Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 68-70. oldal nyomán. (Részletek), 1997. február 2.
Jézus bemutatása a templomban
(...) "Szemléljetek engem, amint bemutatom a gyermek Jézust a jeruzsálemi templomban! Oly kicsi, gyenge, törékeny, csupán negyven napja, hogy megszületett. Karomon hordozom, szeretettel szorítom szívemhez, elragadtatással nézem szemét, amint reám tekint és isteni fényébe borít. Így Ő az, aki engem a boldogságok útján hordoz.
Boldogok a lélekben szegények.
Az Úr, a mindenható és mindentudó Isten van itt szinte megsemmisülve jelen az én kicsi Fiam külseje alatt. Nagy szegénységben, barlangban születik; jászolba fektetik, szegényes és dísztelen hajlékban tölti élete első napjait.
Elviszem Őt tisztaságos jegyesem segítségével az Úr templomába és kiváltására két galambfiókát adunk, ami a szegények számára meghatározott díj.
Boldogok a szomorkodók.
Amikor a pap visszaadja és karomba helyezi Gyermekemet, az agg Simeon az Úr Lelkétől megvilágosítva felfedi lelkem előtt, hogy Jézus szándéka elsősorban a nagy szenvedés: 'Soknak romlására, és föltámadására lesz Ő Izraelben: jel, amelynek ellene szegülnek ‒ s a te lelkedet is tőr járja át ‒, hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.' (Lk 2,34-35)
Édesanyjaként így én is Vele leszek a szenvedés útján.
Boldogok a szelídek.
Szemléljétek Gyermekemben a szelídséget és a jóságot! Isteni simogatásként nyújtja kezét az emberi szenvedés felé; szeme fényt áraszt a bűn és a gonoszság árnyékára; lába a kiszáradt és veszélyes utakat készül bejárni, hogy megkeresse a távollévőket, megtalálja az eltévelyedetteket, segítse a rászorulókat, meggyógyítsa a betegeket, összegyűjtse a bűnösöket, és mindenkinek reményt és szabadulást vigyen. Szíve isteni szeretettől dobog, hogy minden ember szívét szelídségre és könyörületre tanítsa. (Folytatás holnap!)
