HTML

A Hajnal Szép Sugara

Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót, dicsértessék a Jézus Krisztus! Begyik Tibor vagyok, családapa, kegytárgy-restaurátor. Blogommal - "A Hajnal Szép Sugarával" -, a hívek- és a jószándékú istenkeresők számára szeretnék rámutatni, a katolicizmus egyedülálló eredetiségére, az Egyház-, a Pápa iránti hűségre és az ezzel szorosan egybefonódó Mária-tiszteletre. Fontos megjegyeznem, hogy a Szentíráson, az Egyház és a szentek tanításán túl, számomra a Mária-jelenések és általánosságban az "üzenetek" körében elsősorban az egyházilag kivizsgált, tehát befejeződött magánkinyilatkoztatások a követendők és a mérvadóak. A főcímben megjelenő "Hajnal Szép Sugara" kifejezéssel a Szent Szűz nevezte meg magát a Szeretetláng üzenetében (Lelki Napló II/100; Szent István Társ. 2010. Nihil obstat, Imprimatur: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Nr. 494-4/2009). Blogom indíttatása nem csupán a saját, vagy a meggyőződésemet tükröző írások közzététele, hanem a figyelem felkeltése más, hitelesnek tartható forrásra és "linkre", mintegy élve az evangelizáció újabbkori eszközeivel, az internet adta lehetőségekkel! Abban a meggyőződésemben teszem ezt, hogy ezzel részt vállalok az általános apostoli munkában (ld. 1Pét 2,9), a lélekmentésben, melynek felelősségét a Szent Keresztségben ruházta mindannyiunkra a Szentlélek. Részemről ez a 'misszió', az evangéliumi felhívás teljesítése: ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2) Felelősek vagyunk ugyanis egymás lelki üdvéért! ----------------------------------------------------- LINK AJÁNLÓ: ---------------------------- http://breviar.sk/hu http://katolikus.hu/igenaptar/ http://katolikusvalasz.blogspot.hu/ http://capitulumlaicorum.blogspot.hu/ http://petersziklaja.ml/ ------------- http://www.hagiosz.net/ ----------- http://www.wikiwand.com/hu/Port%C3%A1l:Katolicizmus ----------------------------------- http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/ http://www.karizmatikus.hu/ --------------- http://www.katolikus-honlap.hu------------ http://hu.wikipedia.org/wiki/Portál:Szűz_Mária ---------------------------------------- http://www.depositum.hu/ https://www.parkatt.hu/index.php?id=185 http://www.prohungariasacra.blogspot.hu/ http://elhallgatott.lapok.hu/ -------------- www.ppek.hu ---------------------------------- http://www.magyarkurir.hu/ http://www.oecumene.radiovaticana.org/ung/index.asp ------------------------- http://www.plebania.net/ http://uj.katolikus.hu/ http://www.liturgia.hu/ http://juventutem.hu/ http://katolikusradio.hu http://www.keesz.hu http://www.adorans.hu/node/2048 http://magzat.5mp.eu/web.php?a=magzat http://www.pazmaneum.com http://www.szentkoronalovagrend.hu http://www.szentsegimadas.hu/ http://www.szeretetlang.hu http://mariaut.hu// ----------------- http://engesztelok.hu ---------------------- https://hu.wikipedia.org/wiki/Port%C3%A1l:Sz%C5%B1z_M%C3%A1ria http://kattanok.weebly.com/ -------- http://www.kalazanci.ro/ima_07.html ---- https://akv0.wordpress.com/---------------- OLVASÓIM FIGYELMÉBE AJÁNLOM! --------- A felületen 200 poszt görgethető vissza. A kétszázadik alján látható "Következő oldal" nyitja meg az újabb 200 posztot (bár ez esetben a jobboldali felsorolás nem változik)!

Korábbi bejegyzések

Korábbi bejegyzések

Friss topikok

25.
április

EMLÉKEIM

tibor.  |  Szólj hozzá!

husvet_530.jpgBenedek Elek
Húsvéti ének (részlet)                                                                                                                     

Gyermekkoromnak szép emléke,
Köszöntelek, húsvét vasárnap!
Száll a szívemre égi béke
Ünnepén a Feltámadásnak.

Szárnyakat öltve száll a lelkem,
Ujjongva száll, gyors szárnyalással...
Ím, ott vagyok az ősi telken,
S zsebem tele piros tojással!

(...)

Hej, ha még egyszer, bár csak egyszer
Láthatnám édes jó anyámat,
Amint fejemre új kalapot tesz fel
S megsimogatja új ruhámat!

Hej, ha még egyszer, bár csak egyszer
Kántálhatnék piros tojásért!
Hálát adnék ezért ezerszer,
S feledném mind, ami csapás ért.

Hej, ha még egyszer... Vége, vége...
A napjaim lassan lejárnak...
Gyermekkoromnak szép emléke,
Isten veled, húsvét vasárnap!

 

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2017-apr-15-1121/feltamadas

Szólj hozzá!

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
beolvasas0_250.jpgMegjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 36-38. oldal. (Részletek), 1996. május 22.

A közös ima ideje
     "...Különös figyelemmel éljétek át a Krisztus mennybemenetele és pünkösd ünnepe között lévő liturgikus időt, amely a cönákuIum (közös imahely) ideje.
     Emlékezzetek vissza arra az időszakra, amit együtt töltöttem az apostolokkal a jeruzsálemi cönákulumban, egyesülve az imában és a pünkösdi csodálatos esemény bekövetkezésére való lelkes várakozásban.
És mily örömmel szemléltem a Szentlélek leszállását aki lángnyelvek alakjában ereszkedett a jelenlévőkre és a teljes és tökéletes megváltozás csodáját vitte végbe bennük.
     Ez a közös ima ideje az Egyház és az egész emberiség számára, az Egyház számára, melyet meghívtam, hogy lépjen be Szeplőtelen Szívem cönákulumába.
Ebbe az új és lelki cönákulumba kell most betérnie minden püspöknek, hogy a velem való szüntelen ima által és általam elnyerhessék a Szentlélek különleges kiáradását. Ő majd kinyitja az értelmeket és a szíveket, hogy fogadják az isteni bölcsesség ajándékát és így eljussanak a teljes igazság megértésére és tökéletes tanúbizonyságukat adják Fiamnak, Jézusnak.
     Ebbe az új lelki cönákulumba kell belépniük a papoknak, hogy a Szentlélek megerősítse őket hivatásukban, és a velem és általam végzett imából erőt, biztonságot és bátorságot merítsenek arra, hogy Jézus Evangéliumát teljes egészében hirdessék és betű szerint megéljék, mint a kicsinyek, akik örömmel táplálkoznak minden szóval, ami Istentől való.
     Ebbe az új lelki cönákulumba kell belépnie minden hívőnek, hogy segítséget kapjanak keresztségük megélésére és a szentség felé vezető mindennapi útjukon világosságot és megerősítést kapjanak a Szentlélektől.
Csak így válhatnak a föltámadt és közöttetek élő Jézus bátor tanúivá.
     Ez a közös ima ideje e szegény emberiség számára, melyet megszálltak a gonoszság lelkei és feltartóztattak az élvezetek és a fösvénység, a bűn és a tisztátalanság, az önzés és boldogtalanság útján. Az emberiségnek most be kell lépnie Szeplőtelen Szívem cönákulumába: itt mint Anya megtanítom őket imádkozni és bűnbánatot tartani, elvezetem őket a bűnbánatra és a megtérésre, a szív és az élet megváltoztatására.
     Ebben az új és lelki cönákulumban felkészítem őket a második pünkösd ajándékainak fogadására, ami megújítja a Föld színét. (...)
     A tisztulás és a nagy szenvedés időszaka, amelyet most éltek át, legyen számotokra az állandó imádság ideje!
     Lépjetek be mindannyian Szeplőtelen Szívem új és lelki cönákulumába, hogy egyesüljetek velem, égi ÉdesanyátokkaI együtt mondott mélységes és szüntelen imában, arra várakozva, hogy beteljesedjék az immár közeli második pünkösd nagy csodája."fiatalok0_530.jpg

Szólj hozzá!

028_tisztelendo_szuz.jpgTisztelendő Szűz – Könyörögj érettünk! 

Elmélkedés: A rózsafüzér imádsága nélkül nincs Mária-tisztelet. Mária-tisztelet nélkül nincs bensőséges keresztény hit. Keresztény hit nélkül nincs BÉKE! ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”

Írta: Fülep Dániel (Megjelent a Tengernek Csillaga 2009. szeptemberi számában)

      A kézbeáldoztatásról összegzésképpen elmondhatjuk tehát, hogy annak modern kori gyakorlatát az egyes részegyházakban sietve és visszaélésként vezették be a II. Vatikáni Zsinat után, mely jellemzően azután kapott törvényes kereteket, hogy előzőleg széles körben elterjedt és szokássá vált. Széleskörű megjelenésének és elterjedésének a hátterében a liberalizmus és a modernizmus napjainkban tomboló eretneksége húzódik meg. Imádkozzunk a kézbeáldoztatás gyakorlatának a megszüntetéséért!

     Az ősi gyakorlat önkényes megváltoztatását igazolni kívánó állítás, mely szerint a kézbeáldozás jobban tükrözi az evangélium szellemét , nos ez igazolhatatlan az ősegyház gyakorlatát tekintve, mind történetileg és teológiailag nézve is! Ezen újabb kori gyakorlatban a Legméltóságosabb Oltáriszentség teljes körű megóvása ellehetetlenül: a kézbe-áldozás során az áldozó tenyerére és ujjaira kerülnek a Szent Test apró morzsái, melyek aztán szétszóródnak, és méltatlan helyre kerülnek. A kézbeáldozás lehetősége direkt módon gyengíti az Eucharisztia szentségébe (különösen is a valóságos jelenlétbe) és az egyházi rend szentségébe (különösen is a pap és az Oltáriszentség egyedülálló kapcsolatába) vetett hitet.

     A kézbeáldoztatás a Szent Test részecskéinek elhanyagolása, semmibevétele által súlyosan sérti a kenyér színében valóságosan jelenlevő Urat, és közvetlenül rombolja a valóságos jelenlétbe vetett katolikus hitet, ellentmond az Egyház tradíciójának – ennek okán, mint a Szentség méltó védelmére és a tiszta katolikus hitre nézve rettenetesen kártékony gyakorlatot, a kézbeáldozást a vonatkozó engedély eltörlésével a lehető legsürgősebben meg kell szüntetni.

     A Szentséges Szűz Máriával, a Szent Angyalokkal és az összes Szentekkel együtt engeszteljünk buzgón a Legméltóságosabb Oltáriszentségben az Úr ellen elkövetett vétkekért, s imádkozzunk a térdelve, nyelvre áldoztatás visszatéréséért minél többen, minél többet! (A cikk vége!)

Szólj hozzá!

72659010_1.jpg     Szent György, 270 körül született, és 303. április 23-án halt meg. A világegyházban április 23-án ünneplik, országunkban április 24-e az ünnepe. Egyházunkban sajnos a történelmi létezését kétségbe vonták, de a liturgiai naptárból nagy népszerűsége miatt nem törölték!
     Római kori katona volt. Szentté avatását a legtöbb keresztény egyház elismeri, de a katolikus egyház majdnem törölte a szentek sorából, mert kilétét nem látta egészen bizonyítottnak.
Azonban a nevéhez fűződő számos csoda elegendő bizonyosság létezésére. Nem véletlen állíttattak tiszteletére számos templomot Magyarországon, és külföldön. Anglia, Oroszország és emellett több ország, város védőszentjeként tartják számon. Különösen is az ortodox egyház tiszteli, sok ikon örökíti meg alakját.
Egyike a leghíresebb katonai szenteknek. Leginkább a sárkányt legyőző lovag képében ismerik, főképpen festményeken, szentképeken ábrázolják így. A tizennégy segítő szent soraiban ott van Szent György is. Rendkívül sok legenda fűződik személyéhez. Úgy tartják számon, mint a hit védő pajzsát, aki legyőzi a démonok uralmát, és a gonoszt mindennemű alakjában megsemmisíti.
     A legismertebb legenda szerint egy várost sanyargató sárkány karmaiból mentette meg a királylányt. Először egy keresztet vetett, majd lándzsájával átszúrta a sárkányt. Hatására a király és az egész város megtért.
     Előkelő kappadókiai családból származott. Diocletianus császár alatt lépett katonai szolgálatba. Kiváló kardforgató képességének és sok más tulajdonságának is köszönhetően hamar magas pozícióba jutott. Ám amikor a császár a keresztényeket üldözni kezdte, György már mint keresztény, lemondott hivataláról, és a császár ellen fordult. Emiatt börtönbe vetették, és miután a legkegyetlenebb kínzások ellenére épen maradt, és nem bírták őt hitétől eltéríteni, 303-ban lefezték.

Sárkányölő Szent György, könyörögj érettünk!sz_gyorgy_vertanusaga_1.jpg

Szólj hozzá!

Miért fontos erről beszélni?
     Mondhatja valaki, hogyha ez így van, legfeljebb elősegíti a Darwin féle „faji sokszínűséget”! Ám ez sajnos sem az állatvilágban, sem az embernél nem így működik és nem is előnyös! Az első partnertől ugyanis, kizárólag a negatív tulajdonságú kódok „programozódnak”, amiként minden további „kapcsolat” ezt még inkább összezavarja! (Tehát az utódnak ‒ függetlenül a tényleges apától ‒, egyre romlanak a jövőbeli esélyei!)
tumblr_lf8baqe8jf1qakeax_300.jpgPersze a termékenyítő gének az apától öröklődnek, de ez olyaténképp valósul meg, hogy az „építkezéshez” bár teljesen az apa adja a „téglákat”, ám az esetleges első „kapcsolat” biztosítja a „tervrajzot”! (Nagyon úgy néz ki, hogy ezért igyekszenek a hímek az állatvilágban (is) elsők lenni, hogy az ő kódjuk öröklődjön tovább!)
     A telegonia bebizonyította, hogy a lánynak érdemes megőrizni a tisztaságát, egyfelől mint saját becsületét, másfelől a nemzet nemes egészségét is! A tényleges foganás előtti (más egyeddel való) nemi kapcsolatok ugyanis nem csak leendő gyermekünk egészségét rontják meg, hanem az utódok (unokák) testi-, idegrendszeri egészségét is. Ennek látható tünetei a (családtól) szülőktől való elidegenedés, a kiszámíthatatlan viselkedési szokások, az alkohol és drogfüggés, öngyilkosságok stb.
     Ebből következik, hogy őseinknek és az egyházi tanításnak igaza volt! A becsület és hűség nem prűdség, hanem az egész nép genetikai egészségének az alapja, amiként a házastársi boldogságé és az egészséges utódoké is! 
Ezért a világ minden nagy vallása (és esetlegesen az állami apparátusa) igyekezett óvni, vigyázni – nem csak leányok –, hanem a fiatalok, férfiak és nők erkölcsi viselkedését. Ennél fogva már érthető, hogy a nemi erőszakot, gyakran halállal büntették. Vagyis, a telegonia ismerős volt őseink előtt, és ennek félelmében és indokával büntették a paráznákat, pellengérre állították, sőt megkövezték őket.
     A telegoniát elsősorban egy súlyos rizikófaktornak kell tekinteni, mivel nem mindegy, hogy a potenciális szülőknek (elsősorban az anyáknak) kik voltak a házasság előtti partnerei, mielőtt a férjétől világra hozná a gyermekét. Ezt már a XIX. század végén felismerte a tudomány.
     A XX. századi „szexuális forradalom” korszakában eltűnt a telegonia említése. Sőt, a média nagy része azt sugalmazza, hogy a modern embernek legfontosabb a szabad szex, és aki másképp gondolkodik ‒ például a keresztény etika szerint ‒, az maradi és nem érti az élet örömeit.
     A hiperszexualitás a nyugati civilizáció elválaszthatatlan tulajdonsága lett, amit erőteljesen serkent a reklám, a film, a TV, a divat és a zene. Jelenleg a pornó- és szexipar a nyugati gazdaság jól jövedelmező ágává vált. Úgy tűnik, hogy a szexuális szabadság ideológusai (szándékosan) ki akarják törölni az emberek tudatából a szemérmességet mint fogalmat, ami az első lépés ahhoz, hogy az embert állati szintre süllyessze. A római birodalomnak is ez okozta vesztét: a keresztbe-kasul-i élvhajhászás elkorcsosította a népet, mígnem az olyan negatív készség- és nemtörődöm tömeg-massza lett a meghatározó, amelyet korunk „összeesküvéselmélet-beli” hatalmai lemásolni igyekszenek! (Folyt.) (Források az első részben!)8468942_the-worst-movie-of-the-year-is-this-russian_1d_530.jpg

Szólj hozzá!

24.
április

NAPI GONDOLAT

tibor.  |  Szólj hozzá!

140keves_nemzetnek_530.jpg

Szólj hozzá!

027_nagyokossagu_szuz.jpgNagyokosságú Szűz – Könyörögj érettünk! 

Elmélkedés: Máriában tökéletes fokon megvolt az okosság, a megfontoltság, a mérlegelés, a türelem és a hálaadás, melyek az összes erények alapja és koronája.  Szűzanyám, adj nekünk tisztánlátást és üdvös mértéket!

 Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

Prágai Szent Adalbert (956-997)               

prágai szt-adalbert.jpgA cseh származású Szent Adalbert szülei fogadalmat tettek, hogyha megszűnik gyermekük rossz egészsége, akkor felajánlják Istennek. Adalbert fiatalon lett Prága püspöke, de 988-ban otthagyta a helyét, mert hiábavalónak látta lelkipásztori munkáját az adott körülmények között. Eredetileg Jeruzsálembe készült, de Rómában megállt, ahol négy éven keresztül visszavonult életet élt egy kolostorban. Visszatérésekor Magyarországon Szent István királyt ő részesítette a bérmálás szentségében. Maga többször járt Géza fejedelem udvarában, s szívélyes kapcsolatot alakított itt ki. Adalbert társai, tartva III. Ottó ellenpártjának bosszújától, Magyarországra jöttek, ahol Pannonhalmán Géza fejedelem, majd Szent István támogatásával monostort építettek. Szent Adalbertet 997-ben miseáldozat közben ölték meg a pogány poroszok, akik közé téríteni ment. Több lándzsaszúrással kivégezték, majd lefejezték. Testét előbb a gnieznoi katedrálisban, majd 1036-ban Prágában temették el. ( Forrás )

Szólj hozzá!

„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség” 

Írta: Fülep Dániel (Megjelent a Tengernek Csillaga 2009. szeptemberi számában) 
 
A kézbeáldoztatás súlyosan sérti az Oltáriszentségben rejtező Urat
0_0_0_0_326_267_csupload_25288786.jpg 
     A kézbeáldoztatás során, mikor a pap a Legszentebb Oltáriszent-séget az áldozó tenyerébe helyezi, a szentáldozáshoz járuló személy voltaképpen magát áldoztatja meg, hiszen Krisztus Testét a paphoz hasonlóan maga emeli a saját szájához. A Szentséget ekképpen fogadó és mozgató kezek nagyon gyakran eleve nem is tiszták. A Szent Test apró morzsái, melyhez hasonlókat a pap a kánoni ujjairól nagy gonddal köteles purifikálni, minden esetben az áldozó tenyerére és a Szentséget szájához emelő ujjaira tapadnak, amivel senki sem törődik, s így az áldozó kezének közvetítésével a szent partikulák szanaszét hullanak a földre, beletörlődnek a ruházatba, rákerülnek a templomi padra. A kézbe áldozó az Oltáriszentségnek a kezére tapadt aprócska morzsáit tovahordja, tudta nélkül kezet fog vele, széthinti a gépkocsijában, az autóbusz kapaszkodóján, s jobb nem is folytatni. 
     A kézbeáldozó elveszíti a Szentség méltó fogadtatásá-nak imádó benső-ségét és eséllyel a kegyelmét is: élete legszentebb pilla-natát. A kézben-áldozó a legtöbb esetben úgy éli át a Legfölségesebb Szentség vételét, hogy jellemzően épp kanyarban, a paptól elmenőben, „menet közben” veszi magához. Ilyen körülmények között a Szent Test vételének a mindent megelő-ző nagyszerűsége is elhomályosul, amely a szentmise áldozatra és az Eucharisztiára vonatkozó protestáns tévtanok elfogadásának a melegágyává válik. (Ebben is érvényesül az az ún. "ökumenikus közeledés", melyben nem a protestáló eltávolodottak "közelednek", hanem az egyetemes (katolikus) Anyaszentegyház távolodik a méltó és üdvös bensőségességtől!)
     A kézbeáldozás gyakorlatát téves "ökumenés" nézetekre alapozva terjesztették el!
A kézbeáldoztatás modernkori gyakorlata a II. Vatikáni Zsinat után jelent meg a világ számos pontján, eleinte közönséges visszaélésként, amelyet a Szentszék aztán utólagosan engedélyezett és szabályozott. Magyarországon a kézbeáldoztatási gyakorlat 1986-ban kapott szentszékileg jóváhagyott püspökkari engedélyt.
     A Szentszék Istentiszteletek Kongregációjának korábbi titkára, Albert Malcolm Ranjith érsek a következő figyelemre méltó megállapítást teszi a kézbeáldozással kapcsolatban: „A kézbeáldozás kapcsán el kell ismernünk, hogy ezt a gyakorlatot az egyes részegy-házakban sietve és visszaélésként vezették be azonnal a zsinat után; ily módon megváltoztatva a korábbi évszázados gyakorlatot, az új gyakorlat pedig időközben az egész Egyházban szabállyá vált. Ezt a változást azzal az állítással akarták igazolni, mely szerint a kézbeáldozás jobban tükrözi az evangélium szellemét és az ősegyház gyakorlatát.”
     Az általános érv e gyakorlat mellett – amely szerint a kézbeáldozásnak e modern módja ókeresztény gyakorlatot követ – a rendelkezésre álló patrisztikus bizonyítékok alapján teljesen igazolhatatlan. (Részletesen tudósít erről Athanasius Schneider ORC közép-ázsiai püspöknek az egyházi tradíciót messzemenően igazoló Dominus est – az Úr az! című kiváló könyve, melynek magyar fordítása már elkészült. Imádkozzunk mielőbbi kiadásáért!) Az őskeresztény gyakorlat minden áron való helyes alkalmazása szerint ma a kézbeáldozónak a leborulás előzetes tiszteletadása után, jobb tenyerébe kellene fogadnia a Szentséget, s mély meghajlás közepette, ajakkal kellene fölvennie a szentostyát, nagy gonddal mintegy végignyalva a tenyér felületét, hogy semmiféle morzsa ne maradhasson hátra. 

communion_kezbe.jpg     A Szentség megóvása végett ezt az igen körülményes kézbeáldozási procedúrát nem véletlenül váltotta fel a térdelve, nyelvre történő áldozás, áldoztatótálcával és áldoztatókendő használatával együtt, amely egyszerre biztosítja a Szentséggel való legmegfelelőbb gondosságot, valamint az áldozó hódolatát, és a praktikus szempontoknak is egészen megfelel. Az ősi gyakorlat elégtelen, a tradícióval összeegyeztethetetlen utánzására aligha lehet kielégítő érvet találni, ami tipikus jele annak, hogy a kézbeáldozás mai gyakorlata a modernizmus eszmei hátterére épül. 

Szólj hozzá!

Az első kapcsolat, az agykutatás és telegonia tükrében
     Tipikus mai vélemény, hogy az a helyes, ha valaki fiatalon kiéli magát, mert nyugodtabban él majd a házasságában. Nos, a valóság pont az ellenkezőjét igazolja! A felnőtt korának boldogságát sőt későbbi gyermekének egészségét is teszi kockára az, aki felül annak a materialista propagandának, miszerint a szexuális vágyak fizikai kielégítése is épp oly természetes, mint az éhség vagy a szomjúság csillapítása.
Mint alább bővebben kifejtjük, lényegesen többről van szó!
     A szexualitás bár Isten ajándéka, de a házasság szentségén kívül élni vele, kisiklathatja az életet! (Ez sarkalatos igazság!) – De miért is? – Mert az első „villámfotó” maradandó képe lesz az imázs-meghatározó! A legújabb agykutatási eredmények ugyanis, összefüggést mutatnak a korán elkezdett szexuális élet, és a tartós elköteleződésre való hajlam (képesség) között.
freda_es_f.jpg     Freda McKissic Bush és  Joe S. McIlhaney Jr. szülész-nőgyógyász kutatóorvosok, a „Új tudományos eredmények arról, milyen hatással van az alkalmi szex a gyerekeinkre” c. könyvükben pl. arról számolnak be, hogy minél fiatalabb korban kezdi el valaki a szexuális életét elkötelezettség nélkül, annál inkább csökken a hajlama a későbbi végleges elkötelezettségre, vagyis a hűség képességére.

Mi a telegonia?
     A telegonia-i kutatások állítása szerint, a fogamzást nem eredményezett (első) aktus, meghatározó örökítő jeleket hagy az anyában a későbbi utódra nézve. Az elnevezés is ebből ered: tele = távoli, messzi, goneia = születés, keletkezés. Vagyis, az utód örökölheti a (tényleges nemzést) megelőző szexuális partnerek tulajdonságait is, ám legerősebben az első szexuális partner „fantomkódja” hat, ami jelentős mértékben alapozza meg az utód tulajdonságait!
Első olvasásra ez sokaknak hihetetlennek tűnhet és csupán az „erkölcs-csőszök” (mi több az Egyház) újabb kitalációjának tartják.
     Nos, humán vonatkozásban valóban ijesztő és komoly lelkiismereti gondot keltő ez a felfedezés, melynek szakirodalmát, szinte kizárólag csak a 19. század elejétől felismert állattenyésztési tapasztalatok képezik.
A telegoniát, elsősorban az állatnemesítő gyakorlat nevezi csírafertőzésnek vagy fantom DNS-elméletnek, melyet bizony az ember esetében is igen komolyan kellene vennünk. Például, az ebtenyésztők már régóta tudják, hogy ha egy fajtiszta szukának legalább egy kapcsolata volt (akár csak fél perces is!) nem fajtiszta kannal, akkor később ez a szuka már nem hoz világra fajtiszta utódokat (ezért óvják tenyészegyedeiket annyira még az utcán is, ha egyáltalán ki merik vinni)!
És itt nem materiális génekről és DNS-ről van szó, hanem inkább egy „jeladóhoz” hasonlítható „hullám-nyomról” ‒ mely hátborzongató ‒, de áthatol az óvszeren is! 
     Nem véletlenül óv 6. parancs és az Egyház tanítása a házasságon kívüli szexuális kapcsolattól, mely bűn, „És pedig súlyos bűn, mert a lehető legveszélyesebb ponton érinti Isten világtervét, mely az emberi nem szabályzott elterjedésén s fennmaradásán épül fel”. (Müller Lajos: A hatodik és kilencedik parancs - Bp. Szent István Társ 1937) (Folyt.) (Források az első részben!)tudat_530.JPG

Szólj hozzá!

kerekesjk_250.jpgKerekes Károly O.Cist atya, a budai kapucinusok templomában 1991. február 13-án elhangzott beszéde (részletek)! Rendkívül aktuális!

     Harmadik fő kérdésünk, hogy miért és hogyan engesztelő zarándoklat ez a mostani? – (...) Ha kihívóan akarnám megfogalmazni a választ, úgy is mondhatnám: úgy lesz igazán engesztelő ez a fatimai zarándoklat, ha gyökeres elhatározást teszünk, hogy akik itt, a mi Urunk Jézus Krisztus által is középpontba állított áhítatgyakorlatokat – melyet a hamvazószerdai evangélium is lelkünkre köt –, vagyis az imádságot, a böjtöt és az alamizsnálkodást legalább olyan komolyan vesszük, mint a hívő mohamedán testvéreink. És itt hangsúlyozom, hogy nem a hatalmi hóbortban szenvedő, elbizakodott vezetők, hanem az egyszerű hívő mohamedán testvéreink. Mert azok bizony halálosan komolyan veszik. És ebben minekünk, keresztényeknek van mit tanulnunk a tiszta szívű egyszerű hívőktől.
     A fatimai kis látnokok úgy vették az égi üzenetet, hogy sokat kell imádkozni, böjtölni és alamizsnálkodni, hogy megmeneküljön az emberiség a fenyegető pusztulástól.
Mindenek előtt tehát imádkozni. Az imádságok közül is kiemelkedően a szentolvasót ajánlotta a jelenés. Azt az imádságot, amelyet már a lourdesi üzenetben is kiemelkedő mennyei buzdításként vettünk több mint egy félszázaddal előbb. Ez a csodálatos imádságfüzér magában foglalja hitünk legalapvetőbb igazságait. És ha ezek megvallását Jézus Anyjának engesztelő imádságával egyesülve végezzük, lehetetlen, hogy meghallgatásra ne találjon a minket végtelenül szerető, irgalmas Isten előtt. Hiszen Szűz Mária a mi Krisztusba öltözésünk folytán a mi Anyánk is.
     Itt hadd emlékeztessem a testvéreket egy középkori legendára, bizonyára ismerik.
Nagy veszélybe kerülvén egy fiatalember a Boldogságos Szűz képe elé járult, és ismételgette az "Üdvözlégy, Tenger-Csillag (Ave Maris Stella) himnusz egy sorát:
     "Mutasd meg, hogy Anyám vagy, mutasd meg, hogy Anyám vagy!"
Egyszer csak hallja a Mária-szobor ajkáról:                                                               "Mutasd meg, hogy fiam vagy, mutasd meg, hogy fiam vagy!"
fekete-feher_fatimai_szuzanyank_180.jpgEz a legenda arra figyelmeztessen minket, hogy minden erőnkkel mutassuk meg mindenekelőtt buzgó imádságunkkal, különösképpen a szentolvasó imádkozásával, hogy valóban Mária fiai, Mária leányai vagyunk. Akkor lehetetlen, hogy meg ne hallgasson minket az Úr! – Természetesen az imádságon kívül nagyon komolyan kell vennünk a böjtöt és az alamizsnálkodást is. A mai keresztények jórésze sajnos, már leszokott a komoly böjtölésről. Igaz, a pénteki böjtöt mint hústól való megtartóztatást át lehet váltanunk imádságra és jó cselekedetekre. De ne felejtsük, a böjt nem egyedül a hústól való megtartóztatást jelenti. A böjt a gyomrunkon való uralmat, az evésben való komoly önfegyelmet jelenti. Mint ős-szüleinknél a Paradicsomban. Ott sem a hústól való megtartóztatásról volt szó, hanem egyféle gyümölcstől való önmegtartóztatásról.
     Böjtölnünk lehet és kell az édességekben, az élvezeti cikkek (kávé, tea, gyümölcs, dohány, szeszesital stb.) használatában is. (...) Ugyanúgy nem szabad megfeledkeznünk az (...) irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlásáról. Jézus szavai szerint ez dönti majd el, hogy az utolsó ítéleten az ő jobbjára kerülünk-e az örök boldogságra, vagy baljára, az örök gyötrelemre a kárhozatba. Erről van szó végeredményben a mi (...) fatimai Mária-zarándoklatunkon, különleges ájtatosságunkon.
     Áldottak és boldogok, akik ezt megértik, szívükbe fogadják, és meg is tartják!
Százszor, ezerszer és százezerszer áldottak és boldogok, akik ezt Jézus Anyjával együtt vallják és vállalják, (...) aki értünk és velünk együtt imádkozik most és halálunk óráján.
     Záró gondolatképpen és kiegészítésül szeretnék még valamit mondani. Vegyük ezt úgy, a fatimai Mária-ájtatosságra ide zarándokolt Testvérek, mint bibliai, illési értelemben vett hamuba sült pogácsát úti-tarisznyájukba. (...)

FATIMAI TITKOK NYOMÁBAN
Kidobni nyíló rózsát ablakon,
hogy csendesüljön a vihar,
miközben háború tombol vakon,
és sátáni a zűrzavar:
széthull a földgolyó, –
mit gondolsz, érdemes?
Csak nézem Máriát s imádkozom
az ő kis látnokaival
a szentolvasó titkait s tudom:
e hit-rózsák szirmaival
sebünk gyógyítható, -
s földünkön béke lesz!
                                                      Kerekes Károlyregi_040_001_530.jpg

Szólj hozzá!

23.
április

NAPI GONDOLAT

tibor.  |  Szólj hozzá!

31fausztina_530.jpg

Szólj hozzá!

026_udvozitonk_anyja.jpgÜdvözítőnk Anyja – Könyörögj érettünk!

 

Elmélkedés: Megváltónk Anyja, aki anyai joggal jár közbe Szent Fiánál földi gyermekeinek üdvösségéért. Ó Mária, meg ne feledkezz rólunk!

 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”

Írta: Fülep Dániel (Megjelent a Tengernek Csillaga 2009. szeptemberi számában) 

A Szentek példája leborulásra és imádatra sarkall

     A Szentek seregének imádságai ékes példáját adják számunkra az Oltáriszentség iránti köteles tiszteletnek. Aranyszájú Szent János, Alexandriai Szent Cirill, vagy éppen Szent Bonaventura fohászai a legszebb szavakkal is alig tudják kifejezni hódolatukat a Szentségben jelen levő Úr iránt. 

     Gyönyörűen mutatja ezt az angyali doktor, Aquinói Szent Tamás szentáldozás előtti imája:  „Mindenható, örök Isten, íme egyszülött Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak szentségéhez járulok. Úgy közeledem, mint szegény, egyszerű teremtmény az ég és föld Urához. Kérlek azért végtelen irgalmadra, légy kegyes betegségemet meggyógyítani, tisztátalanságomat megmosni, vakságomat megvilágítani, szegénységemet gazdagítani, hogy az angyalok Kenyerét, uralkodók Urát oly hittel vegyem magamhoz, mint az lelkem üdvösségére a leghasznosabb. Engedd, hogy a kenyér színe alatt rejtőző kedves Fiadat, kivel most földi vándorlásomban egyesülni akarok, egykor az örökkévalóságban színről színre is megláthassam. Ki Veled és a szentlélekkel él és uralkodik, mindörökkön örökké. Amen.”

    A Szentatya csak térdelve és nyelvre áldoztat.

XVI. Benedek pápa következetesen példát mutat az áldoztatás legméltóbb formájáról: szentmiséin csak térdelve, nyelvre áldoztatja a híveket. A pápa szertartásmestere, Guido Marini prelátus az Osservatore Romano újságnak 2008. június 25-én adott interjújában kijelentette, hogy a pápai miséken a jövőben az áldoztatásnak a szabályos formája, a pápa által addig is már több ízben gyakorolt, térdelve és nyelvre való áldozás lesz. Guido Marini a következőket mondta: „Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a kézbeáldoztatás jogilag még ma is kivételes engedélyhez kötött, mely egyes püspöki konferenciák püspökeinek adatott csak meg. A pápa eljárása arra szolgál, hogy az egész Egyház számára érvényes általános szabály törvényi erejét aláhúzza.” 

     Nagyon fontos, hogy a titok és a hódolat iránti érzéket újra felébresszük.

A nyelvre-áldozás – az áldozásnak XVI. Benedek pápa által előnyben részesített formája – „nem csak formai dolog”, mondta a vatikáni Istentiszteletek és Szentségek Kongregáció új prefektusa, Antonio Canizares Llovera bíboros a „La Razón” spanyol újságnak adott interjújában. 

     „Mit jelent a szentostyát nyelvre fogadni? Mit jelent a Legméltóságosabb Oltáriszentség előtt letérdelni? Mit jelent a szentmisében az átváltoztatás alatt térdelni? 

Ezek imádást jelentenek, ezek azt jelentik, hogy elfogadjuk, hogy Jézus az Eucharisztiában valóban jelen van”, mondta Canizares bíboros, prefektussá való választásáig Toledo érseke. „Ezek tiszteletet és az Isten előtt magát földre vető ember hitének állapotát jelzik, aki tudja, hogy minden Istentől származik, és ennek tudatában elnémulva, Isten dicsőségétől, jóságától és irgalmától elkábulva érzi magát. Ezért nem ugyanaz, ha a kezünket nyújtjuk oda és valahogyan fogadjuk a szentostyát, azzal a magatartással, amikor ezt a helyzetnek megfelelő tisztelettel cselekedjük. Ezért nem mindegy, hogy állva vagy térdelve áldozunk, hiszen mind e jelek mélyebb jelentéssel bírnak. Ahova el kell jutnunk, az az embernek eme elmélyült magatartása, aki Isten előtt földre veti magát, és ez az, amit a pápa akar.”

XVI. Benedek pápa a Sacramentum caritatis kezdetű apostoli buzdításában a szentáldozással kapcsolatosan maga mondja: „Magunkhoz venni a szent Eucharisztiát azt jelenti, hogy önmagunkat az imádás állapotába helyezzük Azzal szemben, Akit magunkhoz veszünk.” (Nr. 66.)

Szólj hozzá!

Ha idejekorán el nem rontanánk, még boldogok is lehetnénk! (Na ez az, amit sehol sem fognak tanítani!)

     Beszédes tény, hogy amikor egy nő először létesít egy férfivel érzelemmentes, alkalmi szexuális kapcsolatot, akkor csupán 11%-uk jut el a csúcsra. A második és harmadik ilyen alkalomkor ez 16%, míg a negyedik alkalmi együttléttől kezdve kúszik fel 34%-ra. Ugyanakkor a stabil paula-england-2009-09.jpgkapcsolatban élő nők esetében ez az adat 68%, ahogy ez prof. Paula Englandnek, a New York-i egyetem szocilógusának kutatásaiból kiderül.

     Az élet legintimebb történése a szexualitás, manapság mégis akarva-akaratlanul szembetaláljuk magunkat a testi érintkezés látványával. A könyvek, a filmek, a reklámok többsége mind azt sugallja, hogy az egyik legfőbb – könnyen elérhető – „élvezeti cikk” a nemi aktus. A valóság ezzel szemben az, hogy a nők többsége ritkán, vagy élete folyamán szinte soha sem talál örömet, felszabadulást a testi együttlétben! (vö. Patika Tükör folyóirat, 2004.XII.évf.11) Ennek pedig oka van! Hogyan is?

     McIlhaney és Bush hangsúlyozzák, hogy az emberi agy legmagasabb régióiból származó döntéshozó képesség el tudna vezetni mindenkit a legörömtelibb szexualitás megéléséhez – hacsak nem csúszna be valami „programozási hiba”, még a kamasz évekből! És ez lehet egyetlen elhamarkodott, megfontolatlan 'esemény' következménye is, melynek esélyével valójában sem a fiatalok, 3 - MÁR A NAGYI IS MEGMONDTA.JPGsem a szülők nincsenek tisztában! Bizony sajnálatos, hogy az erre a veszélyre időben figyelmeztető személy, könnyen megkaphatja a "maradi" jelzőt! (Ezzel együtt, ha a figyelmeztetettet megkérdezzük 15 év után, már nagy eséllyel igazat ad nekünk!) De hát mindenki a maga életének és boldogságának a "kovácsa"! Áldozat nélkül nem csak üdvösség nincs, de földi boldogság sem! 

A boldogító szex 8 feltétele: I. A kölcsönös szeretet. II. A testi-lelki alkalmasság. III. A Házasság Szentségének oltalma. IV. Az egymás iránti felelősségtudat. V. A gyermekvállalás készsége. VI. Az egymásra figyelő türelem. VII. A méltó körülmények. VIII. A józan emberi ész. (UH 25) (folyt.köv.)boldogsag_image2.jpg

Szólj hozzá!

kerekesjk_250.jpgKerekes Károly O.Cist atya, a budai kapucinusok templomában 1991. február 13-án elhangzott beszéde (részletek)! Rendkívül aktuális!

     Második fő kérdésünk, hogy miért jöttünk a fatimai ájtatosságra? Hiszen Fatima Portugáliában van, mi pedig Magyarországon élünk és közülünk talán egyesek sohasem látták, de nem is fogják látni a fatimai dombokat. Ezzel kapcsolatban ne felejtsük el, hogy korunkban egyre inkább tudatosodik ez a bibliai tanítás, hogy az Egyház Krisztus teste.
     Tehát bármely tagjának öröme és szomorúsága az egész Egyháznak öröme és szomorúsága. És ugyanígy bármi történik egyetlen sejtben is, az az egész Egyházra mint élő testre kihat. Tehát ami Fatimában történt, az számunkra, magyar hívők számára is, de az egész emberség sorsára is életfontosságú!
     Éppen napjainkban az egész emberiséget végpusztulással fenyegető háború indult el. Mindkét fél vezetői szent háborúról beszélnek, az igazság, a jóság, az emberiesség jelszavait szajkózzák.
Valójában a pénz, az érdek, a hatalom a tét mind a két oldalról. Ne higgye senki, hogy van szent háború! Lehet kényszerű háború, lehet rablótámadás és kényszerű védekezés, de szent háború nincs. A szent és élő Isten nem a háború, hanem a béke Istene! Itt a földön a békesség leghatékonyabb előkészítője az édesanyák hite, amelyet férjükben és gyermekeikben ébren tartanak szolgáló szeretetükkel, áldozatos életükkel.
     A mai emberiség-pusztító háborút sokan már úgy emlegetik, mint az európai és az arab népek, sőt még tovább menve, mint a kereszténység és a mohamedánság élet-halál harcát. Most ne vitassuk, hogy ez túlzás-e, vagy valóság. Hanem emlékezzünk arra, hogy a Portugáliában fekvő kis Fatima városka Mohamed leányának, Fatimának a nevét viseli. A keresztények millióinak meggyőződése szerint Krisztus Anyja, a fekete-feher_fatimai_szuzanyank_180.jpgBoldogságos Szűz Mária 74 (ma már 100) évvel ezelőtt itt szólott három gyermek-látnoknak egy elkövetkező nagy világkatasztrófa veszélyéről, ha meg nem térnek az emberek, első sorban a keresztények.
     Ha meg nem térnek annak a szentháromságos egy Istennek a szolgálatára, akit ki kell engesztelnünk a böjt és az alamizsna gyakorlásával, hogy eljuthassunk hozzá, az Ő örök békességére és boldogságára.
Kiemelkedően történelmi, sőt kiemelkedően üdvösségtörténelmi időket élünk meg napjainkban, éppen ebben a nagy világégés-veszélyben. Keresztények és mohamedánok millióinak, sőt százmillióinak szembenállásában. A vezetők csak a felületi buborékokat látják a közeledő özönvízen. (Ezek, mint mondtuk: a pénz, az érdek és a hatalom lidérces csillogásai.)
     Mi, akik ma fatimai Mária-zarándoklatra idejöttünk, mélyebbre kell, hogy lássunk: az élő Istenbe vetett élő hitünknek elsorvadásáról van szó, ezt kell gyógyítanunk, ezt kell megerősítenünk. De hogyan? Mária szavával kérdezzük: "Hogyan lehetséges ez?" ‒ (Bűnbánattal, megtéréssel és engeszteléssel!) (...) (Folyt.)regi_086_fatima_530.jpg

Szólj hozzá!

025_teremtonk_anyja.jpgTeremtőnk Anyja – Könyörögj érettünk!

Elmélkedés: Aki a világra szülte a valóságos Istenembert: Jézus Krisztust, aki öröktől fogva együtt munkálkodik az Atyával, Mária részese és társa Szent Fiának. –

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

 KILENCEDIK NAP

bizzatok_irgalmamban_8_n_1.jpg    „Ma az elhidegült lelkeket vezesd hozzám, s merítsd őket irgalmam mélyébe. Ezek sebzik meg legfájdalmasabban a Szívemet. Az Olajfák hegyén az ilyen elhidegült lelkektől idegenkedett leginkább a lelkem. A hideg lelkek miatt mondtam: ’Atyám ha lehet, vedd el tőlem a kelyhet, ha ez a te akaratod!’ – E lelkek utolsó esélye, irgalmamhoz való menekülésük lehet!”

   Legirgalmasabb Jézus, ki magad vagy a tiszta irgalom! Irgalmas Szíved hajlékába vezetem a kihűlt lelkeket. Ó bárcsak felengednének tiszta szereteted tüzétől e megkövült lelkűek, akik hasonlóak a holt lelkekhez, s méltán keltenek undort Benned! Ó jóságos Jézus! Irgalmad végtelen hatalma vonzza őket forró szeretetedhez, hiszen Te mindent megtehetsz.

   Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

   Örök Atya! Tekints irgalmasan az elhidegült lelkekre, akik be vannak zárva Jézus legirgalmasabb Szívébe! Irgalom Atyja, könyörögve kérlek Fiad keserves kínszenvedéseire és háromórás haláltusájára a kereszten, engedd, hogy ők is dicsérjék irgalmad mélységét. Ámen.

Holnap lesz Irgalmasság Vasárnapja!

JÉZUSOM BÍZOM BENNED!

Szólj hozzá!

„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”

(Fülep Dániel, a Tengernek Csillaga 2009. szeptemberi számában megjelent írása nyomán!) 
 
A Szentírás szerint, az embernek le kell borulnia Isten színe előttboruljon_terdre2.jpg 
    „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” (Fil 2,10) – tanít bennünket Szent Pál apostol. A Szentírás egyöntetű tanúsága szerint a fölséges isteni jelenlét előtti leborulás vagy letérdelés az alázatos imádás kifejezéseként a tiszteletnek alapvető gesztusa. 
     Így olvassuk a Királyok első könyvében: „Amikor aztán Salamon elimádkozta ezt az imádságot és könyörgést az Úr oltárának színe előtt – ahol az ég felé tárt kezekkel a földön térdelt, mind a két térdével – felállt és harsány hangon megáldotta Izrael egész gyülekezetét” (1 Kir 8,54–55). A király könyörgő imádsághoz felvett testtartása egyértelmű: térden áll az oltár előtt. 
     Ugyanez a hagyomány található az Újszövetségben is. Péter térdre borul Jézus előtt (vö. Lk 5,8). Hasonlóképpen cselekedett Jairus, amikor arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg leányát (Lk 8,41). A leprából meggyógyított szamariai leborulva adott hálát az Úrnak (Lk 17,16). Így látjuk Máriát, Lázár testvérét, amikor Lázár életéért könyörgött (Jn 11,32). 
     A felséges jelenlét és az isteni kinyilatkoztatás előtti leborulás ugyanezen gesztusával találkozunk mindenütt a Jelenések könyvé-ben (Jel 5,8.14; 19,4). Szent János elbeszéli, hogy imádással borult az Úr angyalának lábai elé, amikor látta és hallotta a neki szóló kinyilatkoztatást (vö. Jel 22,8).
     A legjobb módja annak, hogy kifejezzük tiszteletünket az eucharisztikus színekben előttünk álló, mérhetetlen nagysággal és szentséggel bíró Úr iránt, Péter apostol példájának a követése, aki térdre borult az Úr előtt és felkiáltott: „Uram, menj el tőlem, mert én bűnös ember domonkos_imamod_2.jpgvagyok!” (Lk 5,8) Szent Domonkos pl. gyakran arcraborulva imádkozott az Úrhoz.
A szentáldozással kapcsolatban nemcsak a leborulásra, hanem az Oltáriszentség nyelvre fogadására is találhatunk biblikus megfonto-lásokat. Ezekiel jelképesen közvetlenül a szájába kapja Isten igéit: „Nyisd fel szádat, és edd meg azt, amit én neked adok! Erre azt láttam, hogy íme, egy kéz nyúlt felém: benne könyvtekercs volt. (…) Erre felnyitottam számat, s ő megetette velem azt a tekercset (…). Erre megettem azt, és olyan édes lett a számban, mint a méz.” (Ez 2,8–9; 3,2–3) 
     A szentáldozásban magunkhoz vesszük a testté lett Igét, amely nekünk, Isten gyermekeinek való-ságos eledelünk. Amikor az Oltári-szentséghez közele-dünk, emlékezetünk-be idézhetjük a 81. zsoltár 11. versét is, amelyet a zsolozsmá-ban imádkozunk Úrnapja főünnepén: „Csak nyisd ki szá-dat, és én betöltöm”.
Elképzelhető, hogy Krisztus az utolsó vacsorán a kenyeret az iskarióti Júdásnak (vö. Jn 13,26–27) közvetlenül a szájába helyezte, s meglehet, így tett minden apostollal. A közelke-leti vidékeken Jézus idejében ténylegesen létezett egy olyan hagyományos gyakorlat, amely még ma is változatlanul megfigyelhető, hogy a ház ura saját kezűleg eteti vendégeit, oly módon, hogy szimbolikusan a szájukba helyez egy darabkát az ételből.
     A konszekrált kenyér (Szentostya) színei alatt valóságosan jelen levő – Testével, Vérével és isteni fenségével is köztünk rejtező Úr imádása a legtermészetesebb. És ez legnyilvánvalóbb módon a térdelés vagy leborulás biblikus gesztusában fejeződik ki, melyet az Egyház tradíciója jól ismer és alkalmaz, s amelyet lelkünk java és az Oltáriszentség megóvása érdekében nekünk is követnünk kell! 

Szólj hozzá!

kerekesjk_250.jpgKerekes Károly O.Cist atya, a budai kapucinusok templomában 1991. február 13-án elhangzott beszéde (részletek)! Rendkívül aktuális!

     Hogy mit ér? Mindenekelőtt és mindenesetre többet, mint a végtelenül elbizakodott nyugati világ és a féktelenül fatalista arab világ minden ereje és hadi potenciálja együttvéve. Szeretném itt és most ezt a meggyőződésemet Isten kegyelmével (...) úgy kifejteni és úgy az én jó testvéreim szívébe gyökereztetni, hogy bármerre járnak-kelnek, ez az itt begyökereztetett mustármag-tanítás növesszen égig érő szárat, hajtson árnyat adó lombos ágakat minden megfáradt hajléktalan testvérünknek, fakasszon igazi örömöt adó virágokat ennek az élvezethajhászásba belekeseredett világnak és teremjen örök életre nevelő gyümölcsöket a halálba "gyorsuló" korunknak, ennek az eszét vesztett emberiségnek.
     Hadd mondjam meg azt is, hogy pontosan miről is szól ez a mostani elmélkedésünk, mi lesz a három fő pontja. Először is arra felelünk, hogy miért Mária-ájtatosság ez. Másodszor azt fejtjük ki nagy alapossággal, hogy miért éppen fatimai Mária-ájtatosság, és harmadszor (...) miért és hogyan engesztelő zarándoklat, vagyis égi-földi kibékülést esdő ez az ájtatosság.
Kérem a Szentlélek Úristent, aki Mária szívét eltöltötte, világosítsa és erősítse meg a mi szívünket is, hogy ez az ájtatosságunk százszoros termést hozzon.
     Először is tehát miért jöttünk, össze Mária ájtatosságra? – Hála Istennek, elmúltak már azok az idők, amikor egy nagyhatalmú államférfi így kiáltott fel: "Csak azt a máriázást hagynák már el, mindjárt jobban haladnánk az Egyház felszámolásával!"
Nos, "ezek," vagyis a hívők nem hagyták el a máriázást, és az istentelen ateizmus nem bírt az Egyházzal! Liturgiánk Szűz Máriára alkalmazza az ószövetségi prófétai szót: "Te egyedül egész eretnekségeket tettél semmivé!"
     Mi nem azért tartunk máriás zarándoklatot, hogy bárkit megsemmisítsünk, de igenis erőt akarunk gyűjteni arra, hogy minket senki és semmi meg ne semmisítsen.
     Nem új tanítások után kapkodunk. Mária által Isten sohasem akar nekünk új tanítást adni. De Mária anyai szeretetét felhasználja, hogy megmutassa általa, hogy itt és most mi az a kinyilatkoztatásban, amire leginkább szükségünk van fennmaradásunkhoz és örök életünkhöz. Máriának itt a földön csak egyetlen, az emberekhez intézett szavát jegyezte fel az Evangélium, és ez a kánai menyegzőn hangzott el s nem önmagáért szólt, szava nem magára Máriára, hanem Jézusra irányult: "Bármit mond, tegyétek meg!"
Szűz Máriának tehát nincs privát üdvösségterve. Sőt nincs egyetlen szava, egyetlen tette sem, ami Jézustól független lenne. Mindig, mindenben, mindenütt és mindenki számára ennyi az üzenete: "Bármit mond (tudniillik Jézus), tegyétek meg!"
     Üdvösségtörténetünk egész folyamán a világ végéig ezt sugallja ‒ bár a korokhoz alkalmazva ‒, a történelmi szituációk változásainak megfelelően.
fekete-feher_fatimai_szuzanyank_180.jpg     Mint a jó édesanya, aki nem fárad bele millió és millió formában inteni gyermekeit: Fiaim, leányaim, csak amit édesapátok testamentumban hagyott rátok, csak azt valósítsátok meg!
     Mindennapi vallási életünkre vonatkoztatva ez azt is jelenti, hogyha ezen ájtatosságunk után valaki megkérdezi tőlünk: Nos, mit tanultatok attól a szép Szűz Máriától? ‒ nyugodtan feleljük csak: Azt, hogy bármit mond Jézus, azt tegyük meg, ha boldogok akarunk lenni, igazán boldogok, és örökre! Nincs más út, nincs más igazság és nincs más élet, csak Jézus, aki fogantaték a Szentlélektől és születék Szűz Máriától. Nincs más út a jóakaratú ember számára, nincs más igazság az örök igazságot kereső elme számára, és nincs más élet azok számára, akik az igazi emberséget, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberséget keresik.
     Mi ezt keressük, ezt vállaljuk, ezt akarjuk megélni embertestvéreink között. A mi Mária-tiszteletünk annak a folytatása, ahogyan Mária tisztelte Jézust ‒ a názáreti angyali üdvözlet örömétől a golgotai kereszt alatti hűségen át a testestül-lelkestül való mennybe felvételig. Mi ezért jöttünk Mária-ájtatosságra, hogy ezt begyakoroljuk. (Folyt.)regi_043_001_530.jpg

Szólj hozzá!

 NYOLCADIK NAP
    „Ma a tisztítótűz fogságában szenvedő lelkeket vezesd hozzám, s merítsd őket irgalmasságom mélyébe. Vérem árja hűsítse izzó testüket. Nagyon szeretem ezeket a lelkeket, kik igazságomnak nyújtanak elégtételt. Módomban áll segíteni nekik. Használd fel Egyházam kincstárának valamennyi búcsúját s ajánld fel értük… Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket és segítenéd törleszteni adósságaikat igazságommal szemben.”
 
bizzatok_irgalmamban_8_n_1.jpg   Legirgalmasabb Jézusom! Te mondtad, hogy irgalmat akarsz, ezért irgalmas Szíved hajlékába vezetem a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Nagyon szereted őket, mégis eleget kell tenniük igazságod törvényeinek. A Szívedből kiömlő vér és víz oltsa ki a tisztítótűz lángjait, hogy ott is dicsőíthessék irgalmad erejét.
 
   Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…
 

   Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a tisztítótűzben szenvedő lelkekre, akik Jézus irgalmas Szívébe be vannak zárva. Kérlek Szent Fiad keserves kínszenvedéséért és mindazért a keserűségért, ami legszentebb lelkét eltöltötte, mutass irgalmat azok iránt, akik igazságos tekinteted előtt állnak. Ne nézz rájuk másképp, csak legkedvesebb Fiad, Jézus Sebein keresztül, mert hisszük, hogy jóságod és irgalmad határtalan.

Szólj hozzá!

026_jo-tanacs_anyja.jpgJó-tanács Anyja – Könyörögj érettünk!

 Elmélkedés: Krisztus tudtunkra adja az Atya akaratát, Mária pedig tanácsolja és biztat: Tegyétek, amit mond!  –

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

21.
április

NAPI GONDOLAT

tibor.  |  Szólj hozzá!

84eucharisztia_530.jpg

Szólj hozzá!

„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”
 
Írta: Fülep Dániel (Megjelent a Tengernek Csillaga 2009. szeptemberi számában) 
 
A szentáldozás földi életünk legnagyobb ajándéka
 
    Az Oltáriszentség magunkhoz vétele földi életünk legszentebb pillanata. Katolikus hitünk Szent Titka Krisztus valóságos jelenléte a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, akit úgy veszünk magunkhoz, mint az élet kenyerét (vö. Jn 6,48). A Tridenti Zsinat az Úr teljes szentségi jelenlétét hirdeti: „A legméltóságosabb Oltáriszentségben a kenyér és bor konszekrációja után ugyanezen érzékelhető anyagok színe alatt igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten és igaz ember.”
Az Úr Krisztus tényleges, valóságos és lényegi jelenléte az Oltáriszent-ségben a szent színek feloszlásáig tart, és a még érzékelhető legkisebb részecskékre is egyaránt kiterjed. Ebből követke-zik, hogy a szentáldozás a legkomolyabb testi és lel-ki előkészületet, a Szent-ség kezelése és magunk-hoz vétele pedig a legtel-jesebb hódolatot kívánja meg tőlünk. Az Oltári-szentséget a hívő csak súlyos bűntől mentes, felkészült lélekkel enged-heti a szívébe, mindig ügyelve arra, hogy az Úr Szent Teste az Eucharisz-tiában a legnagyobb védelmet kapja meg. Ennek a magas követel-ménynek tökéletesen megfelel a katolikus Egyház tradíciójában örökölt áldozási forma, mely szerint a Legméltóságosabb Oltáriszentséget térdelve és nyelvünkre fogadjuk, miközben áldoztatótálca és áldoztatókendő segíti a pap minden mozdulata közben a Szentség védelmét.

    Az utóbbi évtizedekben a szentáldozási fegyelem radikális megváltozásának vagyunk tanúi. Számos országban visszaélésként elterjedt, majd széles körben később engedélyt is kapott a kézbe-áldoztatás, mint engedmény – sajnos Magyarországon is, melynek modern gyakorlata azonban a Szentség méltó vételét és oltalmát illető szempontoknak a legkevésbé sem felel meg. A szentáldozás helyes és kívánatos módja ugyanakkor továbbra is a térdelve, nyelvre való áldozás, melyet Szentatyánk példája nyomán nekünk is gyakorolnunk és tanítanunk kell, engesztelő szívvel könyörögve az Úrhoz a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel való méltatlan bánásmód és vétel által a Vele szemben elkövetett bűnökért. open-hands2.jpg

Szólj hozzá!

Agyunk ennél jóval komplikáltabb!

neuron42.jpg     Az előzőkben hivatkozott kutatások másik korszakalkotó felfedezése az, hogy a szeretetért és a szexualitásért felelős agyi területek más és más helyen helyezkednek el. És ez egyben választ ad arra a régi kérdésre, hogy létezhet-e barátság szexualitás nélkül? Igen létezhet!
     Ez a kutatási eredmény egyben cáfolata azoknak a gender-feminista elméleteknek is, amelyek szerint nem létezik szexualitásmentes emberi kapcsolat. Ezen beteges elmélet azt is sugallja, hogy a szexuális kapcsolathoz nem szükségesek az érzelmek. Nyilvánvaló, hogy ilyen létezhet, ámde súlyos következményekkel! Aki ugyanis folyamatosan kizárja az érzelmeket a szexualitásából, annak az agya egy idő után ehhez a normához alkalmazkodik és agyában szerkezeti változások lépnek fel. Ebbe a torzult normába aztán igen nehéz visszacsempészni az érzelmet, a gyengédséget és az intimitást − és bizony − ez a prostituáltak tragédiája! Eredendően mindegyik harmonikus családi életről álmodik, kertes házzal, csak éppen úgy gondolja, hogy „előbb megkeresi rá a pénzt”. Természetesen, súlyosan téved!
     A mentális környezet egyik legfontosabb eleme az egészséges elképzelés arról, hogy kik vagyunk szexuális értelemben. Ha ezek az elképzelések beszennyeződnek (pl. perverziók), akkor az énképünk egy kritikus része károsodik. És épp ezt eredményezi a pornográfia – azt sugallva –, hogy bárhol, bármikor, bárkivel, következmények nélkül folytatható szex, mert a lényeg a puszta kielégülés. (vö. http://www.everystudent.hu/a/mergezo.html) Hatalmas tévedés!
     Az agy bonyolult rendszere úgy van megszerkesztve, hogy a szexualitás örömet okozzon (dopamin), tehát legyen kedv újra és újra gyakorolni, ezáltal kötődés alakuljon ki a felek között (oxitocin, vasopressin), hogy összetartsanak, egymást és a születendő utódaikat szeressék, felnevelésüket biztosítsák. Az egymáshoz kötődés stabilizálása pedig úgy van kialakítva, hogy a legtöbb örömet, a legmélyebb intimitást és a legnagyobb gyönyört a tartós és monogám kapcsolatban érhesse el az ember. Ebből egyenesen következik, hogy a felek, nem nélkülözhetik a bensőséges hitet Istenben, Aki a Szeretet ősforrása! (A sorozat 22-én folytatódik!)szerelem st-jpg.jpg

Szólj hozzá!

0_530.jpgDr. Barsi Balázs OFM elmélkedése nyomán (részlet). (A teljes szöveg, megjelent: Tengernek Csillaga, 1998/4. számában . Lásd: http://www.tengernekcsillaga.hu/!dokumentumok/TengernekCsillaga/TCs03-4.pdf )

Názáret csendje
     Jézus, fellépésekor mintegy harmincéves volt (Lk 3,23). Harminc évet élt Názáretben Máriával. Szent József már nem élt, amikor megkezdi nyilvános működését.
     A keresztény hit egyik nagy "fehér foltja" ez a harminc év. Jézus életében itt sűrűsödnek a titkok, a csendes isteni, transzcendens mélység, mellyel az ember nem tud mit kezdeni. Húsvét legnagyobb ajándéka, hogy az apostolok felismerik, ki ez a Jézus. Isten! Az Istentől van, az Istentől jött, Isten az Istentől. De ez a húsvéti hit hátranéz a Keresztre és úgy látszik, a húsvéti misztériumban a Szent Sebek jelzik a kinyilatkoztatás lényegét. Azt valahogy már el tudjuk fogadni, hogy Isten testben meghal értünk, de az a csendes harminc év, az elviselhetetlen.
     Felületes szellemünk messze jár Isten gondolatainak mélységeitől és a názáreti misztériumban ürességet lát. De a Szentírás a hallgatásával és a csendjével is sokat mond. Mi ezzel a csönddel nem törődünk, pedig a pauza milyen fontos a zenében is. Nélküle nincs zene.
     A Szentlélek egy bizonyos csendet is beleírt az evangéliumokba, például ezt a csendet. Az az elviselhetetlen aránytalanság, ami a két tény között van, hogy harminc évig csendben élt, majd Isten tekintélyével lépett föl, az Ő kortársait is megdöbbenti. Isten valóban emberré lett, növekedett, fejlődött, csendben haladt a saját útján. Ezek nélkül Jézus nem lenne igazi ember. Növekedett! Bele sem merünk gondolni ennek az istenemberi titoknak a mélységeibe.
     Családban növekedett, Mária és József társaságában. Ezek az emberek nagyon tudtak szeretni. És itt máris felvázolódik előttünk a szentség útja. Növekedni, kibontakozni a szeretetben, Istennel együtt élni a hétköznapokban. Helytelen az életszentség-eszményünk, ha azt gondoljuk, hogy ahhoz valamely látványos feladatot kell véghezvinnünk. Sok az olyan szent, aki nem vitt végbe semmiféle nagy feladatot. Inkább tegyünk eleget csendesen állapotbeli kötelességünknek, hogy azáltal teljesülhessen valamely isteni terv. Chambers írja: „Jézus nem azt számítja szolgálatnak, amit érte teszünk, hanem azt, hogy mik vagyunk az ő számára. Ennek belső titka a személyes azonosság Vele, a szentség: együtt lenni a Szent Istennel mindig, mindenütt, minden körülmények között.”
     A szentségben nincs átmeneti idő, nincs kedvezőtlen helyzet. Isten ott van jelen számomra, ahol éppen vagyok. A csüggedés iskoláját is végig kell járnunk, a szomorúság köntösét is magunkra kell vennünk, hogy majd fölválthassuk az öröm ruhájával. Ez Mária és József szentsége: titokzatosan, de valóságosan Istennel vannak.santa_famiglia_530.jpg

Szólj hozzá!

bizzatok_irgalmamban_8_n.jpgHETEDIK NAP   „Ma azokat a lelkeket vezesd hozzám, akik különösen tisztelik és hirdetik irgalmamat. Merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek érezték át leginkább szenvedéseimet, s hatoltak legmélyebben lelkiségembe. Ők irgalmas szívem élő tükörképei. Ezek a lelkek jövő életükben különös fénnyel fognak sugározni. Közülük egy sem hull a pokol tüzébe. Haláluk óráján mindegyiküket magam részesítem különös védelemben.” 

    Legirgalmasabb Jézus, akinek Szíve maga a szeretet! Fogadd irgalmas Szíved hajlékába azokat a lelkeket, akik különösen tisztelik és dicsőítik irgalmadat! Isten erejével megerősödött lelkek ezek, akik bátran haladnak előre minden szenvedésben és megpróbáltatásban, bízva irgalmasságodban. Ezek a lelkek egyesültek Veled és vállukon hordják az egész emberiséget. Nem sújtja őket szigorú ítéleted, mert haláluk óráján a Te irgalmad öleli át őket.     Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…
 

    Örök Atya! Tekints irgalmasan azokra a lelkekre, akik legnagyobb tulajdonságodat – végtelen irgalmasságodat – különösen tisztelik és dicsőítik. Az irgalmas Jézus Szívébe zárta őket. E lelkek olyanok mint egy élő Evangélium. Kezük telve az irgalmasság tetteivel. Örömmel telt lelkük az irgalmasság dalát éneklik Hozzád. Kérlek Istenem, tanúsíts irántuk irgalmat, bizalmuk és reményük mértéke szerint, hadd teljesüljön bennük Jézus ígérete: „A lelkeket, akik kimondhatatlan irgalmasságomat tisztelni fogják, megvédem életükben és főleg haláluk óráján, mint saját dicsőségemet.” 

Szólj hozzá!

023_csodalatos_anya.jpgCsodálatos Anya – Könyörögj érettünk! 

Elmélkedés: A bensőséges hitre való buzgó törekvés lelki csoda, s e csoda kieszközlésében  a Szűzanya a leghathatósabb közbenjárónk. Az Ő hivatása, hogy minket életünk buktatói közt, csodálatos módon Jézushoz vezessen, hogy Őáltala elnyerhessük az üdvösséget!    

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

Mire hív Jézus a szentségimádásban?

gyermeki_ima_1.jpgSzolgálatra
Nemcsak önmagunk miatt megyünk szentségimádásra, nem csak a Jézussal való személyes találkozás ajándékáért, hanem másokért, a Test többi tagjáért is. Egy testnek vagyunk a tagjai, és minél jobban átjárja a tagokat Isten szeretete, annál inkább akarnak segíteni, szolgálni másokért és másoknak. Ezért a szentségimádás szolgálat is.

Aszkézisre
Lemondunk a jóról egy nagyobb jó kedvéért. Pedig rengeteg jó dolgot lehetne a „semmittevés”, a szentségimádás ideje alatt is csinálni. Akik megpróbálnak elcsendesedni, és elhatározzák, hogy egy órát azzal töltenek, aki maga a Szeretet, azok gyakran megtapasztalhatják a jóra való kísértést. Eszükbe jut, mennyi jó dolgot tudnának elvégezni ezen idő alatt, mennyi mulasztásuk van feladataik elvégzésében, és azt most mind pótolhatnák. Hasznosabban is tölthetnék az időt, sokat segíthetnének… 
Megfontolandók Teréz Anya gondolatai: ha nővérei megrövidítik a szentségimádás idejét azért, hogy több jót tehessenek a rászorulókkal, akkor egy idő után már nem fogják felismerni és megszeretni a megtört embertársaikban jelen lévő Krisztust.

Szeretetválaszra
Mindent megelőz az életünkben Isten ingyenes, feltétel nélküli szeretete irántunk. Az eucharisztikus kapcsolat is Tőle indult ki. Ő az, aki szeretetében odáig ment, hogy jelenvalóvá tette magát az Oltáriszentségben. Láthatóvá, tapasztalhatóvá, érzékelhetővé. Alázatában alkalmazkodott teremtett létünk igényeihez. Minden idő, amit vele töltünk, válasz az ő szeretetére. (Varga László atya gondolatai  "Az Oltáriszentség előtt" c. Stella Maris kiadványból) 1010761_465441756883139_2123382529_n.jpg

Szólj hozzá!

Egyáltalán megéri?

Memoryz.jpg     „Sokan a szexuális kapcsolattól érzelmi biztonságot remélnek, de csak látszatot kapnak. Bensőséges kapcsolatra vágynak, miközben kizárják magukat a valódi intimitásból.” (UH 140) Az a fiatal, aki belemerül egy futó kapcsolatba, ami persze szakítással végződik, majd egy következőbe is, amelynek szintén szakítás a vége − és így tovább −, óriási kárt tesz magának a bizalom és kötődés kiépülésére szolgáló agyi mechanizmusában. A „futó kapcsolat” lesz agya számára az „alapnorma”, amit aztán nagyon nehéz megváltoztatni, és ennek tényszerűségét statisztikai eredmények is alátámasztják!
image00137.jpg     Az amerikai Center for Disease Control and Prevention felmérése szerint azon lányok, akik 16 éves koruk előtt szerzik az első szexuális tapasztalatukat, közel 60%-ának hat vagy több szexuális partnerük lesz az életük során. Viszont azok, KASZÁLT VIRÁG 2.jpgakik 20 éves koruk után szerezték az első szexuális tapasztalatukat, csak 15,2%-a éri el a fenti adatot, sőt 52,2%-uknak mindössze egyetlen szexuális partnere lesz az életében. A szexuális hűség a hosszú, boldog párkapcsolat egyik titka! Márpedig két tipikus válóok van, az alkoholizmus és a hűtlenség. Aki tehát hűségen alapuló monogám házasságban szeretné leélni az életét, az jól teszi, ha minél később kezdi el szexuális aktivitását! „Az elhamarkodott testi kapcsolat: kaszált virág.” (UH 611)
     De van-e olyan 16 éves, aki ezt így fel tudja mérni és a jövőjére is helytálló racionális döntést tudna hozni? Nos, aligha! És ezt az imént idézett kutatók meg is tudják indokolni. A legújabb képalkotó eljárások általi fontos felfedezés például az, hogy az agynak az a régiója amelyik az érett, a következményeket is figyelembe vevő racionális döntésekért felelős, teljes érettségét és fizikai fejlettségét csak valamikor az ember 20-as éveinek közepén éri el. Ezért bizony egy kamasz számára fizikai lehetetlenség, hogy teljesen érett és felnőtt döntést hozzon meg (jóllehet, önmaga azt hiszi). Tehát a szülőknek nem szabad támasz és intő tanácsok nélkül magára hagyni gyermeküket!!! A helyes szülői hozzáállásban felnövő fiatalok, kimutathatóan később lesznek szexuálisan aktívak. Mellesleg, a tisztaság- és önfegyelem "megszenvedése", csupán töredéke a csalódások és következmények személyiség- és életminőséget romboló, múlhatatlan fájdalmainak! Ennek ismeretét pedig tanítani kéne! T A N Í T A N I ! ! ! (folyt.köv.)megbanva final.jpg

Szólj hozzá!

HATODIK NAPbizzatok_irgalmamban_8.jpg

   „Ma a csendes, alázatos lelkeket és a kisgyermekeket hozd hozzám s merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek hasonlítanak leginkább Szívemhez. Keserves kínhalálomban ők erősítettek meg. Úgy láttam őket, mint földi angyalokat, akik oltáraimat fogják őrizni. A kegyelmek özönét árasztom rájuk. Kegyelmeimet csak az alázatos lelkek tudják felfogni, s az ilyen lelkekbe helyezem bizalmamat!”

   Legirgalmasabb Jézus! Te magad mondtad: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” Fogadd irgalmas Szíved hajlékába a szelíd és alázatos lelkeket, s a kisgyermekek lelkét. Ezekben a lelkekben gyönyörködnek az ég lakói, s a mennyei Atya különös kedvét leli bennük. Mint illatos bokréta, úgy virítanak Trónja előtt. A te Irgalmas Szívedben állandó lakhelyük van ezeknek a lelkeknek, kik szünet nélkül éneklik Isten szeretetének és irgalmának himnuszát.

   Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

    Örök Atya! Tekints le irgalmas szemmel a csendes, alázatos lelkekre és a kicsiny gyermekekre! Valamennyien Jézus Irgalmas Szívének lakói. Ők hasonlítanak legjobban Szent Fiadra. Lelkük illata felszáll a földről egészen mennyei trónodig.

Szólj hozzá!

022_szeretetre_melto_anya.jpgSzeretetre méltó Anya – Könyörögj érettünk! 

Elmélkedés: Mária, aki világra szülte az isteni Szeretetet (1Jn 4,8), róla mondja Sirák könyve: "Anyja vagyok én a szép-szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek". (Sir 24,24)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

kerekesjk_250.jpgKerekes Károly O.Cist Zirc, 1995. április 16. Evangélium: Jn 20,1-9

HOMILIA: A húsvéti örömünk titka. Tegnap este elmélkedtünk a húsvéti öröm magvát jelentő ószövetségi szóról, az Allelujáról. Most konkrétabban az újszövetségi valóságot próbáljuk érzékelni, mikor ezt a témát tűzzük ki rövid elmélkedésünknek: Mi a húsvéti öröm titka? - Az, hogy Krisztus feltámadott, és mi is feltámadunk!
Isten ószövetségi népe immár több, mint háromezer éve a húsvéti báránylakomával emlékezik meg az egyiptomi rabszolgasorsból való szabadulásról. Az Újszövetség viszont már az egész világnak a bűntől, a haláltól, az örök kárhozattól és a sátán rabságából való szabadulásra emlékezik ma. Ezt a szabadulást Krisztus feltámadásával éli meg. Nem csupán elméletileg kigondolt eszme, vagy ideológia alapján, hanem megbízható tanúk elmondásából, tanúságtételekből. "A tanítvány mindezt látta és hitt" – hallottuk az evangéliumból, attól a szeretett tanítványtól, aki azután elmondja, amint hallottuk az Apostolok Cselekedeteiből is: "Láttuk Őt, találkoztunk Vele, ettünk és ittunk Vele, és tanúsítjuk, hogy él, valóban feltámadott! - Aki találkozott már Húsvét napján keleti szertartású keresztényekkel, amint én is annak idején oroszokkal, akik csak úgy titkos összejöveteleken szívesen hallgatták tőlem anyanyelvükön a szentírás-magyarázatot, tehát aki ilyenekkel találkozhatott, az tanúsíthatja, milyen semmihez se hasonlítható, kitörő örömmel tudták mondani: "Krisztosz vaszkresz, – Naverna vaszkresz, Isztyinna vaszkresz!" – Krisztus feltámadott! Valóban feltámadott! Igazán feltámadott! És akkor még az ingüket is hajlandók voltak odaadni a másiknak. Mert csak ezért érdemes élni! – vallották – és csak ezért érdemes meghalni is: mert Krisztus él, Krisztus feltámadt, valóban feltámadt! – Csak ebből tudjuk meg, hogy az életnek mi az értelme, és a halálnak mi az értelme. Aki Krisztussal és Krisztusban hal meg, az Krisztussal és Krisztusban támad fel az örök életre, dicsőségben. Csak Jézussal és Jézusban van feltámadás személynek, családnak, nemzetnek, az egész világnak. Ezt nem tudósok, filozófusok, politikusok, vagy hadvezérek érték el, hanem, amint liturgiánk számtalanszor imádkozza ezekben a napokban: "Ezt a napot az Úristen adta!
     Ujjongjunk és örvendezzünk rajta!" Ajándékul adta, szeretetből adta, ingyen adta, mert azt akarta, hogy éljünk, örökké éljünk – te is – Őáltala, Ővele és őbenne.
Szent Pál szinte áttüzesedik, amikor ezt írja a korintusiaknak: "Ha Krisztus fel nem támadt, hiábavaló a mi prédikálásunk és erőlködésünk és hiábavaló a ti hitetek. De Krisztus feltámadt, vele együtt mi is feltámadunk. Hiszen egy testté lettünk vele!" (v. ö. 1 Kor 15,12-24)
De hogyan lehetséges ez? - kérdi a mi gyenge, gyarló, törékeny, nehezen nevelhető emberségünk. Hogyan lehetséges? - Mint ahogy kérdezte boldogult Belon Gellért püspököt a látnoki képességű író, az akkor már tolókocsiba kényszerült, majdnem teljesen bénult Kodolányi János: "Gellért, én meghalok, de te azt mondod, feltámadok. De hogyan lehet nekem örömöm a feltámadásban ilyen nyomorék, elrothadt testtel?"- indulatos volt már akkor János bácsi. Gellért atya azt mondja neki: "Most felzaklattalak, de nem akartam." - "De nem baj, csak mondjad, mert nekem olyan erőt ad, hogy te ezt hiszed. Én is akarom tudni, hogyan lehetséges ez!" - Ekkor elővette Belon Gellért a mindig zsebében hordott újszövetségi szentírását és felütötte a korintusiaknak írt első levél 15. fejezetének azt a helyét, ahol írva áll: Nem az új növényt veted el, hanem a magot, és akármilyen öreg is ez a mag, teljesen új növény kel ki belőle.
     "Nézd, a Szentlélek mondja itt:
          Romlásra vetik el - romlatlannak támad föl.
          Dicstelennek vetik el - dicsőségben támad föl.
          Erőtlenségben vetik el - erőben támad föl.
          Érzéki testet vetnek el - szellemi test támad föl."

     A folytatásban szintén ez áll:
"Ádámi bűnős testet vetnek el és krisztusi, megdicsőült test támad fel."
     Sokáig nem szólt Kodolányi, potyogtak a könnyei, majd azt kérte: "Gellért, segíts le engem a tolókocsiból. Én most letérdelek és mondjuk el közösen a Hiszekegyet. Én sohasem tudtam, hogy ilyen nagy dolgok vannak a Hiszekegy zárószavaiban: ‘Hiszem a test feltámadását és az örök életet.’

      Csodálatos ez a hit, csodálatos, hogy mennyire szeret engem az Isten.
Testvéreim, ezt ünnepeljük ma, hogy milyen csodálatos a mi élő hitünk, és milyen csodálatosan
szeret bennünket az Isten, az értünk szeretetből meghalt, de dicsőségesen feltámadott Jézus
Krisztusban.
     Ez a mi hitünk, amit most húsvéti szívvel valljunk meg. Amen.
                                                                                          Kerekes Károly O. Cist.

Szólj hozzá!

Mit jelent a szentségimádás?

Szerető szemlélése egy titoknak
consecration.jpg    Az ima és a kereszténység sem nem teória, sem nem ideológia. A teória és ideológia tárgya mindig megmagyarázható, objektív, sohasem misztérium. Ez több, mint elmélkedés. A szemlélődésben fedetlen arccal szemléljük Isten dicsőségét. Titok – ami meghaladja minden racionalitásunkat, logikánkat, pszichológiánkat és teológiánkat is. Messze több minden fogalmunknál, amit róla alkottunk, több minden tudásunknál, vágyunknál és érzésünknél – kimeríthetetlen misztérium. Egy élet kevés ahhoz, hogy befogadjuk teljesen Isten titkát, de csodálatos ajándékként az életünk az örök élettel folytatódik, és ott színrôl színre láthatjuk azt, akit most tükör 
által homályosan, a szent színek alatt szemlélünk.
Mivel az Oltáriszentségben Isten alázata lesz nyilvánvalóvá, az alázatosaknak már itt egyre teljesebben feltárul a köztünk lévő Jézus titka.
Szemlélni – azt jelenti, hogy befogadni akarjuk és nem kisajátítani. Ha szeretettel szemlélek valakit, akkor nem manipulálom, nem akarom irányítani az én terveim szerint. Rengetegszer elimádkozzuk: „legyen meg a Te akaratod”, de nekünk mindig van jobb ötletünk, és nagyon várjuk, hogy a jó Isten azt fogja tenni, amit mi akarunk. Amikor mégse az történik, amit szeretnénk, pedig kimondtuk, hogy „legyen meg a Te akaratod”, akkor a szívünk fellázad. A kiakadásainkból egyértelműen látszik, hogy ez így van.
Amikor pedig szeretettel szemlélem azt, aki szeret, akkor egyszerűen csak befogadom. Azt akarom, hogy betöltsön, azt akarom, hogy a jelenlétével átjárjon.

Szeretettel
madonna.jpg     Ebben a kapcsolatban semmit sem rejthetek el előle magamból. Isten jobban szeret engem, mint én magamat. Személyes érdekem, hogy kiszolgáltassam magamat neki, különösen azokon a területeken, amelyeket szégyellek, amelyeket titkolok, amelyek életem sötétségei, és én sem ismerem ki magamat bennük. Ebben a kapcsolatban semmi nem lehet magánügy, itt még a tudatalatti is ismertté lesz.
A szeretet számára semmi sem lehetetlen, de mindig kölcsönös kell, hogy legyen. Isten megvárja, hogy kész legyek magamat teljesen átengedni a szeretetének, és akkor olyan dolgokat tapasztalhatok meg, amelyeket azelôtt soha. Ebben a szeretetben meggyőződhetek arról, hogy a szeretet számára és Isten számára semmi sem lehetetlen, még az én életemben sem.
Ha ebbe a szeretetbe belemegyek, akkor ki kell mondanom: tegyél velem, amit akarsz, mert Te vagy az én Atyám.
Ha komolyan veszem a szeretetét, akkor végre föladom, hogy én írjam elő, hol, hogyan és mit változtasson meg bennem. Természetesen szabad kérni és vágyakozni, de mindezt az Ő nevében fejezem ki, és soha nem kívánok olyan dolgokat, amelyek Őellene vannak. 
Ő mondja: aki szeret, annak kinyilatkoztatom magamat. (Varga László atya gondolatai a "Az Oltáriszentség előtt" c. Stella Maris kiadványból)

arrependimento2_1.jpeg

 

Szólj hozzá!

Nem érdemes korán kezdeni, sőt nagyon veszélyes!

(A következőkben, több helyütt merítettem a „KÉPMÁS” c. folyóirat 2014/III. számának „Szex és agy” c. cikkéből, valamint, a szerkesztő „ÚTRAVALÓ HÚZÓ” c. kiadványából.)

     Tipikus mai vélemény, hogy az a jó, ha valaki fiatalon kiéli magát, mert nyugodtabban él majd a házasságában. Nos, a valóság pont az ellenkezőjét igazolja! A felnőtt korának boldogságát teszi kockára az, aki felül annak a materialista propagandának, miszerint a szexuális vágyak fizikai kielégítése is épp oly természetes, mint az éhség vagy a szomjúság csillapítása. Mint alább bővebben kifejtem, tehát lényegesen többről van szó!
     A szexualitás bár Isten ajándéka, de a házasság szentségén kívül élni vele, kisiklathatja az életet! – De miért is? – Mert az első „villámfotó” maradandó képe lesz az imázs-meghatározó! – Hogyan is? –
Joe McIlhaney.jpgFreda_McKissic Bush-President-CEO_2012.jpg     A legújabb agykutatási eredmények összefüggést mutatnak a korán elkezdett szexuális élet, és a tartós elköteleződésre való hajlam (képesség) közt. Joe S. McIlhaney Jr. és Freda McKissic Bush szülész-nőgyógyász kutatóorvosok, az „Új tudományos eredmények arról, milyen hatással van az alkalmi szex a gyermekeinkre” c. könyvükben pl. arról számolnak be, hogy minél fiatalabb korban kezdi el valaki a szexuális életét elkötelezettség nélkül, annál inkább csökken a képessége a későbbi végleges elkötelezettségre, a hűségre.

     Törvényszerűség, hogy az ideálist örökkévalónak tartjuk, ezért a hűség az igaz szerelem szükségszerű velejárója! Sőt, a ragaszkodás több mint a hűség! A hűség ugyanis önmagában csak morális tényező. A ragaszkodás ezzel szemben érzelem is, mely igényeli a másik társaságát! Ezt fejezi ki a „soha el nem hagylak” esküje.
2 - AZZAL KEZDTE, HOGY SZÉP VAGYOK.JPG     Különösen „észnél kell lenniük” a romantikus alkatúaknak! Annak eldöntését, hogy a vonzalmat - szeretet, szerelem, szimpátia vagy csak az ösztön motiválja, ajánlatos imában tisztázni! Mert, nehogy a partner csak divatos „pótléka” legyen az igaziról való elképzelésnek, miközben csupán a vágyott szituáció "próbája” zajlik le!

     Egy kutatás szerint az egyéjszakás kaland után a lányok fele érezte úgy, hogy a fiú csak "használta" őket. Nem érezték úgy, hogy a kedveskedés, udvarlás kifejezetten az ő személyüknek szólt volna. Emellett attól is szorongtak, hogy csorba esik a hírnevükön, ha a kapcsolatra fény derül. Ezzel szemben a férfiak körében inkább kifejezetten dicsekedni szokás azzal, hogy megint volt egy egyéjszakás kalandjuk. (Forrás  nyomán) Ám a lényeg az, hogy: „minden 'szerelemnek' vélt kapcsolat – még az elfeledett is – nyomot hagy az ember lelkén. Valamennyi emelhet, de ronthat is a lelkületen!” (UH 41) Sajnos általában, fiatal lányok esnek abba a hibába, hogy azt hiszik, az alkalmi partnerük is azt érzi, amit ők. Sajnos, kiábrándító csalódások árán tanulják meg, hogy ez nem így van! „A 'nem véglegessel' elhált első szexus az agyban és a tudatalattiban, maradandó negatív kódot indukál. Ez dezinformálja az agyat, az önbizalmat, a személyiséget és kihatással lehet a majdani házaséletre is!” (UH 341) (Folyt.)brains.png

Szólj hozzá!

bizzatok_irgalmamban_8_n.jpgÖTÖDIK NAP   „Ma vezesd az eretnekeket és szakadárokat hozzám, s merítsd őket irgalmasságom tengerébe! Keserves szenvedést okozva megszaggatták testemet és szívemet - az én Egyházamat. Ha visszatérnek az egységébe, begyógyulnak sebeim, és így enyhítik kínjaimat!”  

    Ó, legirgalmasabb Jézus, ki maga vagy a jóság, Te nem tagadod meg világosságodat azoktól, kik Hozzád könyörögnek. Fogadd irgalmas Szíved hajlékába az eretnekek és szakadárok lelkét! Világosságoddal vezesd vissza őket az Egyházzal való egységbe, hogy ők is dicsérjék irgalmad bőségét!     Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…
 
   Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel az eretnekekre és a tévelygő lelkekre, akik elfecsérelték jóságodat és visszaéltek kegyelmeiddel, makacs megátalkodottsággal kitartva tévedéseikben. Ne bűneiket nézd, hanem Fiad szeretetét és keserves kínszenvedését, melyeket értük vállalt, hiszen őket is Szívébe zárta. Add, hogy ezek a lelkek is nagy irgalmasságodat magasztalják örökkön-örökké! Ámen.

Szólj hozzá!

021_szuzvirag_szent_anya.jpgSzűz-virág Szent Anya – Könyörögj érettünk! 

Elmélkedés: Mária állandósult szüzességében a terméketlenség ősi félelme, csodálatos megváltást és kivirágzó méltóságot nyert. – 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

Ember, gondolkozz el az élet értelmén, felelősségén és múlandóságán!

Részleteiben tekintsd át ezt a képet és az életed! Minden további magyarázat szükségtelen.

mulandosag_530.jpg 

 

 

Szólj hozzá!

 Mi az Eucharisztia?

(Schütz A. – Az Oltáriszentség a hit és ész világánál – 
a szerk. által kivonatolva.)
    Az Eucharisztia Jézus Krisztus testének és vérének valóságos jelenléte a kenyér és bor eucharisztiás színe alatt az átlényegülés erejénél fogva, tehát az egész Krisztusnak a személyes egységnél fogva.   
    Más szentségek mint eszközök közvetítik Jézus Krisztus erejét és kegyelmét; az Oltáriszentség magát a kegyelmek szerzőjét és forrását tartalmazza, az Úr Krisztust. Ennek következtében az Eucharisztia a keresztény hittitkok pecsétje és az istenszeretés kompendiuma (Bonaventura). Az Isten közlődésének életárama, mely az Oltáriszentségben egybeköti a megtestesülés titkának érzékelhetőségét a Szentlélek küldésének láthatatlanságával, s így a legbensőbb Isten- és ember-közösségnek záloga és valósulása. Az a természetfölötti áramkör, mely a hitben kezdődik (a Keresztség Szentsége), a reményben földuzzad (a Bérmálás Szentsége), az Eucharisztiában, a szeretet szentségében célhoz jut. Az Oltáriszentségben az Üdvözítő folytatja áldott földi jelenlétét az idők végéig, egész közvetlenségével és melegségével.
    Az Eucharisztia készítése az újszövetség áldozata, a krisztusi életre választott nép méltó istentisztelete, és ezáltal nemcsak Isten emberszerető leereszkedésének záloga, hanem az ember istenkeresésének is megfelelő kinyilvánítása. Minden katolikus népnél a leghasználtabb elnevezése: Eucharisztia, a görög 'hálát adni' igéből. Az Üdvözítő is hálát adott a kenyér és bor fölött a szentség rendelésekor. Ez az elnevezés azért is igen találó, mert az Oltáriszentség ünneplése a legméltóbb hálaadás, mellyel a keresztény közösség Istennek szolgálhat. Ezért már az első keresztény időkben találkozunk vele. Úrvacsorának már Szent Pál nevezi. Anyag tekintetében: a kenyér és bor szentsége; jelzőkkel illetik mennyei eredetére és tartalmára utalva: mennyei-, angyali-, titokzatos kenyér.
Tartalmát tekintve: az Úr teste és vére. Hatás tekintetében: communio, mely ma a szentség vételét jelenti; agape (szeretetlakoma); útravaló (viaticum), szentlakoma, tiszteletreméltó-, legméltóságosabb szentség, vagy kiemelő módon: Szentség. Áldozati jellege alapján: Oltáriszentség (már Szent Ágoston), az Úr Asztala, Szent Ostya (hostia = áldozat), Szentmiseáldozat (sacrificium missae).
    Az Oltáriszentség ünneplése és vétele kezdettől fogva a keresztény élet középpontjában van. Ez nemcsak a szentmise bemutatásában jut kifejezésre, hanem abban a tényben is, hogy a megkereszteltek ennek a szentségnek vétele által jutottak a félelmes nagy titkok (tremenda mysteria) teljes birtokába. Nem csoda tehát, ha a hittudományi irodalom kezdettől fogva sűrűn foglalkozik vele, mégpedig a dolog természete szerint elsősorban gyakorlatilag: liturgiai vonatkozásban. Az atyák közül erőteljes eucharisztiás hitet lehelő kijelentéseivel és gondolataival Aranyszájú Szent János érdemelte ki a ,,doctor eucharistiae'' címét. Az Eucharisztiának középponti jelentőségét és a többi hittitokkal való összefüggését Alexandriai Szent Ciril ismerte föl elsőnek teljes jelentőségében.

Szólj hozzá!

Bevezető
      Sorozatomban korántsem erkölcsi megfontolásokról lesz szó, még csak nem is biológiai intimitásokról, hanem nagyon is tényszerű dolgokról, az agykutatás eredményeiről és a telegoniáról, amely komoly figyelmeztető a házasság előtti kapcsolatok lehetséges veszélyeire!
blue_heads_68280_300.jpg    Az alábbiakban először is megismétlem a 2014. júliusában közzétett hasonló témájú „Most az egyszer elmondom” 38-39-40-41-42. részét! Ennél fogva egyes gondolatok vagy állásfoglalások ismétlődhetnek, ám ez inkább nyomatékozza a kérdés fontosságát!
     Az emberi lény testi-neurológiai, genetikai és pszichikai felépítése milliószorta differenciáltabb és komplikáltabb, mint azt a legmerészebb kutatóbiológus, akár csak hipotetikusan is képes elképzelni!
Az emberi agy másodpercenként egymilliónál több üzenetet dolgoz fel, sőt szelektál és meg is őrzi. Az első szexus során az agy megjegyzi az „első infó” emócionális „paramétereit” és ehhez próbálja igazítani a következő „kapcsolati módot”.
De ez még nem minden! A termékenyítés létrejötte nélkül is beépülnek a nő DNS örökítő anyagába partnereinek DNS láncai (legalábbis hullám szinten), s azok részt vesznek a tényleges apa génjeivel együtt, az utódok fejlődésében. Ezt nevezi a kutatás „telegonia paradoxonnak”!
     Külön érdekessége az elkövetkező tanulmány-sorozatnak, hogy „Telegonia” tudományos és gyakorlati megállapításai igazolják az egyházi tanítást a házasságon kívüli szexuális kapcsolat tilalmáról!
Ennél fogva elengedhetetlen, hogy a keresztény etikának ezt a tudományos alátámasztását is megismerje a  fiatalság (még időben)!
     A tisztelt Olvasó ne vegye nagyzolásnak az alábbi bőséges forrásmegjelölést! Ennek magyarázata, hogy az interneten kevés, érdemben használható információ található a kérdésben! A fellelhető linkek többsége ugyanis átvett, azonos anyag! (Folyt!)

Felhasznált források:
http://www.tengernekcsillaga.hu/!dokumentumok/kiskiadvanyok/Telegonia.pdf
https://en.wikipedia.org/wiki/Telegony_(pregnancy)
http://www.e-nyelv.hu/2015-06-22/telegonia/
http://instytutarete.pl/filmoteka/filmy-z-wiedza/526-telegonia.html
http://wolna-polska.pl/wiadomosci/telegonia-kara-za-nierzad-rozpuste-2016-01
http://tgy-magazin.hu/holisztika/kabbala-es-hullamgenetika
http://www.rexresearch.com/gajarev/gajarev.htm
http://www.skeptik.net/pseudo/telegon.htm
http://www.telegonia.ru/articles/articles_09.htm
http://sterichindrance.tumblr.com/post/2813098078/dna-teleportation-telegony-and-ancient-rule-ofadn2_530.jpg

Szólj hozzá!

Forrás: J. Henry Newman NAGYPÉNTEK. Új ember Kiadó Bp. 1995

Litánia Jézus feltámadásáról

Uram, irgalmazz nekünk!                                        Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!                         Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!                                        Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!                                     Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!                       Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten                                                               Irgalmazz nekünk!
Fiúisten, a világ megváltója                                                Irgalmazz nekünk!
Szentlélek Isten                                                                    Irgalmazz nekünk!
Szentháromság egy Isten                                                   Irgalmazz nekünk!

Jézus, az emberiség Megváltója                                 Irgalmazz nekünk!
Jézus, ki győztél a bűn és a sátán felett -
Jézus, ki diadalmaskodtál a halál felett -
Jézus, szent és igazságos -
Jézus, a feltámadás és az élet -
Jézus, a kegyelem osztója -
Jézus, a világ bírája -
Jézus, ki életedet adtad juhaidért -
Jézus, ki harmadnapra feltámadtál -
Jézus, ki választottaidnak kinyilatkoztattad magad -
Jézus, ki áldott édesanyádat meglátogattad -
Jézus, ki a síró Magdolnának megjelentél -
Jézus, ki angyalt küldtél a szent asszonyokhoz -
Jézus, ki a tizenegyet megvigasztaltad -
Jézus, ki nekik békét ígértél -
Jézus, ki lelkedet lehelted reájuk -
Jézus, ki Tamás hitét megerősítetted -
Jézus, ki nyájadat Péter gondjaira bíztad -
Jézus, ki Isten országáról beszéltél -

Mi bűnösök                                           Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy új életet élhessünk                    Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy a te megismerésedben gyarapodjunk                                                                                                                          Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy az élet Kenyerét vehessük        Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy mindvégig kitartsunk               Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy eljöveteledben mindvégig bízzunk                                                                                                                                Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy arcodat örömmel szemlélhessük                                                                                                                                   Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy az ítéletkor jobbodon állhassunk                                                                                                                                   Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy helyünk a szentek között legyen                                                                                                                                      Kérünk téged, hallgass meg minket!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit      Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit      Hallgass meg minket!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit      Irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!                            Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!                    Krisztus, hallgass meg minket!

Uram, irgalmazz nekünk!                            Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!                    Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!                            Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus feltámadott!
Alleluja! Valóban feltámadott és megjelent Simonnak. Alleluja!

Könyörögjünk!
Isten, ki egyszülött Fiad által a halált legyőzted és az örök életre vezető utat megnyitottad,
kérünk, erősíts minket kegyelmeddel, hogy mindig, mint a bűnöktől megváltottak élhessünk.
A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.valoban_feltamadt_2_530.jpg

Szólj hozzá!

bizzatok_irgalmamban_8_n.jpg

NEGYEDIK NAP „Ma hozd elém a pogányokat és mindazokat, akik még nem ismernek engem. Keserves kínszenvedésem alatt rájuk is gondoltam. Jövendő buzgalmuk megvigasztalta a szívemet. Merítsd őket irgalmam tengerébe!”

   Legkegyesebb Jézus, Világ Világossága! Fogadd be legkegyesebb Szíved hajlékába a pogányok lelkét, akik még nem ismernek Téged! Kegyelmed sugarai világosítsák meg őket, hogy velünk együtt dicsőíthessék irgalmasságod csodáit. Ne engedd őket soha eltávozni irgalmas Szívedtől!    Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

    Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a pogányok és mindazok lelkére, akik még nem ismernek, de akiket Jézus irgalmas Szíve magába zár. Töltsd be őket az Evangélium világosságával! Ezek a lelkek nem tudják, hogy milyen boldogság Téged szeretni. Add, hogy ők is dicsérjék bőkezű irgalmad mindörökkön-örökké! Ámen.

 

 

Szólj hozzá!

020_serelem_nelkul_valo_anya.jpgSérelem nélkül való Anya – Könyörögj érettünk! 

Elmélkedés: Minden nő lehet szűz vagy anya, de szűz-anya csak egy volt az asszonyok között a Názáreti Szűz Mária, akit sem a foganása, sem szülése okán nem ért sérelem. Kérjük közbenjárását az ifjúságért! – 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

Tedd magad alkalmasabbá az isteni vendégségre!

   »Úgy vártalak! Mondtam már máskor is, merülj el Bennem, mint vízcsepp a borban. Én vagyok a bor, te a víz. Ha Velem így egyesülsz, te szinte megsemmisülsz, csak Én uralkodom benned. Az Én Testem és Vérem erőt, életet ad nektek. Mily boldogságom lesz, ha éltető erőmet mind többen igénybe veszitek! Gyűjts Velem!« (Szeretetláng Lelki Napló II/13)      

     Aranyszájú Szent János sem győzi hangsúlyozni a lelki előkészületek fontosságát: Senki se lépjen az Úr asztalához lelki éhség nélkül vagy hanyagul, hanem tüzes szívvel, vidám lélekkel és buzgósággal. Mikor a zsidók állva étkeztek a kivonulás előtt, saruban és bottal a kezükben, mennyivel inkább kell neked készenlétben lenned. Ők Palesztinába készültek kimenni, te pedig az égbe készülsz vándorolni. Ezért mindig készen kell állnunk. Kemény büntetés vár a méltatlanul áldozókra. Gondolj arra: mennyire botránkozol az árulón és ítéled el a keresztre feszítőket. Vigyázz, nehogy te is vádolója legyél Krisztus Testének és Vérének. Azok megölték a mindennél szentebb testet, te bűnös lélekkel fogadod magadba. Pedig mennyi jót kaptál Tőle. Nem elégedett meg azzal, hogy értünk emberré lett, vállalta a kínzást és halált, sőt még egyesül is velünk. Nemcsak hitben, de a valóságban is előkészíti testünket. Mennyivel tisztábbnak kellene lennünk, mikor ezt a Szent Áldozatot magunkhoz vesszük. Szent Pál apostol az áldozásnak, az egyesülésnek egyetlen megfelelő módját említi: a tiszta lelkiismeretet. Ha a testi lázban és belső bajban szenvedő nem ehet kedve szerint, nehogy rontson állapotán, mennyivel inkább óvakodnunk kell az Úr Testének vételétől, gonosz vágyakozások közben, hiszen ez a betegségnél is rosszabb. A kifejezés alatt a rendetlen vágyakra (pénzsóvárgás, harag, testiség stb.) gondolok. Ha áldozni jössz, mindezeket vesd le, és úgy vedd magadhoz a Szent Áldozatot. Ne elcsigázottan járulj az Úr asztalához, hanem segítséget kérőn a megtisztelő ünnep kedvéért. Ha vágyódik a lelked, ne legyen akadály a szürke hétköznap, mindig ünnepet ülhetsz, és mindig áldozhatsz. Mindazáltal, ha bármely ünnep okán is, de készületlenül, semmiképp ne közelítsetek az isteni Misztériumokhoz, hanem hogyha eldöntitek, hogy részt vesztek az Isteni Liturgián és áldoztok, már napokkal előtte tisztítsátok meg magatokat gyónással, imával, az irgalmasság gyakorlásával, ügyelve a lelki dolgokra…communion_large.jpg

Szólj hozzá!

Feltámadás

     A természet kínosan vajúdott a véres golgotai emlékek súlya alatt. Egyszer már megvirradt a földön azóta, hogy Elvégeztetett, de Jeruzsálemben csak felhők között látták a napot. Könnytől volt nehéz a lég, elfojtott bánat sóhajtott még a szélben is… A második gyászos alkonyaton aztán végre egy derengő sugár szállt le a magasból. Oda szállt el a Jozefát völgyébe, hol a tüskés bozót s a csenevész olajfák sűrűjében az apostolok bujdokló kis csapatja rejtőzött a tömeg vak dühe elől. A tovatűnő napfényt kérdőn követték tekintetükkel mindannyian: vajon mit hoz nekik, ha holnap visszatér?...

Mióta a Mestert megfeszítette a nép, nem váltottak hangos szót egymással. Kétségbeesetten, tanácstalanul néztek a jövő elé. Naphosszat tépelődtek, éjente pedig sírtak és fohászkodtak.

Imádkozással telt el az éjszaka is. Az idő múlt, s a virradat habozva kezdte már tépdesni a halmok felett az éji szemfödőt. A domb irányában megszaggatott köntösben egy gyászoló asszony haladt el ekkor a köves úton – vivén kezében illatos keneteket, drága gyolcsot és virágokat.

Lent a völgyek ölén szárnyra kelt a hajnali szellő, túl a halmokon pedig, a pálmák ringó koronái között, mintha láthatatlan szövétnekek gyúltak volna ki, egyszerre füstös pír szökött fel az égre. A Golgota felett hirtelen lángözön árasztotta el a boltozatot, s a Megváltó keresztje – összekötve egymással a földet és eget – elsőnek győzte le az éjszakát. És mentől fényesebben ragyogott a glória Jézus keresztje körül, annál nagyobb árnyat vetett le az a kereszt Jeruzsálemre, mely mint egy óriási fehér csonthalom hevert ott a Golgota lábánál.

Az apostolok előfutottak rejtekükből. Új reménység szállt szívükbe, mert ismét fénylett a mindenség, csakúgy mint akkor, mikor a Mester még közöttük járt.

A domb mögött e percben régi pompájában kelt fel a nap, és vele egyszerre megjelent a bársonyos mezőn egy nő alakja is. Mintha a nap tűzkorongjából futott volna elő, ragyogott, lángolt a fényárban egész valója. Szállongó, vörös fürtjei mint égő szárnyak csapkodtak körülötte a légben, s vinni látszottak őt repülve az apostolok felé.

Megdöbbenve ismertek rá valamennyien: Mária!...Mária Magdolna!

És ő lelkendezve tárta ki feléjük karjait, s szava, miként az első húsvéti harangszó e Földön, diadalmasan csendült meg hegyek-völgyek felett:

Üres a sír, de Ővele van tele az egész világ!

Tormay Cécile, 1903.74546147.jpg 

Szólj hozzá!

beolvasas0_250.jpgForrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 33-34, valamint 83-84. oldal. (Részletek), 1996. április 7. és 1997. március 30.

     "Éljétek át égi Édesanyátokkal együtt e húsvét mély örömét! Krisztus él! Krisztus föltámadt!
     Szívem a húsvéti öröm teljességébe merült, amikor Jézus megjelent nekem dicsőséges teste fényességében, teljes isteni ragyogásában és hozzám hajolt, hogy összezárja anyai fájdalmam minden sebét. Krisztus föltámadt! Krisztus mindörökké él!
isten_szentseges_anyja_250.jpg     Én lettem föltámadásának első és hallgatag tanúja, (...) mert Jézus elsősorban Édesanyját akarta részesíteni a húsvéti örömben.
Én csendes tanú vagyok, mert a szent asszonyokra és a tanítványokra lett bízva a feladat, hogy hírül adják a világnak ezt a rendkívüli isteni csodát. (...) Az én feladatom volt, hogy fenntartsam és erősítsem a hitet azokban, akik Benne hittek. Új bátorságot adtam azoknak, akik úgy gondolták, hogy már mindennek vége. Én kértem meg a szent asszonyokat, hogy siessenek a sírhoz, amelyről tudtam, hogy már üres. Erősítettem az apostolok hitét elmondván nekik, miként jelent meg Jézus elsőként nekem isteni dicsősége ragyogásában.
     Erről nem beszéltek az Evangéliumok, mert az én anyai feladatom az, hogy a feltámadás hallgatag tanúja legyek (...), és tanúságot tegyek arról, hogy Fiam, Jézus föltámadt és mennyei Atyjának jobbján ül a Paradicsom dicsőségében. (...)
     Ezekben az időkben, amikor sokan tagadják vagy kétkedéssel fogadják föltámadásának történelmi tényét, rátok bízom, szeretteim, hogy határozottan hirdessétek és bátran tanúsítsátok Krisztus feltámadásának eseményét!
     Ha Krisztus nem támad fel, hiábavaló a ti hitetek. Ha Krisztus nem támad fel, felesleges lenne Evangéliumának hirdetése. Ha Krisztus nem támad fel, nem lenne okotok arra, hogy szavai igazságában higgyetek.
Krisztus föltámadt, mert Isten.
     Ezért (...) biztos reménnyel tekintsetek dicsőséges eljövetele elé!
‒ Dicsőséges eljövetele új életérőt ad a megváltott emberiségnek, amelynek azonban rettenetes csapdákat állít az, aki gyilkos volt kezdettől fogva és továbbra is a bűnt és a halált akarja terjeszteni a világban.
‒ Dicsőséges eljövetele erőt és vigasztalást, bátorságot és bizalmat ad az Egyháznak, amely abban a sírban született meg, ahonnan Jézus dicsőségesen kilépett, és amely fájdalmas útját járja, míg végleg nem találkozik Mesterével és Urával.
‒ Dicsőséges eljövetele a kegyelem új világosságát hozza szegény fiaimnak, akik a tisztulás és nagy szenvedés végső ideje fájdalmas és rettenetes eseményeinek vannak kitéve.
     Sohasem volt fontosabb a húsvét csodálatos igazságát átélni, mint a ti napjaitokban: a feltámadt Krisztus közöttetek él és végső beteljesedése felé vezeti az egyének és a népek sorsát.
     Emeljétek tekinteteteket ma Őrá, aki föltámadt halottaiból, hogy mindannyiotokat az élet országába vezessen!
     Emeljétek tekinteteteket ma a húsvéti öröm legtisztább fényétől körülvett égi Édesanyátokra, aki számotokra is az Ő dicsőséges eljövetelének anyai és hallgatag hírnöke."en_legyoztem_a_halalt_530.jpg

Szólj hozzá!

bizzatok_irgalmamban_8_n.jpgHARMADIK NAP „Ma minden jámbor és hűséges lelket vezess hozzám, merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek vigasztaltak keresztutamon, ők voltak részemre a keserűség tengerében a vigasz csepp!”

    Legirgalmasabb Jézus, aki bőven juttatod irgalmasságod kimeríthetetlen kincstárából mindenkinek kegyelmeidet, végy fel mindnyájunkat legirgalmasabb Szíved hajlékába s tarts ott minket az egész örökkévalóságon át. Felfoghatatlan szeretetedre kérünk, mellyel Szent Szíved a Mennyei Atya iránt lángol.   Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

    Örök Atya, tekints irgalmas szemmel a hűséges lelkekre, mint fiad örökségére. Keserves kínszenvedése érdemeiért áldd meg s vedd őket örök oltalmadba, hogy irántad való szeretetük soha ki ne hűljön. Add, hogy a Szent Hit kincsét soha el ne veszítsék, s majdan az örökkévalóságon át az angyalok és szentek karával együtt szüntelenül dicsérjék irgalmadat. Ámen.world-week-of-prayer2.jpg

Szólj hozzá!

019_szeplotelen_szuzanya.jpgSzeplőtelen Szűzanya – Könyörögj érettünk! 

Elmélkedés: Aki fogantatásának első pillanatától, a Mindenható Isten egyedülálló kegyelméből, az Üdvözítő Krisztus érdemeiért, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve mentes volt! Így lett Ő az új Éva, akinek Isten ugyanazt a bűn előtti szabadságot adta meg döntéseihez, mint az első Évának. Ezért lett neve az EVA visszája AVE: áldás. –

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

Húsvét vasárnapja és az ezt követő időszak

     A nyugati kereszténység húsvétja mindig március 22. és április 25. közé esik (beleértve e két határnapot is). A következő nap, húsvéthétfő a legtöbb keresztény hagyományú államban hivatalos ünnep.
_000christsresurrection3.jpg
     "A húsvét vasárnapjától pünkösd vasárnapig tartó ötven napot ujjongó örömmel üljük meg: egyetlen ünnepnapként, sőt "nagy vasárnapként". Ezeket a napokat az Alleluja gyakoribb éneklése jellemzi." (ESz. 22.)
Nyolcaddal kezdődik a húsvéti idő, és nyolc nappal követően is ünnepeljük húsvét vasárnapját – mintegy kilépve az időből, és ugyanolyan lelkesedéssel, ahogyan tettük húsvét vasárnapján. Hallgasd meg: https://www.youtube.com/watch?v=JkCFABYlEIg
Az ősegyházban ezen a héten az újonnan megkeresztelteket tanították. Bevezették őket a szent misztériumokba, az Eucharisztia titkaiba (Fehérvasárnap). A görög liturgia fényeshétnek nevezi ezt a hetet.
Húsvét második vasárnapja Fehérvasárnap (Dominica in Albis), illetve "in albis depositis" – azaz a fehér ruha letételének napja. Hiszen a húsvét éjjelén megkereszteltek fehér ruhába öltöztek, melyet nyolc napon át hordaniuk kellett. 2000. év óta ez a nap az Isteni Irgalmasság Vasárnapja (2015-ben: április 12).  
A szent Ötvennap a "tempus paschale", a húsvéti idő. Mindkét olvasmány után (a válaszos zsoltárban is) énekelhető Alleluja válaszként. "A keresztény ember örök húsvétban él, s húsvéti lelkülete akkor alakul ki, ha évről évre megtartja a szent Ötvennapot." (vö. Török-Barsi-Dobszay: Katolikus liturgika, 53.)
Ilyenkor gazdagabban díszítjük a templomot virágokkal. A húsvéti gyertyát és a keresztet sokfelé külön díszítik, de ilyen a szent sír is, ahová most a feltámadott Krisztus szobrát tesszük.
Ünneplésünk legyen folyamatos ebben az ötven napban, de azután is, mert "ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek" (1Kor 15,17). Márpedig feltámadt és megkaptuk tőle az örök élet ígéretét!( Forrás felhasználásával )+MaryMagdaleneTomb.jpg

Szólj hozzá!

15.
április

NAGYSZOMBAT

tibor.  |  Szólj hozzá!

hajnal_szep_sugara_blog.jpg     „ A hét első napján, amikor a nap felkelt, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme, drága kenetekkel elindultak a sírhoz, hogy megkenjék Jézus holttestét. Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odaértek látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.” (vö. Mk 16,1-7)
     A nagyszombat húsvét vigíliája, Krisztus sírban pihenésének emlék-napja. A nagyszombat elnevezés a nagyhétre utal, mivel ez a nap is része a „három szent napnak”. A Fülöp-szigetiek fekete szombatnak, a csehek pedig fehér szombatnak hívják e napot. Ekkor ér véget a böjti időszak és Nagyszombattal elérkezik a keresztény egyházak legfontosabb ünnepe, a Húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus feltámadt halottaiból, hogy minden egyes embert megváltson a bűntől.
hajnal_szep_sugara_blog_tuzszenteles.jpg     A    nagyszombati szertartás előtt a hívek a sötétbe borult templomban gyülekeznek.  Gyertyát hoznak magukkal otthonról. A nagyszombati örömünnep este a tűzszenteléssel kezdődik, a fehér ruhát öltött pap megáldja a tüzet, meggyújtják Krisztus feltámadását jelképező húsvéti gyertyát.
A szertartás során a liturgia résztvevői átélik Krisztus feltámadását, a világosság győzelmét a sötétség fölött, az egyiptomi rabságból, a sátán szolgaságából való szabadulást, lelkük föltámadását, és egyúttal ünneplik a keresztfán szerzett megváltásukat is.
     A prédikáció után a keresztség megújítása következik.
Ha vannak keresztelendők, akkor itt történik meg a keresztelés. Ez is ősi hagyomány, mivel régen mindig húsvét vigíliáján keresztelték meg a jelölteket. Megáldják a keresztkutat és a szenteltvizet.
     A Szentmisén felhangzó Alleluját az addig hallgató harangok, az orgona és a csengők hangjai kísérik, majd felcsendül a Glória és szólnak a harangok, hirdetve Krisztus feltámadását, megváltásunk örömét.
Ezt követi az éjszakai virrasztó mise, a vigília is a feltámadást ünnepli. Noha a körmenet nem része a vigíliának, a mise végén, a 11. század óta az esti órákban elindul a feltámadási körmenet. Ezzel hirdetik a világnak, hogy feltámadott Krisztus.
     Magyarországon a katolikus hívek körében hagyomány, hogy szombat este, az ünnepi mise után fogyasztják el a bőséges húsvéti vacsorát.
     A nagyszombati vigília templomi szertartása a IV. századra nyúlik vissza. A ma is jól elkülönülő négy lényegi rész már akkor kialakult: a fény liturgiája, az igeliturgia, a vízszentelés és az áldozati liturgia (eucharisztia).

Nagyszombati népszokások:
     Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Női munkákat tiltó nap volt, nem szabadott seperni, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon.
     Nagyszombaton szentelték meg a tüzet: a templom előtt vagy a templom mellett máglyát raktak, számos helyen a temetőből összehordott korhadt keresztfákból. A megszentelt tűz lángjával vagy parazsával gyújtották meg a templom óriási húsvéti gyertyáját.
A szentelt tűz maradványait az emberek hazavitték. Szokás volt, hogy Nagycsütörtöktől Nagyszombatig nem raktak tüzet, majd Nagyszombaton az új tüzet a templomból hazavitt szentelt parázzsal gyújtották meg. Ezen melegítették meg az ünnepi ételt. A megszentelt tűz parazsából és szenéből tettek az állatok ivóvízébe, szétszórták a házban és a földeken.
     Ugyancsak nagyszombati szertartás a vízszentelés, azaz a templom keresztvizének megszentelése. (A megszentelt víz, nem azonos a szenteltvízzel) A megszentelt vízből a nép vitt haza és megöntözték vele házakat is.
     A feltámadási körmenetet a középkorban még vasárnap hajnalban, ma már nagyszombat estéjén tartják. Régebben a körmenetben a falu legtekintélyesebb embere hordozta a feltámadt Jézus szobrát.
Éjszaka Jézus keresésére indultak az emberek. Ekkor a hívők énekelve körbejárták a helységbeli kereszteket, majd a legtávolabbinál megtalálták az általuk előzőleg elrejtett Jézus szobrot.
hajnal_szep_sugar_blog_etelszenteles.jpgSzokás volt a húsvéti ételáldás is. Ilyenkor fehér kendőbe kötött tányéron vitték a templomba a sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát. A mise végeztével a pap megszentelte a csomagot, majd az asszonyok sietve, majdhogynem szaladva vitték azt haza, mert úgy tartották, hogy aki gyorsan ér vissza a házába, az a munkában is ügyes lesz. Az ünnepi asztalnál mindenki kapott egy kis szeletet a megszentelt ételből. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak.hajnal_szep_sugara_blog_210.jpg

Szólj hozzá!

A dogmafejlődés útján

Schütz Antal: Eucharisztia Az Oltáriszentség a hit és ész világánál 

    Katolikus igazság szerint a szentmisében történt konszekrálás szavainak erejénél fogva a kenyér szubstanciája átváltozik Krisztus testévé, a bor szubstanciája Krisztus vérévé, úgy hogy a kenyér és bor megmaradt színei alatt valósággal, bár titokzatos (szentségi, misztikai, nem-természeti) módon jelen van Krisztus teste és vére; ezzel együtt a lelke, és emberségével együtt istensége. Az Eucharisztiára vonatkozó katolikus dogma tehát három mozzanatot ölel föl:
    1. A kenyér és bor színe alatt valósággal jelen van Krisztus teste és vére;
    2. jelen van az egész Krisztus;
    3. megjelenül azáltal, hogy a kenyér és bor szubstanciája átváltozik Krisztus testévé és vérévé (az átlényegülés útján).
    Az első kilenc században az Egyház ennek a hitigazságnak háborítatlan birtokában volt. A dokétákat, gnósztikusokat és manicheusokat rendszerük következetessége az Oltáriszentség tagadására terelte. Ezt Szent Ignác és különösen Iréneus rájuk is olvasta. Ők azonban a következtetést nem vonták le, legalábbis nem egész terjedelmében. A nesztorianizmus elvében benne van, hogy miként a megtestesülés titkában az önálló és teljes emberséggel csak erkölcsi és nem fizikai egységben van az Ige, úgy az Oltáriszentségben is Jézus Krisztus jelen van egy teljes tartalmú és önállású kenyér- és bor-szubstanciával; vagyis tagadnia kellett az átlényegülést és azt kellett vallania, hogy az Eucharisztiában Krisztus együtt van a kenyérrel (companatio). Katolikus ellenfeleik ezt szemükre is vetették; ők azonban kifejezetten nem vonták le krisztologiai eretnekségüknek ezt az eucharisztiologiai következményét, leszámítva a legtudósabb és legeszesebb nesztoriánust, a híres bibliamagyarázó cirusi Theodoretust (megh. 460 k.).
Paschasius.jpg    A 9. században támadt az első jelentős eucharisztiai mozgalom, mely egyelőre tisztán teológiai jellegű volt. Paschasius Radbertus corbie-i szerzetes 831-ben De corpore et sanguine Domini címmel kiadta az első eucharisztiás monográfiát, melyben erőteljesen hangsúlyozta a valóságos jelenlétet, és nem egy helyütt vaskos kifejezésekkel nyomatékozta a szentségi és történeti Krisztus azonosságát. Többen hasonló című iratokban ellene támadtak; nemcsak a külön utakon járó és spiritualista Scotus Eriugena (860-ban kiadott, ma elveszett iratában), hanem Paschasius rendtársai Ratramnus és Hrabanus Maurus is.
    Ma már bizonyos, hogy Paschasius itt nem tanított újat; ellenfelei pedig, legalább a két utóbbi nem helyezkedtek eretnek álláspontra. Paschasius Aranyszájú, Ambrus és a gall liturgia nyomán a kelleténél kissé erősebben hangsúlyozta a szentségi és a történeti Krisztusnak azonosságát, és ezzel, legalább ellenfeleinek ítélete szerint, azoknak az egyébként jelentéktelen íróknak malmára hajtott, kiknek tanításában a kenyér és bor színei magának Krisztus testének járulékaivá válnak, és így Krisztus teste az érzékeknek közvetlenül hozzáférhető módon van jelen és az érzékelhető dolgoknak sorsában is osztozik (capharnaitae et stercorianistae). Ezeknek a nem egyszer ízléstelen állításoknak elhárítására Ratramnus és Hrabanus Szent Ágoston szellemibb fölfogás- és beszédmódjához folyamodtak. Tehát itt nem a valóságos jelenlétről, hanem módjának tüzetesebb meghatározásáról folyt a szó. Tartalmi eltérés nem volt a két fél között. Paschasius nem akarta azt állítani, hogy a történeti és szentségi Krisztus a jelenlét módja tekintetében is teljesen egyezik; viszont ellenfelei nem akarták tagadni a történeti és szentségi Krisztus lényegi azonosságát. A vitát Lanfranc bec-i szerzetes zárta be.
    Lehet, hogy a vita folyamán Eriugena a spiritualizálásban túlment a kellő határon, s talán szimbolizmusra jutott. Bizonyos, hogy az ő iratára támaszkodva tours-i Berengarius (megh. 1088; De sacra caena; ez az irat soká lappangott; Lessing Wolfenbüttelben megtalálta és 1834-ben kiadta) merő szimbolizmust adott elő: a konszekrált kenyeret csak úgy lehet Krisztus testének mondani, amint Krisztust báránynak, szögletkőnek nevezik, vagyis csak metaforás értelemben. Tanítását a római, tours-i és párizsi zsinatok elítélték, és ő II. Miklós és VII. Gergely előtt (1079-ben) kénytelen volt visszavonni tévedését.
    A középkori spiritualizáló felekezetek az Oltáriszentség dogmáját is meghamisították. A valóságos jelenlétet tagadták a petrobruziánusok és albiak; a valdiak a külön konszekráló papi hatalmat vonták kétségbe és az Eucharisztiát csak megáldott kenyérnek tekintették; ellenük állást foglalt a IV. lateráni zsinat. Wiclef tagadta az átlényegülést. 
    A 16. századi újítók közül az ortodox luterizmus sohasem tagadta a valóságos jelenlétet; sőt az ágostai hitvallás (Confessio Augustana) és Melanchthon Apologiája majdnem egészen katolikus módon szól. Az idők folyamán azonban egyre inkább eltávolodtak a krisztusi jelenlét lényegétől. A Solida Declaratio a valóságos jelenlétet a vétel idejére korlátozza. zwingli2.jpgZwingli  (1525 óta), akihez Karlstadt, Bucer és Oecolampadius is csatlakoztak, a konszekrált kenyeret és bort merő jelképnek tekintette, mely Krisztus testét és vérét jelenti. Ezeket a szimbolistákat Luther szakramentáriusoknak nevezte, mert a szentségben csak a jelet tartották meg, annak tartalma  nélkül. Ez sok mai racionalista liberális protestánsnak is álláspontja. Kálvin itt is, mint általában vallási alkata tekintetében, középhelyet foglal el két reformátor társa között: a megdicsőült Krisztustól a hívő fölvevőre a vétel pillanatában természetfölötti erő árad; tehát nem szubstanciája, hanem ereje szerint van jelen Krisztus. Körülbelül ez volt Melanchthonnak is a nézete. Az anglikánok általában 
kalvin_82.jpgKálvin  
álláspontján vannak, kivéve a puseyistákat, kik vallották a valóságos jelenlétet. 
    A mai liberális protestánsok és a modernisták általában azon a nézeten vannak, hogy Krisztus tekintettel volt környezete világ közeli végének várásával, és ezért nem akart semmiféle szentséget sem alapítani. Az Utolsó Vacsorát egyszerű búcsúvacsoraként ülte, a hívek pedig mint a közösség ápolására alkalmas szeretetlakomát folytatták. Idővel azonban - különösen Szent Pál hatása nyomán -, misztikai tartalmú és vonatkozású lakoma lett belőle. 

Szólj hozzá!

szent_tibor_002.jpg     A püspök megkeresztelte Valeriánuszt és az boldogan tért haza hitveséhez, könnyekkel küszködve vallotta meg hitét, mely teljesen átformálta az életét.
     A szobájukat ekkor nagy fényesség telítette be és megjelent Cecília őrangyala, aki kissé meghajolva köszöntötte őket. Mindkettejüknek egy-egy ragyogó koszorút helyezett a fejére, ám ekkor lépett be hozzájuk Tiburtius, Valeriánusz öccse, aki nem látott ugyan semmit, de szinte belebódult abba a pompás illatba, ami átjárta a szobát. Mindjárt meg is kérdezte, hogy "Mitől van ilyen csodás illat, és miért vagytok ti ennyire meghatottak?"
     A boldog ifjú pár elmondta Tiburtiusznak az illat és örömük okát, hogy itt járt náluk az Úr angyala.
     Mondanunk sem kell, hogy Cecília sógora – aki szintén katona volt – azt a kihívó kérdést tette fel, miszerint: "Szeretném én azt látni!" A válasz is ugyan az volt a sógornő és bátyja részéről, hogy "Megláthatod, ha megkeresztelkedsz!"
valerianus_es_tiburtius.jpg     A két testvér most együtt kereste fel a püs-pököt, aki hitoktatás után Tiburtiuszt megke-resztelte, akit a további-akban Tiborként emlí-tünk.
Híre terjedt, hogy a csá-szári hadtest két tisztje keresztény lett. A város-parancsnok Almakhius fülébe is eljutott a "szé-gyenletes" hír.   Elfogatásukra elküldte Maximus nevű főtiszt-jét. Valeriánusz és Tibor megnyerő emberséges példája azonban a főtisz-tet is megtérítette. A prefektus dühöngött és vérpadra küldte a két testvért és Maximuszt is családjával együtt. Cecília, saját vértanúsága előtt buzdította őket, hogy Krisztus várja őket, nem koszorúval, de a dicsőség koronájával.
szent_tibor_vertanu.jpg     Tibornak kínzatásként parázson kellett járnia, de semmi sérülést nem szenvedett. Ezt követően lefejezték.
A Via Labicana országútja mellett lévő őskeresztény temetőben temet-ték el.
     Sírfeliratát, Szent Damáz pápa írta meg: "Abban az időben, midőn kard járta át a gyengéd Anyának szívét, e kiválasztott vértanú meg-vetve a világ fejedelmét, mennyei magasságok felé sietett, boldogan követte Krisztust! E helyen mindig szent tiszteletben és dicséretben részesülsz Isten kedveltje, dicső Tiburtius. Kérlek ne feledkezz meg Damázról sem!"
     Szent Tibor maradványait később a megépült Szent Cecília Bazilika altemplomába helyezték el, ahol ma is megtekinthető! Szent Tibor, könyörögj érettünk!
 (Képünkön Cecília Basilika, középen Szent Tibor oltára.)altemplom2.jpg

Szólj hozzá!

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
beolvasas0_250.jpgMegjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 30-32. oldal. (Részletek) 1996. április 6.

     "Kedves fiaim, maradjatok fájdalmas Anyátok mellett ezen az egy napon, amit Fiam nélkül töltök.
Teste, amelyet nagy sietve tettek rendbe és tiszta gyolccsal betakartak, most lelkétől különválva nyugszik új sírjában.
     Fájdalomban és imádságban, bizalomban és reménységben virrasztok biztosan várva feltámadására.
‒ Vigasztaljatok meg fájdalmamban!
Nézzétek, hogy van-e az enyémhez hasonló fájdalom?
fajdalmas_anya_250_1.jpgRémülettel látom újból Jézus keresztre feszítésének és halálának egész kegyetlenségét, gonoszságát és embertelen vadságát.
     Gondolatban visszatérek az angyali üdvözlet boldog pillanatára; az angyalok mennyei énekére, a kicsinyeknek és szegényeknek adott örömhírre Jézus barlangban való születéséről; veszélyekkel körülvett gyermekségének boldog idejére, serdülő éveire és fiatalságára, ahogy mindennapi munkája fölé hajolt; nyilvános működésének rövid és fáradalmas éveire, amikor mindenkinek hirdette a Jó Hírt, amikor elkísérték és meghallgatták a kicsinyek, a szegények, a betegek és a bűnösök. Életemben mindenkor mellettem volt Fiam, Jézus.
‒ Vigasztaljatok meg fájdalmamban! Az Egyház első idejétől kezdve ismeretes volt a jámbor szokás, hogy a szombati napot égi Édesanyátok különös tiszteletére ajánljátok fel, hogy társul szegődjetek hozzám magányomban.
Fatimában kértem, hogy ajánljatok fel nekem öt első szombatot a gyermeki és szeretetteljes engesztelés jegyében. (...)
‒ Vigasztaljatok meg fájdalmamban!
Ez a nap új és lelki anyaságom első napja is. Ekkor rátekintek minden gyermekemre, akiket Jézus rám bízott, amikor a kereszten függött, és meghívom őket, hogy fogadják el saját életükben megváltásának értékes ajándékát.
Mily sokan utasítják vissza Őt ma is és a bűn, a gonoszság, az erőszak és a gyűlölet, az élvezet és a tisztátalanság útján járnak! Mily nagy az én fájdalmam látván, hogy hiábavaló volt Jézus szenvedése, mert üdvösségetekért kiontott Vérét sok ember semmibe veszi.
‒ Vigasztaljatok meg fájdalmamban!
Kérlek benneteket, hozzátok Szeplőtelen Szívem biztos menedékébe a távollevőket, az ateistákat, a bűnösöket, a bűn és gonoszság rabszolgáit, akiket Ellenfelem és a ti Ellenfeletek alattomos csele félrevezetett.
Ezért szeretném, hogy legyetek ma mindannyian itt velem, azon az egy napon, amit Fiam nélkül töltök el. Tőlem megtanultok hinni, remélni és szeretni. (...)
     Amikor Jézus eljön hozzátok isteni dicsőségének ragyogásában, akkor felkel ez a szegény, bűnös és megsebzett emberiség, mely ma a romlottság és a halál sírjában fekszik, hogy végre belépjen megújult életének új korszakába."s_giovanni_e_s_maria_cleofe_530_1.jpg

Szólj hozzá!

bizzatok_irgalmamban_8_n.jpgMÁSODIK NAP „Ma vezesd hozzám a papi és szerzetesi lelkeket, s merítsd őket mérhetetlen irgalmam tengerébe. Ők adtak nekem erőt keserves kínszenvedésem elviselésére. Rajtuk keresztül árad irgalmam az emberiségre.”

Legirgalmasabb Jézus, akitől minden jó származik, gyarapítsd bennünk kegyelmedet, hogy az irgalmasság méltó cselekedeteit vihessük végbe; s mindazok akik látnak bennünket, dicsérjék az irgalmasság mennyei Atyját.
Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel szőlőskerted választott seregére, papjaid, szerzetes fiaid és leányaid lelkére! Áldásod ereje gazdagítsa őket! Fiad Szívének érzéseiért, amely Szívedbe zárta őket, add meg nekik világosságod erejét, hogy az üdvösség biztos útjain vezessenek másokat, hogy mindörökké együtt zenghessék majd kikutathatatlan irgalmad dicséretét. Ámen.20130313-papavalasztas-erdo-peter-portre-erdo.jpg

Szólj hozzá!

fatimai_100_eves_530.jpgKedves Olvasóim!
     Száz éves a fatimai jelenés, melyben az elhangzott istenanyai kérések máig sem teljesültek, amiként (természetszerűleg) nem teljesülhettek a Fatimai Szűzanya ígéretei sem!
     A jelenlegi világhelyzet általánosságban jelentősen rosszabb a száz évvel ezelőttihez, még akkor is, ha Európa nagyobb részében, látszólagos béke van (egyenlőre)!
     Több imafelhívás elindult már a világ békéjéért, de úgy hiszem, hogy az angol nyelvű katolikus honlap, a www.nineveh90.com reális, és a Fatimai Szűzanya kívánsága szerinti rózsafüzér imádkozásra és áldozathozatalra hívja meg az emberiséget! Melyhez csatlakozom magam is, és felkínálom Olvasóimnak is! Részletesebben lásd:
http://www.karizmatikus.hu/imak/imaink/5312-a-ninive-90-kihivas.html
     Kérek mindenkit, hogy 2017. február 13-val kezdődően KILENCVEN NAPIG, naponta mondjunk el egy rózsafüzért és hozzunk áldozatot (felajánást) a békéért és a háború végéért ott, ahol éppen dúl!
     Ne keressünk kifogásokat (mert találunk)!
     Egyet ne feledjünk: érdemszerzőbb (és talán eredményesebb) békében imádkozni és böjtölni a békéért, mint az óvóhelyen könyörögni és éhezni!imadkozzatok_a_bekeert.jpg

Szólj hozzá!

14.
április

NAGYPÉNTEK

tibor.  |  Szólj hozzá!

Az Üdvözítő Krisztus Keresztútja

     Kaifástól tehát elvezették Jézust a római helytartóságra. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” Azok azt felelték: „Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna a kezedbe!” Pilátus ezt mondta: „Vigyétek akkor el, és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!” A zsidók ezt válaszolták neki: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk!” Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, a szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét  való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!” 
The-Flagellation-of-Christ-by-Bouguerreau-1880.jpgErre Pilátus azt mondta: „Mi az igazság?” E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: „Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” De ők ismét kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rablógyilkos volt.
     Ekkor Pilátus fogta Jézust és megostoroztatta. Az ostorozás oly dühödt és számolatlan volt, hogy úgy kellett leállítani a pribékeket. Ezt követően a katonák tövisből koszorút nyomtak a talpig véres Krisztus fejére és bíborszínű köntöst adtak rá és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Így vezették vissza Pilátus elé, aki maga is megdöbbent a kínzatások rendkívüliségétől. 
ECCE HOMO2c0.jpg     A helytartó ezután újra kiment, és így szólt a zsidók népéhez: „Íme, az Ember!" És rámutatott a töviskoronás, vértől áztatott bíborruhában remegő Krisztusra. A főpapok és a nép mihelyt meglátták Őt, nem rendültek meg, hanem még hangosabban kezdtek kiáltozni: „Feszítsd meg! Feszítsd meg! Vére rajtunk és utódainkon!” Pilátus azt mondta erre: 
„Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!” De a zsidók ezt felelték: „Nekünk törvényünk van és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát!” Amikor Pilátus látva ezt a végtelen gyűlöletet, még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust: „De hát, honnan való vagy te?” De Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: „Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?” Erre Jézus azt mondta: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne.”
     Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust, már azért is, mert felesége előző álmára hivatkozva figyelmeztette: ne legyen dolga ezzel az emberrel. A zsidók közben untalan ezt kiáltozták: „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak.” E szavak hallatára Pilátus még egyszer kivezettette Jézust, maga pedig a bírói székbe ülve így szólt: „Íme, a királyotok!” De azok így kiáltoztak: „El vele, el vele! Feszítsd meg!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” A főpapok azonban galádul ezt felelték: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék. 

     Ekkor a zsidó katonák átvették Jézust és római pribékek kíséretében, Jézussal vitették a keresztet, egészen az úgynevezett Koponyák dombjára, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették Őt. Két bűnözőt jobb és bal felől, Jézust meg középen. Jézus Krisztus keresztre szögezése valóban megfeszítés volt, mert a keresztfán előre ki volt fúrva a láb-szeg helye, s mivel a karokat oly erősen széthúzták, Krisztus lába nem ért a furatig. Ezért kötéllel húzatva kellett megfeszíteni a testet, s így a váll és más izületei kiugrottak helyükről.
     Pilátus három nyelvű feliratot is készített, és a keresztfára szegeztette, hogy mindenki lássa: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” A zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne azt írd: A zsidók királya hanem ahogy ő mondta: A zsidók királya vagyok”. Pilátus azonban ezt válaszolta: „Amit  írtam, megírtam.” (A képen az eredeti INRI tábla megmaradt középső része.)
titulus-damnationis-jezusa-chrystusa-przechowywany-jest-w-bazylice-c2a0c59bwic499tego-krzyc5bca-w-jerozolimie_-fot-janusz-rosikoc_530.jpg     A katonák, miután Jézust keresztre feszítették, ruháit szétosztották egymás közt. Amikor a köntöse következett, mely varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így szóltak egymáshoz: „Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. 
Amikor Jézus látta, hogy ott áll Anyja és a Tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te  fiad!” Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány. Jézus szólt: „Szomjazom.” Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték, és a  szájához emelték. Mikor Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
     A zsidók pedig, mivel a szombat ugyanis nagy ünnep volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vetesse le őket. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. De Jézusról látták, hogy már meghalt ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz.
     Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy száz font mirha- és áloé-keveréket. Fogták Jézus  testét, és fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. A közelben volt Arimeteai Józsefnek egy sírboltja, ahova még nem temettek senkit. Jézust oda temették. (A Szent Evangélium nyomán) Tekintsd meg Szent Pio atya keresztúti elmélkedését: https://www.youtube.com/watch?v=IH1HLk6ybfg
 
IMÁDUNK TÉGED KRISZTUS ÉS ÁLDUNK TÉGED, MERT SZENT KERESZTED ÁLTAL MEGVÁLTOTTAD A VILÁGOT!passion_of_the_christ 1.jpg

Szólj hozzá!

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
beolvasas0_250.jpgMegjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 25-28. oldal. (Részletek) 1996. április 5.

     "Ma velem együtt feljöttök a Kálváriára, (...) hogy segítséget és vigaszt nyújtsatok Fiamnak, Jézusnak, akit a kereszt kínpadjára ítéltek.
     János kézen fogva vezet és fiamként támogat, amikor Jézussal találkozom, aki nagy fáradsággal megy felfelé a Golgota csúcsára.
     Ebben a pillanatban a végtelen szenvedés tőre járja át Szívemet, amiről hallgatok, mert anyaként a végsőkig kell segítenem Fiamat.
     Jézus Teste egyetlen sebbé vált az ostorozástól. A rettenetes római ostorok mélyen felszakították Testét, friss vér folyik sebeiből és egészen elborítja.
     Fején a töviskorona sok sebet ejtett, amelyekből vérpatakok folynak és vérbe vonják Arcát.
passion-of-the-christ2_250.jpg     A Golgotán szögekkel verik át kezét és lábát. A kereszt felállítása kimondhatatlan fájdalmat okoz Jézusnak és friss vért fakaszt felszakadt sebeiből.
     Ma mindannyian tekintsetek Őrá, akit keresztülszúrtak!
Szemléljétek ma Fiamat Jézust, akinek Teste egyetlen véres sebbé vált!
Az Ő Sebei, melyek nyitottak és véreznek, irántatok érzett szeretetének jelei. A ti megváltásotok díja. Az élet új tavaszának virágai.
Az Ő Sebei az isteni irgalmasság értékes ajándéka, ami meghozza mindannyiatoknak a feltámadás és a megmenekülés húsvéti örömét.
Az Ő Sebeit borítsátok el szeretettel és csókokkal velem a (...) Fájdalmas Anyjával és a keresztre feszítés vigasztalhatatlan Anyjával együtt! Közeledjetek gyermeki szeretettel Sebeihez és illessétek végtelen hálátok csókjával mindegyiket! (...)
Az Ő Sebei számotokra a biztos menedékhely, ahol védelmet nyertek a bűn és a gonoszság vihara ellen. (...)
Az Ő Sebeibe rejtőzzetek el a világ és minden csábítása elől, a gonosz lélek és kísértései elől, hogy édes bensőségben éljetek isteni testvéretekkel, Jézussal, aki ma értetek lesz feláldozva.
Az Ő Sebei az élő víz forrásává válnak, ami az örök életbe árad.
     Mosakodjatok meg a kegyelem és az isteni irgalmasság forrásában, amely Fiam, Jézus nyílt és vérző sebeiből folyik, akit értetek feszítettek meg és aki értetek halt meg ma a kereszten.
Így megtisztultok minden folttóI, megszabadultok minden rabságból, megváltást nyertek minden bűntől, kiszabadultok a Sátán uralma alól, teljes közösségbe kerültök a mennyei Atyával, megnyíltok a szeretetre és a jóságra, megvilágosodtok a kegyelem és a tisztaság által és megújultok az isteni irgalmasság forrásában. (...)
     Az egész küzdő, tisztuló és diadalmas Egyházzal együtt szálljon fel a Földről, a tisztítóhelyről és a Paradicsomból mélységes imádatunk és végtelen hálánk: 'Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot és Szent Sebeid által meggyógyultunk.jezus_kinszenvedese_530.jpg

Szólj hozzá!

(Nagypéntektől, a Húsvét utáni első szombatig)

bizzatok_irgalmamban_8_n.jpgELSŐ NAP „Ma az egész emberiséget vezesd hozzám, főleg a bűnösöket s merítsd őket irgalmam tengerébe. Így megvigasztalsz keserves szomorúságomban, melyet a lelkek vesztén érzek!”

Legirgalmasabb Jézus, aki könyörületes vagy irántunk és megbocsátasz nekünk, ne bűneinket nézd, hanem bizalmunkat, mellyel végtelen jóságodhoz járulunk. Végy fel bennünket legirgalmasabb Szíved hajlékába, s tarts örökké ott minket. Könyörgünk Hozzád szereteted által, amely az Atyával és a Szentlélekkel köt össze Téged. Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb Szíve oltalmaz. Az Ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát mindörökké dicsérjük. Ámen.mother-of-divine-mercy-picture.png

Szólj hozzá!

Hit vagy hitetlenség?

     Egy szellemes festő lefestette az utolsó vacsora jelenetét, amint: Jézus a kenyeret és bort nyújtja tanítványainak. A kép egyik alsó szélére a következő megnyilatkozásokat írta:
Luther: Ez alatt van az ő teste. −
Kálvin: Ez úgy hat, mint az ő teste. −
Zwingli: Ez jelképezi az ő testét. −
     A másik szélén viszont e szavak álltak:
Jézus Krisztus: Ez az én testem! −
     Majd alatta: „Kinek higgyünk ezek közül?”
     Aligha lehetne rövidebben és kifejezőbben érzékeltetni az Oltáriszentség körüli katolikus és katolikusellenes állásfoglalást. Az eligazodás tekintetében sajnos gyakorta a felekezeti szenvedély „csak azért is” ragaszkodása az útmutató, jóhiszemű hithűséget láttatva a csökönyösségben. Pedig mekkora kincstől fosztja meg magát az, aki nem hisz az Eucharisztiában! A csodákkal szemben értetlenkedő, aki nem hisz a valóságos jelenlétben, az bizony még sokkal érthetetlenebb kérdések előtt találja magát, mint amennyire hihetetlen maga az Oltáriszentség.
     Mert, ugyan miként magyarázza meg az ilyen, a kafarnaumi beszédet? Mennyiben kaphat választ, hogy az Úr miért is vezette tévedésbe a kereszténységet, amikor egyetlen szóval is visszatarthatta volna híveit a téves értelmezéstől? Miképp értelmezhető számára Szent Pál beszéde a korinthusiakhoz, vagy az ősi liturgiák egyöntetű szentségimádása, a legelső egyházatyák és a nagy egyháztanítók lángoló tanúságtétele? Miként kaphat magyarázatot az az ígéret,miszerint a pokol kapui sem vesznek erőt az Egyházon, és Ő velünk marad mindennap a világ végezetéig? Mennyi csoda, mennyi megoldhatatlan rejtély!

      Minket is válasz elé állít az Oltár Titka. Tőlünk is azt kérdezi Jézus: Mit akartok: hinni vagy botránkozva távozni tőlem? Én, amikor szeretetem legértékesebb zálogát nyújtom nektek, ti is rövidlátó kételkedéssel igyekeztek lerázni a hit édes igáját? Vagy hisztek-e Bennem akkor is, mikor szeretetem találékonysága, a csodák útját járja? Nos, mi mást felelhetnénk, mint amit Péter válaszolt az Úr kérdésére:  „Hová mennénk Uram, hiszen az örök élet igéi Nálad vannak!”  

Szólj hozzá!

szent_tibor_002.jpg(Forrás nyomán: Radó Polikárp OSB. Az Egyház szentjei, PALLADIS rt. kiadása Budapest, 1940)

     Szent Tibor (Tiburtius) vértanú élete elválaszthatatlan sógornője, Szent Cecília történetétől. Ezért először Cecíliáról emlékezem meg, mivel általa tért meg a Jézusért vértanúságot is vállaló Tibor. 

     A III. század első felében történtek szerint, a kiemelkedő jómódban élő Cecília, szülei tudta nélkül keresztény módon és Krisztus jegyeseként kívánta leélni életét. Ebbéli szándékában megerősítette a katakombák rejtekében a püspök is, feladva rá a szüzek fátylát.
     Amikor szülei úgy határoztak, hogy feleségül adják a rangban hozzáillő, Valerianus nevű pogány katonatiszthez, ő nem ellenkezhetett.
Abban a képtelenségben reménykedett, hogy vőlegénye tiszteletben fogja tartani titkos esküjét.
     A házasságkötés nagy dínom-dánommal meg is történt, ám amikor az ifjú pár elvonult, Cecília közölte nagy titkát férjével.
     Valeriánusz, hetykén számon is kérte menyasszonyától, hogy "Ugyan bizony ki akadályozhat meg engem abban, hogy asszonyommá tegyelek?"
     Cecília azonban határozott választ adott vőlegényének: "Az Isten által mellém rendelt őrangyalom!"
     Valeriánusz, nyomban rá is kérdezett: "Miféle őrangyal? Szeretném én azt látni!"
     Cecília nem késlekedett a válasszal: "Megláthatod, de előbb meg kell keresztelkedned!"
     Az ifjú férjen olyan jószándékú kíváncsiság vett erőt, hogy nyomban a kereszténység mibenléte felől érdeklődött. A nászéjszaka hitoktatással telt el Cecília részéről, majd elmondta férjének a titkos jelszót, amivel megtalálhatja a püspököt, akinél másnap jelentkezett is.1122cecilia19.jpg

Szólj hozzá!

35golgota_530.jpg

Szólj hozzá!

Nem a felvilágosultság adja meg az ember értékét, hanem a hit és szeretet által indíttatott cselekedet

     A „felvilágosodás elmélete” képes haladónak ítélni azt, ami valójában rémálom, és maradinak elkönyvelni azt ami az emberiség igaz javára válna. (57) Soha nem borult akkora sötétség az emberiségre, mint épp a Felvilágosodás által! (214)

bebes.jpg     A felvilágosodás nevében az európai filozófia elfordult Istentől: úgy építette fel gondolatmenetét, mintha Isten nem létezne, ezáltal a jó és rossz közötti különbségtétel alapvető viszonyítási pontjától szakadt el. Ha az ember nem számol Istennel, nem marad saját magán kívül álló erkölcsi mérőpontja, így maga dönti el, mi a jó és a rossz! Ennek veszélyeit, épp a totalitárius ideológiák mutatták meg! Ha az ember Isten nélkül dönthet, akkor úgy is határozhat, hogy az emberek egy bizonyos csoportját meg lehet semmisíteni, miként azt a kommunizmus és a nácizmus meg is tette! (…) Ma is folytatódik a megfogant, de még meg nem született emberi lények kiirtása, ráadásul erről választott parlamentek döntenek – melyek paradox módon –, éppen az emberi haladás nevében teszik ezt!  (II. János Pál) (391)  'Felvilágosodott' nézeted: elsötétíti az életed! (535)   Forrás: Begyik Tibor OCDS, Útravaló Húzó. Magánkiadás

Szólj hozzá!

 Az Oltáriszentség gyümölcsei

   Testvérem tudjuk, hogy az Oltáriszentség gyümölcsei az örök élet igéi, melyek közvetlenné és bensőségessé teszik az egész hitéletet. Nem véletlen, hogy olykor még másvallásúak is tanúságot tesznek, hogy egyedül a katolikus templomokban találnak valami bensőséges érzetet? Ez nagyon érthető: mert érezik a jelenlétet, páratlan közvetlenséggel csapja meg őket a végtelenség érzete és az örökkévalóság levegője. Kétségkívül...

       Ha bemegyek a katolikus templomba, Jézus néhány lépésnyire van tőlem. Igaz, hogy a színek fátyla alá rejtőzötten, de azért tudom, hiszem, hogy ott van csakugyan, oly valóságosan, mint amikor a földön járt. Ha szentmisén vagyok, tudom, hogy az Üdvözítő áldozza magát értem, ugyanúgy, mint amikor a Keresztfán áldozott. Ha magamhoz veszem, tudom és hiszen, hogy éppúgy hozzám jön, mint mikor az Angyali Üzenetre Szűz Mária méhébe szállt s ugyanúgy keblére enged hajolni engem, mint Szent Jánost az utolsó vacsorán. És nekünk mily természetes, hogy ebből a hitből és tudatból a kegyelem, remény és szeretet csodálatos melegsége áradhat a hívek szívébe.

bread2.jpg     Az Oltáriszentség emberileg is közel hozza hozzánk az Istent. Igaz, ő mindenütt jelen van, mindenütt megtaláljuk, de legközelebb mégis a megtestesült Istenember révén találjuk meg. Márpedig az Oltáriszentségben az Istenember rejtőzik! Néhány lépésnyire van tőlünk, sőt mikor a szentáldozásban magunkhoz vesszük, egyenesen lehajol hozzánk, átölel, belénk száll, összeforr velünk, átömleszti a vérét a mi vérünkbe. Mily édes istenközelség ez! Mily megrázóan szép és boldogító egyesülés a Legszentebbel! Mily irigyletes kiválasztottság ez, kitüntetés és felmagasztalás!

Newman bíboros, még anglikán főlelkész korában epedve vágyott az Oltáriszentség után. Valaki azzal akarta elriasztani a katolizálástól, hogy ilyképpen le kell majd mondania anglikán egyházi állásáról és jelentékeny jövedelméről. A nemeslelkű Newman erre így felelt: „Ah, mit ér nekem akár százezer font is, egyetlen szentáldozáshoz képest!” Valóban: az Oltáriszentség mindennél gazdagítóbb kincs, mert Istent hozza közénk, és Istenhez emel fel minket.

       Az Eucharisztia teszi templomainkat vonzóvá, meleggé, elbűvölővé! Valaki egy híres protestáns imaházat nézett meg, és mivel rajta kívül akkor épp senki sem tartózkodott a fűtetlen épületben, ő tisztességtudóan kezében tartotta a kalapját. A sekrestyés azonban rászólt: „Uram, tegye csak fel a kalapját, hiszen nincs itt senki!” Az illető katolikus volt és bizony elszomorodott ezen. Szegény protestánsok − gondolta −, a templomukban nincs senki!

     Nálunk van! − Hála Istennek −, de mennyire van! Mi bizony levesszük kalapunkat, ha a templomba lépünk és nemcsak a kalapunkat, hanem térdet hajtunk, sőt kedvünk volna arcra borulni s megcsókolni a földet boldog áhítattal, repeső hálával − Az iránt −, aki nem vonakodott ily mélyre ereszkedni hozzánk!

        Az Eucharisztia rengeteg lélektisztító munkát végez a hívekben, a távol állók sajnos, ezt nem is sejtik! Minthogy nálunk kötelesség és parancs az Úr szava szerint a szentáldozás, tehát a Bűnbánat Szentségéhez is járulnunk kell! Gyónni pedig annyi, mint bűnbánón és halálos komolysággal magunkba szállni, lelkiismeretünket megvizsgálni és kegyetlenül perbe fogni önmagunkat hibánkért, bűneinkért, mulasztásainkért, leszámolni velük és jobbulást fogadni. Micsoda lélektisztító munka folyik a gyóntatószékekben nap mint nap, épp az Oltáriszentség iránti tiszteletből! Szegény protestánsok, akik ezt a lelki fürdőt kénytelenek nélkülözni!

        Az Eucharisztia a lelkierő forrása. A lélek áttüzesedik a Mennyei Jegyes ölelésétől, mikor Jézus édes testét érzi ajkán s nyelvén, szívébe zárva Őt, a Legnagyobbat, a Legtisztábbat, a Leghívebbet! Ilyenkor minden áldozatra képesnek, minden erőfeszítésre késznek érzi magát a lélek. Ó, mennyire megvigasztalódnak itt a szenvedők! Mennyi nemes elhatározás, mennyi apostoli tett, mennyi tevékeny felebaráti szeretet és mennyi tisztaság sarjad az Oltáriszentségből! Mikor az Úr a földön járt, egy-egyetlen érintésére meggyógyultak a betegek, megtisztultak a leprások, feltámadtak a halottak. Mennyi lelki gyógyulás, erősödés, életújulás, mennyi szent erő és lelkesedés fakad ma is az Oltáriszentségből! A keresztényüldözés első századaiban a pogányok csodálkozva tapasztalták, hogy valahányszor a fogoly keresztények valami kenyeret kaptak papjuktól, utána mindig kétszeres bátorsággal álltak ellen a kínoknak, és mosolyogva mentek a gyötrelmes halálba is! Igen, az Eucharisztia hősöket nevel, az Isten- és emberszeretet hőseit, a tisztaság csodáit, a vértanúság héroszait.

        Az Oltáriszentség megkönnyíti a legnehezebbet: megédesíti halált. Nap-nap után tízezrek válnak meg az élettől. A katolikus hívő (ha igazában az) nem fél a haláltól, mert útravalója van, az Úr, a haldoklók reménysége, az örök viszontlátás és feltámadás adója. Jézus az Eucharisztiában még egy utolsó bűnbocsánatot hoz nekik, még egy utolsó csókban pecsételi meg benne a boldog ébredés, a mennyország ígéretét! Nekünk a halál épp ezért nem is halál, hanem születésnap. A halál nem összeomlás, hanem élni kezdés; nem kétségbeejtő rém, hanem sejtelmes tavasz! Mert bennünket nem a csontkarú rém fogad a betegágyon, hanem Jézus, aki azt ígérte, hogy „aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak élete lesz, és én feltámasztom őt az utolsó napon”!

Eucharisztia! Az Úr szenvedésének emlékjele, a feltámadás és örök boldogság legbiztosabb záloga! Ó édességes Manna, zarándokságunkban köztünk lakó, lelkesítő, támogató, tápláló Isten·Báránya! Bár megihletnéd a kétkedők szívét és megnyitnád nekik is csodálatos leereszkedésed édes titkát! Hogy ők is jöjjenek, s imádjanak Téged Oltárod Titkában, Szereteted Szentségében és szeressenek velünk, imádkozva a kétezer éves Egyházzal:

Jézus, kit takar most sokrétű lepel?

Add meg amiért lelkünk forrón esdekel:

hogyha majd a titkok fátyla felderül,

láthassunk örökre leplezetlenül!

(Aquinói Szent Tamás, Adoro te.)

 

Szólj hozzá!

Forrás: J. Henry Newman NAGYPÉNTEK. Új ember Kiadó Bp. 1995

Litánia Jézus szenvedéséről

Uram, irgalmazz nekünk!                                        Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!                         Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!                                        Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!                                     Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!                       Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten                                                               Irgalmazz nekünk!
Fiúisten, a világ megváltója                                                Irgalmazz nekünk!
Szentlélek Isten                                                                    Irgalmazz nekünk!
Szentháromság egy Isten                                                   Irgalmazz nekünk!

holy-trinity_200.jpgJézus, örök bölcsesség                                                                          Irgalmazz nekünk!
Jézus, testté lett Ige 
Jézus, kit a világ gyűlölt 
Jézus, kit 30 ezüstpénzért eladtak 
Jézus, ki halálgyötrelmedben vért izzadtál 
Jézus, kit Júdás elárult 
Jézus, kit tanítványaid elhagytak 
Jézus, kit arcul ütöttek 
Jézus, kit hamis tanúk vádoltak 
Jézus, kit gyalázattal illettek és kigúnyoltak 
Jézus, kit Péter megtagadott 
Jézus, kit Heródes kicsúfolt 
Jézus, kit Pilátus megkorbácsoltatott 
Jézus, kit Barabásnál kevesebbre becsültek 
Jézus, kit tövissel koronáztak 
Jézus, kit ruháidtól megfosztottak 
Jézus, kit keresztre feszítettek 
Jézus, kit a zsidók szidalmaztak 
Jézus, kit a gonosztevők kigúnyoltak 
Jézus, kinek oldalát megnyitották 
Jézus, ki az utolsó csepp véred kiontottad 
Jézus, kit az Atya elhagyott 
Jézus, ki bűneink miatt meghaltál 
Jézus, kit a keresztről levettek 
Jézus, kit sírba helyeztek 
Jézus, ki dicsőségesen feltámadtál 
Jézus, ki a mennybe fölmentél 
Jézus, ki a Vigasztalót elküldötted 
Jézus, a mi áldozatunk 
Jézus, a mi közbenjárónk 
Jézus, a mi bíránk

Légy irgalmas                                                          Ments meg, Uram, minket!
Minden bűntől                                                         Ments meg, Uram, minket!
Minden rossztól                                                       Ments meg, Uram, minket!
A haragtól és gyűlölettől                                        Ments meg, Uram, minket!
A gonoszságtól és bosszúvágytól                          Ments meg, Uram, minket!
A hitetlenségtől és a szív keménységétől            Ments meg, Uram, minket!
Az istenkáromlástól és istentagadástól               Ments meg, Uram, minket!
A képmutatástól és kapzsiságtól                          Ments meg, Uram, minket!
A lélek elvakulásától                                               Ments meg, Uram, minket!
Parancsaid megvetésétől                                       Ments meg, Uram, minket!
A bűnbe való visszaeséstől                                    Ments meg, Uram, minket!
A léleknek és testnek minden veszedelmétől    Ments meg, Uram, minket!

Mi bűnösök                                              Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy nekünk kegyelmezz                     Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy nekünk megbocsáss                    Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy Szent Egyházadat védelmezzed Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy a tieidet megáldjad                      Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy ellenségeidet megtérítsd             Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy az igazságot elterjesszed             Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy a tévedést megszüntessed          Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy a bálványokat megsemmisítsed Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy a te kiválasztottaid számát gyarapítsad                                                                                                                           Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy a tisztulás helyéről a lelkeket megszabadítsad                                                                                                             Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy bennünket szentjeid seregébe felvegyél                                                                                                                         Kérünk téged, hallgass meg minket!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit                   Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit                   Hallgass meg minket!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit                   Irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!                                   Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!                   Krisztus, hallgass meg minket!

Uram, irgalmazz nekünk!                                    Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!                    Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!                                    Uram, irgalmazz nekünk!

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Könyörögjünk!
Urunk, Te a világ megváltásáért jöttél a világra.
Szentséges szenvedésed által, melyről mi bűnökkel terhelt szolgáid megemlékezünk és szent kereszted által s kegyelmekkel teljes halálod által szabadíts meg minket a pokol kínjaitól és vezess minket oda,
ahová a veled együtt keresztre feszített jobb latort vezetted.
Ahol Te az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol, igaz Isten mindörökkön-örökké. Ámen.06crucif2.jpg

Szólj hozzá!

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
beolvasas0_250.jpgMegjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 76-77-, valamint 25-28. oldal nyomán. (Részletek) 1997. március 27. és 1996. április 4.

 

Nagycsütörtök
     ...'Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek'. (Lk 22,15)
     Jézus egész élete mindenkor erre a kimondhatatlan pillanatra irányult. Gondolataiban és vágyaiban Sion szent hegye felé fordult, ahol beteljesítette húsvétját!' (...)
     Térjetek be isteni szeretete cönákulumába (az Utolsó vacsora termébe), hogy megízleljétek ennek az utolsó vacsorának édességét!
Jézus Testét és Vérét adja lelki eledelül és italul a ti új életetekért. Bensőséges módon akar egyesülni, eggyé akar válni veletek.
A szeretet igényli a közösséget, a szeretet egységre visz. Jézus olyan mély egységre lép veletek, hogy végül test lesz a ti testetekből és vér a ti véretekből.
     Miként Jézus az Atyában van, és az Atya Őbenne, így a szentáldozás által ti Őbenne vagytok és Ő tibennetek.
     (...) Értsétek meg, hogy Jézus a Szeretet, aki nektek ajándékozza magát és Ő a Szeretet aki föláldozta magát értetek.
Az apostolokkal elköltött húsvéti vacsora után következik a Getszemáni kert halálfélelme, Júdás árulása, a tanítványok megfutamodása, Péter tagadása, a főpap szolgáinak gyalázkodása és megvető viselkedése.
Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja azokért, akiket szeret. 

 Legyetek ti a vigasztalás kelyhe
     "...'Jézus ekkor adta övéinek, (...) szeretetének legnagyobb jelét.' (Jn 13,1) Ez az a vacsora, amelyen megalapította szeretete Szentségét (Mt 26,26-28). Ez a szeretet új parancsolatának vacsorája: 'Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Amint én szeretlek titeket, úgy szeressétek egymást ti is!' (Jn 13,34) Ez a szolgáló szeretet vacsorája: 'Ha tehát én, az Úr és a Mester, megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát!' (Jn 13,14)
      Ez egyben az a vacsora, amely Jézus szenvedésének fájdalmas misztériuma felé vezet. Elérkezik az a pillanat, amikor a Getszemáni kertben szenved, vérrel verejtékezik, erőt vesz rajta a halálfélelem, tanítványai magára hagyják, Péter megtagadja és Júdás elárulja. ... éljétek át Szeplőtelen Szívemben a Getszemáni kert fájdalmas óráit!
5a93df7_250.jpg     Mennyire szerettem volna Jézus mellett lenni, hogy megvigasztaljam belső gyötrődésének pillanataiban (...).
Íme Jézus magára vette a világ minden bűnét; törékeny vállára nehezedik az ember minden lázadása, erőszakossága, igazságtalansága, tisztátalansága és gonoszsága. Úgy érzi, hogy összetöri az isteni igazságosság prése, és testét elborítják a verejték- és vércsöppek.
     Amikor vigasztalást keresve megy három apostolához, alva találja őket. Akkor az Atya angyalt küld Hozzá vigasztalásának kelyhével, amit Jézus végtelen hálával fogad.
Ebbe a kehelybe tettem az Édesanya Szeplőtelen Szívének minden szeretetét, imáját, szenvedését és gyengédségét. És így Jézus végső elhagyatottságában vigasztalást nyer az Anya lelki jelenléte által.
Szeplőtelen Szívem ma a vigasztalás kelyhévé válik, amelyet szeretnék felkínálni az Egyháznak és minden fiamnak legsúlyosabb szenvedésük pillanataiban.
     Ezért felszólítalak benneteket, hogy felajánlásotokkal lépjetek be Szeplőtelen Szívem biztos menedékébe! (...)
– Váljatok a vigasztalás kelyhévé Jézus számára, aki Titokzatos Testében is átéli szenvedése eseményeit.
Hányan vannak ma, még szolgái között is, akik elhagyják, megtagadják és elárulják Őt. A ti időtök fájdalmas Getszemáni kertjében legyetek ti, (...) a vigasztalás kelyhe, amelyet az Atya felkínál Fiának, Jézusnak! Tegyétek ebbe a kehelybe minden szereteteteket, hűségeteket, buzgóságotokat, apostolságtokat és (...) szenvedéstek minden drága cseppjét!
– Váljatok a vigasztalás kelyhévé az Egyház számára, amely ma Jézus szenvedésének óráit éli át ezeknek a végső időknek fájdalmas Getszemáni kertjében.
     Mennyire szét van szaggatva és megverve, elhagyva és elárulva, átszúrva és keresztre feszítve nagy szenvedésének haláltusájában az Egyház! (...)
     Ezekben a végső időkben igen sok alattomos kelepcét állítanak anyai szeretetem fiai, a papok elé.
– Váljatok a vigasztalás kelyhévé a szegény és Istentől eltávolodott, a bűn és a gonoszság, a gyűlölet és az erőszak, az igazságtalanság és tisztátalanság súlya alatt összeroppant egész emberiség számára! (...)u2110_530.jpg

Szólj hozzá!

Nagycsütörtök az Utolsó Vacsora, az Oltáriszentség és a Papi Rend megalapításának napja, valamint az árulás éjszakája – (HOLNAP - NAGYPÉNTEKEN - KEZDŐDIK AZ ISTENI IRGALMASSÁG KILENCEDE! - Az Irgalmasság ünnepének Húsvét utáni első vasárnapra történő helyezése mély teológiai értelemmel bír, amely a megváltás húsvéti titka és az Isteni Irgalmasság titka között fennálló szoros összefüggésre utal. Ezt az összefüggést hangsúlyozza az ünnepet előkészítő Isteni Irgalmassághoz végzett kilenced.) Hallgasd meg: https://www.youtube.com/watch?v=tufbM2TJoBs
532px-Giorgio_Vasari_-_The_Garden_of_Gethsemane_-_Google_Art_Project.jpg     Abban az időben Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol a Getsemáne nevű kert volt. Ezt a helyet az őt eláruló Iskarióti Júdás is ismerte, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival. 
     Júdás a zsidó főtanácstól kapott egy csapat fegyveres katonát, a farizeusoktól pedig szolgákat, tehát egy egész sereget. Jézus bár tudta, hogy mi vár rá, eléjük ment és megkérdezte tőlük: „Kit kerestek ilyen bőszen?" Azok ezt válaszolták: „A názáreti Jézust.” Jézus erre így szólt: „Én vagyok.“ Azok meghátráltak és hirtelen a földre estek. Ezért újra megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Azok ezt válaszolták: „A názáreti Jézust.” Erre Jézus így szólt: „Mondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek ennyien, engedjétek el ezeket!” Így beteljesedett, amit korábban megmondott: „Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál.” 
1691-the-betrayal-of-christ-giuseppe-cesari.jpg     Simon Péternél volt egy kard, kirántotta és a főpap egyik szolgájára sújtott, levágva a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt Péterre: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?” És meggyógyította a szolga fülét. Malkusz térdre esve csodálta Őt.
     Ekkor a fegyveres zsidó csapat körbefogta Jézust, és kíméletlenül megkötözték úgy, hogy alig tudott menni. Amikor emiatt Jézus elesett, a térdei alatt meglágyultak a kövek, mert még a kő is irgalmasabb volt, mint a főtanács pribékjei! Szitkok és durva rángatások közepette Annáshoz vezették, aki előzőleg azt a tanácsot adta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. 
     Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bemehettek Jézus után a főpap udvarába. A kapuőr közben megjegyezte: „Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy?” Péter látva azt a rendkívüli durvaságot, ahogyan Jézussal bántak, azt felelte: „Nem vagyok!” Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek egy tűz körül melegedtek. Péter is köztük álldogált. 
     A főpap eközben tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust, aki válaszolta: „Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit beszéltem!” E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és így szólt: „Így felelsz  a főpapnak?” Jézus ezt mondta neki: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?” Ekkor Annás megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.
     Simon Péter miközben még mindig ott állt, újra megkérdezték tőle: „Talán te is az ő tanítványai közül vagy?” Ő így felelt: „Nem vagyok!” A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: „Nem  téged láttalak én a kertben ővele?” De Péter ezt is tagadta; és ekkor szólalt meg a kakas.82-Pedro_nega_a_Jesus.jpg

 

Szólj hozzá!

Jellemünk az úr és értelmünk parancsol
 
      Azzal, hogy Isten a maga képmására teremtette az embert, fogékonnyá tette a boldogságra, melyet teljes valóságában csak az Ő országában találhat meg. Az ember szívébe van írva az örökös visszavágyódás Teremtőjéhez, mely sajnos a bűn következményeként sokszor elhomályosul, miként a földi boldogság is időnként tovatűnhet, ám a lehetősége meg nem szűnik! Minden ember életében „titkos nosztalgiaként” munkálkodik a vágy, hogy rátaláljon a szeretet, az igazság és a boldogság Forrására. Ebből következően a 'testben és lélekben való' ember, e vágytól indíttatott és következetes gondolkodása nyomán természete szerint eredendően vallásos lény, aki lelke által képes közösségbe kerülni Istennel. Ez a bensőséges hitkötelék meghatározhatja az ember ön- és nemzettudatát, emberi méltóságát, egész földi és természetfeletti életét. (Begyik Tibor OCDS: Útravaló az életről, a halálról és az örökkévalóságról, kézirat 78.)
      Isten nélkül lehet élni, de meghalni már nem!
     Jellemünk az úr, értelmünk parancsol; a test csak szolga. Úgy is kell bánni vele, értelmesen és méltányosan, pártatlanul és szigorúan. (Márai: Füveskönyv 6.f.)

    „Jézus Krisztus egész gazdagsága minden ember számára hozzáférhető és minden embernek javára válik.” Krisztus a maga életét nem önmagáért, hanem értünk élte: értünk, emberekért a mi bűneinkért, a mi üdvösségünkért egészen haláláig és végül föltámadott a mi „megigazulásunkért” (Róm 4,25). Most is „közbenjárónk az Atyánál” (1Jn 2,1). Mindazzal, amit egyszer s mindenkorra értünk átélt és elszenvedett, mindörökké jelen van „Isten színe előtt”. (ÚK 519)

A katasztrófákat nem Isten viszi végbe, hanem egyenes következménye a bűnök sokaságának, melyek feldobott kövekként hullanak vissza az emberiségre.

 

Szólj hozzá!

Az átváltoztatási hatalom és a mai papság

       Valaki mindezekre azt mondhatná: − Rendben van, nem kételkedem abban, hogy Jézus az utolsó vacsorán csakugyan a saját testét és vérét adta tanítványainak, a kenyér s bor színében. Azt is elfogadom, hogy Jézus halála s mennybemenetele után, az apostoloknak szintén volt hatalmuk a kenyér és bor átváltoztatására. Ám azt honnan tudom, hogy a mai papoknak is megadta-e Jézus ezt a hatalmat? −

       Nos, ezt nem nehéz bebizonyítani! Mindenekelőtt elképzelhetetlen, hogy Jézus ilyen nagy kegyet csak éppen a legelső keresztényeknek juttatott volna. Miért csak azoknak? Ha egyszer az ő testének és vérének vétele az ő akarata szerint arra szükséges, hogy ’élet’ legyen bennünk, csak nem tehető fel, hogy Jézus, aki az egész  emberiséget s minden jövendő nemzedéket megváltani jött, csak éppen az első évtizedek keresztényeire gondolt volna? De ki is zárja ezt a lehetetlen elgondolást Jézus határozott szava: Vegyétek és egyétek mindnyájan; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! ... Ha nem eszitek az Emberfia testét s nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek...Ezek a kijelentések mindenesetre azt a benyomást keltik, hogy Jézus itt általános, örök életre szóló üdvösség-eszközt rendelt a hívei számára. Valamennyi híve számáraHa tehát Anyaszentegyházának minden időkre, a „világ végezetéig” fenn kell maradnia, akkor minden időkre meg kell maradnia benne az üdvösség eme pótolhatatlan eszközének is, az ő Teste és Vére vételének. De akkor nyilván fenn kell maradnia a hatalomnak is, amely az Oltáriszentséget létesíti, amely a kenyeret és a bort Jézus testévé s vérévé változtatja. Azaz: az átváltoztató hatalomnak az apostolokról az ő utódaikra is át kell származnia!

corpuschristi2_1.jpg       Még világosabbá lesz ez a következtetés, ha Szent Pál említett levelét olvassuk (11,26): „Mert valahányszor ezt a kenyeret eszitek és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, míg el nem jő.” Tehát az Oltáriszentségnek mindaddig kell az Úr halálát hirdetnie, míg az Úr újból el nem jön, azaz a világ végezetéig. Tehát kell lenni papságnak is, amelynek hatalom adatott az Oltáriszentség csodájának megismétlésére a világ végezetéig. Akkor azonban ezek a szavak: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” s ezzel együtt az a hatalom is, hogy hasonlóképp mondják ki a kenyér fölött Jézus nevében az átváltozás igéit, miáltal valóban Jézus testévé változtassák, nem szólhatott pusztán annak a tizenegy embernek, aki az utolsó vacsorán jelen volt, hanem az apostoli testületnek, az intézménynek, amelyet Jézus e pillanatban Anyaszentegyházában létesített, vagyis: az apostoli Egyház papjainak!

       Az Apostolok Cselekedeteiből és Szent Pál apostol leveleiből tudjuk, hogy az apostolok maguk is így értették Jézust, mert maguk is szenteltek fel papokat és püspököket. Így Pál felszentelte Tituszt és Timóteust. Az ősegyház tanúbizonyságából pedig tudjuk, hogy ezen püspökök és papok egyik legfőbb feladata épp az Eucharisztia bemutatása, azaz az utolsó vacsora szent cselekményének megismétlése volt. Az őskeresztények közül senki sem kételkedett abban, hogy a törvényesen felszentelt püspökök és papok szavára ugyanúgy megjelenik az oltáron az Úr teste és vére, mint Jézus szavára az első Úrvacsorán. Ezt a meggyőző tanúságot pedig, minthogy az apostolok korára megy vissza, nem lehet bizonyító erejétől megfosztani; hiszen kik érthették Jézus szándékát tökéletesebben, mint azok, akik állandóan vele voltak és akik, ha valamiben kétségük maradt, Jézust még személyesen is megkérdezhették? Avagy feltehető-e, hogy az apostolok mindebben csak a saját értelmezéseikre támaszkodtak volna és nem Krisztus parancsára és meghatalmazására? Ki képzelhet ekkora önkényeskedést és ilyen istenkáromló öntúlbecsülést az első keresztényeknél, sőt maguknál az apostoloknál?

Nyomatékozza mindezt az Úr határozott utasítása is az evangéliumban, melyet Szent Pál is idéz a jelzett helyen. Jézus ti. ezt mondja a tanítványoknak:„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Mit jelent ez a szó: ’ezt’? Nem jelenthet mást, mint hogy az apostolok is ugyanazt tegyék, amit Jézus tett: vegyék kezükbe a kenyeret és a kelyhet, Jézus nevében áldják meg és mondják ki róluk: „ez az én testem és ez az én vérem”! Ekkor ugyanaz a csoda történik meg, amely megtörtént, amikor az Üdvözítő maga mondta ki először e szavakat. Abban a pillanatban ugyanaz történik, mint mikor Jézus változtatta át a kenyeret és a bort, a saját testévé s vérévé: vagyis a kenyér s bor átváltozik Krisztus Testévé és Vérévé. Ha nem így volna, akkor az apostolok (és utódaik) legfeljebb üres szavakat mondanának, de nem cselekednék ’ezt’ − vagyis ugyanazt −, amit Jézus cselekedett. Hiányoznék cselekedetükből éppen lényeg, Jézus Testének és Vérének csodálatos megjelenése a kenyér és bor színe alatt a hívek lelkének táplálására! Ezekkel a szavakkal tehát: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, Jézus az Oltáriszentséget nem múló, egyszeri csodának, hanem állandó, intézményes ajándéknak szánta, melyben Egyházát részesíti! Ezért mondja Szent Pál is kifejezetten:„Valahányszor tehát eszitek ezt a kenyeret és isszátok ezt a kelyhet, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.” Tehát az Oltáriszentségnek a világ végezetéig, az Úr második eljöveteléig fennálló intézménynek kell lennie.

      Senki sem tagadja egyébként, hogy ha Jézus csakugyan szó szerinti értelemben adta testét és vérét az utolsó vacsorán, akkor ezt nemcsak arra az egy alkalomra szánta, hanem mindenkorra, minthogy Egyházát is egész lényegével, szervezetével és alkotmányával, tehát szentségeivel is minden időkre rendelte, mondván: „Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig! Ahogy tehát az Egyház a világ végezetéig fennmarad, ugyanúgy fennmarad benne az Oltáriszentség is, és ezzel szükségképp az a papi intézmény, amely az apostolok hivatását folytatja s többi közt, az Oltáriszentség állandó megújításának hatalmával és kötelességével bír!

Jézus az ő szeretetének legdrágább kincsét legpazarabb megnyilatkozását nem akarta elrejteni, megvonni előlünk, késő korok keresztényeitől sem! Nemcsak azokat akarta boldogítani, akik látták őt és ezért hittek, hanem azokat is, akikről külön dicsérettel kiemeli, hogy „boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek”!

 Az egy szín alatti áldozás

      A katolikus tan szerint Jézus ugyan a szavak erejénél fogva a kenyér és bor színe alatt testével és vérével rejtőzik, mégis, mivel valóságban élő test és élő vér, tehát egymástól elválaszthatatlan, így a kenyér színe alatt is és a bor színe alatt is ott van Krisztus egészen, testével és vérével egyaránt. Azért az egy szín alatt való áldozásban is ugyanazt az egész Krisztust vesszük magunkhoz! Ezért, bár Jézus rendelése szerint a szentmisében mindkét szín alatt áldoznak, az Egyház mégis − őskeresztény mintára −, a latin szertartású híveket csak egy szín, mégpedig a kenyér színe alatt áldoztatja.

      A mondott dogmatikai okon kívül ennek magyarázata, hogy a bor színe alatt való áldozásnak a fejlettebb higiéniai igényű híveknél komoly gyakorlati akadályt jelentene. Nevezetesen, nagyon nehéz volna elkerülni a tiszteletlenséget, hiszen a Szent Vér lecsöpögne a földre, ruhára. A tömeges áldozásoknál ezenkívül, elkerülhetetlen lenne a fertőzés veszélye a közös kehely vagy kanál használatával, miáltal sokakban undort keltene, ami viszont az Oltáriszentség iránti köteles tiszteletet jelentősen zavarná.

     Ezek az okok kényszerítették a katolikus Egyházat, hogy a két szín alatt való áldozást általánosságban mellőzze, és a fent említett dogmatikai biztonság védelme érdekében nem tett engedményeket akkor sem, amikor pl. a husziták épp a kehely használatát követelve egyházzendülést szítottak! Ha Krisztus az Egyházat rendelte lelki dolgokban tanítóul és kormányzóul, ilyen esetekben is az Egyház döntése az irányadó; Jézus maga akarta, hogy vitás kérdésben az Egyházra hallgassunk (Mt 18,18).  (Folytatódik!) 

Szólj hozzá!

imcome-prenotare-ostensione-sacra-sindone-torino-_530.jpgA Megváltó szívét átszúrták
sziv_jesus-pierced-for-us_280.jpgakik_a_keresztutat_imadkozzak2.jpg     Röviddel a halál beállta után a folyadékban szétváltak a vörösvérsejtek és a vérplazma. Amikor Jézus oldalát lándzsával átszúrták, a sebből először a vörösvérsejtek majd a vérplazma folyt ki: „vér és víz” – írta evangéliumában Szent János (19,34).
     Jézus átszúrt szíve Isten hatalmas szeretetének bizonyítéka. Emberré lett értünk „teljesen lecsupaszította magát” és minden ember bűnéért magára vállalta a halált. Ő, aki teljesen bűntelen volt, megtapasztalta szenvedésében és
kereszthalálában, hogy milyen szörnyű szenvedéssel jár a bűn. A mi szenvedésünket viselte, a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis olyannak éreztük, akire lesújtott az Isten. Ám a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze az elvakult és szeretetlen emberek (Iz 53,4-5).
     Ebben a borzalmas szenvedésben Jézus a végsőkig engedelmeskedett az Atyának. Tökéletes engedelmességével legyőzte a bűnt és a halált. A szenvedés csúcspontja az a pillanat volt, amikor
Jézus így kiáltott a kereszten: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? (Mt 27,46). Szenvedésével Jézus eljutott mindenhová, ahol hat a bűn pusztító ereje, legyőzte azt határtalan szeretetével és engedelmességével. Jézus, tökéletes szeretetével és engedelmességével, halálán és feltámadásán keresztül végleg legyőzte a bűnt és a halált.
     A lepel segít nekünk megérteni a Krisztus áldozatával megszentelt szenvedés titkát, mely a megváltás forrása lett az egész emberiség számára – mondta Szent II. János Pál Torinóban.
     A lepel egyúttal Isten szeretetének és az ember bűnösségének képe. Arra kényszerít, hogy megértsük Krisztus megváltó halálának legmélyebb okait. Ezt a mérhetetlen szenvedést látva még közelebbinek és még nagyobbnak érezzük annak a szeretetét, „aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (Jn 3,16). Hívő ember mély meggyőződéssel vallja: „Istenem, ennél jobban már nem is szerethetnél!”, és tudatosítania kell magában, hogy ezt a szenvedést a bűn okozta, minden egyes ember bűne. Az enyém is és a tiéd is kedves Olvasóm!
     A lepel mindnyájunkat arra szólít, hogy Isten szeretetének képét lelkünkbe véssük és eltávolítsuk onnan a bűnt. A szenvedésen elmélkedve az ember megszabadulhat a felületességtől és az önzéstől,
ami különösen jellemzi a mai ember szeretetélményét és a bűnhöz való viszonyát.
     A lepel némán visszhangozza Isten szavát és a több évszázados keresztény üzenetet: higgyél Isten szeretetében, hisz ez az emberiség legnagyobb kincse és kerüld a bűnt, ami az emberiség legnagyobb veszélye! (Torino 1998.05.24.). M.P.
(Szeressétek egymást 1/2007 nyomán)im_maxresdefault_530.jpg

Szólj hozzá!

12.
április

NAPI GONDOLAT

tibor.  |  Szólj hozzá!

ha_tudnatok_530.jpg

Szólj hozzá!

Forrás: J. Henry Newman NAGYPÉNTEK. Új ember Kiadó Bp. 1995

Litánia Jézus szenvedéséről

Uram, irgalmazz nekünk!                                        Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!                         Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!                                        Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!                                     Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!                       Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten                                                               Irgalmazz nekünk!
Fiúisten, a világ megváltója                                                Irgalmazz nekünk!
Szentlélek Isten                                                                    Irgalmazz nekünk!
Szentháromság egy Isten                                                   Irgalmazz nekünk!

Jézus, ki azért jöttél, hogy az elveszetteket keresd   Irgalmazz nekünk!
Jézus, ki érettünk 40 nap és 40 éjjel böjtöltél -
A bukott Ádám iránti kegyességed által -
Noé iráni hűséged által -
Ki gondoltál Lótra, mikor bűnösök között élt -
A zsidók iránt a pusztában tanúsított türelmed által -
Dávid bűnének megbocsátása által -
Az istentelen Ácháb iránti elnézésed által,
midőn az megalázta magát -
A bűnbánó Manasses újra-felemelése által -
A niniveiek iránti hosszantűrésed által,
midőn azok szőrzsákban és hamuban vezekeltek -
A Makkabeusoknak adott áldásod által,
kik a harc előtt böjtöltek -
Keresztelő Szent János kiválasztása által,
ki előhírnököd és a bűnbánat hirdetője volt -
Ki a vámost megigazultnak mondottad,
aki fejét lehajtotta és a mellét verte -
Ki a tékozló fiút szeretettel fogadtad vissza -
A szamariai asszony iránti szelídséged által -
Zakeushoz való jóságos leereszkedésed által,
ki jóvátette vétkét -
A házasságtörésen ért asszony iránti részvéted által -
Magdola iránti jóságod által,
mert az nagyon szeretett -
Péterre vetett pillantásod által,
melyre ő a bánat könnyeit ontotta -
A kereszten függő jobb latorhoz intézett kegyelemteljes szavaid által -

Mi bűnösök                                             Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy önmagunkat megítéljük és így a te ítéletedtől mentesek legyünk                                                                           Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy a bűnbánatnak méltó gyümölcseit teremjük                                                                                                                Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy halandó testünkben a bűn ne uralkodjék                                                                                                                     Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy üdvösségünket félelemmel és remegéssel munkáljuk                                                                                                Kérünk téged, hallgass meg minket!
Jézus, Istennek Fia                                Kérünk téged, hallgass meg minket!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit              Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit              Hallgass meg minket!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit              Irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!                               Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!                       Krisztus, hallgass meg minket!               

Uram, irgalmazz nekünk!                               Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!                       Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!                               Uram, irgalmazz nekünk!

Uram, hallgasd meg könyörgésünket! És kiáltásunk jusson eléd.
Könyörögjünk!
Urunk, kérünk téged, hűségedben adj nekünk megbocsátást és békét, hogy minden bűn-adósságunktól megtisztuljunk és nyugodt lélekkel szolgálhassunk neked. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.bunbanat_530.jpg

Szólj hozzá!

Mi végett élünk itt a földön?
 
     Isten, aki maga a végtelen lét és legfőbb jellemzője a Szeretet, nem lenne tökéletes, ha mindezt csak saját maga élvezné. Teremtő szeretete létrehozta a teremtett világot, saját tökéletességének lenyomatát, az ő végtelen bölcsességének egy véges megjelenési formáját.
Ám a tökéletes szeretet szellemében kellett valaki, aki hozzá hasonlóan élvezni tudja mindezt. Valaki, aki saját képmásaként, értelemmel és szabad akarattal felruházva, a saját fejlődése folyamán megérti és lépésről lépésre megismeri a tökéletességet. A világban megnyilvánuló szabályok felismerése, az újabb és újabb tudományos kutatások eredményei, a számunkra ismeretlen törvényszerűségek felismerései, mind azt bizonyítják, hogy a világ, amiben élünk, tőlünk függetlenül is csodálatos, értékes és működőképes.
     Ezzel a felismeréssel együtt vág belének a kérdés: Hogyan viszonyuljon ehhez az ember? Helyes-e, ha a „teremtés koronájának” érezve magát, csak önös érdekeit nézve használja ki, mindazt a csodát, amit felfedez, pillanatnyi haszonért elpusztítva a jövőt, megfosztva magát a kiteljesedés lehetőségétől. Vagy alázkodjon meg a természet ereje előtt és passzív szemlélőként bízza magát a környezetre? Egyik álláspont sem lenne helyes!
A helyes válaszért, nem kell messzire menni. A Biblia első könyve, a Teremtés könyve ad magyarázatot mindenre. Választ kapunk a teremtett világ logikájára, az ember szerepére és feladatára, az ember és Isten elszakíthatatlan kötelékére. Hálával tekinteni a Teremtő felé, felismerve, hogy a teremtett világban megnyilvánuló isteni tökéletességet élvezni felelősséggel jár, a teremtés fenntartásának és a teremtett világ megóvásának felelősségével.
     Isten megteremtette és létben tartja a világot, de az „uralkodási parancs” kimondja, hogy az embernek nagy feladata van, mert Isten bevonta őt a teremtésbe. Munkatársává tette őt, aki a szülői szeretettel folytatja a teremtés művét, és az uralkodó szeretetének felelősségével óvja a világot, így közvetítve Isten végtelen szeretetét.
Az ember szabad akarattal választhat jó vagy rossz között, de bárhogy is dönt, nem felejtheti el, hogy a legnagyobb érték, az élet maga.
     Modern korunk teológusa, Teilhard de Chardin szerint az üdvtörténet, az emberi fejlődés folyamata. Az emberé, aki összegzi az egész teremtett világot, nem lehet más célja, mint részesévé válni, beleolvadni a lét teljességébe, azaz üdvözülni. Eme szemlélettel közelítve a probléma felé, vajon most hol járunk mi emberek a fejlődésben? Milyen úton haladunk? Hova vezet ez az eszméletlenül gyors tudományos, technikai fejlődés, ami az utóbbi évszázadban beindult és lassan süvítve száguld az ismeretlenbe? És mikor követi ezt majd az emberiség lelki, szellemi fejlődése?
     Itt az ideje, hogy ezek a kérdések szöget üssenek a fejünkben, feltéve magunknak a "hittanos" kérdést: mi végett élünk a világban, keresve a válaszokat és megoldásokat, hogy istenes és természettudatos életet válasszunk, hogy érett elhatározással Isten munkatársai kívánjunk lenni.
E gondolatsort II. János Pál pápa Centesimus annus című enciklikája pontosan leírja: „A természetes környezet eszetlen rombolása mögött antropológiai tévedés húzódik meg, amely – sajnos – nagyon elterjedt korunkban. Az ember, amikor felismeri, hogy munkája által képes átalakítani és bizonyos értelemben ’megteremteni’ a világot, elfelejti, hogy ezt a munkát mindig a teremtett dolgok eredeti isteni adományozása alapján végzi. Úgy gondolja, hogy önkényesen rendelkezhet a Földdel, mintha annak nem lenne előzetes jellemzője és rendeltetése, amelyet az embernek tovább kell fejlesztenie, de azt nem hamisíthatja meg. Ahelyett, hogy Isten munkatársa lenne a teremtés művében, az ember Isten helyébe kíván lépni, és így kiprovokálja a természet lázadását, amelyet inkább leigázott, semmint kormányzott.”
Koltai Bea írása nyomán,

 

Szólj hozzá!

 A valóságos jelenlét tana a nagy egyházatyáknál 

68-2.jpg     A következő századok nagy egyházatyáinak irataiból már egész köteteket lehetne összehordani annak bizonyítására, hogy ők is ’egy-emberként’ hitték rendületlenül a Jézus testének és vérének valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben. Nem sorolhatjuk fel valamennyiük kijelentését, de tanúságtételeiket néhány összefoglaló szempont szerint csokorba kötjük:

1. A nagy egyházatyák és egyházi írók nem győzik kiemelni az Oltáriszentség csodálatos, természetfeletti jellegét (aminek nem volna értelme, ha merő szimbólumról volna szó) és a csodákat, amelyeket Isten az Oltáriszentség létesítésében művel. Mily csoda ez mind, mondják: hogy ugyanaz a test, amely az Atya jobbján ül a mennyben, mégis itt van a mi oltárunkon, hogy a hívek kezébe s ajkára száll; hogy megtöretik s mégsem romlik el, s hogy mindenegyes hivő az egész Krisztust veszi; hogy az utolsó vacsorán Krisztus önmagát tartotta kezében (Ágoston); hogy ő a vendég és a lakoma egyszerre stb. (Így Aranyszájú Szent János, Szent Efrém, Nazianzi Szent Gergely, Szent Ágoston, Szent Jeromos stb.)

2. Keresik az okokat, vajon mi vezethette Jézust, hogy ezt a nagy csodát művelje és a saját testét s vérét ilyen formában hagyja ránk eledelül.

3. Mindebből az egyházatyák, olyan következtetéseket vonnak le, amelyek kizártnak tartják a puszta képletes magyarázatot. Aranyszájú Szent János pl. Jézus jelenlétét az Oltáriszentségben nagyobb csodának tartja, mint Illés csodáját, akinek imádságára égből leszállt tűz emésztette meg az áldozatokat.

4. Erős párhuzamba állítják az Oltáriszentséget a megtestesüléssel: ahogy a megtestesülésben a láthatatlan Isten testi valóságban jött közénk, úgy az Oltáriszentségben a láthatatlan Jézus is testi valóságban száll közénk.

5.legnagyobb tiszteletadásra hívják fel a híveket az Oltáriszentség iránt azzal a megokolással, hogy hiszen ott maga Jézus van jelen.

Így Jeruzsálemi Szent Cyrill „Hitoktató könyvében” ezt mondja: „Amikor Hozzá lépsz, ne kézlóbálva járulj oda… Miután pedig szemedet óvatosan megszentelted (megérintetted) a szent Testtel való érintkezésben, úgy vedd magadhoz, vigyázván, hogy semmi belőle veszendőbe ne menjen. Mert ha valamit elejtenél belőle, úgy tekintsd, mintha saját testednek valamelyik tagját vesztenéd el. Ugyebár, ha valaki aranyforgácsokat nyújtana neked, a legnagyobb figyelemmel vigyáznál, nehogy valamit is elveszíts belőle, s így károd származzék? Hát nem kell-e akkor még sokkal inkább vigyáznod, hogy egy morzsácska se hulljon el abból, ami minden aranynál és drágakőnél becsesebb? Majd Krisztus testének vétele után járulj a vér kelyhéhez is, nem karod lóbálva, hanem leborulva, az imádat és tisztelet módján, ament mondva, s Krisztus Véréből vevén, a magad megszentelésére. Amíg még ajkadhoz tapad annak nedvessége, kezeddel nyúlj hozzá és szenteld meg vele szemedet, homlokodat és többi érzékeidet.” (Cat. Myst. 5,21)

Mindennek ugyan mi értelme volna, ha az Egyház az első századok folyamán nem hitt volna rendületlenül az Oltáriszentségben, a valóságos jelenlétben!

6. Épp emiatt a legnagyobb testi-lelki tisztaságot követelik meg az ősegyház atyái azoktól, akik az eucharisztikus lakomához járulnak. Aranyszájú Szent János szerint:„Mekkora tisztaság illik ahhoz, aki ebben az áldozatban részesülni akar! A napsugárnál tisztábbnak kell lennie a kéznek, mely ezt a testet szegi, a szájnak, mely ettől a lelki tűztől betelik, a nyelvnek, melyet e félelmetes vér von be! (...) Hol van az a pásztor, amelyik a saját teste tagjaival táplálná a juhait? De mit beszélek én pásztorokról, mikor anyák is vannak, akik a szülés fájdalmai után kisdedeiket idegen dajkára bízzák. Ő (Krisztus) azonban ezt nem tudta elviselni, hanem saját vérével táplál minket s mindenképpen magához forraszt bennünket.”(Hom. 82. in Mt. 5)

Szent Ágoston így kel az áldozás előtti böjt védelmére: „Talán még azt is szemére vetik az egyetemes Egyháznak, hogy az Eucharisztiát mindig éhomra vesszük? Pedig így volt tetsző a Szentléleknek is, hogy az ilyen nagy szentségnek tiszteletére a keresztények szájába előbb lépjen be az Úr teste, mint a többi eledelek; mert hiszen ez az értelme az egész világon elterjedt szokásnak.” (Ep. 54,8)

Tertulliánus heves és lángoló kifakadását a méltatlanul áldozók és a méltatlan papok ellen − akiknek a „kezét kellene levágni” − már fentebb láttuk.

7. Sőt mintha a legrégibb egyházatyák valahogy előre sejtették volna a XVI. század szentségtagadóit, akárhányszor úgy beszélnek, mintha egyenesen ezek ellen írnának.

Így kifejezetten hangoztatják, hogy Jézus szavait nem szabad merőben képletesen értelmezni, hanem szó szerint kell venni!

epifaniusz_salamisi_st.jpgA számos idevonatkozó nyilatkozat közül lássuk csak Szent Epifánius szavait:szent apostolok és a neves egyházatyák közül senki sem mondta, hogy a vérontás nélküli áldozat, melyet Krisztusnak, a mi Istenünknek és az Ő ajándékainak emlékezetére mutatunk be, az Ő testének csak a képe lenne. Nem azt mondta Jézus: Vegyétek és egyétek, ez az én testemnek a jelképe ...Sem az Úr, sem apostolai, sem az atyák nem nevezik a pap által bemutatott vérontás nélküli áldozatot sehol képmásnak, hanem az Ő saját testének és vérének ... A konszekráció befejezése előtt némelyik Szentatya jámborul ’előképnek’ nevezte; azonban a konszekráció után valósággal Krisztus testének s vérének mondatik, mert az is, és így hisszük!” (Hardouin VIlI. 370)

A sinaita Anasztázius felveti a kérdést: „Vajon Krisztus testének és vérének vétele, amelyet felajánlasz és amelyben részesülsz, Krisztusnak, az Isten Fiának valóságos teste-e, vagy egyszerű kenyér, aminőt az utcán lehet vásárolni, avagy Krisztus testének jelképe, mint ahogy a kos áldozat a zsidóknál volt?” S így felel rá: „Távol legyen, hogy azt mondjuk, hogy a szentáldozás Krisztus testének csupán jelképe volna, és hogy nem egyszerűen kenyér, hanem valóban saját Teste és Vére Krisztusnak, az Isten Fiának, ki emberré lett s a mindenkoron szűz Istenanya, Máriától született.” „Vegyétek és egyétek: ez az én testem, s hasonlóképp a kelyhet átadva így szólt: ez az én vérem. Nem azt mondta: ez az én testemnek s véremnek jelképe!”

Damaszkuszi Szent János is, aki egész életét a régi egyházi írók tanításának összegyűjtésére fordította, a fentiekhez hasonlóan ír, de a végén hozzáteszi: „A szentség belső erejét ma még nem látjuk, s így az örök dicsőségnek még csak képleteivel találkozunk a szentáldozásban.” (F.O. IV. 13,40)

Az egyházatyák érveire a koronát a nagy Alexandriai Szent Cyrill teszi fel, aki így fejtegeti Jn 15,1-et magyarázva: „Ne mondja senki, hogy semmiféle testi egyesülésben nincs részünk vele (Krisztussal), mert ennek ellenkezőjét azonnal bebizonyítjuk az ő írásaiból... Mert miért oltatik ő belénk? Nemde azért, hogy Krisztus teste is bennünk lakjék az ő szent testének vétele s a benne való részesülés által? (...) Érdemes megfigyelni: Krisztus nem azt mondja, hogy csak valamely hitbeli viszony által lesz bennünk jelen, hanem természetes (valóságos) részesedés által.”   st_augustine_um.jpg                                                                                                                      
 
8. 
Végül az ősegyház nagy atyái annyira közismertnek tartották a keresztények között a valóságos jelenlét hitét, hogy abból érveltek más hitigazságok védelmében is.

Így pl. a gnosztikusok tagadták, hogy Jézus Krisztus azonos az Isten Fiával, a teremtő Istennel. Erre Irenaeus azzal felel: hogyan tehette akkor Krisztus, hogy a kenyér s a bor az ő testévé s vérévé váljék, ha nem volt hatalma teremteni? (Adv. haer. IV. 18,4)

Az ariánusok tagadták az Ige istenségét; Hilarius erre az Oltáriszentséggel érvel: ahogy mi Jézus teste által nyerünk életet, úgy a Fiú is az Atya által él.

Mások tagadták a megtestesülést, mire Aranyszájú Szent János az Oltáriszentséggel bizonyítja, hogy az Ige csakugyan emberi testet vett fel.

Nestorius tagadta Krisztus emberi természetének személyi egyesülését az örök Igével, mire Szent Cyrill így felel: „Ha nem egyetlen személy volna az Ember és az Isten Igéje, akkor ez a szó: − Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én őbenne −, közönséges emberevésre szólítana fel, és teljesen értelmetlen volna!”

macedoniánusok a Szentlélek istenségét tagadták; mire Isidorus Pelusiota az átlényegülés tanából bizonyítja a Szentlélek istenségét. Arra hivatkozik, hogy Krisztus a Szentlelket az Atyával s Fiúval egy rendbe állítja, aki „a titokzatos asztalon a közönséges kenyeret a megtestesülés igazi testévé változtatja”, − ami szerinte a Szentlélek istenségének bizonyítéka.

Nagyon gyakori végül a Szentatyáknál, hogy az ember testi feltámadását éppen az Oltáriszentségből bizonyítják: „Hogyan mondhatják a feltámadás tagadói, hogy elpusztul, s nem nyer többé új életet az a test, amely az Úr testével és vérével táplálkozott?” − kérdi Szent Irenaeus a gnosztikusokkal szemben. Ugyanígy beszél Alexandriai Szent Cyrill is.

9. Még csak azt említjük fel, hogy maguk a legrégibb eretnekségek is hittek az Oltáriszentség tanában, és hivatkoztak rá. Így pl. az eretnek Eutyches egyik követője (Theodoretusnál, dial. 2) így akarja bizonyítani tévtanát: „Amint az Úr testének és vérének jelei mások a pap invokációja előtt, utána pedig átváltoznak és mások lesznek, ugyanígy az Úr teste a mennybemenetel után isteni állaggá változott,”

Hasonlóképp beszél Samosatai Pál és mások. Ez is annak bizonysága, hogy az első századok kereszténysége, még az eretnekek is, egyértelműleg vallották az Oltáriszentségben jelenlevő Krisztust és senkinek sem jutott eszébe, hogy az idevonatkozó evangéliumi kijelentéseket eredeti jelentésüktől eltérően, valami ködös jelképűséggel magyarázza. Minél közelebb megyünk vissza Krisztus Urunkhoz, ahhoz a korhoz, amelyben még elevenebben élt a lelkekben Jézus tanítása és az apostolok hite, annál világosabban és egyértelműbben jelentkezik az Oltáriszentség szó szerinti értelmezése, a valóságos jelenlét sziklaszilárd hite.

Valóban joggal mondtuk tehát fejtegetéseink elején, hogy alig van a kereszténységnek olyan fényesen igazolható, annyira biztosan krisztusi eredetű tana, mint a valóságos jelenlété. Jézus az Oltáriszentségben valóban jelen van, így hirdette önmaga, így hitték az apostolok, és így hitte az egész kereszténység a hitújítókig, akiket e pontban inkább a katolikus Egyházzal való szembehelyezkedés viszketege vezetett, semmint a tárgyi okok. (Folytatódik!)

Szólj hozzá!

imcome-prenotare-ostensione-sacra-sindone-torino-_530.jpgKeresztre feszítették
     A keresztre feszítés volt a legkegyetlenebb és legmegalázóbb büntetésforma Jézus idejében. A leplen láthatók a felszögezés nyomai. A lábfejek sebeiből arra következtethetünk, hogy a testet ezen a ponton is egy szöggel verték a kereszt függőleges fájához. A bal lábfej keresztezte a jobbat.
bdb4e021bbefbc45dc_300.jpg     A kézfejet a csuklónál és nem a tenyérnél szögezték át, mert a tenyér nem bírta volna a kereszten lógó test súlyát. Ha az egész test súlya ránehezedne a tenyérre, az kiszakadna. A szögeket tehát az ún. Destot-nyíláson ütötték át. Ebben a pontban nem található komolyabb vérér, de ott van az ököl mozgatásáért felelős ideg. „Ez az ideg felelős az ököl mozgatásáért, de fájdalmat is érzékel – írta dr. P. Barbet – ez a fájdalom borzalmas, de nem kibírhatatlan. Ha az lenne, az ember elveszítené az eszméletét.”
     A bal csukló sebe két vérnyomot is hagyott a Leplen, melyből a tudósok meg tudták állapítani Jézus pontos helyzetét a kereszten. A pontok 10 fokos szöget zárnak be, tehát Jézus a kereszten többször megpróbált megemelkedni, hogy jobban levegőhöz jusson, és ilyenkor 65 fokot zárt be a váll vonala s a kereszt gerendája, amikor visszaesett, ez a szög 55 fokos volt. Pár pillanatra ilyenkor – iszonyatos fájdalmak árán ‒, könnyebben tudott lélegezni, de a fájdalom és a fáradtság miatt újból visszaesett. Ez a 'fölemelkedés-visszaeséses' vergődés a kereszten körülbelül 3 órán át tartott és szörnyű szenvedésekkel járt. Idővel egyre sűrűbbé vált és a teljes kimerültségig, majd a halálig tartott.

Szíve nem bírta tovább
     A jobb oldalon található 1,5 cm széles és 4,5 cm hosszú seb analízise és a sebből kifolyt vér és víz vizsgálatából kiderül, hogy a halál közvetlen oka a szívburok elszakadása volt, melyet az agónia során a burokban összegyűlt folyadék okozott.
A burokban akár 2 liter folyadék is összegyűlhetett, amely összenyomta a tüdőt is.
     Amikor a szívburok a benne összegyűlt vér miatt megrepedt, hirtelen erős fájdalmat okozott a mellkasban. Erre a hirtelen fájdalomra az ember automatikusan felkiált. Jézus még egyszer hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét (Mt 27,50).
     Az eszméleténél lévő ember hirtelen halála rendszerint azonnali hullamerevséggel jár. Ezzel magyarázható a Leplen található test megfeszült tartása. (Szeressétek egymást 1/2007 nyomán) (Folyt.)crucifix_235_530_1.jpg

Szólj hozzá!

11.
április

NAPI GONDOLAT

tibor.  |  Szólj hozzá!

95magyarorszag_egy_kalitka_530.jpg

Szólj hozzá!

Hiszem az örök életet    
 
    Kedves Testvéreim! Mióta ember él a földön, mindig élt benne a törekvés is, hogy csak egy arasznyival is meghosszabbítsa életét. Milyen szenvedélyes mohósággal kereste az ember az örök életet biztosító életelixírt! Az egyik kínai császárról beszélik, hogy égbenyúló tornyot építtetett, a torony tetejére aranyrúdon arany csészét helyezett s az abban fölfogott kristálytiszta harmatba a legértékesebb drágakövek összetört porát keverte és ezt a folyadékot itta, csakhogy soha meg ne haljon. Mily hiú kísérlet! Mily balga törekvés!
Mennyi kutató munkát fordított már az ember ennek a kérdésnek tanulmányozására, arra, hogy miként kell józanul táplálkoznunk, ruházkodnunk, házainkat megépíteni, csakhogy minél tovább élhessünk. Mindazáltal mégsem tudtuk életünket a sírtól megmenteni és ma is igaz Jób könyve: «Az ember rövid ideig él és elhervad, eltűnik, mint az árnyék». (Jób 14,2)
    Pedig van egy csodálatos, biztos élet-hosszabbítás, mely nem pár évre, nem százra, nem millió évre érvényes, hanem örökre: a mi szent keresztény hitünk! «Non omnis moriar», nem halok meg teljesen, – így írta bizakodóan Horatius, a nagy latin költő a saját irodalmi hírnevéről. Amit azonban ő csak a hírnévre értett, szabad nekünk abból az egész emberiség ösztönös vágyát kiérezni a halhatatlanság után, az élet után: toth_tihamer.jpgNem halok meg teljesen! A halál után is élni fogok! Hiszem a testnek föltámadását! Hiszem az örök életet! Ámen!
 
TÓTH TIHAMÉR: HISZEM AZ ÖRÖK ÉLETET könyve nyomán. Forrás: 

Szólj hozzá!

 Az Oltáriszentség az ősi keresztény liturgiákban

       Az, hogy a régi keresztények mit hittek és mit nem, az kevésbé az egykori írók irataiból, mint inkább az ősi liturgiáikból tűnik ki, melyekben nem egyházi írók, hanem a széles néptömeg hite, hivatalos egyházi álláspontja és imaélete jut kifejezésre.

cristo_gnosis.jpg      Tudvalevőleg, a régi keresztény hitközségek többé-kevésbé önállóan fejlesztették szertartási rendjüket. A nevezetesebb szertartás-rendek vagy „liturgiák” máig fennmaradtak, részben a ma is használatos ősi rítusokban, részben pedig a feljegyzésekben. Ebből kitűnik, hogy a valóságos jelenlét hite az ősrégi keresztény liturgiák középpontjában állt, a szertartások legfőbb eleme a miseáldozat, melynek központi része az átváltoztatás! E szent cselekmény, mindig a legnagyobb megkülönböztetéssel, a lángoló hit és imádó áhítat legváltozatosabb kitöréseivel jut kifejezésre. Ez annyira vitán felül áll, hogy elég itt pusztán néhány példára utalnunk.

Így az ősrégi ún. Szent Márk-liturgia szerint a pap vagy püspök, miután a kenyér és bor felett háromszor egymásután e szavakat mondta: „A mi Üdvözítő Istenünk Teste és Vére ez valóban. Amen” – leborulva imádja az oltáron jelenlevő Üdvözítőt –, s így folytatja: „Hiszem, hiszem, hiszem és vallom utolsó leheletemig, hogy ez a te egyszülött Fiadnak, a mi Urunknak, Istenünknek és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak tulajdon életadó Teste. Ezt vette a mi szent Asszonyunktól, a mindenkor szűz Istenszülőtől, Máriától… Hiszem, hogy ez valóban ugyanaz a test.”

        Körülbelül ugyanilyen a Szent Vazul-féle görög liturgia is, ahol még hozzáteszi a pap: „Ezt adta ő a mi szabadításunkra és a bűnök bocsánatára, s örök életéért azoknak, akik benne részesülnek. Hiszem, hogy ez Ő valóban.” (Hasonlóképp szól a Szent Gergely-féle liturgia is!)

jeruzsálemi, úgynevezett Szent Jakab-liturgia szerint, melyet a IV. században jegyeztek fel, és a szír monofiziták a mai napig használnak, a pap a felajánláskor így imádkozik: „Küldd el Uram, Szentlelkedet, ... hogy eljövén tegye ezt kenyeret élő testté, valóságos testté, mennyei testté, testté, mely testünknek és lelkünknek buzgóságot ad: a mi Urunk Istenünk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus Testévé, hogy azoknak, akik őt veszik, legyen bűneik bocsánatára és örök életére... És a bor és víz vegyülékét, amely a kehelyben van, tegye az Újszövetség vérévé, elevenítő vérré... a mi Urunk Istenünk és üdvözítőnk Jézus Krisztus Vérévé” stb.

Az átváltoztatás szavai után a pap így kiált fel (vagy énekel): „Szent dolgok, szent embereknek!”  Amire a nép így felel: „Te vagy az egy szent, az egy Úr, Jézus Krisztus!” Majd a pap megtöri a kenyeret, s egy részét a kehelybe ejti (mint ez most is történik a latin misében) e szóval: „A mi Urunk, üdvözítőnk és Istenünk Jézus Krisztus testének és vérének egyesülése.” Majd midőn a híveket áldoztatja, így imádkozik: „Vedd és lásd, mily édes az Úr, aki megtöretik, de nem osztatik fel” stb.

        Az örmények is így mondják miséjükben, ősidőktől kezdve mind a mai napig, az átváltoztatás után: „Amen, amen, amen, hiszünk benned s imádunk téged, ó mi Urunk Istenünk ez valóban te Tested.” A pap pedig utóbb így folytatja : „Valóban ez a mi Üdvözítő Istenünk Teste, és ez az ő Vére. Hiszem, hiszem, hiszem mostantól mindörökké, amen. Ez a mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus Teste s ez az ő Vére, melyet a mi szent és szeplőtelen Asszonyunkból Szűz Máriából vett.”

gall szertartásban a vasárnapi misében a Miatyánk után ez az ima állt: „Szabadíts meg a gonosztól, Krisztus Jézus; mi a te keresztre feszített Testedet esszük, s a te értünk kiontott szent Véredet isszuk.”

mozarabi szertartásban a pap, húsvét szerdáján így imádkozik: „Ez az áldozati bárány, mely a keresztfán függött; ez az a test, amely a sírból feltámadt. Amit értünk valóságban bemutatott a mi főpapunk, azt nyújtjuk a kenyér és bor édességében.”

(A többi ősi liturgiára nézve lásd Muratari: De rebus liturgicis, vagy Charles Coupe: The Holy Eucharist.) 

        Az ősrégi liturgiáknak ezen egybehangzó tanúságtétele bizonyítja: hogy a régi keresztény egyházakban soha senki nem kételkedett abban, hogy Jézus kijelentéseit – a valóságos jelenlétéről, a testéről mint valóságos eledelről, és véréről mint italról –, szó szerint kell venni. Hinni kell benne, nem pedig emberi mértékkel boncolgatni.

       Vajon tudták-e mindezt a XVI. század szenvedélyes hitvitázói, amikor egyszerre félreértelmezték 15 évszázad egyöntetű és változatlan hitét, kijelentve, hogy az Oltáriszentség tana csak a megromlott Egyház és a pápaság találmánya? Ha nem tudták, akkor bizony tájékozatlanok voltak; ha pedig tudták, akkor jogtalanul ragadtak magukkal milliókat a tagadásba, akiket ezáltal eltávolítottak Jézus kijelentéseitől az ősi keresztény tantól! Ez pedig felmérhetetlen károkozás a lelkekben! (Folytatása következik!)00018612.jpg

Szólj hozzá!

kerekesjk_250.jpg†Kerekes Károly O.Cist elmélkedése nyomán

A szenvedés, misztérium (Lk 9,44-45)
     Vannak dolgok, melyeket hiába magyaráz maga Jézus – a megtestesült isteni Bölcsesség –, ésszel a legjobb tanítványok sem tudják követni, számukra is titok! Amint mondja: "Az Emberfia emberek kezébe kerül... Kicsúfolják, megverik, megölik..." Még azzal a záradékkal sem értik, hogy "De harmadnapra föltámad!"
     E titok el volt rejtve az értelmük elől, amiként a Zebedeus-fiaknak sem volt halvány fogalmuk sem a "Kehely" kiürítéséről, az anyjuknak még kevésbé!
Péter maga is csak esztelenkedni tudott az Úr halálosan komoly szavaira: "Isten ments Uram, sohasem történhet ilyesmi veled!"
Ki érti meg a szenvedést? Még Nikodémus esze is kevés, pedig ő "mester volt" Izraelben, a Nagytanács tagja, az Írások professzora. Bizony, szégyellnivaló naiv módon reagált Jézus szavaira.
Egyedül mintha a Szűzanya értené meg, de az Ő "értése" inkább csak a mélységes hit. 'CSAK' persze, a legtöbb itt a földön! Az tény azonban, hogy a Szentlélek eljövetele után ez már könnyebben ment Péternek és a többi Apostolnak is, amiként Antiochiai Szent Ignácnak és a sok ezer mártírnak és vértanúnak is!
Analógiák, hasonlatok és képek nyomán valami megközelítésre magunk is képesek vagyunk. Megközelítésre – igen, de megértésre nem!
     A föld felszántása, a szőlőtő megmetszése, a búza megőrletése, a szőlőszemek összezúzatása, egyáltalán az életadó anya vajúdása és a születés – mind-mind kép: sejtjük – hisszük!
Egyszóval: a szenvedés misztérium, aki megérti, igazgyöngyre lelt!

"Belátom Jézusom, eszem kevés,
hogy értsem mit jelent – a szenvedés;
Péter, János, Jakab sem fogta fel:
a szenvedés: húsvéti gyolcs-lepel..."

(Részlet, Kerekes Károly atya: a Szenvedés – misztérium! c. verséből)5_doloroso_crocifissione_e_morte_530.jpg

Szólj hozzá!

imcome-prenotare-ostensione-sacra-sindone-torino-_530.jpgMegostorozták
flagrum1_300.jpg     Jézust kegyetlen módon megostorozták. Az egész testén láthatók a római flagrum ostor nyomai, még a combja felső részén is, ami arra bizonyíték, hogy ostorozásakor mezítelen volt. Ez egy nagyon kegyetlen büntetés volt és ezt a büntetést kevesen élték túl, vagy megzavarodtak!
     Az ostornak három hosszabb szála volt, amelyek végén lévő fémdarabok minden ütéskor kiszakítottak a testből egy-egy darabot. A testen 120 ostorcsapás általi sebet találtak. Akkori szokás szerint csak azokat ostorozták meg, akiket nem ítéltek halálra és a büntetés végrehajtása után
szabadon bocsátották.
     Eleinte Pilátus csak megostoroztatni akarta Jézust: Megfenyítem hát és szabadon bocsátom (Lk 23,16). A Zsidó Tanács képviselői azonban, mindent megtettek Jézus mielőbbi haláláért, nehogy beteljesítse az általuk ismert messiási jövendöléseket. Ennek érdekében korrumpálták a pribékeket. Ezzel magyarázható az ütések nagy száma és az a kegyetlenség, amivel a katonák az ostorozást végrehajtották. Látható, hogy önálló és végzetes büntetésnek szánták.
Ketten voltak. A jobb oldalon álló magasabb volt és sokkal kegyetlenebbül végezte feladatát. Jézus enyhén lehajolt, kezét egy oszlophoz kötözték. Az ostor szálai rácsavarodtak és a teste elülső
részét, a hasát, a mellkasát, a combját és lábszárát is érték.

A keresztet hordozta
     Mint említettük, egy ostorozási büntetést csak kevesen éltek túl! Jézus ilyen irtóztató korbácsolás és súlyos vérveszteségek után, értünk, ami üdvösségünkért mégis vállára vette a keresztet!
A Lepel sebeit vizsgálva (a jobb és bal lapocka fölött) a tudósok egyetértenek abban, hogy Jézus a keresztre feszítés helyére egy keresztfát, patibulumot vitt, amihez a kezei voltak hozzákötözve.
     A keresztfa valószínűleg 30 kg-os volt, hossza pedig 1,80 m. A végsőkig megkínzott Krisztus nagy szenvedés árán tette meg a körülbelül fél kilométeres utat. Amikor elesett, megütötte az arcát és térdre hullott. A tudósok sebeket találtak az arcán, orrán (az orra hegyén föld és kavicsdarabkákat) és a térdén, különösen a jobb térdén, melyeket ugyancsak az elesések okoztak. Mivel Jézus nem tudta a keresztet vinni, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után (Lk 23,26). (Szeressétek egymást 1/2007 nyomán) (Folyt.)_hajnal_sze_sugara_blog_44_530.jpg

Szólj hozzá!

Egy Kapu, két ajtó
 
menny_vagy_pokol_3_1.jpg 
    Egy lépéssel azonban még tovább is mehetünk az okoskodásban.
    A) Tegyük föl – bár éppen nincs így –, de tegyük föl, hogy mi, akik hiszünk a túlvilágban, mi sem tudnánk hitünket erősebb érvekkel alátámasztani, mint azok, akik tagadják azt. Tegyük fel, hogy egyformán bizonytalan volna mind a két állítás, és hogy egy hajszállal sem biztosabb az, hogy van örök élet, mint az, hogy nincs. Kérdem: Még ez esetben is nem azt követelné-e a józan emberi ész, hogy inkább a túlvilág hite mellé álljak? Nem okosabb dolog-e számítani egy veszedelemre, még ha nem is következik az be, mint nem törődni vele, jóllehet bekövetkezhet!?
    Az emberek mindenféle biztosításokat kötnek. Ha pl. tűzbiztosítást   kötnek, vajon azért teszik-e, mert biztosan kigyullad a házuk? Ha baleset-, jégkár- és betörés elleni biztosítást is kötnek, tán avégett teszik, mert biztos, hogy jégeső lesz, balesetet szenvednek vagy jön a betörő? Nem! – De lehetséges bizony, hogy bekövetkezik!
    Nos, kedves Testvéreim, ha a túlvilággal is csak ilyen bizonytalanságban volnánk, hogy vagy van, vagy nincs, akkor nem követelné-e a józan emberi gondoskodás, hogy úgy éljünk, mintha volna túlvilág és lenne isteni megítéltetés, tekintve, hogy az örök üdvösségről vagy örök kárhozat esélyéről lehet szó!
B) Vegyük a legrosszabb esetet: Úgy éltem, mintha volna túlvilág és ekként vigyáztam az erkölcsömre és a becsületemre. Aztán meghalok. És kiderül, hogy nincs semmi az élet után. Mit vesztettem akkor? Mindössze a bűnös földi élvezetek kétes örömét; de még így is élveztem a becsület magasztos öntudatát és az utódok emlékezetében az elismerést.
Ha ellenben van túlvilág – kedves Testvéreim –, akkor megnyertem mindent, mégpedig az örökkévalóságot!
    De most vegyük a másik esetet: Úgy éltem, mintha nem volna túlvilág, oly léhán, könnyelműen, szürcsölve az élet bűnös élvezeteit. Meghalok és kiderül, hogy csakugyan nincs semmi a halálon túl. Mit nyertem akkor? Legfeljebb a bűnös élvezetek régen elmúlt csalóka örömeit, meg az emberekben a megvető emlékemet! De ha kiderül, hogy mégis van túlvilág! Mit vesztettem akkor? Ó, akkor mindent! Mindent és ÖRÖKRE! «Ó, te szegény keresztény! Becsapnak, hogy van mennyország!» – szólt egy hitetlen gúnyolódva a hívőhöz. Ez a keresztény azonban megfelelt neki: «Ó, te szegény ateista! Becsapnak, hogy nincs pokol!»
    Igen, Testvéreim! Ha becsületesen élek, a legkisebb veszteség a legnagyobb jutalmam. De ha bűnben élek, a legkisebb jutalom a legnagyobb veszteségem! Hát nem a túlvilág mellé kellene-e állnunk még akkor is, ha éppoly gyönge érveink volnának mellette, mint amilyenek ellene a hadakozóké? Merthogy a halál nem végső állomása az életnek, hanem csak egy kapu, amelyen át kell mennünk, s amely mögött egy szebb, színpompásabb, el nem múló élet vár, amelyre végtére is megszülettünk! Az örök élet esélye nélkül semmi értelme sem lenne a földi világnak! toth_tihamer.jpgAz emberiség általános meggyőződésén kívül a keresztény kinyilatkoztatás is egyaránt arról tanúskodik, hogy van örök élet és tulajdonképp erre születtünk!
 
TÓTH TIHAMÉR: HISZEM AZ ÖRÖK ÉLETET könyve felhasználásával. Forrás:  

Szólj hozzá!

Az első századok tanúsága a valóságos jelenlét mellett

Lásd bővebben: A. Struckmann: Die Gegenwart Christi in der hl. Eucharistíe nach den schriftlichen  Quellen der vornizanischen Zeit. Wien, 1905. 

ignac.jpg       Itt van mindjárt Szent Ignác antiochiai püspök, vértanú (+ 107 k.), aki azzal érvel a dokéták ellen (akik azt tartották, hogy Jézus nem volt igazi ember, hanem a megtestesülésben csak látszólagos testet vett fel), hogy hát akkor az Eucharisztiában sem lehetne jelen Jézus igazi teste! Ezt írja Ignác a dokétákról:

Tartózkodnak az Eucharisztiától és az imádságtól azon a címen, hogy nem hiszik, hogy az Eucharisztia a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus teste; az, amely a mi vétkeinkért szenvedett, s amelyet az Atya az ő jóságában feltámasztott.” És mindjárt hozzá is teszi, hogy ez tévtan: „Akik tehát az Isten ajándékának (az Oltáriszentségnek) ellene mondanak, azok civódások közt halnak meg. Pedig jobb lett volna nekik szeretetet gyakorolniok, hogy majd ők is feltámadhassanak.” (Ep. ad Smyrn. 7.) Megjegyzendő, hogy az utolsó mondatban a „szeretetet gyakorolniok” helyén a görög kifejezés szerint az áll, hogy agapét ülni, azaz a szeretetlakomát megülni.

       Másutt pedig azt írja a filadelfiai keresztényeknek, hogy éljenek mind ugyanazon Eucharisztiával (hálaáldozattal), „mert úgymond, csak egy az Úr Jézus Krisztus Teste és egy az Ő Vérének kelyhe, mely mindnyájunkat egyesít”. Az efezusiakhoz írva az Eucharisztiát így nevezi: „A kenyér, mely a halhatatlanság gyógyszere, ellenszer a halál ellen, amely Jézus Krisztus által örök életet ad.”

Hasonlóképp nagy fontosságot tulajdonít az Oltáriszentségnek az első század végéről származó Didaché (’A 12 apostol tanítása’) c. őskeresztény könyv is. Íme, az első század, az apostolok századának hite!

justin_filozof.jpg       Szent Jusztinus, a vértanú és bölcselő (+163/167), Apologiájában röviden leírja a keresztények istentiszteleti szertartását, és itt az Eucharisztiáról így beszél: „Ezt az ételt mi Eucharisztiának hívjuk; ... mert ezt nem mint közönséges kenyeret és közönséges italt vesszük, hanem miként az Úr szava által testté lett a mi Üdvözítőnk Jézus Krisztus − aki test és vér volt a mi üdvösségünkért −, akként a táplálék is, amelyben testünk és vérünk az átváltozás révén tápláltatik, ama megtestesült Jézusnak a Teste és Vére, azután, hogy az a táplálék, az ő szavait tartalmazó ima által Eucharisztiává lett.” (I. 65, 66.)

Ireneusz110.jpgSzent Irenaeus lyoni püspök és vértanú (+202), a gnosztikusokkal vitatkozik, akik tagadták a teremtést és a feltámadást. Ezekkel szemben a következőket írja:

Akkor hogyan tudhatják, hogy a kenyér és bor, amely felett az eucharisztikus ima mondatott, az ő Uruk teste és vére? Ebből következően, hogyan mondhatják, hogy az a test, amelyet az Úr Teste táplált, az a végromlásba dől, és nem nyer többé életet? (...) Mert ahogy a közönséges földi kenyér, mihelyt az Isten parancsát veszi, már nem közönséges kenyér, hanem Eucharisztia − amely két elemből áll: földiből és égiből −, úgy a mi testünk is, ha az Eucharisztiában részesül, már nem romlandó, hanem a feltámadás reményét írja.” (Adv. haer. 4,18.)

clement_alexandrin.jpg       Alexandriai Kelemen (+210 k.) így ír: „Az Ige így szólt: Egyétek az én testemet és igyátok az én véremet. Ezt adta nekünk Isten sajátos táplálékul: a Testét nyújtja és Vérét önti ki, úgyhogy semmi sem hiányzik a kicsinyek táplálására. Ó, mily csodálatos e titok.” (Paedag 1,6)

Az első keresztény korok egyik legtekintélyesebb tanúja Tertulliánus− a keményszavú hitvédő −, aki később ugyan, rigorizmusa miatt sajnos elszakadt az Egyháztól, de az Oltáriszentség hite erős maradt benne, így ír: „A keresztények testét Krisztus Teste és Vére táplálja, hogy ezzel lelkük is Istenből kövéredjék.” (De resurr. 8) Ama keresztények ellen pedig, akik megengedettnek tartották az apró pogány bálványokkal való kereskedést, így kel ki: „A buzgó hit fájdalmasan emeli fel szavát az ellen, hogy a keresztény ember a bálványoktól jöjjön a templomba..., és hogy azzal a kezével érintse az Úr Testét, amellyel az ördögöket mintázta. Sőt ez még nem elég! Az még hagyján volna, ha mások kezéből veszik, amit aztán megszentségtelenítenek, de még a papi rendbe is felveszik a bálványok készítőit. Ó bűntény! A zsidók csak egyetlenegyszer vetették kezüket Krisztus ellen, ezek meg nap-nap után szaggatják Krisztus Testét! Megérdemelnék, hogy a kezüket vágnák le nekik!” (De idolol. 7)

origenes_3.jpgOrigenes is (+250 k.) nyíltan „Krisztus Testének” nevezi az Eucharisztiát. Így szól ugyanis a hanyag keresztényhez : „Nem félsz-e úgy magadhoz venni Krisztus Testét,mintha tisztán és szennytelenül járulnál az Eucharisztiához...? S nem gondolsz-e arra, ami írva van: hogy ezért van köztetek sok beteg, és lagymatag hitű? Miért betegek? Mert nem vizsgálják meg és nem ítélik meg magukat, nem értve hogy mit is jelent az Egyházhoz tartozni, és mit jelent ilyen felséges szentséghez járulni!” (Hom. 2. in Ps. 37,6) Majd ismét: „Az istentiszteletekből veszem az intő példát. Ti, akik az isteni titokban akartok részesülni, tudjátok, hogy amikor az Úr testét veszitek, mekkora nagy figyelemmel és tisztelettel vigyáztok, nehogy abból egy kis darabka is földre essék, s a megszentelt ajándékból valamicske is elhulljon.” (Hom. 13. in Ex.3.) Majd ismét: „Akkor képletesen a manna volt az étel; most pedig az Isten igéjének valóságos Teste az étel, ahogy ő maga mondja: az én testem valóban étel.” (Hom. 7. in Num.2.)


     Gyönyörűen nyilatkozik a valóságos jelenlétről a karthágói vértanú püspök,

st_cyprian_carthage.jpg

 Szent Cyprián (+258): „Krisztus nekünk − akik az ő valóságos testét érintjük −, kenyerünk. Mindennap imádkozunk, hogy ebben a kenyérben részesüljünk mi, akik Krisztusban vagyunk és az Eucharisztiát naponta üdvösséges eledelül vesszük, nehogy valami súlyosabb bűnbe esvén, tartózkodnunk kelljen a mennyei kenyértől, s elválasztassunk Krisztus Testétől! Amint ő mondja és hirdeti: Én vagyok az élet kenyere, aki az égből szálltam alá; aki eszik az én kenyeremből, örökké élni fog; mert a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”

Mikor tehát az Úr mondja, hogy aki az ő kenyeréből eszik, annak örök élete lesz, akkor csakugyan világos, hogy azok élnek, akik az ő testét − az Eucharisztiát − az áldozás jogán magukhoz veszik. Ezért tehát félnünk kell és imádkoznunk, nehogy távol maradván elszakadjunk Krisztus Testétől, elmaradjunk az üdvösségtől is, ahogy ő maga fenyegetve mondja: „Ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok az Ő vérét, nem lesz élet bennetek!” S azért mindennap imádkozunk, hogy Kenyerünket, azaz Krisztust megkapjuk, hogy akik Krisztusban maradunk s élünk, az ő megszentelő hatásától és Testétől el ne távozzunk. (Vö. De oratione domin. 18)

A méltatlanul áldozókról ugyanaz a Szent Cyprián azt mondja, hogy „erőszakot tesznek az Ő testén és vérén, s még nagyobbat vétkeznek az Úr ellen kezükkel és szájukkal, mint amikor az Urat (a bálványok előtt) megtagadták!” (De lapsis 24. sk.)

        Abban a történelmi nevezetességű nagy vitában, amely a III. század folyamán arról folyt, hogy mennyi ideig kell büntetésképpen kizárni az Oltáriszentség vételéből azokat, akik valamely igen nagy bűnt (pl. a hitehagyást) elkövették, Szent Cyprián is állást foglal. Míg egyesek azt kívánták, hogy az ilyeneket örökre ki kell zárni az Eucharisztia vételéből, ezzel szemben Cyprián azt mondja, hogy a keresztényüldözés idején a megtérő bűnösöktől nem szabad megtagadni a szentáldozást. Így indokol:„Az áldozást meg kell adni (Communicatio a nobis danda est), hogy akiket a küzdelemre buzdítunk s bátorítunk, azokat ne hagyjuk fegyvertelenül és vértezetlenül, hanem Krisztus vérének testének oltalmával erősítsük őket. Mert hogyan taníthatjuk és szoríthatjuk őket arra, hogy a hitük megvallásáért a vérüket ontsák, ha a harc előtt megtagadjuk tőlük a Krisztus vérét?” (Ep. 57. ad Cornel. 2)

       Íme, a legelső századok hite a valóságos jelenlétben, ám a tanúbizonyságokat még szaporítani lehetne! (Folytatom!)

Szólj hozzá!

b-cua-06-ramos_530.jpg     Virágvasárnapnak a húsvét előtti utolsó vasárnapot nevezzük, mely a nagyhetet vezeti be. Mozgó ünnep, március 15. és április 18. között bármelyik vasárnapra eshet. Jézus halálának és feltámadásának ünneplése előtt ezen a napon ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták, és az utána tóduló sokaság így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! (Mt 21, 8). Ennek nyomán került az ünnep szertartásai közé a pálmás, Európa északi tájain pedig a barkás körmenet. Tehát Jézus halálának és feltámadásának ünneplése előtt ezen a napon Jeruzsálembe való bevonulására emlékezünk. Az evangéliumok tanúsága szerint a Jézust éljenző emberek gallyakat és pálmaágakat terítettek elé az útra.Magyarországon barkát, Olaszországban olajfa-, más országokban tiszafa- és fűzfagallyakat szentelnek a templomokban.A virágvasárnapi körmenet szokása is Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeztet: eredetileg a templomon kívülről indult. Az ünnep elnevezése eltérő a különböző nyelvterületeken: latinul, németül és olaszul pálmavasárnapnak hívják, angol nyelvterületen tiszafavasárnapnak, magyarul és örményül pedig virágvasárnapnak. (Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd c. műve felhasználásával!)
     Ne feledjük, hogy az a tömeg éljenzi az Üdvözítőt, akik 5 nap múltán "Feszítsd meg"-et kiáltoznak! Mi tehát maradjunk hűségesek az Úr dicsőítésében, melyet a Nagyheti böjtünkkel, áldozatainkkal és imáinkkal külön nyomatékozzunk! Ha majdan megjelenünk az Úr Szent Színe előtt, ez javunkra fog válni!HW-03-PS-03.jpg

 

Szólj hozzá!

imcome-prenotare-ostensione-sacra-sindone-torino-_530.jpgJézus arca
     Az átélt fizikai és lelki szenvedések ellenére a leplen látható arclenyomat meglepő szépséget és békét sugároz.
Ilyen szenvedést a kereszten csak olyasvalaki viselhetett ekkora békével, aki tudta, hogy szenvedésével és halálával végső győzelmet arat a halálon.
     Az arckép kínzásokról árulkodik. Botütés nyomai láthatók az orron és a jobb orcán, sebes a szemhéj és a szemöldök, zúzódás van a jobb arccsonton, orrvérzés nyomai ismerhetők fel és az is, hogy kínzói a haját tépték. Az Evangélium így ír: A fejét náddal verték, leköpdösték (Mk 15,19), majd arcul ütötték (Jn 19,3).

Tövissel koronázták
image060_250.jpg     A katonák töviskoszorút fontak, amit a fejére helyeztek (Jn 19,2). A kínzásnak ezt a módját kifejezetten Jézus számára találták ki, hiszen történelmi forrásokban nincs szó a keresztre feszítést megelőző ilyenfajta kínzásról. A lepel szövetén számos vérnyom található, mely vér a koponyán található sebekből folyt ki. Ezeket a sebeket a tövisek fejbeszúródása okozta. A töviskorona kalapszerűen borította be az egész fejet. A sebészek 13 töviskorona okozta sebet találtak a homlokon, 20-at pedig a fej hátsó részén, de feltételezéseik szerint ez a szám összesen akár 50 is lehetett. Mivel a fejbőr alatt rengeteg ideg és vérér fut, a fejbőr erős vérzése közepette a töviskorona borzalmas fájdalmakat okozott.
     Ha figyelembe vesszük, hogy a fejbőr egy négyzetcentiméterén 140 fájdalomra érzékeny pont van, akkor elképzelhetjük Krisztus hatalmas szenvedését – írta L. Coppini, a Bolognai Egyetem Anatómia Intézetének vezetője. A vizsgálatok azt is megállapították, hogy a vérzések által rajzolt kép teljesen megegyezik a fej anatómiai érhálózatával. Ez egy újabb bizonyíték a lepel hitelességére vonatkozóan, hisz az érhálózatot csak 1593-ban tanulmányozták és ismerték meg. (Szeressétek egymást 1/2007 nyomán) (Folyt.)_hajnal_sze_sugara_blog_2.JPG

Szólj hozzá!

A lélek halhatatlansága
 
    Cicero egész könyvet ír «a lélek halhatatlanságáról» («De immortalitate animae.») Egy másik munkájában pedig mélyre látó lélektani megfigyeléssel így okoskodik: «A legnagyobb bizonyíték arra, hogy maga a természet hallgatólagosan elismeri a halhatatlanságot, az, hogy mindenkinek a szívén fekszik, hogy mi lesz a halál után... Vajon mit gondolhatott a mi államunkban az a sok nagy ember, aki a hazáért a halálba ment? Vajon azt-e, hogy földi életük végével még a nevük is elpusztul? A halál utáni továbbélésbe vetett nagy remény nélkül egyik sem ment volna a hazáért a halálba... Benne gyökerezik a lélekben – nem tudom, hogyan – (...). Ha ezt az előérzetet elvennők, ki volna oly ostoba, hogy örökké fáradságban és veszélyek közt éljen?... Ha egyrészt a közmegegyezés a természet szava, másrészt pedig mindenki a világon megegyezik abban, hogy van valami, ami az életből eltávozottakra vonatkozik, akkor ezt a véleményt a magunkévá is kell tennünk». (Tusc. Disp. I. 14.)
Nemde, mily érdekes szavak már a kereszténység előtti időkből.
    C) De ugyanezt a felfogást találják meg a ma élő népeknél is. Tudományosan megállapított igazság, hogy nincs nép, nincs egyetlen nép sem, amely ne hinné, hogy a halál csak egy kapu, mely mögött valami formában az élet folytatódik. Nézzük akár a ma élő legmesszebbfekvő népeket, lappokat, eszkimókat, hottentottákat, zulukaffereket, botokundokat, patagóniaikat... mind-mind hiszi valami formában ezt az igazságot: a földön csak vándorok vagyunk egy másik haza felé, ahol örökké fogunk élni.
Ma általában azt szokták mondani, hogy a világ legkevésbé vallásos népe a kínai. És érdekes, hogy a halál utáni élet hite náluk is nemcsak megvan, hanem oly erős, hogy egész vallásuk körülbelül a meghalt ősök szellemének tisztes létében merül ki.
«Az érzékies mohamedán és a jámbor indus, a finom műveltségű görög és a földies gondolkodású római, az őstermészetű germán és a durva szkíta, a komoly indián és Déli-tenger szigeteinek jókedvű lakója, a könnyűvérű néger és a komor ausztráliai, a megvetett hottentotta és a vad Tűzföld-lakó – mindnyájan, akik a halál utáni életben hisznek, örömmel bizakodnak a túlvilági viszontlátásban». (Schneider.)
Márpedig amiben az emberiség mindig és mindenkor megegyezett, az az emberi lélek mélyéből fakad, az a természetes ész ősfilozófiájának eredménye, annak igaznak kell lennie. Nem mondhatja ezzel szemben senki, hogy azt is sokáig hitte az emberiség, hogy a nap forog a föld körül, és mégis kiderült, hogy nem igaz. Valóban, ezt hitte az ember, mert az érzékei így mutatták és az érzékei rászedték. De mikor a túlvilági életet hiszi, hisz érzékei ellenére; hisz annak ellenére, hogy érzékei minderről nem mondanak neki semmit, sőt ellene mondanak.
 
toth_tihamer.jpgTÓTH TIHAMÉR: HISZEM AZ ÖRÖK ÉLETET könyve nyomán. Forrás: 

Szólj hozzá!

Az őskeresztény irodalom tanúsága az Oltáriszentség mellett

elevation 2.jpg
     Az őskeresztények hozzáállásának vizsgálata rendkívül jelentős minden hittani kérdésben, mert az őskeresztények közelebb voltak Jézus és az apostolok korához. Az élőszóbeli tanítás tehát frissebben, hívebben, terjedt köztük apáról-fiúra, nemzedékről-nemzedékre, sőt mondhatnók: prédikációról-prédikációra; úgyhogy a régi egyház hite e tekintetben indirekte éppoly meggyőző történelmi érv, mint a Szentírás világos szava.
Márpedig az ősegyház kétségtelenül hitte Krisztus jelenlétét az eucharisztikus Színek alatt. Ezt illetőleg a sokszoros és félre nem érthető tanúbizonysá­gok sorával rendelkezünk, hogyha egyáltalán van a világon történelmi igazság: ez az! Tehát az őskereszténység, Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott szavait, igenis szószerinti értelemben vette. Ha pl. a 16. század úgynevezett szakramentáriusai, Zwingli és követői, kellően ismerték volna ezeket a szövegeket, aligha merték volna a valóságos jelenlét tanát tagadóba venni.
     Tudnunk kell, hogy egyes írók az első századokban iparkodtak titokban tartani a keresztény tanokat, nehogy a pogányoknak és zsidóknak gúnyolódásra adjanak alkalmat („disciplina arcani” – titoktartási fegyelem). Aki kereszténnyé akart lenni, annak eleinte csak a fontosabb igazságokat mondták el, és csak miután a szándékuk őszinteségéről meggyőződtek, avatták be őket a „titkokba”.
Ebből következően a kor írói, csak nagyon burkoltan szólnak az Oltáriszentségről − félve −, hogy műveik avatatlan kezekbe kerülhetnek. Emellett azonban úgy fejezték ki magukat, hogy aki a keresztény igazságokról már tudott, az könnyen megérthette a célzásokat. Egyszer-egyszer meg is jegyzi egy-egy ilyen író: „A beavatottak tudják, mit akarok mondani” (Origenes). Különösen kitűnik ez a titoktartó szándék pl. Szent Epifániusz sajátságosan hangzó mondatában: „Felkelvén pedig Jézus a vacsorától, kezébe vette ezeket (ti. a kenyeret és a kelyhet) és hálát adván mondá: Ez az én ezem”. (!)
      E titoktartás ellenére az Oltáriszentségről mégis annyi, és oly világos tanúságtételünk van az ókeresztény írók részéről, mégpedig az egész keresztény világról, Keletről éppúgy, mint Nyugatról, hogy az ősi keresztény egyházak erre vonatkozó hite felől egyáltalában nem kételkedhetünk. Ezek a tanúságok mind azt tanítják, hogy a kenyér és bor színe alatt, mihelyt a pap az átváltoztatás igéit kiejtette, már nem kenyér és bor van jelen, hanem Krisztus Teste és Vére. És valamennyi ebben látja a keresztény hittitkok legmélyebbikét, a legcsodálatosabb ajándékot, melyet Krisztus az emberiségnek és Egyházának hátrahagyott. Aki ebben nem hisz − mondja épp a fent idézett Epifánius (+ 403) −, „az végleg elveszíti Isten kegyelmét és az üdvösséget”.
      Az Oltáriszentség tana oly kimagasló helyet foglalt el már az ősi hitéletben, hogy annak szóvátételét, sehogy sem kerülhették el. Szóltak is róla valamennyien!
      Lássuk e tekintetben az első századok hitét, az ősi liturgiák tanúságtételét; aztán a nagy egyházatyákét. (Folytatása következik!)

Szólj hozzá!

imcome-prenotare-ostensione-sacra-sindone-torino-_530.jpgSokakban nem is tudatosul,
hogy a keresztény hit középpontja nem valamilyen magasztos idea, kultúra vagy az erkölcsi értékek, hanem a keresztre feszített és feltámadt Krisztus. Az Isteni Gondviselés segít nekünk személyes kapcsolatot teremteni a Megváltóval. Megőrizte számunkra halálának és szenvedésének megrázó képét egy halotti leplen, amely olyan, mint egy ötödik Evangélium, amely nem tollal, hanem az értünk kiontott vérrel íródott.
invito-seguire-la-croce-di-gesu2.jpg     Közömbös maradhat-e az ember Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának a különleges tanúja láttán? A lepel rámutat arra a hatalmas szenvedésre, amit értünk magára vállalt az Isten, aki emberré lett, hogy minket megváltson, és kiszabadítson a Sátán, a bűn és a halál rabságából.
„Ez az értékes halotti lepel – mondta Szent II. János Pál – segít megértenünk Isten Fiának irántunk érzett szeretetének titkát. Itt a lepel nyomain a leírhatatlan szenvedést látva, szeretném megköszönni Istennek ezt a különleges ajándékot, mely előtt minden keresztény meghajol, és megpróbál Krisztus követőjévé válni. (...) A lepel segít nekünk megérteni a szenvedés titkát, melyet Krisztus áldozata szentelt meg, és mely az egész emberiség megváltásának forrása lett.” (Torino, 1998.05.24.)

Szörnyen megkínozták
     A lepel tudományos vizsgálata során kimutatták, hogy a benne eltemetett férfi 1,81 m magas, arányos testfelépítésű volt, szakállat, hosszú hajat viselt és nemes szemita arcvonásai voltak. Ezt az embert szörnyen megkínozták, megostorozták, tövissel koronázták és keresztre feszítették.
     Testén mintegy 600 sebet és sérülést találtak. Mégsem fedezhetők föl a lenyomaton a test bomlásának nyomai. Ezek az adatok mind egybehangzóak az evangéliumi leírásokkal, sőt fontos részletekkel egészítik ki azokat. Ily módon a lepel szinte kézzelfogható bizonyítékká válik és megmutatja, hogy Krisztus milyen sokat szenvedett értünk és kínhalált halt a mi üdvösségünkért! (Szeressétek egymást 1/2007 nyomán) (Folyt.)im20141226lepel_530.jpg

Szólj hozzá!

Kerekes Károly O.Ciszt elmélkedése

kerekesjk_250.jpg     A liturgia, az Egyház hivatalos nyilvános istentiszteletének rendje kettős névvel jelöli ezt az ünnepet. Pálma-vasárnap, magyarosan Virágvasárnap, és Passió-vasárnap, Jézus szenvedésének, keresztjének vasárnapja. A két elnevezés körül egyik a külső keretre, másik a belső tartalomra vonatkozik. Pálma- illetve Virágvasárnap nemcsak azért „külső” megjelölés, mert a külső természet akkor nyílasztja az első virágokat, barkákat (barkaszentelést is ezért tartunk), hanem a régi szertartás rendje szerint ez a pálmaággal, nyíló virággal, feslő barkával való ünneplés a templomon kívül zajlott le, ünnepélyes körmenet formájában. A Passió-vasárnap (szenvedés-vasárnap) viszont nemcsak azért „belső” megjelölés, mert a Jézus kínszenvedéséről szóló evangéliumot már benn a templomban olvassák fel, illetve éneklik, hanem itt mutatkozik meg az ünnep igazi tartalma: a szenvedést értünk vállaló Jézussal való azonosulásban.
     A nagy kérdés, hogy hogyan fér össze a kettő. Tudniillik az ujjongó hozsannázás és a szenvedés, a kereszt. Ősi egyházi szóval azt mondjuk: ez misztérium, szent titok, csak a beavatottak értik meg. Hogyan értik meg, miből értik meg? Az Egyház a liturgiában – ugyanúgy, mint a Bibliában - elsősorban képi nyelven, képekben, jelképekben és jelképes cselekedetekben tanít. A misztérium mindig ott érzékelhető, ahol a külső a belsővel érintkezik. Jelen esetben, Virágvasárnapkor az érintés, a misztérium szépen érzékelhető a külső körmeneti ünneplés és a belső áldozati megjelenítés között: a templomajtóban. Ősi rítus szerint az ujjongó körmenet zárva találja a templomajtót. De a pap a körmeneti kereszttel háromszor megüti azt – ami a mennyország ajtajának megjelenítése a földön - és az ajtó a kereszt koppantására, érintésére kinyílik. A misztérium tartalma: a mennyország ajtajához Krisztus keresztje a kulcs. Csak az mehet be oda, aki ezt megszerezte, kezében tartja, mint földi életének tavasz-nyár-ősz-tél változásainak egyedüli értelmét vállalja. Nincs más kulcs a mennyországba!
     Ezt a tanítást nem szakteológusok gondolkodó elméje találta ki, hanem az Isten Könyvéből, a Bibliából növesztette ki az élő Egyház liturgiája. Bibliai megfogalmazása az Apostol nyelvén: „Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a Keresztrefeszítettről.” (1Kor 2,2.) Magának Jézus Krisztusnak a szava erről: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és kövessen engem.” (Lk 9,23) Ennek a bibliai tanításnak egyszerű képi megfogalmazása egyetlen gesztusba sűrítve: a pap kezében tartott kereszttel megkoppantott templomajtó megnyílik: Íme, Krisztus keresztje, ez nyitja meg nekünk a mennyországot!
     Mi ennek a tanításnak a gyakorlati alkalmazása? Az, hogy vállalnunk kell az élet akármilyen nehéz próbatételét Krisztus keresztjeként, s akkor az ő mennyei dicsőségét is megnyerjük! Vigyázat, nem a jel egyszerű tárgyi megléte nyitja meg nekünk a mennyországot, hanem annak alanyi vállalása. Mint ahogy nem a behordott tüzelőanyag melegít, hanem az a tűz, amely a tüzelőanyag elégetéséből származik. Vagy mint ahogy nem az éléskamránkba begyűjtött étel-ital tart életben bennünket, hanem a megevett és megemésztett étel és ital. – A kereszt jel, szent jel. A kereszt vállalásából származó isteni élet – misztérium.
     A keresztet mint jelet már az első időktől fogva szent jelként tisztelték Krisztus követői. Úgy is, mint rajzolt, festett, vagy valamilyen anyagból kiformált jelet. De úgy is, mint saját testükre – homlokukra, ajkukra, szívük fölé – kezükkel rajzolt jelet. Áldó szóval is összekapcsolták: Áldjon meg téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek! Vagy még rövidebben: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Később általánossá vált imádságaink elején és végén, továbbá bármi munkánk kezdetekor és befejezésekor. Az igazán hívő keresztény mindig tudta, hogy nem a jel anyagi, tárgyi valósága önmagában nyit mennyországot, ehhez az Egyház tanítása szerinti alanyi elkötelezettségünk elmaradhatatlan.
     A keresztről, illetve a hívő ember keresztvetéséről – amelynek misztériumi tartalmát olyan szépen kifejezi a virágvasárnapi liturgia - sok tanulságos történetet elmondtak már igehirdetőink. Legyen szabad most egy egyéni, pontosabban családi emléket felidőzni a keresztvetésnek egy nem mindennapi, de talán mégis tanulságos értelmezéséről. Gyermekkorom emléke. Nyár, aratás, az egész család aratja, kévézi és gyűjti keresztbe az életet. (Földmíves népünk a kenyérgabonát életnek nevezi, a kévékből összerakott csomót pedig keresztnek.)
Este a kereszt-rakásnál mi gyerekek már fáradtak voltunk. Csak úgy hanyagul egymásra dobáltuk a kévéket. Édesapánk figyelmeztetett: Ne úgy, fiaim. Jól kell rakni-vetni azt a keresztet, mert különben szétfújja a szél, belever az eső, és elrothad az élet!
     Számomra örök tanítás, képnyelven adott atyai útbaigazítás a keresztvetésről, és egyben a kereszt misztériumáról is: jól kell rakni-vetni azt a keresztet, minden részletében, különben szétfújja a szél, belever az eső, és elrothad az élet. Hiszen – a Biblia és a liturgia nyelvén – a mennyország ajtajához nincs jobb, sőt egyszerűen nincs más kulcsunk, mint a kereszt, Krisztus Keresztje. – Ezt jelenti nekem a Virágvasárnap.

Kerekes Károly

Szólj hozzá!

A LORETTÓI ELMÉLKEDÉS A NAGYHÉTEN SZÜNETEL! Folytatása április 16-án! Kegyelemteljes Nagyhetet és örömteli Feltámadást kíván a szerkesztő! (De a békéért imádkozzunk, szakadatlanul!)

018_tisztasagos_anya.jpgTisztaságos Anya – Könyörögj érettünk! 

Elmélkedés: Mária, aki a bűntelenség, a hibátlanság, a tökéletes lelki tisztaság, mentes volt minden rosszra való hajlamtól és még a kísértés sem férkőzhetett Hozzá. ‒ Buzgón kérjük Tisztaságos Anyánk segítségét, a világ erkölcsi javulásáért! –

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szólj hozzá!

II. Az emberiség mindig hitt az örök életben
 
    Rámutathatunk arra az érdekes tényre, hogy soha nem élt olyan nép a földön, amelyik valamiféle formában ne hitte volna a túlvilági életet.
    A) Bármily messzire menjen vissza kutatásunk a történelem előtti időkbe is, ahol az ember nyomát megtaláljuk, egyben megtaláljuk hitét is a síron túli életben. Mi keltette fel az emberben a halál utáni élet hitét? Kétségtelenül az Istennek az emberi lélekben csendülő szava. És mi éltette ezt a hitet? A földi élet tömérdek, tökéletlensége, igazságtalansága, befejezetlensége, nyomora, amelyre megoldást csak az örök élet tökéletessége adhat.
Erről a hitről beszélnek már a történelem előtti embereknek sírjai. A holttest még a történelem előtti ember számára sem jelentett valami undorító dolgot, amit sietett volna az útszélére kidobni s magára hagyni, hanem ellenkezőleg: kegyeletes gondoskodás tárgya volt. Hogy a lélekről nem volt tiszta fogalmuk s nem gondolkoztak arról a mi keresztény tudásunkkal, ez semmiben sem gyöngíti tételünket: hogy a legprimitívebb népek is hittek a halált követő élet valóságában, és ezért ételt, italt, fegyvert helyeztek a sírokra, s talán még a megholt feleségét és szolgáit is megölték, hogy legyen, aki abban a másik világban is szolgálja őket.
    B) Ha pedig a nagy történeti népeket nézzük, náluk is mindenütt megtaláljuk a halál utáni élet hitét, persze sokszor egészen fantasztikus formákban. Erről beszélnek az egyiptomi piramisok, szarkofágok és feliratok. Erről beszélnek a babiloni emlékek. Erről a görögök Olympusa és Tartarusa.
Az, hogy "a halállal mindennek vége", azt szoktuk mondani, hogy pogány beszéd ez! Pedig nem pogány beszéd, hanem még a pogánynál is rosszabb! Mert még azok sem beszéltek így!
Halljuk csak, mit felel Socrates, mikor barátja, Kriton megkérdi halála előtt: «Van-e valami kívánságod még, melyet teljesítsünk? Talán, hogy hogyan temessünk el téged?» «Mit akartok? – felelte Socrates. Engemet akartok eltemetni? A testemet eltemethetitek... De engemet nem tudtok eltemetni.»
toth_tihamer.jpgErre a nagyszerű feleletre nem jut-e önkéntelenül eszünkbe, amit Gárdonyi sírkeresztjén az egri várban olvasunk: «Csak a teste!»
 
TÓTH TIHAMÉR: HISZEM AZ ÖRÖK ÉLETET könyve nyomán. Forrás: 

Szólj hozzá!

Szent Pál tanúsága az Oltáriszentség mellettEvangelium.jpg    Hogy az őskeresztények már az apostolok korában hittek az Oltáriszentségben és a valóságos jelenlétben, kitetszik az újszövetség időbelileg valószínűleg egyik legrégibb iratából, Szent Pál korinthusiakhoz írt első leveléből. (Ld. 1Kor 11,23-32)

    Pál ezen a helyen szemére veti a korinthusiaknak, hogy elfelejtették az ő tanítását az Úr vacsorájának megtartásáról, mert egyházi összejöveteleiken már nem magát az Úr vacsoráját tekintik legfontosabbnak, hanem egyszerűen a közös étkezést. Még hozzá a gazdagok azon vetélkednek, hogy ők jobb és több enni-innivalót hoznak magukkal erre a szeretetlakomára. „Mikor azonban egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése, mert étkezés közben mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig dőzsöl.” (20-21) Szent Pál megrója őket: „Vajon nincsen házatok az evésre és ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát és megszégyenítitek azokat, akiknek semmijük nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek.” (22)

d631afaa.jpg    Ezt követően Szent Pál rámutat arra, hogyan is kell az Úr vacsoráját Jézus parancsa szerint felfogni és megülni −, mely bizony egészen más, mint a pusztán az Úr emlékére elköltött vacsorázgatás!

...Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte és így szólt: ’Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!’ A vacsora után ugyanígy fogta kelyhet is és így szólt: Ez a kehely az újszövetség az én véremben; ezt cselekedjétek, tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok az én emlékezetemre. Mert valahányszor ezt a kenyeret eszitek és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, míg el nem jön. Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza.” (23-29)

    Figyeljük meg, hogy nem az úr emléke ellen, nem egy szent szimbólum ellen vétkezünk a méltatlan közeledéssel, hanem: az úr teste és vére ellen! Még csak nem is azt mondja Pál, hogy aki méltatlanul eszi ezt a kenyeret, vétkezik az Úr ellen, hanem kifejezetten: az Úr teste ellen! Ennek viszont semmi értelme nem lenne, ha nincs ott Jézus valóságos teste, vagyis, ha a kenyér csak jelenti Jézus testét.

    Kinek jutna eszébe például, ha valaki meggyaláz egy szent jelvényt, mondjuk a király képét, vagy a haza zászlaját, akkor azt mondaná; hogy az illető vétkezett a király teste és a haza teste ellen? Vagy aki megbecsteleníti a keresztvizet, az vétkezett a Szentlélek teste ellen? Szent Pál szerint tehát a konszekrált kenyér nem csupán jelképe az Úrnak, hanem a Teste, és az átváltoztatott bor nem csupán jelképe az Úrnak, hanem a valóságos Vére! Ezért figyelmeztet az Apostol: „mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza.” (29) Ez bizony megint nagyon erős tanúságtétel amellett, hogy az őskeresztények hittek Jézus valóságos jelenlétében, az átváltoztatott Kenyér és Bor színe alatt. Ítéletet, kárhozatot eszik tehát az, aki méltatlanul és bűnös állapotban eszi ezt a Kenyeret.

Ez is igen sokatmondó kijelentés! Merő jelképeket ugyanis, ha mégoly szent és nemes is és ha még annyira Krisztusra emlékeztet is − éppenséggel −, méltatlan ember is használhat, pláne ha jó szándékkal teszi. Emiatt még nem kellene okvetlenül kárhozatba jutnia. A zsidókról sem mondja sehol a Szentírás, hogy azzal külön vétkeztek, vagy a kárhozatra lettek volna érdemesek, ha esetleg bűnös állapotban ették a húsvéti bárányt vagy a mannát; holott, a húsvéti bárány és a manna is szent jelkép volt, mégpedig az Üdvözítő előképe, a jövendő Megváltó szimbóluma! Azt azonban már az Apostol ítéletre, kárhozatra méltó cselekedetnek tartja, ha valaki meg nem különbözteti az Úr testét a közönséges eledeltől. Az átváltoztatott kenyér és bor tehát nem igazi kenyér és bor többé, és megkülönböztetendő a kenyértől s bortól!

    Megerősíti mindezt Szent Pál e korinthusi levél előző fejezetében is, igyekezve az új keresztényeket a bálványáldozatok lakomáin való részvételtől visszatartani. Így szól: „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, melyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? Mert egy kenyér és test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk.” (1Kor 10,16-17) „…amit a pogányok áldoznak, azt a démonoknak áldozzák és nem Istennek. Nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr kelyhét és a démonok kelyhét. Nem lehettek részesei az Úr asztalának és a démonok asztalának.” (20-21)

Itt megint észre kell vennünk, hogy az Apostol a megáldott kenyér s kehely élvezetéről nem azt mondja, hogy ez valami Krisztussal való jelképes szellemi egyesülés, miként a bálványáldozatokban való részvétel az ördögökkel való lelki, szellemi egyesülés (és nem azt állítja, hogy a résztvevők részesülnek a démonok testében!).

    Nem csoda, ha már az ősegyház egyik nagy hittudósa, Jeruzsálemi Cyrill, e tanúságok alapján így kiáltott fel:

Szentostya.jpg„Minthogy tehát ő maga (Krisztus) kijelentette és kimondta a kenyérről: ez az én testem, ugyan ki mer még kételkedni? És minthogy a borról maga állította: ez az én vérem: vajon ki kételkedhetnék benne valaha, azt mondván, hogy nem az ő vére? Valamikor Jézus a vizet − amely pedig hasonló a borhoz −, a galileai Kánában átváltoztatta, akkor mi ne higgyünk neki, amikor a bort a vérévé változtatja át?” 

Szólj hozzá!

07.
április

NAPI GONDOLAT

tibor.  |  Szólj hozzá!

17liguori_aki_bojtol_530.jpg

Szólj hozzá!

017_isteni_kegyelem_anyja_01.jpgIsteni Kegyelem Anyja – Könyörögj érettünk!

 Elmélkedés: Krisztus, aki minden kegyelem Forrása, a Kereszten a Boldogságos Szüzet édesanyánkul rendelte, és rábízta a kegyelmek kiosztását. Kérjük tehát a Kegyelmek Anyját, eszközölje ki a világbékét! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!