Az egész liturgiában, de különösen a nagyböjti liturgiában uralkodik a megdicsőülés gondolata. Az Egyház a liturgia által a mi „színeváltozásunkat” akarja elérni, a megdicsőült Krisztus elé megdicsőült hívőket akar vezetni. Ezért mutat ismét az Úr Jézusra, akihez hasonlóan megdicsőülhetünk mi is, ha hozzá hasonlóan küzdünk a kísértések ellen. Üdvözítőnknek is szenvednie kellett, mielőtt dicsőségébe bement; nekünk, tanítványainak sem lehet jobb helyzetünk, mint Mesterünknek volt. Böjttel és önmegtagadással felkészülve élvezhetjük csak a Húsvét örömét. A mai szentlecke (1Tesz 4,1-7) is erre buzdít, az imádságok és énekek is ezt kérik.
Könyörgés: Emlékezzél meg, Uram könyörületedről és irgalmadról, hisz azok megvannak öröktől: sohase uralkodjanak rajtunk ellenségeink, szabadíts meg minket minden szorongatásunkból.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.