Nincs üdvösség senki másban!
A Katolikus Egyház tanítása, hogy az Üdvözítő Krisztuson kívül, „nincs üdvösség senki másban, mert más név nem adatott az embereknek az ég alatt” (Apcsel 4,12).
Kétségtelenül, más mitológiákban és ősvallásokban is találhatunk előképeket vagy hasonlóságokat, ám mindezek Isten Fiának messiási megjelenésével letisztultak, megvalósultak. Merthogy sok ősi múltra tekintő vallás van a világban, számtalan prófétával és ősi hitregével, ám Isten egyedül Jézus Krisztust igazolta és tanítását (a kereszténységet) az Evangéliumból ismerhetjük meg!
»A Katolikus Egyház felemelt fővel tudatában van annak, hogy kívüle nincs üdvösség. Nem gőg vagy szűkkeblűség ez tőle, hanem igazság mélyen átérzett öntudata. Tudja, hogy Krisztus tanának, a mennyek országának kulcsai és az üdvösséghez szükséges eszközöknek egyedüli örököse, ő kapta a megbízást, hogy tanítson minden nemzetet, viszont mindenkinek lelki kötelessége, hogy őt hallgassa s neki engedelmeskedjék. (Mt 28,20; Mk 16,16)
Ez volt már az apostoloknak Szentlélektől sugallt meggyőződése. Pál apostol maga is így beszél: „tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, s így hajótörést szenvedtek a hitben. Ezek közé tartozik Himéneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak (vagyis kiközösítette), hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak. (1Tim 1,19-20)
Az ősi Egyház sem vélekedett másként. Az eretnekektől, akik Krisztus varratlan köntösét, a keresztény tan egységét igyekeztek szétszaggatni, a legnagyobb borzalommal fordult el és „a kárhozat fiainak” tartotta azokat.
Szent Ignác vértanú (†109) azt állítja: „Aki csak Istené és Jézus Krisztusé, az a püspökökkel tart, amiként azok is, akik penitenciát tartva az Egyház egységébe újra visszatérnek, szintén Istenéi lesznek…” (Philad. III.)« (ML)