A csodának híre megy
.jpg)
Másnap reggel, a falusi plébános Herrero atya, a polgármester, két sebész és néhány magas tisztséget betöltő helyi hivatalnok kíséretében látogatást tett Pellicerék házában és hosszú időt töltöttek el Juan jobb lábának vizsgálatával. Arról akartak hivatalos és tudományos módon megbizonyosodni, hogy a történtek valóban igazak. Március 30-án, tehát a csodát követő napon, a calandai közrendért felelős Martin Correlano megfogalmazta az ehhez a rendkívüli eseményhez fűződő első hivatalos dokumentumot. A csodát követő 70 órán belül, a plébános, a közhivatalnokok és egy orvos közösen megfogalmaztak egy nyilatkozatot, amelyet tíz tanú aláírásával hitelesített, bizonyítva ezzel a Pellicerék házában történt megdöbbentő eseményt. A dokumentum arról tanúskodik, hogy a csoda "isteni beavatkozás" eredménye. A meggyógyult férfi körmenetben vonult a plébániatemplomba, ahol Calanda lakosai egybegyűlve látták, hogy két lábon jár, bár egy nappal korábban még csak egy lába volt. Megérkezvén a templomba, Miguel Juan meggyónt és az egész egyházközséggel együtt ünnepélyes hálaadó szentmisén vett részt.
Isten közvetlen beavatkozásának köszönhetően az amputált láb, amely két év alatt elporladt volna a földben, életre kelt és összeforrt az élő testtel. Ez egy Krisztus adta világos jel volt, elővételezése annak, hogy a mi testünk is feltámad majd Krisztus második eljövetelekor.
A természet törvényeit azonban nem hagyta figyelmen kívül a Teremtő sem, hiszen még hónapokba telt, amíg Miguel lába teljesen visszanyerte izomtónusát és mozgásképességét.
1640. április 25-én Miguel elkísérte szüleit egy zarándokút keretében a zaragozai kegyhelyre, hogy ott hálát adjon Szűz Máriának a csodás gyógyulásért.
A város lakossága még emlékezett arra a nyomorult fiatalemberre, aki annak idején a kegyhelyen koldult. Elképzelhetjük, milyen csodálattal figyelték a "féllábú koldus" két egészséges lábát. Senki nem álmélkodott azonban jobban doktor Estangánál, az amputáló sebésznél, aki két évig kötözte is Miguel sebét. Saját szemével látta, hogy a láb, amelyet levágott, meggyógyult és tökéletesen működik. A történtek orvosilag megmagyarázhatatlanok. A műtét alatt (egykor) segédkező sebészek éppúgy meg voltak döbbenve, mint az egész kórházi személyzet.
(Forrás hivatkozások az 5. posztban!)
