Kedves Hallgatóim! Az előbbiekben elhangzottak, egy kérdésre nem adtak sejtést, éspedig arra, hogyha Mária Szíve Szeretetlángja maga Jézus Krisztus, akkor ezt ebben az esetben hogyan kell és szabad értelmeznünk? A választ ‒ vagy ahogy mondtam „sejtést” ‒ Montforti Grignon Szent Lajos a Tökéletes Mária-tisztelet c. értekezése adhat: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is (TMT 1) ‒ és mint írja később ‒ jóllehet más módon”. (uo. 50/d)
Nos, ez a „MÁS MÓDON” elgondolkoztató, különösen ha a Szeretetláng maga az Üdvözítő Jézus!
Tévedés azonban ne essék, nem Krisztus második eljöveteléről beszélek, hanem arról, hogy Krisztus jelenléte a szíveket valamiképpen másképp érinti meg, amiként Grignon később folytatja: „A Fiúisten nap mint nap ki akarja magát alakítani tagjaiban és bennük, mintegy testet akar ölteni édesanyja által. (TMT 31) Szűz Mária a Szentlélekkel létrehozta a legnagyobbat, ami volt és ami lesz, vagyis az Istenembert, következőleg ő fogja létrehozni azokat a nagy dolgokat is, amelyek az utolsó időkben történni fognak.” (TMT 35) ‒ idézet vége!
Nem ellentmondás tehát azt állítanom, hogy az Istenanya Szívéből áradó Láng, Fénysugár vagy benső lángolás, jézusivá formálja a lelkeket (ha ezt a lélek is akarja, engedi), vagyis a kegyelem állapotában van!
A kegyelem hatását és magát az átformálódás mikéntjét megvilágítja az az ima, melyet Jézus íratott le Erzsébet asszonnyal:
„A mi lábunk együtt járjon.
A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon.
A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.
Ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” (I/63)
Kedves Hallgatóim! Akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. (Gal 2,20) Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira, lelkesedésére és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö. Lk 24,32), ennek a kegyelmi hatásnak kell kiáradnia a világra, mert ez fogja átformálni az emberiséget, mely a megváltás érvényre jutása, a szeretet végső győzelme lesz!
Felmerül a kérdés, hogyha a Szeretetláng ilyen üdvtörténeti nagyságrendet sejtet, akkor mennyiben hasonlítható össze az Isteni Irgalmasság hasonló végcélú üzenetével? E kérdésre a választ Dr. Antalóczi Lajos prelátus, a magyarországi Irgalmasság és a Szeretetláng apostola, egy magánbeszélgetés során − halála előtt egy hónappal − így fogalmazta meg: »A Szeretetláng éppen úgy, mint az Isteni Irgalmasság üzenete az elhatalmasodó bűnnel szemben a határtalan isteni szeretetből fakadó és túláradó kegyelem jele. Az irgalmasság, a szeretet legmagasabb fokú megnyilvánulása, mintegy ,,új fény lesz az Egyház számára'' (N.378). A szerveződő és elhatalmasodó bűnnel szemben az Isteni Irgalmasság üzenete új fényként tűnik fel az Egyház egén, mely ha kiárad a világra, ez fogja megvalósítani az Istenanya azon vágyát, hogy minden ember szívében fellángoljon az Isten- és emberszeretet Tüze. Sőt! Titokzatos módon egyike, vagy másika teheti alkalmassá a bűntől fagyos lelkeket, egyik vagy másik kegyelem befogadására! A két üzenet tehát annyiban különbözik és annyiban egy, amennyiben a Két Szentséges Szív egy!« (Bizony, ajánlatos lenne ezen mélyebben elgondolkodni!)
