Hit vagy hitetlenség?
Egy szellemes festő lefestette az utolsó vacsora jelenetét, amint: Jézus a kenyeret és bort nyújtja tanítványainak. A kép egyik alsó szélére a következő megnyilatkozásokat írta:
Luther: Ez alatt van az ő teste. −
Kálvin: Ez úgy hat, mint az ő teste. −
Zwingli: Ez jelképezi az ő testét. −
A másik szélén viszont e szavak álltak:
Jézus Krisztus: Ez az én testem! −
Majd alatta: „Kinek higgyünk ezek közül?”
Aligha lehetne rövidebben és kifejezőbben érzékeltetni az Oltáriszentség körüli katolikus és katolikusellenes állásfoglalást. Az eligazodás tekintetében sajnos gyakorta a felekezeti szenvedély „csak azért is” ragaszkodása az útmutató, jóhiszemű hithűséget láttatva a csökönyösségben. Pedig mekkora kincstől fosztja meg magát az, aki nem hisz az Eucharisztiában! A csodákkal szemben értetlenkedő, aki nem hisz a valóságos jelenlétben, az bizony még sokkal érthetetlenebb kérdések előtt találja magát, mint amennyire hihetetlen maga az Oltáriszentség.
Mert, ugyan miként magyarázza meg az ilyen, a kafarnaumi beszédet? Mennyiben kaphat választ, hogy az Úr miért is vezette tévedésbe a kereszténységet, amikor egyetlen szóval is visszatarthatta volna híveit a téves értelmezéstől? Miképp értelmezhető számára Szent Pál beszéde a korinthusiakhoz, vagy az ősi liturgiák egyöntetű szentségimádása, a legelső egyházatyák és a nagy egyháztanítók lángoló tanúságtétele? Miként kaphat magyarázatot az az ígéret,miszerint a pokol kapui sem vesznek erőt az Egyházon, és Ő velünk marad mindennap a világ végezetéig? Mennyi csoda, mennyi megoldhatatlan rejtély!
Minket is válasz elé állít az Oltár Titka. Tőlünk is azt kérdezi Jézus: Mit akartok: hinni vagy botránkozva távozni tőlem? Én, amikor szeretetem legértékesebb zálogát nyújtom nektek, ti is rövidlátó kételkedéssel igyekeztek lerázni a hit édes igáját? Vagy hisztek-e Bennem akkor is, mikor szeretetem találékonysága, a csodák útját járja? Nos, mi mást felelhetnénk, mint amit Péter válaszolt az Úr kérdésére: „Hová mennénk Uram, hiszen az örök élet igéi Nálad vannak!”
