Hiszek?
Aki Krisztusban hisz, annak az Eucharisztia már úgy szólva semmi újat sem mond? Nem lehet megérteni azokat az embereket, akik Jézus istenségét vallják, de az Oltáriszentség tanát azon a címen utasítják vissza, hogy „kemény beszéd ez” és hihetetlen. Hát a megtestesülés hihetőbb? Nem százszor s ezerszer nagyobb, csodála-tosabb, rendkívülibb tan-e, hogy az Isten emberré lett s a földre jött? Az Istentől az emberig csakugyan milliószor hosszabb az út, mint az emberalaktól a 'kenyér s a bor' alakig. Ha amazt hihetem: érthetet-len, miért ne hihessem emezt is? Amikor ugyanaz a kinyilatkoztatás tárja elém ezt is, azt is! Hiszek a kegyelemben?
Hiszek a Szentháromságban? Hiszek a saját majdani feltámadá-somban? Ha ezekben hihetek, amik sokkal nehezebb s az érzéki tapasztalást meghaladóbb dolgok, hogy van az, hogy ugyanakkor az Oltáriszentség tanát „hihetetlennek” tartom?
Azt mondhatná erre valaki: Nem is azért nem hisszük, mert Istent nem tartjuk elég hatalmasnak, hogy ezt a csodát is művelje, hanem mert még Jézus csodatevő alakjának szemmel tartásá-val is úgy érezzük, hogy ez a csoda valahogy kiütköznék a jézusi stílusból.
Ebben az ellenvetésben csak annyi az igaz és igazol-ható, hogy az Eucharisztia tana a maga nemében való-ban egyedülálló. De nem állítható, hogy ellenkeznék a jézusi stílussal és nem lenne éppen a jézusi kinyi-latkoztatások és rendelke-zések egész módszerével és hogy úgy mondjuk, természetrajzával tökéletesen egyező.
Mik a Jézus módszerének, vagy ha tetszik, „stílusának” jellemző vonásai? A megváltói cél, a kegyelem közlése, a hívőkhöz egyénen-ként való szeretetteljes lehajolás, az ember felemelése Istenhez s önmagának szerves közlése, saját istenemberi életerőinek titokzatos átömlesztése a hívekbe. Ha ezeket az elveket szemmel tartjuk, az eucharisztikus gondolatot mint a jézusi életműnek és stílusnak egészen kifejező s jellegzetes elemeit kell felismernünk.
Jézus végső célja az emberi nem megváltása volt, s ez főleg a golgotai keresztáldozat révén történt. Az Eucharisztia ennek a keresztáldozatnak titokzatos és jelképes megújítása a világ végezetéig, az „Ezt cselekedjétek” parancsa szerint. Jézus végső célja a lelkek egyéni megszentelése: ő a szőlőtő s hívei a szőlővesszők, amelyeknek a tövön kell maradniuk, a tővel össze kell forradniuk.
Hol történik ez kifejezőbben, stílusosabban, mint az Eucharisztiában? Jézus végcélja, hogy az emberek kenyere legyen. (Jn 6,35.) Hol és hogyan lehetne jobban az, mint az áldozás magasztos aktusában? A megváltásnak végső célja, hogy az embert Istenhez felemelje s Istennel egyesítse: el lehet-e képzelni jelesebb, igazabb, fönségesebb egyesülést és Istenhez-emelkedést, mint az eucharisztikus áldozatot és áldozati lakomát?
A jézusi stílus emlegetése nemhogy gyengítené az eucharisztikus hit érveit, sokkal inkább megerősíti s új világításba emeli azokat.