Kő – kenyér
A kő-kenyér párosításról mindenkinek a klasszikus mondás jut eszébe: „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” Ha ezt a mondást értelmezni akarjuk, akkor első ránézésre arról van szó, hogy a rosszat ne rosszal, hanem jóval viszonozzuk.
A kő és a kenyér a Biblia számos helyén szerepel, messze túlmutatva konkrét jelentésén. Az ószövetségben a kő az erő, a hatalom, a keménység szimbóluma. Kőből emelték az áldozati oltárokat. Itt a kőnek szakrális jelentése van. Kővel hajtották végre a halálos ítéleteket (a „szemet szemért, fogat fogért” elv alapján), melyet a mózesi (a nép tudatában isteni eredetű) törvények előírtak.
Dávid kővel győzi le a föléje magasodó Góliátot, mint az Isten által kiválasztott leendő király.
A kőnek Jézus korában is megmarad a szakrális jelentősége: „A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.” (Mt 21,42)
Jézus Jóna fiát, Simont Péternek nevezi (jelentése kőszikla), melyre az Egyházát építi:
„Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” (Mt 16,18)
Ellentétben az ószövetségi gyakorlattal, Jézus a szeretet jegyében átértelmezi a mózesi törvénykezést. A kérlelhetetlen ítélet végrehajtás helyett a szeretetből fakadó irgalom lesz a meghatározó. Ezt látjuk a megkövezésre ítélt házasságtörő asszony esetében: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!" (Jn 8,7)
A „szemet szemért, fogat fogért” elv helyett a „szeresd felebarátodat” elvet hirdeti az Úr. De még ennél is tovább megy. Azt mondja: „Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!” (Mt 5,43-44)
Ezt a radikálisan új tanítást a korabeli öntelt, gőgös farizeusok nem tudták elfogadni, mert az Isten iránti szeretetből fakadó bűnbánat távol állt tőlük.
Miként az időnként halált jelentő kő az újszövetségben új értelmet nyert, a kenyér a szimbolikus jelentésén túl a test és lélek isteni táplálékává vált.
„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." (Jn 6,47-51) – mondta Jézus.
Katolikus keresztény hitünk alappillérei ezek: Krisztus, mint sarokkő, Péter, mint kőszikla, és az Eucharisztia, mint az Élet kenyere. – Ez tartja össze ma is Egyházunkat.
Mit is jelent a mindennapi életben az idézett közmondás?
A Sátán, az ember ős-ellensége ma is a gyűlöletre építi stratégiáját. Ennek nap, mint nap tanúi lehetünk: provokál, békétlenséget szít, uszít, elégedetlenséget olt az emberek szívébe. Azt sugallja, ha megdobnak kővel, te is hasonlóképpen cselekedj.
A gyűlölet szikrái hamar lángra lobbannak, hatalmas tűzvészeket okozva. Csapda ez, mégpedig végzetes. Ez okozza a családok széthullását, a közösségek felbomlását, a társadalmi feszültségeket, a háborúkat, a véget nem érő pusztítást és öldöklést.
Ez az út a gonosz lélek útja. Olyan, mint a mocsaras ingovány: ha belekerülsz, lassan, de biztosan elsüllyedsz. Hacsak időben ki nem húz valaki.
Jézus azért jött el közénk, hogy megtörje a gonosznak ezt az ősi átkát. A halált hozó gyűlölet helyett a szeretetben gyökerező életet hirdette.
Nem könnyű a jézusi út, de nincs más, ami az Életre vezetne: "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6)
A gyűlölet aknagránátjai által szétszórt kövek helyett az Élet kenyerét kell választanunk, mert Krisztus az örök boldogságra hívott meg mindnyájunkat.
A.D.2014.06.20.©JóB