Mennyei előzetesben
Olvasóim számára, esetenként túl merésznek, hihetetlennek vagy egyenesen badarságnak is tűnhettek az elmúlt posztok összeollózott állításai! Már a legelején kijelentettem, hogy csupán feltételezéseket, végkövetkeztetéseket találtam a mennyországi "állapotokról". A cél az elgondolkodtatás és az ebből fakadó mérlegelés, különösen életvitelünk földi vonatkozásait illetően. Egyébiránt, emberileg kétségkívül hihetetlen lenne, ha nem maga az Üdvözítő Krisztus ígéri meg! Így, a mennyországban hinnünk kell, a földi tetteinken pedig el-elgondolkodni! És e sorozatnak ez volt a lényege: Gondolkodni, küzdeni és bízni!
A legelképesztőbb viszont azon evangéliumi ismeret, miszerint az örök élet már a földi életben is jelen van. És nem előjelről beszélünk, hanem valóságos, bár rejtőző jelenlétről. (A megtestesülés ténye csakis így értelmezhető.) Bár az örök élet mibenlétére földi életünkben nem találunk közvetlen tapasztalati mintákat, az emberré válás folyamata olyan képességekkel, határtapasztalatokkal, reflexiós készségekkel ruházta fel az embert, mely a szorosan vett emberlét korlátain túllépő – bár azt meg nem tagadó – horizontokat tesz beláthatóvá (és részben bejárhatóvá). Itt különösen a „másért élő élet”, a szerelem, bizonyos misztikus élmények (például 2Kor 12,2-4), a szabadság, a művészi alkotás (kiemelkedően a zene univerzuma), a mindenfajta igazság megragadására törekvő vágyra gondolhatunk, melyek bár még így-úgy szennyezettek, de mégis a természetfeletti érzet kitörölhetetlen jelenlétére utalnak, időnként konkrétan.
Ezek az „emberi” jelenségek a menny előzetes hírnökei a földi életben, talán minden korszak, minden nép, minden kultúra emberei számára. Erősebb megfogalmazással: a földi élet mulandósága és a túlvilági örök élet – részben –, de lényegi formákban átfedik egymást. A lényeg, hogy az örök élet már földi életünkben elkezdődött és korántsem mindegy, hogy miként tudatosítjuk magunkban! Az örökkévalóságunk ugyanis könnyen ott folytatódik, ahogy és amiként azt az időben megéltük! Az „ott” már „itt” van, nemcsak a hit, hanem egyfajta kódolt tapasztalat formájában is. (vö. AJ) E tekintetben nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Szentségeket, melyek konkrétan természetfeletti segítséget nyújtanak az üdvösségre – olyannyira –, hogy képesek bennünket "itteni" életünk nyomán is alkalmassá tenni az "ottani" életre, Krisztus a mi Urunk által!
