1) A vallás végül arra is való, hogy általa meg tudjuk őrizni legfőbb emberi, művelődési és nemzeti értékeinket. A vallás teremtette meg a kultúra legnemesebb termékeit, részesítette a keresztény művelődés kincseiben a világot. Ma is a vallás őrzi és ápolja azokat a magasztos eszméket, amelyekből az emberi, családi és nemzeti jólét, az igazságosság és szociális szeretet, a honpolgári erkölcs és eszményiség kivirágzik. Ugyanakkor az emberi szabadság, méltóság és erkölcs eltiprói szintén mindig a vallásban látják erőszakos és megtévesztő uralmuk egyik legfőbb akadályát. Innen a vallásüldözések sorozatos láncolata a római cézároktól a bolsevizmusig s más mai elnyomó rendszerekig. A zsarnokok, a lelkiismeretek kerékbetörői, a zavarosban halászók, népek ámítói semmiben sem látnak akkora veszedelmet a maguk szempontjából, mint abban a vallásban, amely tiszta, szilárd és hajlíthatatlan erkölcsi elveket hangoztat, amely védi a személyiség s a lelkiismeret jogait, amely leleplezi az ámítást és lelkiismeretlenséget. Ha erősen, szabadon, emberhez méltón akarunk élni, ha nemzetünket is ezen az úton akarjuk megőrizni, ha a legmagasabb emberi értékekhez komolyan ragaszkodni kívánunk: már ezért is vallásosaknak kell lennünk. Mire való tehát a vallás? Mindenre, ami jó, nagy és magasztos. Kinek nem való a vallás? Csak annak nem, akiben vagy értelem nincs e felsőbbrendű szempontok megértésére, vagy becsületes jóindulat nincs az emberiség legszentebb értékeinek fenntartására és annak, akinek nem vágya az örök üdvösség!
2) Az Egyházat, melyet Isten alapított, a közéletből, a törvényhozásból, az ifjúság neveléséből és a családi életből kizárni nem lehet, mert az ismét tévedést és az igazságtól való eltérést hozná magával. Jól felépített állam, pedig vallás nélkül nem létezhet. Az Egyházat alárendelni a polgári hatalomnak azt jelentené, hogy felforgatjuk a rendet, mert a természetfelettit alárendeljük a természetesnek. (Vö. XIII. Leo, Immortale Dei c. körlevelét)
Mi végett élek? Azért, hogy Istent megismerjem, szeressem, megdicsőítsem és érdemeket szerezzek az örök életre. Hivatásom és kötelességem Krisztust követve harcolni a gonoszság ellen, imával és életpéldával tanúságot tenni az Evangéliumról, hogy az üdvösségre segítsem a rám bízottakat.
(folyt.) (Források az első részben!)
