h). A kis keresztek értéke. Tedd magadnak a kis kereszteket még hasznosabbakká, mint a nagyokat. Isten ugyanis nem annyira a szenvedések nagyságát nézi, mint ahogyan azt elfogadjuk szeretetből. Sokat szenvedni de rosszul - annyit jelent, mint kárhozottként szenvedni. Sokat és bátran szenvedni, de rossz ügyért annyi, mint a sátán mártírjaként szenvedni. Keveset vagy sokat, de Istenért szenvedni annyit tesz, mint szentként szenvedni!
Ha az ember megválaszthatja keresztjét, akkor inkább a kicsit, de rejtettet válassza, mint a nagyot és feltűnőt! Aki persze természete szerint büszke, az a nagy és feltűnő keresztekre vágyna, sőt azt választaná! Viszont a kis- és rejtett kereszteket választani és azokat szeretetből hordozni, az csak a nagy kegyelem és az Isten iránti hűség hatása lehet.
Használjatok fel mindent, s egy darabkát se veszítsetek el az igazi keresztből! Legyen az akár egy szúnyogcsípés is, vagy valami kellemetlen dolog a szomszéd részéről, egy kis kényelmetlenség, fájdalom, stb. Húzzatok hasznot mindenből, mint egy kereskedő, és hamarosan érdemekben gazdagok lesztek Isten előtt. A legkisebb benneteket ért kellemetlenség esetén is mondjátok: „Áldott legyen az Isten mindenért!” Azután rejtsétek keserűségtek érdemét Isten emlékezetébe, mint egy kincsesládába és ne gondoljatok rá többet, hacsak nem azért, hogy újra köszönetet mondjatok érte Istennek, irgalmába ajánlva magatokat!
i). Milyen szeretettel kell szeretnünk a keresztet? Ha azt mondom nektek, hogy szeressétek a keresztet, akkor ezt természetesen nem fizikai értelemben mondom, amely persze természetellenes lenne.
A szeretetnek 3 fajtáját kell megkülönböztetnetek: az érzéki-, az érzelmi- és az eszményi szeretet. Másként mondva. Az emberi-, vagyis a testi szeretetet, az értelemből fakadó szeretetet és végül a benső lelkierőből indíttatott szeretetet. Valamennyit a kegyelem nemesíti és a természetfeletti hit világosítja meg. Isten nem azt kívánja tőletek, hogy a keresztet a test érzéseivel szeressétek, mert céljainak kárára lehetnek. Ezért amikor a Getszemáni kertben az Üdvözítőn is – szenvedése és halála előtt – ezek az érzések akartak érvényre jutni, így imádkozott: „Atyám, ne az én akaratom teljesedjék, hanem a Tiéd!” Nos, ha még Krisztusnál is – végtelen szentsége ellenére –, ezek az érzések ellenszegültek a keresztnek, bizony mennyivel inkább visszautasítók ezek bennünk!
Előfordulhat azonban – mint néhány szentnél –, hogy szenvedéseink közepette érezhető örömet tapasztalunk. Ez az öröm azonban nem testi eredetű, bár érzékeinkkel is érezhetjük azt. Ez az öröm valójában „azon lelki rezdülésekből indul ki, mely a Szentlélek hatására jön létre, bár testileg is érzékelhetjük. Az ilyen pillanatokban kiálthat fel a lélek Dáviddal: „testem és lelkem sóvárog az élő Isten után!” (Zsolt.84,3)
Teljesen más az értelmünk által sugallt, kereszt iránti szeretet, mely egészen szellemi! A kegyelem által megtisztult értelem könnyen felismeri azt a nagy boldogságot, mely az Istenért viselt szenvedéssel jár. Ez ugyanis fölemeli és buzdítja a lelket, mely ezáltal benső örömöt, megerősítést és vigaszt érez. Bár az értelemnek ez a vonzalma a kereszt és a szenvedés iránt, magában véve jó – és Isten különös kegyelmének tulajdonítható – ám, semmi esetre sem szükségszerű ahhoz, hogy örömmel és Istennek tetszően szenvedjen az ember!
Végül, van egy még magasabb rendű szeretet, úgyszólván a lélek csúcsán – ahogy a lelki élet tanítói mondják – vagy a szellemben –, ahogy a filozófusok fejezik ki magukat. Ezzel a lelkesedéssel öleli át az ember a keresztet érzékelhető öröm és értelmi tetszés nélkül, mégis telve szeretettel, készségesen vállára véve azt, s Istenre emelt tekintettel hordozva, sziklaszilárd hittől és rendíthetetlen bizalomtól támogatva. Fellázadhatunk bár nyíltan a szenvedések fájdalma ellen, a lélek mégis sóhajok és könnyek közepette az isteni Mester szavaiban keres vigaszt: „Atyám, ne az én akaratom teljesedjék, hanem a Tiéd”, vagy a Boldogságos Szent Szűz imájában: „Ime az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a Te igéd szerint!” (A folytatás, május 9-én!)