A Remény Csillaga
Abban a rémisztő sötétben, ami körülvette - nagyon vágyott egy őt feltétel nélkül szerető személy jelenlétére. A "Jézus szeret engem" dalocska most az imájává, egész lényének legnagyobb óhajává vált. Mélyen legbelül érezte, hogy ebben a reménytelen helyzetben Jézus szeretete az egyetlen mentőöv. Ennek az imádságnak köszönhetően felcsillant benne a remény. Felnőtt életében, sajnos csak a túlvilágon vágyakozott először arra, hogy bárcsak igaz lenne Jézus szeretete, és minden erejéből ezért kezdett könyörögni: "Jézusom, ments meg engem!"
Egy kis idő elteltével az őt körülvevő sötétség közepén a tűhegynyi fénypontból szerte ágazó fénysugár alakult és növekedett, mely leginkább egy csillaghoz hasonlított. Úgy tűnt neki, mintha nagy sebességgel közeledne feléje. Nem tudta levenni róla a tekintetét. Ez a világosság fényesebb volt, mint a nap vagy a villám, és szebb, mint bármi, amit eddig látott. Amikor odaért hozzá, észrevette, hogy az nem csillag, hanem egy élő Személy, akiből a szeretet csodálatos fénye árad. A Feltámadt Jézus volt az, a világ Megváltója és Ura. Howard Stormot átjárta a belőle sugárzó szeretet. Krisztus fényében meglátta számtalan bűnét, mindazt a rosszat, amit az istentelenségévei okozott. Az igazsággal való szembenézés hatalmas fájdalmat okozott, de ennek ellenére is érezte, hogy mint a tékozló fiút, őt is olyan szeretet veszi körül, amely megbocsát minden bűnt, meggyógyítja a legnagyobb sebeket is, és visszaadja Isten gyermekének az elveszített méltóságát. Megértette, hogy ennek egyetlen és elengedhetetlen feltétele, az ember bizalma Jézus Krisztus iránt.
Howard olyan intenzíven tapasztalta meg az isteni irgalmat és szeretetet, hogy nem talált sem szavakat, sem hasonlatokat, melyekkel leírhatná élményét. Sírt a boldogságtól és a bűnei okozta bánat miatt. Érezte, hogy szeretik és befogadják a bűnei ellenére is. Jézus Krisztus a karjaiba vette őt és kiemelte a sötét, ijesztő valóságból, amely egyenesen a pokolba vezetett. Storm úgy érezte, hogy a Megváltó legyőzte a végtelen távolságot, amely elválasztja a sötétséget a fénytől, a szeretetet a gyűlölettől, az igazságot a hazugságtól, a szabadságot a rabszolgaságtól. Ebben az új, elképzelhetetlenül gyönyörű valóságban, amelyben az élet a szeretet, Storm elbátortalanodott és elszégyellte magát saját emberi állapota miatt. Isten szentsége előtt koszos rongynak érezte magát, amelyet a szemétdombra kell vetni. Élete során számtalan alkalommal szegült ellene az igazságnak, sőt, gúnyt is űzött Isten létezéséből és szeretetéből. Ezerszer mondta ki káromkodva Isten nevét. A világmindenség egyetlen középpontja akart lenni, és maga akarta eldönteni, hogy mi a rossz és mi a jó. Bár tudatában vétkeinek, mégis arra gondolt, hogy tévedésből van itt.
Ekkor meghallotta Jézus hozzá intézett szavait: "Ez nem tévedés, itt kell lenned! Meg kell tapasztalnod, fel kell még készülnöd, hogy megérj és megtisztulj." Jézus utasítására ragyogó lények jelentek meg, akik örömet és szeretetet sugároztak. Ezek tiszta lelkek voltak, angyalok, akik gondolatátvitellel kommunikáltak. Mindent, amit Howard Storm gondolt, azonnal tudták.
A közvetlen védelmezője, őrzőangyala közölte vele, hogy vissza kell térnie a földi létbe, mivel még nem áll készen arra, hogy belépjen az örökkévalóságba. Elmagyarázta neki, hogy Isten minden embert megajándékozott azzal a képességgel, hogy elfogadja vagy elutasítsa az Ő szeretetét, ami teljesen szabad és önzetlen ajándék! Ezért Isten szeretetét csak teljesen szabadon, őszinte és bizalmas imádságban lehet elfogadni. Ezért kell az embereknek sokat imádkozniuk. Az őrangyal még azt is hozzátette, hogy csak az juthat be a mennyországba, aki teljesíti Isten akaratát, a szeretet parancsát, mert csak így maradhat meg Isten gyermekeként, melyet megkapott a Szent Keresztségben. (folyt.) Forrás 1: Forrás 2: Forrás 3:
