A legragyogóbb könnycsepp
A Jóisten egy angyalt küldött a földre, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet.
Az isteni küldött bejárt országot-világot, mire végre rátalált egy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta szomorú könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár.
Az angyal azt gondolta, hogy immáron teljesítette is a feladatot. Túl korán örvendezett azonban, mert bár dicséretet kapott az Úrtól, de azt is, hogy nem ez a legszebb könnycsepp a világon.
Az angyal ismét útnak indult. Másodjára, egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból és újból gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: hálakönnyet, a csalódásból hullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét... Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!
Szomorú volt az angyal, mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá. Betért egy templomba pihenni.
A félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ és szemkápráztatóan ragyogott valamennyi. Az angyal nyomban mellette termett: tarsolyába gyűjtögetve őket. Érezte, hogy bizonyára sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. És valóban, a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.
Amikor a könnycseppekkel odaállt az Úr színe elé, dicséretben részesült és Isten így szólt hozzá:
− Látod, nincs szebb ragyogás, nincs aranylóbb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült, szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.
Ha vétkezünk, tartsunk bűnbánatot, őszintén számot vetve, nem csak bűneink mértékével, hanem főleg azzal, hogy Kit bántottunk meg vele! A Fölséges és Könyörületes Isten mindig kész megbocsátani a megtérő bűnösnek. (Ismeretlen szerző)
