A püspök így folytatja: „Én több mint tíz éve ismerem Sasagawa nővért. Normális, becsületes és problémáktól mentes asszony. Mindig a normális egyén benyomását keltette bennem. Ennek következtében az üzenetek, amelyekről azt állítja, hogy természetfeletti módon kapottak, szerintem egyáltalán nem vezethetők vissza képzelődésre vagy érzéki csalódásokra. Ami az üzenetek tartalmát illeti, egyáltalán nem állnak ellentétben a katolikus tanítással vagy a jó erkölccsel, és ha az ember a világ mai állapotára gondol, úgy látszik a figyelmeztetés sok pontban megegyezik.” − Eddig a püspöki levélből!
A továbbiakban összefoglalom az Akitában történt rendkívüli bizonyságokat, és misztikus eseményeket.
1973. június 12-én, hogy Agnes Sasagawa nővér kinyitotta szentségimádásra a tabernákulum ajtaját, ragyogó fény áradt ki belőle és betöltötte az egész kápolnát. A nővérek hallhatták, amint az angyaloktól a „Szent, szent, szent vagy mindenség Ura Istene...” elhangzott. Ez az esemény két nap múlva megismétlődött azzal a különbséggel, hogy az aranyos sugarakat lángnyelvek vették körül, mintha kigyulladt volna a tabernákulum.
Június 28-án a kápolnában imádkozva erős fájdalom járta át Sasagawa nővér bal kezét, majd kereszt alakú karcolást vett észre tenyerén. Szentségimádás alatt látta, amint „hirtelen ragyogó fény közepette, angyalokhoz hasonló lények sokasága jelent meg és az Oltáriszentséget imádva körülvették az oltárt... A Szentostya olyan ragyogó volt, 
hogy nem tudott rátekinteni.”
Június 29-én, Jézus Szentséges Szívének ünnepén a szentségimádás alatt angyal jelent meg és megtanította Ágnes nővérnek az „Istenem hiszek Tebenned és imádlak Téged...” kezdetű fatimai imát.
