11. Mi végett élek? Azért, hogy Istent megismerjem, szeressem, megdicsőítsem és érdemeket szerezzek az örök életre. Hivatásom és kötelességem Krisztust követve harcolni a gonoszság ellen, imával és életpéldával tanúságot tenni az Evangéliumról, hogy az üdvösségre segítsem a rám bízottakat.
12. Létünk magyarázatát keresendő, miért tekintenénk más vallások felé, hiszen Isten, egyedül és kizárólag Jézus Krisztust igazolta!
13. Isten az embernek részt ad a teremtésből, önállóságot adva a családoknak és a társadalomnak. A szülőknek az új emberi lénnyel kapcsolatban teljes tudatában kell lenniük, hogy Isten ezt az embert „önmagáért akarja”. (vö.. LCS 15-16. o)
14. A hit nem csak a felismerésből vagy a lélek készségéből ered, hanem elsősorban az Isten kegyelméből.
15. Jóllehet a hit tanítása világos afelől akiben hisz a hitét gyakorló ember, olykor mégis nagyon kemény próbának van kitéve kételyeivel. A világ amiben élünk úgy tűnik, gyakran igen távol van attól, ami felől a hit biztosít bennünket, hiszen a rossz, a szenvedés, az igazságtalanságok és a halál megtapasztalása ellentmondani látszanak az Örömhírnek. Mindezek sajnos meg tudják ingatni a hitet, és sok minden kísértéssé válhat az ember számára. (vö. ÚK 164)
16. Márai szerint: az ember mérhetetlen gőgjében és hiúságában hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „én más vagyok, mint a tenger.” De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden s aztán, a következő pillanatban a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember testi mivoltában pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, (de) a lelkünk erősebb és maradandóbb. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas. (Füveskönyv 9.f.)
17. Azáltal, hogy a Második Isteni Személy emberként megtestesült, megszentelte az emberi nemet testi mivoltában is, mely a Szentlélek temploma!
18. Nagy vagy Uram és minden dicséretre méltó /.../. Magadnak teremtettél minket, és nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik Tebenned. (Szent Ágoston)
19. Az ember természete és hivatása alapján vallásos lény. Mivel pedig az ember Istentől jön és Istenhez megy, csak akkor él teljesen emberi életet, ha Istennel való kapcsolata szabadságon alapul. (ÚK 44)
20. Ha sajnáljuk a megtérésünk előtt elvesztegetett napokat, éveket – ha átérezzük –, mennyit ártottunk ezzel Isten Országa ügyének és mennyire megbántottuk az Urat, bánkódásunk felnyithatja szemünket és elindulhatunk a hálatelt szeretet útján. A hálaadó, dicsőítő és kérő ima megerősít a jóra való elhatározásainkban, és felkészíti szívünket a túlcsorduló kegyelem befogadására, amelyet Isten mindenkinek felkínál. (vö. ÜF 36)
