Vegye fel keresztjét! (– mondja az Úr.) Aki erős, a ritka ember értékesebb, mint a föld minden kincse, az vegye fel örömmel, ölelje át szeretettel s hordozza bátran! A saját keresztjét nem a másét; az ő keresztjét, melyet bölcsességem készített számára, szám, súly és mérték szerint! Vegye fel keresztjét, melyet Én hasítottam ki számára abból a keresztből, melyet iránta való végtelen szeretetből vittem a Golgota hegyére. Az ő keresztjét, mint legnagyobb ajándékot, melyet választottaimnak a földön adhatok. Vegye fel az ő keresztjét, melynek súlya a földi javak elvesztéséből, megaláztatásokból, megvetettségekből, fájdalmakból, betegségekből és lelki szenvedésekből tevődik össze, melyet gondviselésem mindennap juttat neki. Az ő keresztjét, melynek hosszát bizonyos számú hónap és nap teszi ki! Az ő keresztjét, melynek szélességét a legkeserűbb tapasztalatok adják, éppen barátai, beosztottai és rokonai részéről. És végül az ő keresztjét, melynek mélysége a legrejtettebb fájdalmakat zárja magába, amelyekkel én fogom megterhelni anélkül, hogy a teremtményeknél vigasztalást kapna! Vegye fel keresztjét, ne vonszolja, ne rázza le, ne vágjon le belőle és el se rejtse. Hordozza türelmesen, bánkódás nélkül, bánkódás és panasz nélkül, önkéntelen zúgolódás és természetes önkímélet, vagy szégyenkezés nélkül. Helyezze homlokára, hogy elmondhassa Szent Pállal: „Távol legyen tőlem, hogy mással dicsekedjem, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével!” Hordozza vállán Krisztus módjára, hogy a kereszt számára hódításainak fegyvere és uralkodásának jogara legyen! Végezetül szeretetből ültesse el szívébe, hogy égő csipkebokor váljék belőle, mely a legtisztább szeretettől lángol, éjjel-nappal ég, de el nem ég!
Azt mondom tehát én is az Úrral, vegyük fel keresztünket mindannyian, mert semmi sem annyira szükséges oly érdemszerző, dicsőséges és édes, mint Jézus Krisztusért szenvedni! Valójában – kereszt drága barátai –, mindnyájan bűnösök vagyunk és senki sincs köztünk aki rá ne szolgált volna a pokolra, én inkább, mint bárki más. Bűneinkért viselnünk kell a büntetést, vagy ezen a világon, vagy a másikon! (De nem mindegy!) Vezekeljünk inkább itt a földön, semmint a másvilágon. Isten ugyanis, ha evilágon rója ki ránk – a mi beleegyezésünkkel –, úgy szeretetteljes és érdemszerző lesz a büntetés, mivel Isten Irgalmassága által szemléli engesztelésünket, nem pedig Igazságossága által! A földi fenyítés enyhe, ideig tartó és érdemszerző kereszt, mely jutalmakat nyer az örökkévalóságban. (Ha azonban bűneinket megbánva ugyan, s a Gyónás Szentségében feloldozva bár, de a földi életben azt le nem vezekelve, a jóvátétel a túlvilágra marad. Úgy, Isten végtelen Irgalmából a Tisztítótűzben kell vezekelnünk ideig tartóan bár, de a földinél ezerszerte nagyobb szenvedéssel! Ha azonban a „ráérek még” taktikázással halogatott gyónást, vagy a konokságból megtagadott vezeklést) – melyet elkövetet bűneinkkel érdemeltünk ki –, a másvilágra halasztjuk, úgy Isten, tűzzel sújtó igazságosságával kell számolnunk! Ám, kimondhatatlanul rettenetes lenne ez a büntetés, mivel irgalom, könyörület, vigasztalás, érdem és vég nélküli! Mert megeshet, hogy az a halálos bűn, melyet Isten szeretettörvénye ellen akár egyetlen pillanat alatt is szándékosan elkövetünk (megbánás nélkül), az egész örökkévalóságon át, az ördögökkel lesz büntetve a sötét pokolban!
Gondoltunk-e erre – drága testvéreim –, mikor egy kis szenvedés ér bennünket? Mily boldogok is lehetünk, hogy az örök büntetés (iszonytató) lehetőségét, ideig tartóvá (mi több!) érdemszerzővé tehetjük, ha keresztünket (felajánlva) türelemmel hordozzuk! Ó, végülis mennyi adósságot meg se fizettünk még!Mennyi vétket követtünk el a (Szeretet Istene ellen), melyekért még a töredelmes bánat és őszinte gyónás után is, akár évszázadokat kellene bűnhődnünk a Tisztítótűzben. Mindezt azért, mert a bűnt követően beértük néhány kényelmes vezeklési gyakorlattal. Nos, inkább fizessünk meg értük lelki békével még e világon, szívesen hordozva megérdemelt keresztünket, semhogy a túlvilágon kelljen szigorúan vezekelnünk, akár egyetlen fölösleges szóért is!
Ha belenéznénk a Halál Könyvébe, melybe az ördög följegyezte összes bűneinket – az érte járó büntetésekkel együtt –, ó mennyire kapva kapnánk a lehetőségen, hogy inkább itt a földön akár éveket is szenvedjünk, mint a másvilágon egyetlen napig is!
