A szeretet, a mennyben is szeretet!
Egészen kifinomult és elmélyült formában tovább élnek a mennyben azok a szeretetkapcsolatok, amelyek itt a földön összefűzték az embereket: hitvesi, szülői, baráti, munkatársi stb. szeretet. Ezek azonban kibővülnek az összes üdvözültekre irányuló új szeretetkapcsolatokkal. Az utóbbinak következtében a túlvilági elképzelésekből ki kell hagynunk mindent, ami a földi szeretetben tökéletlenség volt, a birtoklásvágy, az érzékiség vonzalmai, vagy a másoktól való antipatikus elkülönülés hamisságai.
Amiként a Szeretetláng üzenetéből kitűnik, a "hatásmechanizmusa" akként működik, hogy a lelkekért felajánlott Szentmisék, búcsúk és az imádságok Szeretetláng fohásszal mondása által – az ígéret szerint többlet hatékonysággal –, lelkeket szabadítunk ki a tisztítóhelyről vagy segítünk a bűnelkerülésben. Nos, Erzsébet asszony a beszélgetések során elmondta, hogy "nagy meglepetés lesz számunkra, hogy mily sokan fognak minket hálás köszönettel fogadni a mennyországban, akik mind nekünk köszönhetik üdvösségüket!"
Tehát, nem csak rokonainkkal, őseinkkel, nem csak hajdani ismerőseinkkel találkozhatunk a mennyben, hanem azokkal is, akiket földi életünk során nem is ismertünk – jóllehet, segítettük üdvösségüket – Krisztus, a mi Urunk túláradó kegyelmei által .
Amiként a teljes és tiszta istenszeretés hozzátartozik az örök boldogság lényegéhez: «A szeretet nem szűnik meg». Vegyük hozzá azt a teológiai megfontolást, hogy a mennyei szeretet lényegileg nem más, mint a földi. A hit és a remény ott megszűnik, ellenben a szeretet megmarad (1Kor 13) vagyis csak fokozatilag más az üdvözültek szeretete. De vajon ebben kell-e keresni az üdvözültek boldogságának alapvető elemét? Duns Scotus és tanítványai azt gondolják, hogy igen. Szent Tamás és iskolája az istenlátásba helyezik azt. De bármint van is a dolog, az biztos, hogy a mennyei világosság és általában a mennyei boldogság különbözősége miatt nincs semmiféle versengés és irigység az üdvözültek között, mert mindenkiben és mindenben egyenlőképpen uralkodik a szeretet.
Az ember értelmes természeténél fogva leghevesebben az igazságot óhajtja; Isten színelátásában ez az óhaj hiánytalan tökéletességgel teljesül. Ámde célt érni, elérni a vágy és szeretés tárgyát: ez a boldogság. A szép vidékek és kiváló alkotások látásán, még inkább a bölcseleti igazságok megértésén kelti a tiszta örömöt.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.