Nem ismerjük eléggé azokat a kincseket, amelyeket Isten szeretete ajándékozott nekünk. Ez a szeretet, ami megmutatja nekünk, mit tett értünk, mi a mi célunk és mi az az eszköz, amivel célunkat elérhetjük.
Mi a célunk? A mi célunk, hogy bejussunk az Ígéret Földjére, a Mennyországba, Isten Országába, a Legszentebb Szentháromságba.
Mit fogunk mi ott csinálni? Nos, „Deus caritas est” ‒ Isten a Szeretet. Nincs annál szebb, nagyobb, szeretetreméltóbb, csodálatosabb, mint a Szeretet. Szent Pál szavai szerint (1Kor 13,1-8), aki szeret, az nem gondol magára. Aki szeret, az csak a másikra gondol. Aki szeret, az mindent megtesz az embertársaiért.
Semmit sem önmagáért, mindent másokért, és mindenekelőtt Istenért tenni. Ez az Isten iránti szeretet.
Kétségkívül, csak halvány képünk van a legszentebb Szentháromság bensejében uralkodó ezen szeretetről. És ha létezik „eszköz”, amivel ezt a szeretetet megismerhetjük, akkor a Szentmiseáldozat az, ami nekünk e szeretetről a legszívbemarkolóbb és a legvalódibb képet adja. A földön nem volt soha akkora és olyan szeretet-aktus, mint a mi Urunk Jézus Krisztus legszentebb és legfennköltebb kereszthalála, ami által a mi lelkünket megmentette.
Ha részt veszünk a Szentmiseáldozaton, akkor az Isten- és a felebaráti szeretetnek kell eltöltenie bennünket, a szeretetnek e végtelenül nagy tette iránt, amit Urunk végrehajtott azzal, hogy feláldozta magát Atyjának, és hogy Vérével a lelkünket ismét Isten kegyelmi állapotába vezesse.
A szentáldozásnál mindig arra kell vágyakoznunk, hogy továbbra is megkaphassuk Őt, és hogy felgyújthassuk az Ő lángoló szeretetét a szívünkben, a bűn felperzselésére. A bűn a szeretet ellen irányul. Amilyen mértékben el vagyunk telve szeretettel, olyan mértékben tudunk a kísértéseknek ellenállni. Ha tehát vétkezünk, a szeretet parancsa ellen cselekszünk.
A mi Urunk egészen Szeretet. Egyetlen vágya, hogy bennünket is oda vigyen, ahol nem lesz más csak a szeretet, és semmi olyan nem lesz, ami ellenkezne a szeretettel. Ez a mennyország!
Ez bizonyos mértékben már a földön is megtapasztalható, ahol szeretik egymást az emberek. Mindazonáltal a leghalványabb elképzelésünk sincs arról, milyen lehet a mennyország, ahhoz képest, amit itt a földön boldogságként élünk meg.
Próbáljuk meg ezért magunkat egyre szorosabban és egyre jobban egyesíteni a mi Urunk Jézus Krisztussal, és erre a nagyböjti időszak a legalkalmasabb. (Folyt.)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr312076025
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.