Szent Péter és a politikus
"A poklot könnyebb lefesteni, mint a mennyországot!" (Rubens)
A politikus meghalt és még tartott a dísztemetése, amikor már megjelent Szent Péter előtt. A mennyország kapujában köszöntötték egymást és Péter csodálkozva végignézte:
− Bizony ritkán látok politikust erre felé! − mondta és kissé tanácstalanul folytatta: a félreértések elkerülése végett jó lenne, ha tisztáznánk, valóban ide akarsz-e jönni fiam? Azt ajánlom tehát, hogy tölts el egy órát a pokolban, aztán egy órányit a mennyországban is, és aztán majd eldöntöd te magad, hogy jó helyen jársz-e!
Politikusunk elégedett volt a demokratikus választási lehetőséggel és beleegyezett.
Rögvest a pokolban találta magát! Egész meglepődött, mert addigi tudása szerint − amiben persze nem hitt −, százszorta rosszabbnak gondolta.
Pentagrammás vörös zászlókkal fellobogózott, tágas szép sugárutak fogadták, mindenütt mosolygós emberek kártyázgatva üldögéltek a sörözőkben. Lengén öltözött csinos lányok szolgálták fel az italt, amiért fizetni sem kellett. A bankok telve voltak aranyrudakkal és mindenki vihetett belőle amennyit csak bírt. Nők és férfiak gyönyörűen csempézett medencékben fürödtek, hancúroztak. A levegőben terjengett ugyan némi kénes szag, de ezt a termálvíznek tudta be. Úgyhogy a politikus teljesen el volt alélva a csodálkozástól, hogy itt végre megvalósult az a kommunizmus, amit ő maga és nagy ideológusai ígérgettek a földi embereknek. Úgy látta, hogy még jó ismerősei is akadnak. Ám épp meg akart szólítani egyet közülük, amikor letelt az egy óra és hirtelen a mennyországban találta magát.
Ez még gyönyörűbb volt, mert itt tágas, virágos rétek voltak, kéklő hegyekkel, tiszta patakokkal, melyekben az Élet Vize csörgedezett. Végre tiszta boldogságérzete volt, nem fél percre, de állandóan. Egy soha nem hallott gyönyörű muzsika vonzotta egy fényes felhő felé, melyhez közeledve persze valamiképp egyre kellemetlenebbül érezte magát. Megállt tehát, és kitárt karral csodálta a végtelen kék eget, miközben úgy érezte, hogy szállni is képes. A lanyha szellő, csodálatos illatot hordozott, mely leginkább a szagosbükkönyéhez hasonlított, de nagyon enyhén és finoman. Odébb déd- és ük- és szépszüleit látta, akik határtalan örömmel integettek felé! Soha nem látott öröm töltötte el a szívét, de kissé zavarban volt, és ekkor két ragyogó angyal lépett melléje mosolyogva, hogy segítségére legyenek a mennyei szokásokról. A politikus – akinek volt fellépése – mindjárt megkérdezte égi kísérőit a "házirend felől", hogy mit és mikor kell imádkozni, merthogy ő egyetlen imát sem ismer! Az angyalok kissé meglepődve elmagyarázták neki, hogy ez nem kérdés náluk és nem kell kifejezetten ájtatoskodni, mert minden lélegzetvétel egy-egy imádság, amiként a földön sem kérdeznek senkit afelől, hogy akar-e lélegezni, azt meg pláne nem, hogy külön is akar-e!
Politikusunk erre, mindjárt a jógalégzést akarta próbálgatni, amikor Szent Péter szólította:
− Na fiam, hogy döntesz? Maradsz itt vagy mész a pokolba?
Emberünk nem sokat hezitált és elnézést kérőn így szólt:
− Nagyon szép a mennyország, bár én itt egy kissé feszélyezem magam. Azt hiszem helyesebb, ha a pokol mellett döntök, ott ugyanis magamfajta társaság van, és én már azt a létmódot alaposan megszoktam a földön!
− Rendben van, legyen neked a te akaratod szerint! − mondta Péter, és a politikus azon nyomban a pokolban termett.
Legnagyobb rémületére egyáltalán nem az várta, amit két órája látott, hanem valami iszonyat! Sötétség, bűz és szörnyű jajveszékelés. Ott termett mellette két sátánfajzat tüzes vasvillával, hogy betaszítsa a pokol feneketlen medencéjébe, melyben nem víz volt, hanem tűz, és oldalán nem csempe díszlett, hanem ocsmány csúszó-mászó férgek.
Politikusunk azonban, mindjárt külön alkut kínált, hogy szívesen a segítségükre lenne, több évtizedes képzettségével. Ezt követően a jogaira hivatkozott és kifogást emelt, hogy hazug megtévesztés áldozata lett, mert két órával ezelőtt még pompás kilátásoknak nézhetett elébe, most meg...? A két démoni alak haragvó tekintettel hallgatta, és kajánul röhögve ezt válaszolták neki:
− Ja, te emberállat! Két órával ezelőtt még kampányidőszak volt! Gondolhattad volna te féreg, hiszen te is így kampányoltál a főnökünk szolgálatában! Szabad akaratoddal mindig tagadtad az Istent, ráadásul két perce sincs, hogy Péter előtt is a poklot választottad, pedig tudhattad volna, hogy mindenki úgy dönt, ahogyan egész életében döntött. így tehát te erre készültél! Itt aztán már senki számára nincs se visszaút, se bánat, se emberi jog, mert csak egyéni akarat nélküli ocsmányság lettél, ahogyan hirdetted a földön! Nemhogy kiváltságaid nincsenek, de még azok bűnei miatt is örökre gyötrődnöd kell, akik a te tévesztettél meg a tudatos hazugságaidat! Egész földi életedben váá-laszt-hat-tááál, éés min-diiig ezt hirdetted, ezt akar-taaad..., hát most teljesüüült, te fééreg! – hörögték vicsorogva!