II. János Pál pápa 1994. november 6-i szirakúzai látogatása alkalmával pedig ezt mondta (részlet): ,,Mária könnyei jelek. Az édesanya aggódó jelenlétét bizonyítják az Egyházban, a világban. Egy anya akkor sír, ha gyermekeit nagy veszélytől fenyegetve látja és szavaira már nem figyelnek. Siratja a széthulló családokat, melyek miatt számtalan fiatal válik áldozatává a fogyasztói társadalomnak, a démoni praktikáknak és a fizikai erőszaknak! Ezek mindenképp a fájdalom könnyei, az esdeklés könnyei, de a reménység könnyei is azok számára, akik Reá tekintenek. Könnyező Szűzanya Szentélye! Te azért jöttél létre, hogy az anya sírására emlékeztesd az Egyházat'' ‒ idézet vége!
Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból: "A Föld most olyan, mint vihar előtt a természet, olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Ez most a Föld borzalmas helyzete. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. De Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot! Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább pusztító orkán, mely még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe Szeretetlángom kegyelmi hatása kiáradása által nyújtok. Egyetlen haldokló sem kárhozhat el! De a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. (II/100)
Kedves Olvasóim! Valóban megrendült a világ, és soha nem látott bajok és csapások bontakoznak körülöttünk. Ha valakinek van rózsafüzére, de naponta (vagy soha) nem imádkozza, az ne rakja el nagyon, mert hirtelen rémisztően nagy szüksége lehet rá! Tudnia kéne ugyanis, hogy az Istenanya felszólításaira nem hallgattunk, a kéréseit nem teljesítettük, és ha ezek után már csak sírni látjuk, akkor bizony nagy bajok előtt állhatunk! És ekkor eszünkbe fog jutni, hogy Ő időben szólt! (Források az első részben!) (Vége!)