Feljegyzések a purgatóriumról 2
1874. Főnöknőnk halála napja óta a mennyben van, mert sokat szenvedett és nagy szeretet volt benne. A Jóisten azt szeretné, hogy ön szentebb legyen, mint sokan mások. L. atya a purgatóriumban van, mert túlságosan szeretett lelkigyakorlatokat tartani és mindenfelé prédikálni, ámde elhanyagolta a plébániáját.
A Jóisten ugyanúgy elfogadja, ha a tisztítóhelyen lévő valamennyi lélekért tesz, mintha egyetlen lélekért tenné. E pillanatban én azért szenvedek a legerősebben, mert nem voltam hű a hivatásomhoz.
A szentmise után a keresztút a legjobb imádság. Nem tudok látható jelet adni, mert Isten nem engedi meg! Ehhez túl bűnös voltam. Mivel annyi fájdalmat okoztam önnek, a Jóisten azt akarja, hogy ön imádkozzék értem! Bárcsak mondatna értem néhány Szentmisét! Mondjon értem néhány rózsafüzért!
Végezze jól az elmélkedéseket, mert én egyáltalán nem elmélkedtem! Imádkozza bensőségesen a zsolozsmát, mert én nem jól imádkoztam! Legyen mindenben nagyon fegyelmezett, mert én mindig forgattam a tekintetemet, hogy lássam, amit nem kellett volna látnom.
Nagyon engedelmeskedjék az elöljáró anyának, akinek oly sok szenvedést okoztam! Ó szegény, ha tudná, mit szenvedek! Kérem őt, hogy imádkozzon értem, mert nagyon szenvedek mindenért.
Senki sem tudja elképzelni, milyen a tisztítótűz! A purgatórium és a mennyország között nagy a távolság. Olykor megpillanthatjuk mintegy visszfényét annak a boldogságnak, amit a menny áldottai élveznek, ám ez csaknem büntetés, hiszen hatalmas vágyódást ébreszt, hogy láthassuk a Jóistent. A menny csupa ragyogás, a purgatórium mély sötétség.
Isten végtelenül irgalmas és Neki is hatalmas öröm, amikor egy lélek kiszabadul a purgatóriumból. Teljesen igaz, amit a könyvekben olvasott erről. Húsvét napján némi enyhülésben lesz részem. (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)