A Szeretetláng üzenete negyedik rész
Kedves Hallgatóim! Az előző előadásaimban úgy állítottam be a Szeretetláng üzenetét, mint az isteni pedagógia és a Mária-korszak végkifejletét! Nos, ne tartsanak elfogultnak, de ez a megállapításom nagy eséllyel igaz lehet! Természetesen vannak és lehetnek még Mária-jelenések és nyomatékos üzenetek, de ezek regionális jellegűek vagy csak ismétlő, sürgető közlésekkel bírnak. Globális, vagyis a világ sorsát döntően érintő – mint La Salette, Fatima és a Szeretetláng ‒ talán már nem is várható! Hisz korántsem véletlen, hogy a Szeretetláng Lelki Naplóban hatszor, az Úr és a Szűzanya szavaiként hangzik el „Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett” hangsúlyos mondat! (I/84; II/18; 93; III/129; III/140) Ezt szeretném ma bővebben kifejteni!
A Teremtés könyve 3,15-ben meg van jövendölve az a végső harc, melyet az Istenanya fog gyermekeivel egységben a sátánnal megvívni, mely a fejének eltiprásával, vagyis tehetetlenné tételével fog végződni! Ezt a Szeretetláng Lelki Napló a sátán megvakításának írja.
A Lelki Naplóban a Szent Szűz szavai: Mondom neked leánykám, ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam a rendelkezéstekre, mint most, Szívem szeretetének izzó lángját. Mióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről, mely így tört volna felétek. Ilyen még nem volt, mely a sátánt így megvakítsa. És rajtatok múlik, vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után. (I/84)
Furcsán hangzik, de Mária Szíve Szeretetlángja nem csupán egy lelkiség ‒ jóllehet ‒ az előzőkben, mint Mozgalmat említettem, természetesen mint „szerveződés” értelemben! Az Istenanya Szívéből kiáradó Láng − a kegyelem rendjében − ugyanis, üdvtörténeti nagyságrendű megnyilvánulás és jelentőségét tekintve messze túlmutat egy „lelkiség” vagy egy mozgalom általános értelmezésén.
Az egész Ószövetségen végighúzódik a várakozás, hogy el fog jönni Isten küldötte, a Messiás és minden reményüket az eljövetelébe vetették. Ez a várakozás áthatotta kultúrájukat, életüket és a hitüket.
Ez egyféle kollektív lelkiség volt! De amikor elérkezett az idők teljessége (Gal 4,4) − és az Angyal üdvözletére a Názáreti Szűz igent mondott −, Isten belépett az emberi történelembe, s a túláradó kegyelem már jelenvalóként készen állt a kiáradásra, vagyis a megváltás beteljesedésére.
Ha komolyan vesszük a fentebb említett „Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett” kijelentést, akkor okkal tételezhetjük fel a majdani üdvtörténeti nagyságrendű változást, amely már jelen van és szívről-szívre terjed, ám még nem áradt ki ‒ DE KI FOG! ‒, amiként ezt a Szűzanya megígérte!
