Isten könyörületes és törődik velünk!
A fatimai jelenések súlyos történelmi eseményekkel estek egybe: I. Világháború; a bolsevizmus megjelené-se; majd a nácizmus újpogánysága. A fatimai üzenetet tehát értelmezhetjük pszichoanalitikusan, mint sorsdöntő figyelmeztetést, illetve történelmi jövendölést, vagyis a Mennyei Ige, a Kegyelem Igéjének – nem intézményi –, hanem karizmatikus megnyilatkozását.
Sarugi Szent Jakab (+521) szuggesztív kifejezése Máriáról ("az irgalmasság felhője, amely az egész világ szenvedését és reményét hordozza") jól közvetíti számunkra a fatimai jelenések értelmét és az üzenet lényegét.
Először is, a Szűzanya jelenése és üzenete úgy értelmezhető, mint a Magasságos közbeavatkozása, hogy a hívők megbizonyosodjanak afelől, hogy Isten szíve nem közömbös, hanem sebezhető, a fájdalmát és szeretetét kiáltja a pusztító bűn rombolása, a világ és az egyház szenvedése miatt: Isten könyörületes, Isten törődik velünk.
Sajnos a klasszikus teológia felépítői metafizikai értelemben, túlságosan eltávolították Isten fogalmát az embertől! A hívők olyan Istenre gondolnak, aki nem sokban különbözik a pogányok sorsfogalmá-tól, vagyis korlátlan hatalmú, süket, néma és távoli. Ez egy bizony hamis istenkép, amely nem halad meg bizonyos deista vonásokat: Isten a mozdulatlan mozgató, az első ok «égi fejedelem és a Világegyetem ura» (Moltmann), közönyös, érzéketlen − «olyan istenfogalom, amely le van egyszerűsítve a teoretikus vagy gyakorlati ész, elvont posztulátumává. Így sötétült el Jézus Krisztus isteni arca.
A fatimai üzenet tanúsága szerint, a szerencsétlenség és a bűn nem hagyják közönyösen Istent és Ráchel tovább siratja gyermekeit (vö. Mt 2,18). Az üzenet tulajdonképpen sürgető buzdítás arra, hogy a keresztény életbe és a világ közepébe helyezzük vissza Isten imádását. Minden egységtörekvésnek ebből kell kiindulnia, mindennek azt kell sugároznia – a Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletének is –, mely az Isten- és emberszeretetre, az engesztelésre és bűnbánatra készteti a lelkeket. Ezek, ha nem is tűnnek hatékonynak az emberek szemében, mégis képesek az istenanya közbenjárása által tüzes lelkűvé formálni a lanyha lelkeket, hogy az igazmondás, a megtérés, a békéért való kitartó ima, az imádás, az engesztelő odaadás által. «Jerikó falai az ima trombitaszavára omoljanak le».
(A "Boldog Marto Ferenc és Jácinta" c. Folyóirat 2004. április-júliusi számának felhasználásával)