A Szentlélek felszólít bennünket az apostolok által is, hogy tekintetünket Jézusra, a Megfeszítettre szegezzük. Felszólít, hogy fegyverkezzünk fel azáltal, hogy a szenvedő Üdvözítőre gondolunk, mert ellenségeink számára ez a gondolat élesebb minden fegyvernél. Ha szegénység, szégyen, fájdalom, kísértés és más kereszt szorongat és nyomaszt benneteket, fegyverkezzetek fel a Megfeszítettre való emlékezéssel; ebben rejlik nehézségeitek megoldása és a győzelem minden ellenségetek felett!
Negyedszer: Szemléljétek azt a szép koronát, mely fönn a mennyben vár rátok, ha kereszteteket jól viselitek. Ez a jutalom őrizte meg hitükben a pátriárkákat és prófétákat az üldözések során ez lelkesítette az apostolokat és vértanúkat munkájukban és a kínok közepette!
Nézzünk fel az angyalokra, akik azt kiáltják nekünk: „Vigyázzatok, nehogy elveszítsétek a koronát, mely a kereszt jutalmául vár rátok, mert ha magatokra nem veszitek a keresztet, majd más fogja viselni a koronát!” Harcoljatok bátran, szenvedjetek türelmesen és örök birodalmat nyertek! – mondja nekünk valamennyi szent. Végül hallgassunk Jézus Krisztusra, aki azt mondja nekünk: „Csak annak adom jutalmamat, aki türelemmel szenved és győz!”
Elborzadva tekintsünk le arra a szörnyű helyre, melyet kiérdemeltünk és amely a gonosz latorral és a kárhozottakkal várna ránk, ha mi is – akárcsak ők –, zúgolódva és bosszúsággal szenvedünk. Kiáltsunk Szent Ágostonnal: „Égess Uram, üss-vágj e világon bűneim miatt, csak az örökkévalóságban kímélj meg engem!”
l). Nem panaszkodni! Sohase panaszkodjatok zúgolódva a teremtmények miatt, akiket Isten használ fel arra, hogy neveljen benneteket. Az ilyen vonatkozású panaszoknak két fajtáját különböztessétek meg nehéz megpróbáltatásaitok idején:
Elsőként az önkéntelen és természetes kifakadást kell megneveznünk. Ez a test panasza, mely sóhajtozik és sír, ha azonban a lélek eközben is Istennek átadott marad, ez a panasz lehet tökéletlen, ha túl féktelen, de nem bűn.
A második a bűnös panasz. Mikor valaki felebarátjára panaszkodik, hogy megszabaduljon attól a szenvedéstől, amit miatta kell tűrnie, vagy hogy önsajnálatával bosszút álljon rajta.
m). Megköszönni a keresztet. Végezetül, a keresztet mindig alázatos és hálás lelkülettel fogadjátok! Ha Isten egyszer egy nagyobb keresztet helyezne rátok, akkor különösen köszönjétek meg, bár ennek hordozásában mások segítségét kérhetitek! Szép annak az asszonynak a példája, aki miután elvesztette vagyonát, utolsó filléreiből misét mondatott, hálát adva Istennek a megpróbáltatásért.
n). Önként meghalni magunknak. Mindig törekedjetek, egy jó lelkivezető engedélyével gyakorolni az önkéntes kis keresztek vállalását, elviselését. Ha a kereszt igazi barátai vagytok, akkor a szeretet – mely mindig találékony –, számtalan kis keresztet tehet érdemszerzővé, (felajánlva azt engesztelésül saját vagy mások bűneiért). Így lemondhatunk Jézus nevében, valamely szenvedéllyé rögzült szokásunkról, de némely kedves bár fölösleges tárgyunkról is a szegények javára. Ha túlságosan szerettek valamit vagy valakit, tartsátok magatokat távol tőle. Önuralmat gyakorolhattok valamely undorító körülményben. Különös türelemmel és szeretettel lehettek az ellenszenves, vagy méltatlan emberek iránt. Ha kíváncsiságot éreztek látni, hallani valamit, vagy hogy erről elmondhassátok a véleményeteket, tartsátok vissza magatokat és maradjatok a háttérben!
És mert a kicsiben hűek voltatok, az Úr sok kegyelmet fog ajándékozni nektek, s nagy dicsőséget készít számotokra! (Vége!)
