A törökök, mindig törökök maradnak!
A történelem viharai a felfedezett Mária-szentélyt követően sem csillapodtak, és a hadi cselekmények nem kímélték a Szűzanya Efezusi Házát sem!
Az 1914-es év gyors véget vetett a zarándoklatoknak és egészen 1927-ig nem tartottak Szentmisét a Kápolnában. Az I. Világháború alatt az egész vidék tiltott haditerületté vált.
Amikor 1920-ban a lazaristák visszatérhettek a Meryem Anához, az üvegtetőt betörve, az oltárt szétrombolva, a platánokat kidőlve találták, a bronz Mária-szobrot a szakadékba lökve találták meg letörött kezekkel. (A helyreállított szobrot 1926-ban még el is rabolták és csak 1931-ben lett meg. Ma is ez áll a szentély szerény oltárán.)
A háború utáni „békés” Törökországban, egyszerre csak minden előjel nélkül 1922-ben halomra gyilkolták a keresztényeket, Szmirnában (Izmir) közel százezer embert, európaiakat, egyháziakat, asszonyokat és gyermekeket! A templomokra gyújtógránátokat dobtak és az onnan kimenekülőket géppuska tűzzel fogadták. A városból menekülők, akik elérték a tengerpartot és a tengerbe vetették magukat, hogy valamely hajón menedéket találjanak, a túlélők elbeszélése szerint a francia és olasz hadihajók cinikus módon megtagadták a menekültek felvételét, ha nem tudtak ott helyben a nemzetiségükről igazolványt felmutatni. Az angol hadihajók pedig elsősorban az angol nemzetiségűeket vették fel. Történt mindez a békésnek mutatkozó Törökországban és napjainkban, minden papír nélküli migráns ezreket tárt karokkal befogadó nyugat-európai országok hajóival! Elgondolkodtató, különösen ma! Forrás: (http://www.huszadikszazad.hu/politika/szazezer-embert-gyilkoltak-meg-szmirnaban )
folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)