A földi vágyak vetülete?
Ésszel sem nehéz fölérni, hogyha létezik Isten és ha az emberben a testi halált túlélő lélek van, akkor kell lennie mennyországnak is! Ha pedig van mennyország, akkor lehetőségében, léteznie kell a pokolnak is, hiszen csak így érvényesíthető az isteni Igazság, ill. az isteni igazságszolgáltatás, méginkább az Isteni Irgalmasság! Az Isten iránti hűségnek, a valláserkölcsi eszmény iránti áldozatos odaadásnak el kell nyernie a jutalmát épp úgy, amiként a gonoszságnak vennie kell a büntetését.
Mindezt, csak a materialisták, ateisták, kommunisták és a liberalisták tagadják; hiszen ha tagadják Istent és a lelket, akkor tagadják a keresztény mennyországot is. Ennek "kompenzálására" a földi életben ígérnek mindent, de addig amíg a földi mennyországot majd csak az "ENNEDIK ötéves tervre" ígérgetik, addig a poklot már uralmuk első napjaiban megvalósítják börtöneikben, kazamatáikban, a gulágokon! Sőt az elmúlást is megpróbálják kikerülni a mumifikálással, mely persze csak a "legkiválóbbak" költséges kiváltsága, jóllehet ez is – mint minden ígéretük és eredményük –, csupán élettelen látszat!
Oktalanság azt mondani − miként a fentiek állítják −, hogy a keresztény mennyország az emberek földi vágyainak vetülete csupán, egyféle "kárpótlás remény" a földi szenvedésekért.
És ha már "racionálisan" próbálunk gondolkodni, akkor egyértelmű, hogy az emberi ábrándozás egészen más mennyországot gondolt volna ki, melyből ízelítőt nemcsak a mohamedánok paradicsoma ad, de a kommunisták hazug ígérgetései is. Ezzel szemben az Anyaszentegyház másvilág-dogmája nemcsak mennyországot ismer, de az Isteni Irgalom tisztítótüzét és a poklot is, melyek ismeretében, érdemes "jóembernek" lenni!