A csönd tanítása
A magányosan élő erdei remetétől egy vidám zajongó kirán-dulócsoport megkér-dezte, hogy mire való az, ha élete nagy részét csöndben és magány-ban tölti?
A remete épp vizet mert egy mély kútból. Nem mutatott meglepetést a provokatív kérdésre, csupán a vödörhúzás közben odaszólt higgadtan a látogatóinak:
– Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
A kirándulók kíváncsian körülvették a szerzetest és próbáltak beletekinteni a kútba:
– Nem látunk semmit a vízen kívül – mondták értetlenkedve.
A remete abbahagyta a vízmerítést és azt ajánlotta, hogy szépen fújják ki magukat a finom erdei levegőben, majd együtt mondjanak el három Üdvözlégyet. A látogatók meglepődtek, de belementek az ajánlatba. Aki tudta mondta, aztán feszülten figyeltek, hogy most mi fog kisülni ebből. Mozdulni sem mertek.
– Most újfent nézzetek bele a kútba egyenként, de csöndesen! – mondta a remete, majd kisvártatva feltette megint a kérdést:
– Na, most mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé és sorra mondták:
– Saját magunkat látjuk a kútban!
– Lám, lám! – bólintott szelíd bölcsességgel a remete – amíg zavart volt a víz, addig nem láttatok semmit. Most azonban, hogy a víz is és ti is elcsöndesedtetek, megláthattátok magatokat benne. Értsétek meg ebből, hogy a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat. Aki pedig megismeri önmagát, óhatatlanul elgondolkozik azon, hogy mivégett él és mi lesz vele a halál után! Márpedig kedves kirándulók, erre a választ csakis Istenben találjuk meg, aki szeretettel vár bennünket Országában, de mielőtt beléphetnénk, megkérdi majd tőlünk, hogy tettünk-e valamit a magunk és mások örök üdvösségéért?
A látogatók megértették a remete tanítását.