A szkeptikus legény és a Három Kívánság Fája
Volt egyszer egy legény, aki semmihez nem értett és semmilyen foglalkozása sem volt, ráadásul égen s földön egyáltalán nem hitt semmiben. Járta a vidéket és az egyszerű emberek tájékozatlanságából élősködött. Ha valaki megkérdezte tőle, hogy mi a foglalkozása, ő csak annyit mondott, hogy szkeptikus! Az egyszerű emberek ennek hallatán azt hitték, hogy bizonyára nagy tudás birtokában van.
Szerencsétlenségére egy késő délután olyan háznál próbált szállást kérni, ahol művelt és mélyen vallásos volt a családfő. Az érdeklődésére kapott válaszra, ő már a küszöbről elzavarta a léhűtő legényt.
Most, hogy pórul járt a cinikus válaszával, csalódottságában és a kutyáktól való félelmében az erdő felé vette az útját. Már jócskán rásötétedett, amikor nagy nekikeseredve leheveredett egy odvas, öreg fa tövébe. Ez a fa azonban nem akármilyen fa volt, hanem a Három Kívánság Fája.
Fészkelődött a legény, mert sehogy nem találta a helyét, úgyhogy felsóhajtott: "de jó is lenne ágyban párnák közt pihenni". Ám, ahogy kimondta, máris egy szép paplanos ágyban találta magát.
Igen-igen elcsodálkozott és arra gondolt, hogy mégse való a szabad ég alatt vetett ágyban aludni, hát megest csak sóhajtott ábrándozva, de jó is lenne, ha mindez egy gyönyörű házban lenne, oldalán egy takaros feleséggel.
Na bizony alighogy kimondta, máris egy pompás ház szobájában találta magát ágyastól, és mellette egy takaros feleség mosolygott!
Erre aztán örömében, nagyot kurjantott a legény, "Hinnye anyám! Hát ez már nem lehet igaz!" Na úgy is lett! Máris ott találta magát az odvas fa tövében vacogva.
Tanulság: Velünk is megtörtént olykor és még meg is történhet, hogy nem várt jó ér bennünket. Mi azonban el ne felejtsünk így fohászkodni: Áldott legyen az Isten mindenért!
