Az első, Krisztus keresztútját járó 1
Emmerich Katalin írt arról is, hogy a Szűzanya hogyan épített keresztutat Efezusban, melyet Mandat Grancey nővér is beazonosított 1891-ben: »A ház mögött a hegy felé a Szent Szűz egyfajta keresztutat épített magának. Amikor még Jeruzsálemben lakott, az Úr halálát követően sohasem mulasztotta el, hogy az Ő fájdalmas útját könnyek között, együttérző emlékezéssel végig ne járja. Egymástól való távolságuk szerint, lépésre lemérte az útnak azokat a helyeit, ahol Jézus szenvedett és sorra feljegyezte. (A képen Mandat nővér, egy hölgy és P. Joung atya a beazonosított egyik stációnál)
Efezusba érkezése után csakhamar láttam, hogy a háza mögött a hegynek fölfelé járja az utat a fájdalmak fölött elmélkedve. Az út erdőbe vezetett, ahol az egyik dombon megjelölte a Kálvária hegyet, s egy másik domb kis barlangjában Krisztus sírját.
Mária keresztútjának tizenkét állomása van. Ő maga mérte le lépésekkel valamennyit, és János rakatta le számára az emlékeztető köveket.
Kezdetben csak nyers kövek voltak, hogy megjelöljék a helyeket, később minden díszesebb lett. Alacsony, sima, fehér, nyolcszögletű kövek voltak, melyek felületén kis mélyedés volt. E kövek mindegyike ugyanolyan kőlapon nyugodott, aminek a vastagsága nem volt látható a sűrű pázsittól s a szép virágoktól, amelyek szegélyezték. Valamennyi kő héber betűkkel volt megjelölve.
Az állomások mélyedésekben voltak kerítéssel körülvéve, mint egy kimélyített kis kerek medence. Az árokban füves, szép virágokkal benőtt ösvény vezetett a kő körül, amely elég széles volt egy-két ember számára, hogy olvasni lehessen a feliratokat. A kövek nem mindig voltak szabadon; az egyik oldalon az időjárás ellen gyékényszőnyeg vagy védő fedél volt rájuk erősítve és ezeket, ha nem imádkozott ott senki, rájuk terítették, s két cövekkel rögzítették.
A 12 stáció kövei mind egyformák voltak héber felirattal, de az elhelyezésük különböző volt. Az "Olajfák hegyének" állomása kis völgyben volt az egyik barlang mellett, ahol több ember térdelhetett.
Egyedül a "Kálvária" állomása nem mélyedésben volt, hanem dombon. A "Szent Sír" állomásához dombon mentek át, a domb lábánál levő sziklabarlangi sírhelyhez, amibe a Szent Szüzet is eltemették. Azt gondolom, hogy ennek a sírnak meg kell még lennie a föld alatt és a helye valamikor még napfényre derül«.
(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)
Alsó képen Mandat Grancey és segítője, egy megtalált Keresztút darabjával)
