A Szent Szűz először 1947. szeptember 30-án jelent meg Gilles-nek, aki ekkor 2 éves és tíz hónapos volt. Ezt követően több jelenésben volt része, melyek 1947-től 1958. augusztus 15-ig tartottak. A család feljegyzései alapján 37 jelenésről olvashatunk.
A gyermek azt állította, hogy a Szűzanya megkérte őt, hogy menjen el egy Espis nevű helyre. A megnevezett erdős területen 1946. augusztus 22-től kezdve, a helyi püspökség által el nem ismert Mária-jelenések voltak, legfőképp két kislánynak, Nadine és Claudine Combalbert-nek.
Gilles szülei nem csak bizonytalankodtak a kicsi vízióival kapcsolatban, de apja mégcsak nem is hallott Espis-ről, úgyhogy elhatározta utána néz és felkeresi a helyet, melyről gyermeke beszélt. Meg is találta Moissac közelében.
Gabriel Bouhours Espisben megkérte az egyik látnokot, hogy jöjjön vele, látogassa meg őket és erősítse, vagy cáfolja meg a kicsi Gilles szavait. Így is történt!
1947. szeptember 30-án, a Bouhours család kertjében a kis Gilles gyönyörű Hölgyet látott, és a vendég kislány meg is határozta, hogy a Lourdes-i Boldogasszony.
A két és féléves fiúcska azonban tovább is látta, és elmondásában Mária „feje be van fedve” (ami azt jelenti, hogy fátylat viselt), a kezében két kis bot van. Kérdésre a kicsi meg is mutatta, hogy miként tartja a „botokat”. Kiderült, hogy keresztbe, vagyis valójában a Hölgy keresztet tartott a kezében. Gilles elmondás szerint egy sárga füstöt látott az ég felé emelkedni, és a Szűzanya sírt.
Néhány nappal később, 1947. 
október 2-án Gilles állítólag azt látta, hogy a Szűzanya „vérzett", melyen a vérrel könnyezést érthetjük.
A kisgyermek szülei mindent leírtak, és a párbeszédek gyermeki egyszerűsége ellenére, érdekes és megrendítő üzenet bontakozott ki.
Ettől kezdve Gilles számára szinte folyamatos volt a természetfeletti légkör, és ez kihatott kisgyermeki lelkületére. Szüleivel és nélkülük is szívesen imádkozott a maga módján! (Folyt.)
