A pokol látomása 2 (Giuliani Szent Veronica naplója nyomán)
Valójában alig tudok valamit mondani a pokolról, mert emberi szóval kifejezhetetlen, számomra az volt a lényeg, amit megtanultam és megértettem. Így volt ez akkor is, amikor megláttam a pokol közepét, ahol Lucifer trónja állt. A lába alatt volt egy nagyon nagy, mindenütt szakadozott párna. És megértettem, hogy ezek az elszakadt vallások buzgó követőinek és az egyház ellenségeinek lelkei voltak.
Ó, Istenem! Minden egyes lélek szenved, és egyik a másiktól szenved, egymást átkozzák. Úgy tűnt nekem, hogy a jelenlétem kínozza a démonokat és az összes lelket a pokolban.
Egyre inkább éreztem, hogy belehalok a pokol puszta látványába és bizony jó, hogy nem csak az angyalokkal érkeztem ide, hanem a Legszentebb Szűz Mária is elkísért.
Nem tudok többet mondani, és amit én elmondtam, az mind semmi! A Poklot nem lehet megérteni, nem lehet felfogni emberi ésszel, sosem tudnám megérteni annak a tenger fájdalomnak és kínnak a szörnyűségét. Ráadásul a pokolban mindenkinek van egy helye, és az enyémet is láttam.
Ennek a sokkja alatt végleges döntést hoztam, hogy minden erőmmel törekedni fogok a tökéletességre, abban is, amiben eddig hanyag voltam. Istenért élek, egyedül Istenért!
Szent Veronika Giuliani egy másik alkalommal látta a poklot, melyet az ördög mutatott meg neki. "Úgy tűnt, hogy sok lélek hullott bele, csúfak és feketék és mélyen megrettentettek. Mindegyik a másik után zuhant azokba a tüzes, lángokkal teli szakadékokba. A kárhozottak sikolyait és siránkozó hangjait is hallottam, valamint éreztem azt a pokoli bűzt és rendkívül forróságot, melynek nagyságát csak az ég és a föld közötti távolsághoz tudnám hasonlítani. Ami e hely méretét illeti, nem lehet látni sem az elejét, sem a végét. Viszont hallani lehetett sok istenkáromlást és átkot Isten ellen, mely szörnyű kínt okozott a lelkemnek."
Ezután a látomás után Veronika áldozatként ajánlotta fel önmagát az Isteni Igazságszolgáltatásnak: " Uram, felajánlom magam, hogy itt álljak, mint kapuőr, hogy senki se léphessen be oda, és el ne veszítsen Téged." Ekkor Veronika kinyújtotta a karjait, és azt mondta: "Ó lelkek, menjetek vissza! Istenem, nem kérek mást Tőled, küldj nekem több fájdalmat, több kínt, több keresztet, csak nyerjék el irgalmadat a szegény bűnösök!"
A Boldogságos Szűz Mária beszélt Veronikával a pokolbéli utazásáról, és azt mondta neki: "Mikor körbementél a pokolban, minden lépésnél gyötrődést és gyötrőket láttál; de amikor Lucifer székhelyéhez értél, megrémültél, látva azt a sok lelket Lucifer trónján. Ez a pokol közepe, amit minden kárhozott lélek és minden démon lát, ez a trónus nagy szenvedést jelent nekik, mert Lucifer székhelye maga a pokol..
A Szűzanya még ezt mondta: "Sokan nem hiszik el, hogy a pokol létezik, te pedig magad voltál ott, ám hidd el, hogy amit láttál az még semmi abból, ami a pokol valósága!" SOKAN ISZONYATOSAN MEG FOGNAK LEPŐDNI!