B. Dombi Attila írása nyomán
Akiknek megbízatása, hogy különféle megpróbáltatásokkal sújtsák a keresztényeket, azok újabban a lelki-szellemi megújulás igényével ébredő spontán mozgalmak élére állva arra számítanak, hogy a legtöbb mai magyar már nem csak gondolkozni, hanem olvasni is képtelen gulyáspolgár. Nemzetünk elkötelezett, Isten mellett döntő tagjait is keményen megpróbálja, hogy önjelölt álpróféták Krisztusra hivatkozva, de a manicheizmus, a mágia, a sámánhit, az ezotéria vagy egyéb bálványok rabjaiként nem a krisztusi Egyházra bízott, örök életre szökellő vízforrásból merítenek. Olykor kevésnek tűnik a különbség Isten Országa és az önámítással elképzelt kárhozat között. A egyháziaknak legalább a 24. órában fokozniuk kellene a felvilágosító munkát a gonosz személyes voltáról és tevékenységének fondorlatairól, a divatos megtévesztés lélekpusztító céljairól. Ennek híján nem meglepő, ha sokan bedőlnek a hamis látnokok hamis üzeneteinek, mellyel nem csupán az egyes lelkek eltérítését, de az egyházba, a pápába vetett bizalmat is általánosan meg kívánják rendíteni! Nincs mit csodálkozni tehát, hogy sokak számára mintha csak amolyan kamaszos szimpátia kérdés volna, hogy akár Buddha, akár az Ír látnok Jézusa igazabb lehet az Istenember Krisztusnál. Ilyetén még azon sem lehet meglepődni, hogy a toleranciából megreformált europarlamenter kiérdemesült püspök, a sajtóirodája szerint „ökumenikusan" találkozott a Dalai Lámával.
Ennek gyökerét tapintja Giacomo Biffi bíboros, nyugalmazott bolognai érsek, akit 2007-ben XVI. Benedek pápa felkért a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatának vezetésére. A bíboros, Solovjovot idézve figyelmeztetett az Antikrisztus megjelenésének előjeleire: „A «Három beszélgetésben» úgy mutatja be az Antikrisztust, mint a pacifizmus, a környezetvédelem és az ökumené fő szószólóját: aki ökumenikus tanácsot hív össze, keresi a kiegyezés lehetőségét a különböző keresztény felekezetek között úgy, hogy mindegyiknek tesz valamennyi engedményt. Tömegek fogják követni, kivéve katolikusok, ortodoxok és protestánsok egy kis csoportját, akik majd azt mondják neki: «Te mindent megadsz nekünk, kivéve azt, ami igazán érdekel minket: Jézus Krisztust.» (…) Nem lehet kétséges, hogyha megelégednénk azzal, hogy a kereszténységről csupán, mint a világvallások egyikéről beszélnénk, jobban elfogadnának bennünket a tévéműsorokban vagy a polgári társaságokban. De ez azt is jelentené, hogy lemondunk Jézusról, a feltámadás felkavaró tényéről. (…) Isten Fiát nem lehet olyan projektek sorozataként értelmezni, mely élvezi a ma uralkodó világi gondolkodásmód jóváhagyását. Ugyanakkor ez nem jelenti az értékek elvetését sem, ezeket az értékeket viszont figyelmes vizsgálatnak kell alávetni. Vannak abszolút értékek, mint a szeretet, a jóság, az igazság, a szépség és az erkölcsi törvények. Aki ezeket befogadja és szereti, az Krisztust is szereti, még ha erről nincs is tudomása, mert Krisztus maga az Igazságosság és a Szeretet. Aztán vannak a relatív értékek, mint a szolidaritás, a békeszeretet, a természet tisztelete. De ha ezeket abszolutizáljuk, elszakítva vagy egyenesen szembeállítva az üdvösség tényének kijelentésével, akkor ezek az értékek bálványimádásra fogják sarkallni az embereket, és akadályt képeznek az üdvösség útján.15”
Teljes forrás
Lábjegyzet:
15. Morvay Péter: A kardinális az Antikrisztusról. Giacomo Biffi figyelmeztetése a pápának – in: Hetek, Országos Közéleti Hetilap, 2007. XI/10