Pápai rendelkezés a kézbe-áldozás ellen
Az Istentiszteletek Kongregációjának prefektusa, Antonio Canizares Llovera bíboros interjút adott a milánói „Il Giornale” újságírójának. A beszélgetés középpontjában a katolikus liturgia válsága és XVI. Benedek pápának az a szándéka állt, hogy „egy új liturgikus mozgalmat” indítsanak el.
Az interjút 2010. december 24-én hozták nyilvánosságra. Ebben elhangzott az a rendelet, miszerint XVI. Benedek pápa szentmiséin az áldoztató papok a Szentostyát csak nyelvre adhatják. Addig csak a pápánál áldozók fogadták a szentostyát térdelve és nyelvre.
XVI. Benedek pápa döntése első sorban az áldozás pillanatának szentségét és a Kenyérben valóságosan jelen levő Krisztus tiszteletének az erősítését szolgálja. Ugyanakkor ezzel annak a veszélyét is kizárták, hogy a pápai miséken jelenlevő sokaság némely tagja visszaélést követhessen el a Szentostyával, ami a múltban igen gyakran előfordult. A nagy tömegben nemcsak nem valósult meg az imádás gesztusa, de előfordult, hogy a Szentostyát „emléktárgyként” zsebre tették. A pápa ezen utasításával a hívek áldoztatásának a VI. Pál misekönyve szerinti módját követi, egyúttal „jó példaként” kívánt elöl járni a klérus és a hívek előtt!
Antonio Canizares Llovera bíboros a továbbiakban leszögezte, hogy a zsinat utáni liturgikus újítások jó szándékában nem szabad kételkedni, ezek az Egyház életébe nagy előnyöket hoztak, például a hívek tudatosabb és aktívabb részvételét, valamint a Szentírás gazdagabb jelenlétét. Mindazonáltal ezen előnyök ellenére az árnyékok sem hiányoztak és hiányoznak. A liturgia és az Eucharisztia tisztelete önkényes torzulásokat szenvedett, melyek a félreértelmezett ökumené és a szekularizáció eredményei is, mely sajnos az Egyház belsejében is megtette a hatását. Ennek az a következménye, hogy számos ünnepen nem Isten, hanem az ember áll a középpontban. …
A II. Vatikáni Zsinat utáni liturgia-reform – Llovera bíboros szerint – a jó szándék ellenére sajnos nagyon sietősen és elhamarkodva lett megvalósítva. Hiányzott az idő, „hogy a zsinat tanítását megfontoltan átvegyék és magukévá tegyék”. A celebrálás formáját, sajnos „egy csapásra” változtatták meg.
A bíboros a „reform reformjával” kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy az fontos és szükséges: „Egy új, egyértelmű és erős liturgikus mozgalmat kell életre hívni az egész Egyházban.” Mert a liturgiához való viszonyban dől el a hit és az Egyház sorsa. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a szent, a titok és az Isten iránti érzék elvesztése „az egyik legsúlyosabb veszteség az igazi humanizmus számára”.
A bíboros elmondta, hogy a pápa arra szólította fel kongregációját, hogy támogassa a megújulást a II. Vatikáni Zsinat szellemében, az Egyház hagyományával összhangban, anélkül, hogy a zsinati normákról megfeledkezne, mely előírja, hogy újításokat csak akkor szabad bevezetni, ha annak haszna az Egyház számára biztosított. Az új normákat minden esetben a már meglévő normákból kell szervesen eredeztetni. … Ehhez jön a különböző liturgikus ünnepeket bevezető szövegek revíziója. A Canizares Llovera bíboros által kívánt „új liturgikus mozgalom” feladata a liturgia szépségének újra felfedezése is. Mindenkiben tudatossá kell tenni a követelményt, nem csak a hívek jogai, hanem „Isten jogai” iránt is.
forrás: katolikus-honlap.hu/kath.net nyomán