Hiszem az örök életet
Kedves Testvéreim! Mióta ember él a földön, mindig élt benne a törekvés is, hogy csak egy arasznyival is meghosszabbítsa életét. Milyen szenvedélyes mohósággal kereste az ember az örök életet biztosító életelixírt! Az egyik kínai császárról beszélik, hogy égbenyúló tornyot építtetett, a torony tetejére aranyrúdon arany csészét helyezett s az abban fölfogott kristálytiszta harmatba a legértékesebb drágakövek összetört porát keverte és ezt a folyadékot itta, csakhogy soha meg ne haljon. Mily hiú kísérlet! Mily balga törekvés!
Mennyi kutató munkát fordított már az ember ennek a kérdésnek tanulmányozására, arra, hogy miként kell józanul táplálkoznunk, ruházkodnunk, házainkat megépíteni, csakhogy minél tovább élhessünk. Mindazáltal mégsem tudtuk életünket a sírtól megmenteni és ma is igaz Jób könyve: «Az ember rövid ideig él és elhervad, eltűnik, mint az árnyék». (Jób 14,2)
Pedig van egy csodálatos, biztos élet-hosszabbítás, mely nem pár évre, nem százra, nem millió évre érvényes, hanem örökre: a mi szent keresztény hitünk!
«Non omnis moriar», nem halok meg teljesen, – így írta bizakodóan Horatius, a nagy latin költő a saját irodalmi hírnevéről. Amit azonban ő csak a hírnévre értett, szabad nekünk abból az egész emberiség ösztönös vágyát kiérezni a halhatatlanság után, az élet után:
Nem halok meg teljesen! A halál után is élni fogok! Hiszem a testnek föltámadását! Hiszem az örök életet! Ámen!
TÓTH TIHAMÉR: HISZEM AZ ÖRÖK ÉLETET könyve nyomán. Forrás: