HTML

A Hajnal Szép Sugara

Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót, dicsértessék a Jézus Krisztus! Begyik Tibor vagyok, családapa, kegytárgy-restaurátor. Blogommal - "A Hajnal Szép Sugarával" -, a hívek- és a jószándékú istenkeresők számára szeretnék rámutatni, a katolicizmus egyedülálló eredetiségére, az Egyház-, a Pápa iránti hűségre és az ezzel szorosan egybefonódó Mária-tiszteletre. Fontos megjegyeznem, hogy a Szentíráson, az Egyház és a szentek tanításán túl, számomra a Mária-jelenések és általánosságban az "üzenetek" körében elsősorban az egyházilag kivizsgált, tehát befejeződött magánkinyilatkoztatások a követendők és a mérvadóak. A főcímben megjelenő "Hajnal Szép Sugara" kifejezéssel a Szent Szűz nevezte meg magát a Szeretetláng üzenetében (Lelki Napló II/100; Szent István Társ. 2010. Nihil obstat, Imprimatur: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Nr. 494-4/2009). Blogom indíttatása nem csupán a saját, vagy a meggyőződésemet tükröző írások közzététele, hanem a figyelem felkeltése más, hitelesnek tartható forrásra és "linkre", mintegy élve az evangelizáció újabbkori eszközeivel, az internet adta lehetőségekkel! Abban a meggyőződésemben teszem ezt, hogy ezzel részt vállalok az általános apostoli munkában (ld. 1Pét 2,9), a lélekmentésben, melynek felelősségét a Szent Keresztségben ruházta mindannyiunkra a Szentlélek. Részemről ez a 'misszió', az evangéliumi felhívás teljesítése: ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2) Felelősek vagyunk ugyanis egymás lelki üdvéért! ----------------------------------------------------- LINK AJÁNLÓ: ---------------------------- http://breviar.sk/hu http://katolikus.hu/igenaptar/ http://katolikusvalasz.blogspot.hu/ http://capitulumlaicorum.blogspot.hu/ http://petersziklaja.ml/ ------------- http://www.hagiosz.net/ ----------- http://www.wikiwand.com/hu/Port%C3%A1l:Katolicizmus ----------------------------------- http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/ http://www.karizmatikus.hu/ --------------- http://www.katolikus-honlap.hu------------ http://hu.wikipedia.org/wiki/Portál:Szűz_Mária ---------------------------------------- http://www.depositum.hu/ https://www.parkatt.hu/index.php?id=185 http://www.prohungariasacra.blogspot.hu/ http://elhallgatott.lapok.hu/ -------------- www.ppek.hu ---------------------------------- http://www.magyarkurir.hu/ http://www.oecumene.radiovaticana.org/ung/index.asp ------------------------- http://www.plebania.net/ http://uj.katolikus.hu/ http://www.liturgia.hu/ http://juventutem.hu/ http://katolikusradio.hu http://www.keesz.hu http://www.adorans.hu/node/2048 http://magzat.5mp.eu/web.php?a=magzat http://www.pazmaneum.com http://www.szentkoronalovagrend.hu http://www.szentsegimadas.hu/ http://www.szeretetlang.hu http://mariaut.hu// ----------------- http://engesztelok.hu ---------------------- https://hu.wikipedia.org/wiki/Port%C3%A1l:Sz%C5%B1z_M%C3%A1ria http://kattanok.weebly.com/ -------- http://www.kalazanci.ro/ima_07.html ---- https://akv0.wordpress.com/---------------- OLVASÓIM FIGYELMÉBE AJÁNLOM! --------- A felületen 200 poszt görgethető vissza. A kétszázadik alján látható "Következő oldal" nyitja meg az újabb 200 posztot (bár ez esetben a jobboldali felsorolás nem változik)!

Korábbi bejegyzések

Korábbi bejegyzések

Friss topikok

Áldozócsütörtök, Urunk mennybemenetelének ünnepe
az_ur_mennybemenetele.jpg     A magyar nyelvben: Áldozócsütörtök, áldozónap (latinul Ascensio Domini, 'Urunk mennybemenetele'), mely húsvét után a 40. nap. Az ős-egyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt pünkösdkor ünne-pelte. Az V. század óta, Urunk mennybemenetelének napját csütörtökön ünnepelték. 1918-ig a húsvéti szentáldozás utolsó napja volt; ebből ered az egyedülálló magyar név: áldozócsütörtök. Áldozócsütörtök liturgikus ünnepét több országban, így Magyarországon is a következő vasárnapon tartják.
     Az apostolok és az Újszövetség tanúsága szerint a mennybemenetellel a feltámadt Jézus evilági megjelenései megszűntek és mintegy utolsó találkozásként elbúcsúzott tőlük, küldetést bízott rájuk, megígérve, hogy elküldi a Szentlelket. Bár látható jelenlétét megvonta övéitől, de Szentlelkével jelen van a hívők közösségében az Egyházban, mely az ő Titokzatos Teste. A világ végéig folytatja megváltó és megszentelő művét az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása révén.
     A mennybemenetelt a Lukács evangélium a végén röviden (24,50-53), az Apostolok Cselekedetei részletesen (1,4-11), Márk egy mondattal (16,19) mondja el.
     Krisztus mennybemenetele nem azt jelenti, hogy "innen oda ment", ha-nem annak a kifejeződése, hogy megértesse a tanítványokkal, ettől kezd-ve máshogy van jelen a tanítványok életében, máshogy lesz együtt Egyhá-zával: „íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,20).
Van megváltástani jelentése is, hiszen Jézus csak a mennyből áraszthatta ki a Szentlelket, s az Egyház csak így indulhatott el történelmi útjára. Iga-zolta előttünk is, hogy a földi élet a mennyei dicsőségbe vezet. A menny-bemenetel tehát a Szentlélek elküldésének és Jézus második eljövetelének alapja.
Miközben merően nézték, amint az égbe száll, egyszerre csak két fehér-ruhás férfi termett mellettük: „Galileai férfiak, szólították meg őket, mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek fölment a meny-be, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybe szállt.”
     A mi Urunk Jézus nem úgy emelkedett az égbe, mint ahogyan egy űr-jármű felszáll, hiszen Isten nem ott fenn „lakik”, a felhők feletti „égben”. Emiatt is hamis a Gagarinnak tulajdonított ateista mondás: „Nincs Isten, az űrben nem találkoztam vele.” Az "ég" vagyis Isten Országa nem fenn van, hanem ott, ahol Isten jelen van láthatatlanul, de érzékelhetően a szeretetben. Közelebb van hozzám, mint én önmagamhoz („interior inti-mo meo”, ahogy Szent Ágoston mondja).
     Az apostolok azzal váltak igazán a föltámadás tanúivá, hogy a mennybemenetelnek is tanúi voltak. Amint a kereszthalálban csak néhány követője, a megjelenésekben csak a kiválasztott tanúk látták meg Krisztust (ApCsel 10,41), második eljövetelekor azonban mindenki meggyőződik róla.
A következő 10 nap a Jézus által megígért Szentlélek várása, Aki a bennünk lévő holt tudást, hitet elevenné és éltetővé teszi. Jézus mennybe-menetele megerősíti az ember reményét, hogy testi létezésünk nem vész el, hanem "megüdvözülünk", hiszen Jézus testestül-lelkestül megy föl a mennybe, teste fölvétetik a Szentháromság boldogító közösségébe, ami a mi reményünk és célunk is.
És ne feledjük, Jézus úgy jön el ismét, ahogyan a mennybe szállt! (Vö. Lk 24,46-53)

Felhasznált irodalom: Forrás 1; Forrás 2; Forrás 3igy_fog_eljonni.JPG

Szólj hozzá!

ssi-grande-4357-immensae-caritatis-communion-sacramentelle_net300.jpg     A másik jelentős dokumentum Immensae caritatis kezdetű utasítás, amit a Szentségi Kongregáció adott ki 1973. január 29-én. Ez utóbbi az áldozással, ill. áldoztatással kapcsolatban négy kérdésre vonatkozóan ad kötelező eligazítást:
1. A rendkívüli áldoztatókról.
2. A napi kétszeri szentáldozás lehetőségének kiterjesztéséről.
3. A betegek és öregek szentségi böjtjéről.
4. Az Oltáriszentség tisztelete és a kézbeáldoztatás.
     A Kongregáció dokumentumainak tartalma röviden a következő: A szentáldozásnál tartsuk meg azt a szokást, hogy a konszekrált Kenyeret az áldozók nyelvére tesszük. Ezt a szokást több évszázad hagyománya támogatja. A püspöki konferenciák azonban úgy határozhatnak, hogy az apostoli szentszéktől kapott megerősítés után területükön a szentáldozás kiszolgáltatható az átváltoztatott kenyérnek a hívek kezébe való helyezésével is. Ez esetben is elejét kell venni a tiszteletlenség veszélyének és annak, hogy ez a gyakorlat a hívek lelkében téves véleményeknek adjon tápot az Eucharisztiával kapcsolatban.
     A szentáldozást mindkét esetben jogosult szolgálattevőnek kell kiosztania, aki a Szentostyát az áldozónak felmutatja, majd odanyújtja, miközben 'Krisztus teste' formulát mondja, amire a hívőnek Amen-nel kell válaszolni.
holy_communion_in_hand_banned.jpgAz Istentiszteleti Kongregáció harmadik dokumentumát 1985. április 3-án adták ki (La communion dans la main címmel, francia nyelven). Az addigi tapasztalatok alapján újra összefoglalja a kézbe áldoztatásra vonatkozó liturgikus és pasztorális jellegű előírásokat és tanácsokat. Ezeket az előírásokat az engedélyezés kihirdetésekor minden püspöki karnak megfelelő módon közölni kell. (Folyt.) (Forrás az első részben)szuzanyacommunio85101_530_1.jpg

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgA fatimai napcsoda – szkeptikus ellenvetések, objektív válaszok 2napcsoda_milagredosol9.jpg
     Ellenvetés: Nickell véleménye szerint az intenzív fénybe tekintés átmeneti retinális disztorziót okoz, s a Nap Fatimában érzékelt „táncoló” mozgása az ebből eredő optikai hatásoknak tulajdonítható. (Skeptical Inquirer, Vol 33.6 Nov/Dec 2009)
fatima-6.jpg     Válasz: Egyetlen híradás sem szól arról, hogy akár egyetlen szemtanú is tartós optikai hatásokról számolt volna be. A jelenség csak addig tartott, amíg a Nap visszatért a helyére. Ha Nickell magyarázata helyes volna, a disztorzió mindaddig megmaradt volna, amíg az emberek a Napba néztek: órákon át vagy akár egész nap. A beszámolók szerint azonban a csoda egy adott pillanatban határozottan véget ért.
umilagredosol-o-seculo-1.jpgA szemtanúk kiemelték, hogy a Nap fénye nem volt erős. „Bágyadtan világított, nem bántotta a szememet”, „halványszürkés fény ölelte körül”, és „különféle színű fénycsóvákat” lövellt. Megjegyzendő, hogy napfogyatkozáskor vagy sűrű felhőzet mögött is kellemetlen érzés nélkül bele lehet tekinteni a Napba; ilyenkor takarásban van, a szem mégis súlyosan károsodhat.  
     Ellenvetés: Steuart Campbell a Journal of Meteorology 1989-es kiadásában azt írta, hogy 1917. október 13-án a sztratoszférában lebegő porfelhő okozta a Nap látszólagos elváltozását; ezért lehetett könnyen beletekinteni, ezért játszott sárga, kék, lila színekben, és ezért tűnt úgy, mintha forogna. Campbell azzal támasztja alá elméletét, hogy 1983-ban Kínában is megfigyelték, hogy a Nap színe kékre és vörösre változik. (New Humanist, Vol 104 No 2, 1989. augusztus és Journal of Meteorology, UK, Vol 14, no. 142, 1989. október)
     Válasz: Ez a feltevés is ellentmond a szemtanúk beszámolóinak, ugyanis nem mindenki látta az égi csodát. Ha valóban néhány perces anomáliáról lett volna szó, azt mindenki ugyanolyan jól látta volna. Campbell elmélete a Nap ide-oda mozgását, látszólagos zuhanását sem magyarázza meg, amint azt sem, hogyan lehetséges, hogy a zuhogó esőtől csuromvizes ruha mindenkin „egyszerre teljesen száraz lett”. Végül pedig: egy sztratoszférában lebegő porfelhő megjelenését akkoriban senki sem tudta volna hónapokkal előre megjósolni, főleg három pásztorgyermek nem.
     Nickell-web.jpgEllenvetés: Joe Nickell feltevése szerint a szemtanúk valójában melléknapot láttak. A melléknapokat (parhelion) a levegőben levő jégkristályokon megtörő fény hozza létre. A légköri fénytünemény a napkorongtól két oldalon elhelyezkedő fényes foltok formájában jelentkezik. A foltok lehetnek fehérek vagy színesek, gyakran csak az egyik oldalon lévő látható belőlük. A melléknap statikus jelenség, nem magyarázza meg a Nap „táncoló” mozgását, ezért Nickell több optikai és meteorológiai tényező együttállását feltételezi. Úgy véli, a Nap egy vékony felhőréteg miatt tűnhetett ezüstös korongnak; az elvonuló felhőréteg vastagsága változó lehetett, ezért látszott hol fényesebbnek, hol halványabbnak, és a szemlélők ezt érzékelték közeledésként, illetve távolodásként; a színeket légköri por és pára okozta stb.
maria_01.jpg     Válasz: A melléknap viszonylag gyakori jelenség. Nem magában a Napban látható, hanem jóval távolabb, jobbra vagy balra, olykor fölötte. A fatimai szemtanúk azonban magának a Napnak az elváltozásáról számoltak be, nem arról, hogy mellette megjelent valami. A melléknap, mint említettük, statikus jelenség: fényes visszatükröződés, amely kicsi, függőleges szivárványhoz hasonlít, ám azzal, ahogyan a napcsodát leírták, lehetetlen összetéveszteni.
vö. Magyar Kurír Forrás

 

 

Szólj hozzá!

060_eredeti_bun_nelkul_fogantatott_kiralyno.jpgEredeti bűn nélkül fogantatott Szűz Mária – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: Ez a kiváltság, csodálatos fényben ragyogja be a Szűzanyát és az összes szentek fölé emeli, akik szintén diadalmaskodtak a sátán fölött, jóllehet egy ideig a hatalma alatt voltak. Sőt, a Szűzanyát Isten még az angyalok fölé is emelte, mert ugyan az ég angyalai nem vétkeztek soha, de azért a kísértésnek ők is ki voltak téve. Mária bár a világban élt, de még a külső-benső kísértések sem közelíthették meg. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

 

Szólj hozzá!

Taube 2.jpegBarsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Szentlélekben minket új életre szül
     Bizonyára sokszor hallottátok már, hogy a szeretetet nem lehet bebizonyítani, csak jelekkel kifejezni. Úgy látszik azonban, Isten mindenhatósága abban is megmutatkozik, hogy ő be tudja bizonyítani szeretetét. Nemcsak felragyogtatni, hanem bebizonyítani. Két szentírási helyet nézünk meg most, először a karácsonyi Szentleckét, a Tituszhoz írt levélből. Ebben Isten nem bizonyítja a szeretetét, hanem úgy mint mi, emberek, felragyogtatja. Ezt írja Pál: Hiszen valamikor mi magunk is oktalanok, hűtlenek és tévelygők voltunk, sokféle vágynak és gyönyörnek szolgáltunk, gonoszságban és irigységben tengődtünk, gyűlöletesek és gyűlölködők voltunk. Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmassága által, a Szentlélek újjáteremtő és megújító fürdője által, akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által. (Tit 3,3-6)
     Ez a szöveg nem bizonyít, hanem csak állít. Jézusra tekint, akiben az Atya jósága és emberhez való lehajlása felragyogott, aki által a Szentlélekben minket új életre szült. De van egy másik szöveg is, a Római levélből: Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. (5,8-9) Tehát Isten a szeretetét, a Szentlelket bizonyítja.
A gyűlölet nem lerontja a szeretetet, hanem a szeretet helyébe lép. (folyt.)szeretetem tuze_1.JPG

Szólj hozzá!

sscelebracion_del_concilio_vaticano_ii_donde_se_aprobo_la_sacrosanctum-concilium300.jpg     Nem sokkal a Liturgikus konstitúció megjelenése után néhány ország püspöki kara hivatalosan is kérte, hogy a Szentszék engedélyezze a kézbe történő áldoztatást, amint ez a kereszténység első századaiban is szokásban volt. VI. Pál pápa a kérdés tanulmányozásával megbízta a zsinati liturgikus reformokat irányító Bizottságot (Consilium), amely az ügyben körkérdést intézett a világ püspöki karaihoz (1968. okt. 28). A püspöknek, titkos szavazással élve, három kérdésre kellett válaszolni a kézbe áldoztatás bevezetésével kapcsolatban. A püspökök döntő többsége nemmel válaszolt a feltett kérdésekre (Vezessék-e be a kézbe áldoztatást? Ad experimentum engedélyezzék-e kisebb közösségekben? A hívek hogyan fogadnák az áldozásnak ezt a formáját?).
     A püspöki karok válaszait a Bizottság összegezte és tanulmányozás céljából átadta a Szentatyának (1969. márc. 10).
holy_communion_in_hand_banned.jpg     A kézbe áldoztatással kapcsolatban három római dokumentum jelent meg. Az Istentiszteleti Kongregáció Memoriale Domini kezdetű, első intsrukciója (1969. máj. 29) mintegy válasz akart lenni a körkérdéssel kapcsolatos nehézségekre. A dokumentum nem engedélyezi általánosan a kézbeáldoztatást, hanem csak az egyes püspöki karok kérése alapján, és a kérés alapos kivizsgálása után. A dokumentumhoz mellékletként csatolták összefoglalt liturgikus és pasztorális normákat, amelyeket a kézbeáldoztatásnál meg kell tartani. A 7. pontban összefoglalt normák tulajdonképpen a Francia püspöki kar részére készültek, akik elsőként kérték a kézbeáldoztatás lehetőségét. (Folyt.) (Forrás: Vigilia 64 (1999/3) 182-189 nyomán)ssslide_28530.jpg

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgA fatimai napcsoda – szkeptikus ellenvetések, objektív válaszok 1
164_otra_fatima_02.jpg     Az egyházilag elismert portugáliai Szűzanya-jelenések megdöbbentő igazolása volt a több tízezer ember – köztük fotósok, újságírók, kétkedők, szocialisták, ateisták – szeme láttára történt napcsoda. Az eseményről számos tudósítás jelent meg a korabeli világi lapokban, így: „Az emberek döbbenten nézték, hogy a Nap megrázkódik, majd gyors, hihetetlen mozgásba kezd, a kozmikus törvényeknek ellentmondó módon” – írta Portugália akkori legnagyobb – kormánypárti, egyházellenes – újságjában, az O Séculóban Avelino de Almeida, aki korábban gúnyolódó cikkeket írt a fatimai eseményekről.
fatima2 (1)_1.jpg„A Nap, amelyet hol bíbor, hol sárga vagy mélyvörös láng övezett, mintha hihetetlen gyors, forgó mozgást végzett volna, s közben időnként úgy látszott, mintha leesne az égről és a Föld felé zuhanna, hatalmas hőséget sugározva” – tudósított Dr. Domingos Pinto Coelho az Ordem című lapban. Hasonlóan írta le az eseményt Dr. Almeida Garrett, a Coimbrai Egyetem természettudós professzora.
     Mint minden csodánál, természetesen itt sem maradtak el az eseményt kizárólag természetes okokkal magyarázó vagy eljelentékteleníteni próbáló, „tudományos” ellenvetések.
     Előre kell bocsátani, hogy a napcsodát általában nem látja mindenki. Fatimában is voltak, akik csupán ragyogó színeket láttak, mások pedig semmi szokatlant. Ez egyrészt eleve kizárja a tömeges hallucináció vagy a tömeghisztéria lehetőségét (amit még valószínűtlenebbé tesz, hogy a napcsodának a Cova da Iriától 18 km-re is voltak szemtanúi). Másrészt a tény, hogy nem az egész portugál lakosság látta a különleges eseményt, szintén a csoda mellett szól, hiszen egy, az ország felett elvonuló szoláris jelenséget mindenkinek látnia kellett volna. A jelenséget azonban egyetlen obszervatóriumban sem figyelték meg. „Lehetetlen, hogy ennyi csillagász, sőt az egész félteke összes lakójának figyelmét elkerülte volna... fel sem merül, hogy csillagászati vagy meteorológiai jelenség lett volna... Vagy minden fatimai szemtanú tévedett, vagy természetfeletti beavatkozásra kell gondolnunk” – írta John De Marchi olasz pap, kutató. (The Immaculate Heart, 1952b:282)
meessen.jpg     Ellenvetés: Auguste Meessen, a Leuweni Katolikus Egyetem Fizikai Intézetének professzora szerint a szemtanúk élményei nem mások, mint a hosszas napbanézés optikai hatásai. Úgy véli, a megfigyelt „táncolást” valószínűleg a rövid napbatekintések nyomán keletkezett retinális utóképek, a színek váltakozását pedig a retina fényérzékeny sejtjeinek károsodása okozza. (Auguste Meessen 'Apparitions and Miracles of the Sun' International Forum in Porto 'Science, Religion and Conscience' October 23–25, 2003 ISSN: 1645-6564)
     Válasz: Régi szemészi tapasztalat, hogy akár néhány másodpercnyi napbanézés is átmeneti vagy maradandó szemkárosodást okozhat. A fatimai napcsoda során több tízezren néztek a tűző déli Napba, mégpedig nem másodpercekig, hanem percekig – egyesek szerint tíz percig –, mégsem volt olyan híradás, hogy akár egyetlen jelenlévő is szemkárosodást szenvedett vagy megvakult volna (ami más állítólagos jelenési helyeken sajnos megtörtént egyes csodaváró zarándokokkal).
     A retinális utóképek elmélete azon bukik meg, hogy ha igaz volna, akkor napsütésben az ablakon kinézve bárki megtapasztalhatná a fatimai napcsodát. Biztosra vehetjük, hogy a csodát követő napokban a szemtanúk is fel-felnéztek az égre, hogy nem ismétlődik-e meg a különleges esemény. Nem kétséges, hogy ha a retinális utóképek és a fényérzékeny sejtek károsodása újra meg újra előidézte volna a csodás látványt, az emberek ámulata hamar alábbhagyott volna, a lapok viszont nem hagyták volna ki a remek alkalmat, hogy – mint korábban annyiszor – ismét nevetségessé tegyék a látnokokat. Valójában épp az ellenkezője történt: a szemtanúk csodálatos, leírhatatlan, különleges látványnak nevezték a jelenséget. De ugyan mi lett volna különleges abban, amit egy óra múlva mindenki újra elő tudott volna idézni?
vö. Magyar Kurír   Forrás
Djouad-Amar_011_Le-Miracle-De-Fatima.jpg.jpg

Szólj hozzá!

162aki_nem_imadkozik_530.jpg

Szólj hozzá!

Taube 2.jpegBarsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Lélek gyümölcse a szeretet
     A keresztény ember életében van egy kegyetlen halál: nem maradhat meg belőlünk semmi! Abból az emberből, akinek testi gyümölcsei a paráznaság, tisztátalanság, szemérmetlenség, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók.
     S abban a pillanatban, amikor ez a halál végbemegy, abban a pillanatban a Szentlélek meghozza a gyümölcsöt. A Lélek gyümölcsei (Gal 5,22) pontatlan fordítás, az eredeti görög szövegben egyes számban áll: a Lélek gyümölcse a szeretet, amely megnyilatkozik a különböző cselekedetekben. A többi: az öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, szerénység, önmegtartóztatás és tisztaság mind-mind csak kísérőjele annak, hogy bennünk van a szeretet. Ilyenek ellen nincsen törvény. (Gal 5,23) Nincs többé külső törvény, csak olyan, amely belénk van írva. Nemcsak ösztöneink vannak, hanem az ösztönvilágnál is mélyebben, ahol a Szentlélek érint bennünket, új természetet kaptunk. Ezért képesek vagyunk tisztán és örökre szeretni, megbocsátani, képesek vagyunk bűn nélkül, tisztán és feddhetetlenül élni, és ez nem idegen tőlünk.
Annyira egy a Lélek és a Szeretet, hogy sokszor így beszél Pál: a Lélek szeretete, vagy Szeretet a Lélekben, illetve a Szentlélek közössége. Szent szent pal san_pablo_1.jpgPál az utóbbit mint köszöntést alkalmazza leveleiben, és most újra bevették a liturgiába, mert kiderült, hogy nem Szent Pál találta ki, hanem a korabeli miséből vette át. Előbb van a miséző Egyház, mint az Újszövetség írásai. „A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme (Ki ez? A Szentlélek!), az Atyaisten szeretete (Ki ez? A Szentlélek!) és a Szentlélek egyesítő ereje (közössége) legyen veletek!”
     Ebből fakad, hogy mindenfajta szeretet közösségre törekszik. Még az utánzatok és hamis szeretetek is. Aki szeret, egyesülni akar azzal, akit szeret. És ez normális. A Lélek erő, aki a sokat eggyé akarja tenni, Egyházzá, Krisztus Testévé formálni azokat, akik az egy Lélekben vagyunk megkeresztelve. Az az Erő, amely a jegyeseket egyesíti, a szerelem. A Szentlélek Isten szerelme, aki a Bárány jegyeséhez, az Egyházhoz társulva kiáltja Jézusnak: Jöjj el! (folyt.)3_2.jpg

Szólj hozzá!

057_mindenszentek_kiralynoje.jpgMindenszentek Királynője – Könyörögj érettünk!  

(Litánia itt!)

Elmélkedés: Egyetlen szentet sem tudunk példaként hozni, aki ne lett volna bensőséges Mária-tisztelő! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

ORSZÁGOS SZERETETLÁNG TALÁLKOZÓ

A Kispesti Jézus Szíve templomban
1196 Budapest, Áchim András u. 78.
2017. május 27-én 9-17 óráignapirend.jpg



_____________________________________

A helyszín elérhetősége közjárművel:
A Határ úttól induló 42 villamosról, vagy a 42-es buszról a Vas Gereben utcai megállónál kell leszállni. Nevezett utcában gyalog a második kereszt utca jobbra, melyben a templom már látható! Szintén a Határ úttól indul a 199-es busz, mely az Áchim András utcánál áll meg!0001_maria_szive_szeretetlangja530_4.jpg

Szólj hozzá!

ab_manila2-300.jpgA „DOMINUS EST” könyvhöz írt előszava Malcolm Ranjith, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció titkára tollából. (Athanasius Schneider: Dominus Est – Szent István Társ. 2010)

     Nem hallgathatjuk el azokat a visszaéléseket sem, amelyek során egyesek emléktárgy gyanánt magukkal viszik a szent színeket, áruba bocsátják, vagy ami még rosszabb, sátáni rítusokban szentségtelenítik meg őket. Ilyen dolgok bizonyítottan előfordulnak. Akár még a nagyobb koncelebrációk alkalmával, magában Rómában is többször a földre dobva találták meg a szent színeket.
     Ez a helyzet arra késztet, hogy fontolóra vegyük a hit súlyos mértékű megfogyatkozásán túl az Úr meggyaláztatását és megsértését is, aki pedig azért méltóztatik közénk jönni, hogy találkozzék velünk, hogy magához hasonlóvá tegyen minket, hogy bennünk is visszatükröződjék az Isten szentsége.
     A pápa nemcsak annak a szükségéről beszél, hogy az Eucharisztia igazi és mély jelentőségét megértsük, hanem arról is, hogy azt méltón és tisztelettel ünnepeljük. Azt mondja, hogy tudatosítanunk kell a gesztusok és a testtartás jelentőségét, mint amilyen például „a térdelés az eucharisztikus ima kiemelkedő pillanatai alatt” (Sacramentum Caritatis, 65). Továbbá, amikor a szentáldozás vételéről szól, mindenkit így buzdít: „mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy ez a gesztus a maga egyszerűségében megfeleljen az Úr Jézus Krisztussal való személyes, szentségi találkozás értékének” (Sacramentum Caritatis, 50).
     Azt hiszem, eljött az ideje, hogy felülvizsgáljuk a kézbeáldozás gyakorlatát, és ha kell, akár be is szüntessük, hiszen azt valójában sem maga a Sacrosanctum Concilium [zsinati rendelkezés], sem a zsinati atyák nem irányozták elő, és csak azután vált elfogadottá, hogy egyes országokban visszaélésként bevezették. Manapság nagyobb szükség van rá, mint valaha, hogy segítsünk a híveknek megújítani élő hitüket az eucharisztikus színek alatt valóságosan jelen lévő Jézusban, hogy ezáltal magának az Egyháznak az élete is megerősödjék, és védelmet nyerjen a hit veszélyes torzulásaival szemben, amelyeket a jelenlegi helyzet újra meg újra előidéz.
     Ezt a javaslatot nem annyira akadémikus, mint sokkal inkább lelkipásztori, spirituális és liturgikus okok indokolják. A kérdés egyszerűen az, mi építi jobban a hitet. Schneider püspök ebben az értelemben dicséretreméltó bátorságról tett tanúságot, amikor megértette Szent Pál szavainak igazi jelentését: „minden a ti épülésetekre történjék!” (1Kor 14, 26.) (folyt.)ab_wyd-communion530.jpg

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgXII. Piusz négyszer látta a napcsodát
00065 Fatimista+de+P%C3%ADo+XII.JPG
     A tényt XII. Piusz kiadatlan, kézzel írt beszámolója bizonyítja, amelyet a „XII. Piusz – az ember és a pápa" című vatikáni kiállításon tettek közzé.
A Pacelli család régi iratai közt talált dokumentumban XII. Piusz így ír: „Láttam a napcsodát. Ez a tiszta igazság."
     A napcsoda az egyik legismertebb fatimai esemény, amely 1917. október 13-án történt. A fatimai látnokok szerint a Szűzanya azt mondta, ezen a napon olyan csoda fog történni, melynek nyomán sokan hinni fognak. Több ezren gyűltek össze a jelenések helyszínén, és valamennyien tanúi voltak annak, hogy a Nap „táncolt", és megszárította az esőtől csuromvizes földet és az embereket.
     A kiállított dokumentumban XII. Piusz azt írja: 1950. október 30-án délután 4 órakor, „a Vatikáni kertekben tett szokásos sétám közben" a Lourdes-i Szűzanya-szoborhoz érve „meghökkentő jelenséget vettem észre, amilyet még sohasem láttam. A Nap, amely még magasan járt, halvány, fénytelen körnek látszott, amelyet körben ragyogás övezett. Nyugodtan bele lehetett nézni. Alig volt előtte felhő. A halvány folt enyhén kimozdult: forgott vagy jobbra-balra ingott. De a napkorongban határozottan, világosan, egyfolytában látni lehetett, hogy mozog."
XII. Piusz86901f227e.jpg     A pápa megjegyzi, hogy a jelenséget azokban a napokban látta, amikor Mária mennybevételének dogmáját készült kihirdetni, és megerősítő jelnek tekintette. Az első alkalom után „október 31-én, majd november 1-jén, a dogma kihirdetésének napján, végül 8-án láttam még, utána többször nem" – írja, majd hozzáteszi: más napokon is figyelte ugyanabban az órában, hátha megismétlődik a csodás esemény, „de hiába – egy pillanatig sem tudtam belenézni a Napba, annyira káprázott a szemem."
 eugenio1882.jpg    XII. Piusz csupán néhány bíborosnak és közeli munkatársának beszélt az esetről. Pascalina Lehnert nővér, a pápai lakosztály gondnoka szerint „a Szentatya mélyen meg volt győződve róla, hogy a rendkívüli jelenség, amelyet négyszer látott, valóságos".
     XII. Piusz gyermekkorától kezdve a Szűzanya áhítatos tisztelője volt. Első miséjét 1899. április 3-án a Santa Maria Maggiore-bazilikában a Salus Populi Romani Mária-ikon oltáránál mutatta be. XV. Benedek pápa 1917. május 13-án, a Szűzanya első fatimai jelenésének napján szentelte püspökké. El cardenal Pacelli, legado de Pío XI, ora en la Ba´sílica de Lourdes. Primer viaje a Francia (1935).jpgPacelli bíborosként 1935-ben Lourdes-ben járt. Ő adta meg a fatimai jelenések pápai jóváhagyását 1940-ben, és 1942-ben az egész világot felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének. Többször beszélt Lúcia nővérrel, a fatimai látnokkal, akit megkért, hogy írja le a Szűzanya üzeneteit. Így ő volt az első pápa, aki megtudta a később II. János Pál által nyilvánosságra hozott harmadik fatimai titkot – írja a Zenit hírügynökség. Magyar Kurír  Forrás 

FatimaSun1.jpg

Szólj hozzá!

056_szuzek_kiralynoje.jpgSzüzek Királynője – Könyörögj érettünk!  

(Litánia itt!)

Elmélkedés: Mária, aki tökéletesen ismerte a szűzi tisztaság égi-földi értékét, óva int a meggondolatlanságtól! A tisztaság üdvös érdem a mennyben és biztonság a földön, mert a szűzi élet, határtalan sok testi-lelki veszélytől mentesít! – És bizony, pusztulásra ítélt az a társadalom, mely nem neveli gyermekeit a szüzesség megbecsülésére!  

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

Taube 2.jpegBarsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A kegyelmi kiáradás
     Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. 38347120.jpgA két asszony szeretetben találkozik, és Pünkösdöt él át. Simeon is a Lélek ösztönzésére ment a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték a szülei: ez is pünkösdi esemény. És érdemes lenne végignézni a szentek életrajzát. A legenda szerint Assisi Boldog Egyed és Szent Lajos király, amikor találkoztak, egy szót se szóltak, csak hallgattak, utána megcsókolták, megölelték egymást és leborultak egymás előtt.
     Az Egyház alapja az, hogy mindegyikünkben ugyanaz a Lélek van. Más dolog a szeretet érzelmeiben és hangulatában élni; majd kiderül, milyen lélektől jön ez a szeretet, és más dolog venni a fáradságot, hogy széthúzásunk, meg nem értésünk, vagy éppen baráti érzéseink mélyén végre felfedezzük az Isten által lerakott közös alapot, az egy Lelket, a Szeretet Lelkét, aki létezésünk mélyén félelmetes közösséget hozott létre, s azt akarja, hogy ezt elfogadjuk és vállaljuk. Az Egyház meg van valósítva a mélyben, ott, ahol meg vagyunk keresztelve, de amíg ez áthatja az erkölcseinket, addig bizony igen hosszú és fáradságos az út.
61709563.jpg     A közösség szó kulcsfogalom a Szentlélek titkáról szólva. Szent Pál leveleiben is, ahol a Lélek, a Szeretet és az egység ugyanaz: Lélek szerint éljetek! (Róm 8,4), Éljetek szeretetben! (Ef 5,2), Benne (Krisztusban) illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben. (Ef 2,21-22) Ez a döccenőmentes beszéd! Ez maga is megrendítő bizonyíték arra, hogy a Szentírás első szerzője nem Pál, Lukács és János, hanem a Szentlélek! Mindannyian ugyanazt a tévedhetetlen nyelvet beszélik, amelyben minden szónak súlya van, s minden mindennel összefügg!
     A Lélek tehát hatalmasan cselekvő erő a hívek szívében, abban a mélységben, ahol az ember a szeretetre születik. (folyt.)

Szólj hozzá!

ORSZÁGOS SZERETETLÁNG TALÁLKOZÓ

A Kispesti Jézus Szíve templomban
1196 Budapest, Áchim András u. 78.
2017. május 27-én 9-17 óráignapirend.jpg



_____________________________________

A helyszín elérhetősége közjárművel:
A Határ úttól induló 42 villamosról, vagy a 42-es buszról a Vas Gereben utcai megállónál kell leszállni. Nevezett utcában gyalog a második kereszt utca jobbra, melyben a templom már látható! Szintén a Határ úttól indul a 199-es busz, mely az Áchim András utcánál áll meg!0001_maria_szive_szeretetlangja530_4.jpg

Szólj hozzá!

malcolm_ranjith300.jpgA „DOMINUS EST” könyvhöz írt előszava Malcolm Ranjith, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció titkára tollából. (Athanasius Schneider: Dominus Est – Szent István Társ. 2010)

     Manapság egyes templomokban azt lehet tapasztalni, hogy ez a gyakorlat egyre inkább elvész, és hogy az illetékesek nemcsak arra utasítják a híveket, hogy állva fogadják a Szent Eucharisztiát, hanem még az összes térdeplőt is eltávolították, és így arra kényszerítik híveiket, hogy üljenek vagy álljanak, még akkor is, amikor az eucharisztikus színeket a pap felemeli és a híveknek imádásra felmutatja. Nagyon furcsa, hogy ezeket a rendeleteket az egyházmegyék liturgiáért felelős személyei vagy az egyes templomok plébánosai úgy bocsátják ki, hogy előtte egyáltalán nem kérdezik meg a híveket, pedig napjainkban némely körökben többet beszélnek az Egyházon belüli demokráciáról, mint valaha.
     Ugyanakkor a kézbeáldozásról szólva el kell ismerni, hogy az egy olyan gyakorlat, amelyet egyes részegyházakban visszaélésként és elsietett módon vezettek be rögtön a zsinat után, megváltoztatva ily módon a korábbi évszázados gyakorlatot és az újat téve általános szabállyá az egész Egyházban. Ezt a változtatást azzal igazolták, hogy a kézbeáldozás jobban tükrözi az evangélium szellemét és az ősegyház gyakorlatát.
     Egy dologban igazuk van: amit az ember a nyelvére fogad, azt fogadhatja kézbe is, mivel mindkét testrész egyenlő méltósággal bír. Ennek a gyakorlatnak az igazolására idézik egyesek Jézus szavait: „Vegyétek és egyétek” (Mk 14,22; Mt 26,26). Bármelyek is legyenek azonban az érvek, amelyekkel a kézbeáldozást igazolni próbálják, nem lehet nem észrevenni mindazt, ami világszerte történik ott, ahol ezt a gyakorlatot bevezették. A kézbeáldozás elősegíti a Szent Eucharisztia színei iránti tiszteletteljes magatartás fokozatos és egyre komolyabb gyengülését. A korábbi gyakorlat ezzel szemben jobban megőrizte a tisztelet iránti érzéket, amelynek helyét újabban az általános figyelmetlenség szelleme és az összeszedettség riasztó mértékű hiánya foglalta el. Ma gyakran látunk áldozókat, akik úgy térnek vissza helyükre, mintha semmi rendkívüli sem történt volna. A legszétszórtabb figyelműek a gyerekek és a fiatalok. Sok esetben semmi nyoma sincs a komolyság szellemének és a belső csendnek, amelynek ki kellene fejeznie az Isten jelenlétét a lélekben. (Folyt.)student_eucharistic_minister530.jpg

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgA fatimai plébános hozzáállása

p_manuel_marques_ferreira_fatimai_plebanos_1914-1919_250.jpg     Manuel Marques Ferreira fatimai plébánost a kis látnokok ellen tett feljelentések rossz irányban befolyásolták. A gyermekeket
azzal vádolták, hogy udvariatlanok a kérdezősködőkkel szemben, mivel az emberek nem tudták megérteni, hogy a három kis pásztor miért menekül előlük.
     A plébános atya is azt kívánta tőlük, hogy lankadatlan türelemmel mondják el mindenkinek a történteket, különösen, ha papok kérdezik őket.
     Ferreira atyának, amióta a jelenések megkezdődtek, egy pillanatnyi nyugta nem volt. A hívek nem tudták megérteni semleges magatartását, sőt egyesek korzetvezeto_kocsisa_joao_lopes_volt_1917_augusztus_13-an_a_korzetvezeto_kocsisa250.jpgazzal vádolták, hogy a szbdkművesekkel paktál. Ez a rágalom, különösen a szomorú augusztus 13-a után terjedt el, a kerületi alkormányzó, azzal csalta fel a kocsijára a három gyermeket, hogy a plébános akar velük beszélni. (A képen a körzetvezető kocsisa Joao Lopez, aki 1917. augusztus 13-án szolgált!)
     Az elfogatás híre villámgyorsan terjedt, és persze arról suttogtak, hogy a plébános úr részese az akciónak.
Manuel Marques Ferreira azonban jónak látta kimenteni magát. Az Ordem című lisszaboni lapban 1917. augusztus 15-én nyílt levelet tett közzé, melyben elmondja, hogy augusztus 13-án őt is zaklatták a hatóságok és az élete is veszélyben kozetvezeto_artur_de_oliveira_santos_vila_nova_de_ourem_250.jpgforgott. (A képen a körzetvezető: Artur de Oliveira Santos) A gyermekek elfogatása és a rágalmak, mélyen felkavarták a lelkét. A cikkben kifejtette továbbá, hogy miért is nem megy ki minden hónap 13-án Cova da Iriába. Szerinte ugyanis, ha a jelenések természetfelettiek, akkor az ő részvételére nincs semmi szükség; ha pedig nem azok, jelenléte fegyver lenne az Egyház ellenségei kezében.
     (A szerkesztő megjegyzése: az "életveszély" említése a plébános részéről nem volt alaptalan, mivel több papot is elhurcoltak ismeretlen "civilek" és miután agyba főbe vertek, valamely elhagyatott helyen kilöktek az autójukból!)
     Ferreira atya, kétségkívül lelkiismeretesen megtartotta a lisszaboni bíboros által az egyházmegye papjai számára kiadott rendeletét, miszerint: ,,A fatimai eseményekkel kapcsolatban nem szabad részt venni semmiféle vallásos megmozduláson!''
     A legjobb barátai csak nagy nehézségekkel tudták rávenni, hogy október 13-án, a nagy jelenés napján, megfigyelőként kimenjen Cova da Iriába.
     Két nappal az utolsó jelenés után hivatalos jelentést terjesztett fel az egyházmegyei hatósághoz, hogy elöljáróit értesítse a történtekről.
mgr_antonio_bello_patriarche_de_lisbonne_250.jpg     Felterjesztése gondos és tárgyilagos volt. Sajnos azonban, az Egyház ellenségeinek sikerült elmozdítaniuk az egyházmegyéből António Mendes Belo bíborost, aki ismerte az eseményeket. És egyfelől, mire Róma kinevezte az új apostoli kormányzót, idő telt el, ráadásul ez teljesen új és részletes jelentést kért az egész fatimai történésről!
     M. Ferreira plébános alapos munkát végzett, magához hívatta a gyermekeket szüleikkel együtt, valamint a főbb tanúkat és a vallomásukat írásba foglalta. Feladatát oly lelkiismeretesen végezte, hogy a jelentést csak 18 hónappal később, 1919. április 28-án tudta főpásztorának átadni.
     Mindez késleltette az egyházi hatóság döntését, és egyben az egész fatimai üzenet teljesítésének kibontakozását. Márpedig utólag már tudjuk, ezen múlt a világ sorsa!

 

 

Szólj hozzá!

SZENT RITA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Casciai Szent Rita 1381-ben született az itáliai Cascia melletti Roccaporenában. Ifjúkorától szerzetesnő szeretett volna lenni, de korának állandó polgárháborús viszonyai miatt, kénytelen volt feleségül menni az egyik "bandavezérhez"! Egy ikerpár fiuk született. Az erőszakos, italozó és a gyilkolástól sem visszariadó férjét, türelemmel, szeretettel és állandó imával sikerült megtérítenie, amit persze a bandatársai nem néztek jó szemmel és megölték!
Rita két fiát a "vérbosszú" bűnétől a végzetes pestisjárvány mentette meg.
Ezt követően a casciai Ágoston-rendi nővérekhez igyekezett belépni, amely csak rendkívüli csodával sikerült! Megjelent neki Szent Ágoston, Keresztelő Szent János és Tolentínói Szent Miklós és a rendház zárt kapuin át bevitték a kolostorba, ahol 1447. május 22-én halt meg. Megkapta Krisztus töviskoronájának egy stigmáját a homlokán, melynek fájdalmait és a környezetére ható kellemetlenségeit türelemmel viselte.
1900. május 22-én avatta szentté XIII. Leo pápa.
Már életében is számtalan csoda fűződött személyéhez.
Casciai Szent Rita, egyike a "lehetetlen dolgokban segítő" szenteknek! Bizalommal fordulhatunk hozzá megoldhatatlannak látszó élethelyzetünkben!
Attribútumai a tövistüske (homlokseb), a méhek és a piros rózsa.

A blogon a teljes életrajza megtalálható 20 részben, 2015. május 23 - június 11-ig! A Keresztény Élet c. újságban ezen életrajz, sorozatban olvasható!

5_22_st_rita_roses.jpg

Szólj hozzá!

Taube 2.jpegBarsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Az élet egyetlen értelme az istenfiúság
     A keresztény fejlődése Krisztus méreteire nem elsősorban aszketikus erőlködés eredménye. Nem csupán küzdelem és állandó önmegtagadás, jóllehet enélkül nincs Krisztus-követés, de ez csak első feltétele, nem pedig maga a szentség. pray (1).jpgMi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanarra a képmásra változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által. (2Kor 3,18) A Szentlélekkel való átitatódás és átalakulásunk a dicsőségben együtt halad ugyanazon ritmusra, hiszen ugyanarról van szó. Kezdetben a hívő csak a Lélek zsengéit birtokolja. Majd megtapasztalja a dicsőség növekedését, lehet, hogy nagyon fájdalmasan. Amikor egyedül marad, amikor a sötétben felragyog, hogy élete egyetlen értelme az istenfiúság. Azután megigazul a Lélek által és lassan, szinte észrevétlenül átalakul. 003 - La personalidad del espiritu santo.jpgÉs egy nap a dicsőséges Krisztushoz hasonul az ő feltámadásának ereje által. Isten ugyanis a hit által tett megigazulttá, hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét. És Krisztus azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja majd gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez. (vö. Fii 3,9-10.21) Ez az átalakítás a Szentlélek műve, aki itt egyszerre működik Isten erejeként és dicsőségeként. Ezért az Efezusi levélben együtt szerepel a három: Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által. (Ef 3,16)  (folyt.)

Szólj hozzá!

055_hitvallok_kiralynoje.jpgHitvallók Királynője – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: A hitvallók életét nem csak oly mértékben irányítja a hit, mint az átlagos keresztények életében, hanem úgy, hogy a legcsekélyebb gondolatuk, szavuk és cselekedetük is a hit fényében történik.  

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

athanasius_schneider300.jpgA „DOMINUS EST” könyvhöz írt előszava Malcolm Ranjith, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció titkára tollából. (Athanasius Schneider: Dominus Est – Szent István Társ. 2010)

     A Tridenti Zsinat Krisztusnak az eucharisztikus színek alatti valóságos jelenléte kapcsán a következőket tanítja: in almo sanctae Encharistiae sacramento post panis et vini consecrationem Dominum nostrum Iesum Christum verum Deum atque hominem vere, realiter ac substantialiter sub specie illarum rerum sensibilium contineri [„a legméltóságosabb Oltáriszentségben a kenyér és bor konszekrációja után ugyanezen érzékelhető anyagok színe alatt igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten és igaz ember”] (DS 1651).
     Aquinói Szent Tamás a szent Eucharisztiát latens Deitas-ként [„rejtőző Istenségként”] jelöli meg (Aquinói Szent Tamás: Adoro te devote szekvencia). Tehát Krisztus eucharisztikus színek alatti valóságos jelenlétének hite már akkor a Katolikus Egyház hittanításának magjához tartozott és már akkor a katolikus identitás lényeges eleme volt. Világos volt, hogy nem lehet felépíteni az Egyházat, ha ez a hit akár a legkisebb mértékben is sérül.
Következésképpen az Eucharisztiát, amely Krisztus Testévé lényegileg átváltozott kenyér és Krisztus Vérévé átváltozott bor, maga a köztünk élő Isten, csakis csodálattal és a lehető legnagyobb tisztelettel vehetjük magunkhoz, az alázatos imádást kifejező testtartásban.
     XVI. Benedek pápa Szent Ágoston szavaira emlékeztet: nemo autem illam panem manducat, nisi prius adoraverit; peccemus non adorando [„senki sem eszi ezt a Testet, ha előtte nem imádta; vétkeznénk, ha nem imádjuk”] (Enarrationes in Psalmos, 98,9: CCSL 39, 1385) és kihangsúlyozza a következőket: „az Eucharisztiát magunkhoz venni annyit jelent, hogy az imádás magatartásával közelítünk Ahhoz, Akit fogadunk [...] csak az imádásban érlelődhet meg egy mély és igazi befogadókészség” (Sacramentum Caritatis, 66).
E hagyomány alapján világos, hogy egyre szervesebbé és nélkülözhetetlenebbé váltak az olyan testi és lelki gesztusok és magatartásformák, amelyek elősegítik a csendet, a belső összeszedettséget, saját kicsinységünk alázatos elismerését annak mérhetetlen nagysága és szentsége előtt, aki az eucharisztikus színekben előttünk áll. A legjobb módja annak, hogy kifejezzük tiszteletünket az eucharisztikus Úr iránt, Péter apostol példájának követése, aki – az evangélium tanúsága szerint – térdre borult az Úr előtt és felkiáltott: „Uram, menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok!” (Lk 5,8). (Folyt.)angels-love_4_530.jpg

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgEgy szemtanú tanúsága (részlet)

Fatima.31863748_std.jpg     Nem vagyok képes leírni, amit akkor láttam és átéltem. A Napra meredtem; sápadtnak tűnt, megszokott vakító fénye nélkül; olyan volt, mint egy forgó hógömb; majd hirtelen úgy látszott, hogy cikk-cakkban lefelé tart és azzal fenyeget, hogy a Földre zuhan. Rémületemben szaladtam és el akartam bújni az emberek mögött. Mindenki sírt és a világ végét várta.

Mellettem egy hitetlen ember állt, aki délelőtt még gúnyolta az embereket, akik azért mennek Fatimába, hogy egy kislányt lássanak... Ránéztem: mereven, tágra nyílt, csodálkozó szemmel figyelte a Napot; azután láttam, hogy tetőtől talpig reszket; végül karját az ég felé tárva térdre borult, mit sem törődve a sárral, és felkiáltott: A Madonna! A Madonna! Mást nem tudott mondani [...]. Közben az emberek tovább kiabáltak és siratták bűneiket... [...].

A napjelenség hosszú percei alatt a tárgyak a szivárvány színeiben tündököltek... Ahogy egymásra néztünk, mindenkinek más színe volt: az egyik kék, a másik sárga, a harmadik piros és így tovább. Mindezek a különös események fokozták a nép félelmét. Kb. 10 perc múlva a Nap visszatért helyére, ugyan olyan módon, ahogy elhagyta azt, sápadtan és ragyogás nélkül.

Amikor az emberek felfogták, hogy elmúlt a veszély, ragyogtak az örömtől. Egy szívvel és egy lélekkel kiabálták: Csoda, csoda! Dicsértessék a Miasszonyunk! (Mangalore, Szent József Szeminárium 1931. július 13-án Ignacio Lourenro Pereira szemtanú) (Kép az internetről!)13thday.jpg

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_m_az_ur_530_3.jpg

Szólj hozzá!

054_vertanuk_kiralynoje.jpgVértanúk Királynője – Könyörögj érettünk!  

(Litánia itt!)

Elmélkedés: A Szűzanya, védőn oltalmazza földi gyermekeit, mert tudja, hogy a legteljesebb szeretet is sebezhető! Az Ő életét is végigkísérte a prófécia: Lelkedet tőr járja át! Életünk minden helyzetében Rá figyeljünk!  

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

Taube 2.jpegBarsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A magasságból jövő erő
     Jézusról megjegyzi Szent Lukács, hogy erő áradt ki belőle. Ez az erő a Szentlélekkel van kapcsolatban, hiszen Jézus működése kezdetén a názáreti zsinagógában egész eljövendő működését Izajás könyvéből idézi: „Az Úristen lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket...” (Iz 61,1). És mennybemenetele előtti utolsó szavai Lukács evangéliuma szerint az Atya ajándékáról szólnak, magasságból jövő erőről, aki maga a Szentlélek:holy-spirit-icon.jpg „Én majd elküldöm nektek Atyám ígéretét. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.” (Lk 24,49) Az Apostolok cselekedetei kezdetén, amely szintén Lukács műve, nem hagy kétséget afelől, hogy ez az erő a harmadik isteni személy, mert ott ezt mondja maga az Úr Jézus: „A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket.” (ApCsel 1,8) Mert Pünkösdkor született meg Krisztus Titokzatos Teste, s amint Jézus Krisztus emberségét az Atya erővel, azaz a Szentlélekkel kente fel, ugyanúgy Titokzatos Testét, az Egyházat is a Szentlélek erejével hozza létre.
116473145.jpg     Az Egyházban nagyon sok rossz van – általunk. Aki a botrányt keresi, az megtalálja benne, papok és hívek életében egyaránt. Ugyanakkor jelen van az Egyházban a Szentlélek, a hatalmas, feltámasztó, isteni erő is. Ezért érdemes az Egyházba belépni és benne maradni. Rajta kívül ezt a Lelket nem ismerik. Csak mint személytelen erőt fogják fel, de mit segíthet rajtunk egy személytelen erő, akit nem lehet megszólítani?
Jézus nyilvános működése során megtöri a sátán hatalmát Isten erejével – a Lukács-evangéliumban így olvassuk: Isten ujjával. Ez a sátán hatalmát megtörő Isten ujja maga a Szentlélek, ahogy Krisztus világosan állítja: „De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa” (Lk 11,20), vagyis végleges uralma.  (folyt.)

Szólj hozzá!

dom_k_2828.jpgA „DOMINUS EST” könyvhöz írt előszava Malcolm Ranjith, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció titkára tollából. (Athanasius Schneider: Dominus Est – Szent István Társ. 2010)

     A Jelenések könyvében Szent János elmondja, hogy imádással borult az Úr angyalának lábai elé, amikor látta és hallotta a neki szóló kinyilatkoztatást (vö. Jel 22, 8). A fölséges isteni jelenlét előtti leborulás vagy letérdelés az alázatos imádás kifejezéseként a tiszteletnek olyan gesztusa volt, amelyet Izrael mindig is gyakorolt az Úr jelenlétében. Így olvassuk a Királyok első könyvében: „Amikor aztán Salamon elimádkozta ezt az imádságot és könyörgést az Úr oltárának színe előtt - ahol az ég felé tárt kezekkel a földön térdelt, mind a két térdével -, felállt és harsány hangon megáldotta Izrael egész gyülekezetét” (IKir 8, 54-55). A király testtartása a könyörgő imádság alatt egyértelmű: térden áll az oltár előtt.
     Ugyanez a hagyomány található az Újszövetségben is, ahol látjuk Pétert térdre borulni Jézus előtt (vö. Lk 5,8); hasonlóképpen Jairust, amikor arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg leányát (Lk 8,41); a szamáriait, aki visszajött neki hálát adni, végül Máriát, Lázár testvérét, amikor Lázár életéért könyörgött (Jn 11,32). Az isteni jelenlét és kinyilatkoztatás előtti leborulás ugyanezen gesztusával találkozunk mindenütt a Jelenések könyvében (Jel 5,8;14 és 19,4).
     Ezzel a hagyománnyal szorosan összefügg az a meggyőződés, hogy a jeruzsálemi szent templom Isten lakóhelye és ezért a templomba csakis olyan testtartással léphetünk be, amely az Úr jelenléte előtti mélységes alázat és hódolat magatartását fejezi ki.
     Az Egyháznak is az a mély meggyőződése, hogy az Úr ténylegesen és valóságosan jelen van az eucharisztikus színek alatt, s az Oltáriszentség tabernákulumban való őrzésének egyre terjedő szokása kifejlesztette azt a gyakorlatot, hogy az Eucharisztiában jelen lévő Urat alázattal térdre borulva imádjuk. (Folyt.)mass_7_530.jpg

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgA nagy csoda után

     Amikor a rendkívüli jelenségek megszűntek, a tömeg lelkesedése leírhatatlan módon fokozódott. Mindenki a látnokokhoz törtetett, akiknek most valóra váltak a szavai. Mindenki látni, érinteni, kérdezni akarta őket... Jácinta a félelemtől és az élmények hatására sírni kezdett. Egy derék katona a karjába vette és a szüleihez vitte. Ferenc vidám volt, bátran utat tört magának a tömegben. Lúcia a figyelem középpontjába került. Azon vette észre magát, hogy valakinek a vállán ül, aki viszont nem látva hova lép, megbotlott és elesett, de a kislányt máris más karok kapták el.lucia1917.jpg

     Végre hazakerültek. „Jól emlékszem írta Lúcia , hogy aznap hosszú copfom nélkül értem haza. Anyám haragos volt, amikor meglátta, hogy rövidebb a hajam, mint Ferencé, mert nemcsak a kendőm tűnt el, de az emberek lelkesedésükben még a hajamat is levágták.”

     Százak mentek a látnokok után kíváncsiskodva és éjfélekig zaklatták őket még a következő napokban is. A kérdéseknek nem akart vége szakadni. Ez így ment hetekig, hónapokig. A számtalan és olykor nem is jószándékú látogató már terhére volt a gyermekeknek és a családnak. Visconde de Montelo újságíró, csak igen nehezen jutott be Marték házába, hogy még aznap este kikérdezze a gyermekeket. (Később ebből is olvashatnak részleteket!)

(Az alábbi képen Jácintát kimenti egy katona a tömegből)+Napcsoda Jácinta1917 okt. 13.jpg

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_530_3.jpg

Szólj hozzá!

053_apostolok_kiralynoje.jpgApostolok Királynője – Könyörögj érettünk!  

(Litánia itt!)

Elmélkedés: Az életszentség nagyságát nem az egyéni kiválóság határozza meg, hanem az isteni kegyelem, mellyel az Apostolok különösen el lettek halmozva. Ezért számíthatjuk őket a legnagyobb szentek közé. A tizenkét apostolon kívül azonban volt valaki, aki még bensőbb és még mélyrehatóbb kegyelmekben részesült Jézus részéről és ez Édesanyja volt, aki szívébe zárta isteni gyermekének minden szavát, minden gondolatát. Ezért ő az Apostolok Királynője. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

Taube 2.jpegBarsi Balázs: A termető Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Szentlélek maga a Magasságbeli ereje
     Szent Péter például így ír: mf_dove_cross-2903.14694753.jpgMert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért...   Test szerint megölték ugyan, de életre támadt a Lélek szerint. (1Pét 3,18) A Szentlélek Isten cselekvése a maga mindenhatóságában. Ezért hívja az Anyaszentegyház nagy események előtt: „Teremtő Lélek, jöjj közénk!” Mindig teremtő, nem alakító, nem díszítgető, nem a problémákat elfedő. Ahol a szent liturgia említi az Isten Lelkét, ott a teremtéshez hasonló isteni erő árad: a konszekrációban, a transz-szubsztanciációban, amikor a kenyér és a bor színe alatt a feltámadt Krisztus megjelenik, valószínűleg ugyanaz történik, mint amikor Jézus feltámadt. A Szentlélek megteszi, hogy millió és millió helyen találkozzon híveivel, immár a hit sötétjében. A feloldozásban is ilyen erő árad: megsemmisül a múlt. Ezért Szent Lukács evangéliuma az angyal szavát idézve, mintegy párhuzamos kifejezésként ugyanazt ismételi, amikor így szól Máriához: „A Szentlélek száll tereád, a Magasságbeli ereje borít el téged.” Ez zsidós beszéd, gondolatpárhuzam: a Szentlélek maga a Magasságbeli ereje.
matka_kocioa.jpg     A Szentlélek teszi képessé Máriát, hogy Isten Fiának anyjává legyen, és így bizonyítja, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Isten mindenhatóságának műveiben jelen van a Szentlélek. Már a teremtésben is, hiszen ezt olvassuk: Isten Lelke a vizek felett lebegett (Ter 1,2), a megtestesülésben, ahogy az imént láttuk, valamint Jézus feltámasztásában és a mi feltámasztásunkban az utolsó napon. Az Úr Jézus működése az evangéliumi hagyomány szerint, a Lélek erejében bontakozik ki. A szentírók hol erőről beszélnek, amely kiárad, hol Szentlélekről, hol pedig, nagyon érdekes módon, a Lélek erejéről. Ez ahhoz hasonló kifejezés, mint a „Róma városa”, ahol a város maga Róma. A Lélek ereje az az erő, amely maga a Szentlélek Úristen. Igen, csak azért jött el Krisztus, hogy megadja a Szentlelket, aki által fiak leszünk, és így kiáltunk Istenhez: Abba, Atya!  (folyt.)

Szólj hozzá!

ORSZÁGOS SZERETETLÁNG TALÁLKOZÓ

A Kispesti Jézus Szíve templomban
1196 Budapest, Áchim András u. 78.
2017. május 27-én 9-17 óráignapirend.jpg



_____________________________________

A helyszín elérhetősége közjárművel:
A Határ úttól induló 42 villamosról, vagy a 42-es buszról a Vas Gereben utcai megállónál kell leszállni. Nevezett utcában gyalog a második kereszt utca jobbra, melyben a templom már látható! Szintén a Határ úttól indul a 199-es busz, mely az Áchim András utcánál áll meg!0001_maria_szive_szeretetlangja530_4.jpg

Szólj hozzá!

A Szentírás szerint az embernek le kell borulnia Isten színe előtt

Alapgondolat: Egyszer megkérdezték Teréz anyától: „Ön szerint napjainkban mi a legnagyobb baj a világon?” Legtöbben bizonyára azt feltételeznék, hogy Teréz anya az éhséget, a leprát, a járványokat, a családok széthullását, az abortuszt, a tudatos ateizmust, a gazdasági válságot, a nukleáris fenyegetést, vagy valami más effélét tekint a legnagyobb gondnak. Kalkuttai Teréz minden gondolkodás nélkül, egészen mást válaszolt: „Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom amint az emberek az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.”

     Miért méltóbb térden állva fogadnunk a fölséges Istent? A Szentírás egyöntetű tanúsága szerint a marini07.jpgfölséges isteni jelenlét előtti leborulás vagy letérdelés az alázatos imádás kifejezéseként a tiszteletnek alapvető gesztusa. A legjobb módja annak, hogy kifejezzük tiszteletünket az eucharisztikus színekben előttünk álló, mérhetetlen nagysággal és szentséggel bíró Úr iránt, Péter apostol példájának a követése, aki térdre borult az Úr előtt és felkiáltott: „Uram, menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok!” (Lk 5,8) „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” (Fil 2,10) – tanít bennünket Szent Pál apostol. Hasonlóképpen cselekedett Jairus, amikor arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg leányát (Lk 8,41). A leprából meggyógyított szamariai leborulva adott hálát az Úrnak (Lk 17,16). A felséges jelenlét és az isteni kinyilatkoztatás előtti leborulás ugyanezen gesztusával találkozunk mindenütt a Jelenések könyvében (Jel 5,8.14; 19,4). Szent János elbeszéli, hogy imádással borult az Úr angyalának lábai elé, amikor látta és hallotta a neki szóló kinyilatkoztatást (vö. Jel 22,8). 
     A szentáldozással kapcsolatban nemcsak a leborulásra, hanem az Oltáriszentség nyelvre fogadására is találhatunk biblikus megfontolásokat. Ezekiel jelképesen közvetlenül a szájába kapja Isten igéit: „Nyisd fel szádat, és edd meg azt, amit én adok neked! Erre azt láttam, hogy íme, egy kéz nyúlt felém: benne könyvtekercs volt. (…) Erre felnyitottam számat, s ő megetette velem azt a tekercset (…). Erre megettem azt és olyan édes lett a számban, mint a méz.” (Ez 2,8–9; 3,2–3) 
A szentáldozásban magunkhoz vesszük a testté lett Igét, amely nekünk Isten gyermekeinek valóságos eledelünk. Amikor az Oltáriszentséghez közeledünk, emlékezetünkbe idézhetjük a 81. zsoltár 11. versét is, amelyet a zsolozsmában imádkozunk Úrnapja főünnepén: „Csak nyisd ki szádat, és én betöltöm”.
Elképzelhető, hogy Krisztus az Utolsó Vacsorán a bemártott kenyeret az iskarióti Júdásnak közvetlenül a szájába helyezte (vö. Jn 13,26–27), hiszen az átázott kenyeret kézbe adva, akkor és ott sem lett volna ésszerű! Bizonyára így tett az Úr minden apostollal is.

A kézbeáldozás hívei azzal érvelnek, hogy az ősegyházban is a kézben áldozás volt szokásban, "ezer évig csupán megtörték a kenyeret és úgy vették jesuseucaristia.jpgmagukhoz, miért lenne ez méltatlan cselekedet napjainkban?" 
     De tekintsük csak meg, hogy miként áldoztak 1930 évig azok, akiknek a pap megtörte e kenyeret? Az áldozó férfinak először is kezet kellett mosnia, majd – a leborulás előzetes tiszteletadása után –, bal tenyerébe fogadta a Szentséget (a Darabot), s mély meghajlás közepette ajkával vette fel, majd nagy gonddal mintegy végignyalta saját tenyérét, hogy semmiféle morzsa ne maradhasson hátra. A Szentáldozás után, újra kezet kellett mosniuk, amiként ez a mai napig előírás a bizánci rítusban! – Nos, ez volt a gyakorlat! (Lásd: Arles-i Szent Caesarius /470-542/ prédikációjában, Sermones, 227,5 /PL 39,2168/) A nők esetében annyi módosítás volt, hogy egy fehér kendőcskét kellett a bal tenyerére terítenie mindenkinek magának és ajkukkal vették fel a Szentséget! 
Márpedig ez az eredeti ősi szokás, mely igen messze van a mai gyakorlattól! Gondoljunk bele! nem csak nem mosunk kezet, de előtte kezet fogunk "szívből egymással", például azt a kezet, amelyik jövet a busz kapaszkodóját fogta, vagy épp előtt használta az átázott papírzsebkendőjét!                                                                                                          A konszekrált Kenyér színei alatt valóságosan jelen levő – nemcsak Testével és Vérével –, hanem istenségének fenségével is köztünk rejtező Úr imádása a legtermészetesebb és legnyilvánvalóbb módon a térdelés vagy leborulás biblikus gesztusában fejeződik ki, melyet az Egyház tradíciója jól ismer és alkalmaz, s amelyet lelkünk java és az Oltáriszentség megóvása érdekében nekünk is követnünk kell. (A valóságon Jézus Krisztus jelenlétét értjük az Áldozatban, de egyben a Keresztről ránk áradó valóságos isteni kegyelemet is!) A Szentek seregének imádságai ékes példáját adják számunkra az Oltáriszentség iránti köteles tiszteletnek. Aranyszájú Szent János, Alexandriai Szent Cirill, vagy éppen Szent Bonaventura fohászai a legszebb szavakkal is alig tudják kifejezni hódolatukat a Szentségben jelen levő Úr iránt. 
marini6.jpg     XVI. Benedek pápa következetesen példát mutat az áldoztatás legméltóbb formájáról: szentmiséin csak térdelve, nyelvre áldoztatja a híveket. A pápa szertartásmestere, Guido Marini prelátus az Osservatore Romano újságnak 2008. június 25-én adott interjújában kijelentette, hogy a pápai miséken a jövőben az áldoztatásnak a szabályos formája, a pápa által addig is már több ízben gyakorolt, térdelve és nyelvre való áldozás lesz. Guido Marini a következőket mondta: „Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a kézbeáldoztatás jogilag még ma is kivételes engedélyhez kötött, mely egyes püspöki konferenciák püspökeinek adatott csak meg. A pápa eljárása arra szolgál, hogy az egész Egyház számára érvényes általános szabály törvényi erejét aláhúzza.” (A képen XVI. Benedek pápa áldoztatja Guido Marini prelátust.) (Fülep Dániel, a Tengernek Csillaga 2010. június-júliusi számában megjelent írása nyomán, a szerk.kiegészítésével.)

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgA hatodik jelenés október 13-án

A NAPCSODA

13thday_interrogation300.jpg     Mária hatodik fatimai jelenését az irodalom 'Október 13' címszó alatt írja le. Ekkor történt a híres fatimai napcsoda. Aznap igen borús, esős volt az idő. A plébános úr, akinek még mindig erős fenntartásai voltak az események valódiságát illetően, utoljára még kihallgatta Lúciát.

     A zuhogó eső ellenére óriási tömeg gyülekezett a tölgybokor helyén augusztusban állított díszkapu körül. (A tölgybokrot ugyanis már széthordták az emberek, relikviaként!)
     A három kis pásztor, amikor a Szűzanya jövetelének jeleit érzékelték, Lúcia odaszólt a tömegnek, hogy csukják be az esernyőket, mindezt annak ellenére, hogy addig az eső reménytelenül zuhogott – jóllehet –, ekkor hirtelen elállt.
     A Szent Szűz ekkor elmondta kívánságát: ,,Szeretném, ha itt kápolnát építenének tiszteletemre. A Rózsafüzér Királynője vagyok. Imádkozzátok továbbra is mindennap a rózsafüzért. A háborúnak vége lesz és a katonák hamarosan hazatérnek.” Utolsó szavai ezek voltak: ,,ne bántsák meg többé Istent, hiszen már annyira megbántották!” Ezt követően a Boldogasszony kitárta karjait, és mintegy szétszórta velük a nap sugarait, s ekkor kezdődött a tíz percig tartó napcsoda.
356.jpg     Valamennyi korabeli újság megemlékezik, többen fényképeket is közölnek az eseményről. Az eső elállt. Manuel Nunes Formigao, Ferreira kanonokja könyvében azt írja, hogy kb. hetvenezren (70.000) voltak tanúi az eseménynek. A Nap forgása, színeváltozása, zuhanása megdöbbentette az embereket. Formigao így folytatja: ,,A hatalmas tömeg a csodálatos esemény láttára térdre esett, a Hiszekegyet, az Üdvözlégyet és a tökéletes bánatot imádkozta minden ajak, majd az öröm, a hála és bűnbánat könnye folyt valamennyi szemből.” A tömeg döbbenten észlelte, hogy ruházatuk teljesen száraz lett és még a sárnyomok is eltűntek róla. Egy természettudós szemtanúként azt is elmondja, hogy amikor a Nap zuhanni kezdett a Föld felé, néhány pillanatig ijedtség lett úrrá a tömegen.formigoa.jpg,,Isten így nyomta rá bélyegét a fatimai eseményekre” – írja Formigao kanonok.
Miközben a nép a napcsodát szemlélte, a látnokoknak a Szentcsalád, a Fájdalmas Anya, majd a Kármelhegyi Boldogasszony jelent meg. Az események végére, Lúciának alaposan lenyírbálták hosszú haját "emlékbe", és a kis Jácintát is egy katonának kellett kimentenie, miként a legalsó fotó mutatja!
     Amikor 1917-ben a fatimai események lezajlottak, még nem lehetett sejteni az üzenetek hatalmas jelentőségét. A hét-tagú vizsgálóbizottság 1929. április 14-én fejezte be munkáját, s a jelenések hiteles voltát a fatimai püspök az 1930. október 13-án százezer zarándok előtt hirdette ki.
     Cova da Iriában Mons. Correia da Silva püspök megvásárolt egy kétszer akkora területet, mint a római Szent Péter tér (ennek közepén fakadt a forrás), ezen felépítette Portugália legnagyobb templomát, s az itt épült istenháza lett a katolikus világ leglátogatottabb temploma. A fatimai történések nyomot hagytak a világban. Az Isten október 13-án igazolta a látnokokat. A napcsoda rendkívüli látványa, a hit felelőseit és a hívő közönséget egyaránt meggyőzhette, ám sajnálatosan az emberek ennek ellenére felülbírálták a Szent Szüzet és éveken keresztül halogatták aprócska kéréseinek teljesítését. Ez sem maradt következmények nélkül! Alább közlök néhány korabeli fotó-ritkaságot a Napcsodáról, melyek részint az internetről, részint Kondor atya személyes ajándékából valók! A legalsó képen egy katona Jácintát menti ki a tömegből! Multidao1917236.jpgnapcsodaMilagre2Bdo2Bsol2.jpgFatimaSunn.jpgNapcsodal0b.jpgmilagrodelsolfatima11.jpgNapcsoda Jácinta-fatima.jpg

Szólj hozzá!

052_profetak_kiralynoje.jpgPróféták Királynője – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A próféták jövendölései Őrá mutatnak, mint Isten által adatott jelre: Íme a szűz méhében fogan, Fiat szül és Emmánuel lesz a neve! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

Taube 2.jpegBarsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Isten, maga a szeretet
     Istenben a legvégső titok a Szentlélek. Rajta kívül minden csak árnyék, látszat, halálra szánt, értelmetlen a földi világban is. Igazi valóságunk olyan realitás, amelyhez képest minden csak árnyék, s csak annyiban létezik, amennyiben ehhez köze van. Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. (1Jn 3,1) Tehát Istent ismerni és az embert ismerni, ugyanaz: a Szentlélek titkát ismerni. De mi magunkat sem ismerjük, ha nem ismerjük őt, a szerető Atyaistent. És hogyan ismerhetjük meg az ő mélységeit és a mi mélységeinket? Csakis a Szentlélekben, mert azt, hogy ő bennünk él, a nekünk adott Lélektől tudjuk. Ő az a szent kenet, amelyet megkaptunk, és ezért Szent János szerint mindent tudunk. pentecoste_2_1.jpgAki ezt tudja, az mindent tud, nincs szükség több tanításra. A minden: Isten végső titka, hogy ő maga a Szeretet, és a mi legvégső titkunk, hogy Lelkét, szeretetét árasztotta belénk. Enélkül viszont semmit sem tudunk és semmink sincs. Akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van. Ha vallásosságunk, keresztény hitünk, nem ennek a végső misztériumnak boldog birtoklása, akkor szerencsétlenebbek leszünk egy nap mindenkinél, mert magunkban is csalódnunk kell, és abban az Istenben is, akit elképzeltünk magunknak. Pontosabban: képtelenek leszünk tovább szeretni magunkat, mert elveszítjük azt az Istent, aki feltétlenül és érdemek nélkül is szeret minket.
     Ki az, akiről azt állítom: „én vagyok”? A válasz: Isten Lelkétől, a Szentlélektől átjárt nyomorult létező, akit a végtelen Isten megmagyarázhatatlan módon öröktől fogva és mindörökké szeret.  (folyt.)Ó, Szentlélek jöjj közénk.jpg

Szólj hozzá!

A szentáldozás földi életünk legnagyobb ajándéka

Alapgondolat: Egyszer megkérdezték Teréz anyától: „Ön szerint napjainkban mi a legnagyobb baj a világon?” Legtöbben bizonyára azt feltételeznék, hogy Teréz anya az éhséget, a leprát, a járványokat, a családok széthullását, az abortuszt, a tudatos ateizmust, a gazdasági válságot, a nukleáris fenyegetést, vagy valami más effélét tekint a legnagyobb gondnak. Kalkuttai Teréz minden gondolkodás nélkül, egészen mást válaszolt: „Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom amint az emberek az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.”

     Az Oltáriszentség magunkhoz vétele földi életünk legszentebb pillanata. Katolikus hitünk Szent Titka, Krisztus valóságos jelenléte a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, akit úgy veszünk magunkhoz, mint az Élet Kenyerét (vö. Jn 6,48). 
     A Tridenti Zsinat az Úr teljes szentségi jelenlétét hirdeti: „A legméltóságosabb Oltáriszentségben a kenyér és bor konszekrációja után ugyanezen érzékelhető anyagok színe alatt igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten és igaz ember.”
     Az Úr Krisztus tényleges, valóságos és lényegi jelenléte az Oltáriszentségben a szent színek feloszlásáig tart és a még érzékelhető legkisebb részecskékre is egyaránt kiterjed. Ebből következik, hogy a szentáldozás a legkomolyabb testi és lelki előkészületet, a Szentség kezelése és magunkhoz vétele pedig a legteljesebb hódolatot és figyelmességet kívánja meg tőlünk. 
     Az Oltáriszentséget a hívő csak súlyos bűntől mentes, tökéletes imádattal és felkészült lélekkel engedheti a szívébe, mindig ügyelve arra, hogy az Úr Szent Teste az Eucharisztiában a legnagyobb védelmet kapja meg. Ezzel szemben, egyre több templomban tapasztalható, hogy az illetékesek nem csak arra utasítják a híveket, hogy állva fogadják a Szent Eucharisztiát – még akkor is, amikor a pap felmutatja az eucharisztikus színeket –, hanem még a térdeplőket is eltávolították.
April42004.jpg
     A II. Vatikáni Zsinat, a legmesszebbmenőkig igyekezett elősegíteni Isten népének a Szentség vételét abban is, hogy indokolt esetben – ne kelljen külön engedély ahhoz –, hogy ne a nyelvükre fogadják a Legszentebbet! Az utóbbi évtizedekben a szentáldozási fegyelem radikális megváltozásának vagyunk tanúi, melyet az egyes részegyházakban visszaélésként és bizony, elsietett módon vezettek be rögtön a zsinat után, így szokássá vált és széles körben elterjedt a kézbeáldoztatás – mint lehetőség. Ám, ez a modernkedő gyakorlat a Szentség méltó vételét és oltalmát illető szempontoknak a legkevésbé sem felel meg! 
     Egy dologban igazuk van: amit az ember a nyelvére fogad, azt fogadhatja kézbe is, mivel a két testrész egyenlő méltósággal bír, csakhogy a kézbeáldozásnál fokozottan fennáll a Szent Test morzsáinak (fragmentumok) elszórásának veszélye, a szennyezett kézről nem is beszélve. Bármelyek is legyenek azonban az érvek, amelyekkel a kézbeáldozást igazolni próbálják, nem lehet nem észrevenni mindazt, ami világszerte történik e gyakorlat bevezetésével! Ez, ugyanis elősegíti a Szent Eucharisztia színei iránti tiszteletteljes magatartás gyengülését, az általános figyelmetlenséget és az összeszedettség riasztó hiányát. Ez esetben óhatatlanul lanyhul a komolyság szelleme és a belső csend, melynek ki kellene fejeznie az Isten jelenlétét a lélekben. Ezen gyakorlat eredményeként gyakran látunk áldozókat, akik úgy térnek vissza helyükre, mintha semmi rendkívüli sem történt volna. Az Úr iránti érzékben leginkább fiataljaink sérülnek, akiket helyenként a hitoktatóik eleve a kézbeáldozásra tanítanak!

     Nem hallgathatjuk el azokat a visszaéléseket sem, amelyek során egyesek emléktárgy gyanánt viszik magukkal a Szent Testet, netán valahol esetleg eldobják, vagy esetenként sátáni meggyalázás részese is lehet!  Nyilvánvaló, hogy fontolóra kell vennünk, hogy a hit súlyos mértékű megfogyatkozásán túl, a kézbeáldozás az Úr meggyalázását és megsértését is jelenti, Aki pedig azért jött közénk, hogy találkozzon velünk, hogy magához hasonlóvá tegyen minket, hogy visszatükröződjék bennünk Isten szentsége. A szentáldozás helyes és kívánatos módjának bizony, továbbra is a térdelve, nyelvre való vételnek kellene lennie, melyet Szentatyáink példája nyomán nekünk is gyakorolnunk és tanítanunk kell, engesztelő szívvel könyörögve az Úrhoz a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel való méltatlan bánásmód és vétel által a Vele szemben elkövetett bűnökért. 
    (A. Schneider: Dominus est - SZIT. 2014. részleteinek felhasználásávalEUCARISTIA05.jpg

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgAz eseményekről való kikérdezés

    Visconde de Montelo úr volt az aki Formigao kanonok megbízásából, többször is Aljustrelbe ment, hogy újból és újból kikérdezze a kis látnokokat, akik mindannyiszor épp úgy nyilatkoztak, mint az első alkalommal.
Lúcia anyja Maria-Rosa-santos.JPG     Lúcia szülőházában Santos asszonyt (Lúcia édesanyját) is kikérdezte, aki szívesen felelt a neki feltett kérdésekre.
– A lány rokoni kapcsolatban van Jácintával és Ferenccel?
– Igen, unokatestvérek. A férjem az anyjuk testvére.
– Hogyan értesült arról, hogy a Madonna megjelent a lányának, ő mondta el?
– Nem, a fiatalabb gyerekektől tudtam meg. Lúcia azt mondta, hogy hallgassanak a dologról, de kérésemre aztán elbeszélte a jelenést.
– Elengedte őt minden hónap 13-án Cova da Iriába?
– Soha sem tiltottam meg neki.
– Hogyan vannak felöltözve a gyerekek, amikor oda mennek?
– Először a szokott mindennapi, egyszerű módon voltak felöltözve, később már világosabb ruhában és fehér kendőben mentek.
     Az anyával való beszélgetés után Visconde úr figyelme ismét Lúciára irányult.
00027 Lucia A gyerm.jpg– Lúcia, korábban azt mondtad, az ajándékba kapott pénzt két hordágyon a templomba kell vinni. De honnan legyenek a hordágyak és mikor kell a templomba vinni?
– A hordágyakat az ajándék pénzből lehet megvenni, és a rózsafüzér ünnepén kell elvinni a templomba.
– Tudod pontosan a helyet, ahova a Madonna építtetni kívánja a kápolnát?
– Nem tudom, de gondolom, hogy Cova da Iria lesz az.
– Mondta, hogy mit fog csinálni azért, hogy az emberek elhiggyék a jelenést?
– Mondta, hogy csodát tesz.
– Mikor mondta ezt?
– Többször is mondta.
– Nem félsz, hogy kinevetnek téged, ha ezen a napon semmi különös sem történik?
– Nem félek.
– Érzel valamilyen belső kényszert, hogy 13-án Cova da Iriába menj?
– Nagyon szeretnék odamenni. Szomorú lennék, ha nem mehetnék.
– Láttad-e, hogy a Hölgy valamikor keresztet vetett, imádkozott vagy a rózsafüzér gyöngyeit morzsolta volna?
– Semmi hasonlót sem láttam.
– Meghagyta neked, hogy imádkozzál?
– Igen, többször is.
– Mondta, hogy imádkozzál a bűnösök megmentéséért?
– Azt nem. Azt mondta, hogy könyörögjünk a Rózsafüzér Királynőjéhez a háború mielőbbi befejeződéséért. (A bűnösökért áldozatokat kell hoznunk mondta később Lúcia.)
– Láttad azt, amit állítólag a többi ember, hogy egy rózsa vagy egy csillag leszakadt volna a Hölgy ruhájáról?
– Semmi hasonlót nem láttam.
– Hallottál valami dübörgést, dörgést vagy földrengést?
– Soha.
– Tudsz olvasni?
– Nem, uram.
– Nem jársz tanulni?
– Nem.
– Így hallgatsz a Madonnára? – Lúcia nem válaszolt (hogy ne sértse meg az anyját, amiért nem küldte még iskolába).
– Amikor azt mondod az embereknek, hogy térdeljenek le és imádkozzanak, a Madonna tanácsára teszed?
– Ezt nekem soha sem tanácsolta, magamtól tettem.
– Ha megjelenik, mindig letérdelsz?
– Néha állok.
– A hangja lágy és kellemes?
– Igen.
– Milyen a kora?
– Mintegy 15 éves.
– A fátyol betakarja a homlokát is?
– Nem, a homloka látszik.
– Milyen a fény, ami körülveszi?
– Fényesebb mint a Nap sugarai.
– Soha sem jelzett köszöntést fejbólintással vagy kézzel?
– Nem.
– Rád mosolygott valamikor?
– Nem.
– Ha látod őt, hallasz valamilyen zajt vagy valami hasonlót, hallod az emberek beszédét?
– Semmit sem hallok.The Children of Fatima 2 - .jpg.jpg

Szólj hozzá!

165szentaldozas_530.jpg

Szólj hozzá!

Taube 2.jpegBarsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Szentlélek misztériuma
     A Szentlélek mintegy az Isten szíve, legmélyebb valósága. A szív az ember számára azt a mélységet jelenti, ahol identitásunk, önazonosságunk valódi forrása rejtőzik, ahol egyre inkább önmagunkká válunk, vagyis a személyt a maga felfoghatatlan valóságában. A Biblia nem ismeri a személy szót. sziv_461_1069.JPGEzért használja a szív képét. De Szent Pál gyakran lelket említ a szív helyett. Ha azonban Krisztus bennetek van, a test halott ugyan a bűn miatt, de a lélek él a megigazulás által. (Róm 8,10) És: Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. (Róm 8,16) Annyira egy a Szentlélek és a mi lelkünk, hogy Szent Pál szövegeiben néha nem tudja az ember, hogy mikor melyikről van szó, kis- vagy nagybetűvel kell-e írni. Ez a bizonytalanság a legnagyobb keresztény öröm forrása, az emberi lét legvégső és legcsodálatosabb misztériuma.
     Annak tehát, aki a Szentlélek misztériumához kíván közeledni, tudnia kell, hogy a Lélek az ember szívében, lelkében, személyében beláthatatlan mélységben lakozik. Ezt nem lehet értelemmel „végiggondolni”. Valahogy, azt hiszem, itt a gyökere annak a parancsnak, hogy szüntelenül imádkozzatok. A Szentlélek Isten kimondhatatlan titkának mélysége, ő a valóság, a realitás.  (folyt.)pentecosteb.jpg

Szólj hozzá!

051_patriarkak_kiralynoje.jpgPátriárkák Királynője – Könyörögj érettünk! (Litánia itt!)

Elmélkedés: Máriában érvényre jutott az ősi Ígéret, az ős-evangélium, mely szerint az Asszony ivadéka Krisztus , megrontja a kígyó fejét. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

ORSZÁGOS SZERETETLÁNG TALÁLKOZÓ

A Kispesti Jézus Szíve templomban
1196 Budapest, Áchim András u. 78.
2017. május 27-én 9-17 óráignapirend.jpg



_____________________________________

A helyszín elérhetősége közjárművel:
A Határ úttól induló 42 villamosról, vagy a 42-es buszról a Vas Gereben utcai megállónál kell leszállni. Nevezett utcában gyalog a második kereszt utca jobbra, melyben a templom már látható! Szintén a Határ úttól indul a 199-es busz, mely az Áchim András utcánál áll meg!0001_maria_szive_szeretetlangja530_4.jpg

Szólj hozzá!

Forrás: A Frossard „Ne féljetek” Vatikán 1982. ‒ nyomán

a_correction-vatican-jp2-gun_300.jpg     Crucitti professzor a műtét után azt nyilatkozta az újságíróknak, hogy a kilenc milliméteres lövedék, amely a szentatyát a hasán megsebesítette megmagyarázhatatlan utat járt be. Normálisan egyenesen hatol be a szervezetbe, ez esetben viszont elkerülte az életfontosságú szerveket, mintha egy láthatatlan kéz irányította volna. Néhány milliméterrel elkerülte a fő ütőeret, melynek megsértése akár azonnali halált is okozhatott volna. Elkerülte a gerincvelőt, a húgyvezetéket, a csípőverőeret és más létfontosságú szerveket. Crucitti professzor és a többi műtétnél asszisztáló orvos számára világossá vált, hogy ez olyan tény, amit nem lehet orvosilag megmagyarázni, hogy ez egyszerűen csoda. Maga a szentatya is így magyarázta a történteket: „Ez egy valódi csoda volt, és tudom, hogy kinek köszönhetem ezt a csodát. Egy kéz fogta a fegyvert, egy másik pedig a golyót irányította”. Egy profi bérgyilkos 3 méterről rálőtt a fejre, a szívre és a hasra. Pontosan célzott, és biztos volt benne, hogy lövései halálosak lesznek.
     Dziwisz érsek: A Szentatya mennyei jelet látott mindebben, mi pedig – az orvosokat is beleértve – csodának tartottuk a történteket. Úgy tűnt, hogy mindent egy láthatatlan kéz irányít. A merénylet másnapján a pápa áldozott, a következő nap pedig még ágyban fekve, de velünk koncelebrált. A szentatya nem tette félre zsolozsmáskönyvét. 2090_300.jpeg      Emlékszem, hogy a merénylet másnapján, alig hogy visszanyerte az eszméletét, máris azt kérdezte: „Már elmondtuk a kompletóriumot?” Minden este szentmisét mutattunk be, és utána litániát imádkoztunk a Szűz Anyához. A szentatya a nővérekkel énekelt. A kórház dolgozóinak leghőbb vágya a miséjén való részvétel volt.
Május 23-án az orvosok azt írták a napi jelentésükben, hogy a beteg állapota már nem életveszélyes”. (Alábbi képek: 1) A gyilkos golyót befoglalták a Fatimai Szűzanya Koronájába. 2) A Szentatyát, meggyőződése szerint a Szűzanya mentette meg.)korona_com_bala_530.jpgjp2stainglass_530.jpg

Szólj hozzá!

Boldog Kalkuttai Teréz anya szomorúsága és öröme

George Rutler.jpg     Megdöbbentő történetről tett tanúságot az amerikai George Rutler atya a New York-i Szent Ágnes-templom 1989-es évi nagypénteki prédikációjában. Mint elmesélte, egy alkalommal Teréz anyánál, a Szeretet Misszionáriusainak mutatott be Szentmisét ezernyi hívő jelenlétében. A liturgiát követő reggeli után, elbeszélgethetett egy kicsit Boldog Kalkuttai Terézzel (2016. 09. 4-én szentté avatta a pápa). George atya egyszer csak váratlanul, megkérdezte az anyától: „Ön szerint napjainkban mi a legnagyobb baj a világon?” 
Legtöbben bizonyára azt feltételeznék, hogy Teréz anya az éhséget, a leprát, a járványokat, a családok széthullását, az abortuszt, a tudatos ateizmust, a gazdasági válságot, a nukleáris fenyegetést, vagy valami más effélét tekint a legnagyobb gondnak. Kalkuttai Teréz azonban minden gondolkodás nélkül, egészen mást válaszolt: „Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom amint az emberek az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.” 
teréz a. commun.jpg     Teréz anya és nővérei, az Egyház hitével vallják az Úr Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentség legapróbb morzsájában is, és tántoríthatatlanok az Eucharisztikus Krisztust megillető imádásban: ebből következően valamennyi nővér csak az ajkára fogadja az Oltáriszentséget az egész világon. Kalkuttai Teréz anya mindig az Eucharisztiából élt, testében és lelkében egyaránt a szent színekben rejtező Istenség iránti vágyakozás hatotta át. Meggyőződése volt, hogy gyermekkori első Szentáldozása lobbantotta föl benne a lélekmentés életreszóló vágyát, és az Eucharisztia napi vétele teszi képessé, hogy missziós küldetését végre is hajthassa. Nővéreinek, mindig azt tanította, hogy a kenyér és a bor színében ugyanazt a Krisztust találják meg, akit szolgálnak a szegények legszegényebbjeiben (vö. Mt 25,40), és Akiből erejüket meríthetik. 
     Legendássá vált, hogy amikor Teréz anya és nővérei számára kilátástalanná fokozódott a szolgálat, Kalkutta Szentje sohasem kurtította meg az imádság idejét, sőt inkább növelte a szentségimádásra szánt időt – s ekkor csodálatos módon a nővérek ereje mindig megsokszorozódott, s a látszólagos időveszteség ellenére is mindent megfelelően el tudtak végezni időben, szeretettel és mosolyogva. 
     Számára a nővérek bárhol való megtelepedésének mindenkori alapfeltétele volt, hogy a rendház kápolnájában velük lehessen az Eucharisztikus Krisztus. Amikor a jemeni hatóságok nővéreket kértek Teréz anyától, kategorikus választ kaptak: „Legfontosabb feltételem, hogy legyen velük egy katolikus pap. Nem tudunk dolgozni ugyanis anélkül, hogy ne kapnánk meg minden reggel a Szentáldozást. Ennek hiánya annyit jelentene, mint Krisztus nélkül élni.” Miután biztosították számára mindezt, kitörő örömmel írta: „A kereszténység hatszáz éves távolléte után – ahol eddig egyetlen pap, egyetlen mise és szentségkiszolgáltatás sem volt – most újra Szentmisét fognak bemutatni!” Teréz anya számára az Eucharisztia a földi élet legnagyobb boldogsága, az Úr valóságos jelenléte pedig az Élő Evangélium, amelyet el kell vinni az egész világra.
     1986. május 28-án, első magyarországi látogatásakor Teréz anya a következő szavakat intézte a Budapesti Központi Szeminárium papnövendékeihez: „Ó milyen szentté kell válnotok, hogy az Ő helyét foglalhassátok el, és Őt képviselhessétek a világban. (...) Mert a pap életszentsége Jézus élő jelenlétét hordozza. Amikor a Keresztre nézünk, láthatjuk mennyire szeretett bennünket. Ha pedig a tabernákulumra nézünk láthatjuk, hogy most is mennyire szeret bennünket.” 
     Az Eucharisztikus Krisztusról Teréz anya egyszerűen csak úgy beszélt a rendházakban, hogy Ő a „ház Ura”. A betérő vendégeket a nővérek előbb mindig az Úrhoz vezetik köszöntésre. A Szeretet Misszionáriusainak a napirendjében pedig elengedhetetlenül szükséges a szentségimádási óra. 
     Teréz anya szentként fejezte be földi életét és lépett az örök Atya házába. A kórházban gyönyörűséges ajándékként fogadta, hogy kérését meghallgatva, ágya közelében Tabernákulumot helyeztek el, hogy az Úr vele lehessen. A Szent Vér egy-egy cseppje, amit az utolsó időkben, küszködő légzésével még magához vehetett, valósággal elöntötte szívét örömmel és békével, és nem egyszer látványos állapotbeli javulást is eredményezett. A szentáldozás tartotta életben a földön, ez tette a sötétségben Krisztus világosságává, és vezette el az örök üdvösség ragyogó mennyei boldogságára. 
„Nem tudom, kinek nagyobb a szomjúsága, az Övé, vagy az enyém Iránta” – szólt vallomása, amely a halálos ágyon egészen beteljesedett. Kalkuttai Teréz anyát a Legméltóságosabb Oltáriszentségnek való teljes önátadás emelte az oltár magasára. (Fülep Dániel írása nyomán.) + 1993.03.25 - Communio B. Teresiae in Ecclesia Cathedrali Tiranensi.jpg

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgAz ötödik jelenés, szeptember 13-án

image00621.JPG     Lúcia nővér visszaemlékezéséből: Amikor közeledett az óra, Jácintával és Ferenccel keresztülmentünk a nagy tömegen. Alig tudtunk előrehaladni. Az utak tele voltak emberekkel, mindenki minket akart látni és velünk akart beszélni. Nem volt bennük tartózkodás. Sok ember, még előkelő hölgyek és urak is, keresztülfurakodtak a tömegen, térdre estek előttünk és kértek, hogy ajánljuk szándékukat a Szűzanyának. Mások, akik nem tudtak közel kerülni hozzánk, messziről kiáltották: «Az Isten szerelmére, kérjétek a Szűzanyát, gyógyítsa meg nyomorék fiamat!» Egy másik: «Gyógyítsa meg vak gyermekemet!» Ismét másik: «És az enyémet is, aki süket!» «Segítse haza férjemet és fiamat a háborúból!» stb. Ott megmutatkozott a szegény emberiség minden nyomorúsága. Néhány férfi segítségével folytathattuk utunkat tovább, akik a tömegen keresztül utat nyitottak.
     A Szűzanya jöttét a korábbi jelenésekhez hasonlóan a légkörben lejátszódó jelek egész sora előzte meg, akiknek számát 25 ezerre vagy ennél is többre becsülték: a Nap fénye olyan gyenge lett, hogy lehetett látni a csillagokat; egyfajta csillogó virágsziromeső, vagy hópehelyzápor hullott, amely azonban, mielőtt a földre ért volna, eltűnt; a jelenlevők különösen egy világító golyóra lettek figyelmesek, amely keletről nyugat felé, a jelenés végén pedig ellenkező irányba haladt. Szokásos módon a látnokok először a fényjelet, majd a Szűzanyát pillantották meg a tölgybokor felett:
– Mit kíván? - kérdezte Lúcia.
– Azt kívánom, hogy gyertek ide október 13-án és továbbra is imádkozzátok a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a háború végét! Az utolsó napon eljön Szent József is a Gyermek Jézussal, hogy békét adjon a világnak és a mi Urunk megáldja a népet. Isten meg van elégedve áldozataitokkal, de nem akarja, hogy a kötéllel aludjatok. Csak napközben viseljétek! – Többen kértek, hogy tolmácsoljam kérésüket: néhány beteg és egy süketnéma meggyógyítását. "Igen, egyesek meg fognak gyógyulni, mások nem. Októberben fogom művelni a csodát, hogy mindenki higgyen" – és szokás szerint fölemelkedett és eltűnt.p304.jpg
     (Megjegyzés: A pokol víziójának rettenetes élménye még súlyosabb vezeklésre indította a három gyermeket. Az élmény különösen a kis Jácintára volt nagy hatással, aki csaknem halálra vezekelte magát a ,,szegény bűnösök” megmentéséért. A látnokok olykor napokig nem ettek, nem ittak. Mindehhez hozzájárult az emberek értetlen kíváncsiskodása, a gyermekek zaklatása, fenyegetése, üldözése, börtönbe zárása. Megrendítő volt, hogy maga a Szent Szűz tiltotta meg a gyermekeknek, hogy éjszakára is vastag kötelet viseljenek vezeklésként, amitől gyakran nem tudtak aludni, így olykor egész éjszaka ébren maradtak. A Szűzanya legfeljebb nappalra engedte a viselését.)004 -3 pastorinhos.jpg

Szólj hozzá!

Taube 2.jpegBarsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Nem elég tanulni a hitigazságokról
     Nem elég tanulni a hitigazságokról, hanem életünket keményen és következetesen hozzájuk kell igazítanunk. Így ahhoz az igazsághoz is, hogy Isten lelke bennünk lakik. Az Ószövetségben ez az emberre személyesen vonatkozó legnagyobb ígéret. „A lelkemet adom belétek.” (Ez 37,14) És: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.” (Ez 36,26) Jeremiásnál ugyanezt ígéri, amikor mondja: „Törvényemet a bensejükbe adom, és a szívükbe írom.” (Jer 31,33) Azt pedig tudjuk, hogy a törvény teljesítése a szeretet (vö. Róm 13,10), aki maga a Szentlélek. Ezért írja Szent Pál, már a beteljesülés napjaiban: Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe (Gal 4,6). Vagy: A Lélek zálogát adta nekünk. (2Kor 5,5) Ott a mélységben maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal (Róm 8,26).
     Mindezt Urunk, Jézus Krisztus megígérte az utolsó vacsorán. Az ember, ha utoljára szól szeretteihez, a lényeget mondja. És Jézus ezen a vacsorán végig a Szentlélekről beszél: A Lélek mindörökké veletek marad, mert bennetek marad. Bennünk, vagyis a szívünkben, abban a mélységben, amelyben a feltámasztás művét már elkezdte bennünk. (folyt.)lastsupper_.jpg

Szólj hozzá!

050_angyalok_kiralynoje.jpgAngyaloknak Királynője – Könyörögj érettünk!

Elmélkedés a Szűzanya szavaival: Ti, akik ezen a néven tiszteltek, az angyalaimat mégsem kéritek! Pedig nap mint nap tapasztalhatjátok, hogy a gonosz ádáz küzdelmet folytat minden egyes lélekért! Gondolkozzatok és imádkozzatok! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

Forrás: A Frossard „Ne féljetek” Vatikán 1982. ‒ nyomán

francesco_crucitti_e50b27ba2bbc4.jpg     Francesco Crucitti sebész professzor különös indíttatásra, mondhatni csodálatos módon idejében ért a Gemelli klinikára (Ld. lentebb!), így emlékezett vissza e drámai pillanatokra: amikor fölértem a kilencedik emeletre egy nővér rám kiáltott: Gyorsan! Gyorsan! Az asszisztensek és a nővérek szinte szó szerint rám támadtak, egyikük a zakómat vette le, a másik már a köpenyemet adta rám, közben a zsebemből minden repült: a kulcsaim, az irataim, a pénztárcám. Amikor a kezemet rohantam megmosni, egyikük a köpenyemet kötötte, másik a cipőt próbálta a lábamra húzni, ugyanakkor a műtőből már egy másik orvos mondta, hogy mi a helyzet: „Vérnyomás 80, 70, tovább esik”. Amikor beléptem az altató már hatni kezdett, a pápa aludt, kezemben a szike. A sürgősségiek már mindent, ami feltétlenül szükséges volt, elvégeztek, nekem csak egy gondolatom volt: vágni, vágni azonnal, ne veszítsünk több időt. Kinyitottam. És rengeteg vért láttam. Vagy három liter volt a hasüregben. Próbáltuk elszívni, törölni, eltávolítani, hogy meglássuk végre, mi is vérzik valójában. Ekkor kezdhettem a vérzés helyét bevarrni. Amikor sikerült elállítani a vérzést, az új vért meg a szervezet elkezdte befogadni, a vérnyomás elkezdett nőni. Ekkor már nyugodtan tudtuk folytatni a beavatkozást.
policlinico-gemelli2_530.jpg     Megvizsgáltam a hasüreget, és több sebet találtam benne. A vékony és a vastagbél sérült. Egyes repedéseket maga a lövés okozott, mások továbbrepedtek. A mesenterium, a bél vékony hártyája, ahonnét a vékonybélbe vezető hajszálerek indulnak, több helyen sérült. Reszekciót végeztem, átöblögettem a hólyagot, megvarrtam a szigmabelet. Ott, a vastagbél utolsó részén borzalmas seb éktelenkedett, melyet az egyik lövedék okozott. Miután elállítottam a vérzést, megvizsgáltam az érrendszert és megállapítottam, hogy milyen súlyosak a sérülések, tudatosult bennem, hogy a beavatkozás részemről elsősorban higgadtságot igényel. Tudatában voltam a helyzet komolyságának, de biztos voltam abban is, hogy az eredmény pozitív lesz.
     Egyetlen életfontosságú szerv sem sérült, nem sérült sem az ütőér, sem a csípőverőér, sem a húgyvezeték. A lövedék áthatolt a keresztcsonton, miután elszakította a hasfal elülső részét. A keresztcsont előtt található érrendszeri sérülés sok gondot okozott nekünk. Hogy a vérzést megállítsuk, egy különleges anyaggal kellett az ereket bevonni. De a lövedék csak súrolta a fontosabb szerveket, melyeknek a komoly sérülése halált okozhatott volna. Úgy tűnt, az idegrendszer sem roncsolódott.
     Mindez teljesen megdöbbentő volt. De mivel a beteg még mindig eszméletlen volt, nem tudhattuk biztosan, hogy az idegrendszer sérült-e. Erről csak akkor győződhettünk meg, amikor páciensünk már mozogni kezdett”.
Dziwisz érsek: „A műtét után a szentatyát az intenzív osztályra vitték. Az orvosok még tartottak esetleges gyulladásoktól vagy más komplikációktól. A következő három nap borzalmas volt. A szentatya borzalmasan szenvedett. Mindenhonnan csövek álltak ki belőle, és rengeteg helyen fel volt nyitva a teste. A szentatya, állapotához képest nagyon gyorsan gyógyult. Az intenzív osztályon május 18-ig maradt”. (Folyt.)13_530.JPG

Szólj hozzá!

A Szentatya csak térdelve és nyelvre áldoztat

XVI.Benedekppaldoztat.jpg     Nagyon fontos, hogy a titok és a hódolat iránti érzéket újra felébresszük. XVI. Benedek pápa a Sacramentum caritatis kezdetű apostoli buzdításában a szentáldozással kapcsolatosan maga mondja: „Magunkhoz venni a szent Eucharisztiát azt jelenti, hogy önmagunkat az imádás állapotába helyezzük Aziránt, Akit magunkhoz veszünk.” (Nr. 66.) 
     A kézbeáldoztatás során, mikor a pap a Legszentebb Oltáriszentséget az áldozó tenyerébe helyezi, a szentáldozáshoz járuló személy voltaképpen magát áldoztatja meg, hiszen Krisztus Testét a paphoz hasonlóan maga emeli a saját szájához. A Szentséget ekképpen fogadó és mozgató kezek nagyon gyakran eleve nem is tiszták. 
     Ugyanezen mozdulatot követően a pap a kánoni ujjairól nagy gonddal köteles purifikálni a Szentség morzsáit. (Talán még sokak emlékeznek, hogy szokásban volt és van, hogy az áldozópap a hüvelyk és mutatóujját mindaddig összezárva tartotta, amíg a purifikációt végre nem hajtotta!). 
     Tudnunk kell, hogy minden esetben az áldozó tenyerére és a Szentséget szájához emelő ujjaira tapadnak az Eucharisztia darabkái, amivel senki sem törődik, s így az áldozó kezének közvetítésével a szent fragmentumok szanaszét hullanak a földre, beletörlődnek a ruházatba, rákerülnek a templomi padra. A kézbe áldozó az Oltáriszentségnek a kezére tapadt aprócska morzsáit tovahordja, tudta nélkül kezet fog vele, széthinti a gépkocsijában, az autóbusz kapaszkodóján, s jobb nem is folytatni. 
     A kézbeáldozó elveszíti a Szentség méltó fogadtatásának örömét és kegyelmét is: élete legszentebb pillanatát, a szentáldozást a legtöbb esetben úgy éli át, hogy az Oltáriszentséget jellemzően épp kanyarban, a paptól elmenőben, „menet közben” veszi magához. Ilyen körülmények között a Szent Test vételének a mindent megelőző nagyszerűsége is elhomályosul, amely a szentmiseáldozatra és az Eucharisztiára vonatkozó protestáns tévtanok elfogadásának a melegágyává válik.
A kézbeáldozás gyakorlatát téves értelmezés nyomán terjesztették el!
     A kézbeáldoztatás modern kori gyakorlata a II. Vatikáni Zsinat után jelent meg a világ számos pontján, eleinte a rendelkezés helytelen értelmezéseként, amelyet a Szentszék aztán utólagosan engedélyezett és szabályozott.      Magyarországon a kézbeáldoztatási gyakorlat 1986-ban kapott szentszékileg jóváhagyott püspökkari engedélyt. Cardinal_Ranjith.jpg
A Szentszék Istentiszteletek Kongregációjának korábbi titkára, Albert Malcolm Ranjith érsek a következő figyelemre méltó megállapítást tette a kézbeáldozással kapcsolatban: „A kézbe-áldozás kapcsán el kell ismernünk, hogy ezt a gyakorlatot az egyes részegyházakban sietve és visszaélésként vezették be azonnal a zsinat után; ily módon megváltoztatva a korábbi évszázados gyakorlatot, az új gyakorlat pedig időközben az egész Egyházban szabállyá vált. Ezt a változást azzal az állítással akarták igazolni, mely szerint a kézbeáldozás jobban tükrözi az evangélium szellemét és az ősegyház gyakorlatát.”
Schneider.jpgschneider_dominusest.jpg     Az általános érv e gyakorlat mellett – amely szerint a kézbeáldozásnak e modern módja az ókeresztény gyakorlatot követi – (jóllehet) a rendelkezésre álló patrisztikus bizonyítékok alapján teljesen igazolhatatlan. (Részletesen tudósít erről Athanasius Schneider ORC közép-ázsiai püspöknek az egyházi tradíciót messzemenően igazoló Dominus est – az Úr az! c. kiváló könyve, amely megjelent a Szent István Társulatnál.) De nézzük meg, hogy az őskeresztény gyakorlat minden áron való helyes alkalmazása szerint, hogyan kellene ma a kézbe-áldozónak magához vennie az Úr Szent Testét? Előzetes kézmosás és a leborulás tiszteletadása után, jobb tenyerébe kellene fogadnia a Szentséget, s mély meghajlás közepette, ajkával kellene fölvennie a Szentostyát, végül nagy gonddal végignyalni a tenyér felületét, hogy semmiféle morzsa ne maradhasson hátra.

     A Szentség megóvása végett ezt az igen körülményes kézbeáldozási procedúrát nem véletlenül váltotta fel a térdelve, nyelvre történő áldozás, áldoztatótálcával és áldoztatókendő használatával együtt, amely egyszerre biztosítja a Szentséggel való legmegfelelőbb gondosságot, valamint az áldozó hódolatát, és a praktikus szempontoknak is egészen megfelel. Az ősi gyakorlat elégtelen, a tradícióval összeegyeztethetetlen utánzására aligha lehet kielégítő érvet találni, ami tipikus jele annak, hogy a kézbeáldozás mai gyakorlata a modernizmus eszmei hátterére épül. 
     A kézbeáldoztatásról összegzésképpen elmondhatjuk tehát, hogy annak modern kori gyakorlatát az egyes részegyházakban sietve és kellő körültekintés nélkül vezették be a II. Vatikáni Zsinat után, mely jellemzően azután kapott törvényes kereteket, hogy előzőleg széles körben elterjedt és szokássá vált. Széleskörű megjelenésének és elterjedésének a hátterében a liberalizmus és a modernizmus napjainkban tomboló tevékeny szándéka húzódik meg.
+Holy Communion in hand banned.jpgA kézbeáldozás lehetősége direkt módon gyengíti az Eucharisztia szentségébe (különösen is a valóságos jelenlétbe) és az egyházi rend szentségébe (különösen is a pap és az Oltáriszentség egyedülálló kapcsolatába) vetett hitet. 
A Szentséges Szűz Máriával, a Szent Angyalokkal és az összes Szentekkel együtt engeszteljünk buzgón a Legméltóságosabb Oltáriszentségben az Úr ellen elkövetett ártatlan vétkekért is, és imádkozzunk a térdelve, a nyelvre áldoztatás visszatéréséért mielőbb! (Fülep Dániel, a Tengernek Csillaga 2010. június-júliusi számában megjelent írása nyomán.) +Padre-Pio-Receiving-Communion.jpg

 

Szólj hozzá!


A negyedik jelenés, augusztus 19-én

image0054_1.jpg     A negyedik jelenés idejére már kb. ötezren gyűltek össze a Cova da Iria lejtőjén, de augusztus 13-án a Szűzanyával való találkozás elmaradt. A látnokokat ugyanis a Querem-i körzetvezető csalárd módon börtönbe szállította, ahol ,,olajban sütés” fenyegetésével akarta kikényszeríteni belőlük a titkot. (Alább, az archív fotón Artur de Oliveira Santos körzetvezető, aki kihallgatta a gyermekeket Ouerem-ban, 1917. augusztus 13-án.)Arthus Santos.jpg
     13-án a helyszíni tanúságtevők szerint, a szokott időben az Iria-i tölgybokornál mennydörgést lehetett hallani, amit villámlás követett. A jelenlevők a tölgybokor felett egy kis, fehér felhőt láttak. Észrevették, hogy az emberek arca és ruhája, a fák és a talaj elszíneződtek. (A korabeli fotón az eredeti börtönablak látható, mára az épületet átalakították és a börtön megszűnt.)

 

 

 

 

 


==A Villa Nova de Ourem-i börtön ablaka (eredeti foto. A börtön, ma már nincs meg!).jpg     (Megjegyzés: A börtönben, Lúcia szerint egy éjszakát és egy nappalt tartózkodtak. Feltehetően 14-e délután szabadultak, így a jelenés augusztus 15-én lehetett, mindazáltal egyes szakértők 17-re helyezik, míg a népi emlékezet ezt vasárnapra 19-re teszi, ez lett az elfogadott dátum!)
     Augusztus 15-én Lúcia Ferenccel és egy másik unokafivérével (nagybátyja földjén) Valinhos nevű helyen tartózkodott, amikor délután négy óra tájban a légkörben ugyanolyan változások mentek végbe, mint amilyenek Cova da Iriában jelezték a Szűzanya érkezését: friss szellő támadt, a nap elsötétült. Lúcia, aki észrevette, hogy valami természetfeletti van készülőben, gyorsan hívatta Jácintát, és ő időben meg is érkezett. A Szent Szűz, akinek – ugyanúgy, mint máskor – a jöttét fényjel jelezte előre, viszont itt az Iria-inál kissé nagyobb tölgybokor felett jelent meg.
– Mit kíván? – kérdezte Lúcia.
– Azt, hogy a következő hónap 13-án is gyertek Cova da Iriába és továbbra is imádkozzátok naponta a rózsafüzért. Az utolsó hónapban csodát művelek, hogy mindenki higgyen.
– Mit csináljunk a pénzzel, amit az emberek Cova da Iriában hagynak?
– Csináltassanak két hordállványt! Egyiket te fogod vinni Jácintával és két fehér ruhás lánnyal, a másikat pedig Ferenc három fiúval. Az állványokon hagyott pénz Rózsafüzér Királynőjének ünnepére legyen, a maradék a kápolnára, amelyet majd építenek.
– Kérem, gyógyítson meg néhány beteget!
– Igen, az év folyamán néhányat meg fogok gyógyítani.
ntra_sra_de_fatima_3.jpg     Ekkor a Szűzanya arca még szomorúbb lett. Újra kérte, hogy gyakorolják az önmegtagadást, majd végül ezeket mondta:
     ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!”
     Megrendítők szavak!  Nagyon fontos lenne tudatosítani MINDEN EMBERBEN, hogy a Boldogasszony vállalkozó lelkületű fiainak és leányainak közreműködését, segítségét kéri, hogy megmentse övéit az örök boldogság számára. Ebben a segélykérő felszólításban fogalmazódik meg a Mária-korszak és a Szent Szűz tevékenységének célja és értelme, az egész világra kiterjedő engesztelés meghirdetése és megszervezése, hogy senki se kárhozzon el.
     Az augusztus 17-i jelenés helyén (Valinhos) egy kis máriás-kápolna épült (lásd az alsó képet), melynek alapkövébe el van helyezve Szent István királyunk felajánlása! (Ezt az információt, Kondor Lajos SVD atya mondta személyesen!) (Alábbi képek a Valinhos-i kápolnát és a környezetét mutatja.)IMG_3631.JPGvalinhos31i.jpg

 

Szólj hozzá!

049_keresztenyek_segitsege.jpgKeresztények segítsége – Könyörögj érettünk! 

Elmélkedés: Napjainkban hihetetlen méreteket öltött a keresztényellenesség a világban, amely csírájában akarja kiirtani a Katolikus Egyházat! Négy percenként végeznek ki egy keresztényt a hitéért! – Hogyan történhet ez meg? Úgy, hogy nem imádkozunk és nem hozunk áldozatot a lelkekért, kérve a Keresztények Segítségének hathatós közbenjárását!

  Virrasszatok tehát, és szüntelenül imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni. (Lk 21,36) Ugyan bizony, imádkozzuk a litániát és a rózsafüzért?? –

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

Taube 2.jpegBarsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Isten szeretete kiáradt szívünkbe
    Hogy mindez nem valami sápadt, élettől elszakadt eszmefuttatás, hanem valóság, azt az is bizonyítja, hogy a bűnbeesett embert a megtestesült Isten, Jézus Krisztus hasonló eseménybe sodorja bele, de most már magasabb szinten, a tudatos hit és elfogadás szintjén, a kegyelem világában. Végül is nem mást kell elhinni a Krisztus-követőnek, mint azt, hogy őt, a tékozló fiút is hazavárja az Atya, mert Isten öröktől fogva szerette őt egyszülött Fiában, s ez a szeretete egy pillanatra sem szűnt meg, hagyott ki.
Jézus Krisztus a keresztre feszítéskor is, az ég és föld között függve és haláltusáját víva sem vonta kétségbe az Atya szeretetét.
8732766_orig.jpg     A szeretett tanítvány – igen sokat mond most ez a megnevezés – ezt értette meg, amikor leírta: Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, (1Jn 4,16) Hogyan lehetséges ez a hit? Az Újszövetség szerint a Szentlélek kiáradása, közlése által. Azért született Krisztus e világra, halt meg és támadt fel, hogy nekünk adhassa a Szentlelket.
A Szentségek születése 001.JPG     Ezután a felebaráti szeretet mércéje többé nem az önszeretet, hanem a megváltó Isten részéről tapasztalt, keresztet is elviselő szeretete. Ezért mondja az Úr Jézus az utolsó vacsorán: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek egymást.” Adott nekünk képességet erre, amikor megadta a Szentlelket, aki maga a Szeretet. Ő tanúsítja az Atya szeretetét irántunk a mi szívünkben, de azt is lehetővé teszi, hogy vele viszontszeressük az Atyát, amint az ő egyszülött Fia teszi: Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. (Róm 5,5) Minthogy azonban egyedül Isten Lelke ismeri az emberszív mélységeit és Isten mélységeit egyaránt, a mélység a mélységet hívja (vö. Zsolt 42,8). (folyt.)

Szólj hozzá!

Forrás: A Frossard „Ne féljetek” Vatikán 1982. ‒ nyomán

dziwisz7_180.jpg     Szent II. János Pál a kórházba szállítás perceire így emlékezett: „Emlékszem az útra. Még egy ideig eszméletemnél voltam. Volt egy olyan érzésem, hogy túl fogom élni. Mondtam Stanisław Dziwisz atyának, hogy megbocsátok a merénylőnek. Arra, hogy a kórházban mi történt, már nem emlékszem.” Amikor a pápát behozták a kórházba, már minden elő volt készítve a műtéthez, de a sebesültet is elő kellett készíteni. Mindez percek alatt történt, miközben ő élet és halál között volt!
     Amikor a haldoklót a műtőbe szállították a tizedikről a kilencedik emeletre, már mindenki Crucitti professzort kereste, aki csodával határos módon épp időben érkezett a Gemelli klinikára.
francesco_crucitti_e50b27ba2bbc4.jpgDziwisz bíboros:Francesco Crucitti sebész professzor különleges szerepet kapott. Később bevallotta nekem, hogy aznap nem volt ügyeletes, épp otthonában tartózkodott, amikor valami a klinikára vonzotta. Már a kocsijában ült, amikor rádión keresztül hallotta, hogy mi történt. Azonnal elvállalta a műtétet, és ebben asszisztensei Manni professzor, sürgősségi szakorvos, dr. Manzoni kardiológus, dr. Breda belgyógyász és a vatikáni orvos voltak. A betegek kenetét a szentatyának pillanatokkal a műtét kezdete előtt szolgáltattam ki, néhány perccel 18 óra előtt. A műtőben tolongtak az orvosok. A helyzet nagyon komolynak tűnt”. A műtétre való előkészítéskor megállapították, hogy a pápa állapota kritikus. Rengeteg vért veszített, vérnyomása életveszélyes szintre csökkent. Pulzusa már alig volt érzékelhető. A vérveszteség mértéke miatt a halál bármely pillanatban beállhatott volna.
     Dziwisz érsek: „A vért, amelyet a szentatyának próbáltak adni, a szervezete nem fogadta be. A klinikán azonban voltak ugyanolyan vércsoportú orvosok, akik gondolkodás nélkül vért adtak a pápa életének megmentésére”. A remény lassacskán visszatért, amikor a műtét közben kiderült, hogy az életfontosságú szervek közül egy sem sérült. A műtét rendkívül bonyolult volt. 5 órán és 20 percen át tartott. Az egész hasüreget ki kellett tisztítani, a vérveszteség következményeit jóvá kellett tenni és szükség volt 55 cm bél kivágására. (Folyt.) (Képen: A pápa ruháján a 3 lövedék bemeneti helye!)maglietta-insanguinata-di-papa-giovanni-paolo-ii-foto-franco-mariani-_530.jpg

Szólj hozzá!

„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”

antonio_ca_izares_llovera-mass_280.JPG     Nyelvre és térden állva kellene áldozniuk a híveknek, mivel ez fejezi ki Isten imádatát – jelentette ki 2011. júniusában – az ACI Prensának adott interjúban Antonio Cañizares Llovera bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa.
     A pápa után a spanyol bíboros a leginkább felelős a liturgia és a szentségek ügyéért a Vatikánban. 
Mint ismeretes, a térden állva, nyelvre való áldoztatás jelentőségére Őszentsége XVI. Benedek pápa erőteljesen fel kívánta hívni az Egyház figyelmét nemcsak szavaival, de személyes példamutatásával is: a pápánál áldozó hívek mindig így veszik magukhoz az Eucharisztiát. A szentáldozás ezen hagyományos módja jobban megfelel a 
Szentséget megillető köteles hódolatnak, a Szent Test részecskéit is megóvó feltétlen tiszteletnek, valamint a krisztushívő szükséges gyermeki alázatának és a testi-lelki összeszedettségének. Cañizares bíboros a liturgikus tradíció és a Szentatya iránymutatása mellett kiállva, teljes hivatali tekintélyével támogatja, hogy a szentáldozás 
a lehető legméltóbb módon történjék, ami ősi hagyományunk szerint a térdelve és nyelvre áldozás.
aciprensa2.jpg     Mindez annak kifejezése, hogy egyszerűen tudjuk: Isten előtt vagyunk ilyenkor, Ő éltet minket, és mi ezt nem érdemeltük ki – fejtette ki a kardinális az amerikai, spanyol nyelvű ACI Prensának. Szerinte a térden állva való, nyelvre áldozás Isten imádásának jele, amit a mindennapi liturgikus gyakorlatban helyre kell állítani. „Úgy vélem, az egész Egyház számára szükséges, hogy térden állva vegyük magunkhoz az Eucharisztiát” – szögezte le az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa. 
     Ha a körülmények miatt, vagy egészségi okokból nincs lehetőségünk letérdelni az áldozáskor, akkor is jó lenne, ha legalább térdet hajtanánk vagy mélyen meghajolnánk az Oltáriszentség előtt, mielőtt ajkunkkal fogadjuk a Mennyei Eledelt. A bíboros úgy véli: ha trivializáljuk az Eucharisztiát, mindent trivializálunk. Márpedig Krisztus testének magunkhoz vétele keresztény életünk legfontosabb pillanata e földön. 
Cañizares újságírói kérdésre újfent elítélte a liturgikus visszaéléseket, amit szerinte leginkább a megfelelő képzéssel lehet megelőzni. Ezeket a visszaéléseket úgy tudjuk elkerülni, ha méltósággal, az Egyház előírásai szerint mutatják be a szentmisét a papok. Végezetül a prefektus felhívta a figyelmet a püspökök különös felelősségére az Eucharisztia méltó ünneplésével összefüggésben.
     A Szentostyát nyelvre fogadni, az Oltáriszentség előtt letérdelni, az Átváltoztatás alatt térden állni nem formai dolog! Ezek imádást jelentenek, ezek azt jelentik, hogy elfogadjuk, hogy Jézus az Eucharisztiában valóban jelen van”, mondta Cañizares bíboros. Ezek az emberi hódolati, imádati gesztusok az ember hitének állapotát jelzik, aki tudja, hogy minden Istentől származik, és ennek tudatában elnémulva, Isten dicsőségétől, jóságától és irgalmától elkábulva érzi magát. 
 communion-in-hand.jpg    Ezért disszonáns, ha a kezünket nyújtva fogadjuk a Szentostyát. Ezért nem mindegy, hogy állva vagy térdelve áldozunk, hiszen mind e jelek mélyebb jelentéssel bírnak. Ahova el kell jutnunk, az az embernek eme elmélyült magatartása, aki Isten előtt földre veti magát, és ez az, amit a pápa akar.”
(Fülep Dániel, a Magyar Kurírban 2011. július 27-én megjelent cikke nyomán.) 

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgA harmadik jelenés, július 13-án

AZ ELSŐ ÉS MÁSODIK FATIMAI TITOK (A pokol látomása és a Szeplőtelen Szívnek való Világfelajánlás)

     A harmadik fatimai jelenés közlései felmérhetetlen jelentőséggel bírnak, hiszen ekkor hangzott el a három részből álló titok. Az I. a pokol látomása, a II. Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletével, az Oroszországból eredő veszélyekkel és felajánlásával kapcsolatos és III. részként hangzott el a 2000-ben közzétett ,,Harmadik fatimai Titok”.
Our_lady_of_fatima - Apparitions - .jpg     Ekkor már nagyobb tömeg kísérte a látnokokat. Az Istenanya, Lúcia ,,Mit kíván?” kérdése után így válaszolt: ,,Azt, hogy a következő hónap 13-án jöjjetek újra ide. Imádkozzátok továbbra is a rózsafüzért a Rózsafüzér Királynője tiszteletére, hogy így elnyerjétek a békét a világnak és véget érjen a háború, mert egyedül csak ő tud megmenteni benneteket. ”
     A jelenés híre ekkor már elterjedt a környéken, mintegy háromezren gyűltek össze, és egyre többen kezdték zaklatni a gyermekeket. Lúcia előimádkozta a rózsafüzért, a tömeg pedig válaszolt. A jelenést ismét villámlás vezette be. Megkezdődött a beszélgetés, de Lúcia szavait csak azok hallották, akik egészen közel álltak hozzá.
– Mit kíván tőlem ma?
– Jöjjetek ide minden hónapban. Októberben megmondom, hogy ki vagyok, és mit akarok.
     Lúcia néhány kérése következett. Az egyik ilyen kérés Maria Cerreira béna fiának gyógyulására vonatkozott. A Szűzanya azt válaszolta, hogy nem fogja meggyógyítani és a szegénységből sem szabadítja ki, azonban a beteg gyermek a családjával együtt imádkozza a rózsafüzért, ez esetben az élethez szükséges dolgokat meg fogja kapni. (Father John de Marchi I.M.C.: The true story of Fatima 91. o.; P. Luis Gonzaga Ayres da Fonseca, S.J.: Nossa Senhora de Fátima – Editora Vozes, Petrópolis, Brasil, 5a ediçao, 1954. 42. o.)
A látnok ekkor egy különleges kívánsággal hozakodott elő: azzal, ami őt leginkább foglalkoztatta, vagyis, hogy az emberek, de főként saját családja nem hisz a jelenések valódiságában.
– Tegyen egy csodát, hogy mindenki higgyen!
– Három hónap múlva olyan csodát teszek, hogy mindenki hinni fog. Hozzatok áldozatokat a bűnösökért, és gyakran imádkozzátok, különösen ha valamilyen áldozatot hoztok: "Ó Jézus, az irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért és engesztelésül Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnökért. "
pokol latomasa (3).JPG     Eközben ismét kitárta kezét és a belőle áradó titokzatos fénysugár megnyitotta a földet... A megdöbbent gyerekek a poklot látták megnyílni a lábuk előtt. Erről Lúcia később így írt: "Egy lángtenger tárult a szemünk elé. Láttuk a tűzbe merült, áttetszően parázsló fekete vagy barna színű ördögöket és az emberi lényekhez hasonló elkárhozott lelkeket. Súlytalanul ide-oda hánykolódtak a belőlük előtörő lángnyelveken és füstfelhőben.
Kiáltoztak és sóhajtoztak a fájdalomtól és a reményvesztettségtől. Az ördögöket iszonyatos alakjukról lehetett felismerni, mintha félelmetes, ismeretlen állatok lettek volna, melyek átlátszóan izzottak, mint a fekete szén. Mindez nagy félelmet ébresztett bennünk.
     Reszketve és segélykérően emeltük tekintetünket a Szűzanya felé, aki jóságosan és szomorúan mondta:
– A poklot láttátok, ahová a szegény bűnösök lelkei jutnak. Az ő megmentésükre akarja Isten megalapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Ha megteszitek, amit mondok, sok lélek megmenekül és béke lesz. A háborúnak vége lesz. Ha azonban továbbra is megsértik Istent, egy még sokkal borzalmasabb háború kezdődik XI. Piusz uralkodása idején. Ha majd egy ismeretlen fény világítja be az éjszakát, tudjátok meg, hogy ez lesz a nagy jel, amely által Isten arra figyelmeztet, hogy háborúval, éhséggel, az egyház és a Szentatya üldözésével bünteti a világot bűneiért. (Lúcia szerint ez a fényjel 1938. január 25-éről 26-ára virradó éjszakán tűnt fel. Egyes tudósok szerint északi fény volt, amit Európában is lehetett látni. Mivel Lúcia meg volt győződve, hogy bármelyik pillanatban kitörhet a világháború, mindent megtett, hogy teljesüljenek azok az ígéretek, amelyeket kapott. Ebből a célból levélben fordult közvetlenül XI. Piusz pápához.) "Azért, hogy ezt megakadályozzam (világháború kitörését), kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek és az első szombati engesztelő szentáldozásokat. Ha meghallgatják kérésemet, Oroszország meg fog térni, és béke lesz. Ha nem, az egész világon elterjeszti tévtanait, háborúkat és üldözéseket provokál: a jókat megölik, a Szentatya sokat fog szenvedni, több nemzet megsemmisül. A végén, Szeplőtelen Szívem fog diadalmaskodni. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, amely meg fog térni, s egy ideig béke lesz a földön Portugália mindvégig meg fogja őrizni az igaz hitet. Senkinek se mondjátok ezt, de Ferencnek elmondhatjátok."
     Befejezésül a Szent Szűz ezt kérte: A rózsafüzér minden tizedéhez fűzzétek hozzá: Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket! Ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra.
Fegefeuer_I.jpg     A pokol víziójával a Szűzanya figyelmeztette az embert, hogy a legnagyobb tragédia a bűn és a bűnös élet, amely fokozatosan Isten teljes elvetéséhez, a pokolba vezet. Tudatosítani kívánja, hogy sok lélek saját akaratából megy az örök kárhozatra, hagyja, hogy a bűn rabjává váljék, elutasítja a parancsolatokat, abbahagyja az imádságot, nem járul a szentségekhez.
     Az örök kárhozat egy olyan valóság, amely felé minden istentagadó ember sodródik, ha elutasítja Isten szeretetét, irgalmasságát, vagyis úgy él, mintha Ő nem létezne. Az első fatimai titokra utal Szent Fausztina nővér leírása is a pokol valóságáról: „Isten parancsára lent voltam a pokol mélységeiben (…), hogy elmondhassam és bizonyíthassam a lelkeknek, hogy a pokol valóban létezik. A legtöbb ottani lélek korábban szintén nem hitte, hogy a pokol létezik.” (Irgalmasság Napló 741).
     Az Úristen „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4).

Szólj hozzá!

048_szomoruak_vigasztaloja.jpgSzomorúak vigasztalója – Könyörögj érettünk!

Elmélkedés: A nagy szomorúságok alkalmával egyedüli vigasztalónk a Fájdalmas Anya. Hisz' van-e fájdalom, amelynél Ő nagyobbat ne szenvedett volna. A Kereszt alatt álló Anyára joggal alkalmazza az Anyaszentegyház Jeremiás szavait: „Ó ti valamennyien, akik általmentek az úton, figyeljetek és nézzétek, vajon van-e fájdalom olyan, mint az enyém” (Sir 1,12). 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

Taube 2.jpegBarsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A teremtett ember önképe
384px-Figures_Adam_and_Eve_were_both_naked_&_were_not_ashamed_1336953148.jpg     Az embernek csak azért lehet önmagáról képe, mert valaki szereti őt. Ádám és Éva mindaddig nem a maga szemével nézte önmagát, míg nem evett a tiltott gyümölcsből. Azután azonban felnyílt a szemük, és már saját szemükkel kellett nézniük magukat, s meglátniuk, hogy mezítelenek. A bűn után ugyanis, Istennel szakítva, az ember elveszítette szeméből a Szentlélek világosságát, ezért szégyenkezett. De nemcsak arról van szó, hogy a bűn előtti ártatlan állapotban az ember a Szentlélektől megvilágosított szemmel tekintett önmagára, hanem arról is, hogy sohasem önmagában, különálló és független létezőként, hanem mindig Isten szeretetében látta magát, mint a végtelen Isten szeretetére érdemes, ezért végtelenül értékes lényt.
kiuzete s.jpg     A gonosz szellem ettől a látványtól akarta elvonni a bűntelen ember tekintetét és arra vette rá, hogy Isten rá irányuló szeretete nélkül nézze önmagát, mintha ez lenne az objektív látás, amely a valóságot megmutatja. Csakhogy az ember teremtmény, és a Teremtő nélkül egy pillanatra sem létezhet. Egyszerűen létem gyökerében van benne, hogy Isten pillanatról pillanatra akarja létezésemet. És ha ettől elvonatkoztatva nézem magam, akkor nem objektíven, hanem hiányosan, rosszul látok. Az olyan humanizmus tehát, amely az embert Isten nélkül szemléli, gyökereiben beteg, romlott és romboló. Csak az Isten szeretetének mélységes megtapasztalása tehet képessé a helyes önszeretetre, de a felebaráti szeretetre is.  (folyt.)

Szólj hozzá!

Forrás: A Frossard „Ne féljetek” Vatikán 1982. ‒ nyomán

A pápa elleni Merénylet

     1981. május 13-án a szerdai pápai kihallgatás során a szentatya a Szent Péter téren pápamobiljával másodszor ment körbe, amikor a Bronz-letoltes_4.jpgkapuhoz közeledve, 17.17-kor egy török terrorista, Mehmet Ali Agca három méteres távolságból háromszor rálőtt a pápára (a negyedik lövésnél pisztolya megakadt). Lövéseivel eltalálta a szentatya hasát, jobb könyökét és jobb kezének mutatóujját.cr16pg07_530.jpg
     Stanisław Dziwisz érsek így emlékezik vissza az eseményre: „Borzasztó dörrenést hallottunk. Rögtön felfogtam, hogy valaki lőtt. De kicsoda? És akkor megláttam, hogy a szentatya megsebesült. Imbolygott, de nem látszott sem vér, sem sebesülés. Azt kérdeztem: hol? A hasára mutatott. Még azt is megkérdeztem: nagyon fáj? Azt felelte: igen. Mögötte állva folyamatosan tartottam, nehogy elessen. Félig fekve rám támaszkodott a kocsiban, és így odaértünk a mentőautóhoz, amely a vatikáni falakon belül, az elsősegély pontnál állt.
     A szentatya szeme le volt csukva, nagyon szenvedett, rövid fohászokat imádkozott. Ha jól emlékszem, leggyakrabban ezt mondta: Mária, édesanyám! Mária, édesanyám! Buzzonetti doktor és Kamil testvér, egy ápoló együtt jöttek velünk a mentőautóban. Nagyon gyorsan hajtottunk. Pár száz méter után a mentő szirénája elnémult. Azt a távolságot, amit általában az ember fél óra alatt tesz meg, mi nyolc perc alatt tettük meg, és mindezt a nagy római forgalomban!
     Útközben a szentatya borzalmasan szenvedett, és egyre gyengülő hangon fohászkodott. Egy szóval sem panaszkodott vagy siránkozott, végig elmélyülten imádkozott és elmélkedett. Később elmondta nekem, hogy egészen a kórházba érkezésünkig magánál volt, csak amikor megérkeztünk, akkor vesztette el az eszméletét.
A klinikán döbbenten fogadták – nem is csoda. A sebesültet a tizedik emeletre vitték, ahol egy szoba az ehhez hasonló különleges helyzetekre volt előkészítve. A szentatyát – állapota stabilizálása után – azonnal a műtőbe vitték.” (Folyt.)ccf910000000_530.jpg

Szólj hozzá!

(A. SCHNEIDER: Dominus est, SZIT. 2014 nyomán)

Két szempont érvényesüljön: Isten imádása és az emberek üdvössége
st_cyril_of_jerusalem_doctor.JPG     Az egyházatyák élénken ügyeltek arra, hogy az eucharisztikus Kenyérnek a legkisebb darabkája se vesszen el, ahogyan Jeruzsálemi Szent Cirill figyelmeztetése oly meggyőző módon bizonyítja:
"Légy éber, hogy az Úr Testéből semmit se veszíts el. Ha egy rész is kiesne a tenyeredből, azt úgy kellene tekintened, mintha saját tested valamelyik tagját veszítetted volna el. Mondd, ha valaki aranyport adna neked, vajon nem kezelnéd-e azt a legnagyobb óvatossággal és gondossággal, s nem ügyelnél-e, hogy semmit el ne veszíts belőle? Nem kellene-e még nagyobb figyelmességgel lenned, hogy az Úr Testéből le ne essék egy piciny darabka se, hiszen messze értékesebb az aranynál...? (Vö. Catecheses mystagogicae, 5,21 /PG 33,1125/)
Szent Jeromos aggodalommal tekintett arra a lehetőségre, mint lelki veszélyre, hogy egy eucharisztikus darabka a földre eshet: "Amikor Krisztus Testének vételére készülünk – aki hívő, meg tudja érteni –, veszélybe hozhatjuk magunkat, ha egy darabka a földre esik": (In Psalmos, 147,14)
pioxi.jpg     Abban a korban, amikor a szentáldozást csak nyelvre szolgáltatták ki, sőt még hófehér terítőt és áldoztató tálcát is alkalmaztak, XI. Piusz pápa mégis a következő szigorú utasítás kiadását rendelte el: "Az Eucharisztia szentségének kezelésében különös éberséggel kell ügyelni arra, hogy a konszekrált ostyák morzsái ne vesszenek el, mivel minden egyes morzsában jelen van Krisztus teljes Teste. Ennél fogva a legnagyobb gondossággal biztosítsák, hogy az Ostyáról ne törhessenek le könnyedén darabkák, és ne essenek a földre, ahol – micsoda borzalmas gondolat! – összevegyülnének a piszokkal és lábbal taposnák őket": ( A Szentségi Fegyelmi Kongregáció instrukciója, 1929. március 26.: AAS 21 /1929/ 635)
     A káld egyház régi kánonjai megtiltották mindenkinek – a celebráló papot is bele értve –, hogy saját ujjaival tegye szájába az eucharisztikus Kenyeret. Tehát mindenkinek közvetlenül a tenyeréből kellett szájával felvennie az Úr Testét! "A papnak megparancsoljuk, hogy a konszekrált kenyér darabkáját, közvetlenül a tenyeréből vegye magához. Nincs neki megengedve, hogy a kezével helyezze a szájába, hanem a szájával kell felvennie, mivel mennyei eledelről van szó". (Iohannes Bar-Abgari anaforája. DENZINGER: Ritus Orientalium /15. j./ I 81)

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgVirágok Jézusnak

     Az Úrnapi körmenetre kiválasztották Lúciát, hogy fehér ruhában virágszirmokat hintsen az Oltáriszentség előtt. Amikor ezt Jácinta megtudta, megkérte unokatestvérét, járjon közbe érdekében, hogy ő is a virágot hintő lányok közé kerülhessen.
640_Blessed-Jacinta-Marto-of-Fatima-age-9_23613.jpg     Kívánságát nem volt nehéz teljesíteni. Az ünnep előtti próbán a tanító néni magyarázta el, hogyan kell Jézus előtt hinteni a virágokat.
– És meglátjuk Jézust? – kérdezte izgatottan Jácinta.
– Természetesen, a plébános úr fogja vinni. – válaszolt a tanítónő.
Jácinta ugrándozott örömében és gyakran kérdezősködött, hogy soká lesz-e még Úrnapja.
     Amint elérkezett a várva-várt nap, és a kislányok ünnepélyesen kiöltözve lépdeltek a baldachin előtt kezükben virágszirmokkal teli kosárkával, Lúcia hintve jelezte Jácintának, hogy tegye ugyanazt. Ő azonban szemeit
egyfolytában az Oltáriszentségre szegezte, és úgy látszott, mint aki keres, de semmit mást nem lát. A körmenet végén kosárkája még tele volt virágokkal.
Jacinta-virágot hint03.JPG– Miért nem szórtál virágot Jézus elé? – vonták kérdőre többen is.
– Mert nem láttam Őt! – válaszolta Jácinta kérdőn értetlenkedve. Meg is kérdezte Lúciától:
– És te láttad Jézust?
– Igen! Láttam a Szentostyát! – válaszolta unokanővére, ám látván a kicsi értetlenségét, még hozzáfűzte: – Az Oltáriszentségben van elrejtőzve, hogy magunkhoz vehessük a szentáldozáskor! Jácinta tekintete megenyhült, és nyomban rákérdezett:
– És beszélhetsz Vele, amikor áldozol?
– Igen!
– És miért nem látod őt?
– Azért, mert el van rejtőzve.
– Ó, de szeretnék már én is szentáldozni! – mondta vágyakozón a kislány.
     És Jácinta ettől kezdve, többnyire az „Elrejtőzött Jézusnak” nevezte az Üdvözítőt.

Szólj hozzá!

047_bunosok_menedeke.jpgBűnösök menedéke – Könyörögj érettünk! 

Elmélkedés: A bűnös ember nem tehet jobbat, minthogy teljesen a Boldogságos Szűz anyai karjaiba veti magát. Az Ő Szíve Szeretetlángja felperzseli a bűnt, csodálatos Tisztasága fertőtleníti a lelket, és Tökéletessége természetfölötti ambíciókat kelt a lélekben.  

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

Taube 2.jpegBarsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

És orrába lehelte az élet leheletét
     Az emberi személy teremtése pillanatában megkapta a Szentlelket, akit még nem ismert. Az Úristen megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. Az, hogy itt egy ős-pünkösdről, Lélek-adásról van szó, azt a feltámadt Krisztus igazolja, aki a hét első napján megjelent, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22)
eve.adam.color.zm1897bible5.jpg     Az első ember Isten belső életéből részesült, de még nem ismerte a Lelket, mégis kapott a Lélekből. Mert azért teremtette Isten az embert saját képére és hasonlatosságára, hogy egykor felvehesse örök, benső, isteni életébe. Isten az ember iránti szeretetét kezdettől fogva kiárasztotta az ember szívébe a Szentlélek által. Minden Istentől elrugaszkodott hitetlen, önző és gonosztevő ember is csak azért tud élni, mert működik benne a kezdetben adott Lélek. Mert amit mint végső ajándékot ad az Isten, azt kezdettől fogva adja. Istennek az ember iránti szeretete a Szentlélek titokzatos jelenléte által már Ádám szívében, személyében megjelent, mint őseredeti, édes és végtelen vonzás. (folyt.)Fr breathing HSp.jpg

Szólj hozzá!

(A. SCHNEIDER: Dominus est, SZIT. 2014 nyomán)

Ó, imádandó nagy Szentség
     Elképzelhető, hogy Krisztus az utolsó vacsorán a kenyeret minden apostolnak közvetlenül a szájába helyezte, és nem csak iskarióti Júdásnak (vö. Jn 13,26-27) Ezékiel próféta is jelképesen közvetlenül a szájába kapja Isten igéit: "Nyisd fel szádat és edd meg azt, amit én neked adok. /.../ Erre megettem azt, és olyan édes lett a számban, mint a méz." (Ez 2,8-8; 3,2-3)angelico59.jpg
     A szentáldozásban Krisztus valóban a saját Testével és Vérével táplál minket, és ezt az egyházatyák korában az anya szoptatásához hasonlították, ahogyan ezt Aranyszájú Szent János ékes szavai kifejezik: "Ezen eucharisztikus titok által Krisztus egyesül minden egyes hívővel, és saját maga táplálja őket /.../ és nem bízza senki másra. Nem látjátok, micsoda hévvel közelítik ajkukat az újszülöttek édesanyjuk kebléhez? Nos, mi is ilyen égő vággyal közeledjünk a szent asztalhoz..." (In Ioannem homiliae, 82,5)
     Egy régi eucharisztikus szertartási rendben (Ordo communionis), a következőket olvassuk: "Mindenki boruljon le a földre, a kicsinyek, a nagyok és így kezdődjék meg a szentáldozás kiosztása. (Collectiones canonum Coptiace: H. DENZINGER: Ritus Orientalium, Würzburg 1863, I 405)
jungmann.jpg     A görög és a keleti szír egyházakban már a VI. században elő volt írva a szentáldozás előtt a háromszoros leborulás. (Vö. JUNGMANN: Missarum sollemnia /3. j./ II 458)
     A szentáldozás és az imádás szoros kapcsolatáról Joseph Ratzinger bíboros igen nyomatékosan nyilatkozott. A Szent Eucharisztiával táplálkozni egy olyan spirituális esemény, amely az egész emberi valóságot magában foglalja. Belőle táplálkozni annyit jelent, mint Őt imádni. Ennélfogva az imádás nem egy olyan dolog, amelyet utólag csatoltak a szentáldozáshoz: "A szentáldozás csak akkor éri el igazi mélységét, ha az imádás hordozza és veszi körül". (Der Geist der Liturgie. Eine Einführung, Freiburg 2002,78)
     Az Egyház liturgikus előírásai nem követelik meg az imádás gesztusait azoktól, akik térdelve áldoznak, mivel a térdelés ténye már önmagában kifejezi az imádást! (De ahol kidobták az áldoztatórácsot a térdeplővel, és a hívek kénytelenek állva áldozni...??)

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgA második jelenés, június 13-án aparicion-virgen-fatima.jpg

     A második jelenés előtt a látnokok ismét fénysugarat láttak, amit bár villámnak neveztek, valójában az egyre közeledő fény visszaverődése lehetett. A helyszínre jött mintegy ötven körülállóból sokan látták, hogy a beszélgetés kezdetét követő percekben a Nap elsötétült. Mások arról számoltak be, röviddel azelőtt, hogy Lúcia elkezdett beszélni, a tölgybokor csúcsán lévő fiatal ágak mintha meghajlottak volna. Néhányan "méhzümmögést" hallottak azalatt, amíg a Szűzanya a látnokokkal beszélt.
     A jelenés alkalmával Lúcia szólalt meg elsőnek. ,,Mit kíván?” (Jellemző, hogy május és augusztus kivételével minden találkozáskor a legidősebb látnok szólal meg először.) ,,Jöjjetek ide a jövő hónap 13-án is. Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért (a Szent Szűz ezt a kérését minden fatimai jelenése alkalmával elmondta!) és tanuljatok meg olvasni. Aztán majd megmondom, hogy mit akarok.” Lúcia közbenjárt egy beteg gyógyulásáért. A válasz: ,,Ha megtér, az év folyamán meg is gyógyul.”
F0040.jpg     Lúciát élénken foglalkoztatta az üdvösség, s rá akarja venni a Szent Szüzet, hogy vigye mindhármójukat az égbe.
A jelenés asszonya így válaszol: ,,Igen, hamarosan jönni fogok Jácintáért és Ferencért, de neked továbbra is itt kell maradnod. Jézus téged akar felhasználni, hogy engemet jobban megismerjenek és szeressenek. Meg akarja alapítani a világban Szeplőtelen Szívem tiszteletét.” Lúcia érthetően nem lelkesedik. Szomorúan kérdezi: ,,Akkor egyedül maradok?” ,,Nem, leányom! Ne csüggedj el és ne szenvedj emiatt nagyon! Az én Szeplőtelen Szívem lesz a te menedéked és Istenhez vezető utad.”
     Abban a pillanatban, amikor ezeket a szavakat mondta, kitárta kezeit, és másodszor árasztott el bennünket ennek a mérhetetlen fénynek visszfényével. Ebben a fényben Istenbe merülve láttuk magunkat. Jácinta és Ferenc a fénynek azon a részén állt, amely az ég felé emelkedett, én pedig azon a részén, amely a földre áradt. A Szűzanya jobb tenyere előtt egy tövisekkel körülvett szív volt, úgy látszott, mintha ezek a tövisek átszúrnák. Megértettük, hogy ez Mária Szeplőtelen Szíve, amelyet az emberek bűnei sebeztek meg, és amely engesztelést kíván.
     Amikor a Szűzanya keleti irányba eltűnt, néhányan, akik egészen közel álltak észrevették, hogy a tölgybokor csúcsán lévő hajtások ugyanabba az irányba kissé meghajoltak. Csak órákkal később nyerték vissza eredeti helyzetüket.
boldogjacintaesfranciscopastoresdefatima.jpg     A két testvér, Jácinta és Ferenc ezt követően a közeli égbeköltözésükre készültek. (Ferenc 1919. április 4-én, Jácinta 1920. február 20-án halt meg.) A gyermekek minden erejükkel a Szűzanya kérésének teljesítésére, a bűnösök megtérítésére törekedtek, példaként a világnak.
     A fatimai gyermekek iránti tisztelet az évek múlásával egyre szélesebb körben elterjedt. 62 ország püspökeitől érkezett beadvány a Szentszékhez, kérve a boldoggá avatásukat. Marto Jácinta és Ferenc életszentségének vizsgálatához, egy döntő alapfeltételt kellett tisztázni, hogy ennyire fiatalkorú gyermekek képesek-e hősies fokon gyakorolni az erényeket, amely a boldoggá- vagy szentté avatás elengedhetetlen feltétele. A két fatimai pásztor, Jácinta és Ferenc boldoggá avatásával új fejezet nyílt az Egyházban. Első alkalommal nyert ugyanis elismerést, hogy olyan gyerekek is példát adhatnak a világ számára, akik nem haltak vértanúhalált, vagyis a két fatimai pásztor esetében nem volt szükséges a mártírhalál bizonyítása ahhoz, hogy az egyház példaként állíthassa őket a világ elé.
view002.jpgA nagy esemény, 2000. május 13-án valósult meg, amikor II. János Pál pápa fatimai zarándoklata alkalmával boldognak nyilvánította Marto Jácintát és Marto Ferencet. 2017. május 13-án Ferenc pápa szentté avatta a két kis pásztort!

Szólj hozzá!

majus_13_530_1.jpg

 

Szólj hozzá!

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
beolvasas0_250.jpgMegjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 34-36. oldal. (Részletek), 1996. május 13.

A biztos út
     "...Fatimában, a Cova da Iriában történt 1917. május 13-án, eljöttem az égből, hogy kijelöljem számotokra azt az utat, amit meg kell tennetek a században, hogy elnyerjétek a békét, hogy kijelöljem a megtérés útját és az Úrhoz való visszatérés útját az imádság és a bűnbánat által.
     Eljöttem az égből, hogy nektek adjam Szeplőtelen Szívemet mint menedéket, amelyben elrejtőzhettek, és megmutassam a biztos utat, mely a megmenekülés és a béke Istenéhez jelolofatima_250.jpgvezet.
‒ A biztos utat ezekben az időkben, amikor sok más út is mutatkozik, könnyebbek, melyeken sokan járnak, amelyek azonban nem biztonságosak és nem vezetnek az üdvösség Istenével és az isteni Irgalmasság Atyjával való találkozásra.
‒ A biztos utat, mely a Fiam, Jézus Evangéliumában lévő teljes igazság befogadására vezet benneteket.
     Ezen az úton, amelyen én jártam, az igazság ragyogása vonz titeket és mélyrehatóan átalakít a kegyelem, mely meghozza életetekben a szentség isteni illatát.
Így váltok a megélt Evangélium világító példaképeivé és Krisztus bátor tanúivá, aki magához vonz benneteket, hogy kövessétek Őt isteni Szavának mindennapi megvalósításában.
‒ A biztos út, amely rávezet, hogy lemondjatok a bűn és a gonoszság minden formájáról és kézzelfoghatóan megtapasztaljátok a szeretet és a tisztaság kegyelmét.
     A materializmusba és a hedonizmusba, az élvezetek és a tisztátalanság elkeseredett hajszolásába merült pogány világban, amelyben éltek, ti a szentség és a tisztaság, az érzékek megtagadásának és a bűnbánatnak fényét árasztjátok és így mindenkinek felkínáljátok a segítséget, amelyet Szeplőtelen Szívem ad nektek, hogy Istennel, a ti Megváltótokkal és Üdvözítőtökkel való életközösségre jussatok.
‒ A biztos út, mely szeretetközösségre vezet, testvérré tesz azzal a kötelékkel, amely egyesít titeket mint ugyanannak az egy Atyának fiait, akiket ugyanaz a Fiú váltott meg és ugyanaz a Szentlélek szentelt meg és ugyanannak az egyetlen Anyának fiaivá tett benneteket.
     Szeplőtelen Szívem különösen ezekben az időkben válik biztos úttá, amely közösségre, kölcsönös megértésre, az önzés és mindenfajta megosztottság visszautasítására vezet benneteket, hogy így végül megvalósulhasson az új parancsolat, amit Fiam, Jézus adott nektek: 'Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!' (Jn 13,34)
     Ma (...), újból szeretném felkínálni nektek Szeplőtelen Szívemet mint menedéketeket és Istenhez vezető biztos utatokat.
‒ Ez a biztos út, mely titeket a megmenekülés és a béke Istenéhez, az igazság és szentség Istenéhez, a közösség és az egység Istenéhez vezet.
‒ Ezen a biztos úton járjatok velem mindannyian bizalomban és biztos reményben, boldog várakozásban Isten legnagyobb diadalára, mely Szeplőtelen Szívemnek a világban aratott diadalával együtt következik be."3_pasztor_0003_530.jpg

Szólj hozzá!

046_betegek_gyogyitoja.jpgBetegek gyógyítója – Könyörögj Érettünk! 

Elmélkedés: A Máté evangéliumában elhangzó szavak visszhangzanak minden Mária-jelenésben: ”Beteljesedett az idő... Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” (1,15) Mária ismételt felhívásai, az aggódó Édesanya kérései a megtérést és bűnbocsánatot igénylő gyermekeinek testi-lelki gyógyulása érdekében. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

(A. SCHNEIDER: Dominus est, SZIT. 2014 nyomán)

Ami egyszer szent volt, az nem lehet később nem szentté!
sangregorio1626.jpg     Annak tudatában, hogy milyen nagy jelentőséggel bír a szentáldozás pillanata, az Egyház kétezer éves történelme során mindig igyekezett megtalálni a megfelelő rituális formát, amellyel a lehető legtökéletesebben fejezheti ki hitét, szeretetét, tiszteletét. Ez mutatkozott meg akkor, amikor az Egyház egy szerves fejlődés során, legkésőbb a VI. századtól fogva elkezdte az eucharisztikus szent színeket közvetlenül a hívek szájába helyezni (monasztikus környezetben, pl. Szent Kolumbán kolostorában). Ezt bizonyítja Nagy Szent Gergely pápa életrajza (590-604) és ugyanezen pápának egy utalása (Dialógusok III. könyve /PL 77,224/). A córdobai zsinat 83-ben elítélte az ún. kassziánusok szektáját, amelynek tagjai elutasították a szentáldozás nyelvre történő fogadását.
Később a roueni zsinat 878-ban érvényes szabályként erősítette meg az Úr Testének nyelvre történő kiszolgáltatását és felfüggesztéssel fenyegette meg azokat a papokat, akik a híveknek kezébe adja az Oltáriszentséget.
     Az egyházatyák korának végén messzemenően elterjedt és szinte általánosan érvényes volt az a gyakorlat, hogy az Oltáriszentséget közvetlenül szájba fogadják.
     A híres liturgikus, J. A. Jungmann feltárta azokat a különféle aggályokat, amelyeket a szájba való áldoztatással ki lehetett zárni: A hívek keze nem volt mindig eléggé tiszta, vagy ami még súlyosabb probléma, hogy a konszekrált Kenyér darabkái könnyel elveszhettek, és ezért meg kellett tisztítani a tenyeret a Szentség vétele után. Később az áldozási lepel (térdeplő-terítő), majd az áldoztatótálca megjelenése világosan jelzi az egyre nagyobb figyelmességet az Eucharisztia szentsége iránt. (Vö. JUNGMANN: Missarum solemnia /3. j./ II 463-464.)
ii_janos_pal_8_n.jpg     II. János Pál pápa is hangsúlyozta az eucharisztikus Kenyér iránti tisztelet külső kifejezési formáinak szükségességét: " Bár a 'lakoma' természetes családiasságot sugall, az Egyház sohasem engedett a bizalmaskodó 'közvetlenség' kísértésének, mert nem feledkezett meg arról, hogy Jegyes az ő Ura. /.../ Az eucharisztikus lakoma valóban szent lakoma, melyben egyszerű lelkek mögött Isten szentsége elrejtőzik. /.../ A Kenyér, mely megtöretik oltárainkon /.../ az angyalok kenyere, melyhez csak az evangéliumi százados alázatával szabad közeledni". (Ecclesia de Eucharistia enciklika, 48. p.)

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgA Szent Szűz első jelenése, 1917. május 13-án

     Az angyal III. jelenését követően csaknem nyolc hónappal később, 1917. május 13-án került sor a Szent Szűz első jelenésére Fatimában, a Cova da Iria egyik lejtőjén. A jelenést megelőző fényvillanásból a gyermekek közeledő zivatarra gondoltak. Gyorsan haza akartak menni, de újabb fényvillanást tapasztaltak, a következő percben pedig egy fehérbe öltözött asszonyt pillantottak meg egy törpetölgybokor felett, aki a ,,Napnál is fényesebb volt”.
madonna di fatima2.jpg     A gyermekeket megdöbbentette a jelenés váratlansága és szépsége. A Szűzanya szólalt meg először. ,,Ne féljetek, nem bántalak benneteket.” Lúcia ocsúdott fel elsőnek és megkérdezte: ,,Honnan jön?” – ,,Az Égből” – volt a válasz. Lúcia következő kérdése talpraesettséget árul el: ,,S mit kíván tőlünk?” A jelenés asszonya erre így felelt: ,,Azért jöttem, hogy kérjelek benneteket: jöjjetek a következő hat hónapban is ide, ugyanezen a napon és ugyanebben az órában. A végén megmondom, hogy ki vagyok és mit akarok. Visszatérek még egy hetedik alkalommal is.”
     Lúcia felbátorodik, és ebben a helyzetben a világ legtermészetesebb kérdését fogalmazza meg, amiből újabb párbeszéd kerekedik. ,,Én is az égbe fogok jutni?” ,,Igen”. ,,És Jácinta?” ,,ő is.” ,,És Ferenc?” ,,ő is, de addig még nagyon sok rózsafüzért kell elimádkoznia.” A legidősebb látnok tovább kérdez nemrégen elhunyt barátnői felől. ,,Maria das Neves szintén már az égben van?” (16 éves lehetett, amikor meghalt.) ,,Igen.” ,,És Amália?” (Ez a hölgy 18-20 éves korában halt meg.) ,,ő még a világ végéig a tisztítóhelyen marad” (!) – volt a válasz. (Ez a rövid, néhány mondatos és példa nélkül álló párbeszéd mélyen elgondolkoztatja a teológusokat és az egyszerű híveket egyaránt.)
     A beszélgetés irányítását Mária vette át: ,,Fel akarjátok magatokat ajánlani Istennek? Elfogadjátok kezéből a szenvedést, amit majd számotokra küld, jóvátételül minden bűnért, amivel őt bántják meg, és a bűnösök megtéréséért?” A hét, a kilenc és a tízéves látnok még alig tud valamit az életről, a szenvedésről. Talán a kérdés súlyát sem érzik igazán. A válasz is gyermekre jellemző: szívből jövő és őszinte. Mindössze egyetlen szó: ,,Igen.”
==GWXM7a6U_1.jpg     A Szent Szűz megjegyzi: ,,Valóban sokat fogtok szenvedni, de Isten kegyelme lesz menedéktek.” Majd hozzáfűzte: ,,imádkozzátok mindennap a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a világ számára a békét és a háború hamarosan befejeződjön.” Szavait befejezve Mária lassan fölemelkedett keleti irányba, és a végtelen messzeségben eltűnt. A fény, ami körülvette, mintegy utat nyitott számára az égboltozaton. Ettől a találkozástól kezdődően a látnokok életét a munka és az imádság mellett az igen kemény áldozatvállalás is jellemezte. Különösen a hétéves Jácinta járt elől hősiesen.
     Amikor Walsh professzor interjújában azt a kérdést tette fel, hogy Lúcia nővér az angyal és a Szűzanya szavait szó szerint idézi-e, vagy csak értelem szerint adja vissza őket, Lúcia nővér a következőket válaszolta:
„Az angyal szavai erősek, ellenállhatatlanok voltak, természetfeletti valóságuk volt, ezért nem is lehetett azokat elfelejteni. Úgy tűnt, pontosan és kitörölhetetlenül az emlékezetembe vésődtek. A Szűzanya szavaival kapcsolatban más a helyzet. Nem voltam biztos benne, hogy minden egyes szó pontosan megfelel-e a Szűzanya szavainak. Inkább az értelmük jutott el hozzám és azután próbáltam meg azt, amit megértettem, szavakba foglalni. Nem könnyű ezt megmagyarázni.” (Prof. William Thomas Walsh: Our Lady of Fatima, 4th printing, (1947) angol nyelvű kiadás, 244. o.)2222_1.jpg

Szólj hozzá!

045_hajnali_szep_csillag.jpgHajnali Szép Csillag – Könyörögj érettünk!

 Elmélkedés: A napfelkeltét megelőző, reményt adó csillag a Naptól kapja ragyogását. Mária viszont közvetlenül az Isteni Napot  Krisztus Fényét sugározza a még sötétség és homály borította a népek számára. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

fatimai_100_eves_530.jpgKedves Olvasóim!
     Száz éves a fatimai jelenés, melyben az elhangzott istenanyai kérések máig sem teljesültek, amiként (természetszerűleg) nem teljesülhettek a Fatimai Szűzanya ígéretei sem!
     A jelenlegi világhelyzet általánosságban jelentősen rosszabb a száz évvel ezelőttinél, még akkor is, ha Európa nagyobb részében, látszólagos béke van (egyenlőre)!
     Több imafelhívás elindult már a világ békéjéért és a fatimai kérések teljesítéséért, és ez 90 napos "imahadjárat" is az volt! Kérem kedves Olvasóimat, hogy az imát, az áldozathozatalt, az első-szombatok végzését ne hagyjuk abba, mert ne feledjük nekünk nem csak másokért, mások helyett is imádkoznunk kell!
     Ne keressünk kifogásokat (mert találunk)!
     Egyet ne feledjünk: érdemszerzőbb (és talán eredményesebb) békében imádkozni és böjtölni a békéért, mint az óvóhelyen könyörögni és éhezni!imadkozzatok_a_bekeert.jpg

Szólj hozzá!

Pápai rendelkezés a kézbe-áldozás ellen

Az Istentiszteletek Kongregációjának prefektusa, Antonio Canizares Llovera bíboros interjút adott a milánói „Il Giornale” újságírójának. A beszélgetés középpontjában a katolikus liturgia válsága és XVI. Benedek pápának az a szándéka állt, hogy „egy új liturgikus mozgalmat” indítsanak el.

bambina-prima-comunione.jpgAz interjút 2010. december 24-én hozták nyilvánosságra. Ebben elhangzott az a rendelet, miszerint XVI. Benedek pápa szentmiséin az áldoztató papok a Szentostyát csak nyelvre adhatják. Addig csak a pápánál áldozók fogadták a szentostyát térdelve és nyelvre.

XVI. Benedek pápa döntése első sorban az áldozás pillanatának szentségét és a Kenyérben valóságosan jelen levő Krisztus tiszteletének az erősítését szolgálja. Ugyanakkor ezzel annak a veszélyét is kizárták, hogy a pápai miséken jelenlevő sokaság némely tagja visszaélést követhessen el a Szentostyával, ami a múltban igen gyakran előfordult. A nagy tömegben nemcsak nem valósult meg az imádás gesztusa, de előfordult, hogy a Szentostyát „emléktárgyként” zsebre tették. A pápa ezen utasításával a hívek áldoztatásának a VI. Pál misekönyve szerinti módját követi, egyúttal „jó példaként” kívánt elöl járni a klérus és a hívek előtt!

Antonio Canizares Llovera bíboros a továbbiakban leszögezte, hogy a zsinat utáni liturgikus újítások jó szándékában nem szabad kételkedni, ezek az Egyház életébe nagy előnyöket hoztak, például a hívek tudatosabb és aktívabb részvételét, valamint a Szentírás gazdagabb jelenlétét. Mindazonáltal ezen előnyök ellenére az árnyékok sem hiányoztak és hiányoznak. A liturgia és az Eucharisztia tisztelete önkényes torzulásokat szenvedett, melyek a félreértelmezett ökumené és a szekularizáció eredményei is, mely sajnos az Egyház belsejében is megtette a hatását. Ennek az a következménye, hogy számos ünnepen nem Isten, hanem az ember áll a középpontban. …

llovera_card_1_.jpgA II. Vatikáni Zsinat utáni liturgia-reform – Llovera bíboros szerint – a jó szándék ellenére sajnos nagyon sietősen és elhamarkodva lett megvalósítva. Hiányzott az idő, „hogy a zsinat tanítását megfontoltan átvegyék és magukévá tegyék”. A celebrálás formáját, sajnos „egy csapásra” változtatták meg. 

A bíboros a „reform reformjával” kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy az fontos és szükséges: „Egy új, egyértelmű és erős liturgikus mozgalmat kell életre hívni az egész Egyházban.” Mert a liturgiához való viszonyban dől el a hit és az Egyház sorsa. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a szent, a titok és az Isten iránti érzék elvesztése „az egyik legsúlyosabb veszteség az igazi humanizmus számára”.

eucharistia_497.jpgA bíboros elmondta, hogy a pápa arra szólította fel kongregációját, hogy támogassa a megújulást a II. Vatikáni Zsinat szellemében, az Egyház hagyományával összhangban, anélkül, hogy a zsinati normákról megfeledkezne, mely előírja, hogy újításokat csak akkor szabad bevezetni, ha annak haszna az Egyház számára biztosított. Az új normákat minden esetben a már meglévő normákból kell szervesen eredeztetni. … Ehhez jön a különböző liturgikus ünnepeket bevezető szövegek revíziója. A Canizares Llovera bíboros által kívánt „új liturgikus mozgalom” feladata a liturgia szépségének újra felfedezése is. Mindenkiben tudatossá kell tenni a követelményt, nem csak a hívek jogai, hanem „Isten jogai” iránt is.

forrás: katolikus-honlap.hu/kath.net nyomán

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgAz  angyal harmadik jelenése

     Ez a jelenés 1916 nyarának végén vagy az ősz elején történt ismét a Cabeço-sziklabarlangnál. Lúcia a következőképpen írja le az eseményeket:
Mihelyt odaértünk, először térden állva a rózsafüzért kezdtük imádkozni, majd arcunkat a földhöz érintve, az angyal imáját ismételgettük: "Istenem, hiszek Tebenned és imádlak Téged, remélek Tebenned és szeretlek Téged" stb. Nem tudom hányszor ismételtük ezt az imát, amikor fölöttünk egy ismeretlen fényt láttunk felvillanni. Fölkeltünk, hogy lássuk mi történt. És megpillantottuk az angyalt. A bal kezében egy kelyhet tartott és fölötte egy ostya lebegett, amelyből néhány vércsepp hullott a kehelybe.
AngelOfFatima.jpg     Az Angyal a kelyhet és az ostyát a levegőben hagyta lebegni, majd leborult és háromszor ismételtette velünk:
Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek. Felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét. Aki jelen van a föld összes tabernákulumában, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és közömbösségért, amelyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért.
3-aparicao-anjo1 (1).jpg     Azután fölemelkedett, kezébe vette a kelyhet és az ostyát. Ez utóbbit nekem nyújtotta, a kehelyben lévő vért pedig Jácinta és Ferenc között osztotta meg. Közben így szólt:
– Vegyétek Jézus Krisztus Testét, és igyátok Vérét, akit a hálátlan emberek szörnyen megbántanak. Engeszteljetek bűneikért, és vigasztaljátok a jó Istent!
     Újból a földre térdelt, és velünk együtt háromszor megismételte ugyanazt az imát: "Legszentebb Szentháromság...", majd eltűnt.
anjo-portugal 00.jpg     A természetfölötti erő teljesen hatalmába kerítette a három gyermeket. Mindenben utánozták az angyalt, vagyis letérdelve ismételték imáját. Isten jelenlétét annyira érezték, hogy sokáig még saját ottlétüket se vették észre. Abban a testtartásban maradtak, amelyben az angyal hagyta őket.                      Ezekben a napokban külső tevékenységüket a természetfölötti erő kisugárzásában végezték. A béke és boldogság érzése oly nagy volt bensőjükben, hogy lelküket teljesen Isten felé irányította – és ez a jelenlét –, a testi gyengeség helyett bizonyos mozgékonyságot idézett elő, valami ujjongó örömet és fáradatlan lelkesedést. Csak vezekeltek és engeszteltek. A látnokok senkit sem avattak be a történtekbe, ezt októbertől májusig sikerült is megtartaniuk, de a Szent Szűz első jelenése után Jácinta erős belső indításra mégis elmondta édesanyjának.zarándok fiatalok Valinhosban5247997_n.jpg

Szólj hozzá!

044_mennyorszag_ajtaja_2.jpgMennyország Ajtaja – Könyörögj érettünk!  

Elmélkedés: A jeruzsálemi Templom elpusztult az ékes kapujával együtt. Az Üdvözítő Jézus az új Templom, és Hozzá Mária az Ékes Kapu! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

hungria_18enero4_530.jpgUtószó

     Árpád-házi Szent Margit egy szombati napon költözött a mennyei Atya házába.
dt4_250.jpg     Életének négy fő szabálya volt:
     „Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.”
     Isten rendkívüli imameghallgatásokkal és csodákkal jutalmazta odaadását. Margit bírta a jövendölés adományát is. Bizonyított példa, hogy atyjának II. Osztrák Frigyessel Stájerországért folytatott harcában a győzelmet előre megmondotta. Nyilvánvalóan a fátyol alatt is IV. Béla odaadó leánya maradt. Nem hagyta ugyan politikai érdekből férjhez adatni magát, de az utolsó nagy Árpád-házi uralkodó messzemenő terveivel és erőfeszítéseivel szoros kapcsolatban volt. Talán ebben a kapcsolatban és közös felelősségben látta életének igazi értelmét. És ez az elhivatottság olyan vezeklő életre ösztökélte, ami ma nekünk szinte öngyilkosságnak tűnik. …Remélte, hogy Isten elfogadja őt, mint elfogadta valamikor Krisztus áldozatát, akinek haláláról ezt mondja az Írás: jobb, ha egy ember hal meg, mint hogy az egész nép elvesszen.
     Halála óráját derűs arccal előre megmondotta a nővéreknek. Boldoggáavatási pere nehezen bontakozott, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték. 1943-ban avatták szentté.
     Életét az 1300-as évek elején írták meg, s Ráskay Lea domonkos apáca másolatában maradt ránk egy 1510 körüli kódexben.
     Szent Margit az országért és az egyházért vezekelt és engesztelt. Egyházát végtelenül szerette – mondván –, maga is az Egyház leánya, s ha az egyház „metéltetik” – ő is metéltetik és vele együtt gyötrődik.
cc.jpg     Hozzátesszük, az ország akkor a NAGY Magyarországot jelentette – Szent István felajánlott országát –, tehát Szent Margit, Mária Országának minden népéért engesztelt az életével!
Fatimában a Rózsafüzér Királynője a kis pásztorgyermekektől már az egész világért kért engesztelést.
Hálát adunk az Úr Jézus Krisztusnak a mi nagy szentünkért, Aki elárasztotta őt Szentlelkének mindennemű kegyelmével!
Hálát adunk az Árpád-ház nagy Kincsének – Margitnak –, hogy vállalta a küldetését és a legtökéletesebb szeretettel meg is élte, miérettünk!

Köszönjük Neked Urunk, köszönjük Neked Szent Margit!
Ékes Virágszál,
Fényességes Gyöngy,
Esedezz népünkért
Szép magyar hazánkért
Tenger bánatunkban
Légy segítségünkre,
Fénylő könnyeiddel
Kelj védelmünkre!

(Forrás: az első részben!)arpad-hazi_szent_margit_2_530.jpg

Szólj hozzá!

Kiemelt ajánlások a Szentmiséről

almas[10] (1).jpg

- Egyetlen szentmise, melyen részt vettél, többet használ neked – mint számos –, melyet halálod után ajánlanak fel érted mások.
- A szentmise sok mulasztásodat és hanyagságodat pótolja.
- A szentmise eltörli bocsánatos bűneidet, melyeket sohasem gyóntál meg. Mikor jelen vagy a szentmisén és odafigyelsz, a legnagyobb hódolatot mutatod be az Úr Jézus szent Emberségének.
- Minden szentmisével buzgóságod szerint többé-kevésbé csökkentheted ideiglenes földi büntetéseidet.
- Sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadulsz meg, amit különben nem kerülhetnél ki.
- Halálod óráján lesz a legnagyobb vigasztalásod, hogy szentmisét hallgattál. Minden szentmisét magaddal viszel az ítéletre és ezek lesznek közbenjáróid.
- Minden szentmise új dicsőséget szerez számodra az égben.
- Minden szentmisén való részvételeddel megrövidíted a tisztítótűzben viselendő szenvedéseidet, melyek különben reád várnak.
- A szentmisén való részvételeddel a lehető legnagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek - különösen, ha értük ajánlod fel részvételedet.
- A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelsz, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni áldozatnál.
- A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesülsz!
- A sátán gyengébb lesz veled szemben.
- A szentmisében a pap áldásában részesülsz, amit Isten megerősít az égben is. (Várd meg az áldást türelemmel!)
- A szentmiséről Isten áldását viszed haza anyagi ügyeidre is.

Szeretettel ajánlom átelmélkedésre! fr. Barsi Balázs OFM

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgAz  angyal második jelenése

3angyaljelenés a kútnál (rajz).jpg      A második angyali jelenésre a nyár közepén, a kánikula napjaiban, az ebéd után, Lúciáék fákkal körülvett árnyas kútjánál történt (Loca). Hirtelen ugyanazt az angyalt látták, mint az első alkalommal, aki így szólt:
– Mit csináltok? Imádkozzatok! Sokat imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve általatok akarják irgalmasságuk tervét megvalósítani. Szakadatlanul imádkozzatok és hozzatok áldozatot a mindenható Istennek!
– Hogyan hozzunk áldozatot? – kérdezte Lúcia.
Mindent, amit tudtok, ajánljatok fel áldozatul a bűnök engesztelésére, amelyekkel megbántják Istent és imádkozzatok a bűnösök megtéréséért. Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét. Én vagyok Portugália őrangyala. Mindenekelőtt fogadjátok megadással azokat a szenvedéseket, amelyeket Isten küld nektek, és viseljétek el türelemmel.

     Lúcia így beszélte el: az angyal szavai fénysugárként hatoltak lelkünkbe. A fényben felismertük, hogy ki az Isten, mennyire szeret bennünket, és azt akarja, hogy viszontszeressük. Felismertük az áldozat értékét és azt, hogy mennyire tetszik ez Istennek, és az áldozatok révén hogyan téríti meg a bűnösöket. Ettől kezdve tehát mindent felajánlottunk Istennek, ami bántott bennünket, de akkoriban még nem kerestünk más önmegtagadási és vezeklési gyakorlatokat azon kívül, hogy órák hosszat földre borulva az angyal imáját ismételtük. angyali feny87_1.JPG 
     A három látnok a természetfeletti erő és az események hatására teljesen megváltoztatta életét. Bár külsőleg semmi különös nem történt. A világ nem látta, hogy a gyermekek az intenzív életszentség útjára léptek. Teljesen átitatódtak Lélekkel. (Alább, a "kút" korabeli és mai képe!)kút Poço-do-Arneiro.pngKút IMG_7259.JPG

Szólj hozzá!

043_frigynek_szent_szekrenye.jpgFrigynek Szent Szekrénye – Könyörögj érettünk!

Elmélkedés: A Názáreti Szűzben megvalósult az Újszövetség Ígérete és Ő lett az Élő Tabernákulum, isteni Szent Fia által! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

fatima_100_2017_majus_13.jpgfatima_100_2017_majus_13_530.jpg

Szólj hozzá!

arpad-hazi_szent_margit_200.jpg9. nap
Jézus boldog jegyese

      1242. január 27-én született és 1271. január 18-án, 28 éves korában szállt a mennybe a mi szentünk lelke, édes Jegyeséhez, Akit mindenekfölött, oly nagy szerelemmel szeretett.
Margit kapcsolata mély volt szüleivel. Gyakran kikérték tanácsát még államügyekben is, és az ő békeszerző áldozatának volt köszönhető, hogy király atyja kibékült fiával, a későbbi V. István királlyal.
Erős kötelékkel szerette a szüleit, éppen ezért gyors haláluk megtörte Margitot. A sok vezekléstől, munkától legyengült szervezete és szíve lassanként megtörte összes fizikai erejét, és felemésztette őt hatalmas, lángoló szeretete.
     1270. Karácsonyán Margit már alig tudott beszélni. Mindig ő olvasott fel a Dávid zsoltárokból, és mesélt társnőinek a szent Karácsonyról, a leggyönyörűbb, szépséges Asszonyról, Máriáról, akihez sosem talált foghatót. Karácsonykor egyesült az Ő nagy szegénységükkel és nem vigadozott, hanem még inkább böjtölt, hogy egységben legyen a Szent Családdal. Legenda szerint Margit látomásban ott volt Betlehemben, a születés barlangjában.
arpad-hazi_szent_margit29_250.jpg     Az utolsó karácsonykor áttetsző volt már teste, hófehér az arca és lángolóan tüzes, szép kék tekintete.
Már csak pislákolt benne az élet, míg végül magas lázzal elvágódott a köves udvaron, amint vizet vitt a dézsában a konyhába. Tél volt, dermesztően hideg. Margit keze a sok jeges vízben megpucolt haltól kisebesedett, felhasadozott, vérzett. Ő mégis mindig ragyogó mosolyával utolsó pillanatig szolgálta Krisztusban kedves testvéreit. A szeretettől esett el.
     Egyik soror vette észre, amint áthaladt a kerten és felsikoltott. Margitot bevitték és lefektették. Hívatták az orvost, de ő nem tudott már segíteni. A magas láz nem ment le többé.
Szentünk kérette az atyát, adja fel számára a szent kenetet. Mihály atya megkente tehát kezeit, homlokát, ajkait, fülét, lábát. A legenda szerint amint elhangzottak a szent bűnbocsátó szavak, minden egyes végtag megkenésénél egy hang szólott: „Nem vétkezett!” „Nem vétkezett!” Az atya eleinte azt hitte, hogy valaki szólt, de hiába kereste a hang forrását, nem lelte. Megrendülten távozott.
     Margit 12 napon át szenvedett, de a mosoly nem hagyta el ajkait. molnar_arpadhazi_margit_halala_250.jpgTekintetéből derű sugárzott és szeretet. A nővérek sírva vették körül, de ő megintette őket: „Miért sírtok én édes atyámfiai, örvendenetek kellene, hogy imhol' közelít az óra, amikor elnyerem csekély érdemem mérhetetlen jutalmát.”
Szép szóval intette őket, maradjanak helyükön, ne hagyják el hivatásukat – amint oly gyakran akadályozta meg egy-egy megingó nővér eltávozását.
     Megígérte, hogy amíg teste ott pihen náluk, a kolostoron nem vesz erőt vihar…
Az apácák zokogtak.
Az infirmatóriumban (betegszoba) hirtelen felült a szent és utoljára ezt mondta:
„A te kezedbe Uram, ajánlom lelkemet!” – Majd ágyára visszahanyatlott és visszaadta lelkét Teremtőjének.                                             Szent Margit sírja nem maradt fenn: eredetileg a Margit-szigeti kolostor templomában volt a nyugvóhelye, de amikor a domonkos apácák elhagyták a Szigetet a török elől menekülve, akkor földi maradványait is magukkal vitték új lakóhelyükre, Pozsonyba, a klarissza kolostorba. Ott a 18. században nyoma veszett. Sírhelye megmaradt márványán ez van írva: SANTA MARGARITA.

Mennyei Atyánk! Szent Margit érdemeiért, könyörülj magyar hazánkon, egész Egyházunkon! Ezekben a vészterhes időkben mentsd meg Uram a Te népedet, a Te híveidet a szorongattatástól, üldözéstől, vérontástól! Adj békét a világnak!

Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk! Amen.
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)arpad-hazi_szent_margit_halala_530.jpgd24_engesztelo_530.jpg

Szólj hozzá!

A szerkesztő függeléke

     Célszerű néhány idevágó gyakorlati kérdésre rövid választ adni, az Egyház tanítása alapján:

       Miért kell vasárnap szentmisét hallgatnunk? Mert a Szentmise – mint Eucharisztikus Áldozat –, a megváltás kegyel-meinek voltaképpeni közlője, s ugyanoly értékű, mint Krisztus vérontásos áldozata a Golgotán! Az Egyház parancsa értelmében − mindazoknak, akik nem betegek, mozgásukban jelentősen nem korlátozottak −, legalább vasár- és ünnepnapon jelen kell lennünk ezen a szent Áldozaton. Aki ezt elhanyagolja, méltánytalanságot követ el Krisztus Urunkkal szemben, mint akit Jézus keresztáldozata nem érdekel, megfosztva magát a megváltói áldozat kegyelmeitől, melyeket Jézus elsősorban azoknak osztogat, akik eucharisztikus áldozatának misztikus megújításán − a Szentmisén − kegyelettel részt vesznek. Épp ezért a misehallgatás − eltekintve attól, hogy szigorú kötelesség −, minden egyéni áhítatgyakorlatnál összehasonlíthatatlanul hasznosabb és értékesebb! Egyben, méltó módon ünnepeljük meg az Úr Napját (a vasárnapot)!

img_eucaristiamemorial.jpg      Ki veheti magához az Oltáriszentséget? Minden katolikus hívő, aki hiszi (őszintén hinni akarja), hogy az Eucharisztia Jézus Krisztus valóságos Teste és Vére, akinek súlyos bűn nem terheli a lelkét (vagyis a kegyelem állapotában van), megtartotta a legalább egy órás szentségi böjtöt, teljes szentmisén vett részt (kivéve, ha ebben korlátozva van). Akinek tehát súlyos bűne van, köteles előbb meggyónni, és csak ezt követően járulhat az Úr asztalához (áldozhat)!

      Hányszor áldozhatunk? Az Egyház minimumként úgy szabja meg, hogy minden katolikus évente legalább egyszer, húsvét tájékán köteles szentáldozáshoz járulni, szentgyónást követően. Tekintve, hogy az áldozás nem a jók jutalma, hanem a gyengék erőssége, azért nemcsak a szentek vehetik magukhoz mindennap, hanem a közönséges halandók is (akik a kegyelem állapotában vannak, vagyis gyóntak), akik e szent cselekményt kétszer is megtehetik naponta, ha a fentebb említett feltételeknek megfeleltek, (ha másodszorra is a teljesen Szentmisén részt vettek.)! A végszükségben lévőkre (haldoklókra) értelemszerűen nem vonatkoznak az említett kitételek!

(BANGHA BÉLA SJ tanulmányának vége!)

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgAz  angyal első jelenése

     1916 tavaszától 1917. október 13-ig három angyali, és hat Mária-jelenésről tudunk.
     Az első angyal-jelenés 1916 tavaszán vagy nyarán történt Aljustrel közelében a Cabeço hegyoldal sziklabarlangjában.
Dessin-NDame-Fatima-3Bergers-01.jpg     Lúcia (ekkor még írástudatlan) nem emlékszik pontosan az angyali jelenések napjaira, lényeg, hogy egy verőfényes napon a három pásztorgyermek ebédhez készülődött. Lúcia beszámolója szerint a következő történt:
„Játszottunk egy kicsit és íme, erős szél rázta meg a fákat. Ez az esemény magára vonta figyelmünket, hiszen csendes idő volt. Ezután bizonyos távolságban a fák fölött keleti irányban vakító fényt láttunk. Ez fehérebb volt mint a hó, úgy nézett ki, mint egy átlátszó ifjú, ragyogóbb, mint a kristály napsütésben. Amint felénk közeledett, ki tudtuk venni vonásait. Egy 14-15 éves ifjú volt. Nagyon meglepődtünk, és el voltunk ragadtatva. Csak akkor szólalt meg, amikor hozzánk ért":
– Ne féljetek, a béke angyala vagyok! Imádkozzatok velem!
image022.jpg     Letérdelt a földre, és homlokával a földet érintette. Természetfölötti kényszertől indíttatva ugyanezt tettük, és háromszor elmondva, megismételtette velünk:
– Istenem, hiszek tebenned, imádlak téged, remélek tebenned és szeretlek. Bocsánatért esedezem hozzád mindazokért, akik nem hisznek benned, nem imádnak, nem bíznak benned és nem szeretnek.
     Az imádság után fölkelt és biztatta a gyermekeket: ,,Így imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve kegyesen fogadják imátokat.” Ezt követően a jelenés eltűnt. Az eseményről a gyermekek hallgattak.
Lúcia a jelenések alkalmával mindent látott és mindent hallott, s egyedül csak ő beszélt. Jácinta is látott és hallott mindent, Ferenc azonban mindent látott, de semmit nem hallott. Ennek ellenére Ferenc is érezte a belső kényszerítő erőt, aminek hatására a többiekkel együtt a földre borult. Az imát Lúciától és Jácintától tanulta meg. (Alsó kép, az angyal-jelenés helye)LOCA DO CABEÇO..jpg

Szólj hozzá!

fatima_100_2017_majus_13.jpgfatima_100_2017_majus_13_530.jpg

Szólj hozzá!

044_maria_aranyhaz.jpgMária Aranyház – Könyörögj érettünk! 

Elmélkedés: – A Salamon által kapott ígéretet, miszerint örök hajlékot építhet az Úrnak, végül a Szűzanya teljesítette be! Salamon "Aranyháza" elpusztult, Mária viszont önmaga lett a dicsőséges Arany Szentély mindörökre.  

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

arpad-hazi_szent_margit_200.jpg8. nap
A béke és egység szentje

     Most már fogadalma szerint élhetett. Ám fizikailag, lelkileg egyre több szenvedés zúdult rá. A sok megerőltető munka, a metsző, jeges hidegben való serénykedés, és a vezeklő sanyargatások miatt egyre többször betegségbe esett. A testi meggyötörtségnél még erősebb volt azonban a lelki megtöretés. Megtudta, hogy atyja és bátyja (későbbi V. István király) éveken át harcban álltak egymással.
     Margitnak, aki az ország egységéért, békéjéért engesztelt, mély fájdalmat okozott a családjában lévő békétlenség, ellenségesség, széthúzás, viszálykodás. Ez teljesen összetörte őt: „ilyenféle háborúság semmiképpen nem lehet sok lelkeknek veszedelme nélkül!” – állította sok szerzetestársa előtt. Emellett nagy fájdalommal töltötte el egyházának szorongatott állapota is. Hiába vigasztalták társnői, ő csak sírt és sírt és egyre többet vezekelt a bűnökért. iv_bela_3_250.jpgAtyjához eljutott a hír, hogy leányuk őt okolja, sőt megítéli az ő háborúságait. Ezután megvonták tőle látogatásaikat és támogatásukat. Margit, aki megszokta, hogy családja gyakran látogatja őt – akiket szeretett –, egyre inkább hiányolta jelenlétüket. Mindezen kívül addig, ellátták gazdag ajándékokkal, melyeket ő mindig kolostorának, és a szegényeinek juttatott, most észre kellett vennie, hogy rendjének nem tud semmit adni többé. Szegényeinek akart volna még adakozni, de az apácatársai keményen rászóltak: „Semmit se adunk a szegényeknek. Mi is szegények lettünk!” Szegényei is morogni kezdtek és szidták, amiért nem kaptak tőle már semmit. „Bocsássatok meg atyámfiai!” – kiáltotta oda nekik zokogva, de azok csúnyán elfordultak tőle. Egyedül György fráter állt ki mellette és erőteljes alakjával védelmébe vette őt, haragjában szétkergette a méltatlankodókat. Margit halálsápadtan ájult el a kövezeten.
Egész életében mindig önként alázta meg magát. Most azonban folyamatosan őt alázták meg. Meggyötörték, gúnyolták, sértegették. Abban a kolostorban, melyet a király őmiatta építtetett, nővértársnői elfordultak tőle. Még akik nagyon szerették, mint pl. a volt dajkája, Olimpiádesz anya, sem merték érzésüket mások előtt kimutatni. Csak titkon siratták királylányukat, látván mindennapos megaláztatásait. Csodálták őt, amiért ezt oly nagy lelki erővel viselte.
arpad-hazi_szent_margit_003_250.jpg     Margit egészen magára maradt. A királyi pár, miként bátyja is, másfél éven keresztül megvonták tőle jelenlétüket, szeretetüket. Őrá haragudtak, aki békíteni akarta a haragosokat egymással, akinek legfontosabb vágya országa egysége és békéje volt, most megtagadták őt,megvonva tőle szeretetüket. Még Marcellus atya is arra kezdte buzdítani, hogy menjen át egy másik kolostorba, mert nyíltan megmondták neki, nem kívánatos a jelenléte és nem tudják őt eltartani. Sorsa a kolostorban a leghitványabb szolgálóleánynál is rosszabbra fordult.
     Margit átélte Jézussal a teljes elhagyatottságot, kitaszítottságot és éjszakánként együtt mondta Jézussal a feszület előtt: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
     Ez volt Margit lelkének sötét éjszakája. 
     Marcellus atya meglátogatta és keményen rászólt: „A szent engedelmességre megparancsolom, szedd össze holmidat. Holnaptól fogva a fejérvári kolostor lakója leszel.” Szentünk mélyen meghajtotta fejét, de szívét tőr járta át. Csak annyit kért, hogy elmehessen még egyszer a templomba imádkozni. Zokogva borult le a Szent Kereszt oltáránál és kérte: „Atyám, ha lehetséges, távoztasd el tőlem ezt a poharat.” A Szent Kereszttel szemben volt Szent Erzsébet asszony falra festett gyönyörű képe. Mély könyörgésre fakadt IV. Béla király húgának képe előtt, kérve őt, ha csak lehetséges, ne kelljen eltávoznia onnan. Esdve kérlelte, szóljon az érdekében Jézusnál, hogy fordítsa vissza szüleinek, testvéreinek szívét őfelé. S ne kövesse őt haragjuk. Ekkor feje fölött imádságára egy hangot hallott: „Amen!”
Margit felnézett és látta, amint Szent Erzsébet elmosolyodik, ragyogó kék szeméből mennyei szeretet sugárzik rá. Margit felsikoltott és lerogyott a kőre. S ezután nem sokkal, a templom tornyában megkondultak a harangok. Bekiáltották, hogy jön a király.
     Szentünk kisietett és látta, amint apját haldokolva hozzák a Boldogasszony kolostorába. Vele volt a királyné, aki zokogva térdelt ura mellett, és ott állt István király is családjával, s velük az udvar főemberei mind. Béla király, aki utolsó idejében megtagadta leányát, most az ölébe hajtva fejét, kiengesztelődött szívvel adta vissza lelkét Teremtőjének. Nemsokára elhunyt a királyleány édesanyja, Mária királyné is. Családjának tragikus elvesztése mély szenvedést okozott Margitnak.

Édes Jézus, Te, akit kiválasztasz, azt elvezeted a kálváriára, szenvedésed helyére, és Szíved fájdalmában részesíted. Könyörülj meg rajtunk, hogy amikor megtapasztaljuk a vigasztalanságot, a megaláztatásokat, a sötétséget, mi is erős, bátor lélekkel fogadjuk azokat! Adj lelkünkbe nagy bizalmat, hogy Te osztozol szenvedésünkben, s hogy Szent Sebeid által nyerünk majd gyógyulást.

Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….
Békeszerző Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk! Amen.
Szent Margit érdemeiért árasszon el bennünket a Békesség Lelke,
hogy általa megértsük, egység nélkül nincsen béke!
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)d24_engesztelo_530.jpghungria_18enero4_530.jpg

Szólj hozzá!

Mire van szükség részünkről, hogy gyakorolhassuk a szentségimádást?

1p3breviariumroma00cathuoft_0954.jpg

Semmittevésre.
     A semmittevés nem lustálkodás, hanem befogadó figyelem. Idő kell ahhoz, hogy az élet által felkavart dolgok leülepedjenek bennünk!

Vágyra.
    Életünk legmélyén a vágyaink irányítanak bennünket. Szükség van arra, hogy felébredjen szívünkben a Jézus utáni vágy. A Tábor-hegyen azt mondták a tanítványok: „Mester, jó nekünk itt lennünk”. Jó veled időzni.

Időre.
A szeretet időben mérhető. Akit szeretünk, azzal szívesen időzünk. Isten személy, aki szeretetében vágyakozik utánunk. A vágy beteljesedéséhez idő kell. Szüksége van arra, hogy időt adjunk neki, és nekünk is időre van szükségünk, hogy betölthesse vágyainkat. A másik iránti szeretetünk is legegyszerűbben azon mérhető, hogy mennyi időt töltünk vele.
Ha rendszeresen kimarad az ima, a Jézussal való találkozás, a mögött nem időhiány, hanem szeretethiány rejtőzik!

Csendre.
    „Isten a szív szentélyében beszél. Isten a csend barátja, és nekünk hallgatnunk kell őt, mert nem a mi szavaink számítanak, hanem az, amit Ő mond nekünk.” (Teréz Anya) Meg kell tanulnunk lecsendesíteni a szívünket Isten jelenlétében annyira, hogy hallhatóvá váljon a Szeretet hangja. Azok, akik már megpróbáltak csendben „semmit tenni”, elcsendesedni, azok tudják, hogy egyáltalán nem könnyű feladat.
A csend a szentségimádás egyik legfontosabb része!!! Nem volt könnyű elfogadtatni a testvérekkel, hogy nem az Oltáriszentség jelenlétében elvégzett engesztelő imaóráról van szó, ami a gyakorlatban azt  jelenti, hogy kitöltjük az időt imákkal és énekekkel. Letudunk egy programot, elvégzünk egy imaórát. A személyes találkozáshoz el kell csendesedni. Fontos megteremteni ehhez a csend külső feltételeit is.
Csodálatos ajándék, amikor Isten elkezd beszélni. Ő nem süketnéma, miként azt sokan gondolják róla. Hallja, amit mondunk, és van személyes mondanivalója az életünkre is.

Jelenlétre.
     Isten örök jelen, találkozni Vele csak a jelenben lehet. Tapasztalatunk az állandó „jelenvesztés”: vagy a múlt törmelékeiben kutatunk, vagy a jövő képeit rajzolgatjuk magunk elé; akár beszélgetünk valakivel, akár imádkozunk. Elfelejtettük, mit jelent a találkozásainkban jelen lenni. 
Újra kell tanulnunk ezt is. Nem könnyű a házasságokban, a családokban személyes figyelemmel jelen lenni azok számára, akiket szeretünk. 
Az imáinkat is kitöltjük „programokkal”, és nem figyelünk igazán arra, aki teljes szeretetével figyel ránk. (Varga László atya gondolatai a "Az Oltáriszentség előtt" c. Stella Maris kiadványból)rozsafuzer_pray_1_.jpg

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpg     Néhány tisztázandó adat: 1) A három pásztorgyermek, nem Fatimában élt (ahol a környék egyetlen temploma volt), hanem ettől 2 km-re lévő Aljustrel nevű tanyán. 2) A jelenleg "Fatimának" nevezett kegyhely szintén nem Fatimában van, hanem az ettől 2-3 km-re lévő Cova Da Iria elnevezésű földterületen, mely Lúcia szüleinek tulajdona volt. 3) Ezen kívül beszélünk még a Cabeço-ról (sziklás, üreges helyről, ahol az Angyal megjelent), a Valinhos-ról (ahol a Szűzanya augusztus 19-én jelent meg) valamint a Loca-ról, ami a Lúciáék háza mögötti kutat jelöli (itt is megjelent az Angyal másodszor 1916-ban).

valinhos31i.jpg     A meszes, sziklás, csapadékszegény vidéken a nép nagyon szerényen élt. A köves, rossz minőségű talajon földművelésnek alig volt értelme. Csupán a gyümölcsfák és a legeltetés (juhállomány) biztosította a tanyák megélhetését. Miként fentebb említettem, a nyáj terelése naponta igen hosszú sétákat jelentett. A parasztok gyermeki hite és egyszerűsége példaadó volt. A vasárnapi szentmisékről szinte senki nem hiányzott.
Az Aljustrel nevű tanyán élt az egymással rokonságban lévő két család, Antonio dos Santos és Manuel-Pedro Marto, melyből a történetben szereplő három látnok származott. A Santos család sarja Lúcia. Ferenc és Jácinta pedig a Marto család tizedik és tizenegyedik gyermeke. Együtt őrizték juhaikat. Lúcia 10, Ferenc 9, Jácinta pedig 7 éves, amikor a jelenések 1916 tavaszán elkezdődtek.
IMG_3636 (2).jpg     A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy az 1916-ban történt angyaljelenéseket, 1915 áprilisa és októbere között három megelőző – szó szerinti – látomás előzte meg. Lúcia és három másik pásztorlány, Maria Rosa Matias, Teresa Matias és Maria Justino, a Lúcia szülei tulajdonát képező Cabeçonál, mely az Aljustrel és Casa Velha felé eső hegyoldalon van. Az említett gyermekek innen letekintve a völgybe, az erdő fölött „valami felhőszerűséget” láttak, amely fehérebb volt a hónál, átlátszó volt és emberi alakja volt”. „Mintha hószobor lett volna, amelyeket a napsugarak kissé átlátszóvá tettek.” Ez a leírás magától Lúcia nővértől származik. A jelenések Lúcia szüleinek két és fél kilométer távolságra fekvő birtokán történtek, melyet Cova da Iriának neveztek. Ferenc csak látta az Istenanyát, de nem hallotta. Jácinta látta és hallotta beszélni. Lúcia látta a Szent Szüzet, hallotta és beszélt vele. A jelenések mindig ebédidőben történtek.
    A fatimai eseményekről a gyermekeket legelőször a helyi plébános, Manuel Ferreira atya hallgatta ki. A történések és a Szent Szűz kérése csupán utólagosan lettek lejegyezve Lúcia nővér visszaemlékezései alapján, 1921-től, egészen haláláig (2005), számtalan kihallgatás alkalmával. Megjegyzendő, hogy püspöke kérésére a nővér, az események helyeinek azonosítását, 1946. május 20-án végezte el.

Szólj hozzá!

29st_josemaria3_530.jpg

Szólj hozzá!

043_elefantcsont_torony_1.jpgElefántcsont Torony – Könyörögj érettünk! 

Elmélkedés: Amiként a keleti uralkodókat elefánthát magasában, elefántcsontból faragott ékes baldachinban hordozták, hogy mentesek legyenek a föld porától, úgy a Szent Szűz az isteni kegyelmek ékes magasában végtelenszer inkább mentes minden szennytől! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

 

 

Szólj hozzá!

arpad-hazi_szent_margit_200.jpg7. nap
A hűség szentje

     A 18 éves Margit komoly erőpróba előtt állt. Édes szülei, akik őt az Úrnak ajánlották fel, váratlanul meglátogatták és arra kérték, legyen a cseh király, Ottokár felesége. Már előtte is voltak kérői, szinte mindenkit megragadott szűzies szépsége. Ottokár volt azonban a legveszedelmesebb kérő, mert Béla királynak sok baja volt a csehekkel és békeszövetséget akart kötni velük. Ottokár király feltételként lánya kezét kérte. Meglátta őt a templomban, és azonnal szerelemre lobbantotta szívét a szépséges, gyengéd, Isten szeretetétől sugárzó arc, a gyönyörű nagy kék szemek, melyek mint két csillag ragyogtak, és a sudár, légies alak.
165_original_250.jpg     A király leányát mintha villámcsapás érte volna. Nem volt elég sok testi fájdalma, most a szívét érte az ütés. Így válaszolt szülei könyörgésére: „Mit fárasztjátok magatokat?... Állhatatossággal akarom, hogy megtudjátok, hogy az én fogadalmamat, hitemet, melyet én tettem és az én szüzességemnek tisztaságát, melyet én az én Uram Jézus Krisztusnak még kisded koromban, mint ti magatok jól tudjátok, szívemből, lelkemből az Úristennek szenteltem, és az én szerzetemnek tisztaságát, nemcsak e világnak dicsőségéért, de még ennek felette sem életemért, sem halálomért, avagy csak egy kevésben sem szeghetem meg, avagy meg nem szeplősíthetem.”
     Szülei nem hátráltak meg, engedelmességre hivatkozva szülői tekintélyükhöz folyamodtak. Margitnál azonban ezzel sem értek célt. Ha Isten ellen való dolgot kérnek tőle, annak nem engedelmeskedhet és ilyen esetben nem tekinti őket szüleinek – válaszolta. Béla király ekkor Marcellus atyát kérte meg, a domonkos rend tartományfőnökét, de Margit erre így válaszolt:
1000-62-szent-margit-_250.jpg     „Azt akarom, hogy minek előtte engemet házasságra adnátok, annak előtte az én testemet elmetéljétek foltonkint, hogysem megszegjem hitemet, melyet Krisztusnak fogadtam: és annak előtte inkább szenvedek minden átkot, hogysem az én fogadásomat megszegjem!”
     Ez a válasz végre hatott, szülei nem háborgatták többet. Ezután hozzájárultak ahhoz, hogy örök hűséggel letegye szerzetesi fogadalmát, melyet nagyszámú gyülekezet előtt tett meg, Marcellus atya, a váci és nyitrai püspök jelenlétében. Országra szóló ünnepi esemény keretei között zajlott ez a szent szertartás.

Jézus Krisztus, add, hogy Szent Margithoz hasonlóan, mi is képesek legyünk örök hűséggel kitartani Temelletted, nemcsak szóval, hanem tetteinkkel, életünkkel együtt! Ne engedd, hogy mai, egyre súlyosabb korunkban, ahol a hitet mellőzik, kigúnyolják, megtagadják, sőt, mártíromsággal megölik, állhatatosan kitartsunk hitünkkel, példát mutatva életünkkel, tanúságot tehessünk Rólad az evangélium útján! Adj bátorságot ehhez Urunk, erőt Szentlelkedtől, életünk utolsó pillanatáig!

Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj állhatatos hitünkért! Amen.
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)d24_engesztelo_530.jpg

Szólj hozzá!

giz.jpg     Született: 980 körül,  † Passau, 1059.
     Gizella, Magyarország megkoronázott uralkodónője, bajor hercegnőként Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai herceg-nő leánya volt. Eredetileg kolostorba akart lépni: szemlélődő hajlamú, vallásos lélek volt. Szent Wolfgang bencés szerzetes gondos nevelésében részesült.
     996-ban eskették össze Istvánnal Scheyernben (Bajorország).
     Az Istvánnal tervezett házasságot leghatározottabban nagynénje, Gerberga apácafőnöknő ellenezte. Helytelenítette ugyanis, hogy törékeny unokahúgát poli-tikai okok miatt egy ,,barbár herceghez'' adják. Hiába utaltak arra, hogy István jó keresztény, erről csak az első bajorországi látogatásakor győzte meg kritikusait előkelő, udvarias és őszinte viselkedésével.
     Új hazájában Gizella királynői városa, Veszprém volt. A veszprémi püspök ezzel, a mindenkori magyar királyné gyóntatója és a koronázás alkalmával koronázó főpapi tisztséget nyert.
boldog-gizella-marosfalvi-.jpg     Gizella szépen varrt, hímzett, és neki kellett udvarhölgyeivel az ország templomait egyházi felszerelésekkel ellátnia. A magyar királynéknak, annak bizonyságául, hogy háziasszonyi erények-kel rendelkeznek, a koronázási szertartás alatt néhány varró és hímző öltést kellett a koronázó paláston végezniök. Ez okozta azt a tévedést, miszerint a Koronázási Palástot Gizella királyné varrta, vagy egy miseruhából alakította volna át. A valóság az, hogy a Koronázási Palást ténylege-sen papi miseruha, melyet a Római Pápa rendkívüli kiváltságaként Szent István liturgikus események alkalmával magára öltött, István ugyanis diákonussá volt felszentelve, sőt püspök-kinevezési joga volt!
     Gizellát házastársként, a gyengéd megértés és az imádságos szentségi élet jellemezte. A króni-kások kiemelik vallásosságát, szelídségét, bőkezű-ségét, jótékonyságát és vendégszeretetét. Fiának, Imrének halála után mindinkább visszavonult, István halála után pedig már csakis Istennek élt. Anyai és hitvestársi fájdalmát hősiesen viselte.
     Nemzetünk sorsát és hírnevét, már akkor is külső és belső ellenségek próbálták tönkre tenni, egyfelől a nyugat fejedelemségek és a Német-Római császárság acsarkodtak a Magyar Királyságra, másfelől a magyar-ság vezető rétegébe beépült idegenszívű főurak próbálták letéríteni népünket a nyugat egyházvezetőknek nem alávetett – kizárólag a pápának elkötelezett –, következetes keresztény útról.
     Egyes krónikások és néhány újabb magyar történész Gizella szemére vetik, hogy fia halála után részt vett a trón körüli cselszövésekben, sőt Vazul megvakíttatásában is. Ez a vád azonban tévedésen alapszik. Amit ebből az időből név említése nélkül ,,a királynőről'' állítanak, nem Bajor Gizellára vonatkozik. István udvarában tartózkodott ugyanis a későbbi király, Orseolo Péter anyja is, aki mindent megmozgatott, hogy fia király legyen, s akit még István életében "királynénak" neveztek hívei.
     István halála után, Orseolo Péter, majd Aba Sámuel uralkodása alatt méltatlanul bántak Gizella királynővel. Fogságba vetették és mint később Erzsébettől, tőle is beszámíthatatlanság ürügyével vették el javait. Özvegysége alatt ugyanis még bőkezűbben gyakorolta a jótékonyságot.
     Végül 48 év múltán visszatért hazájába a bajor lovagokkal. Itt megvalósította fiatalkori tervét: Passauban belépett a bencés nővérek kolostorába, és két év múlva apátnő lett. Szerzetesnői életéről alig maradt följegyzés. De még a gyér források is kiemelik, milyen részvéttel volt mindenki iránt, aki bajba jutott. A zárda vezetésében
szerény volt, nővértársait minden fennhéjázás nélkül, szeretettel kormányozta. Nehézséget, szomorúságot türelemmel viselt, s idős kora ellenére komoly önmegtartóztatásban és böjtölésben élt.
templom.jpg     A passaui kolostorban élt és ott is halt meg. Sírfelirata ugyan 1095-öt jelöli meg halála éveként, ám a kőlapot csak néhány évszázaddal később tehették sírjára, és a kőfaragó nyilván összecserélte a két utolsó számot. Annál is inkább, mert 1083-ban avat-ták szentté férjét és fiát. Ha akkor még élt, elképzelhetet-len, hogy ne vett volna részt ezen, ha másképpen nem, képviselő által. Napjainkban egy müncheni egyetemi tanár anatómiailag megvizsgálta földi maradványait, és megál-lapította, hogy a csontváz 75 év körüli magas termetű nőé lehetett.
     A Passau-i niedernburgi templomban helyezték örök nyugalomra, mely ma is zarándokhely. Sajnos a Gizella életét bemutató helyi kiállítás nyilvánvaló csúsztatásokat állít, miszerint férje halála után nemcsak megfosztották javadalmaitól, de meg is kínozták! Ámde, nem a "hálátlan és primitív" magyarok bántalmazták szeretett királynőjüket, hanem épp a hűbéressé lett Orseolo Péter uralkodása alatti Német-Római császárság "tanácsadói", mégpedig azért, mert Boldog Gizella, Szent István örökhagyását szerette volna folytattatni! És lám, Péter fogságából azok a magyar rendek szabadították ki, akik Pétert elűzték. Boldog Gizella negyvenkét éven át élt közöttünk, s a magyar történelemnek egyetlen nőalakja sem tett annyit népünkért, mint ő.
     Lázas betegségekben, bőrbetegségekben szokták segítségét kérni.

Istenünk, ki királynőnkül adtad Boldog Gizellát, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy népünk, mint egykor, az igaz hitben eggyé váljon!gizella_istvan.jpg

Szólj hozzá!

Szentségimádás (A szerkesztő hozzáfűzése)

Térdeljünk vagy álljunk?

     Az Úr testileg nekünk ajándékozza magát. Ezért nekünk is testi feleletet kell neki adnunk. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az  Eucharisztiának túl kell érnie a templom határán, az emberekért és a világért végzett sokféle szolgálat alakjában.

De jelenti azt is, hogy vallásosságunk, imádságunk is megkívánja a testi kifejezést. Mivel az Úr, mint a testben feltámadott adja magát, nekünk is lelkünkkel és testünkkel kell válaszolnunk neki. Testünk minden szellemi képessége szükségszerűen hozzátartozik az Eucharisztia megüléséhez: ének, beszéd, hallgatás, ülés, állás, térdelés.       Azelőtt talán túlságosan elhanyagoltuk az éneket és a beszédet, és csakis hallgattunk egymás mellett. Ma megfordítva, az a veszély, hogy a hallgatást felejtjük el. Pedig csak mind a három – ének, beszéd, hallgatás – együtt, az a felelet, amelyben szellemi testünk teljességében megnyílik az Úrnak.
     Ugyanez áll a három testi alapmagatartásról, az ülésről, állásról és térdelésről is.
„Hol van nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk a mi Istenünk?” Kérjük az Urat, ébressze fel bennünk újra közellétének örömét, tegyen minket újra imádóivá. Imádás nélkül nincs átváltozás a világban. Forrás  

Szólj hozzá!

meg_mire_vartok_2017-fatima_530.jpgA fatimai események előzményei 1.Fatima_ApariçõesPortugal_1917 (63).jpg

      Fatimát, a „világ oltárát” (XII. Piusz), „a természetfölötti kirobbanásának helyét” (Paul Claudel) Mohamed leányáról, Fatimáról nevezték el még a mórok ott tartózkodása idején. (A felső képen Fatima tanyaközpont plébániatemploma.)
     1910. október 5-én kitört a forradalom Portugáliában. A fiatal II. Emánuel király családjával elmenekült.
A hatalom új birtokosai a szbdkművesek voltak. A Lisszabonban 1911. május 26-án tartott általános szbdkműves-napon Alfonso Costa – aki az Egyház és az állam szétválasztásának törvényét tervezte, nyíltan kimondotta politikai céljukat: "Ezzel a törvénnyel a katolicizmus, amely az ország jelenlegi siralmas állapotának fő okozója, két nemzedéken keresztül tökéletesen megsemmisül Portugáliában."
     Ennek megfelelő volt a kormány eljárása is. Minden katolikus és vallásos érdeket vagy ügyet elnyomtak, amennyire lehetett, megsemmisítették. A katolikus intézeteket feloszlatták, az iskolákban a vallásoktatást megtiltották, nagyon sok templomot bezártak, a szerzeteseket elűzték, csaknem minden egyházi kincset lefoglaltak, a legtöbb püspök kénytelen volt elhagyni az országot. Ezzel természetesen együtt járt az erkölcsök elvadulása, az ország gazdasági pusztulása, végül a teljes pénzügyi romlás, minek következtében egyre nagyobb és nagyobb lett a kivándorlás.
    XII. Pius pápa 1942. október 31-én tartott rádióbeszédében találóan jellemezte Portugáliának e legválságosabb idejét: "A sötétségnek és zavarnak tragikus órájában, amikor a portugál állam hajója eltért dicső régi hagyományainak irányától, s mintegy vesztébe rohanva, a legvadabb keresztény és nemzetellenes történelmi viharban, az elkerülhetetlen hajótörés felé sodródott, akkor lépett közbe az Ég kegyes segítsége, egy egészen félreeső, addig teljesen ismeretlen tanyavilágából."   

     A Szent Szűz világtörténelembe való beavatkozásának Fatima még inkább tanúja, mint Guadalupe. 1917-ben – fél évvel az októberi bolsevik hatalomátvétel előtt – a russian-revolution-october-1917-vladimir-ilyich-lenin-ulyanov-1870-1924-russian-revolutionary-anonymous.jpgSzent Szűz Fatimában hívja fel a világ figyelmét a Mária-korszak legsúlyosabb, a legtöbb lelki kárt okozó évtizedeire. Figyelmeztet az újabb súlyos szenvedésekre, a tömeges méretű lélekrombolásra, a hatalmilag megszerveződő és a politikai eszközökkel terjesztett ateizmus veszélyére, egy szóval a bűn további hatalmasodásának újabb fejezeteire. Egyben megígéri: ,,a végén Szeplőtelen Szívem fog győzedelmeskedni.” A ,,győzelem” szó nem költői fordulat, nem egy korszak lezárását, hanem egy harc – nyilván a sátán elleni harc (ellenségeskedés) – eredményes befejezését, a sátán végső megszégyenülését jelenti. A fatimai események sorozata sok egyéb kérdésben is fontos határkőt jelent a Mária-korszakban. Itt a teljesség kedvéért egyetlen, de meghatározóan fontos kijelentést idézünk Mária szavaiból: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.” A Mária-jelenések során Fatimában fogalmazódik meg világosan és egyértelműen a Szent Szűz akarata: legyünk segítségére. A lelkek megmentésében vegyenek részt és fogjanak össze a szavára figyelő emberek.
3szfatimall.jpg     Az 1917-es esztendő mind a világtörténelemben, mind pedig az üdvösség történetében igen jelentős dátum. Rengeteg szenvedés és vérontás árán Európa keleti részében új korszak és új eszme indult történelmi útjára.
Ez az új korszak és új eszme úgymond az ember nevében vállalta, sőt erőszakosan, s szervezetten terjesztette az istentagadást mint hivatalos ideológiát. Az üdvtörténet folyamán először jöttek létre azok a politikai feltételek, amelyek világméretekben szolgálták az ateizmust. Ez pedig páratlan pusztítást végzett az istenhit intézményrendszerében, a lelkekben, az élet minden terén szerte a világon.
red-army.jpg     Érthető, ha az Egyház Anyja, a Boldogságos Szűz fél évvel az októberi bolsevik puccs előtt, a neki szentelt hónapban, tehát 1917. május 13-án Fatimában újra letekintett erre a sok szenvedést látott s mérhetetlen szenvedés előtt álló világra.
     A lisszaboni egyházmegyéhez tartozó tanyaközpont, Fatima nevét, a jelenések előtt még a portugálok sem ismerték. A régi Fatima 35-40 tanyának volt a központja, ahol mintegy 2500 ember élt, és csupán a közös templom és a plébánia tette Fatimát központtá. Ettől a helységtől 2-3 km-re lévő Cova da Iriá-ban (Szent Irén völgye), ahol a jelenések történtek, ma hatalmas bazilika hirdeti 1917 májusának eseményeit.Fatima.jpg

Szólj hozzá!

anyak_napjara_530.jpg

Szólj hozzá!

040_david_kiraly_tornya.jpgDávid király tornya – Könyörögj érettünk! 

Elmélkedés: Isten Anyja ígéretet kapott Dávid királyhoz hasonlóan (aki magas toronyból kémlelte az ellenség mozdulásait), Égi Édesanyaként a kegyelmek magasából kémleli az ellenséget, hogy minket időben figyelmeztessen a veszélyekre. Mária Szeplőtelen szűzi ébersége a mi oltalmazó menedékünk.  

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

arpad-hazi_szent_margit_200.jpg6. nap
Az áldozathozatal szentje

     Margit még állhatatosabban folytatta alázatos áldozathozatalát.
Egyre kevesebbet aludt, de annál többet időzött imádott Uránál, az Oltáriszentség előtt. Kicsi cellája szegényes volt, ágya alig volt nevezhető ágynak. A templomban majdnem egész éjszakákat töltött térden állva, teljes elragadtatásban. Alig evett. A kolostorban amúgy sem dúskáltak az ételekben, inkább a szegényeknek főztek jobb ételeket. Margit nem evett húst, háromszor egy héten pedig nem evett és nem ivott semmit. Ez alól egyedül egy évben a farsang időszakában tett némi kis kivételt.
margitka30_200.jpg     Kora hajnaltól későig kivette részét a munkákban. A szolgálóleányok szolgálója lett. Nem tűrte, hogy királylányként nézzenek rá. A sorakozó szegényeknek vitte az ételt, maga pedig nem nyúlt hozzá.
     Szülei többször meglátogatták
leányukat. A káptalanház szomszédságában külön fogadó helyiségük volt. Ha a kürtök jelezték érkezésüket, Margit gyorsan szólt valamelyik szerzetes társnőjének, varrjon foltot rongyos ruhájára. Mária királyné a nagyhét folyamán többször együtt imádkozott az apácákkal és ott is lakott. Jöttek rokonok is és a királyi pár közeli ismerősei, hogy láthassák Margitot. Előfordult, hogy mély imádságából hívatták, és ilyenkor nehezére esett bárkit fogadni.
     Legörömtelibb és legodaadóbb szolgálata a betegek ápolása volt. Folyamatosan ápolta, mosdatta, itatta, etette őket, ágyukat áthúzta. Vigaszt nyújtott és szelíd, szerető szavaival megerősítette, megenyhítette beteg testvéreit az igékkel. Előfordultak csodás gyógyulások is kezének érintésétől.
szent_margit_200.jpg     Nagyon sokat böjtölt, amiért néha megkorholta a rendfőnök anya. Mindemellett súlyosan sanyargatta magát. Ha bármi bűnt fedezett fel, vagy hallott, bevonult kis cellájába, és kíméletlenül megostorozta önmagát, de nem csupán ostorral. Egyszer egy parasztember sündisznót vitt neki ajándékba. Margit megcsináltatta a bőrét és azután azzal verette meg magát kedves szerzetestársnői egyikével. Volt, aki sírva fakadt. Egyik alkalommal Kinga soror fényt látott fölötte, majd lángokat, mintha égne. Felsikoltott és eldobta a flagrumot (ostort). Margit kérte, ne szóljon erről senkinek. Máskor imádság közben láttak fényt körülötte.
     Éjjel-nappal vezeklőövet hordott, mely vasból volt, szögekkel. Gyakran hordott vezeklő inget is.
Szentünk sokat sírt Jézus szenvedésén. Oly nagyon sírt, zokogott, hogy apácatársait is megrendítette. Beszélt nekik az Úr értünk kiontott Véréről, kínszenvedéséről, melyet ő egész szívével átélt.
     Egyebekben keveset beszélt, ha szólt, szelíden, kedvesen tette.
Másokat azonban mosolyogva, szívesen hallgatott. Szerettek közelében lenni, már szép ragyogó kék szemének tekintetétől is megnyugodtak testvérei.

Uram Jézus, add, hogy meglássam minden szenvedő testvéremben a Te Szent Arcodat, s hogy segítségére siessek, amikor szüksége van rám!

Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk! Amen.
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)d24_engesztelo_530.jpg

Szólj hozzá!

ime_az_isten_baranya10_1.jpg

A Szentáldozás     A teremtett világban minden élőlénynek táplálkoznia kell, hogy éljen. A léleknek is táplálkoznia kell... Amikor Isten táplálékot akart adni lelkünknek, hogy támogassa az élet zarándokútján, körültekintett a teremtett világon, s nem talált semmit, ami a lélekhez méltó lett volna. Akkor visszavonult önmagába és elhatározta, hogy önmagát adja neki... Ó, lelkem, mily nagy vagy, hogy téged csak Isten tud kielégíteni! (Vianney Szent János)