélek megújító kegyelmével.
     A Küzdő Egyházban mindannyiunknak kötelessége, hogy segítsük egymást a jó úton járni. És ezt kell tennünk a legvégsőkig, mert felelősséggel tartozunk egymás üdvösségéért vagy örök vesztéért.
     A Szeretetlángot szívünkbe fogadni azt jelenti, hogy Mária Szívének Jézusért lángoló Szeretetével gyújtjuk lángra szívünket, hogy átjárhassa Isten misztériuma.
     A kegyelem hatását és célját megvilágítja az az ima, melyet Jézus íratott le Erzsébet asszonnyal:
„A mi lábunk együtt járjon.
A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon.
A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A mi szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.
Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” (I/63)
     Akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. (Gal 2,20) Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö Lk 24,32), ennek a „kegyelmi hatásnak” kell kiáradnia a világra, mert ez fogja átformálni az emberiséget, mely a megváltás, a szeretet végső győzelme!ket_sziv.JPG

Szólj hozzá!

01.
február

FELHÍVÁS

tibor.  |  Szólj hozzá!

fejleckep.jpgKedves Olvasóim!

Új Forrás fakadt az interneten  a tiszta-lap.hu , mely akár olvasmányként, akár "fórumozó-íróként, hozzászólóként", tiszta teret biztosít a hiteles evangelizációhoz!

A honlapot hitüket gyakorló, egyházhű katolikus keresztények szerkesztik, akik hisznek Isten mindenhatóságában, hisznek az Evangéliumban, hisznek a szeretet erejében és hiszik, hogy valamennyien felelősséggel tartoznak egymás üdvösségéért!

Segítsd tehát kedves Olvasó a látogatásaiddal, a hozzászólásaiddal és a cím terjesztésével!

Teljes link: www.tiszta-lap.hu

Szólj hozzá!

„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség” 

Írta: Fülep Dániel (Megjelent a Tengernek Csillaga 2009. szeptemberi számában) 
 
A kézbeáldoztatás súlyosan sérti az Oltáriszentségben rejtező Urat
0_0_0_0_326_267_csupload_25288786.jpg 
     A kézbeáldoztatás során, mikor a pap a Legszentebb Oltáriszent-séget az áldozó tenyerébe helyezi, a szentáldozáshoz járuló személy voltaképpen magát áldoztatja meg, hiszen Krisztus Testét a paphoz hasonlóan maga emeli a saját szájához. A Szentséget ekképpen fogadó és mozgató kezek nagyon gyakran eleve nem is tiszták. A Szent Test apró morzsái, melyhez hasonlókat a pap a kánoni ujjairól nagy gonddal köteles purifikálni, minden esetben az áldozó tenyerére és a Szentséget szájához emelő ujjaira tapadnak, amivel senki sem törődik, s így az áldozó kezének közvetítésével a szent partikulák szanaszét hullanak a földre, beletörlődnek a ruházatba, rákerülnek a templomi padra. A kézbe áldozó az Oltáriszentségnek a kezére tapadt aprócska morzsáit tovahordja, tudta nélkül kezet fog vele, széthinti a gépkocsijában, az autóbusz kapaszkodóján, s jobb nem is folytatni. 
     A kézbeáldozó elveszíti a Szentség méltó fogadtatásá-nak imádó benső-ségét és eséllyel a kegyelmét is: élete legszentebb pilla-natát. A kézben-áldozó a legtöbb esetben úgy éli át a Legfölségesebb Szentség vételét, hogy jellemzően épp kanyarban, a paptól elmenőben, „menet közben” veszi magához. Ilyen körülmények között a Szent Test vételének a mindent megelő-ző nagyszerűsége is elhomályosul, amely a szentmiseáldozatra és az Eucharisztiára vonatkozó protestáns tévtanok elfogadásának a melegágyává válik. (Ebben is érvényesül az az un. "ökumenikus közeledés", melyben nem a protestáló eltávolodottak "közelednek", hanem az egyetemes (katolikus) Anyaszentegyház távolodok a méltó és üdvös bensőségességtől!)
     A kézbeáldozás gyakorlatát téves "ökumenés" nézetekre alapozva terjesztették el!
A kézbeáldoztatás modern kori gyakorlata a II. Vatikáni Zsinat után jelent meg a világ számos pontján, eleinte közönséges visszaélésként,amelyet a Szentszék aztán utólagosan engedélyezett és szabályozott. Magyarországon a kézbeáldoztatási gyakorlat 1986-ban kapott szentszékileg jóváhagyott püspökkari engedélyt.
     A Szentszék Istentiszteletek Kongregációjának korábbi titkára, Albert Malcolm Ranjith érsek a következő figyelemre méltó megállapítást teszi a kézbeáldozással kapcsolatban: „A kézbeáldozás kapcsán el kell ismernünk, hogy ezt a gyakorlatot az egyes részegy-házakban sietve és visszaélésként vezették be azonnal a zsinat után; ily módon megváltoztatva a korábbi évszázados gyakorlatot, az új gyakorlat pedig időközben az egész Egyházban szabállyá vált. Ezt a változást azzal az állítással akarták igazolni, mely szerint a kézbeáldozás jobban tükrözi az evangélium szellemét és az ősegyház gyakorlatát.”
     Az általános érv e gyakorlat mellett – amely szerint a kézbeáldozásnak e modern módja ókeresztény gyakorlatot követ – a rendelkezésre álló patrisztikus bizonyítékok alapján teljesen igazolhatatlan. (Részletesen tudósít erről Athanasius Schneider ORC közép-ázsiai püspöknek az egyházi tradíciót messzemenően igazoló Dominus est – az Úr az! című kiváló könyve, melynek magyar fordítása már elkészült. Imádkozzunk mielőbbi kiadásáért!) Az őskeresztény gyakorlat minden áron való helyes alkalmazása szerint ma a kézbeáldozónak a leborulás előzetes tiszteletadása után, jobb tenyerébe kellene fogadnia a Szentséget, s mély meghajlás közepette, ajakkal kellene fölvennie a szentostyát, nagy gonddal mintegy végignyalva a tenyér felületét, hogy semmiféle morzsa ne maradhasson hátra. 

communion_kezbe.jpg     A Szentség megóvása végett ezt az igen körülményes kézbeáldozási procedúrát nem véletlenül váltotta fel a térdelve, nyelvre történő áldozás, áldoztatótálcával és áldoztatókendő használatával együtt, amely egyszerre biztosítja a Szentséggel való legmegfelelőbb gondosságot, valamint az áldozó hódolatát, és a praktikus szempontoknak is egészen megfelel. Az ősi gyakorlat elégtelen, a tradícióval összeegyeztethetetlen utánzására aligha lehet kielégítő érvet találni, ami tipikus jele annak, hogy a kézbeáldozás mai gyakorlata a modernizmus eszmei hátterére épül. 

Szólj hozzá!

MI VÉGETT ÉLÜNK? I. rész

   Szellemi létünk legjel-lemzőbb vonása a gon-dolkodás, a keresés, a megismerés, a kérdés-feltevés és a válaszadás.
   Fogantatunk, szüle-tünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, végleg meghatározva örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünket élni, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra, melyek pedig végleg meghatározhatják örök sorsunkat.
   Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismerték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy mi végett élnek – ám csoda-e –, ha Istent se akarták megismerni!
Isten az idők kezdetekor mindenhatóságánál fogva egyaránt a semmiből teremtette a teremtmények mindkét rendjét, a szellemi és az anyagi világot, vagyis angyalokat és a mi világunkat. (I. Vatikáni Zsinat 1870) 
Egyedül az ember van abban az abszurd, kettős helyzetben, hogy az ősbűn következményeként halhatatlan lélekkel ugyan, de mulandó anyagba zártan kell élnie haláláig! (Isten az embert eredendően is testnek és léleknek teremtette, de romolhatatlan testét a bűn által vesztette el és csak a föltámadásban nyerheti vissza, amikor is Krisztus feltámadott teste képességeihez lesz hasonlóvá!) 
Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek (Ter 1,27). Az ember a természet adottságai fölé értelme révén emelkedik, melyre öntudata és szabad akarata teszi alkalmassá. Ezen öröklött tulajdonságaival képes felismerni élete célját, hogy Istent megismerje, szeresse, dicsőségét tudatosan hirdesse, részt vállaljon a megváltásban, s cselekedetei által megvalósíthassa az isteni életet önmagában és környezetében. Ezen született alkalmasságot mondjuk a teremtés istenképiségének, mely eltörölhetetlen bélyegként, még a legromlottabb emberen is fellelhető. Az istenképiség az ember alapvető méltósága, mely folyvást tökéletesíthető a megszentelő kegyelem által. Ezáltal munkálkodhat az ember saját üdvösségén, mely csak Krisztus végtelen érdemei által nyerhető el. (Útravaló az ÉLETRŐL, A HALÁLRÓL és az ÖRÖKKÉVALÓSÁGRÓL
Szerkesztette: Begyik Tibor OCDS. Kézirat, 2-3-4)

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

 

Szólj hozzá!

Ez történik ha keresztet vetsz az étel fölött!

     A római katolikus és az ortodox keresztény világban a legtöbb helyen keresztet rajzolnak a kenyérre, az ételre fogyasztás előtt. Orosz kutatók most azt állítják, hogy sikerült bizonyítaniuk kísérletileg a kereszt jelének csodás hatásait. A szakemberek szerint a hívők által alkalmazott mozdulat megtisztítja az ételt s a vizet a bakteriális tulajdonságoktól.
     „A kereszt jelének fizikai felidézése étkezések előtt egy nagyon mély misztikus értelemmel bír. E mellett egy praktikus dologról van szó: az étel megtisztítása. Ez egy nagy csoda, és mindennap megtörténik” – mondta Anglina Malakhovskaya fizikus.
     A szakember 10 éve tanulmányozza a kereszt jelének erejét, és azt állítja, hogy az ortodox keresztvetés és fohász után a víznek megváltozik a bakteriális összetétele.
     A kutatók a Miatyánk imádság és a kereszt jelének hatását tanulmányozták olyan folyóvizek, kútvizek és tóvizek esetében, amelyek kórokozókat tartalmaztak. Valamennyi vízminta tartalmazott bizonyos számú baktériumot. A vizsgálat kimutatta, hogy a fohász és a kereszt jele hét, tízszeres, sőt ezerszeres mértékben csökkentette a káros baktériumok arányát. Forrás kereszt-a-kenyeren.jpg

Szólj hozzá!

A NŐK LAPJA 2013. november 20-i számának 7. oldaláról

Napi 20 ezer leányanya

 

Az ENSZ A világ népességének helyzete 2013-ban című jelentése riasztó adatokat osztott meg a fiatalkorú anyák helyzetéről:
• Naponta 20 ezer, évente 7,3 millió 18 évesnél fiatalabb lány válik anyává.
• A leányanyák közül kétmillióan 15 évnél fiatalabbak.
• A fiatalkorú anyák 95 százaléka a fejlődő országokban él, és ezeken a helyeken évente 3,2 millió abortuszt végeznek a 15-19 éves lányokon, ami rendkívül nagy kockázatokat hordoz az anya életére is.
• Évente 70 ezer lány hal bele a terhesség be, illetve a szülés során föllépő szövődményekbe.
A jelentés szerint a korai terhesség kockázatát növeli az alacsony iskolázottság, az elmaradott környezet és a szegénység.

a legtöbb lány.JPG

Szólj hozzá!

Tisztelt Olvasóim!

19553112_animationflame2.gifFebruár 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony! Köszöntsük Szűzanyánk Szívének Szeretetlángját – Jézust! 
"Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok. Nem kívánok külön ünnepet!” (Lelki Napló, I/85)
Magyarországon, az alábbi templomokban lesznek Szeretetláng-átadással egybekötött szentmisék:

- Sopron, Széchenyi tér 4. - 9 órakor (Mészáros Domonkos OP atya))

- Máriapócs, Kegytemplom – 9 órakor görögkatolikus szentmise

- Márianosztra, Kegytemplom – 10.30 órakor (Hesz Attila atya)

- Máriagyűd, Kegytemplom – 10 órakor (Rozner Zsolt atya)

- Petőfiszállás, Kegytemplom – 15 órakor (Puskás Antal atya)

- Bodajk, Kegytemplom – 9 órakor (Morocz Tamás atya)

- Máriabesnyő, Kegytemplom – 16 órakor (Turai János atya)

- Békéscsaba, Szent Antal Főplébánia – 9 órakor (Szigeti Antal atya)

- Sátoraljaújhely, Széchenyi tér 10 – 8.30 órakor (Gubala Róbert atya)

- Pomáz, Templom tér 8 – 17 órakor (Erdődi Ferenc atya)

- Vác, Piarista templom – 16 órakor (Bocsa József atya)

- Gyenesdiás, Havas Boldogasszony templom – 8.30 órakor (szentmise 10-kor Deák Ákos atyával)

- Péliföldszentkereszt, – 9.00 órakor szentmise, utána imaóra (Halász István atya)

- Gógánfa, Keresztelő Szent János templom – 17.00 órakor, mise 18.00 órakor (Papp Sándor István atya)

Budapesten:

- Máriaremete, Kegytemplom – 9 órakor – Erdődi Ferenc atyával

- Rákospalotai Magyarok Nagyasszonya Főplébánia, XV. ker. Széchenyi tér (Bácska utca) – 17 órakor, szentmise 18 órakor (Szabó Sándor atya)

- Kispesti Nagyboldogasszony Főplébánia – 8.30 órakor (Gyetván Gábor atya)

- Szent Mihály templom, Váci utca 47/b – 16.30, Szentmise 18 órakor 

- Szent Imre kápolna, XI. Bartók B. út 19. – 11 órakor (Orbán Mihály atya)

- Angyalföldi Szent Mihály templom – 17.45 órakor (Kovács Zoltán atya)

gyertyaszentelo06.JPGA Láng-átadás szövege: "Vidd e lángot, melyet neked nyújtok először. Ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg nála a tiédet, és add tovább!”  (Lelki Napló, I/38)

 

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!  

Szólj hozzá!

Isten együtt érző szánalmában

     Egy olyan világban, ahol az emberek szomjazzák a teljes életet, de eltávolodtak a forrástól és azzal vannak elfoglalva, hogy "ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, és nem tartják meg a vizet" (Jer 2,13), íme maga a forrás indul el, hogy szomjukat csillapítsa. Mert Isten Országa egy olyan pásztor jelenlétéből születik, aki mindent otthagy, hogy együtt érző tekintete megtalálja az elveszett bárányt (vö. Lk 15,3-7).
001_fatimai_szuzanyank.jpg     A Fatimai Szent Szűz ajkáról elhangzó üzenet olyan Istenről szól, akinek irgalmas tervei vannak népével; aki örül, amikor megkerül az elveszett bárány. Az Irgalmas Isten az, aki meg akarja gyógyítani az elanyagiasodott, az önző és agresszív világ okozta sebektől elgyengült népet. Az Istenanya által kíván utat mutatni az irányítás nélkül maradt nyájnak, hogy eljuttassa őket a megváltás kapujához, az élő vizek forrásához, amely táplál és az örök életre szökell! "Aki ebből a vízből iszik, sohasem szomjazik többé."
     Nem elegendő azonban az elveszett bárány megtalálása, a báránynak is együtt kell működnie a saját kimentésében. A "mentési útvonal" pedig, a megtérés szándéka, a bűnbánat és a hála! A Jó Pásztor Édesanyját küldte, hogy Szíve Szeretetlángjával felforrósítsa a kihűlő, elhidegülő szíveket és fénycsóvájának ragyogása által biztos irányt mutasson, az Isten Békéje, a Szeretet társadalma és az Üdvösség felé!nr_19.jpg

Szólj hozzá!

maria_415_n.jpg      Ha akadna olyan kedves Olvasóm aki felvetné, hogy miért a Szeretetláng üzeneté-ben látom a Mária-jelenések csúcsát és az említett "kegyel-mi stratégia" végcélját, nos a kérdésfeltevése, némi tájéko-zatlanságot tükrözne. Blogomnak és ezen cikksoro-zatomnak kifejezett célja, hogy rávilágítsak a Szeretetláng kimagasló üdvtörténeti jelen-tőségére, tekintettel a jézusi kijelentésre: "Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra, mi mást akarok, minthogy lángra lobbanjon" (Lk 12,49). Ezt annak meggyőződésében teszem, miszerint Szűzanyánk a Lelki Naplóban a Hajnal Szép Sugarának (II/100) nevezi meg magát, és a kérdésre, hogy mi a Szeretetláng, ezt válaszolta: "Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus" (I/107, IV/12). Még egyszer idézem Grignon Tökéletes Mária-tiszteletét: 

"Isten ezekben az utolsó századokban ki akarja nyilatkoztatni kezének remekművét, Máriát:
a) azért, mert földi életében elrejtőzött és mély alázatosságában Istennél, apostolainál és evangélistáinál kieszközölte, hogy ne nyilatkoztassék ki.
b) Mivel Szűz Mária Isten kezének remekműve, a földön kegyelmei, az égben dicsősége által. Isten azt akarja, hogy a földön élők ezért dicsőítsék és magasztalják őt.
c) Mivel Szűz Mária a hajnalpír, mely megelőzte az igazság napjának Jézus Krisztusnak megjelenését, kell, hogy őt megismerjék és általa bensőségesebben megismerhessék Jézus Krisztust is.
d) Mivel Szűz Mária az út, melyen Jézus Krisztus először jött el hozzánk, második eljövetelénél is annak kell lennie, jóllehet más módon." (TMT 50)

      Nos, a fentiekből következőleg, nem lehetséges-e, hogy a Szűzanya Szíve Szeretetlángjának rendkívüli kegyelmével kívánja gyermekei lelkületét jézusivá formálni? Még azt is megkockáztatom – lehetséges –, hogy a fentebb idézett "jóllehet más módon", az Úrnak egy  eddig "még nem volt", "más módon való felismerését" és a szíveknek ebből fakadó "lángolását" jelentheti, amiként az emmauszi tanítványok esetében is történt (Lk 24,32). Mindezt azért, hogy a kihűlő szívű emberiséget fellelkesítse az egymás üdvösségért való fáradatlan küzdelemre! Az pedig, hogy a Szeretetláng valóban ilyen "rendkívüli" kegyelmet sejtet, maga az Úr és Szentséges Anyja egyértelműen kijelentik a Lelki Naplóban: "Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!" (I/84; II/18.93; III/129; III/140) – hát akkor most én vagyok elfogult vagy az Égiek "túloznak"?? – Ne feledjük, hogy fél évszázados kijelentésről van szó, melyet az egyházilag is jóváhagyott Lelki Naplóban olvashatunk (– ez hitelesedett bennem, jóllehet a legkevésbé sem ez képezi "hitvallásomat", hanem kizárólag az Evangélium, az Egyház tanítása és útmutatása – ám ennek megértéséhez, megéléséhez a Szeretetláng üzenete hozzásegít)! Tehát az Istenanya ezen "végidős" szerepét és terveit illetően is mindannyiunknak ajánlatos elgondolkodni!m850_1.jpg

Szólj hozzá!

„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”

Írta: Fülep Dániel (Megjelent a Tengernek Csillaga 2009. szeptemberi számában) 

A Szentek példája leborulásra és imádatra sarkall

     A Szentek seregének imádságai ékes példáját adják számunkra az Oltáriszentség iránti köteles tiszteletnek. Aranyszájú Szent János, Alexandriai Szent Cirill, vagy éppen Szent Bonaventura fohászai a legszebb szavakkal is alig tudják kifejezni hódolatukat a Szentségben jelen levő Úr iránt. 

     Gyönyörűen mutatja ezt az angyali doktor, Aquinói Szent Tamás szentáldozás előtti imája:  „Mindenható, örök Isten, íme egyszülött Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak szentségéhez járulok. Úgy közeledem, mint szegény, egyszerű teremtmény az ég és föld Urához. Kérlek azért végtelen irgalmadra, légy kegyes betegségemet meggyógyítani, tisztátalanságomat megmosni, vakságomat megvilágítani, szegénységemet gazdagítani, hogy az angyalok Kenyerét, uralkodók Urát oly hittel vegyem magamhoz, mint az lelkem üdvösségére a leghasznosabb. Engedd, hogy a kenyér színe alatt rejtőző kedves Fiadat, kivel most földi vándorlásomban egyesülni akarok, egykor az örökkévalóságban színről színre is megláthassam. Ki Veled és a szentlélekkel él és uralkodik, mindörökkön örökké. Amen.”

    A Szentatya csak térdelve és nyelvre áldoztat.

XVI. Benedek pápa következetesen példát mutat az áldoztatás legméltóbb formájáról: szentmiséin csak térdelve, nyelvre áldoztatja a híveket. A pápa szertartásmestere, Guido Marini prelátus az Osservatore Romano újságnak 2008. június 25-én adott interjújában kijelentette, hogy a pápai miséken a jövőben az áldoztatásnak a szabályos formája, a pápa által addig is már több ízben gyakorolt, térdelve és nyelvre való áldozás lesz. Guido Marini a következőket mondta: „Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a kézbeáldoztatás jogilag még ma is kivételes engedélyhez kötött, mely egyes püspöki konferenciák püspökeinek adatott csak meg. A pápa eljárása arra szolgál, hogy az egész Egyház számára érvényes általános szabály törvényi erejét aláhúzza.” 

     Nagyon fontos, hogy a titok és a hódolat iránti érzéket újra felébresszük.

A nyelvre-áldozás – az áldozásnak XVI. Benedek pápa által előnyben részesített formája – „nem csak formai dolog”, mondta a vatikáni Istentiszteletek és Szentségek Kongregáció új prefektusa, Antonio Canizares Llovera bíboros a „La Razón” spanyol újságnak adott interjújában. 

     „Mit jelent a szentostyát nyelvre fogadni? Mit jelent a Legméltóságosabb Oltáriszentség előtt letérdelni? Mit jelent a szentmisében az átváltoztatás alatt térdelni? 

Ezek imádást jelentenek, ezek azt jelentik, hogy elfogadjuk, hogy Jézus az Eucharisztiában valóban jelen van”, mondta Canizares bíboros, prefektussá való választásáig Toledo érseke. „Ezek tiszteletet és az Isten előtt magát földre vető ember hitének állapotát jelzik, aki tudja, hogy minden Istentől származik, és ennek tudatában elnémulva, Isten dicsőségétől, jóságától és irgalmától elkábulva érzi magát. Ezért nem ugyanaz, ha a kezünket nyújtjuk oda és valahogyan fogadjuk a szentostyát, azzal a magatartással, amikor ezt a helyzetnek megfelelő tisztelettel cselekedjük. Ezért nem mindegy, hogy állva vagy térdelve áldozunk, hiszen mind e jelek mélyebb jelentéssel bírnak. Ahova el kell jutnunk, az az embernek eme elmélyült magatartása, aki Isten előtt földre veti magát, és ez az, amit a pápa akar.”

XVI. Benedek pápa a Sacramentum caritatis kezdetű apostoli buzdításában a szentáldozással kapcsolatosan maga mondja: „Magunkhoz venni a szent Eucharisztiát azt jelenti, hogy önmagunkat az imádás állapotába helyezzük Azzal szemben, Akit magunkhoz veszünk.” (Nr. 66.)

Szólj hozzá!

(Kérdést intéztek prof. Freund Tamás a világhírű agykutatóhoz. A tegnapi beszélgetés alapja, ha már mindenképp ragaszkodunk az evolúció elméletéhez, akkor...)prof_freund_tamas1000_1.jpg

Kérdező: – Ön szerint hogyan jöhetett létre az evolúció során a gondolkodó ember?

FT: – Ezt a szervetlen, majd a biológiai evolúció szabályrendszere tökéle-tesen megmagyarázza, ebben egyetértünk az ateistákkal. Az ősrobba-nással az összes fizikai állandó, a jelenleg ismert univerzum, benne a Föld, az élővilág olyan paraméterekkel keletkezett, hogy a gondolkodó ember létrejöttéhez optimális viszonyokat teremtsen. Kezdetben az atomokból kialakultak a molekulák, aztán az önreprodukcióra képes makromoleku-lák, ezekből az önreprodukcióra ugyancsak képes primitív mikroorganiz-musok, majd az egysejtűek, belőlük a többsejtűek, mindez a természetes szelekció révén. Az emberi test is ezeken az evolúciós mechanizmusokon keresztül jött létre a rendelkezésre álló néhány milliárd év alatt. De a test önmagában még nem egyenlő az emberrel. Az embernek kell, hogy legyen egy olyan komponense, amely hasonlatossá teszi őt a teremtőhöz, és ez ad nekünk reményt az öröklétre.

K: – A lélek és a test viszonylatában hol keresendő az emberi tudat?

FT: – Az állatoknál is beszélhetünk különböző tudati szintekről, ezek esetenként félelmetesen hasonlíthatnak is bizonyos emberi tudati folyamatokra. Ezek a jelenségek anyagi agyunk, idegsejthálózataink működésének termékei, amelyeket én nem azonosítok az öröklét képességével felvértezett énünkkel. Ez utóbbit felfogni, elképzelni nem tudjuk, hiszen ez azt jelentené, hogy magát a Teremtőt, az ősrobbanás iniciátorát is megismertük. Az anyag az evolúció során az emberi agyban jutott el arra a komplexitási fokra, amely már képes volt megfelelő szinten közvetíteni az anyagi világ és a többi hozzánk hasonló teremtmény számára isteni eredetű komponensünk megnyilvánulásait.

K: – Ezek szerint az agyat megismerhetjük, de a lelket nem?

FT: – A lelket és a Teremtőt azért nem ismerhetjük meg, mert ami nem anyagi, nem térben és időben létezik, ahhoz a természettudományok nem tudnak hozzányúlni.

K: – Tehát a tudományos ismereteknek van határa, amelyet a tudósok sosem léphetnek át?

FT: – Nem igazi tudós az, aki azt állítja, hogy az anyagnak, akár az emberi agynak is vannak olyan részletei, működési sajátosságai, amelyek ne lennének megismerhetők a természettudományok számára. A megismerés határai leginkább a technológiai fejlettségünktől függnek. Ám ahogy fejlődnek a módszereink, a megismerés határait egyre kijjebb toljuk, az agyunk megismerésében is. De ami nem az anyagi agy produktuma, azt természettudományos módszerekkel nem lehet vizsgálni. A hit foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyeket a természettudomány fel sem tehet magának, például hogy: mi az élet értelme. Forrás E poszt-sorozat további folytatása, február 8-án!quantum-physics-and-mind.jpg

Szólj hozzá!

0002_maria_szive_szeretetlangja_.JPG      Grignon szerint "Mária olyan lámpás, amelyet azért gyújtottak, hogy az egész bensőt megvilágítsa, és az isteni szeretet lángjára lobbantsa, hogy meglássuk benne és vele Istent". (Szűz Mária titka 47)
      A Szűzanya maradéktalanul be akarja teljesíteni küldetését: »Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144) Eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére! (I/85) Nem kell feltűnést csinálni. (...) Ott dobog az a szívek mélyén, és átterjed a mások lelkére is. (…) Azt akarom, hogy ne csak nevemet ismerjék, hanem anyai Szívem Szeretetlángját /is/, mely értetek lángol, és ennek a lángoló szeretetnek elterjedését /rád bíztam/. (I/116) Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. A sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi győzedelme sikerrel jár, /de/ az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt. (…) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget.« (III/203)3-412-02.jpg

Grignon Szent Lajos, ezt írja: Isten ezekben az utolsó századokban ki akarja nyilatkoztatni kezének remekművét, Máriát: 
a) azért, mert földi életében elrejtőzött és mély alázatosságában Istennél, apostolainál és evangélistáinál kieszközölte, hogy ne nyilatkoztassék ki. 
b) Mivel Szűz Mária Isten kezének remekműve, a földön kegyelmei, az égben dicsősége által. Isten azt akarja, hogy a földön élők ezért dicsőítsék és magasztalják őt. 
c) Mivel Szűz Mária a hajnalpír, mely megelőzte az igazság napjának Jézus Krisztusnak megjelenését, kell, hogy őt megismerjék és általa kinyilváníttassék s megismerjék Jézus Krisztust is. 
d) Mivel Szűz Mária az út, melyen Jézus Krisztus először jött el hozzánk, második eljövetelénél is annak kell lennie, jóllehet más módon. 
e) Mivel Szűz Mária az egyenes és biztos út, melyen Jézushoz juthatunk és őt tökéletesen megtalálhassuk, ezért azoknak a lelkeknek, akik nagy szentségükkel tűnnek majd ki, Szűz Mária által kell Őt megtalálniuk. aki megtalálja Szűz Máriát, megtalálja az életet, Jézus Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. De Szűz Máriát nem találhatja meg, aki nem keresi; és nem keresheti, aki nem ismeri! Az ismeretlent nem szokás keresni, sem pedig vágyódni utána. Szűz Máriát tehát jobban meg kell ismerni, mint valaha, hogy ezáltal a teljes Szentháromságot jobban megismerjék és tisztelhessék. 
f) Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket, akik majd megtérnek a katolikus Anyaszentegyházba, vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa. 
g) Szűz Máriának végre oly félelmetesnek kell lennie az ördög és csatlósai előtt, mint egy jól rendezett hadseregnek. Különösen az utolsó időkben, mert az ördög, mivel jól tudja, hogy kevesebb ideje van a lelkek megrontására mint valaha, napról-napra megkétszerezi erőlködését és támadásait. Rövid időn belül borzalmas üldözéseket fog előidézni, Szűz Mária hű szolgáinak és igazi gyermekeinek pedig, akiket nehezebben győz le mint másokat, irtózatos kísértéseket okoz. (TMT 50)

Forrás 3.jpg

Szólj hozzá!

Isten együtt érző segítségében

     Az Istenanya üdvtörténeti szerepét, anyai aggodalmát indokolni látszanak a Szentírás egyes helyei is, mely szerint az utolsó időkben a sátán igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (2Tessz 2,3-4; 1Tim 4,1) és teljes hatalmával fog pusztítani a lelkekben.
     Ezt látszik igazolni, hogy napjainkban szinte társadalmi elvárás szintjére emelődik a Tízparancsolat valamennyi pontjának megszegése, az istentagadástól a nyilvánvaló, nyílt hazudozásig és természetellenes viselkedésig, minden!
     Ám az idők jeleiből úgy tűnik, hogy az Üdvözítő nem hagy magunkra ebben a veszélyben sem! Elküldi Anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben − eddig soha nem látott módon − és rendkívüli eszközökkel segítse gyermekeit és győzelmes harcra mozgósítsa, nagy megtisztulásra készítse elő az egész emberiséget! A feladat világméretű és történelmi léptékű! Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik és egyre világosabban rajzolódnak ki az akadályok, de a megvalósulás kontúrjai is.
     A Szeretetláng Lelki Napló reménykeltő szavai: »Szeretetlángom már kezd gyújtani, de a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. A most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-fel villanó, eget s földet bevilágító fényességét...« (vö. II/101)o_l_fatima_bust_.jpg

Szólj hozzá!

„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”

(Fülep Dániel, a Tengernek Csillaga 2009. szeptemberi számában megjelent írása nyomán!) 
 
A Szentírás szerint, az embernek le kell borulnia Isten színe előttboruljon_terdre2.jpg 
    „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” (Fil 2,10) – tanít bennünket Szent Pál apostol. A Szentírás egyöntetű tanúsága szerint a fölséges isteni jelenlét előtti leborulás vagy letérdelés az alázatos imádás kifejezéseként a tiszteletnek alapvető gesztusa. 
     Így olvassuk a Királyok első könyvében: „Amikor aztán Salamon elimádkozta ezt az imádságot és könyörgést az Úr oltárának színe előtt – ahol az ég felé tárt kezekkel a földön térdelt, mind a két térdével – felállt és harsány hangon megáldotta Izrael egész gyülekezetét” (1 Kir 8,54–55). A király könyörgő imádsághoz felvett testtartása egyértelmű: térden áll az oltár előtt. 
     Ugyanez a hagyomány található az Újszövetségben is. Péter térdre borul Jézus előtt (vö. Lk 5,8). Hasonlóképpen cselekedett Jairus, amikor arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg leányát (Lk 8,41). A leprából meggyógyított szamariai leborulva adott hálát az Úrnak (Lk 17,16). Így látjuk Máriát, Lázár testvérét, amikor Lázár életéért könyörgött (Jn 11,32). 
     A felséges jelenlét és az isteni kinyilatkoztatás előtti leborulás ugyanezen gesztusával találkozunk mindenütt a Jelenések könyvé-ben (Jel 5,8.14; 19,4). Szent János elbeszéli, hogy imádással borult az Úr angyalának lábai elé, amikor látta és hallotta a neki szóló kinyilatkoztatást (vö. Jel 22,8).
     A legjobb módja annak, hogy kifejezzük tiszteletünket az eucharisztikus színekben előttünk álló, mérhetetlen nagysággal és szentséggel bíró Úr iránt, Péter apostol példájának a követése, aki térdre borult az Úr előtt és felkiáltott: „Uram, menj el tőlem, mert én bűnös ember domonkos_imamod_2.jpgvagyok!” (Lk 5,8) Szent Domonkos pl. gyakran arcraborulva imádkozott az Úrhoz.
A szentáldozással kapcsolatban nemcsak a leborulásra, hanem az Oltáriszentség nyelvre fogadására is találhatunk biblikus megfonto-lásokat. Ezekiel jelképesen közvetlenül a szájába kapja Isten igéit: „Nyisd fel szádat, és edd meg azt, amit én neked adok! Erre azt láttam, hogy íme, egy kéz nyúlt felém: benne könyvtekercs volt. (…) Erre felnyitottam számat, s ő megetette velem azt a tekercset (…). Erre megettem azt, és olyan édes lett a számban, mint a méz.” (Ez 2,8–9; 3,2–3) 
     A szentáldozásban magunkhoz vesszük a testté lett Igét, amely nekünk, Isten gyermekeinek való-ságos eledelünk. Amikor az Oltári-szentséghez közele-dünk, emlékezetünk-be idézhetjük a 81. zsoltár 11. versét is, amelyet a zsolozsmá-ban imádkozunk Úrnapja főünnepén: „Csak nyisd ki szá-dat, és én betöltöm”.
Elképzelhető, hogy Krisztus az utolsó vacsorán a kenyeret az iskarióti Júdásnak (vö. Jn 13,26–27) közvetlenül a szájába helyezte, s meglehet, így tett minden apostollal. A közelke-leti vidékeken Jézus idejében ténylegesen létezett egy olyan hagyományos gyakorlat, amely még ma is változatlanul megfigyelhető, hogy a ház ura saját kezűleg eteti vendégeit, oly módon, hogy szimbolikusan a szájukba helyez egy darabkát az ételből.
     A konszekrált kenyér (Szentostya) színei alatt valóságosan jelen levő – Testével, Vérével és isteni fenségével is köztünk rejtező Úr imádása a legtermészetesebb. És ez legnyilvánvalóbb módon a térdelés vagy leborulás biblikus gesztusában fejeződik ki, melyet az Egyház tradíciója jól ismer és alkalmaz, s amelyet lelkünk java és az Oltáriszentség megóvása érdekében nekünk is követnünk kell! 

Szólj hozzá!

Az ősrobbanásig nem létezett tér és idődimenzió, ami egyértelművé teszi, hogy a Teremtő lélek e dimenziókon kívüli entitás. Mivel nem része az anyagi világnak, a természettudományok számára nem ismerhető meg. Az anyagi világ részét képező agy megismerésének viszont nincs határa – nyilatkozta prof. Freund Tamás a világhírű agykutató.

Kérdés: – A Pápai Tudományos Akadémia októberi ülésén a Szent Atya a tudományos világot is felkavaró kijelentést tett: az ősrobbanás, nem mond ellent az isteni teremtés eszméjének. Agykutatóként hogyan értelmezi Ferenc Pápa kijelentését?

freund2_s.jpgFreund Tamás: – Engem egyáltalán nem kavart fel a kijelentés, ezt én eddig is így hittem. A Szent Atya ezzel megkönnyíti a hívő ember számára is a világ keletkezésének felfogását, azt, hogy az ősrobbanással született meg a tér és idődimenziókkal rendelkező anyagi világ. Sőt talán még fontosabb hatása a kijelentésnek, hogy a Teremtő mibenlétéről is elgondolkodtat. Ebből ugyanis az következik, hogy az ősrobbanásig nem létezett tér és idődimenzió, ami egyértelművé teszi, hogy a Teremtő lélek e dimenziókon kívüli entitás, akinek akaratából az ősrobbanással megszületett az anyagi világ. Ha mi valamiben is hasonlítunk a Teremtőhöz, márpedig a Biblia szerint saját képére és hasonlatosságára teremtette Isten az embert, akkor talán abban, hogy nekünk is van egy tér-idő dimenziókon kívüli létezésre alkalmas, arra meghívást kapott komponensünk. Innentől fogva sokkal egyszerűbb elképzelni az anyagi test halála utáni létezést is.

K: – Az ateista tudósok ezt az érvelést nem fogadják el.

FT: – Ők azt vallják például, hogy az öntudatára ébredt emberi agy annak az anyagi világnak a fejlődési terméke, amely az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett. Szerintük az ősrobbanás előtt nem volt semmi, és a fizikai állandók is véletlenül lettek akkorák amekkorák. De gondoljuk csak meg: ha az öt fizikai állandó nem így van beállítva, hanem mondjuk a gravitációs állandó néhány milliárdnyival nagyobb, akkor az univerzum visszazuhant volna önmagába, ha ugyanannyival kisebb, akkor azonnal szétspriccelt volna. Ha az atommagok belső kölcsönhatási állandója néhány milliárdnyival kisebb vagy nagyobb, akkor csak hidrogén- vagy csak héliumatomok keletkeznek, és nem jön létre az atomok és vegyületek gazdag tárháza, és a szénatomra épülő élet. Ám a legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, az én-tudatunk, lelkünk eredete, küldetése és sorsa. (folyt.) Forrás darwinismo-3.jpg

Szólj hozzá!

Isten segítő szeretetében

002_1.jpg      A második vatikáni zsinat megfogal-mazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, "ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját." Ugyanakkor "a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...", tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).
     Az anyai hivatás lényege az életadás. Az életadás azonban nem csupán gyermek(ek) világrahozatalát jelenti, hanem az életre való felkészítést és az élet védelmét akár harc árán is. Az anya Istentől beléje oltott szeretettel, odaadással gondozza, tanítja és védelmezi övéit. Mária ugyanezt teszi értünk, gyermekeiért. Ez az édesanyai segítőkészség áll a Mária-jelenések céljai mögött. Az Isten, aki együtt szomorkodik az emberi történelem drámáján, az emberiség szenvedései és lelki esendőségén a világ oltárává tette Fatimát, sőt megvalósításához adta a Szeretetláng többletkegyelmét. Mert Isten letekintett a szenvedő emberiségre.09-icona-madonna-della-luce.jpg

Szólj hozzá!

a_szeretetlang_bevilagitja_a_vilagot2.jpg      Jézus Krisztus Édesanyjá-nak tisztelete, maga az Üdvö-zítő ajánlása (Jn 19,27), az Apostolok és Szentek példája, a Mária-jelenések és a Mária-dogmák fejlődésével történel-mileg is kimutatható. "(Jézus) első eljövetelében Szűz Máriát nagyon kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. Ugyanis az üdvözítés csodálatos rendje azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni." (TMT 1) Az Úr szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban: »Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretet-lángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.« (II/109) „Megújul a föld színe és Anyám mosolya beragyogja a földet!” (szóbeli feljegyzés 1971. VII. 26) (Elgondolkodtató!)

      A 'Csodásérem' üzenetével a „Hajnal Szép Sugaraként” (II/100) ragyo-gott fel a végveszélybe sodródó emberiség Reménycsillaga. Az 1830-ban elkezdődött Mária-korszakot követően, az Istenanya valamennyi jelené-sében felismerhető a kegyelmi stratégia, az elhatalmasodó bűnre adandó édesanyai elgondolás és ennek világosan kibontakozó pedagógiája.
      Az Istenanya La Salette-i (1846) próféciájának második részében (1858) az emberiség jövőjének szörnyű lehetőségét mutatta be. Lourdesban (1858) kinyilvánította, hogy Szeplőtelen. Fatimában (1917) hangsúlyozta, hogy az Ő Szeplőtelen Szíve menedék. Végül Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja (1961) üzenete az, mely kiteljesítette a sátán elleni harc új kegyelmi fogalmát, az engesztelés „globális fegyvereként”.
     Míg Lourdesban az Istenanya szavai a bűnbánatra és imádságra szólí-tanak fel, Fatimában már fájdalmasan kéri az engesztelést, mivel „sok lélek a pokolba kerül, mert nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!” (1917.VIII.19) A Szeretetláng üzenetében azonban, a világméretűvé vált bűn megfékezésére és gyermekei vesztének megakadályozására, az engeszteléshez már lánglelkű hozzáállást vár el tőlünk. Ezt – az ígérete szerint – soha nem látott többlet kegyelmet (I/85; II/93-94), Ő maga lobbantja fel édesanyai Szíve Lángjával „tömegesen és egyénenként” (III/130) is!angels-love3_1.jpg

Szólj hozzá!

„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”
 
Írta: Fülep Dániel (Megjelent a Tengernek Csillaga 2009. szeptemberi számában) 
 
A szentáldozás földi életünk legnagyobb ajándéka
 
    Az Oltáriszentség magunkhoz vétele földi életünk legszentebb pillanata. Katolikus hitünk Szent Titka Krisztus valóságos jelenléte a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, akit úgy veszünk magunkhoz, mint az élet kenyerét (vö. Jn 6,48). A Tridenti Zsinat az Úr teljes szentségi jelenlétét hirdeti: „A legméltóságosabb Oltáriszentségben a kenyér és bor konszekrációja után ugyanezen érzékelhető anyagok színe alatt igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten és igaz ember.”
Az Úr Krisztus tényleges, valóságos és lényegi jelenléte az Oltáriszent-ségben a szent színek feloszlásáig tart, és a még érzékelhető legkisebb részecskékre is egyaránt kiterjed. Ebből követke-zik, hogy a szentáldozás a legkomolyabb testi és lel-ki előkészületet, a Szent-ség kezelése és magunk-hoz vétele pedig a legtel-jesebb hódolatot kívánja meg tőlünk. Az Oltári-szentséget a hívő csak súlyos bűntől mentes, felkészült lélekkel enged-heti a szívébe, mindig ügyelve arra, hogy az Úr Szent Teste az Eucharisz-tiában a legnagyobb védelmet kapja meg. Ennek a magas követel-ménynek tökéletesen megfelel a katolikus Egyház tradíciójában örökölt áldozási forma, mely szerint a Legméltóságosabb Oltáriszentséget térdelve és nyelvünkre fogadjuk, miközben áldoztatótálca és áldoztatókendő segíti a pap minden mozdulata közben a Szentség védelmét.

    Az utóbbi évtizedekben a szentáldozási fegyelem radikális megváltozásának vagyunk tanúi. Számos országban visszaélésként elterjedt, majd széles körben később engedélyt is kapott a kézbe-áldoztatás, mint engedmény – sajnos Magyarországon is, melynek modern gyakorlata azonban a Szentség méltó vételét és oltalmát illető szempontoknak a legkevésbé sem felel meg. A szentáldozás helyes és kívánatos módja ugyanakkor továbbra is a térdelve, nyelvre való áldozás, melyet Szentatyánk példája nyomán nekünk is gyakorolnunk és tanítanunk kell, engesztelő szívvel könyörögve az Úrhoz a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel való méltatlan bánásmód és vétel által a Vele szemben elkövetett bűnökért. open-hands2.jpg

Szólj hozzá!

A materialista elmélet megbukott!

henry-p-stapp-beyond-the-mind-body-problem.jpg     Henry Stapp, a Kalifornia Egyetem fizikaprofesszora 1977-ben leírta egyik tanulmányában, hogy olyan dolgok vannak hatással az időben és térben létező dolgokra, amelyek időn és téren kívül léteznek.
Az atomfizikának el kellett ismernie, hogy létezik transzcendens – vagyis nem materiális – lehetőség! Kísérletek bizonyították, hogy a tárgyaknak téren és időn kívül is kapcsolata van egymással! Ha pl. egy atom kibocsát két fénykvantumot, amiket fotonoknak nevezünk, ezek ellenkező irányba haladnak, ám valamiképp ez a két foton állandóan hatással van a másik viselkedésére bármilyen távolból is, anélkül, hogy térben bármilyen jelzést adnának le egymásnak.

     Nos, ami a Teremtőben láthatatlan, "örök erejére és isteni mivoltára a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségünk!" (vö. Róm 1,20)
‒ Hogy kiknek nincs mentségük? ‒ Nos, azoknak aki az Istentől kapott értelmüket nem arra használják, hogy műveiből Őt felismerjék, hanem arra, hogy fred_hoyle_01.jpgsokkal komplikáltabb észjárással tagadják Isten létét! Vagyis "azok, akik az igazságot elnyomják az igazságtalansággal" (uo. 1,18)

     Fred Hoyle, a kiváló asztrofizikus rámutat arra, hogy milyen abszurd az élet véletlenszerű keletkezésében hinni, miközben az intelligens Teremtő Isten létét körömszakadtáig tagadni! Az állítja, hogy ez épp oly értelmetlenség, mintha abban hinnénk, hogy egy roncstelep lerakaton átsöprő tornádó egy Boeing repülőgépet rakna össze, mégpedig üzemképesre!
     A híres angol filozófus, Antonyantony-flew.jpg Flew, aki 1950-től a tudományos ateizmus jelképe és guruja volt, 2004-ben nyil-vánosan megvallotta a Teremtőben való hitét. Saját DNS kódjának megfejtése meggyőzte arról, hogy létezik egy legfőbb isteni Intelligencia, aki a világminden-séget teremtette. Az Isten-hit három leggyakrabban hangoztatott érve: az etika és erkölcs megalapozása, a világ megállapítható célszerűsége, és az egyéni élet átmenetiségének értelme.
     Isten létezésének elismerése azonban csak az első lépés Isten megismerésének útján. Maga Isten az, aki a legteljesebb módon nyilatkoztatta ki az igazságot önmagáról azáltal, hogy Jézus Krisztusban valódi emberré lett. Ha elfogadjuk a Kinyilatkoztatást és a hitben kapcsolatot teremtünk Jézussal, akkor elindulunk a belső élet csodálatos útján, s a hiten és szereteten keresztül megismerjük az igazságot a háromszemélyű Istenről, mert egyedül Ő az Út az Igazság és az Élet, melyet kinyilatkoztatott magáról.
     Jézus Krisztus szüntelenül szól a lelkiismeretünkhöz, hogy lépjünk Vele kapcsolatba a hiten és az imádságon keresztül. S akkor a Bűnbocsánat Szentségében megszabadíthat minket a bűn rabságából, az Eucharisztiával megerősíthet bennünket és bevezet bennünket a Szentháromságos Isten békéjébe és szeretetébe! (Nos, a fenti tudósok felismerésének se hihetünk?) az_emberiseg_szabad_akarata.JPG

Szólj hozzá!

Isten együtt érző szeretetében

     "Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne. Isten szeretete azzal lesz teljes bennünk, hogy az ítélet napján is lesz bizalmunk. Mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is ezen a világon" (1Jn 4,16-17).
18-sacro-cuore-gesu_kicsi.jpg     Az egész üdvtörténet folyamán Isten mindig kereste az ő népét, hogy átadhassa és részesítse őket az Ő békéjében, kiáraszthassa rájuk szeretetét, mely Isten irgalmas szívéből fakad, és a remény hangjaként tört be a tévúton járó békétlen történelembe: "Szívem szerinti pásztorokat adok majd nektek, akik tudással és bölcsességgel legeltetnek titeket." (Jer 3,15). Az ígéret, valójában csak az Üdvözítő Jézus Krisztusban valósult meg, aki a Béke Királya.
     Jézus az emberek városaiban járt-kelt és együtt érzően tekintett rájuk "Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült." (Mt 9,36). Csak a szívekben olvasni tudó tekintet láthatja meg a sokaság belső eltévelyedését, és engedte, hogy eltöltse őt a szenvedő emberiség iránti együttérzés.
     Isten, mint szerető Atya nem nézheti a bűn elhatalmasodását, az embernek vesztébe rohanását. Ezért küldi az utóbbi évszázadokban újra és újra Fiának Édesanyját, Máriát a világba, világossá téve, hogy ,,ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan'' (Lk 13,3).4convers.jpg

Szólj hozzá!

immaculate-conception2.jpg     A Mária-tiszteletet, nem szabad az aktuális Mária-jelenésekre alapoznunk! Üdvözítőnk Anyjának tisztelete bensőséges része kell, hogy legyen életünknek, lelki életünknek. Erre kiváló példát találunk Montforti Grignon Szent Lajos Tökéletes Mária-tisztelet c. művében, melyet blogunkban, a következő hónapokban újra leközlünk (április 16-tól).

      Krisztus Anyja a mi Anyánk is, hiszen Üdvözítőnk Jánoson keresztül nekünk ajándékozta Édesanyját, amikor a kereszten szólt: "Íme a te Anyád!" (Jn 19,27) Égi Anyánk személyét és a hozzávaló viszonyunkat nem szabad, hogy bizonytalan (vagy legalább is kivizsgálatlan) "üzenetek" határozzák meg! Ezek ugyanis akár félre is vezethetnek, csalódást okozhatnak bennünk! A legbiztosabb Mária-tiszteletet az Evangélium-, az Egyház tanítása és a szentek példája kell, hogy meghatározza számunkra. Az egyes jelenések és üzenetek megítélésében kizárólag a Jézus Krisztus által megbízott és felszentelt Egyházra kell hagyatkoznunk! Nagyfokú óvatosságra intenek ugyanis a hamis jelenések és üzenetek elburjánzásai, melyek úgy látszik az "idők jelei"!
      A Szentírás is figyelmeztet, a sátán is álcázza, és a világosság angyalának tetteti magát (vö. 2Kor 11,14). Súlyos gond ez, mert a bűn szerzője (ha nem leplezik le, s nem futamítják meg), akadálytalanul végzi aknamunkáját az egyén, a közösség és a társadalom életében. Bernanos szerint az ördög megtalálható – látszólag ártatlan alakban – könyveink, filmjeink semmitmondó fecsegésében, a modern élet találékony kifinomultságaiban, a csábítóan szép ruházatokban, barátságosan mosolyog a lét minden ilyen és hasonló alakzataiban – és az ember nagy eséllyel észre sem veszi. Balducci pedig azt írja, hogy a sátán elfordít és távol tart az Istentől. Mindegy, hogy milyen módon és milyen eszközzel. Az emberek nem figyelnek rá, úgy esnek áldozatául s úgy szegődnek szolgálatába, hogy nem ismerik fel, nem értik, mi történik körülöttük és velük. (Vö. Antalóczi, Jelenések üzenetek és a jövő)  A sátán számára a legborzasztóbb – és egyben a legnagyobb akadály –, a lelkeknek a Szent Szűzhöz való ragaszkodása. Érthető, ha minden módon és eszközzel próbálja ezt megzavarni, a lelkeket az Istenanyától elhidegíteni!

      Nemegyszer a jó ügy szolgálatának szándékával vagy egy-egy jól hangzó üzenet követésével a sátáni akarat valósul meg. Bármilyen furcsa, de mint említettük, az ördögi hamisságok nem a bemutatkozásnál, a kezdetekben mutatkoznak meg, hanem szép lassan, észrevétlenül bomlaszt és mire észbe kapunk, így-úgy szembe kerülünk püspökeinkkel az Egyházzal és végül a pápával is. Először csak csodálkozunk egyes intézkedéseiken, majd kifogásoljuk, aztán egyre csak szajkózzuk saját véleményeinket, mígnem...

     Az állhatatossághoz kell nekünk az Égi Édesanya példája, az Ő türelme és alázatossága, és bizony óvakodnunk kell, hogy Tőle el ne szakadjunk, mert akinek Szűz Mária nem édesanyja, annak Isten, nem is atyja! (TMT 30)

inmacuada_concepcion_de_maria_3.jpg

Szólj hozzá!

Mire hív Jézus a szentségimádásban?

gyermeki_ima_1.jpgSzolgálatra
Nemcsak önmagunk miatt megyünk szentségimádásra, nem csak a Jézussal való személyes találkozás ajándékáért, hanem másokért, a Test többi tagjáért is. Egy testnek vagyunk a tagjai, és minél jobban átjárja a tagokat Isten szeretete, annál inkább akarnak segíteni, szolgálni másokért és másoknak. Ezért a szentségimádás szolgálat is.

Aszkézisre
Lemondunk a jóról egy nagyobb jó kedvéért. Pedig rengeteg jó dolgot lehetne a „semmittevés”, a szentségimádás ideje alatt is csinálni. Akik megpróbálnak elcsendesedni, és elhatározzák, hogy egy órát azzal töltenek, aki maga a Szeretet, azok gyakran megtapasztalhatják a jóra való kísértést. Eszükbe jut, mennyi jó dolgot tudnának elvégezni ezen idő alatt, mennyi mulasztásuk van feladataik elvégzésében, és azt most mind bepótolhatnák. Hasznosabban is tölthetnék az időt, sokat segíthetnénk… 
Megfontolandók Teréz Anya gondolatai: ha nővérei megrövidítik a szentségimádás idejét azért, hogy több jót tehessenek a rászorulókkal, akkor egy idő után már nem fogják felismerni és megszeretni a megtört embertársaikban jelen lévő Krisztust.

Szeretetválaszra
Mindent megelőz az életünkben Isten ingyenes, feltétel nélküli szeretete irántunk. Az eukarisztikus kapcsolat is Tőle indult ki. Ő az, aki szeretetében odáig ment, hogy jelenvalóvá tette magát az Oltáriszentségben. Láthatóvá, tapasztalhatóvá, érzékelhetővé. Alázatában alkalmazkodott teremtett létünk igényeihez. Minden idő, amit vele töltünk, válasz az ő szeretetére.(Varga László atya gondolatai a "Az Oltáriszentség előtt" c. Stella Maris kiadványból) 1010761_465441756883139_2123382529_n.jpg

Szólj hozzá!

saintthomasaquinas_2.jpg     Aquinói Szent Tamás azt írja, hogy a Sátánnak nem áll módjában, hogy az embereket olyan mértékben tegye próbára, ahogyan szeretné. Csak olyan mértékben szorongathatja őket, amilyen mértékben Isten engedi neki. Sem jobban, sem kevésbé!
     „Ha Isten a démonokat nem tartaná pórázon – mondja Szent Ágoston egy homíliájában –, nem létezne több igaz a földön. Valójában a Sátán és angyalai, ha Isten és az emberek iránti gyűlöletüknek szabad folyást engedhetnének, mindent szétrombolnának, ami Isten dicsőségét szolgálja.”
A Sátán, akarata ellenére, Isten országának a kiterjesztésén munkálkodik. Nem olyan, mint egy elszabadult, dühös kutya. Isten szüntelenül pórázon tartja.
Vannak, akiket erőik végső határáig kísért a Sátán. Ők ne feledkezzenek meg a Szentírás szavairól: „Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.” (1Kor 10,13)
     Az Istent szeretőknek minden a javára válik. Még a kísértés is! A gonosz erősebb, mint mi önmagunkban, képességei az emberi természet erőit messze meghaladják. Viszont nem erősebb nálunk addig, míg Krisztussal egységben vagyunk. Amíg természetes erőinkre hagyatkozunk, fölényben van velünk szemben, viszont felette állunk, ha Krisztussal közösségben maradunk. „Az ördög fél az olyan lélektől, aki Istennel egyesült, éppen úgy, mint magától Istentől.” (Keresztes Szent János) Avilai Szent Teréz azt mondja, hogy amikor kapcsolatban van Istennel, nem fél jobban az ördögtől, mint egy légytől vagy egy hangyától.
     A Sátántól való szabadságunknak, ahogyan boldogságunknak is a kulcsa az Istennel való egységünk. Ezen kéne, hogy munkálkodjunk, gondolkodjunk és akkor a Sátántól szabadok és Istenben gazdagok és boldogok leszünk. (Katolikus kalendárium, 2008 nyomán)KISERTES.jpg

Szólj hozzá!

Isten, ember iránti szeretet-vágya

     Az ember állandó törtetése – szeretet keresés. Ezt keresik a család körében, ezt keressük az emberek nagyobb közösségében miként (és leginkább) az Isten és ember kapcsolatában.
     a) A jóságos Isten – életigényünk: „Amint kívánkozik a szarvas a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!” (Zsolt. 41,2). Minden jóval eltölt és ezért emelkedik Felé az ember lelke.
     b) De a legnagyobb jóság – a megtestesülés kegye. Ebben történik meg, hogy az ég a földre száll, hogy a föld embere az egek szeretetében éljen. Az Ige földre szállásában azonban döntő szerepet talál az – Édesanya… – Az embernek égbeemelkedésében is erős szerepet talál – a földön mellénk álló Édesanya. Jól jegyezd meg: akinek Fia a Megváltó, annak szeretett „gyermeke” – a megváltott ember.
     Amit megszerzett az isteni Fiú, azt diadalra segíti az Istenanya. – Így nekünk Mária, Anyánk a földön. (Vö. Dr. Marczell Mihály: Május Királynője II/1 nyomán)adoration_card.jpg

Szólj hozzá!

    A Szentírás lapjain sokszor találkozunk jelenésekkel, rendkívüli eseményekkel. Különösen érdekesek és gyakoriak az angyalok és a feltámadt Üdvözítő megjelenései. Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség történetét végigkísérik bizonyos természetfeletti jelek.

001_fatimai_szuzanyank.jpg    Az Újszövetség jelei között sajátos helyet foglalnak el a Mária-jelenések. Hitünk írott forrása, a Szentírás, nem szól a Mária-jelenésekről, de a keresztény emlékezet nyilvántartja és dokumentálja ezeket. A jámbor hagyomány szerint az első Mária-jelenésben Szent Jakab apostol részesült, aki a spanyolok hitetlenségén búslakodva a Szent Szűztől ígéretet nyert, hogy az Ibériai-félsziget keresztény hitre tér. (Az eset külön érdekessége, hogy a jelenés idején a Szent Szűz még a földön élt.) A Mária-jelenések gyakorisága a századok során növekvő tendenciát mutat, s ez a növekedés az utóbbi évszázadban radikális. Következésképpen hatásuk is egyre szélesedő körben érzékelhető.
    Amikor a Mária-jelenéseket vizsgáljuk, és üzenetüket meg akarjuk érteni, először a bűn titkáról és a bűn elhatalmasodásáról kell szólni. A Mária-jelenések ugyanis az elhatalmasodó bűnre, s annak elhatalmasodó következményeire figyelmeztetnek, s velük szemben győzedelmesnek ígért (Fatima) harcot hirdetnek. Manapság az emberek széles körben esnek áldozatául a zajló élet, a hamis értékrend és a hamis jelenéseknek – végső soron a bűn – sodrásának. Sokan nem értik életük eseményeinek összefüggéseit; nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, s ez az erő történelmi léptékű stratégia így vagy úgy – a hamis üzenetek által is – munkálkodik az ember megtévesztésén, vesztén. (Vö. Antalóczi, Jelenések üzenetek és a jövő EGER 2000. 25-26)

kepatmeretezes_hu_1586992.jpg

Szólj hozzá!

Mit jelent a szentségimádás?

Szerető szemlélése egy titoknak
consecration.jpg    Az ima és a kereszténység sem nem teória, sem nem ideológia. A teória és ideológia tárgya mindig megmagyarázható, objektív, sohasem misztérium. Ez több, mint elmélkedés. A szemlélődésben fedetlen arccal szemléljük Isten dicsőségét. Titok – ami meghaladja minden racionalitásunkat, logikánkat, pszichológiánkat és teológiánkat is. Messze több minden fogalmunknál, amit róla alkottunk, több minden tudásunknál, vágyunknál és érzésünknél – kimeríthetetlen misztérium. Egy élet kevés ahhoz, hogy befogadjuk teljesen Isten titkát, de csodálatos ajándékként az életünk az örök élettel folytatódik, és ott színrôl színre láthatjuk azt, akit most tükör 
által homályosan, a szent színek alatt szemlélünk.
Mivel az Oltáriszentségben Isten alázata lesz nyilvánvalóvá, az alázatosaknak már itt egyre teljesebben feltárul a köztünk lévő Jézus titka.
Szemlélni – azt jelenti, hogy befogadni akarjuk és nem kisajátítani. Ha szeretettel szemlélek valakit, akkor nem manipulálom, nem akarom irányítani az én terveim szerint. Rengetegszer elimádkozzuk: „legyen meg a Te akaratod”, de nekünk mindig van jobb ötletünk, és nagyon várjuk, hogy a jó Isten azt fogja tenni, amit mi akarunk. Amikor mégse az történik, amit szeretnénk, pedig kimondtuk, hogy „legyen meg a Te akaratod”, akkor a szívünk fellázad. A kiakadásainkból egyértelműen látszik, hogy ez így van.
Amikor pedig szeretettel szemlélem azt, aki szeret, akkor egyszerűen csak befogadom. Azt akarom, hogy betöltsön, azt akarom, hogy a jelenlétével átjárjon.

Szeretettel
madonna.jpg     Ebben a kapcsolatban semmit sem rejthetek el előle magamból. Isten jobban szeret engem, mint én magamat. Személyes érdekem, hogy kiszolgáltassam magamat neki, különösen azokon a területeken, amelyeket szégyellek, amelyeket titkolok, amelyek életem sötétségei, és én sem ismerem ki magamat bennük. Ebben a kapcsolatban semmi nem lehet magánügy, itt még a tudatalatti is ismertté lesz.
A szeretet számára semmi sem lehetetlen, de mindig kölcsönös kell, hogy legyen. Isten megvárja, hogy kész legyek magamat teljesen átengedni a szeretetének, és akkor olyan dolgokat tapasztalhatok meg, amelyeket azelôtt soha. Ebben a szeretetben meggyőződhetek arról, hogy a szeretet számára és Isten számára semmi sem lehetetlen, még az én életemben sem.
Ha ebbe a szeretetbe belemegyek, akkor ki kell mondanom: tegyél velem, amit akarsz, mert Te vagy az én Atyám.
Ha komolyan veszem a szeretetét, akkor végre föladom, hogy én írjam elő, hol, hogyan és mit változtasson meg bennem. Természetesen szabad kérni és vágyakozni, de mindezt az Ő nevében fejezem ki, és soha nem kívánok olyan dolgokat, amelyek Őellene vannak. 
Ő mondja: aki szeret, annak kinyilatkoztatom magamat. (Varga László atya gondolatai a "Az Oltáriszentség előtt" c. Stella Maris kiadványból)

arrependimento2_1.jpeg

 

Szólj hozzá!

Reménységünk Hajnal Szép Sugara

0008md13.jpg     A boldogságos Szűz üdvtörténeti hivatásának értelmét az emberek örök boldogságáért folytatott küzdelem adja. A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4) és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani. Történelmünk utolsó századában a sátáni erők minden tekintetben példátlan rombolást végeztek. Az idők jeleiből úgy tűnik, az Üdvözítő nem hagy magunkra ebben a veszélyben sem. Elküldi anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot.

      Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál. A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének fontos célja és következménye az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is. A Szűzanya arra biztat: minden ember, minden család és közösség, aki hallja az ő szavát, és válaszolni kíván felhívásaira, ajánlja fel önmagát Szeplőtelen Szívének. Ez az önfelajánlás a Szent Szűz ígérete szerint sok védelemmel és kegyelemmel jár. (Vö. Antalóczi, Jelenések üzenetek és a jövő EGER 2000. 23-24)

remenysegunk_a_hajnal_szep_sugara.jpg 

Szólj hozzá!

 Bármerre jársz, gondolj időnként arra, hogy talán azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Szólj hozzá!

A Sátán hatalma

gondolkozz_amig_nem_keso.JPG     Vannak, akik nem hisznek a Sátán személyes létében, vagy nem tulajdonítanak különös jelentőséget működésének. Ők azok, akik a leginkább uralma alatt állnak. A bűn világuralmát építő sátán legnagyobb bravúrja ugyanis az, hogy sikeresen hiteti el; nem is létezik! Aki nem akar hinni, az elhessegeti magától az ezzel foglalkozó gondolatot!
     Vianney Szent János idézi Nagy Szent Gergelyt: „Ha nincsenek kísértéseitek, ez annak a jele, hogy a démonok a barátaitok. A démonok hagyják, hogy nyomorúságos életeteket nyugalomban töltsétek, és majd csak napjaitok végén rántanak magukkal a mélységbe.”
     Miért kell kísértéseket elszenvednünk?
„Azért, hogy érdemeinket nagyobbá, erényeinket tisztábbá és tökéletesebbé tegye, és hozzá való jutásunkat siettesse, Isten megengedi az ördögnek, hogy megkísértsen minket, és próbára tegyen.” (Grialou) 
     A Sátán Isten eszköze. Zaklatásaival, saját akarata ellenére, az ember javát szolgálja. Hogyan segítheti az ördög az embert? Hogyan válhat hasznunkra a Sátán kísértése és egyéb ellenünk irányuló tevékenysége?
Az ördög a kísértéssel egy alternatíva elé állítja az embert. Rákényszerít, hogy válasszunk a jó vagy a rossz között. Ezáltal a mi érdekeinket szolgálja. Hiszen az, aki valakinek az erkölcsi fejlődésre ad lehetőséget, ezzel értékes szolgálatot tesz neki. Hány ember éli le életét erkölcsi középszerűségben csak azért, mert sohasem került olyan választás elé, hogy lesüllyedjen vagy felemelkedjen.
Isten engedélyével a Sátán – a kísértések mellett – mindenféle akadályokat támaszthat az ember útján: anyagi nehézségek, egészségi zavarok, értetlenség, ellenállás, ellenségeskedés, féltékenység, gyűlölet stb. Mindez megannyi alkalom, hogy két megoldás között válasszunk: kapituláció vagy harc.
     Nem kell félni a Sátántól azért sem, mert nem korlátlan a hatalma. Csak Isten beleegyezésével tehet bármit is. Akármit tegyenek is a gonosz lelkek, minden teljesen Isten ellenőrzése alatt történik. Teljes mértékben Isten uralma alatt állnak, aki saját céljaira használja őket. Isten nem ad a gonosz lelkeknek korlátlan hatalmat. Amiként parancsol a tengernek, „mondtam neki: eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!” (Jób 38,11), ugyanúgy korlátok között tartja a gyűlölet és az irigység kitöréseit is. Máté evangéliuma mutatja, hogy a gonosz lelkeknek még oly prózai vállalkozáshoz is, hogy megszállják a sertéseket, Isten engedélyére van szükségük.

      Az előző posztban elhangzott az állítás, miszerint Isten háromszor adott parancsot az embernek, mintegy a társadalmi együttélés szabályaként, teljesebb emberi élet és az üdvösség feltételeként. Nos, először a Teremtés könyvében, amikor Ádámot és Évát megáldotta és azt mondta nekik: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állaton, amely mozog a földön!« (Ter 1,27)
Másodszor, a Mózesnek átadott Tízparancsolattal. (Kiv 20)
Harmadszor pedig Jézus Krisztusban: »Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket!« (Jn 13,34) Ezen isteni parancsok érvényessége minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: "Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni" (Mt 5,17) Gondolkozz tehát, amíg nem késő!

sam_09.jpg

Szólj hozzá!

 Mi az Eucharisztia?

(Schütz Antal EUCHARISZTIA – Az Oltáriszentség a hit és ész világánál – a szerkesztő által kivonatolva!)
 
    Az Eucharisztia Jézus Krisztus testének és vérének valóságos jelenléte a kenyér és bor eucharisztiás színe alatt az átlényegülés erejénél fogva, tehát az egész Krisztusnak a személyes egységnél fogva.   
    Más szentségek mint eszközök közvetítik Jézus Krisztus erejét és kegyelmét; az Oltáriszentség magát a kegyelmek szerzőjét és forrását tartalmazza, az Úr Krisztust. Ennek következtében az Eucharisztia a keresztény hittitkok pecsétje és az istenszeretés kompendiuma (Bonaventura). Az Isten közlődésének életárama, mely az Oltáriszentségben egybeköti a megtestesülés titkának érzékelhetőségét a Szentlélek küldésének láthatatlanságával, s így a legbensőbb Isten- és ember-közösségnek záloga és valósulása. Az a természetfölötti áramkör, mely a hitben kezdődik (a Keresztség Szentsége), a reményben földuzzad (a Bérmálás Szentsége), az Eucharisztiában, a szeretet szentségében célhoz jut. Az Oltáriszentségben az Üdvözítő folytatja áldott földi jelenlétét az idők végéig, egész közvetlenségével és melegségével.
    Az Eucharisztia készítése az újszövetség áldozata, a krisztusi életre választott nép méltó istentisztelete, és ezáltal nemcsak Isten emberszerető leereszkedésének záloga, hanem az ember istenkeresésének is megfelelő kinyilvánítása. Minden katolikus népnél a leghasználtabb elnevezése: Eucharisztia, a görög 'hálát adni' igéből. Az Üdvözítő is hálát adott a kenyér és bor fölött a szentség rendelésekor. Ez az elnevezés azért is igen találó, mert az Oltáriszentség ünneplése a legméltóbb hálaadás, mellyel a keresztény közösség Istennek szolgálhat. Ezért már az első keresztény időkben találkozunk vele. Úrvacsorának már Szent Pál nevezi. Anyag tekintetében: a kenyér és bor szentsége; jelzőkkel illetik mennyei eredetére és tartalmára utalva: mennyei-, angyali-, titokzatos kenyér.
Tartalmát tekintve: az Úr teste és vére. Hatás tekintetében: communio, mely ma a szentség vételét jelenti; agape (szeretetlakoma); útravaló (viaticum), szentlakoma, tiszteletreméltó-, legméltóságosabb szentség, vagy kiemelő módon: Szentség. Áldozati jellege alapján: Oltáriszentség (már Szent Ágoston), az Úr Asztala, Szent Ostya (hostia = áldozat), Szentmiseáldozat (sacrificium missae).
    Az Oltáriszentség ünneplése és vétele kezdettől fogva a keresztény élet középpontjában van. Ez nemcsak a szentmise bemutatásában jut kifejezésre, hanem abban a tényben is, hogy a megkereszteltek ennek a szentségnek vétele által jutottak a félelmes nagy titkok (tremenda mysteria) teljes birtokába. Nem csoda tehát, ha a hittudományi irodalom kezdettől fogva sűrűn foglalkozik vele, mégpedig a dolog természete szerint elsősorban gyakorlatilag: liturgiai vonatkozásban. Az atyák közül erőteljes eucharisztiás hitet lehelő kijelentéseivel és gondolataival Aranyszájú Szent János érdemelte ki a ,,doctor eucharistiae'' címét. Az Eucharisztiának középponti jelentőségét és a többi hittitokkal való összefüggését Alexandriai Szent Ciril ismerte föl elsőnek teljes jelentőségében.

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Szólj hozzá!

A tisztulás a bűnbánat útja
Írta: Böjte Csaba OFM

nutrient_fitness.jpg     A mai világban nagyon sokan foglalkoznak fizikai testük, belső szerveik megtisztításával, méregtelenítésével, ezért az emberek különféle kúrákon vesznek részt, nehéz gyakorlatokat végeznek, táplálkozásukat, mindennapi életüket átszervezik. Szerintem jól teszi az aki elindul ezen a sokszor orvosok által javasolt úton, hogy ilyenkor tavasszal a sok téli salaktól, méreganyagtól, tartósítószertől a testét megszabadítsa.
     Az ember testi, lelki valóság, nekünk nem választanunk kell a test és a lélek között, hanem az embert a maga egységében kell elfogadjuk, értékeljük és ápoljuk. Nem szabad se a testi, se a lelki dimenzióját az életnek elhanyagolni, megvetni, másodrendűnek bélyegezni. Bűn az is ha valaki e szép világnak és benne az embernek csak a lelki, szellemi oldalát értékeli, de az is gond ha nem veszünk tudomást arról, hogy az Isten alkotta ember nem csak 50-70-100 kg élő szövet. Ezért, kisebb testvéri szeretettel szeretnék egy utat mutatni, mely az egész embert a maga szellemi, lelki méltóságában képes megtisztítani, gyógyítani, felszabadítani, az Istengyermeki örömteli méltóságra emelni.
     A tudatosan elkövetett bűneink lehúznak, a rossz döntéseink, át nem gondolt cselekedeteink, szabadságunkat, emberi méltóságunkat nem csak beszennyezik, de össze is törhetik. Az orvosok egybehangzó véleménye, hogy a gondolatban, cselekedetben, mulasztásokkal elkövetett bűneink mindenféle testi, szellemi betegségnek a forrásai lehetnek. Anyánk az Egyház, tavasszal, a húsvéti szent időben az embereket ösztönzi az elcsendesedésre, a szellemi, lelki tisztulásra, a bűnbánat tartására. Ősidőktől a lelki tisztulás útjára lépő ember, Isten törvényeire figyel, azok fényében újítja meg életét. Az erkölcsi életünket szabályozó parancsok világosak, egyértelműek, és hosszú évezredek tapasztalata alapján váltak az emberiség közkincsévé, ezért merem én is a bűnbánat útján, mint jelzőoszlopokat magunk elé állítani.
Isten a történelem során háromszor adott parancsokat az emberiségnek. (Forrás)bunbanat.jpg

Szólj hozzá!

image_immaculate_c.jpg    A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a proto-evangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, ame-lyeken a Szent Szűz széttipor-ja lábával a földgömböt átö-lelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcso-lódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.

    Az üdvtörténet két leg-fontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallga-tott, Mária az Istennek mon-dott igent. Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig hite miatt a Boldogasz-szony. Éva az összes élők anyja, Mária is – mivel Fia mindenkiért meghalt – valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.

    A második Vatikáni Zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, ,,ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját.'' (Az efezusi zsinat 431-ben a Szent Szüzet ,,Istenszülőnek'' nevezi.) Ugyanakkor ,,a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...'', tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).

    Az anyai hivatás lényege az életadás. Az életadás azonban nem csupán gyermek(ek) világrahozatalát jelenti, hanem az életre való felkészítést és az élet védelmét akár harc árán is. Az anya Istentől beléje oltott szeretettel, odaadással gondozza, tanítja és védelmezi övéit. Mária ugyanezt teszi értünk, gyermekeiért.

    A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. (Vö. Antalóczi, Jelenések üzenetek és a jövő EGER 2000. 21-22)

 

Szólj hozzá!

Tedd magad alkalmasabbá az isteni vendégségre!

   »Úgy vártalak! Mondtam már máskor is, merülj el Bennem, mint vízcsepp a borban. Én vagyok a bor, te a víz. Ha Velem így egyesülsz, te szinte megsemmisülsz, csak Én uralkodom benned. Az Én Testem és Vérem erőt, életet ad nektek. Mily boldogságom lesz, ha éltető erőmet mind többen igénybe veszitek! Gyűjts Velem!« (Szeretetláng Lelki Napló II/13)      

     Aranyszájú Szent János sem győzi hangsúlyozni a lelki előkészületek fontosságát: Senki se lépjen az Úr asztalához lelki éhség nélkül vagy hanyagul, hanem tüzes szívvel, vidám lélekkel és buzgósággal. Mikor a zsidók állva étkeztek a kivonulás előtt, saruban és bottal a kezükben, mennyivel inkább kell neked készenlétben lenned. Ők Palesztinába készültek kimenni, te pedig az égbe készülsz vándorolni. Ezért mindig készen kell állnunk. Kemény büntetés vár a méltatlanul áldozókra. Gondolj arra: mennyire botránkozol az árulón és ítéled el a keresztre feszítőket. Vigyázz, nehogy te is vádolója legyél Krisztus Testének és Vérének. Azok megölték a mindennél szentebb testet, te bűnös lélekkel fogadod magadba. Pedig mennyi jót kaptál Tőle. Nem elégedett meg azzal, hogy értünk emberré lett, vállalta kínzást és halált, hanem még egyesül is velünk. Nemcsak hitben, de a valóságban is előkészíti testünket. Mennyivel tisztábbnak kellene lennünk, mikor ezt a Szent Áldozatot magunkhoz vesszük. Szent Pál apostol az áldozásnak, az egyesülésnek egyetlen megfelelő módját említi: a tiszta lelkiismeretet. Ha a testi lázban és belső bajban szenvedő nem ehet kedve szerint, nehogy rontson állapotán, mennyivel inkább óvakodnunk kell az Úr Testének vételétől, gonosz vágyakozások közben, hiszen ez a betegségnél is rosszabb. A kifejezés alatt a rendetlen vágyakra (pénzsóvárgás, harag, testiség stb) gondolok. Ha áldozni jössz, mindezeket vesd le, és úgy vedd magadhoz a Szent Áldozatot. Ne elcsigázottan járulj az Úr asztalához, hanem segítséget kérőn a megtisztelő ünnep kedvéért. Ha vágyódik a lelked, ne legyen akadály a szürke hétköznap, mindig ünnepet ülhetsz, és mindig áldozhatsz. Mindazáltal, ha bármely ünnep okán is, de készületlenül, semmiképp ne közelítsetek az isteni Misztériumokhoz, hanem hogyha eldöntitek, hogy részt vesztek az Isteni Liturgián és áldoztok, már napokkal előtte tisztítsátok meg magatokat gyónással, imával, az irgalmasság gyakorlásával, ügyelve a lelki dolgokra…communion_large.jpg

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

tél 2c.jpg

Szólj hozzá!

Isten és az emberi közvetítők
Írta: fr. Barsi Balázs OFM

mamma-e-neonato-in-braccio-199x300.jpg     Akár tetszik, akár nem, Isten legnagyobb műveit emberi közvetítőkre bízza: az életadást (testi és lelki értelemben), az evangélium hirdetését, a legszentebb áldozat bemutatását, a szentségeket. Isten mintegy kiszolgáltatja, kezünkbe adja magát nekünk, gyarló embereknek.
     Az ember, ha helyesen fogadja ezt a zavarba ejtő megtiszteltetést, igyekszik felnőni küldetéséhez, és a hivatás szentsége őt is megszenteli. Ha azonban visszaél hivatásával, és hivatalt csinál belőle, amelyhez úgy ragaszkodik, mintha járna neki, súlyosan vétkezik küldője ellen. Bűne annál nagyobb, minél szentebb a feladat, amelyet rábíztak. (Ezért a mindenkori írástudók és farizeusok felelőssége is nagyobb, mint például azoké a művészeké, akik a szépség tanítószékében ülnek, s akiktől van mit tanulnunk, de életvitelüket nem kell követnünk, mert tehetségükhöz nem biztos, hogy megfelelő iránymutatást is kaptak, emberi sérüléseikkel pedig nem találták meg az igazi Orvost).
     Isten azonban nem közvetítői személyes életszentségétől teszi függővé ajándékait. Tanítása akkor is érvényes, ha méltatlan száj hirdeti, szentségei akkor is hatnak, ha méltatlan kezek szolgáltatják ki. Itt egyszerre kettőt kell megtanulni. Amennyiben „írástudó és mester vagyok”, tegyem is azt, amit tanítok. Amennyiben tanítvány vagyok, éljek a szent tanítás szerint, amit lelkiatyámtól kaptam, és ne hibáit, esetleg bűneit keressem.
     A történelem folyamán csupán egyvalaki volt, akiben a szó és a tett egysége maradéktalanul megvalósult, egyetlen Mester, akinek nem csupán tanítása, de életének minden lépése is követésre méltó. Ő nem rakott elviselhetetlen terheket az emberek vállára, hanem ő hordozta a mi terheinket, nem foglalta el az első helyeket, hanem megalázta magát a kereszthalálig. S „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és életét adja váltságul sokakért”. (forrás) majestas_domini_of_protat.jpg

Szólj hozzá!

gallery7.jpg    Szent Lukács egy másik helyen is utal Mária korai tiszteletére, amikor idézi egy asszony szavát a tömegből: "boldog az az asszony, akinek a méhe téged hordozott, és akinek a keble téged táplált" Lk 11,27) és Jézus, nem elutasítón reagál erre!

    Mária korai tisztelői közé sorolódik Szent Pál is, aki talán szemtanúja volt a Szűzanya elszenderülésének, amikor 48-ban részt vett az apostoli zsinaton. Egyébiránt a Galatákhoz szóló levelet a teológusok a legkorábbi keresztény iratnak tekintenek. Ebben a levélben az üdvtörténet rövid áttekintésében nagyon fontos helyet ad Máriának: "Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született..." (4,4) 

    Az Újszövetség utolsó fejezetében, a Jelenések könyvében Mária megdicsőül. Itt már nem csak a názáreti szolgáló leány és az Úr Anyja, hanem az Ó- és Újszövetség népeinek megtestesítője, mi több égi Anyja. Így lesz ő apokaliptikus "jel az égen": "egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból álló korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott" (Jel 12,1-2). (Vö. Michael Hesemann A NÁZÁRETI MÁRIA, Szent István Társulat 2012. 255-256) /Meg kell jegyeznünk, hogy a "szülési fájdalmában kiáltozott" kifejezés nem Jézus születésére utal, hanem az Égi Édesanya Küzdő egyházbeli gyermekeinek üdvösségre való küzdelmes megszülésére, a szüntelenül aggódó anya fájdalmára! (szerk)/

    Montforti Grignon Szent Lajos nagyon szépen ad magyarázatot az értünk szenvedő (szülési fájdalmában kiáltozó) Égi Anyára: "ahhoz, hogy a kiválasztottak az Isten Fiához hasonlókká legyenek, ezen a világon mind Szűz Máriába zárattak, ahol ez a jó Anya őrzi, táplálja, ápolja, növeli, majd haláluk után a dicsőség világosságára szüli őket". (TMT 33)

    Tehát Mária nem csak felnevelte Isten Fiát, hanem ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, amikor Jánosnak szólt: "Íme a te Anyád!" (Jn 19,27), hogy valamennyiünk édesanyja legyen. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék. (Vö. Antalóczi, Jelenések üzenetek és a jövő EGER 2000. 23) És nekünk pedig létfontosságú, hogy kérjük őt! 

Szólj hozzá!

A dogmafejlődés útján

Schütz Antal: Eucharisztia Az Oltáriszentség a hit és ész világánál 

    Katolikus igazság szerint a szentmisében történt konszekrálás szavainak erejénél fogva a kenyér szubstanciája átváltozik Krisztus testévé, a bor szubstanciája Krisztus vérévé, úgy hogy a kenyér és bor megmaradt színei alatt valósággal, bár titokzatos (szentségi, misztikai, nem-természeti) módon jelen van Krisztus teste és vére; ezzel együtt azonban a lelke, és emberségével együtt istensége. Az Eucharisztiára vonatkozó katolikus dogma tehát három mozzanatot ölel föl:
    1. A kenyér és bor színe alatt valósággal jelen van Krisztus teste és vére;
    2. jelen van az egész Krisztus;
    3. megjelenül azáltal, hogy a kenyér és bor szubstanciája átváltozik Krisztus testévé és vérévé (az átlényegülés útján).
    Az első kilenc században az Egyház ennek a hitigazságnak háborítatlan birtokában volt. A dokétákat, gnósztikusokat és manicheusokat rendszerük következetessége az Oltáriszentség tagadására terelte. Ezt Szent Ignác és különösen Iréneus rájuk is olvasta. ők azonban a következtetést nem vonták le, legalább nem egész terjedelmében. A nesztorianizmus elvében benne van, hogy miként a megtestesülés titkában az önálló és teljes emberséggel csak erkölcsi és nem fizikai egységben van az Ige, úgy az Oltáriszentségben is Jézus Krisztus jelen van egy teljes tartalmú és önállású kenyér- és bor-szubstanciával; vagyis tagadnia kellett az átlényegülést és azt kellett vallania, hogy az Eucharisztiában Krisztus együtt van a kenyérrel (companatio). Katolikus ellenfeleik ezt szemükre is vetették; ők azonban kifejezetten nem vonták le krisztologiai eretnekségüknek ezt az eucharisztiologiai következményét, leszámítva a legtudósabb és legeszesebb nesztoriánust, a híres bibliamagyarázó cirusi Theodoretust (megh. 460 k.).
Paschasius.jpg    A 9. században támadt az első jelentős eucharisztiai mozgalom, mely egyelőre tisztán teológiai jellegű volt. Paschasius Radbertus corbie-i szerzetes 831-ben De corpore et sanguine Domini címmel kiadta az első eucharisztiás monográfiát, melyben erőteljesen hangsúlyozta a valóságos jelenlétet, és nem egy helyütt vaskos kifejezésekkel nyomatékozta a szentségi és történeti Krisztus azonosságát. Többen hasonló című iratokban ellene támadtak; nemcsak a külön utakon járó és spiritualista Scotus Eriugena (860-ban kiadott, ma elveszett iratában), hanem Paschasius rendtársai Ratramnus és Hrabanus Maurus is.
    Ma már bizonyos, hogy Paschasius itt nem tanított újat; ellenfelei pedig, legalább a két utóbbi nem helyezkedtek eretnek álláspontra. Paschasius Aranyszájú, Ambrus és a gall liturgia nyomán a kelleténél kissé erősebben hangsúlyozta a szentségi és a történeti Krisztusnak azonosságát, és ezzel, legalább ellenfeleinek ítélete szerint, azoknak az egyébként jelentéktelen íróknak malmára hajtott, kiknek tanításában a kenyér és bor színei magának Krisztus testének járulékaivá válnak, és így Krisztus teste az érzékeknek közvetlenül hozzáférhető módon van jelen és az érzékelhető dolgoknak sorsában is osztozik (capharnaitae et stercorianistae). Ezeknek a nem egyszer ízléstelen állításoknak elhárítására Ratramnus és Hrabanus Szent Ágoston szellemibb fölfogás- és beszédmódjához folyamodtak. Tehát itt nem a valóságos jelenlétről, hanem módjának tüzetesebb meghatározásáról folyt a szó. Tartalmi eltérés nem volt a két fél között. Paschasius nem akarta azt állítani,
hogy a történeti és szentségi Krisztus a jelenlét módja tekintetében is teljesen egyezik; viszont ellenfelei nem akarták tagadni a történeti és szentségi Krisztus lényegi azonosságát. A vitát Lanfranc bec-i szerzetes zárta be.
    Lehet, hogy a vita folyamán Eriugena a spiritualizálásban túlment a kellő határon, s talán szimbolizmusra jutott. Bizonyos, hogy az ő iratára támaszkodva tours-i Berengarius (megh. 1088; De sacra caena; ez az irat soká lappangott; Lessing Wolfenbüttelben megtalálta és 1834-ben kiadta) merő szimbolizmust adott elő: a konszekrált kenyeret csak úgy lehet Krisztus testének mondani, amint Krisztust báránynak, szögletkőnek nevezik, vagyis csak metaforás értelemben. Tanítását a római, tours-i és párisi zsinatok elítélték, és ő II. Miklós és VII. Gergely előtt (1079-ben) kénytelen volt visszavonni tévedését.
    A középkori spiritualizáló felekezetek az Oltáriszentség dogmáját is meghamisították. A valóságos jelenlétet tagadták a petrobruziánusok és albiak; a valdiak a külön konszekráló papi hatalmat vonták kétségbe és az Eucharisztiát csak megáldott kenyérnek tekintették; ellenük állást foglalt a IV. lateráni zsinat. Wiclef tagadta az átlényegülést. 
    A 16. századi újítók közül az ortodox luterizmus sohasem tagadta a valóságos jelenlétet; sőt az ágostai hitvallás (Confessio Augustana) és Melanchthon Apologiája majdnem egészen katolikus módon szól. Az idők folyamán azonban egyre inkább eltávolodtak a kriszusi jelenlét lényegétől. A Solida Declaratio a valóságos jelenlétet a vétel idejére korlátozza. zwingli2.jpgZwingli  (1525 óta), akihez Karlstadt, Bucer és Oecolampadius is csatlakoztak, a konszekrált kenyeret és bort merő jelképnek tekintette, mely Krisztus testét és vérét jelenti. Ezeket a szimbolistákat Luther szakramentáriusoknak nevezte, mert a szentségben csak a jelet tartották meg, annak tartalma  nélkül. Ez sok mai racionalista liberális protestánsnak is álláspontja. Kálvin itt is, mint általában vallási alkata tekintetében, középhelyet foglal el két reformátor társa között: a megdicsőült Krisztustól a hívő fölvevőre a vétel pillanatában természetfölötti erő árad; tehát nem szubstanciája, hanem ereje szerint van jelen Krisztus. Körülbelül ez volt Melanchthonnak is a nézete. Az anglikánok általában 
kalvin_82.jpgKálvin  
álláspontján vannak, kivéve a puseyistákat, kik vallották a valóságos jelenlétet. 
    A mai liberális protestánsok és a modernisták általában azon a nézeten vannak, hogy Krisztus tekintettel volt környezete világ közeli végének várásával, és ezért nem akart semmiféle szentséget sem alapítani. Az Utolsó Vacsorát egyszerű búcsúvacsoraként ülte, a hívek pedig mint a közösség ápolására alkalmas szeretetlakomát folytatták. Idővel azonban - különösen Szent Pál hatása nyomán -, misztikai tartalmú és vonatkozású lakoma lett belőle. 

Szólj hozzá!

scripture.jpg     Amikor egy ókori könyv – mint a Biblia – mai kutatója meg akarja vizsgálni, hogy bizonyíthatóan Isten szaváról van-e szó, akkor két dolgot kell átgondolnia: 1) mi történt a szerzők életében, hogy pont azt írták le, amit leírtak; 2) aktuálisak-e a szövegben található állítások és milyen mértékben érintenek engem személyesen. E számos téma és esemény közül csak egyet szeretnék kiemelni, mely ugyanúgy valódi forradalmat okozott az egyszerű halászok, mint az elismert zsidó tanítványok gondolkodásában – s ez Jézus feltámadása. A szemtanúk vallomásai azt bizonyítják, hogy ezek az emberek egyáltalán nem voltak felkészülve egy ilyen eseményre, és szemtől-szembe a valósággal, át kellett értékelniük álláspontjukat. 1) az emberek nem támadhatnak fel. 2) Jézus halála bizonyos, hiszen látták, hogy meghalt. 3) látták a feltámadott, élő Jézust, negyven napon át húsvét után. 4) a sír a mai napig üres. 5) Jézus feltámadásnak hitelességét, több közvetett tényező is alátámasztja, pl. a Torinói Lepel, mely a tudományos vizsgálatok számára is rendkívüli kérdéseket, megválaszolhatatlan kérdéseket vet fel!
     Mi következik ebből? Mivel Jézus feltámadt, ez azt jelenti, hogy különleges valaki volt. Szavahihető volt, mert megígérte, hogy feltámad és meg is tette. Megígérte, hogy újra eljön majd, ítélni élőket és holtakat, így hát számíthatunk rá, hogy ez így is lesz! 
Ez a megfontolás megváltoztatta a gondolkodását és az életét például Szent Jánosnak, aki tömören annyit mond, hogy "látta és hitt" (Jn 20,8). De ez nem minden. János felismerte a felelősségét, hogy a többi ember, aki nem látta saját szemével a Feltámadottat, higgyen az ő személyes tanúságtételének, és hitét erre építse, ezért tehát leírta (vö. Jn 19,35; 20,31). 
     A Biblia mai olvasója itt elérkezik az elmélkedés második pontjához, melynek során elemeznie kell az adott bibliai szöveget. Íme, a használható tények: 1) a bibliai szövegek olyan jól fennmaradtak, hogy feltételezhetően pontosan ugyanolyanok, mint amilyenek a keletkezésük idejében voltak; 2) semmilyen bizonyíték sem támasztja alá azt, hogy másvalaki írta volna őket, mint az események szereplői; 3) semmi sem támasztja alá azt az állítást, hogy a bibliai szövegekben olyan változtatásokat végeztek volna, melyek az eredeti jelentést módosítják; 4) joggal hihetjük, hogy a szerzők hittek abban, amit leírtak; 5) a Biblia egyes könyvei, melyeket különböző korokban és különböző kultúrákban nevelkedett, különböző emberek írtak, nem mondanak ellent egymásnak; 6) a Bibliában nincsenek kitalált állítások a világról, sem a társadalmi-történelmi valósággal össze nem függő mitikus történetek. 
     A következtetés, hogy e könyv szavai ugyanúgy szólnak nekünk, mint ahogy Jánosnak, Péternek, Pálnak vagy Lukácsnak szóltak. Minden eszmefuttatás és kétely is ahhoz vezet, hogy megerősödjön a hitünk, mely a feltámadt Jézussal való személyes kapcsolat kialakításához vezet bennünket a napi ima, a bűnbánat szentsége és az Eucharisztia által.lindenberg_konzert036.jpg

Szólj hozzá!

Nesze neked széplelkű ifjúság!

     Egyik nap gyerekkönyvet szerettem volna venni egy 8 éves kisfiúnak.
Bementem a Libribe. Megálltam az "ifjúsági irodalom" címszó alatt, körülnéztem és elképedtem.
Csak a címük és a borítójuk alapján még magam sem olvasnám el ezeket, de hogy egy gyereknek – "az ifjúságnak" – kezébe adjam, az teljesen lehetetlen. Ott a helyszínen persze nem jegyeztem meg valamennyit, de otthon rákerestem a Libri honlapján az "ifjúsági irodalom" címszó alapján. 1600 könyvet hoz fel (csak az ifjúsági könyvek közt), kb az első 100-150 címet olvastam végig, s íme ebből egy rövid gyűjtés:

A vézna hóhér
A gonosz hét napja
Drakula - Klasszikusok könnyedén
Doktor Proktor pukipora
Jó szúnyog a lószúnyog 5. kötet (erről 5 könyvet írni?)
Rosszcsont Peti és Balhés Beni minden mennyiségben
Bat PAt történetei (bohókás szeretnivaló denevér?????)
A rettegés árja - Vámpírkalózok 2.
A mestertolvaj hagyatéka
A sötétség útvesztője
Légy beijedve - Pókpánik - Szöcskeszédület
Mélyharapás
A rontás könyve
Elhagyatva
Szörnytudatos farkaslány
Alvilág
Egy vagány vámpír naplója
Kísértés Rt (ajánlója: mit tehet egy sikeres bérgyilkosnő, ha egy amúgy is fárasztó nap után hat dekoratív munkatársa kíséretében megjelenik a lakásában az ördög?)
Méregnaplók
A szomszéd szörnye mindig zöldebb
A vérszipoly

stb.

     Ez elképesztő és botrány! Kiskorú gyermeket, szülői felügyelet nélkül be se engednék egy ilyen könyvesboltba! Eddig sem volt könnyű értékhordozó mesekönyvet találni a kisebbeknek, de amit a tízen-túliaknak  kínálnak azt csak "szülöi felügyelet mellett" lehetne levenni a polcról (ha egyáltalán)!
Ami a legszomorúbb, hogy ifjúságunkat azok igyekszenek olvasnivalóval ellátni, akik tiltakoznak Tormay Cecil,  Fekete István, Vass Albert, Nyírő József stb. tanrendbe való vétele ellen!    (szerk)

halloweenwallpaperrz.jpg

Szólj hozzá!

christian_council_of_eph_sus_in_431_1.jpg    Széles körben elterjedt előítélet, hogy a Mária-tisztelet csak 431-ben az Efezusi Zsinattal kezdődött, amikor Máriát minden hívő számára kötelező módon "Istenszülőként" határozták meg. A dogmák, nem a leleményes teológusok vagy a pápák újításai, hanem az évszázadok óta élő hitigazságok tanítóhivatali megerősítései. Amint láttuk, a két utolsó Mária-dogma is az első századok teológiai meggondolásaira és hagyományaira nyúlnak vissza.

    Valójában a Mária-tisztelet egyidős az Egyházzal. Ezért emlékezetes Joseph Ratzinger ' Die Tochter Zion' c. Mária-könyvében arra, hogy "maga az Evangélium prófétálja és igényli a Mária-tiszteletet: – És íme, mostantól fogva boldognak mond minden nemzedék – (Lk 1,48). Ez az Egyház feladata és minden nemzet feladatának tekinti".

    Szent Lukács, Erzsébetet Mária első tisztelőjeként rajzolja meg, aki a Szentlélekkel eltelve fölkiáltott  "Áldott vagy te az asszonyok között!" – Mi több –, unokahúgát így nevezte:  "az én Uramnak édesanyja" (Lk 1,42-43). Ha tudjuk, hogy egy hívő zsidó nő számára egyetlen Úr létezett, tudniillik Isten, akkor az első megtisztelő Mária-névnek, az Istenszülőnek vagy Istenanyának eredete itt van. (Vö. Michael Hesemann A NÁZÁRETI MÁRIA, Szent István Társulat 2012. 255)

Nem említettük a kármelhegyi remetéket, akik már Krisztus előtt is fő hivatásuknak tekintették a "leendő Messiás édesanyjának tiszteletét".

Szólj hozzá!

Hit vagy hitetlenség?

     Egy szellemes festő lefestette az utolsó vacsora jelenetét, amint: Jézus a kenyeret és bort nyújtja tanítványainak. A kép egyik alsó szélére a következő megnyilatkozásokat írta:
Luther: Ez alatt van az ő teste. −
Kálvin: Ez úgy hat, mint az ő teste. −
Zwingli: Ez jelképezi az ő testét. −
     A másik szélén viszont e szavak álltak:
Jézus Krisztus: Ez az én testem! −
     Majd alatta: „Kinek higgyünk ezek közül?”
     Aligha lehetne rövidebben és kifejezőbben érzékeltetni az Oltáriszentség körüli katolikus és katolikusellenes állásfoglalást. Az eligazodás tekintetében sajnos gyakorta a felekezeti szenvedély „csak azért is” ragaszkodása az útmutató, jóhiszemű hithűséget láttatva a csökönyösségben. Pedig mekkora kincstől fosztja meg magát az, aki nem hisz az Eucharisztiában! A csodákkal szemben értetlenkedő, aki nem hisz a valóságos jelenlétben, az bizony még sokkal érthetetlenebb kérdések előtt találja magát, mint amennyire hihetetlen maga az Oltáriszentség.
     Mert, ugyan miként magyarázza meg az ilyen, a kafarnaumi beszédet? Mennyiben kaphat választ, hogy az Úr miért is vezette tévedésbe a kereszténységet, amikor egyetlen szóval is visszatarthatta volna híveit a téves értelmezéstől? Miképp értelmezhető számára, Szent Pál beszéde a korinthusiakhoz, vagy az ősi liturgiák egyöntetű szentségimádása, a legelső egyházatyák és a nagy egyháztanítók lángoló tanúságtétele? Miként kaphat magyarázatot az az igéret miszerint, a pokol kapui sem vesznek erőt az Egyházon, és Ő velünk marad mindennap a világ végezetéig? Mennyi csoda, mennyi megoldhatatlan rejtély!

      Minket is válasz elé állít az Oltár Titka. Tőlünk is azt kérdezi Jézus: Mit akartok: hinni, vagy botránkozva távozni tőlem? Én, amikor szeretetem legértékesebb zálogát nyújtom nektek, ti is rövidlátó kételkedéssel igyekeztek lerázni a hit édes igáját? Vagy hisztek-e Bennem akkor is, mikor szeretetem találékonysága, a csodák útját járja? Nos, mi mást felelhetnénk, mint amit Péter válaszolt az Úr kérdésére:  „Hová mennénk Uram, hiszen az örök élet igéi Nálad vannak!”  

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

00003_-_050.jpg

Szólj hozzá!

A logikus következtetés és a hit

carbonsrolei_1.jpg     Ha valaki a Marson találna, mondjuk egy közönséges kést, a tudósok ebből nemcsak azt a következtetést vonhatnák le, hogy ezen a bolygón civilizáció élt, hanem sokat tudnának mondani a technológia fejlettségének fokáról és annak kialakítóiról is. A Földön ugyanakkor több millió élő szervezet ta-lálható, melyek milliárdszor bonyolultabbak egy késnél, sokkal bonyo-lultabbak a mai számítógépeknél, mégis léteznek emberek, akik konokul azt hiszik, hogy ezek az évmilliárdok alatt – csak úgy – maguktól lettek! Ezen az alapon, akár a Marson is találhatnának – minimum – egy kést.
     Az ateizmus legjelentősebb "tudományos" bizonyítéka a Szovjetunióban az volt, hogy Jurij Gagarin a világűrben semmiféle Istent sem látott. Hasonlóképpen gondolkozik az az ember is, aki nem éli meg mindennap Isten jelenlétét: "Mivel Isten az én életemben nem cselekszik, valószínűleg nem létezik."  – ó micsoda "briliáns" logika, csakhogy a tévedés lehetőségét is hordozza, látszat ellenére ugyanis ez az állítás még-sem ésszerű. Ha így gondolkodnánk, akkor például azt is mondhatnánk, hogy az elhunyt nagyapám nem valóságos személy, hiszen nem tudom őt megmutatni senkinek. Pedig ez esetben is elkezdhetnénk logikusan gondolkozni, elemezve a tényeket: 1) létezik egy hely, ahol a sírja van; 2) léteznek dokumentumok a születésétől a haláláig, melyek életének egyes szakaszairól tanúskodnak; 3) még élnek azok az emberek, akik ismerték őt, és együtt dolgoztak vele; 4) én is létezem, ami a nagyapám nélkül nem lenne lehetséges.
     A szkeptikusok természetesen mindezt kétségbe vonhatnák, például állíthatnák azt, hogy a sír üres (vagy hogy valaki mást temettek oda), hogy a dokumentumok hamisak, hogy a tanúk tévednek, és az én létezésem ebben az esetben nem számít. Ők azonban észre sem veszik – nem mérik fel –, hogy szkeptikus téziseiket sokkal kevesebb közvetlen bizonyíték támasztja alá, mint azt, hogy a nagyapám valóban élt.
     Ha Isten létezésének problémáját ítéljük meg, akkor ezeket a tényeket kell figyelembe vennünk: 1) léteznek a művei; 2) léteznek dokumentumok; 3) léteznek tanúk! Az emberi létnek, csupán Isten léte ad értelmet Isten teremtő létezésére következtethetünk műveiből annak ellenére is, hogy Istent nem láthatjuk, annak ellenére, hogy Gagarin sem látta őt.spaceiscallingforyougagarin-4.jpg

Szólj hozzá! · 1 trackback

Engesztelés és bűnbánat

a_szuzanya_szomorusaga_1.jpg      Elengedhetetlenül fontos feladat az engesztelés, amelyben részt kell vennie az Egyház minden, a probléma komolyságának tudatában lévő tagjának. Különösen fontos az ima, valamint az egyházmegyékben, a plébániákon és a családokban végzett vezeklés. Több mint egymilliárd olyan ember van a világon, akit érint a terhességmegszakítás bűne, és nincs tudatában a bűnbánat és megtérés szükségének, holott ezért a pokol büntetése fenyegeti. Talán országos engesztelő központokat kellene létrehozni – templomokat –, amelyekben állandó imával, a Bűnbocsánat Szentségével, az Oltáriszentséggel, lelkivezetéssel és a szentolvasó imádkozásával engesztelnének az életellenes bűnökért. Egyénileg és szervezetten könyörögnének a szentek, és különösen az anyjuk méhében megölt gyermekek közbenjárásáért, valamint a terhességmegszakítás bűnébe esett emberek megtéréséért. Ezek az engesztelő bázisok, olyan helyek lennének, melyek összekötik a mennyet a földdel, s ahol bőségesen áradna a megtisztulás kegyelme az egész nép számára. Talán nincs elég okunk arra, hogy komolyabban elgondolkodjunk ennek szükségességéről?

      Még mindig aktuális II János Pál pápa felhívása: "Sürgetően szükségünk van az életért szóló nagy imádságra szerte az egész világon. Minden keresztény közösségből, csoportból vagy társulásból, minden családból, s minden egyes hívő szívéből – a megszokott és külön ezért mondott imádságokban – szálljon föl Istenhez, az élet Teremtőjéhez és szerelmeséhez a buzgó kérés. Maga Jézus mutatta meg, hogy az imádság és a böjt a fő és leghatásosabb fegyver a gonosz erői ellen (vö. Mt 4,1-11), és mondta tanítványainak, hogy egyes ördögök másként nem űzhetők ki (vö. Mk 9,29).
mm2.jpg      Alázattal és bátran kezdjünk újra imádkozni és böjtölni, hogy a Magasságból jövő erő lerontsa a hazugság falait, melyek eltakarják az életellenes magatartások és törvények romlott természetét, és nyissa meg a szíveket a szeretet és az élet civilizációját szolgáló vágyakra és elhatározásokra." (vö Evangelium vitae, 100) Halálunk után az ítélőszék előtt mindannyiunknak fel lesz téve a kérdés: "Mit tettél a legkisebbekért?" Az Úr rendkívüli módon megáld mindenkit, aki az ő nevében oltalmazza a meg nem születettek életét, ezért már most el kell mondanunk Jézusnak: "Uram, a rendelkezésedre állok. Használj, és tégy velem belátásod szerint. Kérlek, mutasd meg, mit tegyek a meg nem születettek védelmében, és miként segítsem hozzá azokat, akiket a terhességmegszakítás bűne terhel, hogy kiengesztelődjenek Veled."

Miként biztosítható a gyógyulás az abortusz bűne után

oracion.jpg      Mindenkinek, aki abortuszt végeztetett, vagy hozzájárult, testi-lelki-szellemi gyógyulásra van szüksége. Ez csakis úgy lehetséges, ha teljesen átadja magát Krisztusnak és bizalommal merül el az ő végtelen irgalmában. A kiengesztelődés szentségében őszinte bűnbánattal és a megjavulás elhatározásával vallja meg Jézusnak minden bűnét, és amikor az Oltáriszentségben magához veszi őt, könyörögjön, hogy kiengesztelődjön megölt gyermekével, hogy lélekben mintegy átölelhesse. Kérje Jézust, hogy árulja el a gyermek nemét! Azután adjon neki nevet, kérve őt, hogy bocsásson meg az abortuszért!
Fogadja el Jézus megbocsátását és a gyermek megbocsátását is! Ha gyermeke és lsten is megbocsát, akkor önmagának is meg kell bocsátania! Mondja el a gyermekének, hogy szereti őt, és igyekezni fog mindennap imádkozni, a szentségekhez járulni, és az evangélium szerint élni. Tudatosan felkészüljön halála pillanatára, az Istennel való találkozásra, hogy utána együtt örülhessenek a mennyei életnek.
Ha a bűnbánó mindezeket a gyógyuláshoz vezető lépéseket összeköti a kiengesztelődés szentségével, valamint a hasonló szülők és a gyermekekért bemutatott engesztelő szentmisével, akkor Krisztus biztosan meg fog gyógyítani mindenkit, aki a posztabortusz-szindrómában szenvednek.

A SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 6. száma, Leszek Dokowicz cikke nyomán.

Szólj hozzá!

 Az Oltáriszentség gyümölcsei

   Testvérem tudjuk, hogy az Oltáriszentség gyümölcsei az örök élet igéi, melyek közvetlenné és bensőségessé teszik az egész hitéletet. Nem véletlen, hogy olykor még másvallásúak is tanúságot tesznek, hogy egyedül a katolikus templomokban találnak valami bensőséges érzetet? Ez nagyon érthető: mert érezik a jelenlétet, páratlan közvetlenséggel csapja meg őket a végtelenség érzete és az örökkévalóság levegője. Kétségkívül...

       Ha bemegyek a katolikus templomba, Jézus néhány lépésnyire van tőlem. Igaz, hogy a színek fátyla alá rejtőzötten, de azért tudom, hiszem, hogy ott van csakugyan, oly valóságosan, mint amikor a földön járt. Ha szentmisén vagyok, tudom, hogy az Üdvözítő áldozza magát értem, ugyanúgy, mint amikor a Keresztfán áldozott. Ha magamhoz veszem, tudom és hiszen, hogy éppúgy hozzám jön, mint mikor az Angyali Üzenetre Szűz Mária méhébe szállt s ugyanúgy keblére enged hajolni engem, mint Szent Jánost az utolsó vacsorán. És nekünk mily természetes, hogy ebből a hitből és tudatból a kegyelem, remény és szeretet csodálatos melegsége áradhat a hívek szívébe.

bread2.jpg     Az Oltáriszentség emberileg is közel hozza hozzánk az Istent. Igaz, ő mindenütt jelen van, mindenütt megtaláljuk, de legközelebb mégis a megtestesült Istenember révén találjuk meg. Márpedig az Oltáriszentségben az Istenember rejtőzik! Néhány lépésnyire van tőlünk, sőt mikor a szentáldozásban magunkhoz vesszük, egyenesen lehajol hozzánk, átölel, belénk száll, összeforr velünk, átömleszti a vérét a mi vérünkbe. Mily édes istenközel-ség ez! Mily megrázóan szép és boldogító egyesülés a Legszentebbel! Mily irigyletes kiválasztottság ez, kitüntetés és felmagasztalás!

Newman bíboros, még anglikán főlelkész korában epedve vágyott az Oltáriszentség után. Valaki azzal akarta elriasztani a katolizálástól, hogy ilyképpen le kell majd mondania anglikán egyházi állásáról és jelentékeny jövedelméről. A nemeslelkű Newman erre így felelt: „Ah, mit ér nekem akár százezer font is, egyetlen szentáldozáshoz képest!” Valóban: az Oltáriszentség mindennél gazdagítóbb kincs, mert Istent hozza közénk, és Istenhez emel fel minket.

       Az Eucharisztia teszi templomainkat vonzóvá, meleggé, elbűvölővé! Valaki egy híres protestáns imaházat nézett meg, és mivel rajta kívül akkor é pp senki sem tartózkodott a fűtetlen épületben, ő tisztességtudóan kezében tartotta a kalapját. A sekrestyés azonban rászólt: „Uram, tegye csak fel a kalapját, hiszen nincs itt senki!” Az illető katolikus volt és bizony elszomorodott ezen. Szegény protestánsok − gondolta −, a templomukban nincs senki!

     Nálunk van! − Hála Istennek −, de mennyire van! Mi bizony levesszük kalapunkat, ha a templomba lépünk és nemcsak a kalapunkat, hanem térdet hajtunk, sőt kedvünk volna arcra borulni s megcsókolni a földet boldog áhítattal, repeső hálával − Az iránt −, aki nem vonakodott ily mélyre ereszkedni hozzánk!

        Az Eucharisztia rengeteg lélektisztító munkát végez a hívekben, a távol állók sajnos, ezt nem is sejtik! Minthogy nálunk kötelesség és parancs az Úr szava szerint a szentáldozás, tehát a Bűnbánat Szentségéhez is járulnunk kell! Gyónni pedig annyi, mint bűnbánón és halálos komolysággal magunkba szállni, lelkiismeretünket megvizsgálni és kegyetlenül perbe fogni önmagunkat hibánkért, bűneinkért, mulasztásainkért, leszámolni velük és jobbulást fogadni. Micsoda lélektisztító munka folyik a gyóntatószékekben nap mint nap, épp az Oltáriszentség iránti tiszteletből! Szegény protestánsok, akik ezt a lelki fürdőt kénytelenek nélkülözni!

        Az Eucharisztia a lelkierő forrása. A lélek áttüzesedik a Mennyei Jegyes ölelésétől, mikor Jézus édes testét érzi ajkán s nyelvén, szívébe zárva Őt, a Legnagyobbat, a Legtisztábbat, a Leghívebbet! Ilyenkor minden áldozatra képesnek, minden erőfeszítésre késznek érzi magát a lélek. Ó, mennyire megvigasztalódnak itt a szenvedők! Mennyi nemes elhatározás, mennyi apostoli tett, mennyi tevékeny felebaráti szeretet és mennyi tisztaság sarjad az Oltáriszentségből! Mikor az Úr a földön járt, egy-egyetlen érintésére meggyógyultak a betegek, megtisztultak a leprások, feltámadtak a halottak. Mennyi lelki gyógyulás, erősödés, életújulás, mennyi szent erő és lelkesedés fakad ma is az Oltáriszentségből! A keresztényüldözés első századaiban a pogányok csodálkozva tapasztalták, hogy valahányszor a fogoly keresztények valami kenyeret kaptak papjuktól, utána mindig kétszeres bátorsággal álltak ellen a kínoknak, és mosolyogva mentek a gyötrelmes halálba is! Igen, az Eucharisztia hősöket nevel, az Isten- és emberszeretet hőseit, a tisztaság csodáit, a vértanúság héroszait.

        Az Oltáriszentség megkönnyíti a legnehezebbet: megédesíti halált. Nap-nap után tízezrek válnak meg az élettől. A katolikus hívő (ha igazában az) nem fél a haláltól, mert útravalója van, az Úr, a haldoklók reménysége, az örök viszontlátás és feltámadás adója. Jézus az Eucharisztiában még egy utolsó bűnbocsánatot hoz nekik, még egy utolsó csókban pecsételi meg benne a boldog ébredés, a mennyország ígéretét! Nekünk a halál épp ezért nem is halál, hanem születésnap. A halál nem összeomlás, hanem élni kezdés; nem kétségbeejtő rém, hanem sejtelmes tavasz! Mert bennünket nem a csontkarú rém fogad a betegágyon, hanem Jézus, aki azt ígérte, hogy „aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak élete lesz, és én feltámasztom őt az utolsó napon”!

Eucharisztia! Az Úr szenvedésének emlékjele, a feltámadás és örök boldogság legbiztosabb záloga! Ó édességes Manna, zarándokságunkban köztünk lakó, lelkesítő, támogató, tápláló Isten·Báránya! Bár megihletnéd a kétkedők szívét és megnyitnád nekik is csodálatos leereszkedésed édes titkát! Hogy ők is jöjjenek, s imádjanak Téged Oltárod Titkában, Szereteted Szentségében és szeressenek velünk, imádkozva a kétezer éves Egyházzal:

Jézus, kit takar most sokrétű lepel?

Add meg amiért lelkünk forrón esdekel:

hogyha majd a titkok fátyla felderül,

láthassunk örökre leplezetlenül!

(Aquinói Szent Tamás, Adoro te.)

 

Szólj hozzá!

Az események alakulása és az aktuális tanulságok

a 4 latnok...jpg     Figyelemre méltó, hogy a falu népe hozzávetőlegesen 3 órán át állt, énekelt és imádkozott a dermesz-tő hidegben, mégsem fázott senki! Az egyik látnok megszámolta, hogy 43 csillag volt a Szűzanya köpenyén. Évekkel később Joseph Barbedette, pap lett és tanúságot tett a jelenés körülményeiről. A jelenés két lány résztvevője közül az egyik, Jeanne-Marie Lebossé apáca lett.

800px-Barbedette1.jpg
mgr_wicard__085031400_1511_05072012.jpg


     Wicart püspök egy év múlva kiadott pásztorlevelében – 1872. február 7-én – kijelentette, hogy „Szűz Mária Pontmain-ban valóban megjelent” és 1875-ben a Vatikán is hitelesnek mondta ki a jelenést.
     1872. májusában Wicart püspök engedélyezte egy templom építését, melyet 1900-ban fejeztek be és amelyet 1905-ben X. Piusz pápa bazilika rangra emelt, egyben engedélyezte a Pontmain-i Reménység Anyja általános tiszteletét.papai jovahagyas.jpg

A gyönyörű neogótikus bazilikát a köznyelv "Kék Bazilikának" hívja, ólomüveg ablakai miatt, melyek kékes ragyogással töltik be a templomot! (Képeket lásd alul!)
XII. Piusz pápa 1934. jú-lius 24-én, ünnepélyesen megkoronázta a Remény-ség Anyja szobrát a Szent Péter Bazilikában.
     A Pontmain-i néma jelenés képei azt jelzik nekünk, hogy az Isten Anyja képes visszatartani Szent Fia sújtásra kész karját, ha hallgatunk felhívására és engeszteléssel fordulunk Jézus Szentséges Szíve felé! Mindez, különösen aktuális napjainkban: Az ellenséges front 20 km-re volt már a falutól, ám a jelenést követő 11. napon aláírták a fegyverszünetet.
     Pontmain üzenete egyértelműen mutatja, hogy egy hívő közösség – bármilyen kicsi legyen is –, az imája hatékony lehet! (És ezt az utolsó mondatot kérem még egyszer elolvasni!)cd3231ac.jpgKÉK BAZILIKA 1.jpgKÉK BAZILIKA pontmai n1w.jpgKÉK BAZILIKA 2..jpg

Szólj hozzá!

 Bármerre jársz, gondolj időnként arra, hogy talán azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!  

Szólj hozzá!

universum01.jpg     A hit meghatározza az erkölcsi és életfelfogásunkat, ennél fogva a tudományos munkában is jelentős szerepet játszik. A világ egyre mélyebb megismerése oda vezet, hogy a kutatás tárgyával óhatatlanul túllépünk közvetlen szükségességen. Új törvényeket fedezünk fel melyek újabb és újabb kérdésekre és következtetésekre késztet bennünket, melyekre képtelenek vagyunk közvetlenül felelni. A személyes megtapasztalás azonban igaznak alapozza meg a tapasztalást, mert alapos okunk van rá. A tudósokat ez arra készteti, hogy elegendő mennyiségű tényt gyűjtsenek össze, melyekből levonhatják a megfelelő következtetéseket, ill. igazolhatják következtetéseiket. Ez azonban nem feltétlen van így a nemzetközi tudományos világ hozzáállásában, hiszen az olyan kézenfekvő tényeket, amelyek az istenhit bizonyságai lehetnének, azt következetesen elhallgatják, mondván "később majd erre is találunk magyarázatot"! (Ilyen tudományosan vizsgált, ám "megmagyarázhatatlan" tények a Torinói Halotti Lepel, a Guadalupei csodás kép, a Manopellói fátyol, a Lancianó-i Eucharisztia és az 1917-es októberi Napcsoda, nem beszélve az Univerzum egységes és pontos törvényszerűségeiről! stb.)
     A fent említett állításokhoz hasonlóan a keresztény hit is tények elemzéséből fakadó bizonyosság. Ezzel szemben a tudományosnak tartott evolúciós elmélet például nagyobb vakhitet kíván, mint a kereszténység. Egy totalitárius állam – a volt Szovjetunió révén – dogma lett belőle, melyet senki sem vonhatott kétségbe. De még ma is mérlegelés nélkül elfogadják ennek a teóriának az állításait és sokan meg vannak győződve arról, hogy ez az elmélet helytálló. Közben megfeledkeznek arról, hogy az indoklására felhasznált módszerek egyáltalán nem hasonlítanak a tudományos módszerekhez, következetességhez. A tudósoknak a valóságot kellene kutatniuk, és annak alapján kellene felépíteniük az elméletet, míg az evolúció hívei épp fordítva járnak el. 
darwin.jpg     Charles Darwin a halála előtt maga is kételkedni kezdett elmélete helytállóságában, mert nem talált tudományos bizonyítékot az alátámasztására. Utódainak, akik szintén nem találtak ilyen bizonyítékokat, mégsem okoz gondot vakon hinni benne. 
     Ha megfigyeljük a minket körülvevő világot, láthatjuk rendkívüli összetettségét, amit Darwin a saját idejében még nem láthatott. Nem tudta, hogy a molekulák egyes atomokból állnak, melyek tovább oszthatók és minden részecskének megvan a maga helye a szerkezetben. A molekulák sejteket alkotnak, melyek közül mindegyiknek megvan a saját, konkrét feladata. Az egyes sejtfajták szöveteket alkotnak, melyeknek szintén megvan a saját küldetésük. A szövetek szerveket vagy szervrendszereket hoznak létre, melyek együttesen alkotják a szervezetet, a testet. Minden egyednek megvan a meghatározott helye a saját faja képviselői között, a fajnak is megvan a kijelölt pozíciója bolygónk biológiai rendszerében. 
     Az anyag önmagában nem képes az önszerveződésre, ehhez intelligenciára van szükség. A darwinizmust cáfolandó, ma már nagyon komoly képviselete van egy ún. "Intelligens Tervezés" irányzatnak, amely a tudomány jelenlegi eredményei alapján azt vallja, hogy az élet legelemibb részegységei is, mint pl. a sejtek, bonyolultabb komplexitással rendelkeznek, mint bármilyen ember által készített technológia. A sejtek és egyéb alapelemek egyszerűsíthetetlenül összetett formációk, amelyek nem jöhettek létre lassú módosulások révén, mivel működésképtelenné váltak volna. 
     Egy olyan rendszerről van szó, melyet az ember könnyen elpusztíthat úgy, hogy később nem lesz képes – intelligenciája ellenére sem – helyrehozni. Közben pedig némelyek azt gondolják és hiszik, hogy ez a rendszer a véletlen eredménye, a lélektelen evolúciós folyamat egyszerű következménye! Arról nem is beszélve, hogy minden évben 50 ezer növény- és állatfaj hal ki végérvényesen, miközben Darwin ideje óta egyetlen új faj sem keletkezett. Nos, hol van itt a racionális gondolkodás?temptationcorrected.jpg

Szólj hozzá!

A kísértő végcélja a kárhozat!

      A WHO adatai szerint az utóbbi harminc évben a világon körülbelül egymilliárd terhességmegszakítást hajtottak végre. Ez azt jelenti, hogy minden hetedik embert már az édesanyja méhében megöltek.

elaborto.jpg      Sajnos, ezek a gyerekek nem tudták kamatoztatni az Istentől kapott adottságaikat, s ezzel az egész emberiséget érte veszteség. De ha az élet legnagyobb céljáról beszélünk – az örök életről –, azt Isten végtelen Irgalmassága folytán, a meggyilkolt magzatok biztosan elérték. Nem feltétlen áll ez azokra, akik az emberiség történetében elkövetett legnagyobb bűnnek részesei, a szülők és a végrehajtók esetére. A pokolbéli hatalmak meg akarják fosztani az örök élet lehetőségétől mindazokat, akik részt vettek a terhességmegszakítás szörnyűséges bűnében.
      II. János Pál pápa kihangsúlyozza, hogy "a művi abortusz, bárhogyan hajtják végre, egy ember megfontolt és közvetlen megölése életének kezdeti szakaszában, a fogantatás és a születés közötti időben. (...) Akit megölnek, olyan ember, aki jelentkezik az életre, azaz olyan ártatlan, hogy ennél ártatlanabbat el sem lehet képzelni: soha nem tekinthető támadónak, még kevésbé jog nélküli alanynak! A magzat, annyira tehetetlen, hogy még újszülötti sírásának és nyöszörgésének védekező jeleitől is meg van fosztva.
Teljesen rá van hagyva annak oltalmára, aki méhében hordozza. S mégis, olykor éppen ő, az anya dönti el és kéri a meggyilkolását, vagy ő maga hajtja végre." (Evangelium vitae, 58)

marchforlife.jpg      E szörnyű tett elkövetésében – ahogyan azt II. János Pál írja – felelősség terheli a gyermek apját is, a család körülményeit és mindenkit, aki az anyát "közvetlenül vagy közvetve rákényszeríti az abortuszra. Felelősek lehetnek az orvosok és az ápoló személyzet is, akik a halál szolgálatába állítják az élet szolgálatára kapott tudásukat. De felelősség terheli a törvényhozókat is, akik indítványozzák vagy megszavazzák az abortuszt engedélyező törvényeket; továbbá az abortuszt végrehajtó egészségügyi intézmények vezetőit, abban a mértékben, amennyiben a dolog tőlük függ. Nem kisebb, általános felelősség terheli azokat, akik a nemi szabadosságot és az anyaságot lekicsinylő szellemiséget terjesztik, s azokat, akiknek gondoskodnia kellett volna – és nem tették meg – a sokgyermekes és anyagi nehézségekkel küszködő családokat megfelelően támogató család- és szociális politikáról. Végezetül nem hagyható figyelmen kívül a bűnrészességnek az a hálója, mely az abortuszt szerte a földön rendszeresen támogató és terjesztő nemzetközi intézményekre, alapítványokra és társaságokra is kiterjed. Ezáltal az abortusz túllépi az egyes ember felelősségét és az okozott kár társadalmi jelleget ölt. Ezért írtam a Családoknak szóló levélben: »Az életet hatalmas veszedelem fenyegeti nemcsak az egyes emberek, hanem az egész civilizáció részéről.« Olyan ténnyel állunk szemben, amit a még meg nem született élet elleni »bűn intézménye«-ként határozhatunk meg." (Evangelium vitae, 59)
Összességében tehát a meg nem született gyermekek megölésének borzasztó bűne több százmillió ma élő ember lelkiismeretét terheli. A bűnük szellemi és erkölcsi súlya miatt is hazugságban élnek, és az ördög, az a körmönfont pusztító, kihasználja a bűnüket, hogy a szégyent és a sebet, amelyet az okoz, Isten és az Egyház ellen fordítsa.
jesusunborn.jpgJézus mindannyiunkért áldozta fel magát.
Halálával és feltámadá-sával megbocsátotta minden bűnünket. Kivétel nélkül minden bűnöst magához hív –azokat is, akik a terhes-ségmegszakítás bűnébe estek –, ugyanis min-denkit meg akar szaba-dítani a bűn rabságából. Hogy az ember megta-pasztalhassa Isten irgalmát, bizalommal kell fordulnia Jézushoz, meg kell bánnia és gyónnia a bűneit, és könyörögnie kell megbocsátásért. Egyház sürgős teendője az, hogy felhívja az emberek figyelmét Isten irgalmára, ami nagyobb bármely bűnnél, még a legsúlyosabbnál is. Biztos nem véletlen, hogy épp a mai korban hirdette a világnak II János Pál pápa Fausztina nővér üzenetét. Kinek szól az isteni irgalmasság üzenete, ha nem azoknak, akik lelkiismeretét a terhességmegszakítás bűne terheli?

(A SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 6. száma, Leszek Dokowicz cikke nyomán.) 

Szólj hozzá!

Az átváltoztatási hatalom és a mai papság

       Valaki mindezekre azt mondhatná: − Rendben van, nem kételkedem abban, hogy Jézus az utolsó vacsorán csakugyan a saját testét és vérét adta tanítványainak, a kenyér s bor színében. Azt is elfogadom, hogy Jézus halála s mennybemenetele után, az apostoloknak szintén volt hatalmuk a kenyér és bor átváltoztatására. Ám azt honnan tudom, hogy a mai papoknak is megadta-e Jézus ezt a hatalmat? −

       Nos, ezt nem nehéz bebizonyítani! Mindenekelőtt elképzelhetetlen, hogy Jézus ilyen nagy kegyet csak éppen a legelső keresztényeknek juttatott volna. Miért csak azoknak? Ha egyszer az ő testének és vérének vétele az ő akarata szerint arra szükséges, hogy ’élet’ legyen bennünk, csak nem tehető fel, hogy Jézus, aki az egész  emberiséget s minden jövendő nemzedéket megváltani jött, csak éppen az első évtizedek keresztényeire gondolt volna? De ki is zárja ezt a lehetetlen elgondolást Jézus határozott szava: Vegyétek és egyétek mindnyájan; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! ... Ha nem eszitek az Emberfia testét s nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek...Ezek a kijelentések mindenesetre azt a benyomást keltik, hogy Jézus itt általános, örök életre szóló üdvösség-eszközt rendelt a hívei számára. Valamennyi híve számáraHa tehát Anyaszentegyházának minden időkre, a „világ végezetéig” fenn kell maradnia, akkor minden időkre meg kell maradnia benne az üdvösség eme pótolhatatlan eszközének is, az ő Teste és Vére vételének. De akkor nyilván fenn kell maradnia a hatalomnak is, amely az Oltáriszentséget létesíti, amely a kenyeret és a bort Jézus testévé s vérévé változtatja. Azaz: az átváltoztató hatalomnak az apostolokról az ő utódaikra is át kell származnia!

corpuschristi2_1.jpg       Még világosabbá lesz ez a következtetés, ha Szent Pál említett levelét olvassuk (11,26): „Mert valahányszor ezt a kenyeret eszitek és ezt a kelyhet isszátok, az úr halálát hirdetitek, míg el nem jő.” Tehát az Oltáriszentségnek mindaddig kell az Úr halálát hirdetnie, míg az Úr újból el nem jön, azaz a világ végezetéig. Tehát kell lenni papságnak is, amelynek hatalom adatott az Oltáriszentség csodájának megismétlésére a világ végezetéig. Akkor azonban ez a szó: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”s ezzel együtt az a hatalom is, hogy hasonlókép mondják ki a kenyér fölött Jézus nevében az átváltozás igéit, miáltal valóban Jézus testévé változtassák, nem szólhatott pusztán annak a tizenegy embernek, aki az utolsó vacsorán jelen volt, hanem az apostolitestületnek, az intézménynek, amelyet Jézus e pillanatban Anyaszentegyházában létesített, vagyis: az apostoli Egyház papjainak!

       Az Apostolok Cselekedeteiből és Szent Pál apostol leveleiből tudjuk, hogy az apostolok maguk is így értették Jézust, mert maguk is szenteltek fel papokat és püspököket. Így Pál felszentelte Tituszt és Timóteust. Az ősegyház tanúbizonyságából pedig tudjuk, hogy ezen püspökök és papok egyik legfőbb feladata épp az Eucharisztia bemutatása, azaz az utolsó vacsora szent cselekményének megismétlése volt. Az őskeresztények közül senki sem kételkedett abban, hogy a törvényesen felszentelt püspökök és papok szavára ugyanúgy megjelenik az oltáron az Úr teste és vére, mint Jézus szavára az első Úrvacsorán. Ezt a meggyőző tanúságot pedig, minthogy az apostolok korára megy vissza, nem lehet bizonyító erejétől megfosztani; hiszen kik érthették Jézus szándékát tökéletesebben, mint azok, akik állandóan vele voltak és akik, ha valamiben kétségük maradt, Jézust még személyesen is megkérdezhették? Avagy feltehető-e, hogy az apostolok mindebben csak a saját értelmezéseikre támaszkodtak volna és nem Krisztus parancsára és meghatalmazására? Ki képzelhet ekkora önkényeskedést és ilyen istenkáromló öntúlbecsülést az első keresztényeknél, sőt maguknál az apostoloknál?

Nyomatékozza mindezt az Úr határozott utasítása is az evangéliumban, melyet Szent Pál is idéz a jelzett helyen. Jézus ti. ezt mondja a tanítványoknak:„Ezt cselekedjétek az énemlékezetemre.” Mit jelent ez a szó: ’ezt’? Nem jelenthet mást, mint hogy az apostolok isugyanazt tegyék, amit Jézus tett: vegyék kezükbe a kenyeret és a kelyhet, Jézus nevében áldják meg és mondják ki róluk: „ez az én testem és ez az én vérem”! Ekkor ugyanaz a csoda történik meg, amely megtörtént, amikor az Üdvözítő maga mondta ki először e szavakat. Abban a pillanatban ugyanaz történik, mint mikor Jézus változtatta át a kenyeret és a bort, a saját testévé s vérévé: vagyis a kenyér s bor átváltozik Krisztus Testévé és Vérévé. Ha nem így volna, akkor az apostolok (és utódaik) legfeljebb üres szavakat mondanának, de nem cselekednék ’ezt’ − vagyis ugyanazt −, amit Jézus cselekedett. Hiányoznék cselekedetükből éppen lényeg, Jézus Testének és Vérének csodálatos megjelenése a kenyér és bor színe alatt a hívek lelkének táplálására! Ezzel a szóval tehát: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”,Jézus az Oltáriszentséget nem múló, egyszeri csodának, hanem állandó, intézményes ajándéknak szánta, melyben Egyházát részesíti! Ezért mondja Szent Pál is kifejezetten:„Valahányszor tehát eszitek ezt a kenyeret és isszátok ezt a kelyhet, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.” Tehát az Oltáriszentségnek a világ végezetéig, az Úr második eljöveteléig fennálló intézménynek kell lennie.

      Senki sem tagadja egyébként, hogy ha Jézus csakugyan szószerinti értelemben adta testét és vérét az utolsó vacsorán, akkor ezt nemcsak arra az egy alkalomra szánta, hanem mindenkorra, minthogy Egyházát is egész lényegével, szervezetével és alkotmányával, tehát szentségeivel is minden időkre rendelte, mondván: „Íme, énveletek vagyok mindennap a világ végezetéig! Ahogy tehát az Egyház a világ végezetéig fennmarad, ugyanúgy fennmarad benne az Oltáriszentség is, és ezzel szükségképp az a papi intézmény, amely az apostolok hivatását folytatja s többi közt, az Oltáriszentség állandó megújításának hatalmával és kötelességével bír!

Jézus az ő szeretetének legdrágább kincsét legpazarabb megnyilatkozását nem akarta elrejteni, megvonni előlünk, késő korok keresztényeitől sem! Nemcsak azokat akarta boldogítani, akik látták őt és ezért hittek, hanem azokat is, akikről külön dicsérettel kiemeli, hogy „boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek”!

 Az egy szín alatti áldozás

      A katolikus tan szerint Jézus ugyan a szavak erejénél fogva a kenyér és bor színe alatt testével és vérével rejtőzik, mégis, mivel valóságban élő test és élő vér, tehát egymástól elválaszthatatlan, így a kenyér színe alatt is és a bor színe alatt is ott van Krisztus egészen, testével és vérével egyaránt. Azért az egy szín alatt való áldozásban is ugyanazt az egész Krisztust vesszük magunkhoz! Ezért, bár Jézus rendelése szerint a szentmisében mindkét szín alatt áldoznak, az Egyház mégis − őskeresztény mintára −, a latin szertartású híveket csak egy szín, mégpedig a kenyér színe alatt áldoztatja.

      A mondott dogmatikai okon kívül ennek magyarázata, hogy a bor színe alatt való áldozásnak a fejlettebb higiéniai igényű híveknél komoly gyakorlati akadályt jelentene. Nevezetesen, nagyon nehéz volna elkerülni a tiszteletlenséget, hiszen a Szent Vér lecsöpögne a földre, ruhára. A tömeges áldozásoknál ezenkívül, elkerülhetetlen lenne a fertőzés veszélye a közös kehely vagy kanál használatával, miáltal sokakban undort keltene, ami viszont az Oltáriszentség iránti köteles tiszteletet jelentősen zavarná.

     Ezek az okok kényszerítették a katolikus Egyházat, hogy a két szín alatt való áldozást általánosságban mellőzze, és a fent említett dogmatikai biztonság védelme érdekében nem tett engedményeket akkor sem, amikor pl. a husziták épp a kehely használatát követelve egyházzendülést szítottak! Ha Krisztus az Egyházat rendelte lelki dolgokban tanítóul és kormányzóul, ilyen esetekben is az Egyház döntése az irányadó; Jézus maga akarta, hogy vitás kérdésben az Egyházra hallgassunk (Mt 18,18).  (Folytatódik!) 

Szólj hozzá!

A jelenés befejeződése

Guerin atya imádkozik.jpg     A plébános újabb – egy, a Pontmainban hagyomá-nyos – ének-imát kezdett, a Reménység Anyját. "Óh, Reménység Anyja, óvd meg hazánkat! Imádkoz-zál, imádkozzál érettünk!"
Ekkor a Szűzanya ragyogó-vá vált és mosolygott, majd kezét vállmagasságig emel-ve a szíve fölött látható kis piros keresztre mutatott, ami annyit jelentett, hogy Ő együtt szenved a kereszten függő Fiával, és Szószólónk szeretne lenni.
     Épp az "Édes Jézus" ima következett, amikor a Parce Domini (kitartásunk az Úrban) résznél a Szent Szűz arca fájdalmassá vált. Megjelent egy vörös feszü-let, melyet mindkét kezével átölelt. Tetején egy tábla vált látható, amelyen vérrel volt írva: JÉZUS KRISZTUSPontmain Notre-Dame-de 3.jpg

  A 4 gyertya.jpg

           

Eközben Mária mélységes fájdalma átterjedt a tömegre is. Egy csillag elvált az égboltról és meggyújtotta a Szűzanyát körülvevő négy gyertyát. A Szent Szűz szemeivel a keresztre tekintett. Amint a pap az "Ave Maria Stella"-t kezdte énekelni, a kereszt eltűnt és Mária ugyanazt a testtartást vette fel, mint kezdetben. Vállainál két kis fehér kereszt vált láthatóvá. 

     Amikor az atya az esti imára szólította fel az embereket, a Szűzanya alakja lassan elfátyolosodott, majd eltűnt.Pontmain 1871 iq8ufwh v_1.jpg  

Szólj hozzá!

Ellentétben áll-e a hit az értelemmel?

 (Az első két rész, Miroslaw Rucki írása felhasználása nyomán szerkesztve! Megjelent a Szeressétek egymást c. Katolikus magazin 8. számában. (AGAPE kiadó, ul Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Lengyelország) 

     Esetenként hallhattunk olyan állításokat, hogy az értelem ellentétben áll a hittel. A hitetlen emberek gyakran úgy tesznek, mintha lsten elutasítása valamiféle racionális gondolkodás eredménye lenne. Holott a "racionalitásuk" elsősorban a tagadhatatlan tények következetes elutasításában mutatkozik meg – ez pedig egyáltalán nem racionális vagy bölcs dolog.
0126_pal_megterese.jpg     A hit szónak a magyar nyelvben több jelentése is van. A Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai Kiadó, 2003) három fő és néhány további mellékjelentését sorolja fel. Elsődlegesen "olyasmiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni, mégis bizonyosnak tartunk". Ilyen értelemben használja a hit szót Szent Pál azt állítva, hogy a hit annak bizonyossága, amit nem láthatunk – annak alapján –, amit láthatunk (vö. Róm 8,24-25, 2Kor 5,6-8, 1Kor 15,17-20). Szent Pál megadja a hit definícióját és azt állítja, hogy a hit az nem az értelem tagadása, hanem inkább kiegészítése. A hitbe belefoglalhatjuk mindazt, amit nem láthatunk, vagy nem tapinthatunk.
     Például mindannyian elhisszük, hogy István király élt, annak ellenére, hogy egyikünk sem látta személyesen őt. Viszont, vannak történelmi feljegyzések és régészeti anyagok, melyek bizonyítják, hogy nem kitalált személyről van szó. Hasonlóképpen hiszünk sok olyan dologban, melyet a tudósok állapítottak meg. Többségünknek soha nem lesz lehetősége leellenőrizni, hogy mennyi a víz nyomása ezer méter mélyen, vagy hogy mekkora sebességgel terjed a fény a vákuumban. Ám tekintve, hogy olvastuk, tanultuk azon emberek kutatási eredményeit, akik mindezt megmérték és kiszámolták, így aztán elhisszük, mert semmi okunk arra, hogy elutasítsuk állításaikat. Annál erősebb a meggyőződésünk (vagyis a hitünk), minél elismertebb tudósról van szó (akik esetleg már rég nem is élnek). Ennek kapcsán, logikus a kérdés, hogy a történelmi Jézus szavait, tanításait a természetfelettiségről, kétségbe vonhatjuk-e? Ráadásul így vagy úgy, magunk is megtapasztalhatjuk, kikövetkeztethetjük, mint az élet egyetlen realitását!

      A szerkesztő hozzáfűzése: Szinte hallom egyesek érveit, miszerint racionális istentagadásukat épp a nagy gondolkodóktól és filozófus tudósoktól merítették, talán bizony nem hihetnének-e nekik? – Nos, a válaszom: embere vagy tudósa válogatja! Vajon hihetünk-e Voltairenek, Nietzschenek vagy Marxnak? Meg kell néznünk az életüket a másik emberért vállalt áldozatkészség tekintetében, meg kell vizsgálnunk, hogy azóta is helytállóak-e a tanaik – és ami a legdöntőbb –, milyen gyümölcsöket hoztak a hirdetett elveik az emberiség történelmében!!! (folyt.)hit_001.jpg

Szólj hozzá!

Áldozat, imádság, ez a ti eszközötök!

Msgr Philip Reilly.jpg      A New York-i Msgr Philip J. Reilly atya, a Helpers of God's Precious Infants (Isten Drága Kisdedeinek Oltalmazói) nevű szervezet alapítója, több mint harminc évig különféleképp harcolt a gyilkosságok megállításáért. Elbarikádozták az abortuszközpontok bejáratát, konferenciákat, utcai demonstrációkat szerveztek, tiltakozásul nem fizettek adót.

      A rengeteg erőfeszítés ellenére úgy tűnt, hogy mindez egyáltalán nem érintette meg az emberek lelkiismeretét. Évről évre egyre több abortuszt végeztek.

      Húsz év elteltévei a megtört Reilly atya leült a Legszentebb Szentség elé, és azt mondta az Úrnak: "Feladom, már nem tudom tovább csinálni, hiszen már mindent megpróbáltam." És akkor jól hallható hangot hallott: "Miért nem próbálsz meg imádkozni?" Ezek a szavak nagyon megrendítették. Reilly atya mindent átgondolva elhatározta, hogy megváltoztatja a tevékenységét: az első az ima, a böjt és a szenvedések felajánlása lesz. áldozat, imádság.jpgAz abortuszközpontok közelében helyiségeket bérelt és bennük kápolnákat rendezett be. Ezekben a kápolnákban állandóan folyik a szentségimádás; óránként, kettesével váltják egymást az emberek. Tehát egy nap alatt negyvennyolc ember imádkozik. Nem messze, az abortuszközpontok bejáratánál a rendelési idő alatt szintén ketten várják az odaérkező nőket. Az egyik imádkozza a rózsafüzért és könyörög a szívek megváltozásáért, a másik pedig beszédbe elegyedik az odaérkezőkkel.
      Amikor ez az életért folytatott imaharc megkezdődött, hatalmas örömet jelentett egyetlen baba megmentése is. Mostanra csak New Yorkban évente 5000 nő dönt (mégis) az élet mellett. A harc ilyen formája azt eredményezte, hogy néhány év leforgása alatt az USA területén tízesével zártak be az abortuszközpontok. Reilly atya azt mondja, hogy az USA-beli számadatokat már nem is látja át. Európában is akadtak emberek, akik a harcnak ezt a formáját választották. Bécsben például évente körülbelül 4500 csecsemőt mentenek meg így.
      Mit mond nekünk ez a történet? Annak tudatában, hogy nincs nagyobb bűn a földön, mint a terhességmegszakítás (és ezt egyértelműen kinyilvánították II. János Pál pápa és Kalkuttai Teréz anya is), láthatóan nem egyszerű emberi harcról van szó, hanem egy szellemi harcról, melyben mindkét oldalról olyan hatalmak vesznek részt, amelyek magasan túlszárnyalják az emberi lehetőségeket. Csak ha egyre több emberben tudatosul az áldozat-imádság szükségessége, csakis akkor lesz képes Isten mindenható szeretete megváltoztatni az emberiséget, győzedelmeskedni a gonosz fölött, és átalakítani a világot, amelyben élünk. Ez a fajzat ugyanis nem fékezhető meg másként, csak imádsággal és böjttel! (vö Mk 9,29)
silentmoment.jpg

A SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 6. száma, Leszek Dokowicz cikke nyomán. Email:  

Szólj hozzá!

 A valóságos jelenlét tana a nagy egyházatyáknál 

68-2.jpg     A következő századok nagy egyházatyáinak irataiból már egész köteteket lehetne összehordani annak bizonyítására, hogy ők is ’egy-emberként’ hitték rendületlenül a Jézus testének és vérének valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben. Nem sorolhatjuk fel valamennyiük kijelentését, de tanúságtételeiket néhány összefoglaló szempont szerint csokorba kötjük:

1. A nagy egyházatyák és egyházi írók nem győzik kiemelni az Oltáriszentség csodálatos, természetfeletti jellegét (aminek nem volna értelme, ha merő szimbólumról volna szó) és a csodákat, amelyeket Isten az Oltáriszentség létesítésében művel. Mily csoda ez mind, mondják: hogy ugyanaz a test, amely az Atya jobbján ül a mennyben, mégis itt van a mi oltárunkon, hogy a hívek kezébe s ajkára száll; hogy megtöretik s mégsem romlik el, s hogy mindenegyes hivő az egész Krisztust veszi; hogy az utolsó vacsorán Krisztus önmagát tartotta kezében (Ágoston); hogy ő a vendég és a lakoma egyszerre stb. (Így Aranyszájú Szent János, Szent Efrém, Nazianzi Szent Gergely, Szent Agoston, Szent Jeromos stb.)

2. Keresik az okokat, vajon mi vezethette Jézust, hogy ezt a nagy csodát művelje és a saját testét s vérét ilyen formában hagyja ránk eledelül.

3. Mindebből az egyházatyák, olyan következtetéseket vonnak le, amelyek kizártnak tartják a puszta képletes magyarázatot. Aranyszájú Szent János pl. Jézus jelenlétét az Oltáriszentségben nagyobb csodának tartja, mint Illés csodáját, akinek imádságára égből leszállt tűz emésztette meg az áldozatokat.

4. Erős párhuzamba állítják az Oltáriszentséget a megtestesüléssel: ahogy a megtestesülésben a láthatatlan Isten testi valóságban jött közénk, úgy az Oltáriszentségben a láthatatlan Jézus is testi valóságban száll közénk.

5.legnagyobb tiszteletadásra hívják fel a híveket az Oltáriszentség iránt azzal a megokolással, hogy hiszen ott maga Jézus van jelen.

Így Jeruzsálemi Szent Cyrill „Hitoktató könyvében” ezt mondja: „Amikor Hozzá lépsz, ne kézlóbálva járulj oda… Miután pedig szemedet óvatosan megszentelted (megérintetted) a szent Testtel való érintkezésben, úgy vedd magadhoz, vigyázván, hogy semmi belőle veszendőbe ne menjen. Mert ha valamit elejtenél belőle, úgy tekintsd, mintha saját testednek valamelyik tagját vesztenéd el. Ugyebár, ha valaki aranyforgácsokat nyújtana neked, a legnagyobb figyelemmel vigyáznál, nehogy valamit is elveszíts belőle, s így károd származzék? Hát nem kell-e akkor még sokkal inkább vigyáznod, hogy egy morzsácska se hulljon el abból, ami minden aranynál és drágakóné1 becsesebb? Majd Krisztus testének vétele után járulj a vér kelyhéhez is, nem karod lóbálva, hanem leborulva, az imádat és tisztelet módján, ament mondva, s Krisztus Véréből vevén, a magad megszentelésére. Amíg még ajkadhoz tapad annak nedvessége, kezeddel nyúlj hozzá és szenteld meg vele szemedet, homlokodat és többi érzékeidet.” (Cat. Myst. 5,21)

Mindennek ugyan mi értelme volna, ha az Egyház az első századok folyamán nem hitt volna rendületlenül az Oltáriszentségben, a valóságos jelenlétben!

6. Épp emiatt a legnagyobb testi-lelki tisztaságot követelik meg az ősegyház atyái azoktól, akik az eucharisztikus lakomához járulnak. Aranyszájú Szent János szerint:„Mekkora tisztaság illik ahhoz, aki ebben az áldozatban részesülni akar! A napsugárnál tisztábbnak kell lennie a kéznek, mely ezt a testet szegi, a szájnak, mely ettől a lelki tűztől betelik, a nyelvnek, melyet e félelmetes vér von be! (...) Holvan az a pásztor, amelyik a saját teste tagjaival táplálná a juhait? De mit beszélek én pásztorokról, mikor anyák is vannak, akik a szülés fájdalmai után kisdedeiket idegen dajkára bízzák. Ő (Krisztus) azonban ezt nem tudta elviselni, hanem saját vérével táplál minket s mindenképen magához forraszt bennünket.”(Hom. 82. in Mt. 5)

Szent Ágoston így kel az áldozás előtti böjt védelmére: „Talán még azt is szemére vetik az egyetemes Egyháznak, hogy az Eucharisztiát mindig éhomra vesszük? Pedig így volt tetsző a Szentléleknek is, hogy az ilyen nagy szentségnek tiszteletére a keresztények szájába előbb lépjen be az Úr teste, mint a többi eledelek; mert hiszen ez az értelme az egész világon elterjedt szokásnak.” (Ep. 54,8)

Tertulliánus heves és lángoló kifakadását a méltatlanul áldozók és a méltatlan papok ellen − akiknek a „kezét kellene levágni” − már fentebb láttuk.

7. Sőt mintha a legrégibb egyházatyák valahogy előre sejtették volna a XVI. század szentségtagadóit, akárhányszor úgy beszélnek, mintha egyenesen ezek ellen írnának.

Így kifejezetten hangoztatják, hogy Jézus szavait nem szabad merőben képletesen értelmezni, hanem szó szerint kell venni!

epifaniusz_salamisi_st.jpgA számos idevonatkozó nyilatkozat közül lássuk csak Szent Epifánius szavait:szent apostolok és a neves egyházatyák közül senki sem mondta, hogy a vérontás nélküli áldozat, melyet Krisztusnak, a mi Istenünknek és az Ő ajándékainak emlékezetére mutatunk be, az Ő testének csak a képe lenne. Nem azt mondta Jézus: Vegyétek és egyétek, ez az én testemnek a jelképe ...Sem az Úr, sem apostolai, sem az atyák nem nevezik a pap által bemutatott vérontás nélküli áldozatot seholképmásnak, hanem az Ő saját testének és vérének ... A konszekráció befejezése előtt némelyik Szentatya jámborul ’előképnek’ nevezte; azonban a konszekrációután valósággal Krisztus testének s vérének mondatik, mert az is, és így hisszük!”(Hardouin VIlI. 370)

A sinaita Anasztázius felveti a kérdést: „Vajon Krisztus testének és vérének vétele, amelyet felajánlasz és amelyben részesülsz, Krisztusnak, az Isten Fiának valóságos teste-e, vagy egyszerű kenyér, aminőt az utcán lehet vásárolni, avagyKrisztus testének jelképe, mint ahogy a kos áldozat a zsidóknál volt?” S így felel rá: „Távol legyen, hogy azt mondjuk, hogy a szentáldozás Krisztus testének csupán jelképe volna, és hogy egyszerűen kenyér, hanem valóban saját Teste és Vére Krisztusnak, az Isten Fiának, ki emberré lett s a mindenkoron szűz Istenanya, Máriától született.” „Vegyétek és egyétek: ez az én testem, s hasonlókép a kelyhet átadva így szólt: ez az én vérem. Nem azt mondta: ez az én testemnek s véremnek jelképe!”

Damaszkuszi Szent János is, aki egész életét a régi egyházi írók tanításának összegyűjtésére fordította, a fentiekhez hasonlóan ír, de a végén hozzá teszi: „A szentség belső erejét ma még nem látjuk, s így az örök dicsőségnek még csak képleteivel találkozunk a szentáldozásban.” (F.O. IV. 13,40)

Az egyházatyák érveire a koronát a nagy Alexandriai Szent Cyrill teszi fel, aki így fejtegeti Jn 15,1-et magyarázva: „Ne mondja senki, hogy semmiféle testi egyesülésben nincs részünk vele (Krisztussal), mert ennek ellenkezőjét azonnal bebizonyítjuk az ő írásaiból... Mert miért oltatik ő belénk? Nemde azért, hogy Krisztus teste is bennünk lakjék az ő szent testének vétele s a benne való részesülés által? (...) Érdemes megfigyelni: Krisztus nem azt mondja, hogy csak valamely hitbeli viszony által lesz bennünk jelen, hanem természetes (valóságos) részesedés által.” st_augustine_um.jpgSzent Ágoston

8. Végül az ősegyház nagy atyái annyira közismertnek tartották a keresztények között a valóságos jelenlét hitét, hogy abból érveltek más hitigazságok védelmében is.

Így pl. a gnosztikusok tagadták, hogy Jézus Krisztus azonos az Isten Fiával, a teremtő Istennel. Erre Irenaeus azzal felel: hogyan tehette akkor Krisztus, hogy a kenyér s a bor az ő testévé s vérévé váljék, ha nem volt hatalma teremteni? (Adv. haer. IV. 18,4)

Az ariánusok tagadták az Ige istenségét; Hilarius erre az Oltáriszentséggel érvel: ahogy mi Jézus teste által nyerünk életet, úgy a Fiú is az Atya által él.

Mások tagadták a megtestesülést, mire Aranyszájú Szent János az Oltáriszentséggel bizonyítja, hogy az Ige csakugyan emberi testet vett fel.

Nestorius tagadta Krisztus emberi természetének személyi egyesülését az örök Igével, mire Szent Cyrill így felel: „Ha nem egyetlen személy volna az Ember és az Isten Igéje, akkor ez a szó: − Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én őbenne −, közönséges emberevésre szólítana fel, és teljesen értelmetlen volna!”

macedoniánusok a Szentlélek istenségét tagadták; mire Isidorus Pelusiota az átlényegülés tanából bizonyítja a Szentlélek istenségét. Arra hivatkozik, hogy Krisztus a Szentlelket az Atyával s Fiúval egy rendbe állítja, aki „a titokzatos asztalon a közönséges kenyeret a megtestesülés igazi testévé változtatja”, − ami szerinte a Szentlélek istenségének bizonyítéka.

Nagyon gyakori végül a Szentatyáknál, hogy az ember testi feltámadását éppen az Oltáriszentségből bizonyítják: „Hogyan mondhatják a feltámadás tagadói, hogy elpusztul, s nem nyer többé új életet az a test, amely az Úr testével és vérével táplálkozott?” − kérdi Szent Irenaeus a gnosztikusokkal szemben. Ugyanígy beszél Alexandriai Szent Cyrill is.

9. Még csak azt említjük fel, hogy maguk a legrégibb eretnekségek is hittek az Oltáriszentség tanában, és hivatkoztak rá. Így pl. az eretnek Eutyches egyik követője (Theodoretusnál, dial. 2) igy akarja bizonyítani tévtanát: „Amint az Úr testének és vérének jelei mások a pap invokációja előtt, utána pedig átváltoznak és mások lesznek, ugyanígy az Úr teste a mennybemenetel után isteni állaggá változott,”

Hasonlókép beszél Samosatai Pál és mások. Ez is annak bizonysága, hogy az első századok kereszténysége, még az eretnekek is, egyértelműleg vallották az Oltáriszentségben jelenlevő Krisztust és senkinek sem jutott eszébe, hogy az idevonatkozó evangéliumi kijelentéseket eredeti jelentésüktől eltérően, valami ködös jelképűséggel magyarázza. Minél közelebb megyünk vissza Krisztus Urunkhoz, ahhoz a korhoz, amelyben még elevenebben élt a lelkekben Jézus tanítása és az apostolok hite, annál világosabban és egyértelműbben jelentkezik az Oltáriszentség szószerintiértelmezése, a valóságos jelenlét sziklaszilárd hite.

Valóban joggal mondtuk tehát fejtegetéseink elején, hogy alig van a kereszténységnek olyan fényesen igazolható, annyira biztosan krisztusi eredetű tana, mint a valóságos jelenlété. Jézus az Oltáriszentségben valóban jelen van, így hirdette önmaga, így hitték az apostolok, és így hitte az egész kereszténység a hitújítókig, akiket e pontban inkább a katolikus Egyházzal való szembehelyezkedés viszketege vezetett, semmint a tárgyi okok. (Folytatódik!)

Szólj hozzá!

A helyi plébános imádkozott a néppel

     Közben odagyűlt a falu népe a plébánossal együtt. El kell mondani, hogy rendkívül hideg volt és ezt megelőzően az emberek nem voltak hajlandóak a szabadban egy percre sem megállni, mert úgy érezték, hogy nyomban lefagy a lábuk!
img-42c6r366c1p.jpg

     A jelenést teljességében csak a Barbedette testvérek és ez a két lánygyermek látta. Mindenki más csak legfeljebb különös fényeket észlelt, jóllehet néhányuk még az égen megjelenő feliratokat is ki tudta betűzni!
     A Szent Szűz mosolygott és fél hattól kilenc óráig mozdulatlanul állt.
Pontmain abbe-Guerin.jpg     Guerin atya a rózsafüzért kezdte imádkoztatni, amikor a Látomás hirtelen növekedni kezdett, és ruháján a csillagok megsokasodtak. Lábai alatt egy nagy fénylő szalag jelent meg.
     Az atya elkezdte a Magnificat-ot. A szalagon aranybetűk jelentek meg, mintha egy láthatatlan kéz írta volna. A gyerekek olvasni kezdték, kibetűzve, hogy GYERMEKEIM, IMÁDKOZZATOK!
     Ekkor az atya megkérte a jelenlévőket, hogy imádkozzák a Szent Szűz litániáját, hogy kinyilvánítsa akaratát! Amint elkezdték a litániát, e szavak jelentek meg: A MENNYEI ATYA, HAMAROSAN MEGHALLGAT BENNETEKET!
     Már a negyedik imát – az 'Inviolatát' zengte a nép –, amikor ahhoz a mondathoz érve, hogy "O, Mater Alma, Christi Carissima", az égi betűk újra megjelentek: FIAM.
     Az ötödik imádság a Salve Regina volt, mert ekkor már mindenki felismerte a jelenségben a Szűzanyát. Ekkor többen is ezt láthatták: FIAM, MEGENYHÜL IRÁNTATOK!
Ez a mondat alá volt húzva.FELIRAT AZ EGEN.jpg

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

tél 37.jpg

Szólj hozzá!

(A tegnapi cikk folytatása)

     A test egy negatív nyelvezetet is magába foglal: a másik elnyomásáról, a birtoklás és a kihasználás vágyáról, mindazonáltal tudjuk, hogy ez a nyelvezet nem tartozik Isten eredeti tervéhez, hanem a bűn gyümölcse. 
Amikor a test elszakad a Teremtőhöz fűződő gyermeki kapcsolatától, a test fellázad az ember ellen és elveszti a szeretetközösség kinyilvánítására kapott képességét és birtoklás tárgyává válik. (...)
csalad (1).jpg     Isten azonban felajánlja az ember számára a test megváltásának útját, amelynek nyelvezetét a család őrzi. Ez ugyanis az a hely, ahol a test és a szeretet teológiája összekapcsolódik. (...) A családban fedezi fel az ember a saját kapcsolati képességét másokkal. Nem, mint autonóm egyén – aki megvalósítja önmagát –, hanem mint gyermek, házastárs, szülő, akinek az identitása a szeretetben gyökerezik – hiszen arra kapott meghívást, hogy másoknak ajándékozza magát szeretetből –, miként elfogadja ezt másoktól is. 

     A (nemzés általi) megtestesüléssel hozzájárulunk Isten alázatos lépéséhez, amellyel lealacsonyodik a testhez, hogy majd aztán felemelje magához: a testet, Ádámban a vétkest, Krisztus emeli fel és váltja meg. Olyan test ez, amely egyre inkább megtelik fénnyel és Szentlélekkel, Istennel. Ebben a megközelítésben a test teológiája elkerüli annak a veszélyét, hogy felületessé váljon, ezzel szemben képes legyen megvalósítani a szeretetre kapott meghívás misztériumát. Ez tehát a személyek szeretetközösségére szóló hivatás, a szüzesség és a házasság életformájának kettősségében – zárta beszédét XVI. Benedek a II. János Pál Pápai Intézet által szervezett konferencia résztvevőihez. (Magyar Kurír cikke nyomán)

im_ages.jpg'Övön alul' szent a hely, mert a teremtés részese lehet! (A szerző: Útravaló Húzó, III.bővített kézirata 960. pontja)

Szólj hozzá!

 Az Oltáriszentség az ősi keresztény liturgiákban

       Az, hogy a régi keresztények mit hittek és mit nem, az kevésbé az egykori írók irataiból, mint inkább az ősi liturgiáikból tűnik ki, melyekben nem egyházi írók, hanem a széles néptömeg hite, hivatalos egyházi álláspontja és imaélete jut kifejezésre.

cristo_gnosis.jpg      Tudvalevőleg, a régi keresztény hitközségek többé-kevésbé önállóan fejlesztették szertartási rendjüket. A nevezetesebb szertartás-rendek vagy „liturgiák” máig fennmaradtak, részben a ma is használatos ősi rítusokban, részben pedig a feljegyzésekben. Ebből kitűnik, hogy a valóságos jelenlét hite az ősrégi keresztény liturgiák középpontjában állt, a szertartások legfőbb eleme a miseáldozat, melynek központi része az átváltoztatás! E szent cselekmény, mindig a legnagyobb megkülönböztetéssel, a lángoló hit és imádó áhítat legváltozatosabb kitöréseivel jut kifejezésre. Ez annyira vitán felül áll, hogy elég itt pusztán néhány példára utalnunk.

Így az ősrégi un. Szent Márk-liturgia szerint a pap vagy püspök, miután a kenyér és bor felett háromszor egymásután e szavakat mondta: „A mi Üdvözítő Istenünk Teste és Vére ez valóban, amen”, leborulva imádja az oltáron jelenlevő Üdvözítőt s így folytatja: „Hiszem, hiszem, hiszem és vallom utolsó leheletemig, hogy ez a te egyszülött Fiadnak, a mi Urunknak, Istenünknek és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak tulajdon életadó Teste. Ezt vette a mi szent Asszonyunktól, a mindenkor szűz Istenszülőtől, Máriától… Hiszem, hogy ez valóban ugyanaz a test.”

        Körülbelül ugyanilyen a Szent Vazul-féle görög liturgia is, ahol még hozzáteszi a pap: „Ezt adta ő a mi szabadításunkra és a bűnök bocsánatára, s örök életéért azoknak, akik benne részesülnek. Hiszem, hogy ez Ő valóban.” (Hasonlókép szól a Szent Gergelyféle liturgia is!).

jeruzsálemi, úgynevezett Szent Jakab-liturgia szerint, melyet a IV. században jegyeztek fel, és a szír monofiziták a mai napig használnak, a pap a felajánláskor így imádkozik: „Küldd el Uram, Szentlelkedet, ... hogy eljövén tegye ezt kenyeret élő testté, valóságos testté, mennyei testté, testté, mely testünknek és lelkünknek buzgóságot ad: a mi Urunk Istenünk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus Testévé, hogy azoknak, akik öt veszik, legyen bűneik bocsánatára és örök életére... És a bor és víz vegyülékét, amely a kehelyben van, tegye az Újszövetség vérévé, elevenítő vérré... a mi Urunk Istenünk és üdvözítőnk Jézus Krisztus Vérévé” stb.

Az átváltozás szavai után a pap így kiált fel (vagy énekel): „Szent dolgok, szent embereknek!” Amire a nép így felel: „Te vagy az egy szent, az egy Úr, Jézus Krisztus!” Majd a pap megtöri a kenyeret, s egy részét a kehelybe ejti (mint ez most is történik a latin misében) e szóval: „A mi Urunk, üdvözítőnk és Istenünk Jézus Krisztus testének és vérének egyesülése.” Majd midőn a híveket áldoztatja, így imádkozik: „Vedd és lásd, mily édes az Úr, aki megtöretik, de nem osztatik fel” stb.

        Az örmények is így mondják miséjükben, ősidőktől kezdve mind a mai napig, az átváltoztatás után: „Amen, amen, amen, hiszünk benned s imádunk téged, ó mi Urunk Istenünk ez valóban te Tested.” A pap pedig utóbb így folytatja : „Valóban ez a mi Üdvözítő Istenünk Teste, és ez az ő Vére. Hiszem, hiszem, hiszem mostantól mindörökké, amen. Ez a mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus Teste s ez az ő Vére, melyet a mi szent és szeplőtelen Asszonyunkból Szűz Máriából vett.”

gall szertartásban a vasárnapi misében a Miatyánk után ez az ima állt: „Szabadíts meg a gonosztól, Krisztus Jézus; mi a te keresztre feszített Testedet esszük, s a te értünk kiontott szent Véredet isszuk.”

mozarabi szertartásban a pap, húsvét szerdáján így imádkozik: „Ez az áldozati bárány, mely a keresztfán függött; ez az a test, amely a sírból feltámadt. Amit értünk valóságban bemutatott a mi főpapunk, azt nyújtjuk a kenyér és bor édességében.”

(A többi ősi liturgiára nézve lásd Muratari: De rebus liturgicis, vagy Charles Coupe: The Holy Eucharist.)

 

        Az ősrégi liturgiáknak ezen egybehangzó tanúságtétele bizonyítja: hogy a régi keresztény egyházakban soha senki nem kételkedett abban, hogy Jézus kijelentéseit a valóságos jelenlétéről, a testéről mint valóságos eledelről, és véréről mint italról, szó szerint kell venni. Hinni kell benne, nem pedig emberi mértékkel boncolgatni.

       Vajon tudták-e mindezt a XVI. század szenvedélyes hitvitázói, amikor egyszerre félreértelmezték 15 évszázad egyöntetű és változatlan hitét, kijelentve, hogy az Oltáriszentség tana csak a megromlott Egyház és a pápaság találmánya? Ha nem tudták, akkor bizony tájékozatlanok voltak; ha pedig tudták, akkor jogtalanul ragadtak magukkal milliókat a tagadásba, akiket ezáltal eltávolítottak Jézus kijelentéseitől az ősi keresztény tantól! Ez pedig felmérhetetlen károkozás a lelkekben! (Folytatása következik!)00018612.jpg

Szólj hozzá!

18.
január

FELHÍVÁS!

tibor.  |  Szólj hozzá!

HŰSÉGGEL KRISZTUSHOZ — HŰSÉGGEL EGYMÁSHOZ!

Szeretetláng-imaestek a magyar családok egységéért
püspökeink vezetésével!

Szentségimádás, Szentmise
majd házaspárok számára 
személyes közbenjáró ima püspöki áldással  


0002_maria_szive_szeretetlangja_.JPGHELYSZÍN:

A Szeretetláng Mozgalom Szent Családról nevezett kápolnája
1065 Budapest, Székely Bertalan utca 25.

IDŐPONTOK:
Minden hónap 3. keddjén 17-19 óráig
 

2015. január 20-án 

Palánki Ferenc püspök atya vezetésével

Az imaest "vezérfonala":  
Könyörgés a fiatal családokért, az ifjúságért, s azért, hogy a fiatalok megőrizzék tisztaságukat a házasságig. 

     „A családok, ó, a magyar családok szétszórva,mintha lelkük nem volna halhatatlan, úgy élnek! Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket,össze akarom tartani a szétszórt családokat. Segítsetek nekem!” (A Szűzanya szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban)

     A Szeretetláng Lelki Naplóban az Úr Jézus azt kéri, hogy a keddi nap a családokért felajánlott nap legyen számunkra. Kápolnánkban ezért minden hónap harmadik keddjén imaestet szervezünk a családokért: Szentségimádással, Szentmisével és közbenjáró imával szeretnénk könyörögni az Úrhoz saját családunkért, a magyar családok egységéért, s a problémákkal küszködő vagy már válófélben lévő házaspárokért, hogy gondjaikat, bajaikat letegyék az Oltáriszentségben valóságosan is jelen lévő Úr Jézus elé, s Ővele próbálják azokat megoldani, házasságukat megújítani! Öröm számunkra, hogy imaestjeinket minden alkalommal egy-egy püspök atya vezeti, s a jelenlévő házaspárokért külön, személyesen is imádkoznak!

     Hisszük, hogy az Egyház egyetlen útja és válasza a Jézushoz fordulás lehet a családi élettel kapcsolatos kihívásokra korunkban. Hisszük, hogy aki hűséges Krisztushoz, az hűséges lesz a házastársához is! Hisszük, hogy aki egységben van Krisztussal, a szentségi házasság által egységben lesz a házastársával is! Hisszük, hogy kitartó könyörgésünk és a kilátástalansággal küszködő, de az Úr elé térdelő házaspárok imája sok családot menthet meg a széthullástól! Hisszük, hogy a Szent Szűz közbenjárása különleges módon segíthet a bajokkal, nehézségekkel szembesülő családokon, mert ő maga is családban élt, s így ismeri és érti a családjainkra leselkedő veszélyeket!

Gyertek el minél többen, s hozzatok magatokkal 
gondokkal, bajokkal küzdő házaspárokat, 
hogy együtt könyörögjünk értük püspökeinkkel az Úrhoz!

Szólj hozzá!

A Reménység Anyja

     A Pontmain-ben épp buzgón imádkozták a rózsafüzért 1871. január 17-én, miközben a Barbedette család négy gyermeke este az apjukkal dolgozott a csűrben. Az egyik fia Eugene kiszaladt az utcára, hogy megnézze a templom óráját. Fél hat volt. (Az első képen a korabeli templom, a másodikon a jelenés helye, a templomtól jobbra eső ház felett!)
Pontmain photo6.gif 
jelenes 1-04-1.jpg     A legényke amint felnézett az égre, furcsállta, hogy egy darabon nem látta a csillagokat. Ekkor hirtelen megpillantott egy csodálatosan szép Hölgyet, távolabbi szomszédjuk háza felett. A Hölgy jóságosan és gyengéden nézett a fiúra, aki sürgetve kihívta apját és testvéreit. Az apa késve jött ki és egy ragyogó háromszög alakú csillagalakzaton kívül mást nem látott.
     A két fiú azonban látta a jelenést, Aki aranyszínű csillagokkal teli hosszú kék köpenyben állt, fején fekete fátyollal, melyen ragyogó aranykoronát viselt. A korona diadémra emlékeztetett, elöl kb. 20 cm magas volt és közepén, vízszintesen 5-6 mm széles vörös csík futott körbe. Ruhájának bő ujjai lazán fedték karjait. Kék cipőt viselt és kecses kezeit kissé oldalra tartotta, hasonlóan a Csodásérem ábrázoláshoz. A mosolya földöntúli édesség volt és tekintetéből kimondhatatlan gyengédség sugárzott.

Pontmain_(53)_Basilique_Vitrail_3_1.jpg     Tekintve, hogy a szülők semmi meggyőzőt nem láttak, a család napirendje nem változott, úgyhogy a két fiúnak be kellett mennie vacsorázni. Természetesen gyorsan végeztek és kifutottak a házból, hogy kémleljék az eget. A gyönyörű Jelenés azonban még mindig ott állt mozdulatlanul!
     A szülők is az égre tekintettek, de néhány különös fényen kívül semmit sem láttak. Szóltak a szomszédoknak is, de azok sem véltek semmit felfedezni. Jött azonban két szomszédos lányka a 9 éves Jeanne-Marie és a 11 éves Françoise, ők viszont szintén látták a csodás Hölgyet és ez az arcukon is tükröződött.PONTMAIN-i Szuzanya.jpg

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

tél 690.jpg

Szólj hozzá!

XVI. Benedek pápa írása a szexualitás valódi vonzerejéről

     „A szexualitás valódi vonzereje az Isten szeretete által megnyíló távlatok nagyságából születik” – mondta XVI. Benedek a II. János Pál Pápa Intézet konferenciája résztvevőinek, emlékeztetve: hogy a házasság és a család tanulmányozásával foglalkozó intézményt Karol Wojtyła pápa alapította 30 évvel ezelőtt.
evehansbaldunggrien2.jpg     Benedek pápa kifejtette (...), hogy testünk misztériumot rejt magában, hiszen a lélek megnyilvánul és működik benne. Isten tervében nincs tehát ellentét test és lélek között. Ádám és Éva teste tökéletes harmóniában jelenik meg a bűnbeesés előtt: az érosz az isteni szeretet elfogadása és annak viszonzása. A szeretetben az ember újjáteremtődik, vagyis egy új élet kezdődik, a két személy új egységének élete egy testben.
     A szexualitás valódi vonzereje e megnyíló horizont nagyságából születik: az átfogó szépség, a másik személy és a „mi” univerzuma, amely az egységből születik; a szeretetközösség ígérete, amely ebben rejtőzik; az új termékenység; az út, amelyet a szeretet nyit meg Isten felé, aki a szeretet forrása. Az egy testben való egyesülés az egész életre szóló egység. Így jön létre az út, amelyben a test megtanítja számunkra az idő értékét, a szeretetben való lassú megérést.
     Ennek fényében a szüzesség új értelmet nyer. Nem az élvezetekre és az élet örömére adott „nem”-et jelenti, hanem a nagy „igen”-t a szeretetre, mint a személyek közötti mély kommunikációra. Ez időt és tiszteletet igényel, mint a teljesség felé való közös haladás útja és mint a szeretet, amely képessé válik az élet nemzésére és a születő új élet nagylelkű befogadására. (folyt.)

Szólj hozzá!

Az első századok tanúsága a valóságos jelenlét mellett

Lásd bővebben: A. Struckmann: Die Gegenwart Christi in der hl. Eucharistíe nach den schriftlichen  Quellen der vornizanischen Zeit. Wien, 1905. 

ignac.jpg       Itt van mindjárt Szent Ignác antiochiai püspök, vértanú (+ 107 k.), aki azzal érvel a dokéták ellen (akik azt tartották, hogy Jézus nem volt igazi ember, hanem a megtestesülésben csak látszólagos testet vett fel), hogy hát akkor az Eucharisztiában sem lehetne jelen Jézus igazi teste! Ezt írja Ignác a dokétákról:

Tartózkodnak az Eucharisztiától és az imádságtól azon a címen, hogy nem hiszik, hogy az Eucharisztia a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus teste;az, amely a mi vétkeinkért szenvedett, s amelyet az Atya az ő jóságában feltámasztott.” És mindjárt hozzá is teszi, hogy ez tévtan: „Akik tehát az Isten ajándékának (az Oltáriszentségnek) ellene mondanak, azok civódások közt halnak meg. Pedig jobb lett volna nekik szeretetet gyakorolniok, hogy majd ők is feltámadhassanak.” (Ep. ad Smyrn. 7.) Megjegyzendő, hogy az utolsó mondatban a „szeretetet gyakorolniok” helyén a görög kifejezés szerint az áll, hogy agapét ülni, azaz a szeretetlakomát megülni.

       Másutt pedig azt írja a filadelfiai keresztényeknek, hogy éljenek mind ugyanazon Eucharisztiával (hálaáldozattal), „mert úgymond, csak egy az Úr Jézus Krisztus Teste és egy az Ő Vérének kelyhe, mely mindnyájunkat egyesít”. Az efezusiakhoz írva az Eucharisztiát így nevezi: „A kenyér, mely a halhatatlanság gyógyszere, ellenszer a halál ellen, amely Jézus Krisztus által örök életet ad.”

Hasonlóképp nagy fontosságot tulajdonít az Oltáriszentségnek az első század végéről származó Didaché (’A 12 apostol tanítása’) c. őskeresztény könyv is. Íme, az első század, az apostolok századának hite!

justin_filozof.jpg       Szent Jusztinus, a vértanú és bölcselő (+163/167), Apologiájában röviden leírja a keresztények istentiszteleti szertartását, és itt az Eucharisztiáról így beszél: „Ezt az ételt mi Eucharisztiának hívjuk; ... mert eztnem mint közönséges kenyeret és közönséges italt vesszük, hanem miként az Úr szava által testté lett a mi Üdvözítőnk Jézus Krisztus − aki test és vér volt a mi üdvösségünkért −, akként a táplálék is, amelyben testünk és vérünk az átváltozás révén tápláltatik, ama megtestesült Jézusnak a Teste és Vére, azután, hogy az a táplálék, az ő szavait tartalmazó ima által Eucharisztiává lett.” (I. 65, 66.)

Ireneusz110.jpgSzent Irenaeus lyoni püspök és vértanú (+202), a gnosztikusokkal vitatkozik, akik tagadták a teremtést és a feltámadást. Ezekkel szemben a következőket írja:

Akkor hogyan tudhatják, hogy a kenyér és bor, amely felett az eucharisztikus ima mondatott, az őUruk teste és vére? Ebből következően, hogyan mondhatják, hogy az a test, amelyet az Úr Teste táplált, az a végromlásba dől, és nem nyer többé életet? (...) Mert ahogy a közönséges földi kenyér, mihelyt az Isten parancsát veszi, már nem közönséges kenyér, hanem Eucharisztia − amely két elemből áll: földiből és égiből −, úgy a mi testünk is, ha az Eucharisztiában részesül, már nem romlandó, hanem a feltámadás reményét írja.” (Adv. haer. 4,18.)

clement_alexandrin.jpg       Alexandriai Kelemen (+210 k.) így ír: „Az Ige így szólt: Egyétek az én testemet és igyátok az én véremet. Ezt adta nekünk Isten sajátos táplálékul: a Testét nyújtja és Vérét önti ki, úgyhogy semmi sem hiányzik a kicsinyek táplálására. Ó, mily csodálatos e titok.” (Paedag 1,6)

Az első keresztény korok egyik legtekintélyesebb tanúja Tertulliánus− a keményszavú hitvédő −, aki később ugyan, rigorizmusa miatt sajnos elszakadt az Egyháztól, de az Oltáriszentség hite erős maradt benne, így ír: „A keresztények testét Krisztus Teste és Vére táplálja, hogy ezzel lelkük is Istenből kövéredjék.” (De resurr. 8) Ama keresztények ellen pedig, akik megengedettnek tartották az apró pogány bálványokkal való kereskedést, így kel ki: „A buzgó hit fájdalmasan emeli fel szavát az ellen, hogy a keresztény ember a bálványoktól jöjjön a templomba..., és hogy azzal a kezével érintse az Úr Testét, amellyel az ördögöket mintázta. Sőt ez még nem elég! Az még hagyján volna, ha mások kezéből veszik, amit aztán megszentségtelenítenek, de még a papi rendbe is felveszik a bálványok készítőit. Ó bűntény! A zsidók csak egyetlenegyszer vetették kezüket Krisztus ellen, ezek meg nap-nap után szaggatják Krisztus Testét!Megérdemelnék, hogy a kezüket vágnák le nekik!” (De idolol. 7)

origenes_3.jpgOrigenes is (+250 k.) nyíltan „Krisztus Testének” nevezi az Eucharisztiát. Így szól ugyanis a hanyag keresztényhez : „Nem félsz-e úgy magadhoz venni Krisztus Testét,mintha tisztán és szennytelenül járulnál az Eucharisztiához...? S nem gondolsz-e arra, ami írva van: hogy ezért van köztetek sok beteg, és lagymatag hitű? Miért betegek? Mert nem vizsgálják meg és nem ítélik meg magukat, nem értve hogy mit is jelent az Egyházhoz tartozni, és mit jelent ilyen felséges szentséghez járulni!” (Hom. 2. in Ps. 37,6) Majd ismét: „Az istentiszteletekből veszem az intő példát. Ti, akik az isteni titokban akartok részesülni, tudjátok, hogy amikor az Úr testét veszitek, mekkora nagy figyelemmel és tisztelettel vigyáztok, nehogy abból egy kis darabka is földre essék, s a megszentelt ajándékból valamicske is elhulljon.” (Hom. 13. in Ex.3.) Majd ismét: „Akkor képletesen a manna volt az étel; most pedig az Isten igéjének valóságos Teste az étel, ahogy ő maga mondja: az én testem valóban étel.” (Hom. 7. in Num.2.)


     Gyönyörűen nyilatkozik a valóságos jelenlétről a karthágói vértanú püspök,

st_cyprian_carthage.jpg

 Szent Cyprián (+258): „Krisztus nekünk − akik az ő valóságos testét érintjük −, kenyerünk. Mindennap imádkozunk, hogy ebben a kenyérben részesüljünk mi, akik Krisztusban vagyunk és az Eucharisztiát naponta üdvösséges eledelül vesszük, nehogy valami súlyosabb bűnbe esvén, tartózkodnunk kelljen a mennyei kenyértől, s elválasztassunk Krisztus Testétől!Amint ő mondja és hirdeti: Én vagyok az élet kenyere, aki az égből szálltam alá; aki eszik az én kenyeremből, örökké élni fog; mert a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”

Mikor tehát az Úr mondja, hogy aki az ő kenyeréből eszik, annak örök élete lesz, akkor csakugyan világos, hogy azok élnek akik az ő testét − az Eucharisztiát − az áldozás jogán magukhoz veszik. Ezért tehát félnünk kell és imádkoznunk, nehogy távol maradván elszakadjunk Krisztus Testétől,elmaradjunk az üdvösségtől is, ahogy ő maga fenyegetve mondja: „Ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok az Ő vérét, nem lesz élet bennetek!” S azért mindennap imádkozunk, hogy Kenyerünket, azaz Krisztust megkapjuk, hogy akik Krisztusban maradunk s élünk, az ő megszentelő hatásától és Testétől el ne távozzunk. (Vö. De oratione domin. 18)

A méltatlanul áldozókról ugyanaz a Szent Cyprián azt mondja, hogy „erőszakot tesznek az Ő testén és vérén, s még nagyobbat vétkeznek az Úr ellen kezükkel és szájukkal, mint amikor az Urat (a bálványok előtt) megtagadták!” (De lapsis 24. sk.)

        Abban a történelmi nevezetességű nagy vitában, amely a III. század folyamán arról folyt, hogy mennyi ideig kell büntetésképen kizárni az Oltáriszentség vételéből azokat, akik valamely igen nagy bűnt (pl. a hitehagyást) elkövették, Szent Cyprián is állást foglal. Míg egyesek azt kívánták, hogy az ilyeneket örökre ki kell zárni az Eucharisztia vételéből, ezzel szemben Cyprián azt mondja, hogy a keresztényüldözés idején a megtérő bűnösöktől nem szabad megtagadni a szentáldozást. Így indokol:„Az áldozást meg kell adni (Communicatio a nobis danda est), hogy akiket a küzdelemre buzdítunk s bátorítunk, azokat ne hagyjuk fegyvertelenül és vértezetlenül, hanem Krisztus vérének testének oltalmával erősítsük őket. Mert hogyan taníthatjuk és szoríthatjuk őket arra, hogy a hitük megvallásáért a vérüket ontsák, ha a harc előtt megtagadjuk tőlük a Krisztus vérét?” (Ep. 57. ad Cornel. 2)

       Íme, a legelső századok hite a valóságos jelenlétben, ám a tanúbizonyságokat még szaporítani lehetne! (Folytatom!)

Szólj hozzá!

Talán még időben vagyunk?

     1870. júliusában, III. Napóleon hadat üzent Poroszországnak, ám szinte az első naptól kezdődően, sorra csak vereséget szenvedett el. Végül már Franciaország kétharmada a poroszok kezén volt.francia-porosz 1870-.jpg
carte-france-pontmain3.jpg     Ekkor, 1871. január 17-én a Párizstól nyugatra fekvő 500 lakosú Pontmain-ben egészen különös Mária-jelenés történt. Különös volta egyfelől abban mutatkozott meg, hogy a Jelenés meg sem szólalt és az üzenetek "feliratként" mutatkoztak az égen, másfelől pedig az, hogy a győzedelmes porosz sereg január 20-ára már csupán 20 kilométerre volt Pontmain-től, mégis fordulat következett be: Schmidt porosz tábornok elrendelte a csapatok visszavonulását – mi több –, január 28-án aláírták a békeszerződést. (Szóbeszéd szerint a német tábornok kijelentette, hogy egy lépést sem megy tovább, mert Bretagne irányában van egy láthatatlan Madonna, aki védi az utat!)
     Egyébiránt, az 1871-es pusztító háborúra a La Salette-i Jelenés már előre figyelmeztetett és elkerülhető is lett volna, ha a francia nép hallgat az Istenanya szavára! (Ám, III. Napóleon első fokozatú szbdkmves volt!)
     A Pontmain üzenete rendkívül időszerű napjainkban is, hiszen szerte a világon egyre pusztítóbban hömpölyög a gyűlölet lávája, mely "pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent” (Szeretetláng Napló II/100). És bizony, egyre közelít Kárpát-medencénkhez. Ne akkor kezdjünk majd imádkozni és érdeklődni az engesztelés mibenlétéről, amikor már 20 km-re lesz tőlünk! – Talán még időben vagyunk! (?)
     De hogyan is történt az Egyház által elismert jelenés Pontmainben, és kik voltak a látnokok?
     A Mária-jelenést teljes egészében, csak négy gyermek látta, két fiú és két lány! (Lásd az archív fotón!)
1. Eugene Barbedette 12 éves
2. Joseph Barbedette 10 éves
3. Jeanne-Marie Lebossé 9 éves
4. Françoise Richer 11 évesa 4 latnok sorban.jpg

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!tél 810.jpg

Szólj hozzá!

Néhány méltatlankodó hozzászólást kaptam, melyek nem kevesebbet állítanak, minthogy dohányzással kapcsolatos fenyegetéseknek a fele sem igaz!

– Válaszom: Mérget vehetünk rá (pl. nikotint), hogy ez így igaz! Viszont a másik az fele valóban HALÁLOS! Magyarországon még mindig 3,5 millió ember fújja, 6,5 millió ember szívja a cigaretta füstöt. Minden 25. (na legyen "csak 50.") perceben meghal valaki hazánkban a dohányzás következményeként, nem beszélve arról, hogy a férfiaknál 16, a nőknél 19 évvel rövidíti meg a várható élettartamot (na jó, legyen "csak" 8 és 9,5 év!). Évente 30 ezer embert temetünk el ezért. (Nyilván ennek is "csak a fele igaz"!) (vö. www.leacigivel.hu )

A dohányzás mibenlétének illusztrálásaként íme 9 kép, mely közül már az első is halálos!

                                                                              

 

dohany_images_hatas.jpg

goodfellows_022.jpg

imageab.jpg

dohany_teenskull630.jpg

 

Szólj hozzá!

Az őskeresztény irodalom tanúsága az Oltáriszentség mellett

elevation 2.jpg
     Az őskeresztények hozzáállásának vizsgálata rendkívül jelentős minden hittani kérdésben, mert az őskeresztények közelebb voltak Jézus és az apostolok korához. Az élőszóbeli tanítás tehát frissebben, hívebben, terjedt köztük apáról-fiúra, nemzedékről-nemzedékre, sőt mondhatnók: prédikációról-prédikációra; úgyhogy a régi egyház hite e tekintetben indirekte éppoly meggyőző történelmi érv, mint a Szentírás világos szava.
Márpedig az ősegyház kétségtelenül hitte Krisztus jelenlétét az eucharisztikus Színek alatt. Ezt illetőleg a sokszoros és félre nem érthető tanúbizonysá­gok sorával rendelkezünk, hogyha egyáltalán van a világon történelmi igazság: ez az! Tehát az őskereszténység, Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott szavait, igenis szószerinti értelemben vette. Ha pl. a 16. század úgynevezett szakramentáriusai, Zwingli és követői, kellően ismerték volna ezeket a szövegeket, aligha merték volna a valóságos jelenlét tanát tagadóba venni.
     Tudnunk kell, hogy egyes írók az első századokban iparkodtak titokban tartani a keresztény tanokat, nehogy a pogányoknak és zsidóknak gúnyolódásra adjanak alkalmat („disciplina arcani” – titoktartási fegyelem). Aki kereszténnyé akart lenni, annak eleinte csak a fontosabb igazságokat mondták el, és csak miután a szándékuk őszinteségéről meggyőződtek, avatták be őket a „titkokba”.
Ebből következően a kor írói, csak nagyon burkoltan szólnak az Oltáriszentségről − félve −, hogy műveik avatatlan kezekbe kerülhetnek. Emellett azonban úgy fejezték ki magukat, hogy aki a keresztény igazságokról már tudott, az könnyen megérthette a célzásokat. Egyszer-egyszer meg is jegyzi egy-egy ilyen író: „A beavatottak tudják, mit akarok mondani” (Origenes). Különösen kitűnik ez a titoktartó szándék pl. Szent Epifániusz sajátságosan hangzó mondatában: „Felkelvén pedig Jézus a vacsorától, kezébe vette ezeket (ti. a kenyeret és a kelyhet) és hálát adván mondá: Ez az én ezem”. (!)
      E titoktartás ellenére az Oltáriszentségről mégis annyi, és oly világos tanúságtételünk van az ókeresztény írók részéről, mégpedig az egész keresztény világról, Keletről éppúgy, mint Nyugatról, hogy az ősi keresztény egyházak erre vonatkozó hite felől egyáltalában nem kételkedhetünk. Ezek a tanúságok mind azt tanítják, hogy a kenyér és bor színe alatt, mihelyt a pap az átváltoztatás igéit kiejtette, már nem kenyér és bor van jelen, hanem Krisztus Teste és Vére. És valamennyi ebben látja a keresztény hittitkok legmélyebbikét, a legcsodálatosabb ajándékot, melyet Krisztus az emberiségnek és Egyházának hátrahagyott. Aki ebben nem hisz − mondja épp a fent idézett Epifánius (+ 403) −, „az végleg elveszíti Isten kegyelmét és az üdvösséget”.
      Az Oltáriszentség tana oly kimagasló helyet foglalt el már az ősi hitéletben, hogy annak szóvátételét, sehogy sem kerülhették el. Szóltak is róla valamennyien!
      Lássuk e tekintetben az első századok hitét, az ősi liturgiák tanúságtételét; aztán a nagy egyházatyákét. (Folytatása következik!)

Szólj hozzá!

Mennyei Atyánk, mindenható Istenünk, színed elé járulunk,
Benned bízva és Hozzád könyörögve kicsiny nemzetünkért.
Már nem szabadságharcot folytatunk,
élet-halál küzdelem a tét – Dávid és Góliát.
Dávid szembe mert szállni Góliáttal és győzött,
mert Te Urunk, vele voltál.
Mi is ezzel a hittel álltunk és állunk a harcban, hisszük,
hogy számíthatunk a Te segítségedre.
Imádkozunk vezetőinkért is, hogy Istenhez hűen vezessék
országunkat, nemzetünket...
Segítsd őket, segíts minket Szent lelked erejével,
mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség,
mindörökké. Ámen.

Kérek mindenkit, adja tovább, hogy imaháló borítsa be a Kárpát-medencét!
Bízzunk Mindszenty József bíboros kijelentésében:
"Ha lesz egy millió imádkozó magyar, nem féltem ezt a nemzetet!"orszagom_nem_pusztul_hanem_tisztul_.bmp

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!00003_road-in-woods.jpg

 

Szólj hozzá!

A dohányzás mellőzésének 12 kőkemény indoka III.

7.   Talán bizony önbizalmat ad, vagy nyugtat?(Csak azt nyugtatja, aki már rászokott!) A nikotin nagyon erős méreg, károsítja a szervezetet. Élettani szempontból elsősorban a vegetatív idegrendszerre gyakorolt hatása jelentős, először serkenti, majd bénítja a szimpatikus idegrendszert. A nikotin is pszichoaktív hatású, azaz fogyasztójában a szituációhoz kapcsolódó érzéseket, minősítéseket befolyásolja, módosítja. Természetesen minden agyműködést érintő hatás befolyásolja a magatartás szerveződését, így pszichés függéshez vezet. A változó kor a dohányos nőknél átlagosan 2 évvel korábban következik be. Aki dohányzik kevesebb energiával bír a sportokhoz és hamarabb kifárad, így csökkenhet a "fiatalság-érzet" és az önbizalom!

 8.   A nőknek sokkal károsabb! A kutatások arra mutatnak, hogy a – női nem – biológiai felépítése miatt sokkal sérülékenyebb a dohányzás ártalmaira. A szesz, nikotin és a drog, fiúknál károsítja a spermiumokat (de ez 200 naponta megújul), a lányok esetében ugyanezek sajnos végleg (!) károsíthatják 200 ezer petesejtjük egészét! Az életkort nőknél 11, míg férfiak esetében 3 évvel csökkenti. A dohányzás nagyobb eséllyel növeli a tüdő, szájüreg, gége, nyelőcső, orrüreg, hasnyálmirigy, hólyag, petefészek rákos elváltozásának gyakoriságát. A hosszú távú dohányzás a pajzsmirigybetegség kialakulása miatt zöldhályoghoz, vérkeringési problémákhoz, rákhoz, szívrohamhoz, (különösen nők esetében) szélütéshez (sztrók) vagy agyvérzéshez vezethet. Idős korban a látásromlás (vakság) kockázatával jár.
1950 óta nőknél 600%-kal nőtt a tüdőrák gyakorisága! 
Aki nem hagyja abba időben a dohányzást a tervezett gyermekvállalás előtt, az megtermékenyülésének útjába gördít akadályt. A nikotin ugyanis jelentősen csökkenti a fogamzóképességet azzal, hogy gátolja, lassítja a petesejtek érését, így rendszertelen lehet a menstruáció és kevésbé érett, kevésbé fogamzóképes petesejtek jönnek létre. Gyakoribb a méhen kívüli terhesség és jóval magasabb a komplikációk előfordulása. Az összehúzódott erek és a vér alacsonyabb oxigén tartalma miatt rosszabb a méh vér- és tápanyagellátása, ezért a placenta kevésbé tud megtapadni a méh falán, leválik és vetélést okoz. Ennél enyhébb következmény a gyakori koraszülés. Várandóság alatt a fokozott igénybevétel mellett a dohányzás gyakrabban okoz cukorbetegséget, ami káros hatással van a fejlődő magzatra. Mivel ilyenkor „más állapotban” van a szervezet, sokkal nehezebb beállítani a megfelelő vércukorszintet, mint egyébként, gyakran a diéta nem is elegendő, hanem gyógyszeres kezelésre is szükség van. A terhességük alatt dohányzók magzatai kevésbé tudnak fejlődni a rosszabb vérellátás és a kevesebb tápanyag miatt, így általában kisebb súllyal jönnek a világra. dohany_imagesh.jpgAz alacsony testsúly az egyik rizikótényezője a csecsemőhalandóságnak. A dohányosok csecsemői  kevésbé érett tüdővel jönnek világra, a bölcsőhalál gyakrabban fordul elő. A dohányzó anyák babái nyugtalanabbak, ingerlékenyebbek, sírósabbak és nehezebben kezelhetők.
A dohányzó anyák magzati sejtjei nagyobb arányban mutattak kromoszóma rendellenességeket, károsodást és instabilitást. A további vizsgálatok azt is feltárták, hogy a dohányzás a leukémiával összefüggésbe hozott kromoszómaterületeket érinti legérzékenyebben, sőt egy új tanulmány szerint a zsíranyagcsere későbbi zavarát, a koszorúér problémák esélyét, és az elhízási hajlamot is bizonyította. Dohányos anyák gyermekeinél gyakoribb az alsó és felső légúti megbetegedés, az allergia, az asztma, a középfül-gyulladás és csökken a koncentráló-képesség, nehezebben tanulnak és nehézségük van auditoros percepcióban, a hangi információ feldolgozással  problémájuk van. Gyengébbek a tanulási készségeik és félszer gyakrabban lesznek retardáltak. A szervezetükbe kerülő nikotin hatására az artériáik összehúzódnak, gátolt a véráramlás és így már gyerekkorban szív- és érrendszeri elváltozások alakulnak ki náluk. A nikotin és a cigaretta egyéb égéstermékei kis születési súlyt, méhen belüli sorvadást, lepény rendellenességeket, illetve magzati halált okozhatnak. Léteznek tanulmányok, amelyek az ajak- és szájpadhasadék gyakoribbá válását is határozottan állítják a dohányzó terhesek esetében.

 

A szoptatás alatti dohányzás hatására kevesebb prolaktin (tejelválasztást segítő anyag) termelődik az anya szervezetében. Így a dohányzó nőknek kevesebb és rosszabb minőségű tejük van. Az amúgy is kisebb súllyal világra jött csecsemők pedig a kevesebb és rosszabb minőségű táplálékkal kevesebb esélyt kapnak, hogy utolérjék fejlettebb társaikat, ha egyáltalán akarnak szopizni.

A nikotin és a cigaretta egyéb égéstermékei kis születési súlyt, méhen belüli sorvadást, lepény rendellenességeket, illetve emelkedett perinatális mortalitást okozhatnak. 

 
9.   Nincs elég bajod? Egy tanulmány szerint az impotensek 40%-a dohányos volt, ami a teljes férfinépesség 28%-a. Ám nyilvánvaló, hogy ilyen tekintetben hátrányosan hat a nőkre is! Kimutatható hatással van a vér ösztrogén (fontos női nemi hormon) szintjére is, mely csontritkulást, korai menopauzát, fokozott foltos vérzést, és fokozott kockázatot jelent a méhrákra és látványosan rácosít! 
 
10.   Szabadság-e a függőség? A dohány kábítószernek minősül, mivel: irányítja a felhasználó viselkedést és kényszerítő a használata. Az éberség hamis érzetét kelti, ami megerősíti a felhasználási kényszert és növekvő adagokat igényel. Komolyan kell venni a függőség veszélyét! Sokan gondolják úgy, hogy akkor teszik le a cigarettát amikor akarják, ám rászokni könnyű, leszokni viszont nehéz az un. elvonási tünetek miatt. A nikotin nem is olyan gyenge kábítószer, függőséget okozó hatása a kokainéhoz mérhető. A sikeres leszokás gyakran elhízással is járhat, ezért az ettől való félelem és a kényszeresség miatt, többnyire visszaesnek a leszokást megkísérlők!
 
11. A dohányzás, súlyos bűn! Vétkezés ugyanis a 5. – A NE ÖLJ – parancsa ellen, hiszen (lényegében) "programozott öngyilkosság"!
 
12. Erre pénzt költeni? (Sokan meg nélkülöznek!) A dohányzás drága! Napi egy dobozzal számolva már önmagában is tekintélyes összeg évente, de ha hozzá vesszük a járulékos kiadásokat, mint például, hogy a dohányzó nők több gyógyszert fogyasztanak, többet költenek kozmetikumokra és fogászati kezelésre, mint a nemdohányzók, abszolút ésszerűtlen pénzkidobás az egész!
 

A szerkesztésben tbk. felhasználtam a    http://www.wellness.abbcenter.com/?id=108764&cim=1#   egyes kimunkált megállapításait is! Képek az internetről! Köszönet érte!

Szólj hozzá!