Az egyház november 2-át az elhunyt, az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő híveknek szenteli. Ha a pogányokban volt már annyi tapintat, hogy Athénben külön oltárt emeltek „az ismeretlen istennek”(Apcsel 17,23) akkor Krisztus igaz egyháza nem maradhat mögöttük kegyelet dolgában, nem feledkezhetik meg az ismeretlen szentekről. Azért emlékezzünk meg Mindenszentek ünnepén különösen azokról a szentekről, akiknek az egyházi év folyamán nem jutott külön ünnep, vagy pedig, akikről még történeti följegyzés sem maradt reánk.
Szent Odiló clunyi bencés apát 998-ban vezette be emléknapként. Később a 14. század elejétől a Katolikus Egyház egészen átvette.
Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, Halottak Hetének is nevezik. E napon szokás a halottaink sírjának meglátogatása, a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása.
Ha a hívek, Halottak Napján (vagyis az azt megelőző nap delétől a Halottak Napját követő éjfélig, ill. a következő vasárnapon is) meglátogatnak egy templomot vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhetnek elhunytjuknak, a szokott feltételekkel, lásd alább!
Mindezeken felül, aki temetőt (altemplomi urnatemetőt) ájtatos lélekkel látogat és legalább lélekben imádkozik a meghaltakért, november 1-8-ig, az minden egyes napon teljes búcsút nyerhet egy-egy elhunytjának (de önmagának is majdani üdvére).
A búcsú feltételei: gyónás, áldozás, imádság a pápa szándékára (egy Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség).
Egyébként a Halottak Napjától függetlenül az év többi napján is lehet részleges búcsút nyerni a temető hasonló lelki szándékú meglátogatásakor, ugyanazon (említett) feltételekkel!
