HTML

A Hajnal Szép Sugara

Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót, dicsértessék a Jézus Krisztus! Begyik Tibor vagyok, családapa, nyugdíjas kegytárgy-restaurátor. Blogommal - "A Hajnal Szép Sugarával" -, a hívek- és a jószándékú istenkeresők számára szeretnék rámutatni, a katolicizmus egyedülálló eredetiségére, az Egyház iránti hűségre és az ezzel szorosan egybefonódó Mária-tiszteletre. Fontos megjegyeznem, hogy a Szentíráson, az Egyház és a szentek tanításán túl, számomra a Mária-jelenések és általánosságban az "üzenetek" köréből kizárólagan az egyházilag kivizsgált, tehát befejeződött magánkinyilatkoztatások a követendők és a mérvadóak. A főcímben megjelenő "Hajnal Szép Sugara" kifejezéssel a Szent Szűz nevezte meg magát a Szeretetláng üzenetében (Lelki Napló II/100; Szent István Társ. 2010. Nihil obstat, Imprimatur: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Nr. 494-4/2009). Blogom indíttatása nem csupán a saját, vagy a meggyőződésemet tükröző írások közzététele, hanem a figyelem felkeltése más, hitelesnek tartható forrásra és "linkre", mintegy élve az evangelizáció újabbkori eszközeivel, az internet adta lehetőségekkel! Abban a meggyőződésben teszem ezt, hogy ezzel részt vállalok az általános apostoli munkában (ld. 1Pét 2,9), a lélekmentésben, melynek felelősségét a Szent Keresztségben ruházta mindannyiunkra a Szentlélek. Részemről e 'misszió', az evangéliumi felhívás teljesítése: ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!” (2Tim 4,2) Felelősek vagyunk ugyanis egymás lelki üdvéért! ----------------------------------------------------- LINK AJÁNLÓ: -------------------------- http://prochristo.blogspot.com http://mariaszazada.hu http://breviar.sk/hu http://katolikus.hu/igenaptar/ http://katolikusvalasz.blogspot.hu/ http://www.hagiosz.net/ ----------- http://www.wikiwand.com/hu/Port%C3%A1l:Katolicizmus ----------------------------------- http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/ http://www.karizmatikus.hu/ --------------- http://www.katolikus-honlap.hu------------ http://hu.wikipedia.org/wiki/Portál:Szűz_Mária ---------------------------------------- http://www.depositum.hu/ http://www.prohungariasacra.blogspot.hu/ http://elhallgatott.lapok.hu/ -------------- www.ppek.hu ---------------------------------- http://www.plebania.net/ http://uj.katolikus.hu/ http://www.liturgia.hu/ http://juventutem.hu/ http://katolikusradio.hu http://www.keesz.hu http://www.adorans.hu/node/2048 http://www.pazmaneum.com http://www.szentsegimadas.hu/ http://www.szeretetlang.hu http://mariaut.hu// ----------------- http://engesztelok.hu ---------------------- http://www.kalazanci.ro/ima_07.html ---- http://prochristo.blogspot.hu/ -------- OLVASÓIM FIGYELMÉBE AJÁNLOM! --------- A felületen 200 poszt görgethető vissza. A kétszázadik alján látható "Következő oldal" nyitja meg az újabb 200 posztot (bár ez esetben a jobboldali felsorolás nem változik)!

Korábbi bejegyzések

Korábbi bejegyzések

Friss topikok

  • csilla vargáné: leSZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ...... (2024.01.15. 17:07) A LORETÓI SZENT HÁZ TÖRTÉNETE 7. rész.
  • csilla vargáné: leSZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ...... (2024.01.15. 17:07) NAPI GONDOLAT
  • csilla vargáné: leSZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ...... (2024.01.15. 17:06) KÉT FELHÍVÁS!
  • csilla vargáné: leSZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ...... (2024.01.15. 17:05) ANNAK ÖRÜLJETEK, HOGY NEVETEK FEL VAN ÍRVA A MENNYBEN videó 3 perc 20 mp
  • csilla vargáné: leSZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ...... (2024.01.15. 17:04) HITVALLÁS
Az összefüggések és a körülmények
en_vagyok_az_elet_kenyere_1.jpg 

     Mindenekelőtt nem szabad felednünk, hogy Jézus a szóban forgó kijelentéseket egyszerű emberek, a nép fiai előtt tette. Nem akadémikusoknak, nem diplomatáknak, vagy szótekervényekhez szokott filozófusoknak beszélt, akik esetleg az egyszerű, világos szavak mögött is hajlandók valami rejtett, szimbolikus, képletes jelentőséget szimatolni. Jézus gyakran beszélt példabeszédekben, de csak azért, hogy ezzel még jobban megvilágítsa mondanivalóit, az elvont igazságokat, nem pedig azért, hogy elhomályosítsa azokat a tanítványai előtt. Csak azok nem értették meg az ő példabeszédeit, akik nem akarták vagy hitetlenek voltak.
Ha ellenfeleinknek igazuk volna, akkor ez volna az első és egyetlen eset, hogy Jézus a képletes beszéddel valósággal elfedte volna, a kihámozhatatlanságig elrejtette volna, amit mondani akart. Ugyan mi jogon tételezzük fel róla ezt épp akkor, amikor nem is írástudókhoz, hanem a néphez, az egyszerű tanítványokhoz beszél? Hiszen akik később, megkísérelték szavainak merőben képletes értelmezést adni, azok maguk sem voltak egymás közt egységesek, s a legeltérőbb magyarázatokat találták ki Jézus szavainak „megfejtésére”. Világos jeléül annak, hogyha nem közvetlen jelentésük szerint értelmezik, teljességgel érthetetlenek. Hiszen másként magyarázta e szavakat Husz, másként Luther, másként Zwingli, másként Kálvin; sőt Rasperger Kristóf már 1577-ben nem kevesebb, mint 200-féle, meglehetősen eltérő értelmezést szedett össze a pro­testáns hittan-magyarázók idevágó műveiből!
Ugyan feltehető-e józanul, hogy amikor Jézus az egyszerű embereknek szánt mondanivalóját olyan mesterséges homályba burkolta volna, hogy 1900 év múlva se lehessen megtalálni a szavainak voltaképpeni, szándékolt, természetes értelmét? Akik nem akartak a kákán is csomót találni, azok előtt Jézus szavai teljesen világosak voltak.
Mert − és ez a másik, igen fontos szempont − Jézus hallgatói, a zsidók és a tanítványok igenis szó szerint értették Jézus kijelentéseit. Kétségtelenül kitűnik ez abból, hogy − az Evangélium szerint − a zsidók ismételten félbeszakították Jézust, csodálkoznak, sőt zúgolódnak. „Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Majd mikor Krisztus erre az ellenvetésre azzal felel, hogy még világosabban és még határozottabban megismétli előbbi kijelentéseit, az evangélista így folytatja: „…tanítványai közül sokan azt mondták: Kemény beszéd ez, ki hallgathatja ezt? Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: Megbotránkoztat ez titeket? Hát ha majd látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt?” (60-62) „De vannak köztetek egyesek, akik nem hisznek!” (64) „Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: Talán ti is el akartok menni? Simon Péter azt felelte: Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak.” (66-68)
Tehát: a zsidók és később a tanítványok közül is sokan megütköztek azon a csodálatos kijelentésen, hogy Jézus az ő testét és vérét eledelül és italul akarja hagyni nekünk, mint az élet kenyerét. Zúgolódtak ellene, és kemény beszédnek tartották szavait. Érdekes! Ha Jézus csak képletesen beszélt volna, akkor semmi értelme nem lett volna annak, hogy a zsidók emiatt meginogjanak benne való hitükben, és még tanítványai közül is "sokan" elpártoljanak tőle. Mert hiszen akkor nem másról lett volna szó, mint egyszerű hasonlatról, képletről, ártatlan emlékjelről, ahogyan ezt akármelyik bölcs, nagy tanító is elmondhatná: Én bizonyos értelemben kenyér vagyok és bizonyos értelemben táplálék. Ebben még nem lenne semmi különös és valószínűtlen, semmi zúgolódni és ellenkezni való. A meglepő csak ott van, ha e szavakat szószerint kell venni!
A zsidók szószerint vették. És ha már felvetették a kételyt, Jézusnak okvetlenül felelnie is kellett, ha pedig a szószerinti értelmezés lett volna a tévedés, Jézusnak bizonnyal meg kellett volna nyugtatnia őket, hogy dehogy is! Semmi okuk az álmélkodásra, a csodától való félelemre. Nem kellett volna ismételnie, hogy de bizony, az én testem valóban étel s az én vérem valóban ital, hanem azt kellett volna mondania: Nos, emberek, értsük meg egymást, ne értsetek félre, szó sincs róla, nem mondtam én semmi különöset, semmi emberileg lehetetlent! Ne menjetek el merő félreértés miatt!
Jézusnak néhány egyszerű mondatába, néhány világos szavába került volna, hogy a „félreértést” tisztázza, a „sikerületlen példabeszédet” szokása szerint néhány szóval megmagyarázza. Miért nem tette? Miért hagyta hallgatóit meginogni a hozzá való hívő ragaszkodásukban? Miért engedte szélnek még a tanítványok jókora részét is csak azért, mert rosszul értették őt? Nem lett volna-e kötelessége, és a jópásztori szeretet elemi parancsa, miként a logika követelménye is, hogy némi magyarázattal letompítsa szavainak borzalmasan egyértelmű, és nagyon is egyféleképpen értelmezett jelentőségét?
Fontos körülmény ez is: Jézus máskor, ha képletes értelemben beszél, mindig feltünteti és megmagyarázza a képletességet, vagy legalább utal arra, hogy képletes értelemben beszél. Így, amikor Jákob kútjánál fáradtan leül, és apostolai eledelt hoznak neki, ő, tanítványai távollétében megtérítette a szamáriai asszonyt, nem akar enni, hanem így sóhajt fel: „Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.” De mivel szavait szó szerinti értelemben vették, „A tanítványok egymást kérdezgették: Talán enni hozott neki valaki?” Jézus azonnal kimagyarázza szavait: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, ki küldött engem...” (Jn 4,32-34) És mindezt ugyanaz a János evangélista beszéli el, aki − két fejezettel előbb − az eucharisztikus beszédet közli. Hasonlóképp tesz Jézus, amikor az „újjászületés” szükségességét magyarázza Nikodémusnak, aki azt kérdi:„Hogyan születhetik újra az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe…?” (Jn 3,4) Mire Jézus azonnal a segítségére siet és felvilágosítja őt, hogy az újjászületés itt csak lelki, átvitt értelemben veendő, és jóllehet itt is egyszerű hitet kíván, mégis azonnal megmagyarázza neki, mit ért újjászületésen (Ld. Jn 3,3-21). A félreértések felderítése és helyes megmagyarázása Jézus tanítási módszerének egyik állandó eleme!
Ám Jézus (a kafarnaumi beszédében) nem magyaráz ki semmit, nem von vissza semmit. A kételkedő, zúgolódó szavakra csak egy felelete van: megismétli, amit mondott, még világosabban, még határozottabban. S nyomban rá megrója azokat, akik nem akarnak hinni a szavaiban! Jól értsük meg: nem azokat rója, akik talán nem találják el a szavainak rejtett s legyengített értelmét, hanem egyszerűen: akik nem hisznek azokban! „Ez titeket megbotránkoztat? Hát ha majd látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt?” (Jn 6,62). „Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van” (47). „De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.” (64) És végül a még megmaradt tanítványaihoz, a „tizenkettőhöz” fordul, és őket is nyílt színvallásra kényszeríti : „Talán ti is el akartok menni?” (67) Ami lényegében ugyanannyi, mint: Ha nem hiszitek, ti is elmehettek valamennyien! Jézus tehát hajlandó az utolsó hű tanítványokat is feláldozni, hajlandó elszenvedni a visszautasítást összes eddigi hallgatóitól, ha nem hiszik, amit ő nekik a „valóságos ételről” és „valóságos italról”, az ő testéről s véréről mondott. De visszavonni, kimagyarázni, letompítani szavaiból nem hajlandó egyetlen betűt sem!
Voltak, akik nem tudván tagadni Jézus szavainak határozottságát, végső kibúvóul Jézusnak ebbe a mondatába kapaszkodtak bele: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit! Az igék, amelyeket én mondtam nektek, azok lélek és élet.” (63) Ebből azt akarták kihozni, hogy íme, Jézus mégis csak valami „lelki” értelmet tulajdonít a szavainak. Nem igazi test, hanem csak „lélek és élet” értelmében az! Lelki test, vagyis: nem test!
Valóban különös, kétségbeesett érvelés! Mi az a „lelki test”? Annyit jelent-e a „lélek”, hogy nem igaz, amit Krisztus mond?
Jézus ezzel szemben arra mutat rá, hogy az ő szavainak hinni kell, nem pedig megbotránkozni rajtuk. Ehhez fűzi hozzá, hogy nem a test szerint kell ítélni, hanem a lélek szerint, mert csak akkor lesz bennünk élet. Azaz: arról, amit mond, a valóságos jelenlét csodájáról, nem szabad a test, az érzékek szerint ítélnünk, mert akkor persze nem hihetjük el, hogy amit mi a testi érzékünkkel eledelnek látunk, az valójában Jézus teste és vére. A hit nem a test és az érzékek funkciója, hanem a léleké, a szellemé, a kegyelemé! Ezért fűzi is hozzá rögtön utána: „De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.” Tehát nem azt fűzi hozzá: vannak közületek, akik még ott is hinni akarnak, ahol nem kell, és szó szerint veszik a kinyilatkoztatásaimat, holott azokat valami titokzatos belső szellemiség szerint természetesen is magyarázhatnák..., hanem: „vannak, akik nem hisznek”, vannak, akik csak a test szavára hallgatnak. Igazán érthetetlen, hogyan lehet a fenti mondatot, a „szellem és élet” kifejezést félremagyarázni, s éppenséggel a visszájára fordítani azt, amit az Úr előtte is, utána is világosan aláhúz!
Mindezt persze megerősíti a megfontolás, hogy elvégre Jézus az Isten Fia és így mindentudó és előrelátó volt. Hívő keresztények között nem lehet kétséges, hogy Jézus nem találgatott, amikor a jövőre nézve tett kijelentéseket, hanem a jövőbe látott, s az Egyház jövendő fejlődését éppúgy tudta, mint a múltat vagy a jelent. Ha már most Jézus tudta a jövőt, akkor bizonnyal tudta azt is, hogy szavait a kereszténység szó szerint fogja érteni hosszú századokon át. Hogy nemcsak összes tanítványai és nemcsak az első keresztények mind, hanem másfél évezreden át valamennyi híve és követője ilyképpen fogja értelmezni szavait, tudniillik a valóságos jelenlétet.
Mert történeti tény, hogy Jézusnak e kijelentéseit a kereszténység óriási tömege szóról-szóra értette egészen a 16. századig. Amennyiben tehát, Jézus nem szó szerinti értelemben kívánta volna értetni kijelentéseit s ezt egyetlen szóval meg nem magyarázta: ezzel nemcsak tanítványait s hallgatóit ejtette volna tudatos csalódásba, hanem valósággal félrevezette volna az egész kereszténységet, évszázadokon, évezredeken át! Akkor, bármily borzasztó e szó, Jézus lenne a világtörténelem legnagyobb ámítója, aki félrevezette és fétis-tiszteletbe vitte az embereket − csak azért −, mert nem beszélt világosan, és mert nem fűzött hozzájuk egyetlen magyarázó megjegyzést sem, hogy mit és hogyan értsenek. Feltehető-e az Üdvözítőről, a harmadik Isteni Személyről?
A kafarnaumi beszéd nyomán két táborba szakadtak Jézus hallgatói. A hívők és a botránkozók táborára. Ezen ismeri meg Jézus az ő igazi tanítványait: akik hisznek őbenne, és nem riadnak vissza a szeretet ama csodájától sem, melyet az Oltáriszentség magában foglal. Akik pedig nem hisznek neki, akik „kemény beszédnek” tartják az ő legcsodálatosabb intézkedését, azok azzal a kislelkű kérdéssel tagadják meg a hitet: „Már hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” (52)
Ez a szomorú tagadás azóta sem szűnt meg. Ma is kétfelé szakad a világ az Oltáriszentség körül: a hit és hitetlenség világára, s ez a megoszlás megvan, sajnos, a mai napig.
Az eucharisztikus beszéd után az apostolok még csak annyit tudtak, hogy Jézus valami különös, emberileg érthetetlen módon saját testét és vérét ígérte nekik táplálékul, lelkük örök életének biztosítására. Hogy milyen alakban? Hogyan? Milyen közelebbi körülmények között? Kenyér és bor színében-e, avagy másképp? − ezt, János evangéliuma 6-ik fejezetének kijelentéseiből még nem tudhatták. A megoldást, a teljes világosságot csak az utolsó vacsora hozta meg.
Csak amikor Jézus a szertartásos jellegű lakoma végeztével kezébe vette a kenyeret és utána a kelyhet, ünnepélyes hálaimát mondva, így szólt:„Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan: mert ez az én testem és ez az én vérem kelyhe”, csak akkor hullott le végleg a fátyol a tanítványok szeméről az eucharisztikus beszéd voltaképpeni értelme felől. Csak ennek az aktusnak fényében értették meg az apostolok, hogy Jézus a lélek táplálása céljából a kenyér és bor matériáját választotta s annak színe alá rejti saját Testét és Vérét, melyet a lélek táplálékául már előbb megígért.
A csoda óriási volt, minden emberit messze meghaladó; de aki Krisztus szavaiban nem kételkedett, arra nézve a kafarnaumi beszéd értelme összevetve a vacsoraszobában mondott szavakkal, többé semmiképp sem lehetett kétséges.
Sem a kafarnaumi beszéd egyedül, sem az utolsó vacsora, hanem mind a kettő együttesen tartalmazza a katolikus tan teljes, világos értelmét. Az utolsó vacsora megadja a megoldást a kafarnaumi beszéd után még esetleg fennmaradt kérdésekre, a ’hogyan'? kérdésére. A kafarnaumi beszéd pedig megadja a teljes értelmét annak, amit az Úr az utolsó vacsorán művelt. Megmondja, mit értett Jézus e szavakkal: „ez az én testem és ez az én vérem”.
Az első ígéret és előkészítés volt csupán, a második cselekedet és beteljesedés. Megerősíti mindezt, hogy ugyanezeket a gondolatokat fejtik ki már az ősegyház atyái, bizonyságául annak, hogy Jézusnak idézett és megtárgyalt kijelentéseit illetőleg a keresztény ókorban nem volt vita, nem volt értelmezési különbség. Térjünk csak át ezekre az őskeresztény tanúságtételekre!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr15403984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása