A kicsi annyira felizgatta magát azon, hogy nem tudta teljesíteni küldetését a pápánál, hogy belebetegedett. Ragaszkodott ahhoz, hogy ismét elmenjenek Rómába. Kértek újabb lehetőséget, de a Vatikán ezt megtagadta. Gilles azonban állandó sürgetést kapott a Szűzanyától, hogy menjenek és mondja el titkát a Szentatyának, de csak az édesapja kíséretében. Hamarosan elhárultak az akadályok és ismét el tudtak utazni, méghozzá úgy, hogy titkos magánkihallgatást eszközöltek ki a gyermek számára. Ekkor már 15 hónapja őrizte titkát a kis Küldött.
Végre elérkezett a nagy pillanat. 1950. május 1-én Gilles ott ült XII. Piusz pápával szemben egy kis hozzá méretezett karosszékben, és elmondott neki mindent.
Amikor a Szentatya belépett, a kicsi Gilles tapsolni kezdett és ezt kiabálta: „Éljen a pápa!”
A titok pedig így hangzott:
A SZENT SZŰZ NEM HALT MEG, HANEM TESTESTÜL-LELKESTÜL FÖLVÉTETETT A MENNYBE!
A kis Küldött akkor még nem tudhatta, hogy ez volt az a megerősítés, amit a Szentatya imáiban oly buzgón kért a mennyország Királynőjétől, mielőtt 1950. november 1-én hivatalosan kihirdette volna Szűz Mária mennybe fölvételének dogmáját...
XII. Piusz pápa mélyen megrendülhetett, az igazán rendkívüli módon kapott megerősítő üzenettől. Előzőleg ugyanis, hosszasan gondolkodott, kihirdethetné-e ezt a dogmát az 1950-es Szentév alkalmával? A Szentatya megerősítésként fogadta a kisfiútól hallott üzenetet és ennek tudható, hogy néhány hónappal később, 1950. Mindenszentek napján kihirdette Szűz Mária Mennybe Vételének dogmáját.
A kicsike és a Szentatya találkozása 10 percig tartott. Gilles végre mindent elmondhatott, de csak ez az egyetlen hír szivárgott ki kettőjük beszélgetéséből.
Gilles, 1950. május 13-án bejelentette: „Június 13-án fehér albát kell viselnem mezítláb, mint a kis Jézus, a bűnösök megtérésére”. (Folyt.)