A kapitány és a hívő újonc
Az egység parancsnoka valamire készült, és kihozatott a szerelőműhelyből egy dzsippet. Felsorakoztatta a legénységet, akik előtt megint csúffá akarta tenni az egyik hívő katonát, csapata előtt.
Kiszólította hát: „Közlegény hozzám! Fogja ezt a kulcsot, és azzal a dzsippel, kerülje meg a parancsnoki épületet és utána tolasson be ide a parkolóba!”
A fiatal katona vigyázzba vágta magát és ezt válaszolta: „Kapitány úr jelentem, nekem nemcsak jogsim nincs, de egyáltalán nem tudok vezetni!”
A főtiszt azonban ezt mondta: – „Ez magának nem lehet gond katona, kérjen segítséget az Istentől! Ő tehet csodát, mutassa meg hát nekünk, hogy Ő létezik és maga képes azt a dzsippet a parancs szerint elvezetni!” – Erre többen kuncogtak.
A fiatalember fogta a kulcsot, odament a járműhöz, miközben imádkozott. Beindította a kocsit, melynek motorja felbőgött és megkerülve a parancsnoki épületet, a kapitány parancsának megfelelően szabályosan beparkolt! A katona kiszállt a kocsiból és jelenteni akarta a parancs végrehajtását, amikor látta, hogy valami nagy baj történhetett, mert mindenki mélyen meg van rendülve! Körülnézett, hogy nem gázolt-e el valakit, mert többen sírnak, beleértve a parancsnokot is. Sőt, a legénység közül, egyesekből feltört a sóhaj: „Van Isten, és Neki szeretnénk szolgálni!”
A katona teljesen értetlenkedve kérdezte, hogy mi folyik itt?
Mire a kapitány könnyes arccal, és szó nélkül felnyitotta a motorháztetőt, amelyben nem is volt motor.
Az újoncnak is könnybe lábadt a szeme, de alázatosan ezt mondta: „Kapitány Úr! Én azt az Istent szolgálom a hadseregben is, akinek semmi sem lehetetlen! Ő a mindenség Ura, aki életet adhat annak is, ami nem is létezik! Mert Istennek minden lehetséges!” (Mk 10,27)