A tisztító szenvedés időtartama 1
Hitünk tanítása nem tájékoztat minket a tisztítóhelyen való szenvedés időtartamáról. Általánosságban tudjuk, hogy mindenki hibái számának és súlyosságának arányában szenved, ha azokat még nem engesztelte ki az Úrnál. Isten azonban, igazságosságának sérelme nélkül, megrövidítheti ezeket a szenvedéseket azáltal, hogy felfokozza gyötrelmüket vagy a Küzdő Egyház engesztelő szentmiséi, vezeklései, esdő imái és jócselekedetei által enyhíti vagy elengedi azokat. 
Az egyházdoktorok általános véleménye szerint – földi mérték szerint – többnyire hosszú ideig tartanak a szenvedések. „Nem kétséges – mondja Szent Bellarmin – hogy a tisztítóhely szenvedései (földi értelemben) nem csak tíz-húsz évig tarthatnak, hanem némely esetben évszázadokra terjednek ki. De mégha csak tíz-húsz évnyi lenne is, akkor se kicsinyelhetnénk le azt, hogy valaki a legcsekélyebb enyhülés nélkül szenved ennyi ideig. Ha valaki biztosan tudná, hogy rettenetes fájdalmakat fog kiállni lábában, fejében, vagy fogaiban húsz éven keresztül, és hogy ezalatt sem aludni, sem a legkisebb fokban pihenni nem lesz képes, nemde inkább ezerszer a halált kívánná ehelyett a kín helyett? És ha választhatna az ily nyomorúságos élet és minden vagyonának elvesztése között, habozna-e mindent feláldozni, hogy ettől a szenvedéstől megszabaduljon? De nehéznek találhatjuk-e akkor, hogy szenvedjünk és vezekeljünk azért, hogy megszabaduljunk a tisztítóhely gyötrelmeitől? Félhetünk-e a legáldozatosabb földi gyakorlatoktól, mint a virrasztástól, böjttől, alamizsnálkodástól, hosszan tartó imától és főleg a sóhajtások és könnyek között végzett bűnbánattól?”
Ezek a szavak összefoglalják a szentek és hittudósok minden tanítását.
A tisztítótűz óráit nem úgy számítják, mint a földieket. A földön éveken keresztül tartó szomorúság, fáradtság, szegénység, vagy betegség semmi a tisztítótűz egyetlen órás szenvedésével összehasonlítva. Már az is nagy dolog, hogy az irgalmas Isten megengedi nekünk, hogy bármily fokban is befolyásoljuk igazságosságát.
A szentatyák szerint a tisztítóhely tüze (esetenként) azonos a pokol tüzével, amely az elkárhozott dúsgazdagot gyötörte. (Lk 16,19-31)
Ezeknek a szenvedéseknek a foka arányos bűneik súlyosságával és számával, és megfelel azok természetének. Az egyházdoktorok megegyeznek abban, hogy a tisztítóhely szenvedései a leggyötrelmesebbek. 
Szent Ágoston szerint a tisztítótűz tüzének gyötrelme felülmúlja e világ legfájdalmasabb szenvedéseit is. Hasonlóképpen vélekedett Szent Gergely, Szent Béda, Szent Anzelm és Szent Bernát is. Szent Tamás még tovább ment, és azt tartotta, hogy a tisztítóhely legcsekélyebb szenvedése is felülmúlja e világ összes szenvedéseit. Boldog Fáber Péter szerint a fájdalom élesebb és jobban belénk nyilall, amikor nem a testet éri, hanem a lelket és az értelmet.
Bellarmin bíboros szavai szerint: "Egy bizonyos időt meghatározni, hogy a lélek csak eddig-addig maradna a tisztítóhelyen – vakmerőség volna, mert ez nem lehet ismeretes előttünk, Istennek különös kinyilatkoztatása nélkül". (LOU)
Ferreri Szent Vinczének volt egy Franciska nevű nővére, aki nagyon el volt merülve a világ hiúságaiban. Halála előtt azonban a legőszintébb bánatot ébresztette fel magában. Halálát követő néhány nappal, midőn testvére érette a szentmisét felajánlotta, megjelent neki lángokban, tűrhetetlen kínoktól szenvedve.
«Az utolsó ítélet napjáig tartó szenvedésre ítéltettem – mondta – de nagyon meg fogok enyhülni, talán ki is szabadulok, ha a "Gregorián" harminc szentmisét elvégzed érettem.» A szent sietett eleget tenni e kérésnek, s harmincadik napon nővére megjelent neki angyaloktól körülvéve, amint az égbe szállt. (Vie de saint Vincent Ferrier, Bayle, XIII. fej.)
1917. május 13-án Fatimában, megjelent a Boldogságos Szent Szűz. A legidősebb látnok Lúcia de Santos, élve a rendkívüli helyzettel, kérdéseket tett fel a Szűzanyának: ,,Én is az égbe fogok jutni?'' ,,Igen.'' ,,És Jácinta?'' ,,ő is.'' ,,És Ferenc?'' ,,ő is, de addig még nagyon sok rózsafüzért kell elimádkoznia.'' Lúcia tovább kérdez nemrégen elhunyt barátnői felől. ,,Maria das Neves szintén már az égben van?'' (16 éves lehetett, amikor meghalt.) ,,Igen.'' ,,És Amália?'' (Ez a hölgy 18-20 éves korában halt meg.) ,,ő még a világ végéig a tisztítóhelyen marad'' – volt a válasz. (Ez a rövid, néhány mondatos, példa nélkül álló párbeszéd gondolkodásra készteti a teológusokat és az egyszerű híveket egyaránt.) (Antalóczi: Jelenések, Üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony Pléb. Eger 2000. 91. oldal) 
