(Domonkos László írása nyomán.)
Ragyog a nap Magyarország fölött.
Az isteni irgalmasság vasárnapja van, amit Jézus Krisztusnak a legújabb korban alighanem legnagyobb földi helytartója, egy Karol Wojtyla nevű lengyel ember hirdetett meg, II. János Pál pápaként. A húsvét utáni első vasárnap ez. A feltámadás utáni első vasárnap. „Mert az irgalom ebben az órában nyílt meg teljesen a lelkek számára.” (...)
Igen: valami ilyesmiről van szó, magyarok.
Ezen a vasárnapon nagyjából az történt, amit testvérnépünkből származó Szentatyánk meghirdetett: az irgalom teljes mértékben megnyílt a magyar lelkeknek.
Megérdemeltük. (...) Te Deum laudamus. Téged, Isten, dicsérünk.
Ragyog a nap Magyarország fölött.
Soli Deo gloria – egyedül Istené a dicsőség, mondotta a miniszterelnök, gyönyörűen rímelve Wojtyla vasárnapjára. Az isteni irgalmasság vasárnapjára. Erre a históriai vasárnapra, midőn az Úr irgalma megnyílt a magyarországi lelkek, a magyar élet, megnyílt szép Magyarország, a mi édes hazánk számára. Mi meg nézzük, csak nézzük, hogyan virrad a Kárpátok fölött, megsimogatjuk egymás arcát és állunk, állunk, talpig tavaszban.