(Bayer Zsolt írása nyomán)
Illyés Gyula jár a fejemben, már a győzelem éjszakája óta. Előbb a Haza a magasban állt elém emlékezetem egyre mohosabb erdei ösvényén, hogy megkönnyezzem:
„[…] Ha új tatárhad, ha kufárhad
özönli el a tiszta tájat,
ha útjaink megcsavarodnak,
mint giliszta, ha rátapodnak:
te mondd magadban, behunyt szemmel,
csak mondd a szókat, miktől egyszer
futó homokok, népek, házak
Magyarországgá összeálltak.”
Hát, most összeálltak. Mert össze kellett állniuk. Most leszállt a földre az a haza a magasból, „A legszegényebb falvak a Fideszre szavaztak” – írja értetlenkedve és szörnyülködve az egyik liberális portál. És nem érti. Nem értik, mert nem érthetik. Nincsen képzetük erről a nemzetről, erről az országról, erről a hazáról, soha nem volt egy hazájuk sem odafönt, a magasban, nincsen sétájuk a Házsongárdi temetőben, soha sem fogják keresni Aletta van der Maet nevét sem tört kövön, sem porladó kereszten.
Hogyan is érthetnék meg tehát, hogy a legszegényebbek éppen ezért a hazáért szavaztak. (...) De nem fejezem be most ezt a mondatot sem.
Ma nem róluk kell beszélni, talán soha nem kellene róluk beszélni.
Ma a hazáról kell beszélni, és egy csodálatos nemzetről. Egy csodálatos nemzetről, amelyik mindig tudta, sőt inkább ösztönösen érezte, mikor fenyegeti veszély a hazát, a valóságosat, s azt ott, a magasban, s olyankor mindig elment, és megtette, amit kell. (...) Aztán majd persze le kell megint ereszkedni a földre. S nem a szent humuszig, hanem sajnos lejjebb, a salakig. Már most látszik, hogy ezt a nyelvet nem beszélők, Házsongárdban sosem járók ott fogják folytatni, ahol abbahagyták. És azt is be kell látnunk, hogy az isteni gondviselés, a Jóisten csodálatos humora csodálatos előadást rendezett nekünk. Hiszen nem feledhetjük azt a pillanatot, amikor Karácsony Gergely kilépve a szavazóhelyiségből, egyszerűen megfenyegette Áder János köztársasági elnököt, miszerint ne merjen kormányalakítási megbízást adni Orbán Viktornak – értsd: Orbán megbukott, ők győznek.
Aztán lényegében ugyanezt elmondta Gyurcsány is. Aztán?
Aztán eljött az este, és ezek kiálltak, hogy lefittyedő szájjal eltakarodjanak. Illetve a főbohóc még elmondott egy újabb ikonikus mondatot arról, hogy a „kígyók kígyóznak”.
Ennyi maradt. A többi: néma csend. És ezek délután még rendszert, kormányt váltottak, Orbánt buktattak és mindenkit börtönbe zártak.
Majd elkígyóztak. A kígyók. Az anyjuk keservébe.
De már holnap újra fogják kezdeni. És nekünk le kell hajolni a salakig. De ez a nap még legyen a miénk. Csak a miénk. Legyen ezé a csodálatos nemzeté.
