Nem a házasság intézménye van válságban, hanem az ember!
Korunkra jellemző, hogy a megtévesztő szellem úgy próbálja az Isten törvényét elértékteleníteni és az emberi kapcsolatokban káoszt kelteni, hogy zavart kelt az emberi fogalmakban! Ma más jelent a szabadság, szeretet, szerelem, tolarencia, melegség és a "bemutatom a barátnőm"!
„Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás eszközévé mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak.(…) Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem értékének és eredményének tüntetnek fel olyan dolgokat, melyekkel valójában áthágják a természeti törvényt, az Isten törvényét! A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését!” (Don Gobbi, KK 1977. 04. 23)
Társkeresés, partnerkapcsolat, ismerkedés, udvarlás, "van egy barátnőm", ma már többértelmű szavak, eredeti jelentésükhöz képest bizony kiegészítéseket is hordoznak magukkal. Mert kérdés, hogy miként és mire keressük a társat, miben partner, mit értünk "ismerkedés" alatt és mi az "udvarlás végcélja"!? Egy hívő keresztény ember számára a "társkeresés", az életre szóló házastárs keresését jelenti. "Nehogy társad csak „pótléka” legyen vágyaidnak, miközben csupán a szerelembe vagy szerelmes!" (Útravaló húzó 384) "Ha valóban az Igazira vársz, ne érd be a hasonlóval!" (ÚH 684) "Az ismerkedést elkapkodhatod, de a megismerésre hosszú időt szánjál!" (ÚH 780) – hallhatnánk szívesen a régi jó tanácsot – de nem halljuk!
Az udvarlás időszaka alatt kell megismerniük egymás érzelmi-lelki tulajdonságait és viselkedési szokásait. – És itt merül fel a kérdés, hogy a "megismerésnek" része-e a megvalósult szexuális aktus is, melyet ún. házasság-próbának tudnak be?
Nos, ha az emberi mivolt csupán "funkcionális" állati lényeggel bírna, bele is férne a párkeresés rendjébe, ám az ember esetében e cselekmény eleve hibádzik, hiszen az állatvilágban a közösülés pusztán a fajfenntartásra szolgál, nem az "ismerkedésre", különösen nem a "szórakozásra".
A probléma emberi vonatkozása abban áll, hogy az ember életfeladata nem csak a földi életfunkciók megvalósítása, hanem az örökéletű lelkének üdvösségre segítése – Krisztus, a mi Urunk által!
Az "eggyé levés" emberi vonatkozásban tehát szó szerinti, az Isten által megszentelt állapot és cél a Házasság Szentségében! Vagyis egy magasabb rendű egyesülés az egymásért való felelősségvállalásra, (nem csak "röpke percekre", néhány hétre), hanem az egyének egész földi életére, különös tekintettel egymás üdvösségre való segítésére! – És ez a lényeg!
