HTML

A Hajnal Szép Sugara

Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót, dicsértessék a Jézus Krisztus! Begyik Tibor vagyok, családapa, nyugdíjas kegytárgy-restaurátor. Blogommal - "A Hajnal Szép Sugarával" -, a jóhiszemű istenkeresésre, a katolicizmus egyedülálló eredetiségére, az Egyház, a Pápa iránti hűségre és az ezzel szorosan egybefonódó Mária-tiszteletre szeretnék rávilágítani. Fontos megjegyeznem, hogy a Szentíráson, az Egyház és a szentek tanításán túl, számomra a Mária-jelenések és általánosságban az "üzenetek" körében elsősorban az egyházilag kivizsgált, tehát befejeződött magánkinyilatkoztatások a követendők és a mérvadóak. A főcímben megjelenő "Hajnal Szép Sugara" kifejezéssel a Szent Szűz nevezte meg magát a Szeretetláng üzenetében (Lelki Napló II/100; Szent István Társ. 2010. Nihil obstat, Imprimatur: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Nr. 494-4/2009). Blogom indíttatása, nem csupán a saját, vagy a meggyőződésemet tükröző írások közzététele, hanem a figyelem felkeltése más, hitelesnek tartható forrásra és "linkre"! Ezzel mintegy az evangelizáció "újabbkori" lehetőségével élek, vagyis használom az internet adta lehetőségeket! Abban a meggyőződésemben teszem ezt, hogy ezzel részt vállalok az általános apostoli munkában (ld. 1Pét 2,9), a lélekmentésben, melynek felelősségét a Szent Keresztségben ruházta mindannyiunkra a Szentlélek. Részemről ez 'misszió', az evangéliumi felhívás teljesítése: ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2) Felelősek vagyunk ugyanis egymásért! ----------------------------- LINK AJÁNLÓ: ------------------- http://www.tiszta-lap.hu/ ------------ http://hu.wikipedia.org/wiki/Portál:Szűz_Mária ------------------ http://nicolausclarus.blogspot.hu - http://www.depositum.hu/ http://szentmagyarorszagert.blogspot.hu/ http://amdg.betiltva.com/ - (körültekintéssel!) http://www.elhallgatott.lapok.hu/ - www.ppek.hu -------------------------------- http://www.magyarkurir.hu/ http://www.oecumene.radiovaticana.org/ung/index.asp ------------------------- http://www.plebania.net/ http://uj.katolikus.hu/ http://www.liturgia.hu/ http://capitulumlaicorum.blogspot.com/ http://katolikusradio.hu http://www.keesz.hu http://www.adorans.hu/node/2048 http://magzat.5mp.eu/web.php?a=magzat http://www.pazmaneum.com http://www.szentkoronalovagrend.hu http://engesztelozarandoklat.blogter.hu/ http://tiszta-szivvel.blogspot.hu/ ----- http://terez-imacsoport.blogspot.hu/ - http://szentsegimadas.hu/ ---- http://laudeturkincsek.blogspot.hu/ http://www.szeretetlang.hu -------------- http://hortuscarmeli.blogspot.hu/ ------- http://dominiummarianum.webs.com/ -- http://www.capitulumlaicorum.blogspot.hu/ http://christianae.wordpress.com/ ------ http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/ http://katolikusvalasz.blogspot.hu/ - www.verbita.hu ----------------------- http://sztkereszt.blogspot.hu/ --------- www.inditlak.com ---------------------- http://www.karizmatikus.hu -------- http://www.peterpater.com/content/hu/ http://vanegypercem.com/ http://www.hagiosz.net/ --------------------- OLVASÓIM FIGYELMÉBE AJÁNLOM! --------- A felületen 200 poszt görgethető vissza. A kétszázadik alján látható "Következő oldal" nyitja meg az újabb 200 posztot (bár ez esetben a jobboldali felsorolás nem változik)!

Korábbi bejegyzések

Korábbi bejegyzések

Friss topikok

„Ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek.” (Lk 13,1–9)

     Első olvasásra úgy tűnik, hogy ez a mai evangélium dörgedelem és fenyegetés. Mennyivel jobban esne a tékozló apáról olvasni, aki feltételek nélkül szeret és bocsát meg! Mégis, miért erről beszél Jézus és nem az Atya irgalmáról és mindent megbocsátó szeretetéről?
     Az evangéliumi felszólítása ugyan az, amely bensőleg indította a tékozló fiút is, amitől felindult benne a bánat és hazaindult bocsánatot kérni.
gyonas_confessionale.jpg     Jézusnak ezek a szavai számunkra sem félelmet hivatottak ébreszteni, hanem tisztánlátást, a benső felismerést: miszerint magunknak is tennünk kell valamit az üdvösségünkért. Ha én nem akarom beengedni, Isten nem töri rám erőszakkal az ajtót. A jézusi gyógyításoknál is előbb megkérdezi, hogy akar-e meggyógyulni, majd felszólítja valaminek a megtételére („nyújtsd ki a kezed”), ami eddig Isten nélkül nem volt lehetséges, vagy nem volt értelme, tehát, bizalom kellett hozzá.
A megtéréshez, a bűnbánathoz is bizalom kell: bizalom Isten megbocsátó szeretetében, akárhányszor térek is vissza hozzá.
     Jézus nem fenyeget, hanem az igazságot mondja ki: ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek. Nem szeretjük a kimondott igazságot, mert általában nem kellemes, de nélküle mégsem lehetünk szabadok. Nem hitegethetem magam azzal, hogy Isten úgyis megbocsát, akár bűnbánatot tartok, akár nem. Ez a téves gondolkodás ugyanis nem tesz szabaddá. Szembe kell néznem az igazsággal, akkor lehetek szabad, ha gyökeresen szakítok a bűnnel, ha egészen elfordulok attól, ami Istentől elválaszt: ez a megtérés. A megtérés: gyökeres szakítás a bűnnel és visszafordulás az Istenhez. A szívünk visszafordítása hozzá. És ebben nincs fokozatosság: vagy megteszed, vagy nem! Nem lehet egy kicsit megtérni, aztán majd a többit a halálunk előtt gyorsan egyenesbe hozzuk.
Mert vigyázat, ahogyan élünk, úgy fogunk meghalni is – és korántsem biztos –, hogy az utolsó pillanat adott lesz-e a megtérésre!
     Tartsunk tehát bűnbánatot, akkor is, ha nem követünk el nagyon nagy bűnöket, mert a kicsi bűnök is elfelé visznek az Istentől. Ha a tékozló fiú nem szállt volna magába és nem fordult volna vissza bocsánatot kérni, az apa hiába várta volna, hogy visszafogadja. Igen, az Isten irgalmas és megbocsát. Isten tőlünk is megkérdezi: akarod-e az üdvösséget? Ha igen, akkor tarts bűnbánatot és fordítsd vissza a szívedet. Vagy ha neked már nem megy, kérd, hogy fordítsa vissza Ő. Forrás nyomán a_megtero_fiu_1.jpg

Szólj hozzá!

Erdő Péter áldotta meg Kondor Lajos szobrát Fatimában

Az öt évvel ezelőtt elhunyt Kondor Lajos SVD magyar szerzetes szobrát március 7-én áldotta meg Erdő Péter bíboros Portugáliában, a fatimai szentélyhez közeli, Kondor Lajosról elnevezett téren. Az eseményen részt vett António Marto leiria-fatimai püspök és Áder János köztársasági elnök.

A Portugál–Magyar Együtt-működési Egyesület és a lisszaboni magyar nagykö-vetség, a leiria-fatimai püs-pökség, a fatimai szentély és a helyi hatóságok támogatá-sával állították fel a magyar verbita szerzetes szobrát a fatimai szentély közelében lévő, Kondor Lajosról 2011-ben elnevezett téren.

Áder János köztársasági elnök köszöntőjében kiemelte, a portugáliai csoda, amelynek elismertetésért rendkívül sokat tett a magyar szerzetes, azt üzenik a világnak, hogy kitartó hittel és a béke iránti imádsággal véget lehet vetni a háborúnak, továbbá a Földet pedig éppúgy meg lehet menteni a pusztulástól, ahogy „lelkünket is megmenthetjük a pokol tüzétől és a kárhozattól”. Áder János megjegyezte, Kondor Lajos sokat tett azért, hogy Fatimából ismert zarándokhely legyen, az ott élt pásztorgyerekeket pedig boldoggá avassák. „De Kondor Lajos jót tett velünk, magyarokkal, akiket hazájától távol élve is mindvégig testvéreinek, honfitársainak tekintett. Összetartotta a nyugati magyarságot azzal, hogy feladatot állított eléjük. Hatalmas szerepe volt a magyar kápolna és a magyar keresztút megépítésében. Tudta, hogy ezek a stációk azoknak is közös imahelyet teremtenek, akik hazájuktól távol élnek” – hangsúlyozta. A köztársasági elnök az összefogás, valamint a méltósággal élt élet és az emberi jócselekedetek csodájaként jellemezte azt, hogy a magyar szerzetes hazájától sok ezer kilométerre golgotát emelt.

Erdő Péter bíboros: Szűz Mária imádságot, szívbéli megtérést, bizalmat kért, és lenyűgöző vízióban rajzolta meg a véres 20. századot, amely az egyházat, és az Istenre néző emberséges élet eszményét egyaránt pusztulással fenyegette – fejtette ki Erdő Péter. Felidézte, hogy II. János Pál pápa a Szent Péter téren elkövetett merénylet után a saját életben maradását is a Fatimában tisztelt Boldogságos Szent Szűz közbenjárásának tulajdonította. A bíboros kifejtette, „1956 forradalmának bukása után, az emigránsok körében, de Magyarországon is sokan gondolhatták, hogy mi már csak a Magyarok Nagyasszonya segítségében bízhatunk. De Szűz Mária anyai szeretete és Szent Fiának gondviselése nem gyönge támasz, hanem történelmet formáló, szelíd, de ellenállhatatlan erő.” Ki hitte volna, hogy amiért sokan a vérüket is hiába áldozták, az néhány évtized múlva békés úton mégis megtörténik? Ki hinné ma is, hogy számos értelmetlen, fenyegető gyűlölködés, vagy testvérgyilkos háborúskodás között, a keresztények elleni világszerte meg-megújuló gyilkos erőszak hullámai között mégis velünk van, egyházunkkal, magyar népünkkel és az egész emberiséggel a Boldogságos Szűz Mária, akinek Szent Fia már földi életében is parancsolni tudott a szélviharnak és a háborgó tengernek. Különös hálával tartozunk Kondor Lajos atyának, hogy megéreztette velünk Fatima titkát. Segített abban, hogy 2003-ban a fatimai Szűzanyának szentelhessük az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyét egyházmegyei zarándoklatunk során, 2006-ban pedig az 1956-os forradalom ötvenedik és a nándorfehérvári győzelem 550. évfordulóján nemzeti zarándoklat keretében ajánlhassuk Szűz Anyánknak egész magyar nemzetünket. 2007-ben azután a fatimai kegyszobor előtt az európai püspökökkel együtt ajánlottuk földrészünket a Boldogságos Szent Szűz pártfogásába. „Mert ki is lehetne a pártfogója az itteni népek közösségének, ha nem a Napba Öltözött Asszony, aki egyszerre az Egyháznak és Szűz Máriának a képe, és akinek a fején az Apokalipszis látomása szerint 12 csillagból van a korona” – hangsúlyozta beszédében Erdő Péter.

Kondor Lajos egy „olyan korban kötelezte el magát Isten és az emberek szolgálata mellett, amikor a kommunista diktatúra magyarországi helytartói a nép ellenségeit látták mindenben és mindenkiben, aki fölött nem gyakorolhattak hatalmat” – fejtette ki a magyar államfő. Felidézte, a magyar szerzetes Salzburgban tanult filozófiát, teológiai végzettségét Németországban szerezte és Bonnban szentelték pappá 1953-ban. Innen egy évvel később került Portugáliába, ahol élete végéig Fatima lett az otthona magyar szerzetesként – fűzte hozzá.

szoboravatas_2.jpg

A magyar verbita szerzetes szobrát egy Portugáliában jól ismert művész, Sousa Araújo készítette, akinek több vallási témájú alkotása is áll Portugália jelentős helyein. Kondor Lajos atya évtizedeken keresztül szolgált Fatimában, nagyon sokat tett a kegyhely üzenetének terjesztéséért, és a pásztorgyerekek boldoggá avatásának viceposztulátoraként is tevékenykedett. Nevéhez fűződik az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak is emléket állító fatimai magyar kálvária létrehozása, melynek anyagi alapját magyar menekültek adományai teremtették meg.

Kondor Lajos atya 1928-ban született a Győr-Moson-Sopron megyei Csikvándon. Középiskolai tanulmányait a győri bencés gimnáziumban és a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban végezte. 1946-ban Kőszegen lépett be a verbiták (Isteni Ige Társasága) rendjébe. A németországi Bonnban tanult teológiát, itt szentelték pappá 1953-ban. 1954-ben rendje Portugáliába küldte, ahol a szemináriumban volt nevelő és tanár. 1961-től a még kiskorukban elhunyt fatimai pásztorgyermekek, Ferenc és Jácinta boldoggá avatási perének viceposztulátora lett.

1978-ban az akkori leiriai püspökkel, Alberto Cosme do Amarallal együtt találkozott II. János Pál pápával, hogy hivatalosan is megkezdődhessen a boldoggá avatási eljárás. Meisner bíboros, kölni érsek segítségével elérte, hogy II. János Pál 2000. május 13-án Fatimában avassa boldoggá a két pásztorgyermeket, bár a korábbi tervek szerint a kihirdetés Rómában történt volna.
Kondor Lajos atya életcélja a fatimai üzenet terjesztése volt, az általa fenntartott „Pásztorgyermekek Irodája” (Secretariado dos Pastorinhos) a világ számos nyelvén, köztük magyarul is jelentetett meg a fatimai jelenésekről szóló könyveket, illetve Lúcia nővér emlékezéseit, elmélkedéseit.

2004 márciusában a Szükséget Szenvedő Egyház (Kirche in Not) nevű szervezet kitüntetést adományozott neki abból az alkalomból, hogy ötven éve élt és dolgozott papként Portugáliában. 2006 januárjában a portugál köztársasági elnök, Jorge Sampaio a Portugál Köztársasági Lovagrend parancsnoki rangjával tüntette ki. Ugyanebben az évben októberben, a magyar nemzeti zarándoklat alkalmával Magyarország lisszaboni nagykövete adta át Kondor Lajosnak a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét.

Fotó: Internet, Facebook.com/portugal.hungria, Győri Egyházmegye

Vö. Magyar Kurír

(P. Kondor Lajos atya életéről lásd az 2014. szeptember 9-14 közötti posztokat! Az első részt ldITT! )

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!  

 

Szólj hozzá!

Események a jelenések után 

     1866. július 3-án, Nevers-be utazása előtt meglátogatta egykori dajkájának leánya és megkérdezte tőle:
    
berna(1).jpg – Nem szomorkodsz, amiért elutazol?
     – Azt a rövid kis időt, amit itt töltünk a földön, jól ki kell használni! – válaszolta Bernadette.
     Este, Bernadett búcsút mond a Massabielle-i barlangnak, ahol életének legboldogabb pillanatait élhette át a Szent Szűz közelségében, látva Őt és együtt imádkozva, beszélgetve vele. Később a szerzetben bevallotta, hogy fájdalmat okozott neki a tudat, hogy nem láthatja többé a Lourdes-i barlangot.
Az események után a Nevers-i zárdában lett szerzetesnövendék. Egy vágya volt, hogy elrejtve élhessen. Mindennél jobban szerette a visszahúzódó, alázatos életet. Itt mélységeiben megéli az imádság és a megtérés üzenetét, melyet a Massabielle-i barlangnál a Szűzanya rábízott, a világért. Nevers_saint_gildard_nd_eaux_01.JPGNagy fájdalommal hagyta el a Pireneusok hegyeit, a barlangot, övéit, akikkel annyira szerették egymást. De a Nevers-i zárdában is sok minden Lourdes-re emlékeztette. A fák, melyek a Gave és a Massabielle-i barlang környékét idézték. A Nevers-i Vízi Boldogasszony szobra (lásd fentebb), mely előtt szeretett imádkozni: "Ott van Ő, a kert végében, egy barlanghoz hasonló helyen. Van valami szép vonása, amit már láttam!" Tizenhárom évet élt a kolostorban. Keveset beszélt, de szavainak mindig súlya volt. Helyesen ítélt és soha nem szégyenített meg senkit. Szívből tudott nevetni, időnként huncutkodó megjegyzéseket tenni. A vallásgyakorlatokban mindig egyszerű, természetes, minden különcködés nélküli volt. Nagyon hűen megtartotta a szabályokat és erre másokat is figyelmeztetett emlékeztek vissza rá rendtársai.
     A Szent Szűz három titkot bízott Bernadettre megtiltva, hogy egyenlőre közzé tegye. A kis látnok, hűségesen őrizte a titkokat és tekintve, hogy a Jelenés Asszonya nem kérte azok nyilvánosságra hozatalát, így nem fedte fel és magával vitte a sírba.
(A mai látnokok intelmére: Nagy dolog titkok birtokában lenni, de még nagyobb dolog azokról engedelmesen hallgatni! Életünkben gyakran azért adatnak kísértések, hogy leküzdésükkel érdemeket szerezhessünk az örök életre!)
     A Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária megjelenésének ünnepe (az első Lourdes-i jelenés napja), február 11. Először 1890-ben a Tarbes-i egyházmegyében kezdték ünnepelni, melyhez Lourdes is tartozik. 1908-ban a jelenés 50. évfordulójára, Szent X. Piusz pápa (1903-14) az egész Egyházra kiterjesztette.
msgr laurence_1.jpg1862. január 18-án, három évvel a vizsgálatok és a tanúk kihallgatása után, Msgr Laurence, Tarbes-i püspök, pásztorlevelében elismeri a Massabielle-i barlangnál történt jelenések természetfeletti eredetét.
"Isten akaratából, tanúsítjuk, hogy a Szeplőtelenül Fogantatott Istenanya, valóságosan megjelent Soubirous Bernadettnek, 1858. február 11-től, összesen tizennyolc alkalommal". A jelenések valódisága, minden kétségen felül áll. Bernadett soha meg nem ingott, semmilyen fenyegetésre sem. 1860. június 15-től, Bernadett a Nevers-i nővérek segítségével írni és olvasni tanult, amire eddigi nehéz sorsa miatt nem volt lehetősége. A nővérek vendégháza nyújtott neki menedéket a kíváncsiskodók zaklatásától, amit mindig nehezen viselt el.

Szólj hozzá!

A Sátán imperializmusa

angeles-y-demonios13.jpg     XIII. Leó pápa a szbdkmvesség ellen 1884. április 20-án kiadott enciklikájában arra hívta fel a figyelmet, hogy a világ két különböző és egymással szembenálló táborból áll. Az egyik szakadatlanul az igazságért és az erényért harcol, a másik mindenért ami az igazságnak és az erénynek ellene mond.

     Az egyik Isten birodalma itt a földön, nevezetesen Krisztus igazi Egyháza, vagyis az, ami teljes lélekkel Istent és Krisztust szolgálja. A másik a Sátán birodalma, minden, ami a Sátánnak van alárendelve, ami az örök isteni törvénynek ellene mond. Ez a vagy-vagy az egész történelmen végig húzódik, és korunk szellemi harcának is ez a tárgya.
0209x.jpg     A sátánizmus célja a Sátán imperializmusa. Egy világbirodalom megalapítása, amiben ő egyedül az isten és az úr, és minden más, az angyal-, az ember- és az anyag-világ a lábai előtt hever. Minden szellemiség az ő szelleméből, akarat az ő akaratából.
     A kereszténység természetfeletti birodalom, a kegyelem atmoszférájában. És ebben az atmoszférában lélegeznek és élnek nem csak az egyének, hanem a társadalmak, az államok, a művészetek, a tudományok, a gazdaság; egy szóval minden, amit kultúrának hívunk. Európa ördögtelenítve lett azáltal, hogy KERESZTÉNY katolikus lett. veszelyben_az_egyhaz_2.jpg
    A kereszténységgel és annak látható fejével, a pápával eltűnt a Sátán imperializmusa Rómából, a világ középpontjából. A naturalista pogányság helyébe a katolikus középkorral egy új világ kezdődött.
Mindazonáltal a katolikus középkor csak fegyverszünet volt a szüntelen harcban. Mert az eredendően fény-angyalaként elbukott Lucifer, a "szépség isteneként" élesztette fel a régi pogányságot a humanizmus zászlaja alatt. Először az irodalomban és a művészetben, aztán az erkölcsökben, legvégül a politikában és a gazdasági életben. Az így "felvilágosodott" modern kor megint pogány és naturalista világ lett. Ha nem is mindig Isten nélküli világ, de a segítő isteni kegyelmek nélküli világ.
     Ebben rejlik a marxista-kommunista és a nyugati liberális-naturalista világ közötti lényegi azonosság. Mit érdekli a Sátánt, hogy az egyén, a közösség hisz-e Istenben vagy sem? Az igazi kereszténység, a cselekedetekben, az ima- és szentségi életben mutatkozik meg! Márpedig akik ezt nem gyakorolják, ugyan bizony kit követnek? A gonosz szellem is hisz Istenben és mégis ördög! Szent Pál is megmondta, hogy önmagában nem a Hit a lényeg, hanem a cselekvő Szeretet! Vagyis a Krisztushoz való hozzáállás a döntő. A végkövetkeztetés pedig adott: ha meg nem tértek (...), nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18,2)
(A forrásokat lásd az első posztban!)

Szólj hozzá!

cikk4.JPG

 oleles.jpg

Forrás:  http://szabadonebredok.info/napi-negy-olelesre-van-szuksegunk-a-tuleleshez/


Szólj hozzá!

  Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

Szólj hozzá!

III. Napóleon császár kisgyermeke csodásan meggyógyul

     Annak ellenére, hogy Lourdes-ban az első csodálatos gyógyulások már a jelenés napjaiban bekövetkeztek, mégis hadjárat indult mind a látnok, mind pedig a forrás ellen. Rendőrségi eljárások, a barlang betömése, újabb deszkapalánkok felállítása rendőri őrizettel, tiltások stb. következtek.
rocks.jpg     A barlang körüli események bosszantották a hivatalos szerveket, úgyhogy a városi közigazgatás radikális módon lépett közbe. 1858. június 15-tól, a Massabielle barlangját újfent deszkapalánkkal zárták el az emberek elől. Sorra igazoltatták az oda érkezőket. Mindezek Lourdes lakosságát felháborították. A barlang előtti palánkot négyszer állították fel és az emberek háromszor el is bontották, tiltakozásuk jeleként.
Napoleon_III_1.jpg     A Lourdes-i barlang körül kialakult zavaros helyzetet csak legfelsőbb utasításra sikerült megszüntetni. Tekintve, hogy III. Napoleon császár kisgyermekének gyógyíthatatlan betegségére a legkiválóbb orvosok sem találtak gyógyírt, az anyát Eugénie császárnét rávette társalkodónője, hogy próbálkozzanak a legendás Lourdes-i forrás vizével, mely már sokakat meggyógyított! A császárné meg is bízta két társalkodónőjét – ellátva őket kellő papírokkal –, hogy személyesen meríthessenek a tiltott forrás vizéből.
     Amint a kis herceget megmosdatták a Lourdes-i vízzel, az nyomban meggyógyult. A szbdkműves császár egyszerre dühöngött és örvendezett és megszégyenülten kiadta a parancsot a palánkok lebontására és a katonai őrizet visszavonására!csaszarne_Eugenie_Holding_Louis_Napoleon.jpg

Szólj hozzá!

Isteni kegyelmek nélkül nem megy!

angeles-y-demonios13.jpg     Minden állam, olyan mint a kormánya. A kormány, olyan mint a népe. A nép olyan, mint a hite! De mondhatnánk röviden úgy is, hogy minden kormány olyan, mint a miniszterelnöke, ő pedig olyan, mint az intelligenciája. Márpedig az intelligencia és tudás, semmit sem ér keresztény hit nélkül!
     Sátán is intelligens, sőt aktiváltan intel-ligens az ideák és a kivitelezések területén. Ahogy Szent Tamás feltételezi, Sátán az anyagi világban tévedés nélküli intelligen-ciával rendelkezik az embernek való ártásra. És itt a bökkenő! Az ördög ugyanis csak a természetfelettiben ostoba.
     Az anyagi világ és a természet törvényei fölött az ördög zseniként ítél. Az emberi test és emberi lélek zseniális ismerője, a legzseniálisabb taktikus és ezt gonoszul tudja érvényesíteni a hitelvek nélküli embereken! Mindezt persze áldozatai észre sem veszik, hiszen csak "természetes vágyaiknak" engednek!
bush_es_a_jel_3.jpg     Még soha egyetlen emberi kormány sem rendelkezett olyan egyetemes tudással, emberismerettel és a jövő lehetőségeinek akkora átlátásával, mint a Sátán. Ennek követ-keztében még egyetlen kormány sem volt képes önmagától, a világ fölöt-ti egyetemes uralom érdekében olyan eredményes imperialista politikát folytatnia, mint amire az ördög képes. Ha a világ fiainak efféle tervei mégis sikeresnek mondhatók, akkor abban egyértelműen Gonosz szellem áll a háttérben! A sátáni erők hatalma pedig annál nagyobb, minél szélesebb, szabadabb teret kap a működésre!
     A kegyelmi állapot hiányában – szentségi élet nélkül – csupán "tanult" ésszel, egyetlen embernek (politikusnak) sem sikerült még a gonosz cselvetéseit kivédenie, ha az már elkezdte aknamunkáját! Ezért is hordoz nagy veszélyt magában, hogy az EU Parlament kizárta alkotmányából, még a "kereszténység" szó említését is!
     Sátán, fáradatlan ötletgazda, untalan kísértő, övéit sugalmazó és egyúttal nagy végrehajtó Az ő gondolkodása egyúttal cselekvés is, sőt még ennél is több, fáradhatatlan aktivizmus. Célja az embernek állati szintre való aljasítása, a Teremtés kudarcának felmutatása Istennek!
     Az ijesztő, hogy milyen messzire ható hatalma van az ember teste fölött: az érzékszervek és az ideg-rendszeren keresztül, a fantázia, az érzelem és vágyak szítása felett. És ezzel a Sátánnak közvetve befolyá-solási lehetősége van a külsőtől, a testitől függő emberi gondolkodásra és akaratra. Ugyanakkor ‒ és ez reményteljes ‒, hogy a Sátánnak nincs közvetlen hatalma az ember benső világa, az emberi akarat és lelkiismeret irányítása felett. A lélek mélye, ahol a szabad elhatározások születnek, nem megközelíthető a démonok számára; csupán a test és lélek határterületén, a pszichén keresztül próbálhatják befolyásolni.  És végeredményben, egyedül a halálos bűn helyezheti az emberi személyt mindenestül a sátán hatalma alá.
     De igyekszik egyéb módokon is ártani; ott támad, ahol csak tud. A démoni zaklatás, ha nem ijedünk meg tőle, voltaképpen nem veszélyes. Az ijedezés és fantáziálás sokkal ártalmasabb. De vigyázzunk, aki a külső világot sikeresen kormányozza, az előbb vagy utóbb a belső világot is kontrollálhatja – ha lelki életünk is elsatnyul a szentségi élet hiányában!
     A sátánizmus körülbelül fél évszázada terjed keresztény világban, és sok politikus is igyekszik szalonképessé tenni. A Jelenések könyve rámu-tat az ördög imádata és az Antikrisztus imádata közötti összefüggésre: "És az egész föld csodálkozva követé a vadállatot. És imádák a sárkányt (a Sá-tánt), aki hatalmat adott a vadállatnak (az Antikrisztusnak), és imádák a vadállatot mondván: ‘ki hasonló a vadállathoz, és ki harcolhatna vele?" (Jel 13,3-4) satanic_church.jpg A démonikus világhatalomnak több milliós serege van sátánizált segéd-erőkből, ördögökből és elkárhozot-takból és azon istentelen emberekből, akiket mint vezérük inspirál és dirigál. Épp ezért igen óvatosnak kell lennünk a politikai elkötelezettségeinkkel, mert egyes pártirányzatok velejárója, a démoni megszállottság! Ez világosan megnyilvánul arroganciájukon, obszcén kifejezéseiken és fáradatlan ellenségeskedéseiken!            Korunk, démoni fertőzésben szenved! A "világ", a természetfeletti, az égi birodalom ellentéte. Jól fejezi ezt ki a bölcs: "ha a világban kell is élned, de nem a világnak élj!"

(A forrásokat lásd az első posztban!)

Szólj hozzá!

Az egyházparancsok kötelező ereje

1mater-ecclesiae_.jpg     »Az egyházparancsok, minthogy Istent helyettesítő, Istentől megbízott hatóság adja azokat, nem csupán jó tanácsok, lelki irányítások, hanem valóságos törvények. Olyannyira, hogy súlyosan vétkezünk, ha azok bármelyi-két lényegesen megsértjük. Így halálos bűnt követ el az, aki alapos ok nélkül az ünnepi misét elmulasztja, a böjtöt megszegi stb.
     Mindazonáltal az Egyház édesanyai szeretetéből méltán következtethetjük – és ebben minden erkölcstani író egyetért –, hogyha egyes kivételes ese-tekben az egyházparancsok betartása túlságos nehézségbe ütközik, azok elvesztik reánk kötelező erejüket. Itt azonban csakis oly nehézségekről van szó, melyek nem magából a parancsból, hanem egyes külső, rendkívüli körül-ményekből erednek, mint pl. betegség, feltétlenül szükséges, túlságos nagy elfoglaltság, fogság, külső kényszer, stb. Az olyan ún. „belső nehézségek” azonban, amelyek a parancs természetével járnak (mint pl. az éhség a böjttel, a szégyen a gyónással), a törvény, a parancs alól nem mentenek fel!
     Óvakodjunk tehát attól, nehogy az Egyház gyengéd, anyai szeretete bennünket parancsainak lebecsülésére csábítson. Még kevésbé engedjük magunkat tévútra vezetni némelyek hiú okoskodás, (hamis „üzenetek” útmutatásai) által, melyek ez egyház parancsain túlteszik magukat ‒ azt hangoztatván ‒, hogy azokat csak a pápa, a püspökök – tehát emberek – és nem maga Isten adta.
     Igaz ugyan, hogy emberek hozták az egyházparancsokat, de olyan emberek, akikre vonatkozik az isteni ige: „Aki titeket hallgat, engem hallgat”. (Lk 10,16) Azt se feledjük, amit XVI. Lajos francia király mondott, mikor egyszer egyik egyházparancs átlépésére akarták rávenni azon címen, mert „az csak emberektől származik”. „Én még sohasem tapasztaltam – felelt a király –, hogy valaki, aki az egyházparancsokat megszegte, Isten parancsait szentül megtartotta volna.
     A gyakorlatban elvégre teljesen egyre megy, vajon a parancs Atyánktól az Istentől, avagy Anyánktól az Egyháztól származik-e. Megszegésük egyformán kárhozatba dönt, megtartásukért egyaránt kijár a mennyei jutalom.«russian-icon-madonna-child-christ-jesu_s-virgin.jpg

Szólj hozzá!

 Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Szólj hozzá!

Az első, orvosilag igazolt gyógyulás

 dr_pierre_dozous_lourdes08.jpg    Dr. Dozous – Bernadette kezelőorvosa –, amikor először hallott a rendkívüli eseményekről, természetes kétségek merültek fel benne, ám mégsem állt be a tájékozatlan károgók közé, hanem vette a fáradságot, hogy utána nézzen a "dolognak"!
     Az egyetlen "orvos-technikai" eszköz a zsebórája volt, amellyel több alkalommal is követte Bernadettet, amikor nagy tömeggel a barlanghoz vonult. Mélységesen megrendítette, hogy a lány arca a látomások ideje alatt, földöntúli szépségben ragyogott. Ezen alkalmakkor, vizsgálta a látnok pulzusát és szívverés változásait. Ezekről pontos feljegyzéseket készített. Buzgó jelenléteinek köszönheti, hogy szemtanúja lehetett az első gyógyulásoknak is.
Louis- Justin Bouhohorts 18 hónapos kisfiú Bernadették szomszédja volt. A kisgyermeknek agyhártyagyulladása és általános csontvelőgyulladása volt magas lázzal és ennek következményeként, rendszerint súlyos görcsökben szenvedett. Ilyenkor a az édesanya Bernadette anyjának segítségét kérte, így a gyermek állapotát jól ismerte Dr. Dozous is, aki jegyzőkönyvet is vezetett a kórisméről.
     A kis Justin lábai bénák voltak, sem felülni, sem felállni nem tudott. Végül, maga az orvos is úgy nyilatkozott, hogy a gyermek élete menthetetlen és csak órái lehetnek hátra.
     Justin apja, már a fia temetésére készülődött, amikor az édesanya felkapva a gyermeket a Massabielle-i barlanghoz sietett és ott a Bernadette előző napokban kapart kis forrás-medencébe merítette a beteg gyermeket és benne tartotta 15 percig. Mindenki lélegzet-visszafojtva figyelte az eseményeket, ahol jelen volt Bernadette anyja és Dr. Dozous is.elso_gyogyulas.jpg     Amikor az anya kiemelte gyermekét a jéghideg vízből, az merev és kék volt. A kicsit, pokrócba takarva hazavitte, ahol az apa szemrehányást tett feleségének, amiért a gyermeket ezzel a tettével megölte! Az anya ekkor kétségbeesve imádkozott a Szent Szűzhöz és meglepetve érzékelte, hogy a merev gyermek egyszerre csak normálisan kezdett lélegezni, az éjszakát pedig nyugodtan végigaludta.
     Reggel, az orvos és a szomszédok aggodalmas kérdésére az anya ezt válaszolta: "Jól bereggelizett!" És lám, délelőtt a kis Justin felkelt és saját lábán lépkedni kezdett, ahogy azt egy egészséges gyermek teszi. A csodának híre kelt és Dr. Dozous két kollégájával – köztük Lecrampe doktorral –, a gyermeket tüzetes vizsgálatnak vetetették alá és teljesen egészségesnek találták!
     Dr. Lecrampe orvos magántörténetéhez hozzá tartozik, hogy barátai lebeszélték a Lourdes-i látogatásról, mert ott csak tömeges imádkozókat, hisztériásokat, idegbetegeket és az önszuggesztió minden fajtáját fogja találni. Ezzel szemben tanúja lehetett egy 18 hónapos haldokló gyermek gyors és megmagyarázhatatlan gyógyulásának, minden külsődleges "vallási" cselekedetek nélkül. Ráadásul, a félholt és eszméletlen kisgyermek esetében nem hozható fel az "önszuggesztió"! A kis Justin gyógyulása, mindhárom orvosi szemtanúra meghatározó benyomást tett és ők lettek az elsők, akik meghívást kaptak egy, a csodákat kivizsgáló orvosi bizottságba.
     Említést érdemel, hogy Justin 77 évet élt – és tiszteletbeli meghívottként –, jelen volt 1933-ban Bernadette szentté avatásánál.orvosok_lourdes.jpg

Szólj hozzá!

A rossznak, tetszetős a gyümölcse?

angeles-y-demonios13.jpg     A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis felismerhető. Nagyon fontos ráébredni, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) ,,tévútra vezeti az egész világot'' (Jel 12,9b), a bűn következményei révén igyekszik tönkre-tenni az ember testi-lelki valóságát, s az emberi kéz munkáját. A sátán általános módszerei közé tartozik a kísértés, az ördögi zaklatás, a megkötözöttség és a megszállottság. Ezen veszélyekkel minden embernek számolnia kell, és harcolnia ellene nap mint nap, akár önmagát is áldozatul adva (vö. Róm 12,1).
     A kísértés mibenlétét ismerjük, és tudjuk: állandó kísérője az emberi életnek. Az ördögi zaklatás is gyakori. Ennek sajátos formája a békétlenség keltése. A sátán az egység megbon-tásával kezdi munkáját. Először a szívben, majd a családban, közösségben vagy az államok közt igyekszik békétlenséget kelteni. Amikor egy család-ban vagy bármilyen más közösségben és államban, a széthúzás, békétlen-ség révén sérül az egység, tudni kell: a háttérben sátáni erő, a bűn szerzője kezdi működését. A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát vert a gőg, mert a sátán kezében a gőg igen hatékony eszköz, s vele szemben az alázat az első és legfontosabb fegyver. ,,Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak kegyelmet ad'' (1Pét 5,5b).
     A békétlenség ‒ mint említettük ‒ tönkreteszi, szétzilálja a családot, a közösséget. Az ördögi zaklatás már elhatalmasodott, ha az ember örömét leli a pusztításban, vagy szadizmusra, kegyetlenségre hajlamos. A megkötözöttség területéhez a szenvedélybetegségek tartoznak. Abban az esetben pedig szellemi megkötözöttségről beszélhetünk, amikor az ember ellene áll az őt üdvözíteni akaró kegyelem munkálkodásának. A látványos megszállottság ma már ritkábban ugyan, de állandóan jelen van az emberiség életében. Az esetek száma a legújabb irodalom szerint emelkedő tendenciát mutat.
     Amikor a sátán teret kap, egyre jobban birtokába veszi az ember akaratát, s az ember nem csupán kiszolgálja őt, de szenved is tőle. Az ördögi befolyás az egészségben, az érzelmi és az üzleti életben, az életkedvben és a halál utáni vágyakozásban támadja az embert (Don Gabrielle Amorth). Legáltalánosabb módszere: elfordít az Istentől és távol tart tőle (Corrado Balducci), a végeredmény pedig a bűn lavinaszerű elhatalmasodása (vö. Róm 5,20) akár állami szinteken is.
     Ha a bűn elhatalmasodik, annak következménye is elhatalmasodik, s kilép az egyén, a család, a közösség kereteiből, és társadalmi méreteket ölthet. Ez pedig a lelki és az evilági élet szempontjából végzetes lehet. Erre figyelmeztet Jakab apostol: ,,...a bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után'' (Jak 1,15). A bűn -- ha nem szállnak vele szembe --, átlépheti az országhatárokat, s egész földrészeken, vagy akár az egész világon elhatalmasodhat, és következményei pusztulással fenyegethetik akár az egész emberiséget is.   Súlyos probléma, hogy az ember az élet eseményeiből nem okul, s az elhatalmasodott bűn elhatalmasodott következményeit, amelyet az egyre szabadabban működő sátáni erő szervez, természetes okokra vezeti vissza, s ezeket csupán természetes összefüggésükben értelmezi.
(A forrásokat lásd az első posztban!)la_muerte_del_pecador.jpg

Szólj hozzá!

 Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Szólj hozzá!

A pápa és a püspöki kar

1mater-ecclesiae_.jpg     »Az apostoli hatalom, egész teljessé-gében a pápában, mint Szent Péter tör-vényes utódában székel, ő az egyedüli, aki misszióját az egész Egyházra és az egész világra kapta. Ugyanezért ő az, aki az egész Egyházra kötelező törvé-nyeket hozhat. Az általános zsinatok határozatait is az ő helybenhagyása emeli törvényerőre. Ugyancsak a pápa az, aki az általános egyháztörvények (parancsok) alól felmentést adhat.
     A püspöki kar – jóllehet a pápától függően – szintén rendes és jogos tör-vényhozó az Egyházban. A püspökök ugyanis az apostolok törvényes és köz-vetlen utódai s mint ilyenek azok hiva-talát és hatalmát is örökölték, de mégis bizonyos megszorításokkal. Nevezetesen:
a) az Apostolok az isteni kinyilatkozta-tásnak voltak eszközei, szócsövei a hit és erkölcs dolgában, egyenként is tévmentességet élveztek: ám (utódaik) a püspökök ebben a kegyajándék-ban nem részesültek!
b) míg az Apostolok az egész világra kapták küldetésüket, a püspökök a pápa révén, csupán egyes területekre, egyházmegyékre nyerik el azt.
     Már Szent Péter is így inti az általa felszentelt püspököket: „Legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját”. (1Pét 5,2) Szent Pál, Titust külön Kréta püspökének rendeli. (Tit 1,5) A milétoszi püspököktől, hajóba szállta előtt így búcsúzik: „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, mely fölött titeket a Szentlélek püspökökké tett az Isten anyaszentegyházának kormányzására”. (ApCsel 20,28)
     Ugyanezért a püspökök, csak a saját egyházmegyéjükben a törvényho-zók. A káptalanok, az egyházmegyei zsinatok által ‒ amelyeket a 356. kánon szerint kell időnként összehívni ‒, csupán tanácsadói tisztet tölthetnek be (a püspök) oldala mellett. Az egész Egyházat kötelező törvényeket azonban a püspökök nem hozhatnak és ilyenek alól fel sem oldhatnak.
     Ha a püspök, plébános vagy más pap az általános egyházi törvények alól, minők pl. az „öt parancs”, felmentést ad, ezt csupán a pápától kapott külön felhatalmazás alapján és kivételes esetekben teheti.«_image001.jpg

Szólj hozzá!

Mondjunk határozottan igent az életre!

Ferenc pápa5.jpg

A Szentatya 2013. szeptember 21-én a Katolikus Orvosok Nemzetközi Szövetségének mintegy száz képviselőjéhez, az új evangelizációról ezeket mondta:

n1.jpg

 

Mondjunk határozottan igent az életre – hangsúlyozta a pápa a katolikus orvosoknak, miközben emlékeztetett a mai világban uralkodó hasznossági mentalitásra, amely rabul ejt annyi szívet és elmét, és amelynek oly magas az ára: nevezetesen az, hogy kivetnek emberi lényeket, főként ha azok fizikailag vagy társadalmi szempontból erőtlenek.

 

0002.jpgMinden kisgyermek, akit igazságtalan módon abortálásra ítélnek, magán hordozza Jézus Krisztus arcát. Ez a gyermek, aki még mielőtt megszületne vagy amint megszületett, megtapasztalta a világ elutasítását. Ugyanúgy az idősek is – akkor is, ha betegek, és életük utolsó napjait élik – magukon viselik Krisztus arcát. Nem dobhatjuk el őket, amint napjainkban hirdetik. A Hittani Kongregáció művi vetéléssel kapcsolatos nyilatkozata szavai nyomán a pápa leszögezte, hogy a személy elsőszámú joga az élethez való jog.

Az anyagi dolgoknak van ára, és eladhatók, de a személyek sajátos méltósággal rendelkeznek, értékesebbek, mint a dolgok, és nem lehet árat szabni értük. Hányszor találkozunk olyan helyzetekkel, ahol az, ami a legolcsóbb, éppen az élet. Az utóbbi időben emiatt az emberi élet iránti figyelem az egyházi tanítás egyik legfontosabb prioritásává lett, a betegek, a születendő életek, az idősek, a védtelenek kérdése.

A katolikus orvosok a jelenlegi helyzetben paradox módon megtapasztalják egyfelől az orvostudomány fejlődését, másfelől pedig azt a veszélyt, hogy elveszítik sajátságos identitásukat mint az élet szolgálói. A kulturális úttévesztés kikezdte azt is, ami megtámadhatatlannak tűnt, azaz az orvostudományt. Bár természeténél fogva az orvostudomány az élet szolgálatában áll, az egészségügyi foglalkozások olykor odáig jutottak, hogy nem tisztelik az életet.

A Caritas in veritate enciklika szavait nyomán Ferenc pápa ezt mondta: „a felemás helyzet abban a tényben figyelhető meg, hogy miközben új és új jogokkal ruházzák fel a személyt, olykor állítólagos jogokkal, nem mindig védelmezik az életet mint minden ember elsődleges jogát. Az orvosi tevékenység célja mindig az élet védelme és előmozdítása”.

Katolikusnak lenni nagyobb felelősséget jelent, főként amikor arról van szó, hogy az emberi életnek elismerjük a transzcendens távlatot, amely magán viseli Isten teremtő művét fogantatásának első percétől. Ez az új evangelizáció elkötelezettsége, amely gyakran megköveteli, hogy az árral szemben haladjanak és személy szerint ennek megfizessék az árát. Az Úr Jézus számít rátok abban, hogy terjesszétek az élet evangéliumát – mondta még Ferenc pápa a katolikus orvosok római értekezletének résztvevőihez.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír – Lásd ITT     (Képek az internetről)

Szólj hozzá!

Tizennyolcadik és utolsó jelenés: 1858. július 16. péntek

maria02_grotte.jpgBernadettet, majdhogy-nem elfeledték (annyi volt a látnok és a lát-nokbotrány), ő aláza-tosan visszahúzódott és maximálisan kívül ma-radt a forrongásokon. Tiszteletben tartotta a kiadott rendelkezéseket és nem helyeselte, hogy a nép nekiment a torla-szoknak. Július l6-án, Kármelhegyi Boldogasz-szony ünnepén azonban (öt nappal a püspöki közbelépés után, amely helyreállította a rendet), úgy érezte, hogy az ellenállhatatlan erő újból húzza Massabielle felé. Miután még egyszer megvívta magában a harcot az engedelmesség és a vonzódás közt, melyet kibírhatatannak érzett, megtalálta a megoldást.
Pont_Vieux_Lourdes_Marianne_Colston_1821.jpgEste 8 órakor Lucile nagynénjével, titokba mentek oda. Egy kölcsön-kért sötét színű kámzsában felis-merhetetlenül, sietve elindultak a szürkületben, nem az Öreghíd felé, amely a Massabielle felé vezet, hanem ellenkező irányba, a jobb parton közelítve a barlang-hoz, ahol csoportok imádkoztak csendesen, térdelve. Ő arccal az eltorlaszolt barlang felé fordulva, távol letérdelt, meggyújtotta gyertyáját. Ez a láng a leszálló éjszakában, az itt-ott pislákoló többi fény között, nem volt feltű-nő. Végül még két kongreganista csatlakozott hozzájuk, csendben.
Alig hogy elkezdte rózsafüzérét, Bernadette kitárta két kezét, az örömteli meglepetés köszönő mozdulatával. Arca elsápadt és felragyogott. Majd egy idő után felállt. Vége. Ez az utolsó jelenés csendes volt, mint az elsők.
Az úton visszafelé, Bernadette csak annyit mond:
– Nem láttam se a deszkákat, se a Gave-t. Úgy láttam, hogy ott vagyok a barlangnál, nem messzebb, mint máskor. Nem láttam csak a drága Szeplőtelen Fogatntatást.
18. jelenes.JPGkics_fenylo_2.jpg     Az a "kicsi, kis fénylő asszony" nem jelent meg többet a Massabielle-i barlangnál, de az üzenetet, mely mindnyájunk közös kincse, megkaptuk az ő kiválasztott követén, Soubi-rous Szent Bernadetten keresztül.
     Ezek után Bernadett tovább élte megszokott életét, a hitbeli növekedést, amely számára nem volt más, mint a napi feladatok hűséges elvégzése.
     A tizennyolc jelenés alatt és után Bernadett a figyelem, csodálat és ellenszenv középpont-jában állt. Szüleinek sem volt könnyű a dolga, hiszen hogyan is tudták volna ők, a szegény emberek megvédeni gyermeküket és magukat a hatóságok zaklatásaitól?
068_bernadettesoubirous_1.jpg     Bernadett mindig hű maradt önmagához, egyszerű, őszinte és imádságos lelkületű maradt. A világi és egyházi hatóságok előtt mindig megőrizte a nyugalmát és elfogulat-lanságát a jelenések lefolyásáról tett beszá-molója alatt, s enyhe humorral, sőt ha kellett, határozottsággal lépett fel. Ezen időszak alatt érlelődött meg Bernadettben azon személyes elhatározás, hogy szerzetbe lépjen. Végül is a Nevers-i nővérekhez lépett be, mivel egészségi állapota nem engedte meg, hogy túl szigorú életvitelű rend tagja legyen. Maga így fogal-mazta meg döntését: "egyrészt szívesen gondozok betegeket, másfelől pedig, mert nem erőltetett oda senki.”

     A jelenések utáni években sok zaklatást kellett elszenvednie Bernadett-nek: faggatták, vádolták, hisztérikus látnoknak tartották, sőt, amikor már belépett a Nevers-i zárdába, mesternője és főnöknője is gőgösnek, beképzeltnek vélték és emiatt sokfajta megaláztatásnak vetették alá.laurence.jpg

     Amikor a polgármester lezáratta a barlangot és annak környékét, az emberek kérelmezték Tarbes püspökétől, hogy nyittassa meg újra azt. A főpásztor azonban így válaszolt: "Csak a császár jogosult arra, hogy kinyittassa a barlangot. Lássuk, ki erősebb: Szűz Mária vagy a császár?" Ennek eldöntése azonban nem váratott sokat magára. (A mai látnokok intelmére: sok jelenés és üzenet olykor – még ha nem is kifogásolható – esetenként csak azért van, hogy eltereljék a figyelmet a valóban jelentős üzenetekről! A "kiváltságoltak" jó lenne, ha ezt is figyelembe vennék "üzeneteik" közzétételében!)

Szólj hozzá!

Ne adjatok teret a sátánnak!

angeles-y-demonios13.jpg     A következő, amit a Szentírás figyel-münkbe ajánl: ,,a sátán is a világosság angyalának tetteti magát'' (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési mód igen hatékony. Tehát nagyon résen kell lennünk az élet kínálta dolgokban, élnünk kell a Szentsé-gekkel, amelyek a kegyelem által némi tisztánlátást biztosítanak Isten gyerme-keinek.
     Jézust is megkísérti ‒ olvassuk az Evangéliumban (vö. Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra képes (vö. 2Tessz 2,9). Szent Péter apostol pedig így figyelmeztet: ,,Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségtek a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben ...'' (1Pét 5,8-9).
     A világ, mint a sátánizált elistelenedés birodalma Káinnal jelent meg. Káin az Isten nélküli – vagy az Őt figyelmen kívül hagyó – világ első képviselője. Az istentelenség teret nyert a világban, földi birodalmakat uralt, melyeknek politikai ideáljai sátáni bálványok voltak. Ahogy a Zsoltárok könyvében áll: „Omnes dii gentium daemonia – A pogányok istenei démonok!’ (Zsolt 96,5) A krisztusi megváltás, részint ettől (a kiszolgáltatottságtól) szabadította fel a világot! Ám, ha nem élünk az Isten kínálta kegyelmekkel és vissza vonjuk magunkra a démonok uralmát, aligha csodálkozhatunk a világ sorsán! Nem vádolhatja tehát senki Istent, hogy "miért engedi mindezt"?
     Ezért kell különös figyelmet szentelni az Efezusi levél nyomatékos felszólításának: ,,Ne adjatok teret a sátánnak'' (Ef 4,27). Vagyis, ne adjatok működési lehetőséget a sátánnak önmagatokban, családotokban, a társadalomban, és a világban.
     A Szentírás arra tanít, hogy erősen ellene kell állni az ördögnek (vö. 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítani (vö. Ef 6,12). Ezek a szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt megengedi neki. Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerül, s mint eszközeként egyre jobban kiszolgálja őt istenellenes művé-nek építésében. Ez a tevékenysége pedig tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig az élet minden területén.
     A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat is fontos nyilat-kozatot tett, miként olvashatjuk az előszóban!
(A forrásokat lásd az első posztban!)509_a_1.jpg

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!  

A Versailles-i Kis Trianon a Magyar Golgota 

Szólj hozzá!

Az egyházparancsnok

1mater-ecclesiae_.jpg     »Az egyházparancsokról általában Az egyházi hatalom a lelkeknek egyedül hivatott és jogosult törvényhozója és kormányzója. Az isteni Üdvözítő apostolainak és jogutódaiknak azt mondotta: „Amint engem küldött az Atya, én is küldetek titeket”. (Jn 20,21) Vagyis: amily hatalommal engem Atyám felruházott az Egyház megalapítására és kormányzására, oly hatalommal ruházlak fel én is titeket.
     Talán még világosabbak az Úr következő igéi: „Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az Anyaszentegyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is”. (Mt 18,17-18)
     És íme az apostolok hatalmukat csakugyan gyakorlatba is vették. Jeruzsálemben összegyűlve Szent Péter elnöklete alatt határozatot hoztak, hogy a zsidó szertartások a hívekre nézve többé nem kötelezőek. Pál apostol parancsot adott arra nézve, miként kell az istentiszteleteket megtartani. (1Kor 11,17; 1Kor 14,34; 11,4) Pl. a vérfertőztető korinthusit az apostol kiközösítette, ám megtérése után újból felvette az Egyház közösségébe.
     Az is bizonyos, hogy Krisztus a törvényhozói s kormányzói hatalmat a hívek kizárásával egyedül az apostolokra és utódaikra hagyta. Valahányszor ugyanis az Úr a hatalom átruházásáról beszél, mindannyiszor egyenesen az apostolokhoz intézi szavát. A néppel ilyen esetekben nem foglalkozott, sőt annak kötelességévé teszi, hogy az apostolokra hallgasson: „Aki titeket hallgat – úgymond apostolaihoz –, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, ki engem küldött”. (Lk 10,16) És az apostolok is ennek teljes tudatában voltak.
     Amikor az áruló iskarioti Judás helyébe új apostolt választanak, nem hívtak népgyűlést össze, de még csak önmagukban sem bíztak, hanem az Urat kérték, hogy Ő, aki mindenki szívét ismeri, mutassa meg, kit akar a két jelölt közül. És a megválasztott apostol – a hívek megkérdezése nélkül – „elfoglalta a szolgálat és apostoli hivatal helyét”. (Vö. ApCsel 1,24-25)
     Lelki hatalmat az apostolok csupán olyanoknak engedték gyakorolni, akiket ők ezzel megbíztak és kézfeltevés által erre felszenteltek. Világos bizonyság erre Barnabásnak és Pálnak a küldetése. (ApCsel 15,21-25)
     Nyilvánosan és a legkisebb ellentmondás nélkül vallották, hogy hatalmuk nem a néptől, hanem onnan felülről vagyon: „Úgy tekintsen minket az ember – mondta Szent Pál –, mint Krisztus szolgáit és az Isten titkainak sáfárait”. (1Kor 4,1)« (ML)raphael_st_paul_preaching_in_athens_1515-wikipedia-us-public-domain.jpg

Szólj hozzá!

A túlbuzgó ateisták és a túlbuzgó hamis látnokok
lourdes vision1.JPG
     A jelenések hosszú szünetében felbolydult a világ és Bernadette jó ráérzéssel vissza is húzódott. Helyesen tette, mert igen nagy veszély fenyegette. Az akkori liberális kormányzatnak, de a helyi vezetőknek sem tetszett a vallási megújulás, ennek folytán a prefektus végezni akart úgy a barlanggal, mint magával a látnokkal is. A terve az volt, hogy a lányt elmegyógyintézetbe záratja, a barlangot pedig életveszélyes helynek nyilváníttatva, eltávolíttatja a keresztet és a vallási kultusz tárgyait, s lezáratja a környékét.
     1858. Május 4-én kifejezetten e céllal érkezett Lourdes-ba, hogy a Revíziós Bizottság elnökeként, nyíltan javaslatot tegyen a "rendezésre". Be is jelentette radikális javaslatát, hogy minden olyan személyt, aki látnoknak tetteti magát, rögtön le kell tartóztatni és a tarbesi menedékházba kell szállítani. Ugyanezen napon a rendőrbiztos  eltávolította a barlangból (mint engedély nélküli kultuszhelyről!) azokat a kegytárgyakat, amelyekkel az emberek feldíszítették azt.
     A Bernadette barátai, akik mindenkor a védelmére voltak, elvitték őt a hatóságok szeme elől. Május 8-án csendben elküldték a Cauterets-i gyógyforráshoz hogy gyógyíttassák az asztmáját. Ám ott hamarosan célponttá vált és egész nap imádságait kérték az ottaniak. A város rendőrbiztosa, akinek feladatává tették, hogy ügyeljen rá, ám csak azt tudta jelenteni, hogy semmi baja, visszahúzódik és visszautasít mindennemű tiszteletdíjat.
Bernadette távolléte ellenére, Lourdes-ban a légkör egyre forróbbá vált. Ez mindenesetre azt bizonyította hogy nem személye az oka ennek. Lényegét tekintve, két súlyos probléma okozott gondot.
1) Az egyik maga a barlang volt, amely "önmaga szervezte" az imádságot, az éneklést, a gyertyákat, a forró áhítatot és a körmeneteket. A Lourdes-i iparos mesterek berendezték a barlangot, a forrásnak bádog elvezetőt készítettek, tartállyal és csapokkal. A kőfejtők lépcsőfokokat vájtak a meredek oldalba amely a barlanghoz vezetett.
A csendőraltiszt nem értette a dolgot. A "nyereségvágyó" iparosok, most ingyen dolgoztak a Szűzanyáért. Az ajándékok pedig ömlöttek: arany és ezüst szívek, szobrok, fátyol – sőt: egy sajt is. A barlangnál a szerzés vágya átadta helyét az ajándékozás vágyának. Mindenki azt adta, amije van. Naponta rakták a pénzt a barlang bemélyedéseibe. 100_francs_or_napoleon_iii.jpgJacomet egy arany pénzt is talált és kíváncsi volt, hogy ki lehetett az az előkelő személy, aki ekkora ajándékot adott? Nos, egy szegény öregasszony volt, egy nyomorgó, aki öregségére gyűjtögetett egész vagyonát adta oda e szavakkal: "A Szűzanyának!" látnokok visionnaires_1858.jpg

2) Voltak azonban vitathatóbb és valóban zavaró jelenségek is. Ez a szélsőséges vallási túlbuzgóságban és a hamis látnokok felbukkanásában mutatkozott meg, akiket akkor egyszerűen csak "vizionárusoknak" neveztek.  (A korabeli fotón az "ihletett vizionárus" gyermekek láthatók!)
Április 11-én, csupán négy nappal Bernadette utolsó látomása után, öt asszony nem nyugodott bele, hogy ezek a gyönyörű jelenések befejeződtek, úgy érezték, hogy valamiképp folytatni kell az áhítatot keltő eseményeket és maguk léptek előtérbe. Létrát kerítettek, lemásztak stalakit0.JPGgyertyáikkal a Massabielle egyik üregébe és néhány perc múlva könnyek közt sápítozva azt állították, hogy látták a Szent Szüzet. Hozzá kell tenni, hogy "valamit" valóban láttak, mert a rendőrbiztos oknyomozó expedíciója kiderítette, hogy az egy emberforma fehér cseppkő lehetett (sztalagmit), melynek (mellesleg) nem volt "feje"!
     A leleplezés nem állította meg a vizionáló járványt. Júniusban az iskolás gyerekek közt tört ki és július elejéig a "látnokok" száma már elérte az ötvenet. (Valószínűleg, akkor is kifizetődött!) Valamennyiük nagyon szépet tudott mesélni a látomásáról, sőt többen fennhangon hirdették, hogy a rózsafüzér imádságot mennyire szereti a Szűzanya! – Ez bizony igaz is! Csakhogy ennek igaz volta, nem a látomásaik hozadéka volt!
     A közigazgatás nem várt tovább és közbelépett. Június 15-én a barlangot tilalom alá helyezték és eltorlaszolták. A tilalom azonban felháborította Lourdes lakosságát. A 15-én emelt torlaszokat 17-én lerombolták az emberek – köztük egyike az –, akit a rendőrbiztos hivatalból rendelt ki a torlaszok elhelyezésére. A torlaszokat 18-án újfent helyreállították, aztán 27-én éjszaka újra lerombolták; 28-án helyreállították, július 4-én éjjel ismét lerombolták; 10-én helyreállították. Minden látogatót azzal zaklattak, hogy untalan igazoltatták őket, némi eredménnyel! A szétfeszegetett deszkák közt a jelenések időszakának eredeti, tiszta imádsága szenvelgéssé és dühödt, egzaltált cselekményekké züllött.
75328078.jpg     Ideje volt tehát, hogy közbelépjen az egyházi hatóság is. Július 8-án a Lourdes-i plébános riasztotta a Tarbes-i püspököt. Monsignore Laurence, aki addig várakozó állásponton volt, 11-én egyházhatósági szóval elítélte a visszaéléseket. A csodálatos az, hogy úgy a "látnokok" látomásai, miként a mindenféle dacos ellenállás is, egyszeriben megszűnt és nyugalom lett a barlang körül.

Szólj hozzá!

A Szentírás tanítása szerint

angeles-y-demonios13.jpg     A Szentírás, már az első lapokon számot ad a bűn megjelenéséről és következménye-iről. Arról, hogy a bűn disszonanciát keltett a teremtés rendjében, nyomában zavar tá-madt Isten tökéletes művében, a teremtett világban és az ember kapcsolatrendszeré-ben, amit lépten-nyomon tapasztalhatunk az ember-ember, az ember és az anyagvilág, az ember és az Isten között, tehát az élet minden területén. A teremtmények szenve-désként élik meg ezt a disszonanciát (vö. Ter 3,16-20); még a természet is sóvárogva várja a szabadulást (vö. Róm 8,19-22).
     A Szentírás világosan tanítja, hogy a bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája, nem természetes adottsága az embernek, tehát nem az ember lényegéből fakadó hajlam (a bűnre hajló természet már ,,szerzett'' örökség), hanem a bűnnek szerzője van. Az Újszövetségi Szentírás közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. Jézus Krisztus igehirdetéséből, s a teljes kinyilat-koztatásból világosan látható: az ember létét és történelmét alapjaiban fenyegető tényezőről van szó. (1Jn 3,12; Mt 13,25; Jn 8,44; 2Kor 4,4; Jel 12,9) A szentírási helyek tehát nagyon világos tanítást adnak a bűn szerzőjéről.   Különösen híres Jn 8,44, amelyben azt írja a szent szerző Jézus ajkára adva a szavakat, hogy a sátán ,,kezdettől fogva gyilkos, ...nincs benne igazság ... hazug és a hazugság atyja''. Ő a világban létező minden hamis és rossz és közönséges eredője, az emberi nem nagy szerencsétlensége. Minden szellemi és erkölcsi kísértés, minden üldözés, minden forradalom és háború, minden katasztrófa ősforrása.
     A világias gondolkodás, féktelen hatalomvágy, ellenkezés, makacsság, konokság, önfejűség, gőg, akaratosság, engedetlenség, szégyentelenség – mindezek az ördög ismertető jegyei. Az igazságosság és az őszinteség megköveteli azonban, hogy az ördögnek csak azt rójuk fel, ami az ördögé és az embernek, ami az emberé. Ahol a gonosz fellép, sajnos megesik, hogy e kettő ‒ ördög és ember ‒, kéz a kézben járnak együtt.
     Az Egyház imái mindig kifejezetten démonellenesek voltak! Talán soha nem volt annyira fontos a Gonosz ellen tudatosan harcolnunk, mint napjaink apokaliptikus világában, szem előtt tartva, hogy hárman irányítják a történelmet: Isten ‒ üdvözítő kegyelmeivel; a sátán ‒ kísértő gáncsoskodásaival; és az ember ‒ a szabad akaratával.
     A sátán már tudja, mit jelent a kárhozat, tudja, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, ő is népet akar gyűjteni maga köré, miként az Isten, ahogyan azt a harmadik kánonban imádkozzuk.
     A Szentírás tanítása szerint a sátán háromszor szenved vereséget. Először is letaszították az égből: ,,Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből'' (Lk 10,18); majd Jézus legyőzte őt: ,,Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse'' (1Jn 3,8); és örökre bezárják majd, olvassuk Szent Júdásnál és a Jelenések könyvében (vö. Júd 6; Jel 20,10).
     A Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből azt látjuk, hogy az ördög, ez az istenellenes hatalom fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, irigység, megalázottság, és reménytelenség kíséri. Ebben a viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, amit a totális reménytelenség magyaráz.
(A forrásokat lásd az első posztban!)szent_mihaly_full.jpg

Szólj hozzá!

A tanulságok

1mater-ecclesiae_.jpg     »Mindabból, amit eddig a Katolikus Egyházról elmondtunk, vonjuk le a következtetést és a tanulságot.
Első, a mérhetetlen hála Isten iránt, akinek jóvoltából nekünk az a szerencse jutott, hogy katolikusok lehetünk. Csak ismerni kellene másvallású felebarátaink nagy árvaságát, bizonytalanságát s lelki vergődéseit, hogy igazában méltányolni tudjuk azt az ajándékot, melyet a Gondviselés nekünk szinte már a bölcsőnkbe ejtett: az igaz hitet. Azért íratta Stolz Albán, a kitűnő író a sírkövére: „Az a szerencsés ember, ki hívő katolikusnak mondhatja magát, imádkozza el ezért hálából a Miatyánkot s az Üdvözlégyet és gondoljon eközben az én szegény lelkemre is”.
Ebben bizakodott aggodalmai között még Nagy Szent Terézia is a halálos ágyán: „Hiszen én, mint a Katolikus Egyház gyermeke halok meg!”
     Igen! Ez lesz egykor a mi legnagyobb vigaszunk is a halál óráján!
     Amikor Melanchtonnak, Luther leghívebb tanítványának édesanyja, aki fiát a protestantizmusba követte, halálos ágyán feküdt, így szólott gyermekéhez: „Kérlek fiam, mondd meg nekem most őszintén, melyik vallás az igazi, a régi vagy az új? De esedezem, ne titkold el most, amikor Isten ítélőszéke elé kell lépnem”. Erre Melanchton egy ideig fejét lehajtva, hallgatásba merült, majd gyermeki szívvel leküzdve kevélységét, végre megszólalt: „Anyám, az új vallás könnyebb, de a régi biztosabb”!
     Íme, mit ér nekünk az örökkévalóság küszöbén a teljes biztonság!
     A második következtetés, abban az elhatározásban öltsön testet, hogy mi gyakorlati katolikusok akarunk lenni!
Enélkül az Egyházhoz való tartozásunk mitsem használ, sőt csak növeli felelősségünket.
Hiszen mi hisszük és tudjuk, hogy Egyházunk az üdvösség felé tévedés mentesen vezet; elénk szabott törvényei jók és üdvösek. Krisztustól való kegyelemeszközei pedig megkönnyítik a keresztény élettel járó nehézségeket.
     Legyünk tehát következetesek és határozottak: vagyis, maradéktalanul tartsuk meg az egyház parancsait!« (ML) (Alsó kép, a protestantizmus kezdeti bölcsei, köztük Melanchtonnal, balra.)luther_melanchton_pomeranus_et_cruciger_traduisant_la_bible.jpg

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!  

Szólj hozzá!

Tizenhetedik jelenés: április 7 – szerda

     Április 6-án, húsvét keddjén Bernadette a vesperás után belépett a gyóntatószékbe. A sekrestyésnővér látva ezt, a másnapi jelenésre való előkészületet látta ebben és titoktartás terhe alatt megsúgta néhány barátnőjének. A hír persze futótűzként terjedt. Bernadette családja és barátai nyugtalankodnak, hiszen az ügyész az elmúlt héten négy órán át faggatta őt, és megtiltotta neki, hogy visszamenjen a barlanghoz.
     Másnap reggel, húsvét szerdáján virradat előtt a barlangnál volt, ám több száz embert talált ott, aki száma hamarosan ezerre duzzadt.
     Bernadett már elragadtatásban volt és lenyűgöző csend vette körül. De a tömeg szélén, nehéz léptek zaja és parancsoló hang hallatszott.
Dr. Pierre Dozous que analizou Bernadette durante aparicao.jpg     A tudomány nevében Pierre Dozous doktor törte át magát a tömegen, aki már régóta szerette volna megvizsgálni az extázist. A tömeg nemtetszését nyilvánította a vizsgálat miatt. Az orvos azonban így mentegetőzött:
– Az egyetlen vagyok, aki megállapíthatom, hogy valóban vallási jelenség-e az, ami itt történik!
Mire Bernadette odaért, máris elmerült a Hölgy közelségében. Az előző alkalmakhoz hasonlóan, egy égő gyertyát tartott a bal kezében, jobbjával pedig a lángot védte a széltől, ám az elragadtatás ideje alatt ujja 15 percig beleért a lángba.
17. jelenes.JPG     A közelben lévők és az orvos is egyértelműen látták hogy a széliránynak megfelelően lobogó láng Bernadette kezét is érinti, de a fájdalom legkisebb jele sem látszott rajta. Dr. Douzous nem hitt a szemének. Az elragadtatás után megvizsgálja Bernadette kezét, sőt egy égő gyertyával, próbára is tette, mire Bernadette elkapta a kezét: – Jaj, maga megéget engem!
     Ezen áprilisi jelenést követően az eddigi leghosszabb megszakítás következett a jelenésekben.
     Bernadette Soubirous sem kerülte el az igaz látnokok sanyarú sorsát. Kétségbe vonták elméjének épségét, csalással vádolták, letartóztatták, kicsúfolták, fenyegették stb. Bernadette és családja is sokat szenvedett az emberek értetlen zaklatásaitól és nemegyszer rosszindulatú viselkedésétől. A látnok félt a plébánosától is, akit felelősségénél fogva, természetszerűleg gyötörték a kétségek. Peyremale plébános stílusában nem tagadta meg korát. Jó szándékból szerette volna megismerni az igazságot és bizony elég kemény volt a kis látnokhoz. Ráadásként néha úgy tűnt, hogy minden égi és földi segítség magára hagyta Bernadettet, hiszen a plébános március 2-i – a jelekre vonatkozó – kérése nem teljesült, s nem virágzott ki a vadrózsabokor. Sőt egészen más történt: a látnok térden csúszkált, füvet evett, sáros vízből ivott és összekente az arcát, jóllehet a tűz nem égette meg, stb. A többszáznyi csodaváró számára nevetség tárgyává vált.
     Egy alkalommal mégis az otthonában, kereste fel egy nő, aki szerette volna megkapni Bernadette rózsafüzérét, melyet a jelenések alatt használt. Bernadette tömören és határozottan csak ennyit mondott neki:
– Se pénzért, se ajándékba!
Szentolvasó rosary-bernadette-lourdes.jpg     Vagy egy másik alkalommal, amikor a csodaváró látogatók szünet nélkül érkeztek a nyirkos börtönlakásukba, ahol a Soubirous család is alig fért el, Bernadette a kimerültségtől elgyötörve kérte:
– Zárjátok kulcsra az ajtót!
– Nagyon fáradt vagy? – Kérdezték családtagjai.
– Ó igen! Csak ezek az ölelgetések ne lennének. (A képen Bernadette rózsafüzére.)

    (A mai látnokok intelmére: Az igazi kiváltság többnyire nem jár dicsőséggel, sőt a legmélyebb megaláztatásokat is el kell szenvedni – ráadásul – emberileg ítélve, látszólag fölöslegesen. Ez pedig átmenetileg, még a valódi látnok hitelét is megrendítheti a környezete számára!)

Szólj hozzá!

Valóban létezik?

angeles-y-demonios13.jpg      Elsőnek azt a tényt kell megállapítani, hogy a teremtésben van egy óriási hata-lommal és gonoszsággal bíró személyiség, akit ördögnek, sátánnak, vagy nevén Lucifernek nevezünk. A katolikus tézis ezt mondja: Lucifer, az Istentől teremtett vezér-szellem, aki kezdetben jó angyal volt, de később saját szabad akaratából Isten ellen lázadt és a világban a gonosz princí-piumává tette magát. A lázadásba magával rántotta az angyalok sokaságát, és ezen "seregével" (ördögök, démonok) máig is azon munkálkodik, hogy népet gyűjtsön maga mellé a kárhozatba!
     Nem elég azt tudni, hogy a Sátán létezik, de azt is tudni kell, hogy kicsoda ő. Gonoszságának titkát a legmélyéig soha nem leszünk képesek felfogni. Az emberi- és a sátáni bűn között mindig alapvetően különböző szakadék van. A szellemi-testi és a tisztán szellemi. A szó tényleges jelentésében az ember soha nem lesz ördög, mert nem áll azon a magaslaton, amely ahhoz szükséges, hogy ilyen mélységbe zuhanhasson. Csak az angyal, mint tiszta szellem lehetett ördöggé.
     Miért lett Lucifer Sátánná? Miért lesz a világosság sötétséggé, a szere-tet gyűlöletté, a szépség torzképpé, a legmagasabb a legalacsonyabbá, a legjobb a legközönségesebbé? Mert Lucifer olyan akar lenni, mint Isten.
     Az ateizmus az ok nélküli világban való hit. Lucifer nem ateista, nem esik az ateizmus badarságába! Tökéletesen hisz Istenben, de gyűlöli. Az emberét magasan felülmúló intelligenciája és emellett természetfeletti szemlélése lehetővé teszi, hogy Istent mint az egyet és egyetlent, az örököt és abszolútot kétségtelen bizonyossággal felismerje. Márpedig az öröktől levőt nem lehet letagadni. Isten létezik, mert van.
     Lucifer nem akar ellen-isten lenni, hanem olyan akar lenni mint az Isten! Saját akaratából és a saját képességéből.
     Isten az angyaloknak az ismeret és felismerés kimagasló képességét adta, óriási hatalommal, és ez az intelligencia és energia az angyalok természetéhez tartozik. Isten jóságában azonban még tovább ment, a természethez hozzáadta a kegyelmet: az isteni természetben való részesedést, az isten-gyermekséget.   Lucifer itt kezd ellenkezni. Nagyképűen harcra kel a kegyelem ellen. Ő nem akar függeni Istentől, ő saját magától akar lenni, saját tudásából és akaratából. Természetének erejéből! Nem több és nem kevesebb.
     Nos, ez a hatalom állt Ős-szüleink engedetlensége mögött is, mint istenellenes kísértő, aki irigységből csábította őket a halálba. Ezt teszi különféle módon, szinte minden eszközzel ma is, és erre kötelességünk embertársainkat, különösen a fiatalokat figyelmeztetni!
(A forrásokat lásd az első posztban!)satan-fall.jpg

Szólj hozzá!

Miért végezzük a magzati keresztutat?  (Csupán az élmény kedvéért, nézzük meg az alábbi másfél perces linket, melyben a magzat játszik az anyja pocakjában!)+pro life-AZ ELETERT.JPG

Szólj hozzá!

 Bármerre jársz, gondolj időnként arra, hogy talán azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Szólj hozzá!

Akkor ki üdvözülhet? 4

1mater-ecclesiae_.jpg     Isten egy és egyetlen Egyházában már kezdet óta támadtak bizonyos szakadások, melyeket az Apostol súlyosan korhol és elítél; a későbbi századokban pedig még nagyobb nézeteltérések támadtak, és nem jelentéktelen közösségek különültek el a Katolikus Egyház teljes közösségétől; s ebben az emberek mindkét részről vétkesek'. A szakadások, melyek megsebzik Krisztus Testének egységét, az emberek bűnei nélkül nem jönnek létre. (KEK 817)
     »Chevenus püspök Amerikában három fiatal protestáns lelkészt térített meg és szentelt később katolikus pappá. Ezek azt vallották, hogy megtérésük kegyelme előtt soha sejtelmük sem volt arról, hogy a vallásuk hamis, és teljesen ártatlanul éltek benne.
     Newman (1801–1890), a későbbi bíboros érsek, azt írhatta az eretnekségben töltött éveiről: „Nem hiszem, hogy valaha vétkeztem volna az igazság ellen”. Léteznek megtérők, akik mielőtt a katolikus Egyház igazságát felismerték, teljes jóhiszeműen, angyali ártatlanságban éltek és megtérésük után hamarosan sokra vitték a keresztény tökéletességben.
     Amíg tehát egyrészről a tévelyt, az eretnekséget ‒ mint ilyet ‒, a leghatározottabban kárhoztatjuk s nem szűnünk meg hangsúlyozni az azzal járó óriási lelki kárt és veszélyeket, másrészt a tévelygőkre részvétteljes szeretettel tekintünk. Egy Szent Terézia és annyi más szent mennyit sírt és vezekelt, hogy a tévelygők megtérését Istentől kiesdje! Mi is igyekszünk őket az igazságnak mindenképpen megnyerni, hogy velünk élvezzék Krisztus Egyházának mérhetetlen jótéteményeit. Szívesen feltételezzük bennük a jóhiszemet, el nem ítélünk senkit; és senkinek az örök üdvét végképp kétségbe nem vonjuk, „mert Istennél semmi sem lehetetlen”. (Lk 1,37)« (ML)kis_szent_terez_6155.jpg

Szólj hozzá!

A tizehatodik jelenés rendkívüli fontossága az Egyház számára
ImagePreview.aspx (1).jpg
     Szűz Mária már Párizsban, a Rue de Bac-on lezajlott jelenésében is kihirdette Szeplőtelen Fogantatását, ezt a fohászt tanítva Laboure Katalin nővérnek:
"Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!”
A Csodásérmet eleinte "a Szeplőtelen Fogantatás” érmének is nevezték.
I. Vatican zsinat2_1.JPG     A 16. Louredes-i jelenés nagy fontossága az, hogy IX. Pius pápa Isten Anyja ajkairól nyert igazolást, helybenhagyást, megerősítést. Tehát nem valószínű, hogy csak politikai okok vagy hiúság vezérelte volna a pápát a zsinat meghirdetésére. Az I. Vatikáni Zsinatot 1869. december 8-ára (Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén) hívta össze IX. Pius. Az 1050 jogosultból 774 zsinati atya jelent meg. A püspökök egy része írásban kérte, hogy a zsinat hirdesse ki a pápa tévedhetetlenségének dogmáját. A javaslat tárgyalása nagy vitát kavart. Simor_János_Rusz.jpgHaynald_Lajos01.jpgAz ellenzék vezetői között ott volt Simor János esztergomi és Haynald Lajos kalocsai érsek is. Sokan csak taktikából, politikai okokból voltak a dogma ellen, mert időszerűtlennek tartották. (A pápa nem is haragudott meg Simorra, hisz' 1873-ban bíborossá kreálta.)  Az utolsó szavazás előtt az aktív ellenzék – főleg német és monarchiabeli püspökök elhagyták Rómát. concilevaticani.jpg1870. július 18-án nyílt szavazáson 533 szavazattal 2 ellenében a zsinat elfogadta a csalhatatlanság dogmáját. A magyarok közül a székesfehérvári püspök maradt ott, hogy igennel szavazzon. A Pastor aeternus kezdetű konstitúcióból idézünk: "Ha a római pápa a legmagasabb tanítói hivatalából kifolyóan nyilatkozik (ex catedra), akkor e hivatalának gyakorlásában mint az összes keresztények főpásztora és tanítója a maga legfelsőbb apostoli főhatalmánál fogva az egész Egyház számára kötelező a hit és erkölcs dolgát érintő tanításában dönt, s a neki járó és Szent Péter apostolnak benne megújuló illetékessége szerint tulajdonában van annak a csalatkozhatatlanságnak, amelyet az isteni Megváltó a hit és erkölcs dolgát illető kérdéseknél az Egyház legfőbb hivatalának adni kívánt.”
Mindszenty kep.jpg     A "Szeplőtelen Fogantatás", az Egyház ősi hite a Lourdes-i események előtt négy évvel már hittételként szerepelt, amelyről Mindszenty József bíboros Bécsben így tanított: „A Szeplőtelen Fogantatás az Isten Anyjának az az egyedülálló kiváltsága, hogy léte fogantatása pillanatától kezdve az Isten Fiának, megváltói érdemeire való tekintettel ment volt az összes embereknek a fekélyétől, személyes bűnétől, az eredeti és személyes bűntől. A szeplőtelen fogantatás lehet jelzője is a Boldogságos Szűznek; szeplőtelenül fogantatott, vagy szeplőtelen fogantatású Szent Szűz.” (Bécs-Pázmáneum, 1972. december 8. Szeplőtelen Fogantatás ünnepén. Lásd még: Mindszenty József: Szentbeszédek II. Vasárnapi Levél. Wien 1973/9–10. 43.)

Szólj hozzá!

angeles-y-demonios13.jpgA szerkesztő előszava

     Korunk embere szinte teljesen elveszítette a bűnre való érzékét és széles körben esik áldozatul a zajló élet talmi értékeinek, a csalárd ideológiáknak, a hamis üzeneteknek és végső soron a bűn, megannyi változatának. Senkinek eszébe sem jut, hogy ezek mögött a kísértő áll! Illő és üdvös tehát az irgalmasság lelki cselekedeteit követve, szólnunk a bűn mibenlétéről, annak szerzőjéről és bűn elhatalmasodásának globális veszélyéről. Sajnos sokan nemhogy a világ-, de még saját életük közvetlen esemény-összefüggéseit sem értik tisztán; nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, ravasz és tisztánlátó, aki részletekbe menő ügyeskedéssel, de történelmi léptékben munkálkodik az egyén és az egész emberiség vesztén. Valamennyiünkről szól tehát a II. Vatikáni Zsinat nyilatkozata: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalál harc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie kell, hogy kitartson a jóban...” (GS 37)
     Mivel kevés a felvilágosító, aki leleplezi és világossá teszi a bűn szerzőjének alattomos tevékenységét, egyre kevesebben ismerik fel a sátáni pusztítás szervezett voltát, jóllehet a tét az egyén és közösség üdvössége!
     Az igehirdetés-teológiának lényegileg egy témája van: Isten, Isten szava, Isten törvénye és Isten kegyelme. De létezik egy közvetett igehirdetés-teológia is: Isten igenlése ellenségének a visszautasítása által.
     Nem csak Istenben kell hinni, hanem – bár más értelemben – el kell hinnünk az ördög létét is. És erről pedig beszélni, prédikálni kell. Minél ördögellenesebb a prédikáció, annál istenibb a hatása. Minél határozottabb lesz a Gonosznak kimondott „Nem”, annál világosabban élhetjük meg a keresztény „Igent”.

Felhásznált irodalom:
ROBERT MÄDER prelátus: Az Ördög. 1930 körül megjelt füzet
Dr. ANTALÓCZI LAJOS prelátus: Jelenések, üzenetek és a jövő. EGER 2000 
SZERETETLÁNG LELKI NAPLÓ, Szent István Társulat Bp 2011
BEGYIK TIBOR OCDS: Szabadíts meg a gonosztól. Kiadatlan kéziratdyn004.jpg

Szólj hozzá!

Zarándokok vagyunk itt a földön!     

     A lelki írók a keresztény életet gyakran zarándokúthoz, utazáshoz hasonlítják. Igazából szentírási eredetű hasonlatról van szó. Az első olvasmányban Ábrahámnak, Isten hívására hosszú és áldozatos utat kellett megtennie. Maga mögött kellett hagynia minden földi biztonságot, úgy hogy egyedül Istenre hagyatkozik. Csak így remélhetett Isten ígéretének teljesedésében: „általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”
     Nagyböjt II. vasárnapjának evangéliumi eseménye is egy úthoz kötődik. „Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük.” Itt, lenyűgöző fényességben sütött át Jézus Istensége az emberségén, miközben az Ó-szövetség két nagy alakjával Illéssel és Mózessel beszélt. A tapasztalat hatására átértékelődött az apostolok hite, Jézushoz fűződő viszonya, amely a feltámadás után lett a nyilvánvaló. Az Úr parancsára azonban nem is szólhattak erről az élményről, nyilván csak addig, amíg „az emberfia halottaiból fel nem támadt.”
Később azonban egy másik hegyen, az Olajfák kertjében azt is látniuk kellett, hogy Jézus kereszt áldozata előtt vérrel verítékezett.
     Az evangéliumi rész, hozzánk intézett üzenetén gondolkodva azt mondhatjuk, hogy nekünk is kell, hogy legyen „Tábor hegyünk” ahol átértékelődik és mélyül a hitünk, és az Úrhoz fűződő kapcsolatunk. Gyakran ilyen „Tábor hegy”-ként kínálja fel magát a mindennapok tapasztalata, valamilyen rendkívüli élmény, vagy egy-egy kegyelmi időszak, mint például a nagyböjti szentidő, hiszen zarándokok vagyunk itt a földön. 
Forrás felhasználásávalbloch_carl_the_transfiguration.jpg

Szólj hozzá!

KERESZTÚT

XIV. állomás: Jézust a sírba helyezik

abortus_splash.jpg

 

    Jézusom! Téged a sírba helyeznek, engem hulladékként égetnek el. És ha elérkezik az Utolsó Ítélet, gyilkossággal kell vádolnom a szüleimet!? 

abortusz_baby.jpg

De jaj, mégis irgalom-ért könyörgök Hozzád értük, mert izzik lelkemben a Tőled kapott Szeretetparázs! 

 

 

 

0001_kicsi.JPG– Megváltó Jézusom engedd, hogy Szeplő-telen Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében és minden megszületettben a Szeretet Tüzét, hogy felmelegítse fagyos szívüket és megismerjenek Téged, a Feltámadtat! Add, hogy átérezzék a szülő-ség szent hivatását, a teremtő együttműkö-dés örömét és felelősségét! Őszinte bűnbá-natuk bizonyosan elnyeri Szent Szíved Irgalmát, így majd óvják, várják s örömmel fogadják a gyermekáldást! Ó mennyire várom én is a Feltámadást! Amen.

   Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

   Miatyánk..., Üdvözlégy...

Szólj hozzá!

Akkor ki üdvözülhet? 3

1mater-ecclesiae_.jpg     Akik az Egyházon kívül vannak, azok az igazságon is kívül vannak ‒ mondja Szent Ireneusz. Ebből azonban nem következik, hogy akik jóhiszeműleg vannak az Egyházon kívül, ne tartoz-hassanak lélekben, öntudatlanul is szintén ebbe az Egyházba, s így ne üdvözülhessenek.” (Bangha: Világnézeti válaszok. VI. fej.)
     Lehetséges tehát az Egyház határain túl is üdvözülni, de direkte az Egyház-zal szemben nem! Súlyosan téves viszont az az ma divatos „ökumenikus” állítás, miszerint a különféle vallások, lényegében egyenrangúak. A tévedés abban áll, hogy egyedül Jézus Krisztus nevével és nevében van üdvösség, eh-hez minden tanítást és segítséget csak egyedül a Katolikus Anyaszentegyház képes megadni (Szentségek)! Egy más vallású ember, ha üdvözül, akkor nem a saját vallása üdvözíti, hanem Isten Irgalmassága folytán a saját hamis vallása ellenére nyeri el az üdvösséget, mert Isten figyelembe veszi emberileg nézve, legyőzhetetlen tévedését (error invincibilis).
     Az istenhit nélküli emberre azonban ez nem áll, mert a vallásosság erényének ilyen mérvű hiánya már nem írható a legyőzhetetlen tudatlanság rovására, hiszen mind az Egyház, mind a Biblia tanúsítja, hogy Isten léte a világ teremtett dolgaiból biztosan felismerhető.
     »Szent János evangélista elragadtatásában „nagy sereget” lát a mennyország ölén, „melyet senki sem számlálhatott meg minden nemzetből és nemzetségből, népekből és nyelvekből”. (Jel 7,9)
     „Milyen nagy Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mennyire megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kifürkészhetet-lenek az ő útjai!” (Róm 11,33)
     Azt ugyan bizonyosan tudjuk, hogy mi üdvözít, de hogy ki üdvözül, ki tudná Istenen kívül megmondani?! Ő látja csupán a lelkiismereteket és sokat pótolhat ott, ahol jóakaratot lát, bár a külső eszközök hiányoznak.« (ML)evangelium_81_n.jpg

Szólj hozzá!

Itt van köztünk!

(Az előző posztok folytatása!)siena_45c54df_z.jpg

     1950-ben új, értékes szentségtartót készítettek, és ebben helyezték el a csodás Ostyákat. Sajnos, ez a szentségtartó nagy kísértést jelentett a tolvajok számára, és 1951. augusztus 5-éről 6-ára virradó éjszakán el is lopták, a Szentostyákat pedig szétszórták a szentségházban. Az érsek, akit értesítettek a lopásról, személyesen számolta meg az Ostyákat. Mind megvolt: 223 egész és két fél.
     A sok viszontagságot megélt Szentostyák, kellemes búzakenyér illatúak és oly fehérek, mintha csak pár nappal ezelőtt sütötték volna őket.
     A rendkívüli csodának emlékeztetnie kell bennünket, hogy az 1730-ban átváltoztatott Ostyák Krisztus Valóságos Teste. E csodálatos jel által az Üdvözítő azt akarja tudatosítani minden emberben, hogy az Eucharisztia Ő maga, aki feltámadt testében valóságosan jelen van köztünk.
A csodálatos Szentostyákat minden hónap tizenhetedikén, az 1730-ban történt rablást követő megtalálás évfordulóján szentségimádásra helyezik ki a hívők számára. Továbbá minden évben az Úrnapi körmenetben végigviszik őket Siena utcáin több ezer hívő részvételével.
     A világszerte elismert olasz fizikus, Enrico Medi, a csodás módon fennmaradt Szentostyák megvizsgálása után ezt írta:
"A történelem garantálja a csoda abszolút kontinuitását. Ezek ugyanazok az ostyák, mint 1730. augusztus 14-én. Az emberi tudomány elhallgat, ha szembe kerül ezzel a valósággal, mely 223-szoros, és immáron több mint két és fél évszázada tart. Nemcsak hogy nem tudja megmagyarázni, de bizonyosan tudja, hogy nem lehet megmagyarázni, mivel ez a tény minden jól ismert és alapvető természeti törvény ellenére áll fenn. Itt egy magasabb Ok beavatkozásával állunk szemben, ami nem lehet tudományos elméletek tárgya. Istennek e közvetlen beavatkozása, szó szerinti értelemben vett csoda, olyan csoda, mely évszázadok óta folyamatosan tart, s így tanúságot tesz Krisztus valóságos jelenlétéről az Eucharisztiában."
Számos szent és pápa zarándokolt el Sienába, hogy lerója tiszteletét az eucharisztikus csoda előtt: Bosco Szent János, Szent X. Pius, Boldog XV. Benedek, Xl. Pius, XII. Pius, Boldog XXIII. János, VI. Pál.
Sienai tartózkodása alatt II. János Pál pápa 1980. szeptember 14-én sokáig időzött imádásban a csodálatos Szentostyákban jelen lévő Jézus előtt. A szentségimádás végén ámulattal telve felkiáltott: "Itt van!"

M. Pietrowski SChr írása nyomán, mely megjelent a Szeressétek egymást c. Katolikus magazin 8. számában. (AGAPE kiadó, ul Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Lengyelország)siena_0001.jpg

Szólj hozzá!

Tizenhatodik jelenés: március 25. csütörtök

     Érdekes, hogy a forrás és az első gyógyulások nem győzték meg az emberek jó részét. A plébánost sem, aki egyértelmű jelre várt.
LadyMerc y.jpg     Bernadett három hét alatt egyszer sem volt a barlangnál. A március 24-ről 25-re virradó éjszaka megint azt a megmagyarázhatatlan késztetést érezte, hogy a Massabielle-i barlanghoz menjen. Gyümölcsoltó Boldogasszony reggelén 5 órakor, néhány családtag kíséretében elindult a jelenési helyre. Már 40-50 ember várakozott, többek között a rendőrfelügyelő is. Bernadett rögtön meglátja a Hölgyet, aki mosolyog. Bernadett egy órán át elragadtatásban van. Háromszor megkérdezi a Hölgy nevét, aki csak mosolyog. Bernadett összeszedi minden bátorságát és negyedszerre is felteszi a kérdést, amelyre most kap is választ: Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.
    Bernadett, amennyire csak tud, futva teszi meg az utat a plébániáig s magában ismételgeti a hölgy nevét, nehogy elfeledje, hiszen fogalma sincs arról, mit jelentenek a szavak. Amikor az asztmás gyermek a plébániához érkezik, s kinyitja a kaput, éppen szembe találja magát az udvaron sétáló plébánossal. Lihegve, szinte fuldokolva csak ennyit tud mondani: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás!"
– Mit mondtál? – kérdezett vissza döbbenten a plébános.
– Ön akarta, hogy kérdezzem meg a Hölgytől, mi a neve, Ő azt mondta, hogy ő a Szeplőtelen Fogantatás.
– Egy hölgy nem viselheti ezt a nevet! – mondta kételkedve az atya. – Tudod egyáltalán mit jelent ez?     
– Nem!
– Akkor hogyan tudod, ha nem érted?
– Én végig ezt ismételtem az úton... és ő a kápolnát akarja...! – válaszolta a lány még mindig lihegve.
– Menj haza Bernadett, pihend ki magad és majd beszélünk!
     A plébános lelkében komoly viharok kavarognak. Ez az egyszerű, tanulatlan leány nem találhatta ki magától. Ez az Egyház hitének kristálytiszta tanítása a Szent Szűzről.
dogma-immaculate-conception-pius-ix (1).jpg     René Laurentin ezt írja a jelenetről: "Peyramale megingott az ütés alatt". Megkapta tehát a jelet! Lépnie kellett az ügyben. A hölgy neve mindenkit megdöbbentett, hiszen még a művelt hívők körében is alig tudták néhányan, hogy IX. Piusz pápa négy évvel korábban, 1854. március 25-én hirdette ki a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját.
Bernadett nem értette, hogy mit jelent a Hölgy neve, még azután sem, hogy beszélt a plébánossal. Csak délután, Estrade úrral – aki művelt ember –, folytatott beszélgetése alatt kezdi megérteni, hogy a Hölgy csak a Szent Szűz lehet.
     Ezután ismét szünetelnek a jelenések.
     (A mai látnokok intelmére: A hiteles üzenetek, leggyakrabban meghaladják a látnokok természetes tudását, akik esetenként, sem az üzenetek tartalmát, sem az üzenetek fogadtatásának bonyodalmait nem értik. A magánkinyilatkoztatások tartalmát Isten, nem közvetlenül (a látnok által), hanem az Anyaszentegyház képviselőin keresztül kívánja közzé tenni!)

Szólj hozzá!

KERESZTÚT

XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről

abortuszvirgenproyecto.jpg   Jézusom, Te Édesanyád ölén holtan is nyugod-hattál. Én, anyám-nak csak teher voltam és még az emlékemtől is szabadulni akar! Alighogy fogan-tam, máris meghaltam, és szerető ölelés helyett csak kínzató elölést kaptam. 

 

 

0001_kicsi.JPG

 

 

 

– Ó, Fájdalmak Anyja Mária! Légy te az én égi Édesanyám és Szíved Szeretetlángja által vezess ki engem, az Alvilág Kapuján!

   Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

   Miatyánk..., Üdvözlégy...

Szólj hozzá!

Akkor ki üdvözülhet? 2

1mater-ecclesiae_.jpg     Ahhoz, hogy valaki elnyerje az üd-vösséget, nem mindig kívántatik meg, hogy mint tag valóban az Egyház testé-hez tartozzék, mindazonáltal legalábbis követelmény, hogy kívánsága és vágya szerint ragaszkodjék hozzá (pl. váratla-nul meghalt kereszteletlen hittanuló).
     Erről tanít XII. Pius pápa a Mystici Corporis kezdetű körlevelében. A Szentatya egyértelmű különbséget tesz azok között, akik ténylegesen, és akik csak kívánságaik szerint tartoznak az Egyházhoz:
„Az Egyház tagjai közé valójában csak azokat kell számítanunk, akik az újjá-születés fürdőjében részesültek, és az igaz hitet vallják, és sem szánalmas módon önként nem vonták ki magukat a test szervezetéből, sem törvényes te-kintély nem zárta ki őket valami súlyos vétek miatt.” (DH 3802 – XII. P. Myst. Corp.)
     A körlevél végén a pápa megemlíti azokat is, akiket „öntudatlan vágyódásuk a Megváltó titokzatos Testével kapcsolatba hoz, és akiket legkevésbé sem zár ki az örök üdvösségből” (uo.).
     A fenti gondolatsor azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindegy, valaki az Egyházhoz tartozik-e vagy sem, mert az Egyház látható határain kívül üdvözülni, ha éppenséggel lehet is, korántsem könnyű, és csak ritka erkölcsi érzékkel és jellemességgel megáldott embereknek lehet osztályrésze.
     A pápának ezek a szavai egyrészt azokat utasítják el, akik teljességgel kizárják az üdvösségből az Egyházhoz nem tartozókat, másfelől azokat, akik hamisan azt állítják, hogy az ember minden vallásban egyformán üdvözülhet.   Viszont „azt sem kell gondolni, hogy az Egyházba való belépés bármilyen szándéka elégséges ahhoz, hogy az ember üdvözüljön. Megkívántatik ugyanis, hogy a kívánságot, melynek révén valaki az Egyház irányába fordul, a tökéletes szeretet hassa át; és a nem kifejezett (burkolt) kívánságnak csak akkor lehet eredménye, ha az embernek természetfeletti hite van.” (DH 3872)001_piexiibenissant_1.jpg

Szólj hozzá!

Az egyházi és tudományos vizsgálatok

     A Szentostyák állapotát hivatalosan először Carlo Vipera atya, a ferencesek rendjének általános elöljárója vizsgálta meg 1780. április 14-én. A dekrétumban ezt írta: "Valódi csodának ismertük el, hogy az átváltoztatott Szentostyák 50 éven át teljesen megőrizték frissességüket."
siena mqdefault.jpg     A csodálatos módon fennmaradt Szentostyák következő vizsgálatát Tiberio Borghese érsek végezte 1789. február 9-én. Jelentésében ezt írta: ,,Én magam és munkatársaim is nagyítóval gondosan megvizsgáltuk a Partikulákat, melyek két paténán voltak szétrakva. Megállapítottuk, hogy teljesen frissek, és nem bomlanak." Az érsek egy kiegészítő kísérletet is végzett: az addig lepecsételt cibóriumba, az átváltoztatott szentostyák mellé – tíz évre – elhelyezett át nem változtatott ostyákat is. A tíz év elteltével egy bizottság nyitotta ki ezt a cibóriumot, és megállapították, hogy a nem átváltoztatott ostyákból csak sötétsárga por maradt. A püspök által vezetett bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez is az 1730-as szentmisén átváltoztatott, tökéletesen friss Szentostyák állandóan tartó csodájának bizonyítéka.
     1815. Június 15-én a sienai érsek megbízott egy teológusokból és orvosokból álló bizottságot, hogy vizsgálják meg újra a Szentostyákat. A bizottság megerősítette a Szentostyák állandó frissességének csodás voltát, sőt az évek folyamán eszközölt megtekintések, mind hasonló megállapítással zárultak.
miracoli-eucaristici4.jpg     A legszakszerűbb vizsgálatot 1914-ben végezték X. Pius pápa kívánságára, melyet neves sienai és pisai professzorok végeztek. Mikroszkópos vizsgálattal megállapították, hogy az ostyák búzalisztből készültek, melyek tökéletes állapotban maradtak fenn. A tesztek bebizonyították a keményítő általános jelenlétét. A bizottság hozzátette, hogy a búzakenyér csak úgy maradhatott volna épen hosszabb időn keresztül, ha steril körülmények között készítették volna, és a tárolása is antiszeptikus körülmények közt történt volna. Az ostyákat azonban hagyományos módon sütötték, és normális körülmények között tárolták, tehát ki voltak téve a levegő és a különféle mikroorganizmusok hatásának. Pár év alatt tehát fel kellett volna bomlaniuk. A bizottság kijelentette, hogy a – minden fizikai és kémiai törvény ellenére – tökéletes állapotban fennmaradt, csodálatra méltóan friss és kellemesen illatozó Szentostyák, egy rendkívüliségről tesznek tanúbizonyságot, amit a tudomány nem képes megmagyarázni. A vizsgálat fő szaktekintélye a világszerte elismert Siro Grimaldi vegyészprofesszor volt. siena_linoli.jpgJelentésében többek között ezt írta: "A penésszel nem fertőzött szent darabkák sértetlensége példátlan jelenség, mely ellene mond a szerves anyagok megmaradására vonatkozó természeti törvényeknek. Ez a jelenség egyedülálló a tudomány történetében."
     A következő vizsgálatot 1922. június 3-án végezték, annak alkalmából, hogy a Szentostyákat új szentségtartóba helyezték. A vizsgálat megállapításai megegyeztek a korábbi eredményekkel: igazolták az ostyák tökéletes állapotát és frissességét. (folyt)

Szólj hozzá!

Akik mindenáron csodát várnak, meg is látják – de az nem az!
 
f3cb7ee58f_ o.jpg     A jelenésről visszajövet a meredek oldalon, Bernadette egy piros capuletes kislányra lett figyelmes. Ez a Eugénie Troy nevű baregesi lány már megpróbált hozzácsatlakozni a barlang felé menet is. Ugyanolyan korú, mint Bernadette. Beteg és kötés volt a szemén, mert nem bírta a fényt.
     A tömeg utat engedett neki. A két fiatal lány nevetve megcsókolták egymást, aztán Bernadette tovább ment. Közben mindenki a kislányt figyelte, aki felemelte a kötést, hogy Bernadettet nézze. A nappali fény, melyet nem bírt a szeme, most nem okozott neki fájdalmat. A tömegben azonban itt is ott is felkiáltottak:
maria02_proceno.jpg– Csoda! Egy vak meggyógyult!  
     A hír villámgyorsan terjedt tova. A lányt Dutour ügyészhez vezették, hadd állapítsa meg a csodát, ám vonakodása és kétkedése botránkozást váltott ki.
     Peyramale készségesebbnek látszott, annál is inkább, mert a fiatal lány apja teljesen "odavolt".
A legkiábrándítóbb az a tény, hogy Eugénie Troy soha nem volt vak és továbbra is mérsékelt maradt a látása. Nagyon beteg volt, és a Lourdes-i út öröme erős illúziókat támasztott benne állapotára vonatkozóan, amelyeket szülei is magukévá tettek. Egyáltalán nem lehetett gyógyulásról beszélni. Ezt állapította meg Theil doktor is, akit sürgősen kiküldtek, hogy folytassa le a vizsgálatot. Peyramale csalódása később még csak erősebb lett, hiszen a fiatal lány a következő évben (1859 június 9-én) meghalt.  
Dominique Peyramale 002.jpg     A plébános más ügyben is nyomozott. Csodákat meséltek ugyanis Bernadettnek a Piqué tanyán tett látogatásairól is, ahová egy kis beteg miatt járt. A gyerek Jean-Marie Doucet 9 éves volt. Nem tudott enni, mert a száját se tudta összezárni. Bernadette látogatásai után becsukta a száját és rendesen tudott enni. A plébános március 15-én egy káplánnal kiszállt oda és megállapította, hogy "jelentős a javulás". Ám a gyógyulás nem "radikális". Tekintve, hogy Bernadette a rendőrség egyre erősebb szorongatására abbahagyta a Piqué tanyai látogatásait, s a kis beteg szája ezt követőn épp úgy nyitva maradt, mint azelőtt.
Március 15-án szabályos kihallgatásnak vetették alá Bernadettet ahol kijelentette:
– Nem hiszem, hogy bárkit is meggyógyítottam volna és e szándékért semmit nem tettem. Nem tudom, visszamegyek-e még a barlanghoz.
     A rendőrség úgy vélte, hogy a probléma már nem annyira Bernadette, mint inkább az a tömeg, amely továbbra is áradt a barlanghoz. Az emberek egyre csak ittak a vízből, már pedig Pailhasson gyógyszerész "veszélyesnek" nyilvánította azt.
     A liberális sajtó azonban támadásnak indult:
Csalódás! ... Megszégyenültek a szegény hiszékenyek ... Sajnos sokan, nagyon későn értették meg, hogy viselkedésük nevetséges és határtalan hiszékenységük szánandó!
Az igazi csoda, a tömeg hiszékenysége, amelyet csalódásnak látványa nem tudott kijózanítani – licitált rá a Le Bagnérais, míg a L'Ere imperiale, a prefektus hivatalos orgánuma viszont egyenesen azon sajnálkozott, hogy rövid úton nem vetettek véget ennek az egésznek azzal, hogy "ezt a tizenegy esztendős úgynevezett szentet" (sic) – "mint nyilvánvalóan beteget, kórházba küldték volna".
bernardita4.jpg     A naprakész jelenések szünete Bernadette számára pihenés volt, iskolába járt és készült első áldozására.
     (A mai látnokok intelmére: FELELŐSSÉG, FELELŐSSÉG! Az igaz látnokok kerülik a szereplést, sorsuk gyakran a porig való alázódás elfogadásával is jár. Ó mennyivel könnyebb névtelenül, rejtve, felelősség, kérdésfeltevések és számon-kérhetőség nélkül közzé tenni a "szózatokat"! Isten előtt azonban nincs rejtettség, Ő több kérdést is fel fog tenni az álprófétáknak és a válasz elől nem lehet majd álnév alá rejtőzni! Ugyan bizony, mit élhet meg majd az a lélek, akinek ezt mondaná az Úr: Nem szóltam hozzád és te a nevemben beszéltél hamis dolgokat! De szóltam hozzád papjaim által és te nem hallgattál meg! Gőgös lettél a saját szavaidtól és azt állítottad, hogy aki nem hiszi, arra én átkot mondok. Pedig én most sem teszem, íme magad mondtad ki magadra!)

Szólj hozzá!

KERESZTÚT

XII. állomás: Jézus meghal a kereszten

abortusz41723_1.jpg 

 

 

 Jézusom! Te meghal-tál a mi üdvösségünk-ért, énértem is! De én, miért és kiért? Te ártatlan vagy, s én is! Viszont a Te fáj-dalmadat fokozza az én tragédiám is! Mivel engeszteljelek Téged ezért? Nekem sem-mim sincs, csak a halálom, fogadd el áldozatként tőlem édes Jézus, fel-a-ján-lom! 

kepatmeretezes_hu_sanctified.jpg

0001_kicsi.JPG

 

 

 

 

 

 

 

 

 

– Kérlek, emlékezzél meg rólam a Te Országodban. 

   Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

   Miatyánk..., Üdvözlégy...

Szólj hozzá!

Akkor ki üdvözülhet? 1

1mater-ecclesiae_.jpg     »A katolikus Egyház, midőn magát egyedül üdvözítőnek hirdeti, távolról sem oly kegyetlen s szűkkeblű, mint azt ellenfelei feltüntetni szeretnék. Mert voltaképpen mi mást tanít ezzel, mint azt, hogy súlyosan vétkezik az:
a) aki megismerte a katolikus Egyházban Krisztus egyedül igaz Egyházát, tudomást szerzett az isteni parancsról, amelyek megfelelni mégis vonakodik;
b) aki Katolikus Anyaszentegyházat elhagyja;
c) aki megtagadja a katolikus hitigaz-ságokat, a hierarchiát és a pápa főségét.
     Amint tudjuk, a súlyos vétkek kioltják a lelki életet, a megszentelő kegyelem befogadását, letérítenek az érdemszerző útról és lelket kárhozat felé taszítja.
     Emellett fontos hangsúlyozni, hogy aki saját hibáján kívül, lényegében jóhiszeműleg tévelyeg, az az üdvösség lehetőségét nem veszíti el!
     Sőt, ha emellett Isten akaratát saját lelkiismerete szerint igyekszik betölteni, de jámborul él, ezáltal Isten családjába, az Egyházba lelkileg belekapcsolódik s így az Egyház által üdvözül.
Ilyképpen van Istennek számtalan gyermeke minden vallásban és népben, kiket a szeretet keresztelt meg s tett lelkileg katolikus testvéreinkké. Azért mondja Péter apostol az akkor még pogány Kornelius századoshoz: „Bizonnyal tapasztalom, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nemzetben, aki őt féli és igazságot cselekszik, az kedves előtte”. (ApCsel 10,34-35)
     Szent Pál sem hiába mondja Istenről, hogy „Üdvözítője minden embernek, főképpen a híveknek”. (1Tim 4,10)« (ML)
     Azok, akik az egyház-szakadásokból eredő közösségekben születnek ,,és részesülnek Krisztus hitében, nem vádolhatók az elkülönülés bűnével, s a katolikus Egyház testvéri tisztelettel és szeretettel öleli át őket. (vö. KEK 818)irg_36806533.jpg

Szólj hozzá!

A mindmáig tartó csoda

     Az olaszországi Siena városa, amely három festői dombon terül el Toscanában, az egész világon ismert idegenforgalmi nevezetesség. Látogatottsága, nemcsak a gyönyörű középkori építészete, a Piazza del Campo-nak vagy Szent Katalinnak köszönhető, hanem elsősorban az eucharisztikus csoda révén, amely páratlan módon 1730 óta szüntelenül tart. 223 darab Szentostya, melyet az 1730. augusztus 14-i szentmisén változtattak át, minden fizikai és kémiai törvény ellenére a máig megőrizte meglepő frissességét, anélkül, hogy akár csak minimális mértékben is romlásnak indult volna. A katolikus hitre megtért dán író, J. Jorgensen 1914-ben azt írta, hogy ez az egyik legnagyobb tartós csoda a világon.siena_italia_01.jpg

SienaSanFrancesco.JPG     E rendkívüli csoda története 1730. augusztus 14-én este kezdődött, Szűz Mária mennybevételének vigíliáján. Siena valamennyi lakosa össze gyűlt a katedrálisban, az ünnepélyes esti dicséretre. Ekkor többi templom már zárva volt. A tolvajok kihasználták az alkalmat és betörtek a Szent Ferenc-bazilikába. Feltörték a szentségház ajtaját és elvitték az ezüst cibóriumot az átváltoztatott Szentostyákkal.
A ferencesek csak reggel vették észre a rablást. A lakosság, mélyen lesúlytva értesült másnap szentségtörés híréről. A város vezetői elrendelték, hogy minden eszközt vessenek be a tolvajok keresésére. A következő nap délelőttjén egy helyi lakos megtalálta a kendőt, ami az ellopott cibóriumot takarta. Két nappal később Paolo Schiavi klerikus a Santa Maria di Provenzano-templomban tartott szentmise alatt észrevette, hogy a mellette lévő persely teli van fehér Szentostyákkal. A szentmise után ezt azonnal jelentette is a helyi plébánosnak, G. Bozzegolinak. Amikor kinyitották a perselyt, 351 pókhálóval szennyezett Szentostyát találtak benne. Valamennyit gondosan megtisztították és értesítették a helyi érseket, aki azonnal Provenzanóba jött, hogy a ferencesekkel együtt megállapítsa, valóban a Szent Ferenc-bazilikából ellopott Szentostyákról van-e szó. Az alapos vizsgálat be is bizonyította a feltételezést. Pontosan 348 egész és 6 fél Szentostyát találtak.
siena_0002.jpgMásnap, A. Zondadari érsek ünnepélyes körmenetben mintegy háromezer fáklyával és vezeklőkereszttel vonuló lakossal együtt a Szentostyákat a Szent Ferenc-bazilikába vitte. A környező falvakból és városokból olyan nagy számban tódultak oda a hívek, hogy a Szentostyákat néhány napra nyilvános szentségimádásra helyezték ki. Az emberek mély hittel és szeretettel imádták a Legméltóságosabb Oltáriszentséget, hogy ezzel elégtételt nyújtsanak Istennek a szentségtörésért.
     A szentáldozásnál, több mint száz Szentostyát kiosztottak, ám a ferencesekben és a hívekben felmerült, hogy ezeket a Szentostyákat nem kellene szentáldozáskor szétosztani, hanem inkább nyilvános szentségimádásra kellene őket kihelyezni. Teltek-múltak a hónapok, az évek. Mindenki csodálattal észlelte, hogy a Szentostyák nem indultak romlásnak, hanem megőrizték meglepő frissességüket és kellemes kenyérillatukat. (folyt)

Szólj hozzá!

A Szentírás szerint az embernek le kell borulnia Isten színe előtt

Alapgondolat: Egyszer megkérdezték Teréz anyától: „Ön szerint napjainkban mi a legnagyobb baj a világon?” Legtöbben bizonyára azt feltételeznék, hogy Teréz anya az éhséget, a leprát, a járványokat, a családok széthullását, az abortuszt, a tudatos ateizmust, a gazdasági válságot, a nukleáris fenyegetést, vagy valami más effélét tekint a legnagyobb gondnak. Kalkuttai Teréz minden gondolkodás nélkül, egészen mást válaszolt: „Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom amint az emberek az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.”

     Miért méltóbb térden állva fogadnuk a fölséges Istent? A Szentírás egyöntetű tanúsága szerint a marini07.jpgfölséges isteni jelenlét előtti leborulás vagy letérdelés az alázatos imádás kifejezéseként a tiszteletnek alapvető gesztusa. A legjobb módja annak, hogy kifejezzük tiszteletünket az eucharisztikus színekben előttünk álló, mérhetetlen nagysággal és szentséggel bíró Úr iránt, Péter apostol példájának a követése, aki térdre borult az Úr előtt és felkiáltott: „Uram, menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok!” (Lk 5,8) „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” (Fil 2,10) – tanít bennünket Szent Pál apostol. Hasonlóképpen cselekedett Jairus, amikor arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg leányát (Lk 8,41). A leprából meggyógyított szamariai leborulva adott hálát az Úrnak (Lk 17,16). A felséges jelenlét és az isteni kinyilatkoztatás előtti leborulás ugyanezen gesztusával találkozunk mindenütt a Jelenések könyvében (Jel 5,8.14; 19,4). Szent János elbeszéli, hogy imádással borult az Úr angyalának lábai elé, amikor látta és hallotta a neki szóló kinyilatkoztatást (vö. Jel 22,8). 
     A szentáldozással kapcsolatban nemcsak a leborulásra, hanem az Oltáriszentség nyelvre fogadására is találhatunk biblikus megfontolásokat. Ezekiel jelképesen közvetlenül a szájába kapja Isten igéit: „Nyisd fel szádat, és edd meg azt, amit én adok neked! Erre azt láttam, hogy íme, egy kéz nyúlt felém: benne könyvtekercs volt. (…) Erre felnyitottam számat, s ő megetette velem azt a tekercset (…). Erre megettem azt és olyan édes lett a számban, mint a méz.” (Ez 2,8–9; 3,2–3) 
A szentáldozásban magunkhoz vesszük a testté lett Igét, amely nekünk Isten gyermekeinek valóságos eledelünk. Amikor az Oltáriszentséghez közeledünk, emlékezetünkbe idézhetjük a 81. zsoltár 11. versét is, amelyet a zsolozsmában imádkozunk Úrnapja főünnepén: „Csak nyisd ki szádat, és én betöltöm”.
Elképzelhető, hogy Krisztus az Utolsó Vacsorán a bemártott kenyeret az iskarióti Júdásnak közvetlenül a szájába helyezte (vö. Jn 13,26–27), hiszen az átázott kenyeret kézbe adva, akkor és ott sem lett volna ésszerű! Bizonyára így tett az Úr minden apostollal is.

A kézbenáldozás hívei azzal érvelnek, hogy "ezer évig csupán megtörték a kenyeret és úgy vették jesuseucaristia.jpgmagukhoz, miért lenne ez méltatlan cselekedet napjainkban?" Kétségkívül a közel-keleten Jézus idejében ténylegesen létezett az a hagyományos gyakorlat, amely még ma is változatlanul megfigyelhető, hogy a ház ura saját kezűleg eteti vendégeit, oly módon, hogy szimbolikusan a szájukba helyez egy darabkát az ételből.
     De tekintsük csak meg, hogy miként áldoztak 1930 évig azok, akiknek a pap megtörte e kenyeret? Az áldozó férfinak először is kezet kellett mosnia, majd – a leborulás előzetes tiszteletadása után –, bal tenyerébe fogadta a Szentséget (a Darabot), s mély meghajlás közepette ajkával vette fel (esetleg jobbkeze ujjaival helyezte a szájába), majd nagy gonddal mintegy végignyalta saját tenyérét, hogy semmiféle morzsa ne maradhasson hátra. A Szentáldozás után, újra kezet kellett mosniuk, amiként ez a mai napig előírás a bizánci rítusban! – Nos, ez volt a gyakorlat! (Lásd: Arles-i Szent Caesarius /470-542/ prédikációjában, Sermones, 227,5 /PL 39,2168/)
     A konszekrált Kenyér színei alatt valóságosan jelen levő – nemcsak Testével és Vérével –, hanem istenségének fenségével is köztünk rejtező Úr imádása a legtermészetesebb és legnyilvánvalóbb módon a térdelés vagy leborulás biblikus gesztusában fejeződik ki, melyet az Egyház tradíciója jól ismer és alkalmaz, s amelyet lelkünk java és az Oltáriszentség megóvása érdekében nekünk is követnünk kell. (A valóságon Jézus Krisztus jelenlétét értjük az Áldozatban, de egyben a Keresztről ránk áradó valóságos isteni kegyelemet is!) A Szentek seregének imádságai ékes példáját adják számunkra az Oltáriszentség iránti köteles tiszteletnek. Aranyszájú Szent János, Alexandriai Szent Cirill, vagy éppen Szent Bonaventura fohászai a legszebb szavakkal is alig tudják kifejezni hódolatukat a Szentségben jelen levő Úr iránt. 
marini6.jpg     XVI. Benedek pápa következetesen példát mutat az áldoztatás legméltóbb formájáról: szentmiséin csak térdelve, nyelvre áldoztatja a híveket. A pápa szertartásmestere, Guido Marini prelátus az Osservatore Romano újságnak 2008. június 25-én adott interjújában kijelentette, hogy a pápai miséken a jövőben az áldoztatásnak a szabályos formája, a pápa által addig is már több ízben gyakorolt, térdelve és nyelvre való áldozás lesz. Guido Marini a következőket mondta: „Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a kézbeáldoztatás jogilag még ma is kivételes engedélyhez kötött, mely egyes püspöki konferenciák püspökeinek adatott csak meg. A pápa eljárása arra szolgál, hogy az egész Egyház számára érvényes általános szabály törvényi erejét aláhúzza.” (A képen XVI. Benedek pápa áldoztatja Guido Marini prelátust.) (Fülep Dániel, a Tengernek Csillaga 2010. június-júliusi számában megjelent írása nyomán.) (Az OLTÁR TITKA sorozat 50-51. befejező része, március 10-11-én várható!)

Szólj hozzá!

A leghosszabb nap
csodavárók.JPG
     A csalódottság ellenére, a délelőtt folyamán mégis tömeg verődött össze a Cachot előtt, mert az emberek látni akarták Bernadettet, megölelni és hozzáérinteni a rózsafüzéreiket. Ő azonban tiltakozott:
– Ugyan! A szentolvasó nem lesz attól több? Nem vagyok én pap!
     De hiába!
     Megpróbálta siettetni a vonulást, azzal, hogy kijelentette: – Hozzák mind egyszerre!
     Döbbenten látta, hogy az unokanővére is (aki vele volt) is beállt a sorba, odatartva olvasóit Bernadette elé. Három volt nála: a hétfájdalmú-, a kamalduli- és az egyszerű rózsafüzér.
Nagy nehezen sikerült bezárni a kaput. Bernadette kihasználva, hogy ebédidő alatt csillapodott a roham, elszaladt a plébános úrhoz – aki nem mutatva ki –, de reménykedett.
a plebanosnal6.jpg– Megkérdeztem a nevét – szólt Bernadette – de ő csak mosolygott. Kértem, hogy virágoztassa ki a vadrózsát, de erre is csak mosolygott. A kápolnát azonban még mindig akarja!
– Neked van pénzed, hogy felépítsd ezt a kápolnát?
– Nincs, plébános úr!
– Na, nekem ugyanúgy nincs! Mondd meg a hölgynek, hogy adjon neked!
     Végtére is mindketten csalódtak. A plébános is és Bernadette is, hogy ezen "az utolsó napon" sem kapta meg a várt választ.
     Délután a tömeg újfent gyülekezett, hogy Bernadettet megölelhesse, megérinthesse.
– Zárják a kapukat kulcsra! – kérte riadtan a lány.
79389114.jpg     Az a bűzös, sötét odú – ahogyan az ügyész jelentésében megnevezte –, kiváltságos hely lett, ahol úgy várakoznak, mint a királyi udvarban. De az ügyész becsülettel azt is feljegyezte, hogy az emberek pénzt, ajándékokat akartak lerakni. Bernadette meglepő hévvel utasította vissza:
– Ez engem éget! – mondta Bernadette riadtan, amikor megpróbáltak egy arany pénzt a kezébe csúsztatni.
     Szerencséjére tette, mert csapdát állítottak neki. A rendőrség feltételézte ugyanis, hogy az ügy mozgató oka – nyereségvágy. De tudomásul kellett venniük: hogy Bernadette nem ismerte azt a gyakorlott mozdulatot, amely a borravalót bezsebeli. Meglepő hevességgel utasította el a pénzt.

Szólj hozzá!

Miben érvényesülnek az emberi jogok és a demokrácia?

tamas_ilonka4.jpg     A 103 esztendős Tamás Ilonka néni a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, miután elvették tőle szlovák állampolgárságát. A felvidéki magyarok nehéz helyzetét tükrözi Ilonka néni esete: Szlovákiában ugyanis ha valaki magyar állampolgárrá is válik, be kell ezt jelentenie a szlovák hatóságoknak, egyébként 3000 eurós büntetést kaphat. Ilonka néni jelezte a változást, egyben bejelentette azt is, hogy nem kíván megválni szlovák állampolgárságától. Ilonka néni ebben az új helyzetben jogfosztottként él saját hazájában. Leélte életét a Felvidéken, tanította a gyermekeket, jövedelmével hozzájárult Szlovákia gazdaságához, és 100 éves korára elveszik tőle állampolgárságát. Nagyobb hálát érdemelne.

     A felvidéki magyarok és szlovákok békésen élnek, és éltek volna együtt, ha a politika nem szítana és nem szított volna vitákat.

http://mno.hu/belfold/strasbourgban-kuzd-igazaert-a-103-eves-ilonka-neni-1273137t_ilonka-neni.jpg

Szólj hozzá!

KERESZTÚT

XI. állomás: Jézust a keresztre szegezik

abortusz0003.jpg   Uram, Téged ke-resztre szegeznek. Engem darabokra szabdalnak, aztán megszámlálják részeimet, hogy fertőzést ne okoz-zak! Ennyi volt a létem? Ó ti meg-születettek! Nézzétek lábacs-káimat, mellyel köztetek járhattam volna, abortion_09.jpgnézzétek kezeimet, melyek simogathattak és áldhattak volna! 

0001_kicsi.JPG– Bocsáss meg Uram hóhéraimnak, mert nem tudják, mit cselekszenek!

   Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

 

   Miatyánk..., Üdvözlégy...

Szólj hozzá!

Katolikusként nagyobb a felelősség, de biztosabb az üdvösség!

1mater-ecclesiae_.jpg     »A (protestáns) következetlenségek szembeszökő megnyilatkozása bírta reá IV. Henrik francia királyt (1589–1610), hogy a katolikus Egyházba visszatérjen. St. Denisben a katolikus és protestáns teológusokat az egész udvar előtt tartandó vitára hívta egybe. Felvetette a kérdést: „Vajon lehet-e a katolikus vallásban is üdvözülni?” A protestáns teológusok kénytelenek voltak azt felelni: „Mindenki aki becsületesen él, a katolikus hitben is üdvözülhet!”
Erre a király a katolikus teológusok válaszát is kikérte e kérdésben. Ezek nem haboztak kijelenteni: „Aki egyszer – mint Felséged is – a katolikus Egyház igazságát már megismerte, szigorúan köteles abban kitartani és mint „szembeszegülő” protestáns, nem üdvözülhet!”
A király erre így döntött: „A józan ész megköveteli tőlem, hogy a bizonyosabbat válasszam. Azt csak az egyik fél állítja, hogy mint protestáns is üdvözülhetek, abban azonban mindkét fél egyetért, hogy mint katolikus, elérhetem üdvömet”.
És valóban 1593-ban katolikus hitvallást tett.« (ML)
„A hit szilárd bizalom abban amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.” (Zsid 11,1) Ám, nem nélkülözheti a tudatos döntést és a célért való erőfeszítést (vö. Lk 16,16)! A hit értelmi tett: Az ember tanulmányozza a hit indokait, s tudva és akarva elfogadja az igazságot. Nem lehet ugyanis csak úgy „bekeveredni” az üdvözültek közé!henri_de_navarre_as_his_successor.jpg

Szólj hozzá!

A szentáldozás földi életünk legnagyobb ajándéka

Alapgondolat: Egyszer megkérdezték Teréz anyától: „Ön szerint napjainkban mi a legnagyobb baj a világon?” Legtöbben bizonyára azt feltételeznék, hogy Teréz anya az éhséget, a leprát, a járványokat, a családok széthullását, az abortuszt, a tudatos ateizmust, a gazdasági válságot, a nukleáris fenyegetést, vagy valami más effélét tekint a legnagyobb gondnak. Kalkuttai Teréz minden gondolkodás nélkül, egészen mást válaszolt: „Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom amint az emberek az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.”

     Az Oltáriszentség magunkhoz vétele földi életünk legszentebb pillanata. Katolikus hitünk Szent Titka, Krisztus valóságos jelenléte a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, akit úgy veszünk magunkhoz, mint az Élet Kenyerét (vö. Jn 6,48). 
     A Tridenti Zsinat az Úr teljes szentségi jelenlétét hirdeti: „A legméltóságosabb Oltáriszentségben a kenyér és bor konszekrációja után ugyanezen érzékelhető anyagok színe alatt igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten és igaz ember.”
     Az Úr Krisztus tényleges, valóságos és lényegi jelenléte az Oltáriszentségben a szent színek feloszlásáig tart és a még érzékelhető legkisebb részecskékre is egyaránt kiterjed. Ebből következik, hogy a szentáldozás a legkomolyabb testi és lelki előkészületet, a Szentség kezelése és magunkhoz vétele pedig a legteljesebb hódolatot és figyelmességet kívánja meg tőlünk. 
     Az Oltáriszentséget a hívő csak súlyos bűntől mentes, tökéletes imádattal és felkészült lélekkel engedheti a szívébe, mindig ügyelve arra, hogy az Úr Szent Teste az Eucharisztiában a legnagyobb védelmet kapja meg. Ezzel szemben, egyre több templomban tapasztalható, hogy az illetékesek nem csak arra utasítják a híveket, hogy állva fogadják a Szent Eucharisztiát – még akkor is, amikor a pap felmutatja az eucharisztikus színeket –, hanem még a térdeplőket is eltávolították.
April42004.jpg
     A II. Vatikáni Zsinat, a legmesszebbmenőkig igyekezett elősegíteni Isten népének a Szentség vételét abban is, hogy indokolt esetben – ne kelljen külön engedély ahhoz –, hogy ne a nyelvükre fogadják a Legszentebbet! Az utóbbi évtizedekben a szentáldozási fegyelem radikális megváltozásának vagyunk tanúi, melyet az egyes részegyházakban visszaélésként és bizony, elsietett módon vezettek be rögtön a zsinat után, így szokássá vált és széles körben elterjedt a kézbeáldoztatás – mint lehetőség. Ám, ez a modernkedő gyakorlat a Szentség méltó vételét és oltalmát illető szempontoknak a legkevésbé sem felel meg! 
     Egy dologban igazuk van: amit az ember a nyelvére fogad, azt fogadhatja kézbe is, mivel a két testrész egyenlő méltósággal bír, csakhogy a kézbeáldozásnál fokozottan fenn áll a Szent Test morzsáinak (fragmentumok) elszórásának veszélye, a szennyezett kézről nem is beszélve. Bármelyek is legyenek azonban az érvek, amelyekkel a kézbeáldozást igazolni próbálják, nem lehet nem észrevenni mindazt, ami világszerte történik e gyakorlat bevezetésével! Ez, ugyanis elősegíti a Szent Eucharisztia színei iránti tiszteletteljes magatartás gyengülését, az általános figyelmetlenséget és az összeszedettség riasztó hiányát. Ez esetben óhatatlanul lanyhul a komolyság szelleme és a belső csend, melynek ki kellene fejeznie az Isten jelenlétét a lélekben. Ezen gyakorlat eredményeként gyakran látunk áldozókat, akik úgy térnek vissza helyükre, mintha semmi rendkívüli sem történt volna. Az Úr iránti érzékben leginkább fiataljaink sérülnek, akiket helyenként a hitoktatóik eleve a kézbeáldozásra tanítanak!

     Nem hallgathatjuk el azokat a visszaéléseket sem, amelyek során egyesek emléktárgy gyanánt viszik magukkal a Szent Testet, netán valahol esetleg eldobják, vagy esetenként sátáni meggyalázás részese is lehet!  Nyilvánvaló, hogy fontolóra kell vennünk, hogy a hit súlyos mértékű megfogyatkozásán túl, a kézbeáldozás az Úr meggyalázását és megsértését is jelenti, Aki pedig azért jött közénk, hogy találkozzon velünk, hogy magához hasonlóvá tegyen minket, hogy visszatükröződjék bennünk Isten szentsége. A szentáldozás helyes és kívánatos módjának bizony, továbbra is a térdelve, nyelvre való vételnek kellene lennie, melyet Szentatyáink példája nyomán nekünk is gyakorolnunk és tanítanunk kell, engesztelő szívvel könyörögve az Úrhoz a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel való méltatlan bánásmód és vétel által a Vele szemben elkövetett bűnökért. 
    (A. Schneider: Dominus est - SZIT. 2014. részleteinek felhasználásávalEUCARISTIA05.jpg

Szólj hozzá!

Tizenötödik jelenés: március 4. csütörtök

     Félreértelmezés kapcsán a népek nagy várakozással voltak a "tizenötödik nap" iránt. Ennek következtében kíváncsiskodók ezrei érkeztek – jóllehet –, ez a nap egyébként is a Lourdes-i nagypiac napja volt. Ennél fogva, már több mint 10-20 ezer ember tolongott a híressé vált Massabielle-i barlangnál.
polícia JacometDominique Jacomet, delegado que proibiu Bernadette de voltar na Gruta.jpg     A rendőrbiztos, este 11 órakor és hajnali 5-kor is kiszállt a barlanghoz, hogy átvizsgáljon minden üreget, nincs-e valamelyikbe szerkezet vagy tűzijáték rejtve, ami valami csodafélét produkálhatna. Azon viszont elámult, hogy milyen fegyelmezett sokadalmat talált ott, ráadásul elmélyült imádságban!
A rendőrség, a katonák, a hivatali tisztviselői, a város elöljárói, a császári ügyészség totális készenlétben álltak. Közben hajnalban három orvos is megvizsgálta a látnokot. Mindent rendben találtak, főleg idegállapotát illetően, csupán az asztma miatt figyelmeztették az édesanyját, hogy ajánlatos lenne a nyirkos lakásból egy egészségesebbe költözniük.
     Bernadette hét órakor, a szokott időpontban nem volt ott. A tömegben fokozódott a nyugtalanság, aziránt is aggódva, hogy esetleg letartóztatták látnokot. A rendőrbiztos, akit érzékenyen érintett a hangulat, kiküldött egy fiút az útra:
– Nézd meg, jön-e már Bernadette!
     Hét után öt perccel felmorajlott a visszhangozó hegyoldal. – Itt van!
Bernadette, 30 éves tanítónő unokanővérével érkezett, akinek megígérte, hogy a jelenés alatt mellette lehet. Szentmiséről érkeztek. Egy bognár előző nap deszkából palló félét készített az utolsó méterekre, a látnok számára.
 Santa Bernadette, foto pelo fotografo Dufour (2).jpg    A második tizednél Bernadette elragadtatásba esett. A rendőrbiztos és a polgármester helyettes előhúzta noteszét és jegyezni kezdett. Jacomet elsősorban számba vette Bernadette minden mozdulatát: "34 mosoly és 24 köszöntés a barlang felé" – körmölte szorgalmasan. Amikor a látnok keresztet vetett, a tömeg vele együtt ugyanazt tette. Félóra elteltével Bernadette a boltozat alá lépett – a helyre –, ahol a jelenéssel beszélni szokott. Ajkai mozogtak, de a körülállók számára, semmiféle hang nem volt hallható. Két perc után, Bernadette köszönt, visszament előbbi helyére és folytatta a rózsafüzért. Végül eloltotta gyertyáját és anélkül, hogy egy szót szólt volna, haza indult, mit se törődve a közönség várakozásával. A látomás, jó háromnegyed óráig tartott és se csoda, se kinyilatkoztatás. A tömeg csendben és zavartan távozott. "Ennyi volt? Vége?" – suttogták sokan.15.jelenes 1.JPG

Szólj hozzá!

Február 25. - A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja

"Tanulmányaim és megfigyeléseim alapján tudtam, hogy a marxizmus olyan világnézeti, ideológiai irányzat, mely eszmeileg céltudatosan is ateista, gyakorlati módszereiben vallás- és egyházromboló, uralmának a világra való kiterjesztését könyörtelenséggel hajtja végre s a szelíd képmutatástól kezdve a leggonoszabb terroreszközöket is hajlandó igénybe venni. Évtizedekkel ezelőtt írtam „Az édesanya” című könyvemben a bolsevizmusról az alábbi sorokat:
»Lenin írja Gorkijhoz: Minden isteneszme kimondhatatlan aljasság, és tulajdonképpen legundorítóbb leköpése önmagunknak. – Lenin nyíltan bevallotta, hogy programjuk szükségszerűen magában foglalja az istentelenség terjesztését. Ahogy az egyén, a magántulajdon fogalmát kiirtották, átgyúrják a családot és a házasságot is… Oroszországban kiirtották az ellenzéket, de a kulákokat (földmíveseket) is; behozták a rabszolgaságot. Emberi vágóhidak, tömegmészárlások fölött, vér- és könnyfolyamok, rémület és átokóceán hömpölygő hullámain uralkodik egy fej: a diktátoré. Remeg ő, remegnek tőle és ő állandósítja a vérfolyamot a bűn és bűnhődés földjén. Egy nép hangtalan átka övezi…«
Történelmi tanulmányaim alapján láttam, hogy a megalkuvók mindenkor csak olajat öntöttek a kereszténység ellenségeitől gyújtott tüzekre. Én mindig azokat értékeltem, akik tudták, hogy «új egyházfalók hengerelnek le régi egyházüldözőket, hogy megkezdjék diadalittasan tiszavirág életüket. És az Egyház túléli őket és térképeiket. Nem a várak és fegyverek, hanem az idő emészti meg ellenségeit. Ám az Egyháznak sohasem alkonyodik. A várfalakat a barbárok elpusztítják, az Egyházat még az időnkint felburjánzó belső emberi hibák, sőt maguk az ördögök sem tudják elpusztítani. Nincs a földön az Egyházhoz fogható. A tények szólnak itt… Üldöztetése növekedését, virulását, szilárdságát jelenti; a gyűlölet izzása és feneketlensége csak ereje félelmetességét méri és szemlélteti. Megtámadva győz, tőrvetéseken felülkerekedik, gyalázatokkal tetézve még tündöklőbb lesz… és az ő igazi húsvétja odaát következik el.»
(Sokakat megté-vesztettek a propagandá-jukkal!) Tanulmányaim, tapasztalataim, elmélkedéseim mélyéről szakadtak fel lelkemben ezek a gondolatok és csalódottan kel-lett elbocsáta-nom volt püspökömet, atyai barátomat. A pót-fegyház-ban találkoztam vele utoljára; két hét múlva halott volt. Halálát feltehetően hamis reményéből való felocsúdása okozta. Amikor a falut, melyben élt, elérte a szovjet katonaság, házában és kertjében sikoltozó asszonyokra és leányokra lett figyelmes. Sietett le segítségükre az emeletről, de mikor meglátja a berúgott, emberségéből kivetkőzött hordát, szívéhez kap s a lépcső alján holtan összeesik. Háza népe felravatalozza az ebédlőben. Éjszaka a „felszabadítók” odaparancsolják a ravatal köré a falu leányait; felhordatják velük a halott miseborát a pincéből. Esznek, isznak, táncolnak és a halottas házban meggyalázzák a leányokat.
Ugyanilyen szomorú hírt kaptunk a győri püspök haláláról. Ő nagypénteken lett az orosz katonák áldozata a női tisztaság védelmében. Golyószóróval ölték meg, mikor elzárta a garázdálkodó szovjet katonák elől az utat, akik a pincéjéből az ott rejtőzködő nőket akarták elhurcolni. A jó pásztor életét adta a juhaiért."
Forrás: Mindszenty József: Emlékirataim (A cikket átvettem innen)

Szólj hozzá!

KERESZTÚT

X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

_021.JPG   Uram Jézus! Rólad letépik ruháidat, nekem az sincs! Csak bő-röm van, arcom, kezem, meg lá-bam, melyet egy eszköz hamaro-san megragad és szaggatva tép. Ó Istenem, meny-nyire reszketek ettől! Megszületettek! A lelkem bár örök, de testemben még egy kis időt sem élhettem köztetek. A gyengéd szeretetet meg se ismerhettem és számomra minden megélhető "érzelem" csupán az irtóztató félelem!

0001_kicsi.JPG– Ó édességes szép Élet, félek én, nagyon de nagyon félek!

   Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

   Miatyánk..., Üdvözlégy...

Szólj hozzá!

Az egyházban továbbélő Krisztus

1mater-ecclesiae_.jpg     Az Egyház egyszerre – látható és lelki –, hierarchikus társaság és Krisztus Titokzatos Teste. Egyetlen, emberi és isteni elemből formált valóság. Ebben rejlik az Egyház misztériuma, amit csak hittel lehet elfogadni. (KEK 779)
     Az Egyház nemcsak Krisztus művének folytatója, hanem magának Krisztusnak a folytatása, olyannyira reális értelemben, amelyhez nem is lehet hasonlítani az alapító művét folytató emberi intézményeket. XII. Piusz pápa a Titokzatos Testről írt enciklikájában ezt a törvényszerűséget kifejtve mondja, hogy annak idején az Úr Jézus, Isten igéje, emberi természetünket használta fel, ma pedig egyháza által működik. [Mystici Corporis, 1943, Bp. SZIT, 12.]
     Ha az egyházat a hit szemével nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy az egyház Krisztus teste: Jézus benne él, tanít, cselekszik, amint élt, tanított és cselekedett Galileában és Jeruzsálemben. Az egyház lényege, küldetése pontosan az, hogy folytassa Krisztust. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az egyház nemcsak Krisztusé, hanem a „továbbélő Krisztus”. [Cserháti, J.: Az Egyház, Bp. 1964, 35] Azért mondhatjuk ezt, mert az egyház célja a második isteni személy emberré levésének a történelemben való kiterjesztése. Arra kell törekednie, hogy tagjaiban élő valóság legyen a megtestesülés titka, vagyis Krisztushoz, a Főhöz kapcsoljon mindenkit. Forrás bs_homepg_header.jpg

Szólj hozzá!

Boldog Kalkuttai Teréz anya szomorúsága és öröme

George Rutler.jpg     Megdöbbentő történetről tett tanúságot az amerikai George Rutler atya a New York-i Szent Ágnes-templom 1989-es évi nagypénteki prédikációjában. Mint elmesélte, egy alkalommal Teréz anyánál, a Szeretet Misszionáriusainak mutatott be Szentmisét ezernyi hívő jelenlétében. A liturgiát követő reggeli után, elbeszélgethetett egy kicsit Boldog Kalkuttai Terézzel. George atya egyszer csak váratlanul, megkérdezte az anyától: „Ön szerint napjainkban mi a legnagyobb baj a világon?” 
Legtöbben bizonyára azt feltételeznék, hogy Teréz anya az éhséget, a leprát, a járványokat, a családok széthullását, az abortuszt, a tudatos ateizmust, a gazdasági válságot, a nukleáris fenyegetést, vagy valami más effélét tekint a legnagyobb gondnak. Kalkuttai Teréz azonban minden gondolkodás nélkül, egészen mást válaszolt: „Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom amint az emberek az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.” 
teréz a. commun.jpg     Teréz anya és nővérei, az Egyház hitével vallják az Úr Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentség legapróbb morzsájában is, és tántoríthatatlanok az Eucharisztikus Krisztust megillető imádásban: ebből következően valamennyi nővér csak az ajkára fogadja az Oltáriszentséget az egész világon. Kalkuttai Teréz anya mindig az Eucharisztiából élt, testében és lelkében egyaránt a szent színekben rejtező Istenség iránti vágyakozás hatotta át. Meggyőződése volt, hogy gyermekkori első Szentáldozása lobbantotta föl benne a lélekmentés életreszóló vágyát, és az Eucharisztia napi vétele teszi képessé, hogy missziós küldetését végre is hajthassa. Nővéreinek, mindig azt tanította, hogy a kenyér és a bor színében ugyanazt a Krisztust találják meg, akit szolgálnak a szegények legszegényebbjeiben (vö. Mt 25,40), és Akiből erejüket meríthetik. 
     Legendássá vált, hogy amikor Teréz anya és nővérei számára kilátástalanná fokozódott a szolgálat, Kalkutta Szentje sohasem kurtította meg az imádság idejét, sőt inkább növelte a szentségimádásra szánt időt – s ekkor csodálatos módon a nővérek ereje mindig megsokszorozódott, s a látszólagos időveszteség ellenére is mindent megfelelően el tudtak végezni időben, szeretettel és mosolyogva. 
     Számára a nővérek bárhol való megtelepedésének mindenkori alapfeltétele volt, hogy a rendház kápolnájában velük lehessen az Eucharisztikus Krisztus. Amikor a jemeni hatóságok nővéreket kértek Teréz anyától, kategorikus választ kaptak: „Legfontosabb feltételem, hogy legyen velük egy katolikus pap. Nem tudunk dolgozni ugyanis anélkül, hogy ne kapnánk meg minden reggel a Szentáldozást. Ennek hiánya annyit jelentene, mint Krisztus nélkül élni.” Miután biztosították számára mindezt, kitörő örömmel írta: „A kereszténység hatszáz éves távolléte után – ahol eddig egyetlen pap, egyetlen mise és szentségkiszolgáltatás sem volt – most újra Szentmisét fognak bemutatni!” Teréz anya számára az Eucharisztia a földi élet legnagyobb boldogsága, az Úr valóságos jelenléte pedig az Élő Evangélium, amelyet el kell vinni az egész világra.
     1986. május 28-án, első magyarországi látogatásakor Teréz anya a következő szavakat intézte a Budapesti Központi Szeminárium papnövendékeihez: „Ó milyen szentté kell válnotok, hogy az Ő helyét foglalhassátok el, és Őt képviselhessétek a világban. (...) Mert a pap életszentsége Jézus élő jelenlétét hordozza. Amikor a Keresztre nézünk, láthatjuk mennyire szeretett bennünket. Ha pedig a tabernákulumra nézünk láthatjuk, hogy most is mennyire szeret bennünket.” 
     Az Eucharisztikus Krisztusról Teréz anya egyszerűen csak úgy beszélt a rendházakban, hogy Ő a „ház Ura”. A betérő vendégeket a nővérek előbb mindig az Úrhoz vezetik köszöntésre. A Szeretet Misszionáriusainak a napirendjében pedig elengedhetetlenül szükséges a szentségimádási óra. 
     Teréz anya szentként fejezte be földi életét és lépett az örök Atya házába. A kórházban gyönyörűséges ajándékként fogadta, hogy kérését meghallgatva, ágya közelében Tabernákulumot helyeztek el, hogy az Úr vele lehessen. A Szent Vér egy-egy cseppje, amit az utolsó időkben, küszködő légzésével még magához vehetett, valósággal elöntötte szívét örömmel és békével, és nem egyszer látványos állapotbeli javulást is eredményezett. A szentáldozás tartotta életben a földön, ez tette a sötétségben Krisztus világosságává, és vezette el az örök üdvösség ragyogó mennyei boldogságára. 
„Nem tudom, kinek nagyobb a szomjúsága, az Övé, vagy az enyém Iránta” – szólt vallomása, amely a halálos ágyon egészen beteljesedett. Kalkuttai Teréz anyát a Legméltóságosabb Oltáriszentségnek való teljes önátadás emelte az oltár magasára. (Fülep Dániel írása nyomán.) + 1993.03.25 - Communio B. Teresiae in Ecclesia Cathedrali Tiranensi.jpg

Szólj hozzá!

Tizennegyedik jelenés: március 3. szerda

     Már kora reggel 3-4000 körül volt a barlang körüli sokaság száma. Az emberek fürtökben csüngenek a szikla és hegyoldal minden rögén, de nem történt semmi. Bernadette csalódottan ment haza ugyanúgy, mint 22- és 26-án is.
timthumb.jpg     Délután Bernadette azonban visszatért és az ott lévő 100 ember jelenlétében látta a jelenést. A plébános nevében megkérdezte a Hölgy nevét, de Ő csak mosolygott és nem adott választ, majd egy újabb titkot adott a lány személyével kapcsolatban, s csupán ennyit mondott: "Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!"
Bernadette elment a plébánoshoz és elmondta, hogy az a Hölgy változatlanul a kápolnát akarja.
– És megkérdezted a nevét?
– Igen. De ő csak mosolygott.
– Szépen bolonddá tesz téged! Nos hát, ha ez a hölgy kápolnát akar, akkor előbb mondja meg mi a neve és tegye meg, hogy a barlangi vadrózsabokor virágba boruljon! Peyremale plébános, onnan vette a bizonyító csoda ötletét, hogy 1531-ben a mexikói Gaudalupé-ban a Szűzanya virágba borította az egész domb tetejét (amely nem csak köves volt, de mindezt decemberben).
tumblr_ll8lwqQjMf1qa2fuyo1_1280.jpg     A forrás vize lassan elhagyta a barlangot. Ez többeket megrendített, míg mások természetes magyarázatot kerestek, de voltak akik közömbösen fogadták. Egy Louis Borriette nevű kőfaragó, aki 20 éve fél szemére vak volt, amikor a forrásból hozott vízből ivott, visszanyerte látását.
     A víz pedig egyre bőségesebben tört elő, teljesen letisztult és állandósult a hozama. Mérések szerint a Lourdes-i vízforrás, már a jelenések idején percenként 85 liter, óránként 5100-, naponként pedig 122.400 liter vizet adott. (A mai látnokok intelmére: Az esetleges csodás jelenségek nem feltétlen a látnok személyét igazolják, hanem csak az események hitelét. Ez azonban nem zárja ki, hogy az Egyház vizsgálat alá ne vonja a látnok személyét, környezetét, a szokásait, hit és erkölcsi tekintetben is. Ebből következően egy látnoknak ismertnek kell lennie, legalább az Egyházi Hatóság előtt!)

Szólj hozzá!

KERESZTÚT

IX. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel

abortusz0095p1.jpg   Családtervezés, túlné-pesedés? = Mindez ördögi tőrvetés! A „tudatos tervezést”, íme rajtam kezdik azzal, hogy legyilkolnak! Nekem nincs helyem, nincs falatnyi kenyerem széles e világon? – Miért? – Azért, mert a szüleim is mindent elképzeltek, megtervez-tek, csak épp a "kapcso-latuk" következményeit nem! Mert ők nem az "együttlét" időpontját tervezték későbbre, hanem az én elfogadá-somat! Hát nem értik, hogyha már életre hívtak, én most vagyok és soha többé meg nem születhetek? Az eljövendő foganás már nem én leszek, és ha most eldobnak, mindenkorra meghalok! – Nem fogják föl? – Meg-ha-lok! Hol lesz helyem földön s az égen, ha nem részesülhettem a Szent Keresztségben? Sem...

0001_kicsi.JPG– Istenem! Ez a széles nagy világ meddig fog fennmaradni, amely nekem – a legkisebbnek – még helyet se hajlandó adni?

   Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

   Miatyánk..., Üdvözlégy...

Szólj hozzá!

Az Egyház, Krisztus titokzatos Teste, amelyen kívül lenni nem ajánlatos!

1mater-ecclesiae_.jpg     »Origenes (†254) nyíltan hirdeti: „Senki se hitesse el magával, senki se csalja meg magát azzal, hogy az Anyaszentegyházon kívül bárki is üdvözülhet”. (Homil. III. In Josue.)
     Az üdvösség egyedül Istentől jön; mivel azonban a hit életét az Egyház által kapjuk, ő a mi Anyánk. (KEK 169)
     Szent Cyprián (†258) szépen mondja: „Senkinek sem atyja Isten, akinek az Egyház nem édesanyja. Ha valaki megmenekült azok közül akik Noé bárkáján kívül maradtak, akkor az is üdvözül, aki az Egyházon kívül marad”. (Liber de unit. Eccl.)
     És valóban érthetetlen volna, hogy miért jött Isten fia a világra, miért tanított és halt a lelkekért kínhalált, miért alapított Egyházat, ha mégis mindenkinek joga van saját ízlése szerinti vallást összetákolni s mindenféle (magánkinyilatkoztatásra alapuló) hitben remélni az üdvösségét.
     A protestantizmus, amely minden vallást üdvözítőnek tart, voltaképpen a saját létokát és létjogát tagadja, ellentmondva saját tévtanának. Igyekszik ugyanis hódítani, téríteni a szerinte szintén jó s üdvösséges vallások rovására, és a „keresztyén” zubbonyt lehetőleg tágra szabja, hogy így minél több felekezetnek s léleknek nyújtson reménységet az üdvösségre. Sőt mi több, a helvét hitvallás nyíltan beismeri: „Krisztus igaz egyházával való közösséget annyira becsüljük, hogy tagadjuk a lehetőségét annak, hogy valaki Isten színe előtt éljen, aki Krisztus igaz egyházával egységben nincs, hanem attól elpártol”. (Schoff, Creeds of Christendom vol. III. 228.)« (ML)rozsafuzer_ellensege_i.JPG

Szólj hozzá!

A Szentatya csak térdelve és nyelvre áldoztat

XVI.Benedekppaldoztat.jpg     Nagyon fontos, hogy a titok és a hódolat iránti érzéket újra felébresszük. XVI. Benedek pápa a Sacramentum caritatis kezdetű apostoli buzdításában a szentáldozással kapcsolatosan maga mondja: „Magunkhoz venni a szent Eucharisztiát azt jelenti, hogy önmagunkat az imádás állapotába helyezzük Aziránt, Akit magunkhoz veszünk.” (Nr. 66.) 
     A kézbeáldoztatás során, mikor a pap a Legszentebb Oltáriszentséget az áldozó tenyerébe helyezi, a szentáldozáshoz járuló személy voltaképpen magát áldoztatja meg, hiszen Krisztus Testét a paphoz hasonlóan maga emeli a saját szájához. A Szentséget ekképpen fogadó és mozgató kezek nagyon gyakran eleve nem is tiszták. 
     Ugyanezen mozdulatot követően a pap a kánoni ujjairól nagy gonddal köteles purifikálni a Szentség morzsát. (Talán még sokak emlékeznek, hogy szokásban volt és van, hogy az áldozópap a hüvelyk és mutatóujját mindaddig összezárva tartotta, amíg a purifikációt végre nem hajtotta!). 
     Tudnunk kell, hogy minden esetben az áldozó tenyerére és a Szentséget szájához emelő ujjaira tapadnak az Eucharisztia darabkái, amivel senki sem törődik, s így az áldozó kezének közvetítésével a szent fragmentumok szanaszét hullanak a földre, beletörlődnek a ruházatba, rákerülnek a templomi padra. A kézbe áldozó az Oltáriszentségnek a kezére tapadt aprócska morzsáit tovahordja, tudta nélkül kezet fog vele, széthinti a gépkocsijában, az autóbusz kapaszkodóján, s jobb nem is folytatni. 
     A kézbeáldozó elveszíti a Szentség méltó fogadtatásának örömét és kegyelmét is: élete legszentebb pillanatát, a szentáldozást a legtöbb esetben úgy éli át, hogy az Oltáriszentséget jellemzően épp kanyarban, a paptól elmenőben, „menet közben” veszi magához. Ilyen körülmények között a Szent Test vételének a mindent megelőző nagyszerűsége is elhomályosul, amely a szentmiseáldozatra és az Eucharisztiára vonatkozó protestáns tévtanok elfogadásának a melegágyává válik.
A kézbeáldozás gyakorlatát téves értelmezés nyomán terjesztették el!
     A kézbeáldoztatás modern kori gyakorlata a II. Vatikáni Zsinat után jelent meg a világ számos pontján, eleinte a rendelkezés helytelen értelmezéseként, amelyet a Szentszék aztán utólagosan engedélyezett és szabályozott.      Magyarországon a kézbeáldoztatási gyakorlat 1986-ban kapott szentszékileg jóváhagyott püspökkari engedélyt. Cardinal_Ranjith.jpg
A Szentszék Istentiszteletek Kongregációjának korábbi titkára, Albert Malcolm Ranjith érsek a következő figyelemre méltó megállapítást tette a kézbeáldozással kapcsolatban: „A kézbe-áldozás kapcsán el kell ismernünk, hogy ezt a gyakorlatot az egyes részegyházakban sietve és visszaélésként vezették be azonnal a zsinat után; ily módon megváltoztatva a korábbi évszázados gyakorlatot, az új gyakorlat pedig időközben az egész Egyházban szabállyá vált. Ezt a változást azzal az állítással akarták igazolni, mely szerint a kézbeáldozás jobban tükrözi az evangélium szellemét és az ősegyház gyakorlatát.”
Schneider.jpgschneider_dominusest.jpg     Az általános érv e gyakorlat mellett – amely szerint a kézbeáldozásnak e modern módja ókeresztény gyakorlatot követi – (jóllehet) a rendelkezésre álló patrisztikus bizonyítékok alapján teljesen igazolhatatlan. (Részletesen tudósít erről Athanasius Schneider ORC közép-ázsiai püspöknek az egyházi tradíciót messzemenően igazoló Dominus est – az Úr az! című kiváló könyve, melynek magyar fordítása már elkészült. Imádkozzunk mielőbbi kiadásáért!) De nézzük meg, hogy az őskeresztény gyakorlat minden áron való helyes alkalmazása szerint, hogyan kellene ma a kézbeáldozónak magához vennie az Úr Szent Testét? A leborulás előzetes tiszteletadása után, jobb tenyerébe kellene fogadnia a Szentséget, s mély meghajlás közepette, ajakkal kellene fölvennie a Szentostyát, nagy gonddal mintegy végignyalva a tenyér felületét, hogy semmiféle morzsa ne maradhasson hátra.

     A Szentség megóvása végett ezt az igen körülményes kézbeáldozási procedúrát nem véletlenül váltotta fel a térdelve, nyelvre történő áldozás, áldoztatótálcával és áldoztatókendő használatával együtt, amely egyszerre biztosítja a Szentséggel való legmegfelelőbb gondosságot, valamint az áldozó hódolatát, és a praktikus szempontoknak is egészen megfelel. Az ősi gyakorlat elégtelen, a tradícióval összeegyeztethetetlen utánzására aligha lehet kielégítő érvet találni, ami tipikus jele annak, hogy a kézbeáldozás mai gyakorlata a modernizmus eszmei hátterére épül. 
     A kézbeáldoztatásról összegzésképpen elmondhatjuk tehát, hogy annak modern kori gyakorlatát az egyes részegyházakban sietve és kellő körültekintés nélkül vezették be a II. Vatikáni Zsinat után, mely jellemzően azután kapott törvényes kereteket, hogy előzőleg széles körben elterjedt és szokássá vált. Széleskörű megjelenésének és elterjedésének a hátterében a liberalizmus és a modernizmus napjainkban tomboló tevékeny szándéka húzódik meg.
+Holy Communion in hand banned.jpgA kézbeáldozás lehetősége direkt módon gyengíti az Eucharisztia szentségébe (különösen is a valóságos jelenlétbe) és az egyházi rend szentségébe (különösen is a pap és az Oltáriszentség egyedülálló kapcsolatába) vetett hitet. 
A Szentséges Szűz Máriával, a Szent Angyalokkal és az összes Szentekkel együtt engeszteljünk buzgón a Legméltóságosabb Oltáriszentségben az Úr ellen elkövetett ártatlan vétkekért is, és imádkozzunk a térdelve, a nyelvre áldoztatás visszatéréséért mielőbb! (Fülep Dániel, a Tengernek Csillaga 2010. június-júliusi számában megjelent írása nyomán.) +Padre-Pio-Receiving-Communion.jpg

 

Szólj hozzá!

Tizenharmadik jelenés: március 2. kedd

     A jelenlevők száma már 1650. Ezen a napon a Jelenés kérést fogalmazott meg: "Mondja meg a papoknak, hogy építsenek ide kápolnát". Bernadett azonnal a plébánoshoz sietett, hogy továbbítsa a kérést. Dominique Photo_Dominique_Peyramale.jpgPeyramale plébános igen hidegen fogadta Bernadettet és a kíséretében érkező két nagynénjét.
– A Hölgy a barlangban arra kért, hogy tudassak önnel valamit. – adta elő Bernadette
– Pont téged? Aztán, miféle hölgy?
– Az a csodálatosan ragyogó hölgy, akit Massabielle-i barlangban láttam.
– Az újságban az áll, hogy a Szent Szüzet láttad.
– Én soha nem állítottam, hogy ő lenne az.
– De a téged követők mind azt hiszik!
– Én ezt nem állítottam és soha nem kértem senkitől, hogy kövessen engem.
     Majd a kislány a szigorú fogadtatás ellenére is bátran a lényegre tért és ezt mondta:
– Ő azt kívánja, hogy körmenetben jöjjenek a barlanghoz.
– Na még mit nem, méghogy processzió? Te találod ki az egészet!
     A plébános mérgesen nézett a Bernadettet kísérő két nőre: – Mondok maguknak egy jó tanácsot! Zárják be az unokahúgukat amíg nem késő, még mielőtt nem szít nagyobb nyugtalanságot, aminek következményei lehetnek! – és szinte kidobta őket.
     A nagynénik is korholták a lányt: "mondtuk neked, hogy a Főtisztelendő úr szigorú és kemény ember!" Ám alig tettek néhány lépést, Bernadette hirtelen visszafordult: – Jaj, elfelejtettem megmondani, hogy a Hölgy egy kápolna építését is kérte! Újból a plébános előtt állt.
– Mit? Egy kápolnát? Hol? Gondolkozol te egyáltalán? – förmedt rá az atya indulatosan.
– Hát a barlangnál! De nem kér túl nagyot, csak egy kicsi-kis kápolnát! – kérte szelíden Bernadette.
– Biztos vagy te ebben, hogy ezt kérte?
– Igen! Egészen biztos vagyok plébános úr!
– Na kislányom! Akkor mond meg nekem, hogy hívják azt a hölgyet, aki ezt kívánta?! – de Bernadette erre nem tudott válaszolni.
– Akkor az a hölgy – gyermekem –, először mondja meg a nevét és virágozzon ki a lábát érintő vadrózsabokor! Ha ez megtörténik felépíttetem a kápolnát! – fogalmazott határozottan az atya.
     A plébános később újra kihallgatta Bernadettet, de most már a káplánjai előtt. Képtelenek voltak egységre jutni az ügyben, ráadásul a püspök sem adott egyértelmű utasítást a további teendőket illetően. plebanos7499880 9.jpg

Szólj hozzá!

KERESZTÚT

VIII. állomás: Jézus szól a síró asszonyokhoz

abortusz_RosaryHelpersofGodsPreciousInfants.jpg

 

 

   Uram Jézus! A Téged sirató asszonyok halá-lodat nem tudták meg-akadályozni, amiként az én vesztemet sem aka-dályozza meg senki. Ti megszületettek – akik a bűnt sürgetitek, a megtérést meg egyre ha-logatjátok –, legjobb ha magatokat siratjátok! 

 

0001_kicsi.JPG– Istenem! Véres könnyek közt esedezve imádkozom, és már csak a Te irgalmas-ságodra hagyatkozom.

   Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

   Miatyánk..., Üdvözlégy...

Szólj hozzá!

Nincs üdvösség senki másban!

1mater-ecclesiae_.jpg     A Katolikus Egyház tanítása, hogy az Üdvözítő Krisztuson kívül, „nincs üdvösség senki másban, mert más név nem adatott az embereknek az ég alatt” (Apcsel 4,12).
     Kétségtelenül, más mitológiákban és ősvallásokban is találhatunk előképeket vagy hasonlóságokat, ám mindezek Isten Fiának messiási megjelenésével letisztultak, megvalósultak. Merthogy sok ősi múltra tekintő vallás van a világban, számtalan prófétával és ősi hitregével, ám Isten egyedül Jézus Krisztust igazolta és tanítását (a kereszténységet) az Evangéliumból ismerhetjük meg!
     »A Katolikus Egyház felemelt fővel tudatában van annak, hogy kívüle nincs üdvösség. Nem gőg vagy szűkkeblűség ez tőle, hanem igazság mélyen átérzett öntudata. Tudja, hogy Krisztus tanának, a mennyek országának kulcsai és az üdvösséghez szükséges eszközöknek egyedüli örököse, ő kapta a megbízást, hogy tanítson minden nemzetet, viszont mindenkinek lelki kötelessége, hogy őt hallgassa s neki engedelmeskedjék. (Mt 28,20; Mk 16,16)
     Ez volt már az apostoloknak Szentlélektől sugallt meggyőződése. Pál apostol maga is így beszél: „tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, s így hajótörést szenvedtek a hitben. Ezek közé tartozik Himéneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak (vagyis kiközösítette), hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak. (1Tim 1,19-20)
     Az ősi Egyház sem vélekedett másként. Az eretnekektől, akik Krisztus varratlan köntösét, a keresztény tan egységét igyekeztek szétszaggatni, a legnagyobb borzalommal fordult el és „a kárhozat fiainak” tartotta azokat.
     Szent Ignác vértanú (†109) azt állítja: „Aki csak Istené és Jézus Krisztusé, az a püspökökkel tart amiként azok is, akik penitenciát tartva az Egyház egységébe újra visszatérnek, szintén Istenéi lesznek…” (Philad. III.)« (ML)isten_egyedul_jezus_krisztust_igazolta_1.jpeg

Szólj hozzá!

„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”

++AntonioCanizaresLlovera_210x276 (1).jpg     Nyelvre és térden állva kellene áldozniuk a híveknek, mivel ez fejezi ki Isten imádatát – jelentette ki 2011. júniusában – az ACI Prensának adott interjúban Antonio Cañizares Llovera bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa.
     A pápa után a spanyol bíboros a leginkább felelős a liturgia és a szentségek ügyéért a Vatikánban. 
Mint ismeretes, a térden állva, nyelvre való áldoztatás jelentőségére Őszentsége XVI. Benedek pápa erőteljesen fel kívánta hívni az Egyház figyelmét nemcsak szavaival, de személyes példamutatásával is: a pápánál áldozó hívek mindig így veszik magukhoz az Eucharisztiát. A szentáldozás ezen hagyományos módja jobban megfelel a 
Szentséget megillető köteles hódolatnak, a Szent Test részecskéit is megóvó feltétlen tiszteletnek, valamint a krisztushívő szükséges gyermeki alázatának és a testi-lelki összeszedettségének. Cañizares bíboros a liturgikus tradíció és a Szentatya iránymutatása mellett kiállva, teljes hivatali tekintélyével támogatja, hogy a szentáldozás 
a lehető legméltóbb módon történjék, ami ősi hagyományunk szerint a térdelve és nyelvre áldozás.
aciprensa2.jpg     Mindez annak kifejezése, hogy egyszerűen tudjuk: Isten előtt vagyunk ilyenkor, Ő éltet minket, és mi ezt nem érdemeltük ki – fejtette ki a kardinális az amerikai, spanyol nyelvű ACI Prensának. Szerinte a térden állva való, nyelvre áldozás Isten imádásának jele, amit a mindennapi liturgikus gyakorlatban helyre kell állítani. „Úgy vélem, az egész Egyház számára szükséges, hogy térden állva vegyük magunkhoz az Eucharisztiát” – szögezte le az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa. 
     Ha a körülmények miatt, vagy egészségi okokból nincs lehetőségünk letérdelni az áldozáskor, akkor is jó lenne, ha legalább térdet hajtanánk vagy mélyen meghajolnánk az Oltáriszentség előtt, mielőtt ajkunkkal fogadjuk a Mennyei Eledelt. A bíboros úgy véli: ha trivializáljuk az Eucharisztiát, mindent trivializálunk. Márpedig Krisztus testének magunkhoz vétele keresztény életünk legfontosabb pillanata e földön. 
Cañizares újságírói kérdésre újfent elítélte a liturgikus visszaéléseket, amit szerinte leginkább a megfelelő képzéssel lehet megelőzni. Ezeket a visszaéléseket úgy tudjuk elkerülni, ha méltósággal, az Egyház előírásai szerint mutatják be a szentmisét a papok. Végezetül a prefektus felhívta a figyelmet a püspökök különös felelősségére az Eucharisztia méltó ünneplésével összefüggésben.
     A Szentostyát nyelvre fogadni, az Oltáriszentség előtt letérdelni, az Átváltoztatás alatt térden állni nem formai dolog! Ezek imádást jelentenek, ezek azt jelentik, hogy elfogadjuk, hogy Jézus az Eucharisztiában valóban jelen van”, mondta Cañizares bíboros. Ezek az emberi hódolati, imádati gesztusok az ember hitének állapotát jelzik, aki tudja, hogy minden Istentől származik, és ennek tudatában elnémulva, Isten dicsőségétől, jóságától és irgalmától elkábulva érzi magát. 
 communion-in-hand.jpg    Ezért disszonáns, ha a kezünket nyújtva fogadjuk a Szentostyát. Ezért nem mindegy, hogy állva vagy térdelve áldozunk, hiszen mind e jelek mélyebb jelentéssel bírnak. Ahova el kell jutnunk, az az embernek eme elmélyült magatartása, aki Isten előtt földre veti magát, és ez az, amit a pápa akar.”
(Fülep Dániel, a Magyar Kurírban 2011. július 27-én megjelent cikke nyomán.) 

Szólj hozzá!

Tizenkettedik jelenés: március 1. hétfő

     Az események híre, minden nehézség ellenére egyre jobban terjedt. A Massabielle-nél már éjféltől gyülekeztek az emberek, kiknek száma reggelre a rendőrségi jegyzőkönyvek szerint 1500 fő volt. Kifejezetten szembetűnő, hogy a tömeg nyugodtan, csendben és imádkozva várakozott. Ez alkalommal a jelenlévők közt egy pap is volt, aki nem tudott a helyi plébános kifejezett tilalmáról. Amit látott és tapasztalt, az kitörölhetetlenül lelkébe vésődött. rozsafuzer-lourdes-posters.jpgBernadette ugyanis a ragyogó Hölgy felé nyújtotta egy beteg barátnőjének a rózsafüzérét, mire az atya megkérdezte tőle. "Ugyan bizony, te már meg is áldod a rózsafüzéreket?" A kis látnok, csodálkozón válaszolt: – Hogyan tehetném, amikor nincs stólám?
Ez az atya, figyelmesen szemlélte Bernadettet, majd később így nyilatkozott: “Milyen tökéletes béke, micsoda nyugalom! Milyen fennköltség! Lehetetlen, hogy egy gyerek ilyesmit kitaláljon: olyan őszinte, természetes, és kedves! Mintha a paradicsom küszöbén álltam volna!”
     E napon történt az első csoda (amit három év múlva, Isten általi csodának nyilvánítottak).
latapie.jpg     Catherine Latapie (mindenórás) várandós asszony, aki már közel két éve, hogy egy fáról való leesése következtében két ujja teljesen megbénult. Karjának akkori ficamát helyreállította az orvos, de jobb kezének két ujján nem tudott segíteni. Ennek folytán az asszony nem tudott fonni vagy kötni és nehezen tudta ellátni családanyai teendőit. Február 28-án éjjel különös belső indíttatástól vezérelve, reggel 3 órakor felébresztette két kisebb gyermekét és magával vonszolva őket, gyalog elindult a 7 km-re lévő Lourdes-ba. Kora reggelre oda is ért barlanghoz, ahol letérdelt és végig imádkozta a jelenést. Ezt követően nagy pocakjával felkúszott a barlangmélyi forráshoz, és egyszerűen csak belemártotta béna kézfejét abba a csordogáló forrásba, amelyet néhány napja Bernadette kapart ki a "Hölgy" utasítására. Az ujjai rögtön kiegyenesedtek és visszanyerték hajlékonyságukat. Újra hajlítani és mozgatni tudta, épp oly könnyedséggel mint valaha.
Hálaadó imádságát a méhébe hasító heves fájdalom szakította félbe. Így fohászkodott: "Szent Szűzanyám, aki most gyógyítottál meg engem, segíts, hogy haza jussak!"
     Ezt követően kézen fogva két gyermekét, nyomban haza indult. Megérkezése után, minden segítség nélkül – és szinte fájdalommente-sen – világra hozta harmadik gyermekét. Az értesített bába asszony, már csak a felsíró újszülött hangjára érkezett meg. A gyermek a Jean Baptiste nevet kapta, akit 1882-ben pappá szenteltek. Az esetre megalakuló orvosi bizottság és a püspök is elismerte a csoda isteni eredetét.

Szólj hozzá!

Tisztelt Olvasó!

majnek_a00.jpg     Majnek Antal püspök atya az ukrajnai római katolikus püspökök nevében imádságra és böjtre kér bennünket a békéért.
     A béketárgyalások ténye örvendetes, de általános vélemény, hogy megtartásának sajnos nagyon kicsi az esélye. Mondanom sem kell, hogy itt nem csak Ukrajna, Kárpátalja, hanem egész Európa békéjéről van szó, beleértve hazánkat és a régió minden országát! A megoldáshoz most ránk is szükség van, akik hiszünk az imádság és a böjt erejében! Nagy ösztönzést ad, ha elolvassátok Antal püspök alábbi levelét!

Dr. Majnek Antal püspök levele

Kedves Testvérek!
     A püspöki konferencia (az Ukrajnai Római Katolikus Püspöki Konferencia – a szerk.) sokadszor kér már minket az Ukrajna békéjéért való imádkozásra, amihez most kéri a böjtölésünket is.
     Valóban, tudjuk jól, hogy a lélek imájához mindig hasznos hozzátenni a test imáját is: az önmegtagadást és a böjtöt, különösen olyankor, amikor nagy bajban vagyunk.
     Ahogy a múltkor is utaltam rá, imádságunk, az emberek imája nem attól lesz igazán hatékony, hogy mennyit imádkozunk és böjtölünk, ezért a békéért való imához hozzá kell tennünk a saját békénket, a szívünk békéjét.   Semmit nem ér ugyanis annak az embernek a békéért mondott imája, akinek harag van a szívében. Hiába böjtöl a békéért az, aki akár csak egy embert is utál, gyűlöl. Tudjuk, hogy a mindkét oldalon egyre több keresztény imádkozik a békéért, és hála Istennek egyre több politikus is a békéért száll síkra. De ez is kevés. Fel kell lépnünk a háború ellen, az emberek megölése ellen, különösen az ártatlan, békét akaró civilek megölése ellen. Hogy ezt miért akarják ilyen-olyan politikai erők, az az ő bűnük, égbekiáltó bűnük. A mi feladatunk az, hogy ne csak passzívan imádkozzunk, hanem harcoljunk a békéért.
     Mert Jézus azt mondta, hogy boldogok a békesség szerzői. Viszont harcolni csak az tud, akiben gyűlölet van. Mi, keresztények ezt az indulatot csak arra használhatjuk, hogy a bűnt utáljuk, annak szerzőjét, a sátánt s a többi gonosz lelket pedig gyűlöljük. Nem a másik ember, nem a másik nép – ő az emberiség igazi ellensége (vö. 1Pét 5,8) akiről azt is elárulta Jézus, hogy ennek a világnak a fejedelme. És mindazoknak, akik őt választják uruknak és hallgatnak rá, felajánlja azt, amit Jézusnak is felajánlott pusztai megkísértésekor: gazdagságot, dicsőséget és a világ fölötti uralmat. Mindezt odaadja nekik, ugyanazért az árért, amit Jézustól is kért: ha leborulva imádják őt.
     Ezt látjuk ma egyre jobban. Amire Jézus nemet mondott, arra a világ vezetői közül sokan igent mondanak.
Pedig a sátán jogtalanul ajánlja fel nekik a világot, hiszen az nem az övé – ő csak a világ fejedelme. A világmindenség Ura és Királya azonban Isten; egyedül Ő rendelkezik a világgal, hiszen Ő teremtette és tartja létben, tehát egyedül az Övé.
     Ezért kérlek benneteket, hogy teremtsetek békét szívetekben. Tagadjatok meg és vessetek ki magatokból minden olyan gondolatot, mely emberek, népek elleni utálatról, gyűlöletről, lenézésről, megvetésről szól.
Ábrahám történetéből tudjuk, hogy az Úr Isten megmentette volna Szodomát jogos büntetésétől, ha csak tíz igazat talál benne. Nem tudom, a kelet-ukrajnai városok és Ukrajna lakóinak megmentéséhez hány tiszta szívű imádkozóra lenne szüksége Istennek, de biztos, hogy sokkal többre.
     Petrus Pavlicek ferences testvér a második világháború után rávette Ausztria lakosságát, hogy legyen legalább egymillió imádkozó, és akkor az Úristen biztosan megmenti őket a szovjet megszállástól. És valóban: rövid időn belül összejött ez a sok imádkozó – az egyszerű emberektől a politikusokig voltak benne résztvevők –, és a világ nagy meglepetésére 1955-ben tényleg kivonultak Ausztriából a szovjet csapatok. Itt is, nálunk is csak a tiszta és békés szívek növekvő száma mentheti meg az országot és akár Európát is egy még pusztítóbb háborútól.
     Ninive városa hallgatott Isten szavára és mindenki bűnbánatot tartott – s Isten vissza is vonta büntetésüket, s a város megmenekült.

Munkács, 2015. február 8.11_4.jpg

Szólj hozzá!

A negyvennapos böjt

st_jerome_by_rubens_dsc01653.jpg     A Nagyböjt szokását – Szent Jeromos és Szent Leó alapján –, apostoli eredetűnek tartják. Nincs azonban adat arra, hogy az első századokban létezett volna ilyen hosszú böjti idő. Valójában egyetlen hétig tarthatott a böjt, melyet hétfőn kezdtek, ami a farizeusok (Jézus elleni) összeesküvésének időpontja is volt. A szent negyven nap intézménye abból az igyekezetből fakadt, hogy előkészüljenek a Húsvétra. Nyugaton először Szent Ambrus (+397) ír a negyvennapos böjtről. Korabeli dokumentumok bizonyítják, hogy az Egyház ezzel az intézménnyel a hittanulókat (katekumeneket) akarta a keresztségre felkészíteni.
     A negyven nappal utánozni igyekeztek az Úr pusztában töltött szent negyven napját, és egyben az előképeket is: Mózes 40 napját a Sínai hegyen, Illés 40 napját a Hóreben. A hat hét (6x7 nap) 42 napot tesz ki; ha ebből levonjuk a vasárnapokat, 36 nap marad, így a 40 megtartásához szerdán kellett kezdeni a böjti időt.
A katekumenekkel és a bűnbánókkal együtt az egész Egyház készült a nagy napokra (a feloldozásra és a keresztségre), és szinte minden nap összejöttek a liturgiára, mégpedig naponta a városnak másik kijelölt ("stációs") templomában.
     A IV. században kialakult a nyilvános bűnbánattartás intézménye. Ez is megjelölte a Nagyböjtöt, pl. a hamvazás szertartásaival, bizonyos olvasmányok kiválasztásával, a könyörgések általános jellegével, mely nagy szerepet ad az engesztelés gondolatának, és a szív töredelmét fejezi ki.
     Minden ókeresztény tanú szerint a nagyböjt legigazibb célja előkészíteni a lelket Krisztus halála és feltámadása titkainak megünneplésére. A Húsvét felülmúl minden más ünnepet, és nagyon szigorú tisztasággal kell megünnepelni, mert nemcsak megváltásunk évi megünnepléséről van szó, hanem a misztériumban való részesedésről is.
     Krisztus lett a mi példaképünk és vezetőnk a Nagyböjt folyamán. Az Úr számára a negyvennapi pusztai visszavonulás valóban arra a műre való előkészület volt, amelyet a Kálvárián kellett befejeznie.
Nagyböjt a lelki tisztulás és növekedés ideje. A rossz legyőzésének legjobb gyógyszere: a jó gyakorlása.

 merazhofen_pfarrkirche_decke_papst_leo_der_gro_e.jpg   Nagy Szent Leó negyvennapi hadgyakorlatnak nevezi ezt az időt. A liturgia figyelmünket Krisztusra összpontosítja és úgy mutatja be nekünk, mint egyetlen mesterünket: "Magister vester unus est Christus", a ti egyetlen mesteretek Krisztus.
     A keresztút elvégzése a Nagyböjt jeles népájtatossága – ez lehet a templomban vagy azon kívüli alkalmas helyen.
     Nagyböjt színe a viola, kivéve a IV. vasárnapot, ilyenkor rózsaszín. Nincs Gloria, a vasárnapi zsolozsmában nincs Te Deum. Minden napnak saját miséje van. Nem éneklünk Alleluját. Az orgona csak az ének kísérésére szorítkozik. Nincs virág az oltárokon. Nagyböjt V. vasárnapjától kezdve letakarják a kereszteket is.
Török-Barsi-Dobszay: Katolikus liturgika - nyomán. ( Forrás )269611526_0607627a65.jpg

Szólj hozzá!

VII. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel

abortuszhumanleaguereproduction.jpg     Akik felettem döntöttek, azok mind tanultak „felvilá-gosodottak”, mégis istente-len sötétségben élnek! El vannak telve a „korszerűség-től", miközben fogalmuk sincs, hogy mi az önzetlen szeretet, a tiszta öröm és az érdemszerző élet! Céljaik meghatározói a siker, a pénz, az élvezet és az un. „emberi jogokért való harc". Ezt is úgy, hogy az én jogaimról megfeledkeznek! Pedig a foganással, az élethez való jog is „érvénybe lép”! 39_0_7018_e8f027d08f932e6873c09c1a17dd5e3f_37da34_701_1.jpgA megfogant gyermeket pedig Istentől el kell fogadni és úgy felne-velni, hogy Istenhez majdan vissza is találjon! 

 

 

– Ó Istenem, én nemhogy a felvilágosultságot, de magát az Isten teremtette szép világot sem ismerhetem meg! 

0001_kicsi.JPG

   Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon! 

   Miatyánk..., Üdvözlégy...

Szólj hozzá!

Az Anyaszentegyház öt parancsa

1mater-ecclesiae_.jpg     Elöljáróban, tisztázom hitünk idevonatkozó alapvetéseit!
     Az Anyaszentegyház Isten népének közössége, akik magukénak vallják az Apostoli Hitvallásban foglaltakat (credo).
Jézus Krisztus az Anyaszentegyház alapítója, aki apostolaira bízta közösségét. Az Egyház látható feje a római pápa, aki Péter apostol utóda.
‒ „Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.” (Mt 16,18)
‒ „Legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat” (vö. Jn 21,15)
‒ „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.” (Lk 10,16)
     Az Anyaszentegyházra úgy kell hallgatni, mint magára Jézusra!
Parancsait meg kell tartani!
1. Vasárnapot és kötelező ünnepeket szentmisével és pihenéssel szenteld meg.
2. A pénteki bűnbánati napokat és a parancsolt böjtöket tartsd meg:
3. Évente gyónjál és legalább a húsvéti időben áldozzál.
4. Házasságodat az Egyház törvényei szerint kösd meg és gyermekeidet katolikus módon neveld.
5. Az Egyházat anyagi hozzájárulásoddal is támogasd.
     Az Anyaszentegyház tagjai: akik meg vannak keresztelve, a római pápát, a püspököket törvényes elöljáróiknak elismerik és nekik engedelmeskednek, értük imádkoznak és munkájukat segítik.egyhazon_at_az_udvossegre_2.jpg

Szólj hozzá!

(A. SCHNEIDER: Dominus est, SZIT. 2014 nyomán)

Két szempont érvényesüljön: Isten imádása és az emberek üdvössége
st_cyril_of_jerusalem_doctor.JPG     Az egyházatyák élénken ügyeltek arra, hogy az eucharisztikus Kenyérnek a legkisebb darabkája se vesszen el, ahogyan Jeruzsálemi Szent Cirill figyelmeztetése oly meggyőző módon bizonyítja:
"Légy éber, hogy az Úr Testéből semmit se veszíts el. Ha egy rész is kiesne a tenyeredből, azt úgy kellene tekintened, mintha saját tested valamelyik tagját veszítetted volna el. Mondd, ha valaki aranyport adna neked, vajon nem kezelnéd-e azt a legnagyobb óvatossággal és gondossággal, s nem ügyelnél-e, hogy semmit el ne veszíts belőle? Nem kellene-e még nagyobb figyelmességgel lenned, hogy az Úr Testéből le ne essék egy piciny darabka se, hiszen messze értékesebb az aranynál...? (Vö. Catecheses mystagogicae, 5,21 /PG 33,1125/)
Szent Jeromos aggodalommal tekintett arra a lehetőségre, mint lelki veszélyre, hogy egy eucharisztikus darabka a földre eshet: "Amikor Krisztus Testének vételére készülünk – aki hívő, meg tudja érteni –, veszélybe hozhatjuk magunkat, ha egy darabka a földre esik": (In Psalmos, 147,14)
pioxi.jpg     Abban a korban, amikor a szentáldozást csak nyelvre szolgáltatták ki, sőt még hófehér terítőt és áldoztató tálcát is alkalmaztak, XI. Piusz pápa mégis a következő szigorú utasítás kiadását rendelte el: "Az Eucharisztia szentségének kezelésében különös éberséggel kell ügyelni arra, hogy a konszekrált ostyák morzsái ne vesszenek el, mivel minden egyes morzsában jelen van Krisztus teljes Teste. Ennél fogva a legnagyobb gondossággal biztosítsák, hogy az Ostyáról ne törhessenek le könnyedén darabkák, és ne essenek a földre, ahol – micsoda borzalmas gondolat! – összevegyülnének a piszokkal és lábbal taposnák őket": ( A Szentségi Fegyelmi Kongregáció instrukciója, 1929. március 26.: AAS 21 /1929/ 635)
     A káld egyház régi kánonjai megtiltották mindenkinek – a celebráló papot is bele értve –, hogy saját ujjaival tegye szájába az eucharisztikus Kenyeret. Tehát mindenkinek közvetlenül a tenyeréből kellett szájával felvennie az Úr Testét! "A papnak megparancsoljuk, hogy a konszekrált kenyér darabkáját, közvetlenül a tenyeréből vegye magához. Nincs neki megengedve, hogy a kezével helyezze a szájába, hanem a szájával kell felvennie, mivel mennyei eledelről van szó". (Iohannes Bar-Abgari anaforája. DENZINGER: Ritus Orientalium /15. j./ I 81)

Szólj hozzá!

Tizenegyedik jelenés: február 28. vasárnap
 
     Ez alkalommal már 1150 ember volt jelen, köztük a tarbes-i csendőr kapitány is, aki azért jött, hogy a szükséges "biztonsági" intézkedéseket megtegye a tömeg miatt. Indoka szerint, a hely a meredek szikla és a Gave folyó közé esik és az egyre növekvő tömeg veszélyben van. A valódi ok természetesen az, hogy a szbdkmves császári apparátus nem nézte jószemmel a vallási mozgolódást.
Bernardette Soubirous_web.jpg     A nagymiséről kijövő Bernadettet egy Fontaine nevű rendőr oly idegesen vitte a vizsgálóbíró elé, hogy az csak egyfolytában nevetett és így szólt a rendőrhöz: – Fogjon csak jó erősen, mert megszököm!
A bíró tombolt dühében, amiért nem tudta sem megfélemlítéssel, sem pedig jogi eszközökkel megakadályozni a lányt, hogy kimenjen a barlanghoz. A fenyegetések ellenére Bernadette folytatta küldetését. A barlang előtti rózsafüzér-imádságához már rendszeresen végezte a bűnbánati gyakorlatait és ivott a forrás vizéből, mely egyre bővizűbben folyt. kihalgatas_03.jpg
     Sokaknak feltűnt, hogy a bugyogva pezsgő forrás, eleinte sárosnak látszott, ám amikor túlcsordult akkor már kristály tiszta volt. Ezt égi tanításként értelmezték, miszerint az áldozat, imádság és bűnbánat képes megtisztítani a bűntől zavaros lelkeket. (Alul a Lourdes-i forrás ma.)A fonte de Lourdes hoje.jpg

Szólj hozzá!

Végtére is mi a demokrácia lényege? A béke vagy a tömeggyilkos anarchia?k_tripoli-city.jpgk_-tripoli.jpg

    k_sirte_1-640x4101.jpg (Képek: ilyen volt és ilyen lett!) Líbiában békés jólét volt, ingyenes oktatással és példás szociális gondoskodással. Évi másfél millió túrista és zarándok látogatta meg (az akkor még gyönyörű) "diktatúrát"! És most, hogy a demokrácia lett a legjelentősebb líbiai import...
     Ugyanez a helyzet Irakkal is! Vajon, Szaddam volt a kegyetlen diktátor, aki elnyomta az országát? Kihez és mihez képest? A mostani anarchikus állapotokhoz képest (?), amikor már egymillió a lakossági áldozatok száma?
     Ki fékezheti meg az iszlám szélsőségeseket, akik Európát is iszlamizálni akarják? Ki? Hiszen Obama elnök február eleji kijelentése szerint az ISIS azt teszi, amit a keresztesek tettek annak idején! És lám, az ISIS kivégzőosztag parancsnokának szájából visszhangzottak az elnök szavai! Ezt kiáltozta: „Ti muszlim asszonyokat üldöztetek keresztes lovagokként… A biztonság számotokra, olyan valami, amire csak áhítoztok…”
     Nos, akkor mit mondjunk? Milyen világban élünk? Ki van kivel? Iszonyú, milyen taktikai leleményesség az arab oldalon, s ugyanakkor ez figyelmeztetés is: nem a Nyugat adja-e szájukba a szót, kezükbe a fegyvert?
     Kairói jelentések szerint az egyiptomi légierő hétfőn reggel bombázta az ISIS = Iszlám Állam feltételezett állásait Líbiában egy nappal azután, hogy megjelent a világhálón az a videó, ami 21 egyiptomi kopt keresztyén lefejezéséről adott hírt. Ez volt az első olyan alkalom, hogy Egyiptom hivatalosan is bevetette légierejét a szomszédos Líbia területei ellen. Az egyiptomi elnök, Abdel Fattah al-Sisi bejelentette: kész kiterjeszteni a harcokat az iszlamista katonai erők ellen Egyiptom határain kívül. A légi harcokban líbiai katonai gépek is részt vettek. Az egyiptomi gépek ISIS táborokat, kiképző területeket és fegyverraktárakat vettek célba Líbia területén. Mellesleg, a 21 egyiptomi kopt keresztyén férfi azért ment Líbiába, mert munkát keresett. Őket az ISIS katonái hajtották ki a tengerpartra, majd ott ölték meg őket. Demokrácia? Szabadság, testvériség? Kiben bízhatunk?
És ki harcol a keresztényekért? Egyedül Jézus Krisztus!k_p2.jpg

Szólj hozzá!

KERESZTÚT

VI. állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

+283327_n.JPG

 

   Nekem steril kendőt készítenek elő, de azt se irgalomból! Az én arcvonásomat, senki sem őrzi meg! Véres nyomaimat nem megtörlik, hanem kitörlik a világból! Senki sem érzi át és fogja fel az én tragédiámat? 


abortusz75234.jpgHiggyétek el, a ti egyöntetű imáitok és áldozatotok, meg tudná fékezni azt az általános érzéketlenséget és közömbösséget, melynek én is áldozata vagyok! 

 

 

0001_kicsi.JPG

– Kérlek titeket megszületettek! Szálljatok magatokba, térjetek meg és imádkozzatok szüntelen, hogy többé ne történhessen meg az ilyen, az ilyen, az ilyen...!

  Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

   Miatyánk..., Üdvözlégy...

Szólj hozzá!

Bevezetésként

1mater-ecclesiae_.jpg     Ma, az Egyház üdvösségre segítő, békés munkáját ‒ nem kizárható ‒, de kevéssé a fegyveres támadások fenyegetik, mint inkább a tudatosan ellenséges, rafinált és naprakész média-propaganda. Minden módon és minden eszközzel igyekszenek megosztani a klérust a híveket és a kettejük közti bizalmat. Ha kell elferdítenek, kiragadnak, ha kell hazudnak és ha kell „magánkinyi-latkoztatásnak” tüntetnek fel eretnek állításokat. Maga a Szentatya is érzékeli ezt a gonoszkodó média-hozzáállást, mellyel kapcsolatban állást is foglalt (pl. lásd itt!).
     Érdemes tehát tisztázni a katolikus hitgyakorlat mibenlétét, melyet az „Anyaszentegyház öt parancsa” röviden tartalmaz!
     Ezt az „alapvetést” fejtette ki bővebben Müller Lajos SJ: Az Anyaszentegyház öt parancsa c. munkájában, melyet a Szent István Társulat adott ki 1926-ban. Az eredeti művet lásd itt
     Ezen remekmű nyomán igyekeztem – máshonnan vett idézetek felhasználásával ‒ a „Hűség az Egyházhoz, hűség a Pápához” katolikus álláspontot posztjaimban megerősíteni! A nevezett műből való idézeteket (ML)-lel jelölöm!az_anyaszentegyhaz_ot_parancsa2.JPG

Szólj hozzá!

(A. SCHNEIDER: Dominus est, SZIT. 2014 nyomán)

Ó, imádandó nagy Szentség
     Elképzelhető, hogy Krisztus az utolsó vacsorán a kenyeret minden apostolnak közvetlenül a szájába helyezte, és nem csak iskarióti Júdásnak (vö. Jn 13,26-27) Ezékiel próféta is jelképesen közvetlenül a szájába kapja Isten igéit: "Nyisd fel szádat és edd meg azt amit én neked adok. /.../ Erre megettem azt, és olyan édes lett a számban, mint a méz." (Ez 2,8-8; 3,2-3)angelico59.jpg
     A szentáldozásban Krisztus valóban a saját Testével és Vérével táplál minket, és ezt az egyházatyák korában az anya szoptatásához hasonlították, ahogyan ezt Aranyszájú Szent János ékes szavai kifejezik: "Ezen eucharisztikus titok által Krisztus egyesül minden egyes hívővel, és saját maga táplálja őket /.../ és nem bízza senki másra. Nem látjátok, micsoda hévvel közelítik ajkukat az újszülöttek édesanyjuk kebléhez? Nos, mi is ilyen égő vággyal közeledjünk a szent asztalhoz..." (In Ioannem homiliae, 82,5)
     Egy régi eucharisztikus szertartási rendben (Ordo communionis), a következőket olvassuk: "Mindenki boruljon le a földre, a kicsinyek, a nagyok és így kezdődjék meg a szentáldozás kiosztása. (Collectiones canonum Coptiace: H. DENZINGER: Ritus Orientalium, Würzburg 1863, I 405)
jungmann.jpg     A görög és a keleti szír egyházakban már a VI. században elő volt írva a szentáldozás előtt a háromszoros leborulás. (Vö. JUNGMANN: Missarum sollemnia /3. j./ II 458)
     A szentáldozás és az imádás szoros kapcsolatáról Joseph Ratzinger bíboros igen nyomatékosan nyilatkozott. A Szent Eucharisztiával táplálkozni egy olyan spirituális esemény, amely az egész emberi valóságot magában foglalja. Belőle táplálkozni annyit jelent, mint Őt imádni. Ennélfogva az imádás nem egy olyan dolog, amelyet utólag csatoltak a szentáldozáshoz: "A szentáldozás csak akkor éri el igazi mélységét, ha az imádás hordozza és veszi körül". (Der Geist der Liturgie. Eine Einführung, Freiburg 2002,78)
     Az Egyház liturgikus előírásai nem követelik meg az imádás gesztusait azoktól, akik térdelve áldoznak, mivel a térdelés ténye már önmagában kifejezi az imádást! (De ahol kidobták az áldoztatórácsot a térdeplővel, és a hívek kénytelenek állva áldozni...??)

Szólj hozzá!

Tizedik jelenés: február 27. szombat

ivott a vizbol.jpg     Reggel a szépséges Hölgy ott volt Massabielle-ben. A tömeg a megelőző csalódása ellenére, még nagyobbra nőtt a barlang előtt. Az újonnan megjelentek között ott van Antoine Clarens, a Lourdesi Felsőbb Iskola igazgatója. Azért jön, hogy műveltsége "fényével" leleplezze ezt a sötét ügyet.  
Bernadett, letérdelt, imádkozott, térden csúszott, a földet csókolta és vezekelt, ahogy a Szűzanya tanította. Bűnbánata jeléül ivott a forrás vizéből, a bűnösökért. A szokatlan gesztusokat így magyarázta: – "Elégtételül tettem, először magamért, aztán másokért!"
     Az iskolaigazgatóban rossz benyomást tettek a látottak. Este felkereste Bernadettet és kikérdezte. A kislány gyermeki biztonsága és "bája" meghatotta. A lány fellengzősség nélkül magyarázta meg a szokatlan gesztusok értemét.
bernardita-lourdes.jpg– Elégtételül tettem, először magamért, aztán másokért.
Clarens zavarban van. Az ő "fényei", amelyek oly hatékonyan tudták szétoszlatni a népi babonákat, nem találtak ebben a tisztaságban kivetni valót.
     Bernadette másnap és harmadnap, egyre nagyobb tömeg előtt, folytatta vezeklő gyakorlatait.
     (A mai látnokok intelmére: Nem rejtekben, névtelenül kell üzeneteket közvetíteni, hanem fel kell vállalni a nyilvános megmérettetést, esetenként a megaláztatást, a kudarcokat és a fenyegetettséget is, kitéve magukat akár az emberek gúnyolódásának is! Lourdes esetében a Jelenés nem fenyegette meg azokat, akik nem veszik komolyan üzenetét, vagy kigúnyolják kiválasztottját. De még azt sem említette, hogy az aki nem követi a kéréseit, az "átkot von magára" és "újra keresztre feszíti Krisztust" – ld. MDM!)

Szólj hozzá!

A világvallások ökumenéjéért lelkendezők nagyon hallgatnak!

     2014-es évben közel 200 ezer keresztényt öltek meg az "extra muzulmánok" a Boko Haram és az ISIS! Hol vannak a főmuftik, az imámok tiltakozásai, az arab államfők elhatárolódásai? Hol maradnak az "ÉN IS ARAB KERESZTÉNY VAGYOK!" kitűzők és transzparensek? Hol marad a Charlie Hebdo szólásszabadsága ez ügyben?
     A libanoni daily star hírügynökség (dailystar.com.lb) és mások, köztük az Al Jazeera közel-keleti hír-tv közzétették a megrázó felvételeket és a hírt arról, hogy az ISIS, az Iszlám Állam nevű szélsőséges iszlám félkatonai szervezet 21 egyiptomi kopt keresztyént végzett ki a líbiai főváros, Tripoli közelében az elmúlt hétvégén.k_-isis-libya_dvd_original.jpg

     A közzétett felvételen a kivégzésre felsorakoztatott keresztény férfiakat látjuk, mögöttük feketében ítéletvégrehajtóik, majd a Földközi-tenger vértől vöröslő hullámait. Itthon lehet okos nyilatkozatokat tenni egyházi és nem egyházi sajtóban, akadémiai intézményekben, a valóság azonban sokkal drámaibb annál, mint hogy magyarázkodjunk, okoskodjunk. Igen, az 1,6 milliárd lelket számláló muszlim világ nem azonosítható a szélsőséges dzsihádistákkal, ISIS-szel, Boko Harammal, amint egy tucat cikkben erre rámutattunk. De azt is látni kell, hogy a világkalifátus, azaz az iszlám világuralom felállítására militarista eszközökkel törő szervezeteket eddig még egyetlen főmufti sem tudta (akarta?) leállítani. Pedig! Pedig Hasszan Ibn Talal jordániai herceg kezdeményezésére kidolgozták az Arab Szociális Chartát a Kisebbségek Védelmére, és 2014. szeptember 27-én 120 iszlám tudós nyílt levelet intézett az ISIS vezetéséhez, melyben a Korán alapján 20 tételben bizonyították, hogy amit művelnek, az súlyos bűncselekmény még iszlám törvények alapján is. A jordániai herceg egyenesen így fogalmazott: „Az arab keresztyének végső soron arabok, ők az arab gondolkodás úttörői és az arab megújulás munkálói!” Végtére is, hány arab világ van? Melyiké az elsőbbség pillanatnyilag? S miért kap hallgatólagos támogatást és pénzt minden szélsőséges iszlám katonai szervezet? Honnan és kitől? Kétarcú vagy sokarcú az iszlám? Vagy mégis csak van egy közös cél? A világkalifátus felállítása – bármi áron? (Dr. Békefy Lajos írása nyomán, az eredetit lásd itt!) Nem a világvallások ökumenéje, hanem a brutál-moszlimok világkalifátusa! Már ez is nagy különbség, hát még az "szeressétek ellenségeiteket" hirdető kereszténységhez képest!86935074.jpg

Szólj hozzá!

KERESZTÚT

V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet 

abortuszimages10.jpg 

 

 

 

 Nekem nem segít senki! Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy amikor engem − az ártatlan csöppséget − elevenen marcangolnak szét, ő ne szenvedjen. 

abortusz1917613.jpgUram Jézus! Már nem élnek segítő Simonok! Én csak Rád számíthatok egyedül, Rád, aki értünk megélte az iszonyatos kínhalált, amely rám is vár, de én kiért és miért?! 

 

 

0001_kicsi.JPG– Kis szívem amíg dobog Jézusom, rettegve ugyan, de gyilkosaimért imádkozom!

   Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

   Miatyánk..., Üdvözlégy...

Szólj hozzá!

(Horváth Mária írása)

417151_3807847519411181.jpgJácinta
     Túlságosan érzékeny, minden apróságon megsértődni képes kicsi lány volt, emiatt Lúcia nem szívesen játszott vele. Korán megmutatkozó határozott akarata, a közös játékokban nem volt előny. Mindemellett már igen jószívű és érzékeny lelkű volt és boldogan csókolta meg a feszületen Jézust, akárhányszor kérték ezt tőle. Amikor megtudta, hogyan és miért halt meg értünk Jézus, nagyon sírt.
640_blessed-jacinta-marto-of-fatima-age-9_23613.jpg     Vidám kislány volt, lelke legmélyén azonban komoly. Nagyon szeretett játszani, táncolgatni, virágot szedni és virágszirmokat szórni – mint az angyalok, ahogyan mondta. A világi nótákat nem kedvelte, inkább Mária énekeket szeretett dalolni.
A három gyermek a jelenések előtti időszakban gyorsan végezte el a rózsafüzért – többnyire épp az ő javaslatára, csak a kezdő szavakat imádkozták, hogy hamar vége legyen: Miatyánk, Miatyánk… Üdvözlégy Mária, Üdvözlégy Mária... És ennyiből állt!
     A jelenések után azonban, úgy az imádságuk mint a magatartásuk teljesen megváltozott. Jácinta is szüntelenül áldozatokat hozott a bűnösök megtéréséért és imádkozta a rózsafüzért, "rendesen" és nagy odadaadással.   Böjtölésük felülmúlta a szerzetesek böjti életét. Hogy megmentse a bűnösöket, Jácinta képes volt makkot enni úti eledele helyett, mert az keserű volt, és olajbogyót.
     Mélyen megrendítette a pokol látomása, és az, hogy oda kerülnek a szegény bűnösök. Csak a Szűzanya ígérete vigasztalta meg, hogy őt hamarosan az Égbe fogja vinni. Ennek ígérete azonban sosem csökkentette benne a részvétet a szegény bűnösök iránt, akiknek megmentéséért kész volt a legnagyobb áldozatokat is meghozni. Volt alkalom, hogy a nagy hőségben ismét és ismét elutasította a vizet. Szaggatott a feje és ezért még a tücskök és békák "zenéje" is nagyon zavarta. Kérte Lúciát, mondja meg nekik, ne zajongjanak. Ferenc megkérdezte: "Nem akarod ezt is elviselni a bűnösökért?" A szegény gyermek kezébe temette a fejét és így válaszolt: "De igen, a szegény bűnösük megtéréséért! Hadd énekeljenek!"
     Amikor fogságba kerültek, Jácinta sírt. Nagyon hiányoztak neki a szülei. De ezeket a megpróbáltatásokat, a félelmetes fenyegetést, hogy olajban megsütik őket, felajánlotta a bűnösökért. A börtönben a rabokkal együtt elimádkozták a rózsafüzért. Majd, hogy a foglyok a gyermekeket felvidítsák, harmonikáztak és táncoltak velük. Nemsokára rá Jácinta kijelentette, hogy ő többé nem fog táncolni, mert ezt az áldozatot is a felajánlja a szegény bűnösökért. Ezzel a szándékkal mondott le egy-egy fügéről, szőlőről és adta oda a szegényeknek, betegeknek. Imáit gyakran meghallgatta Isten. Mindenkit megsajnált, kis szíve tele volt részvéttel.
     Tüdőgyulladással ágyba került. Édesanyja próbálta etetni, de nem volt semmi étvágya. Lúcia figyelmeztette: miért nem ajánlod fel ezt az áldozatot is Istennek? Jácinta sírva fakadt és azonnal kérte édesanyját, hozza vissza az elutasított tejet – amit nagyon nem szeretett –, és megitta.
     A Szűzanya megjelent neki és megígérte, hamarosan az Égbe viszi, kórházba kerül és egyedül fog meghalni, de ne féljen, mert Ő ott lesz vele. Hogy szülei és Lúcia nélkül kell meghalnia, nagyon megrázta, félt és sokat sírt emiatt, de szívesen hozta meg ezt az áldozatot is. Kétszer került kórházba. Megműtötték, eredmény nélkül. Súlyos fájdalmai voltak, de megadóan, türelmesen viselte.
jacinta_marto_z1.jpg     Lúcia megkérdezte tőle: mit csinálsz majd az égben?
"Nagyon fogom szeretni az Úr Jézust és Mária Szeplőtelen Szívét, sokat
imádkozom érted, a bűnösökért, a Szentatyáért, szüleimért és testvéreimért és minden emberért, aki imáimba ajánlotta magát."
Boldog Jácinta, könyörögj értünk! (A képen a ravatalon.)
     A fatimai jelenések története megtalálható e blog oldalain a 2014. május 8- és szeptember 8-a közt, 125 részben! Az első poszt:  itt!pastorinhos_01.jpg

Szólj hozzá!

(A. SCHNEIDER: Dominus est, SZIT. 2014 nyomán)

Ami egyszer szent volt, az nem lehet később nem szentté!
sangregorio1626.jpg     Annak tudatában, hogy milyen nagy jelentőséggel bír a szentáldozás pillanata, az Egyház kétezer éves történelme során mindig igyekezett megtalálni a megfelelő rituális formát, amellyel a lehető legtökéletesebben fejezheti ki hitét, szeretetét, tiszteletét. Ez mutatkozott meg akkor, amikor az Egyház egy szerves fejlődés során, legkésőbb a VI. századtól fogva elkezdte az eucharisztikus szent színeket közvetlenül a hívek szájába helyezni (monasztikus környezetben, pl. Szent Kolumbán kolostorában). Ezt bizonyítja Nagy Szent Gergely pápa életrajza (590-604) és ugyanezen pápának egy utalása (Dialógusok III. könyve /PL 77,224/). A córdobai zsinat 83-ben elítélte az ún. kassziánusok szektáját, amelynek tagjai elutasították a szentáldozás nyelvre történő fogadását.
Később a roueni zsinat 878-ban érvényes szabályként erősítette meg az Úr Testének nyelvre történő kiszolgáltatását és felfüggesztéssel fenyegette meg azokat a papokat, akik a híveknek kezébe adja az Oltáriszentséget.
     Az egyházatyák korának végén messzemenően elterjedt és szinte általánosan érvényes volt az a gyakorlat, hogy az Oltáriszentséget közvetlenül szájba fogadják.
     A híres liturgikus, J. A. Jungmann feltárta azokat a különféle aggályokat, amelyeket a szájba való áldoztatással ki lehetett zárni: A hívek keze nem volt mindig eléggé tiszta, vagy ami még súlyosabb probléma, hogy a konszekrált Kenyér darabkái könnyel elveszhettek, és ezért meg kellett tisztítani a tenyeret a Szentség vétele után. Később az áldozási lepel (térdeplő-terítő), majd az áldoztatótálca megjelenése világosan jelzi az egyre nagyobb figyelmességet az Eucharisztia szentsége iránt. (Vö. JUNGMANN: Missarum solemnia /3. j./ II 463-464.)
ii_janos_pal_8_n.jpg     II. János Pál pápa is hangsúlyozta az eucharisztikus Kenyér iránti tisztelet külső kifejezési formáinak szükségességét: " Bár a 'lakoma' természetes családiasságot sugall, az Egyház sohasem engedett a bizalmaskodó 'közvetlenség' kísértésének, mert nem feledkezett meg arról, hogy Jegyes az ő Ura. /.../ Az eucharisztikus lakoma valóban szent lakoma, melyben egyszerű lelkek mögött Isten szentsége elrejtőzik. /.../ A Kenyér, mely megtöretik oltárainkon /.../ az angyalok kenyere, melyhez csak az evangéliumi százados alázatával szabad közeledni". (Ecclesia de Eucharistia enciklika, 48. p.)

Szólj hozzá!

Kilencedik jelenés: február 25. csütörtök

     Ezen a napon már háromszázötvenen jöttek el a barlanghoz. A jelenés híre gyorsan terjedt és a legkülönfélébb állásfoglalásra késztette az embereket. Bernadette számára a "látnoki szerep" kálváriát jelentett. Egyaránt céltáblája lett a hívőknek, az óvatos plébánosnak, a túlbuzgóknak, a kíváncsiskodóknak, az okoskodóknak, a gúnyolódóknak, az ellenségeskedőknek, de legfőképp a liberális hatóságoknak. A megfigyelők a nép közé vegyültek és keresték mibe is köthetnének bele! A felettes hatóságoknak, már országos szinten is egyre kellemetlenebb volt a Massabielle szikla körül kialakult "dolog".
menj es igyal.JPG     E napon Soubirous Bernadette viselkedésével nagy feltűnést keltett. A szokott módon letérdelt, imád-ságba merült – majd, mint az előző nap – most is térden csúszott, leha-jolt, megcsókolta a földet és közben még mindig térden, a barlang felé haladt. Fürkésző tekintetek kísérték minden mozdulatát. Többen hallot-ták, hogy közben egyre csak mondo-gatta, hogy "bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat...". Aztán mintha vala-mibe bele egyezett volna, hirtelen felállt, elindult a Gave irányába, majd megállt és visszatért a barlangba. Keresve lehajolt és kezével a nyirkos talajban kaparni kezdett. egyel a fubol Lourdes--16--.JPGA kis mélyedésből sáros vizet merítve, félre loccsantotta. Negyedik ilyen mozdulat után, ivott a sáros vízből. Ezután a közeli fűcsomóból tépett és megette azt.
– Mi történt, mit csinál? – kérdezték sokan. Némelyek arra gondoltak, hogy megbolondult. A tömeg, amely eddig a napig lelkesedett, most meg-döbbent, megbotránkozott. A végén még  meg is ütötték és inzultálták Bernadettet.bc7myl81.jpg
     A nap drámaisága ellenére Ber-nadette nyugodtan magyarázta el, hogy mindezeket a bűnösökért tette. Ettől a naptól kezdve életét a bűnösökért végzett ima jellemezte. Így fejezte ki magát: ”a szegény bűnösök, a mi testvéreink”. A Szűzanya mutatott rájuk, kérve: Bűnbánat, és imádkozzon a bűnösök megtéréséért! A Hölgy aznap olyan szomorú volt, hogy Bernadette szüntelenül sírt.
     Később Bernadette elmagyarázta, hogy a jelenés alatt, mit is kért a Hölgy tőle:
"Menjek a forráshoz, igyak belőle, mosakodjak meg és egyek az ott lévő fűből. Mivel nem láttam vizet, a Gave-hoz indultam. Ő azonban ujjával jelezte, hogy a szikla tövéhez menjek. Egy kevés sáros vizet találtam ott, így háromszor is megpróbáltam kitisztítani, de negyedszerre mégis ittam belőle."
     Megkérdezték tőle, hogy mindezeket miért tette, hisz bolondnak néznek az emberek – mondták.
Ő így válaszolt: – A bűnösök megtéréséért mindent meg kell tenni, akár füvet is lehet enni!
     A barlanghoz délután visszatérők azt tapasztalták, hogy a Bernadett által feltárt forrásból egyre tisztább víz csordogált. A Jelenés, igazolta a látnokot.
Cachot, Lourdes 150º Aniversario das Aparicoes.jpg     Még aznap délután, a volt Cachot fogda-lakásból a kis látnokot a császári főügyész elé kísérték. Kétségbeesett anyja és a nagybácsi kísérték el. Újra kihallgatták a lányt és arra az ígéretre próbálták rávenni, hogy nem megy többet a barlanghoz. Bernadett azonban a Hölgynek tett ígéretére hivatkozott, hogy tizenöt napon át oda fog menni.
– Azt a hölgyet nem látja senki, tehát az ígéreted nem érvényes! – fogalmazott dühösen az ügyész.
– De nekem nagyon nagy öröm, ha oda megyek! – válaszolta Bernadette.
– Az öröm, rossz tanácsadó, kislányom! Legjobb ha az iskolai nővérekre hallgatsz!
 O procurador imperial Vital Procurador Vital-Dutour passou vergonha e perdeu o cargo.jpg    Szó, szót követett, de minden eredmény nélkül! Lourdes látnokát sem szép szóval, sem logikus érvekkel, sem fenyegetéssel nem lehetett ígéretétől eltéríteni. Az ateista-liberális Dutour császári ügyész tehetetlen dühében, börtönnel fenyegette meg, és a kihallgatás sikertelenül ért véget. Bernadette, hazafelé édesanyjának csak ennyit mondott: – Felesleges sírnia fenyegetés miatt édesanyám, hiszen nem csináltunk semmit!
     Másnap reggel a tilalom ellenére újból kiment a barlanghoz. A több mint 600 fős tömegen áthaladva a megszokott helyére ment, letérdelt, imádkozott, elvégezte a bűnbánati gyakorlatokat a bűnösökért, de nem történt semmi. A Szűzanya nem jelent meg. A tömeg újra csalódott és sokan csak legyintenek az egészre.
Bernadette azonban megint csak önmagát vádolta: "valamit rosszul tettem!"

Szólj hozzá!

A két boldoggá avatott gyermekről (Horváth Mária írása)

417151_3807847519411181.jpgMarto Francisco (Ferenc) 1908-ban született és 1919 április 4-én ment haza Ahhoz, akit legjobban szeretett, Jézushoz. 11 éves volt.
Kishúga Marto Jácinta 1910-ben született és 1920 február 20-án költözött a Mennybe. 10 éves volt.

 

Ferenc
     Magába vonuló, csendes kisfiú volt, alapvetően szemlélődő alkatú. Kishúga mindig vele akart pásztorkodni, de ő inkább francisco_0001.jpga magányosságot szerette. Ha el is ment Jácintával juhokat legeltetni, azt nem magáért, hanem Jácintáért tette, hogy neki örömet szerezzen.
     Játszott ugyan a többiekkel, de általában vesztett. Ha mégis győzött és látta a másik efölötti bánatát, szívesen átengedte neki a győzelmet, mert nem tulajdonított neki semmit. Amint annak sem, ha valamit elvettek tőle. Nem érdekelte, visszakapja-e vagy sem.
Szeretett furulyázni, és énekelni, ezek kedvtelései voltak.
     Az Angyal és a Szűzanya jelenései után különösen félrevonult. Nem szeretett már énekelni. Minden alkalmat megragadott a rózsafüzér imádságra. Mindig Istenre és a Szűzanyára gondolt és szerette volna Őket megvigasztalni, merthogy annyira szomorúak a sok bűn miatt. Amikor Lúcia a sok ellenállás, támadás miatt kételkedni kezdett és ezért nem akart elmenni a következő jelenésre, Ferenc egész éjjel sírt és imádkozott érte.
fatimapastorelli.jpg     Mindent fölajánlott a bűnösökért, hogy vigasztalhassa a Szeplőtelen Szívet. Mindhárom gyermek keményen böjtölt. Valósággal éheztek és szomjaztak a nagy melegekben. Nagyon fájt a fejük, de inkább a juhoknak adták a vizet, és felajánlották a bűnösökért. Kenyerüket is másnak adták. Ha megkínálták frissítővel, gyakran másnak adta és elfutott. Ezenkívül kötelet viseltek derekukon, ami fájdalmat okozott nekik. Éjszakára azonban a Szűzanya levétette velük. Ferenc kétszer látta Jézust, és mindig Őutána vágyódott, nagyon szerette az Üdvözítőt.   Folyamatosan áldozatokat hozott, hogy Jézust megvigasztalhassa. Az imádság és a magány szerelmese volt.   Sokat tartózkodott a templomban, az elrejtőzött Jézusnál. A Szűzanya megmondta, hogy hamarosan az Égbe viszi, aminek nagyon örült, de fájt neki, hogy nem lehet többé az elrejtőzött Jézusnál, hogy megvigasztalja. Nem mert betegeket látogatni, mert részvéttel teli szíve nagyon fájt, ha szenvedőt látott. Inkább imádkozott az illetőért és Isten gyakran meghallgatta könyörgését.
     Egy alkalommal kegytárgyakat árult egy asszony és megáldotta azokat. Megkérte Ferencet, segítsen neki. Ő azonban nagy komolysággal így válaszolt:
"Én nem tudok áldani és maga sem tud, csak a papok tudnak."
     Betegségében is mindig türelmes, vidám és elégedett volt. Ezt mondogatta: "Szívesen szenvedek, hogy vigasztaljam az Úr Jézust." Gyakran mondogatta szenvedései között: "Jézusom, irántad érzett szeretetből és a bűnösök megtéréséért…"
     Mindig első volt életében és haldoklásában is Jézus és a Szűzanya vigasztalása és csak utána imádkozott a bűnösök megtéréséért. Nagy fájdalmat okozott neki, hogy Akiket legjobban szeret, sírnak és szenvednek.
Halála előtti napon a szentgyónás előtt kérte Lúciát és Jácintát, ha tudnak valamilyen – számára még ismeretlen – bűnéről, mondják meg. Miután ezt megbeszélgették vele, meggyónt és megáldozott.
Lúcia és Jácinta utolsó napján vele voltak és elbúcsúztak tőle. Szentül ment el másnap a Mennybe, az Égi Édesanya karjaiban. (Lent, Ferenc rózsafüzére.)
Boldog Ferenc, könyörögj érettünk!
     A fatimai jelenések története megtalálható e blog oldalain a 2014. május 8- és szeptember 8-a közt, 125 részben!
Az első poszt: itt!ferenc_rozsafuzere.jpg

Szólj hozzá!

KERESZTÚT

IV. állomás: Jézus Édesanyjával találkozik

abortusz1.jpg   Nekem nincs igazi édesanyám, csak egy asszony foglya vagyok, aki eltakaríttat az életéből, apám pedig közömbösen mossa a kezeit. Életre hívóimnak van anyja és apja, de a hitre és áldozatos szeretetre példát és nevelést aligha adtak! „Nagyszüleim” talán még biztatták is őket, hogy „korai a kicsi, ráértek még, fiatalok vagytok, szórakozzatok!” De nekem erre esélyt sem adtok! Nekem nem jár semmi az élet örömeiből? Nem én jöttem „korán”, hanem ők éltek felelőtlenül korán az életre hívással?
abortuszUltrasound_2569504b.jpgHát képtelenek megérteni? Emberi személyként fogantam meg és jogom van az életre! De anyám az én érveimet, szíve alatt nem hallja meg! Az emberek lelkileg is süketek és vakok? Mert némán sikoltva kiáltom feléjük: 

0001_kicsi.JPG– Emberek! Élni, élni akarok!

   Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon! 

   Miatyánk..., Üdvözlégy...

 

Szólj hozzá!

Nyolcadik jelenés: február 24. szerda

2 vision.jpg     Ennél a jelenésnél, a több mint 300 fős tömeg miatt, Bernadett csak nehezen tudta elfoglalni a barlang előtti szokott helyét. Mindenki szeretett volna közelében lenni. Letérdelt, elimádkozta a rózsafüzért, majd az imádság után szokatlan dolog történt. Térden állva néhány lépésnyi távolságot csúszott előre és arccal a földre bukott. A jelenlévők nem értették mi történt. Arcán szomorúság és könnyek jelentek meg és szinte reszketett.
földet_small.jpg     Ennél a jelenésnél, a Hölgy ajkát egyetlen szó hagyta el: "Bűnbánat!"
     A jelenés után Bernadett megrendülten elismételte környezetének, amit a szépséges Jelenség mondott neki: "Bűnbánat! – Imádkozzatok Istenhez a bűnösök megtéréséért. – Majd azt kérte tőlem, hogy csókoljam meg a földet vezeklésül a bűnösökért." – és látszódott a kislányon a mély megrendülés.
     A körülötte állók nyaggatni kezdték kérdéseikkel, "Milyen nyelven beszélt hozzád, franciául vagy occitan (okszitán) nyelvünkön?" Bernadette értetlenkedő arccal válaszolt: Hát hogyan beszélt volna hozzám franciául, amikor én azt nem értem?

Szólj hozzá!

Vatikáni példa a kézben áldozás ellen

Az Istentiszteletek Kongregációjának prefektusa, Antonio Canizares Llovera bíboros interjút adott a milánói „Il Giornale” újságírójának. A beszélgetés középpontjában a katolikus liturgia válsága és XVI. Benedek pápának az a szándéka állt, hogy „egy új liturgikus mozgalmat” indítsanak el.

bambina-prima-comunione.jpgAz interjút 2010. december 24-én hozták nyilvánosságra, azon a napon, amelyen XVI. Benedek pápa Róma püspökeként a Szentatyával ünnepelt szentmisék idejére a kézbeáldozatásra szóló indultot hatályon kívül helyezte. Az idei karácsony óta minden, a Szent Péter dómban az áldozatásnál segédkező papot utasítottak, hogy a szentostyát csak a nyelvre adhatják. Eddig csak azok a hívek, akik a pápánál áldoztak, kapták, fogadták a szentostyát térdelve és nyelvre.

XVI. Benedek pápa döntése első sorban a pillanat szentségének és a kenyérben valóságosan jelen levő Krisztus tiszteletének az erősítését szolgálja. Ugyanakkor ezzel annak a veszélyét is megszüntették, hogy a pápai miséken jelenlevő sokaság némely tagja visszaélést követhessen el a szentostyával, ami a múltban igen gyakran előfordult. A nagy tömegben sokszor nem elég tisztelettel áldoztak, vagy a szentostyát „emléktárgyként” zsebre tették. A pápa ezen utasításával a hívek áldoztatásának a VI. Pál-féle misekönyvben egyetlenként számításba vett módját követi, egyúttal „jó példaként” akar elöl járni és fel akarja hívni a figyelmet.

A továbbiakban a bíboros leszögezte, hogy a zsinatutáni liturgikus újítások jóságában nem szabad kételkedni, ezek az Egyház életébe nagy előnyöket hoztak, például a hívek tudatosabb és aktívabb részvételét, valamint a Szentírás gazdagabb jelenlétét. Mindazonáltal ezen előnyök ellenére az árnyékok sem hiányoztak. „A liturgia, és ez tény, önkényes torzításokkal sérüléseket szenvedett, melyek a szekularizáció eredményei is, mely sajnos az Egyház belsejében is megtette a hatását.” Ennek az a következménye, hogy számos ünnepen nem Isten, hanem az ember áll a középpontban. …

llovera_card_1_.jpgA II. Vatikáni Zsinat utáni liturgia-reformhoz Llovera bíboros kijelentette, hogy ez a jó szándék ellenére sajnos nagyon sietősen és elhamarkodva lett megvalósítva. Hiányzott az idő, „hogy a zsinat tanítását átvegyék és magukévá tegyék”. A celebrálás formáját „egy csapásra” változtatták meg. A reformot emberkéz műveként értelmezték, sokan úgy vélték, hogy az Egyház az emberi kéz és nem Isten műve. „A liturgikus megújulásra úgy tekintettek, mint egy laboratóriumi kutatásra. A képzelet és a kreativitás eredménye: annak a kornak mágikus szavai.”

A prefektus a „reform reformjával” kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy az a fontos és szükséges, amit a pápa akar: „Egy új, egyértelmű és erős liturgikus mozgalmat életre hívni az egész Egyházban.” Mert a liturgiához való viszonyban dől el a hit és az Egyház sorsa. Ezzel kapcsolatban áll az Istentiszteletek Kongregációjának prefektusa számára az a követelmény is, hogy a szenthez és ennek jelenlétéhez való hozzáférés újra létrejöjjön. A szent, a titok és Isten iránti érzék elvesztése „az egyik legsúlyosabb veszteség az igazi humanizmus számára”.

eucharistia_497.jpgA prefektust elmondta, hogy a pápa arra szólította fel kongregációját, hogy támogassa a megújulást a II. Vatikáni Zsinat szellemében az Egyház hagyományával összhangban, anélkül, hogy a zsinati normákról megfeledkezzen, mely előírja, hogy újításokat csak akkor szabad bevezetni, ha annak haszna az Egyház számára biztosított. Az új normákat minden esetben a már meglévő normákból kell szervesen eredeztetni. … Ehhez jön a különböző liturgikus ünnepeket bevezető szövegek revíziója. A Canizares Llovera bíboros által kívánt „új liturgikus mozgalom” feladata a liturgia szépségének újra felfedezése is.

A bíboros hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a liturgia és a hitgyakorlat területén ellenőrzéseket kell bevezetni, melynek semmi köze az „inkvizícióhoz” vagy az elnyomáshoz. Ezt sokkal inkább szolgálatként kell felfogni. Mindenkiben tudatossá kell tenni a követelményt nem csak a hívek jogai, hanem „Isten jogai” iránt is.

forrás: katolikus-honlap.hu/kath.net

Szólj hozzá!

Hamvazószerda

hamvazoszerda_1.jpg     E nappal véget ért a Vízkereszttől tartó időszak, a Farsang és elkezdődött a Hús-vétig tartó idő, a 40 napos Nagyböjt. Ennek első napja a Hamvazószerda, mely mindig február 4. és március 10. közé esik, változó napokra.
Nevének eredete, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).
     Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.
     Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (mely az előző év virágvasárnapi barkák hamvai) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!” Ezt a napot, egyes protestáns közösségek is megünneplik.
hamvazkodas-350.jpg     II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.
     A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.
     További elnevezései: szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda. (Forrás nyomán) barka.jpg

Szólj hozzá!

(Horváth Mária írása)

images0.jpgSzent II. János Pál pápa a két fatimai gyermek liturgikus ünnepét, boldoggá avatásuk napján hirdette meg 2000. május 13-án.
     Az életszentség fokát nem az életkor határozza meg, ezt tanúsítja a kis fatimai pásztorgyermekek tanúsága is.
Azonban ők sem maguktól váltak szentté, hanem a kegyelem által. Már születésükkel olyan tulajdonságok-kal ruházta fel őket a Mennyei Atya, melyekkel készen álltak Isten szeretetének befogadására: a tiszta szív boldogsága töltötte el őket.
beatos-jacinta-y-francisco-pastores-de-fatima4.jpg     A Rózsafüzér Királynője jelenlé-tében megfürödve, az Ő fényessé-gétől és szeretetétől áthatva a kis Ferenc és a még kisebb Jácinta nagy léptekkel haladtak az Ég felé vezető úton. Mintegy elvesztették saját magukat, kívánságaikat eltaposták, aprócska hibáikkal komolyan megküzdöttek és levetkőzték azokat. Nem maradt más vágy a szívükben, minthogy teljesítsék Annak kéréseit, akit láttak – Aki végtelen gyengéd-séggel szólt hozzájuk – aki maga volt a Boldogságos Szűz, a Mennynek Királynője és mindnyájunk Édesanyja. Ez az Édesanya olyannyira átjárta egész lényüket, hogy igazán nem is vágyódtak másra, minthogy tetszésére lehessenek, és kedvét keressék. Az Őiránta érzett lángoló szeretetükből fakadt az a mély fájdalom a bűnösök iránt, mely a gyermekeket az engesztelő életre buzdította. Látták a Szűzanya szomorúságát, a Szeplő-telen Szívéből áradó fájdalmát, látták a poklot a benne égő szenvedő lelkekkel és mindez az egyre teljesebb engesztelő életre sarkallta őket.
Róluk, Boldog Ferencről és Jácintáról szeretnénk megemlékezni.
     Felhívom a kedves Olvasók figyelmét, hogy a fatimai pásztorok életét akkor lehet követni és megérteni, ha ismerik az Angyal és a Szűzanya jelenéseinek történetét, amely részletesen megtalálgató a 2014-es évben, május 8- és szeptember 8-a közt, 125 részben!
Az első poszt:  itt!003_3pastorinhos_09.jpg

Szólj hozzá!

KERESZTÚT

III. állomás: Jézus először esik el a kereszttel

abortuszellenkicsi_1.jpg   Élő emberi személy vagyok, Istentől való örök életű lélekkel, az emberi törvények szerint is „jogalany”. 

Abortion_by_Amelee.jpgUram Jézus! Te súlyo-san elestél, engem pe-dig könnyedén ejtenek – és mindezt –, egy-szerű „ballépésként” fogják fel. 

Szüleim, a felelőtlen-ségüket, irgalmat-lansággal tetézik. Esélyt sem adnak arra, hogy én is megélhes-sem Istentől kapott érdemszerző életem. 

0001_kicsi.JPG

 

 

 

– Most még élek, de nagyon félek..., anyám, apám, ne öljél meg!

  Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

   Miatyánk..., Üdvözlégy...

 

Szólj hozzá!

Hetedik jelenés: február 23. kedd

     Ez alkalommal Bernadette korán indult a jelenés helyére, ahol mintegy 150 fő vette körül. Az érdeklődés, hogy mi is történhet a Massabielle-i barlangban, még Lourdes előkelőségeiből is odacsalt néhányat. A baszk sapkák és polgári főkötők közt először tűnnek fel a társaságbeli urak és hölgyek kalapjai. Jóllehet, voltak köztük olyanok is, akik mulatni akartak az egyszerű emberek hiszékenységén. De amikor látták Bernadette elragadtatás közbeni nyugalmát, az arcáról sugárzó békét, megváltozott az álláspontjuk és lassan ők is tanúivá lettek a rendkívüli eseményeknek, jóllehet a jelenést nem látták, csak azt hallották, amit Bernadette mondott. Hirtelen azonban a többi barlang egyikében egy igen ijesztő vadállati hang kezdett morajlani. Igen fenyegető morgás volt ez, mintha valami készülne kijönni a barlangból, hogy darabokra szaggassa az embereket. Sokan hallották ezt. Bernadette később elmondta, hogy ekkor a Hölgy anélkül, hogy szólt volna, annyit tett, hogy méltósággal elfordította a fejét, a másik barlang felé és a morgás nyomban elhallgatott. (Az Isten Anyja hirtelen véget tud vetni a jelenlegi bajainknak is édesanyai tkintélyével, azon hatalom révén, amellyel Isten felruházta, csak kérnünk kell!)
     Ennél a jelenésnél Bernadett elragadtatása hosszú ideig tartott és mint később kiderült, a titokzatos Hölgy titkokat bízott rá, bár a nevét még mindig nem árulta el.
Hazafelé menet, többen így szóltak Bernadetthez: "Utánad fut már az egész világ!", erre ő csak így válaszolt: – Miért jönnek? Én nem hívtam senkit!s0u87wc3.jpg

Szólj hozzá!

Kiemelt ajánlások a Szentmiséről

almas[10] (1).jpg

- Egyetlen szentmise, melyen részt vettél, többet használ neked – mint számos –, melyet halálod után ajánlanak fel érted mások.
- A szentmise sok mulasztásodat és hanyagságodat pótolja.
- A szentmise eltörli bocsánatos bűneidet, melyeket sohasem gyóntál meg. Mikor jelen vagy a szentmisén és odafigyelsz, a legnagyobb hódolatot mutatod be az Úr Jézus szent Emberségének.
- Minden szentmisével buzgóságod szerint többé-kevésbé csökkentheted ideiglenes földi büntetéseidet.
- Sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadulsz meg, amit különben nem kerülhetnél ki.
- Halálod óráján lesz a legnagyobb vigasztalásod, hogy szentmisét hallgattál. Minden szentmisét magaddal viszel az ítéletre és ezek lesznek közbenjáróid.
- Minden szentmise új dicsőséget szerez számodra az égben.
- Minden szentmisén való részvételeddel megrövidíted a tisztítótűzben viselendő szenvedéseidet, melyek különben reád várnak.
- A szentmisén való részvételeddel a lehető legnagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek - különösen, ha értük ajánlod fel részvételedet.
- A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelsz, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni áldozatnál.
- A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesülsz!
- A sátán gyengébb lesz veled szemben.
- A szentmisében a pap áldásában részesülsz, amit Isten megerősít az égben is. (Várd meg az áldást türelemmel!)
- A szentmiséről Isten áldását viszed haza anyagi ügyeidre is.

Szeretettel ajánlom átelmélkedésre! fr. Barsi Balázs OFM

Szólj hozzá!

Kétszeresesen nevezetes ünnep
1) A farsang utolsó-, a húsvét-böjti időszakot megelőző nap. 
Neve szerint ezen a napon esznek utoljára húst a nagyböjt kezdete előtt, mely Jézus 40 napos sivatagi böjtjének emléke tanítói szolgálata előtt. Időpontja a húsvét napjától függ (a naptári napok számát tekintve a húsvétvasárnap előtti 47. nap). A húshagyókedd a megelőző hétfővel és vasárnappal együtt a farsang farkát (háromnapok, farsangháromnapok) alkotják.
Erdélyben elterjedt neve még a farsangkedd, a csángóknál húshagyási kedd Nagyváty baranyai faluban a madzaghagyókedd, mely arra utal, hogy ezután már semmilyen élelem nem lóg a madzagon. (Forrás)
2) A Szent Arc tiszteletének ünnepe.
Az Úr szavai Boldog Mária Pierina de Micheli nővérnek (1890-1945): "Szemléld Szent Arcomat, így behatolsz Szívem szenvedéseinek mélységeibe. Akik emberségem képmását tisztelik, lelkük mélyén Istenségem képmását nyerik el, és attól megvilágosítást kapnak. Szeretném, ha különösen keddi napon tisztelnék Szentséges Arcomat. Akarom, hogy a hamvazószerda előtti (húshagyó) keddet, Szentséges Arcom tiszteletének szenteljék."medalhasagradaface2a.jpg

Szólj hozzá!

KERESZTÚT

II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

abortuszwomandoingabortion.jpg

abortuszOptingforabortion_1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

    Nekem, nevem sincs! Az anyám és pribékjeim úgy döntenek rólam, hogy csak egy „esetként” említenek. Nekem − a „névtelen senkinek” − abortuszbeutalót töltenek ki a Golgotára.

A meg nem születettek szégyenbélyegét pecsételik rám és a szüleimnek még egy sajnálkozó sóhaja sincs felém – pedig őmiattuk és őbennük, Isten által létezem és élek. 

0001_kicsi.JPG

 

 

– Anyám, apám, szépen kérlek, nincs egy esély, hogy mégis éljek?!

   

 

Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

   Miatyánk..., Üdvözlégy...

Szólj hozzá!

Az elmaradt jelenés: február 22. hétfő
Lourdes anno.jpg
     Bernadette úgy érezte, hogy mennie kell a barlanghoz, de lelkiismeretével küzdött, hogy kinek engedelmeskedjen. Végül elindult és a Massabielle felé vette útját. Közben eszébe jutott, hogy nincs nála szentelt gyertya, de mégsem fordult vissza, mert a rendőrbiztos-helyettes és egy őrmester követte. Amint a kis látnok odaért, a nagy tömeg láttán csak vállat vont. A szokott helyen és módon letérdelt, imádkozott, ám a fényességet nem látta. Amint a szentolvasót befejezte, arca elváltozását nem látták rajta, inkább csak csalódottságot olvashattak le vonásairól.
     Az őrmester diadalittasan nyilatkozott:
– A csákóm szárnyai elhessentették a jelenést!
     Közben a legkülönfélébb megjegyzések hangzottak el: "Ostobaságok ezek" – mondták egyesek. Mások szerint. "A csendőrök miatt van". Egy valaki azonban azt sóhajtotta, hogy "későre jár"! Mindenki ebben maradt és hazaindultak.
berne.jpg"Nem tudom, mit vétettem neki..." – mondta magában Bernadette önvádtól gyötrődve, és szörnyen elhagyatottnak érezte magát.
     Aznap este, most másodízben, besurrant Pomian főtisztelendő gyóntatószékébe. Elébe terjesztette lelkiismereti problémáját, az ígéretéről és az engedetlenségégről – hozzátéve –, hogy szülei megpróbálják szelídséggel ugyan, de megakadályozni, hogy kimenjen a Massabeielle barlanghoz.
     A gyóntató pap, valami belső indíttatást követve, a lelkiismeret szempontjából megoldotta a lány problémáját:  
– Nincs joguk megakadályozni téged, hogy oda menj!
Dutour.jpg     Ugyanebben az órában a hatóságok is ugyanerről a jogról tanácskoztak. A csendőrőrmester, Dutour ügyész és Lacadé polgármester is erre a megállapításra jutottak:
Lacadé.jpg– A tilalomnak nincs jogi alapja! A közvélemény a kislány mellett van és nyomban "követ vetnének" ránk, ha mi fellépnénk ellene. Ügyelni kell, ez igaz, de megakadályozni, tévedés lenne!
     Ez a mérsékelt álláspont győzött. A megoldhatatlan helyzet megoldódott Bernadette számára!

Szólj hozzá!

A szerkesztő függeléke

     Célszerű néhány idevágó gyakorlati kérdésre rövid választ adni, az Egyház tanítása alapján:

       Miért kell vasárnap szentmisét hallgatnunk? Mert a Szentmise – mint Eucharisztikus Áldozat –, a megváltás kegyel-meinek voltaképpeni közlője, s ugyanoly értékű, mint Krisztus vérontásos áldozata a Golgotán! Az Egyház parancsa értelmében − mindazoknak akik nem betegek, mozgásukban jelentősen nem korlátozottak −, legalább vasár- és ünnepnapon jelen kell lennünk ezen a szent Áldozaton. Aki ezt elhanyagolja, méltánytalanságot követ el Krisztus Urunkkal szemben, mint akit Jézus keresztáldozata nem érdekel, megfosztva magát a megváltói áldozat kegyelmeitől, melyeket Jézus elsősorban azoknak osztogat, akik eucharisztikus áldozatának misztikus megújításán − a Szentmisén − kegyelettel részt vesznek. Épp ezért a misehallgatás − eltekintve attól, hogy szigorú kötelesség −, minden egyéni áhítatgyakorlatnál összehasonlíthatatlanul hasznosabb és értékesebb! Egyben, méltó módon ünnepeljük meg az Úr Napját (a vasárnapot)!

img_eucaristiamemorial.jpg      Ki veheti magához az Oltáriszentséget? Minden katolikus hívő, aki hiszi (őszintén hinni akarja), hogy az Eucharisztia Jézus Krisztus valóságos Teste és Vére, akinek súlyos bűn nem terheli a lelkét (vagyis a kegyelem állapotában van), megtartotta a legalább egy órás szentségi böjtöt, teljes szentmisén vett részt (kivéve ha ebben korlátozva van). Akinek tehát súlyos bűne van, köteles előbb meggyónni, és csak ezt követően járulhat az Úr asztalához (áldozhat)!

      Hányszor áldozhatunk? Az Egyház minimumként úgy szabja meg, hogy minden katolikus évente legalább egyszer, húsvét tájékán köteles szentáldozáshoz járulni, szentgyónást követően. Tekintve, hogy az áldozás nem a jók jutalma, hanem a gyengék erőssége, azért nemcsak a szentek vehetik magukhoz mindennap, hanem a közönséges halandók is (akik a kegyelem állapotában vannak, vagyis gyóntak), akik e szent cselekményt kétszer is megtehetik naponta, ha a fentebb említett feltételeknek megfeleltek, (ha másodszorra is a teljesen Szentmisén részt vettek.)! A végszükségben lévőkre (haldoklókra) értelemszerűen nem vonatkoznak az említett kitételek!

(BANGHA BÉLA SJ tanulmányának vége!)

Szólj hozzá!

KERESZTÚT

I. állomás: Jézust halálra ítélik 

abortuszPAGINA2.2.JPG(A megfogant magzat szavai:)   Engem nem a lelki vonzalom, hanem a divatos, ösztön vezérelte 'kapcso-lat' hívott az élet-re. Amikor tudo-mást szereztek rólam, az apám kiszámolta, hogy mennyibe kerülnék, ha élek. abortusz tul.jpgA halálom olcsóbb és anyámnak is kényelmesebb, s a karrierjét sem akadályozom. Ezért kell meghalnom! Szüleim épp oly kapkodva ítélkeznek fölöttem, mint amilyen türelmetlenséggel éltek vissza Istentől kapott teremtő erejükkel! Nem tervez-tek, nem vártak és halálra ítélnek, mielőtt meg-születtem volna. És én mit tehetek? Összetett kézzel könyörgök anyámhoz életem utolsó pillanatáig: 

0001_kicsi.JPG

 

 

 

 

– Szíved alatt, szépen kérlek, édesanyám ne öljél meg!

   Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!

   Miatyánk..., Üdvözlégy...

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

Szólj hozzá!

Amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön? (Lk 18,8)

     Az ateizmus szerint Isten nem létezik, ez azonban nem újdonság. Már a Zsoltárok 14,1 említést tesz róla: „Így szól szívében az esztelen: nincs Isten!”
     A statisztikák szerint az emberiség 10%-a vallja magát ateistának (?). Kérdés azonban, hogy az ateizmus valóban olyan logikus álláspont-e, mint amilyennek az istentagadók beállítják?
darwin xianmacro2.JPG     Valójában mindenféle hittől mentes-e a "hitetlen" ember? Aligha! Hiszen az ateista erősen hisz abban, hogy Isten pedig nem létezik! Ez pedig sokkal logikátlanabb!!! Mert ennek a tagadásnak is megvannak a maga dogmái és bizony nagyon következetesen be kell tartani ezen álláspontokat, különben kártyavárként dől össze az egész materializmus!
     De hogyan létezhet hit nélküli ember? Ha Isten kinyilvánítaná magát a világnak, akkor mindenki hinne benne – vélik sokan –, nagy tájékozatlanságukban. Ezen felvetésen a totális tájékozatlanság tükröződik, Isten ugyanis kinyilatkoztatta magát Jézus Krisztusban, s bizony kortársainak többség mégsem hitt, pedig látták csodáit. Sokak máig sem adnak hitelt azoknak, akik pedig vérük árán is tanúságot tettek Róla! Tény az, hogy Isten nem akarja szabad akaratuk kinyilvánítása nélkül meggyőzni az embereket létezése felől. Adta a tanítást (az Evangéliumot), megalapította az Egyházat, így akik ezekben nem hiszenk, Istenben sem hisznek! "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében." (Jn 3,16-18)
Nietzsche.jpgEzzel szemben "a meggyőződés nagyobb ellensége az igazságnak, mint a hazugság" – vélekedett Nietzsche, s talán ebben igaza is volt!
     A tiszta hit, lélekből és szeretetből fakad, a Szentlélek által. Isten létezésének elfogadásához tehát önmagában másodlagos a számtalan meggyőző érvből és bizonyságból kialakuló meggyőződés. A Biblia állítása szerint Isten létezése egyértelműen meglátható a világegyetemben (Zsolt 19,1–4), a természetben (Róm 1,18–22) és saját a szívünkben (Préd 3,11). Ezen meggyőző bizonyságoknak azonban a szeretetből fakadó, tudatos Isten felé fordulást kell elindítania bennünk, és ebből foganhat a hit. Mindazáltal, nagy baj van ott, ahol a hit nélkülözi a józan emberi észt!
     Az ateista meggyőződéséhez, igen erős (és konok) hitre van szükség, mely végső soron magán hordozza a kegyelemnek való tudatos ellenállást. Ha valaki ateistának vallja magát, akkor tudatosan kerüli azokat az meggyőző érveket (és helyeket), melyek "hite" cáfolatához vezethetne. Meggyőződésüket tehát az állandóan változó tudományos eredményekre és a "hajánál fogva előrángatott" hipotézisekre építik. Merthogy az ateista érvek – állításaik ellenére sem –, a tudomány tényleges eredményein alapulnak, hanem a tudományosnak mondott hipotéziseken! Ezek pedig már kimondásuk pillanatában is sokszor cáfolhatók, úgyhogy sokkalta nagyobb hite kell, hogy legyen egy ateistának, mint egy istenhívőnek. Ha pedig a "felvilágosodott" materialista-ateista, minden áron hű akar maradni a "hitéhez", akkor legjobb, ha befogja a szemét és nem is gondolkozik! (Vége!)